Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-26 / 72. szám

1987 MÁRCIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Új divat a magyarnőta-rock A Fegyverneki Autójavító Kisszövetkezet jól zárta az elmúlt évet, termelési értéke 9 millió 100 ezer forint volt. Januártól bő vitették javító szolgáltatásaikat, megkezd­ték a Dacia személygépkocsik szervizelését is. (T. Z.) A NEB a közérdekű bejelentésekről Egy év alatt több mint tizenkétezer beadvány Felebarátaim I A dübörgő ritmus után kö­vetkezzen egy kis desszert! — kiabált a mikrofonba az egyik kisközség „menő”-nek mondott lemezlovasa. S a nagyra nőtt hangfalakból iszonyatos hangerővel tört elő a mostanság oly elter­jedt sláger: „Kombiné, kom­biné, csipkés kombiné...” Döbbenet! Hát már a fiata­lok kedvelt szórakozóhelyén, a diszkóban is felütötte a fe­jét ez a harmadrangú zene? Vajon minek köszönheti fer­geteges sikerét? Tény, hogy az utóbbi két esztendőben könnyűzenei életünk pehelysúlyú ágában helyet követelt magának egy irányzat, amelyet nevezzünk egyszerűen magyarnóta­rocknak. Nos, ez a vattacu­kor sűrűségű műfaj színrelé­pésétől kezdve alaposan megbolygatta a könnyű mú­zsa házatáját. Jeles képvise­lője; az újvidéki 3+2 együt­tes (vagy ahogyan szelleme­sen nevezik őket: a Bugyi Brothers — utalván a zene­karban játszó Bugyi fivé­rekre (néhány hónap lefor­gása alatt zsebre vágta a popszakmát, s hazánkban annyi hírnevet szerzett ma­gának, mint talán addig az összes magyar beat- és rock­zenekar együttvéve. Nem csoda, ha lépten-nyomon slágereikbe ütközünk; a „csipkés kOmbinéról” szóló buja szövegű dalocska sza­kadatlanul bömböl az utcá­kon, az áruházak hangszóró­in meg ahol csak lehet. Mi van ebben új? — kérdezhet­né valaki —, hiszen a pop­muzsika különböző területe­in korábban is tűntek fel te­hetséges fiatal zenészek, akik — meglovagolván egy- egy divatos irányzatot — A múlt pénteken, kora reggel közlekedési baleset történt a 4-es számú főút és a Landler Jenő út kereszte­ződésénél. Egy Zsiguli és egy kikanyarodni szándékozó Skoda csattant össze — saj­nos megszokott kép ez a köz­lekedésben —, az viszont már kissé idegenül hatott a nagy riadalomra, hogy a La­dából kibúvó öt fiatalember először is a menekülés gon­dolatával kezdett foglalkoz­ni. A kocsikat otthagyva el- szeleltek a helyszínről, s amint az a későbbiek során kiderült, erre jó okuk volt. Autójukban ugyanis betörés­ből származó lopott holmikat találtak. Hogy honnan kerültek a gépkocsiba az italok és az egyéb), eltulajdonított tár­gyak? Erre hamarosan fény derült, mindössze az üzletek százezres, sőt milliós rajon­gótáborra tettek szert, s akiknek szirupos slágerei el­árasztották a „piacot”. A do­logban eddig nincs is sem­mi kivetnivaló, csakhogy an­nak idején a magyar rockze­ne élenjárói az általuk kép­viselt műfaj értékeit pró­bálták ötvözni a folklór ha­misítatlan elemeivel — s kí­sérletezésük eredményeképp ma már rocktörténeti ritka­ságokról beszélhetünk, (lásd: Szörényi Levente, majd ké­sőbb a Konmorán és mások úttörő próbálkozásait!) Most viszont megváltozott a helyzet; napjainkra a köny- nyűzenei szaksajtó válságot jósolt, jóllehet a műfaj sze­kere egyelőre nem igyekszik kapkodó iramban a csőd szé­le felé. Ám kétségkívül igaz, hogy miközben a frissítésen ügyködő próféták új utakat keresnek; szakmai és más vonatkozású törtetéseik nyo­mán vákuum keletkezik a popdzsungelben. Ebbe a lég­üres térbe aztán szinte gát­lás nélkül robbanhat be egy-egy jó szimatú együttes — egy csapásra meghódítva az általa megcélzott közön­séget. A 3+2 és a Sógorock elnevezésű csoportosulás el­ső lemeze elsöprő sikert ho­zott: a magyarnóták, pusztai kesergők rockosított feldol­gozásai telibe találták a ha­zai közönség egy szűknek éppen nem mondható réte­gét. Paradoxonnak tűnhet, hogy a szóban forgó réteg túlnyomó hányadát az ifjú­ság egy jelentékeny része al­kotja. Meglepő, de a fiatalok látható lelkesedéssel hallgat­ják azt a „sírva vigadó” ze­nét, amelyet a legendás hat­vanas évek nemzedéke unott kézlegyintéssel utasított el. Ügy tűnik azonban, az emlí­tett sekélyes műdaloknak reggeli nyitásáig kellett vár­ni. Ekkor ugyanis bejelen­tés érkezett, hogy Rákóczi- falván, az ABC-üzletben vá­ratlan vendégek jártak és ugyancsak megdézsmálták a szajoli mozi melletti presz- szó árukészletét is. Az eltűnt áruk persze, hogy azok vol­tak, melyeket a közlekedé­si baleset helyszínén talál­tak... Megindult hát a hajsza a tettesek után. A dolog sem­miképp nem volt egyszerű, mivel a Ladának az utolsó bejegyzett tulajdonosa egy budapesti lakos volt, ám az autó már a harmadik vagy negyedik gazdáját szolgálta anélkül, hogy ezt átírással szentesítették volna. Végül is a tanúk személyleírása alapján két utast — a szol­noki illetőségű Vidák Já­nost és Vidák Lászlót — si­száz fejük van, s újra sza­bott, eladható köntösben — megneszelve a könnyűzene pillanatnyi megtorpanását — könyörtelenül előbukkannak a feledés homályából. A megváltozott körülmények­nek megfelelően a dalok mo­dem elektronikus hangszere­ken, szintetizátorokon szó­lalnak meg. A hangzáshűség igénye, az alkalmazott hang­zóeszközök elsőrendűsége nyilvánvaló, ti. a hatvanas évek óta felcseperedett kor­osztály időközben minőségi muzsikához szokott. A 3+2 együttes pedig készséggel tesz eleget a kívánalmaknak. Arról viszont már kevésbé tehet a zenekar, hogy a ma­gyar közönség bizonyos ré­sze ilyen sikeressé avatja őket, mint amilyenek napja­inkban. (Ebben valószínűleg annak is szerepe van, hogy manapság átalakult gyökere­sen a lakodalmi zenekarok profilja. Két évtizeddel ez­előtt ugyanis még teljesség­gel elképzelhetetlen lett vol­na, hogy egy lakodalomban dob + gitárok felállású ze­nekar szolgáltassa a talpalá- valót. Ellenben ma egyre in­kább háttérbe szorul a ha­gyományos cigányzenekar.) A könnyűzene rövid történe­tében az efféle dalokra min­dig is akadt vevő, de hogy ilyen széles körben?’ Nem lehet tudni, hogy a 3+2 együttest ml ve­zérli valójában; korunk progresszív zenéjétől való szándékos elfordulás avagy üzleti megfontolás, de a lé­nyeg: ez a zene maradjon meg annak, ami: lakodalmi vigasságnak, s akként is ke­zeljük. Jurkovics Tibor került azonosítani, jóllehet az előállításuk során halla­ni sem akartak az esetről. Társaik a Góman testvérek voltak — Tibor, Mihály és Sándor — ők viszont ekkor már Ercsiben a családi ott­honukban arról ábrándoztak, hogy megúszták az egész sö­tét kalandot. Nem kis meg­döbbenésükre rövidesen rendőrök jelentek meg laká­sukon és most már — egy kivétellel — a kompánia a szolnoki rendőrségi fogda lakója. Mint kiderült, az egyik Góman fiú tízezer fo­rintért vette azt a gépkocsit, melyet jogosítvány nélkül, hozzáértés nélkül, ám annál Utasabban próbált az úttes­ten tartani. Jó ideig sikerült, aztán egy vétlen Skoda meg­állította a bűntársulat esze­veszett rohanását... A népi ellenőrzés külön­böző szintű szerveihez az el­múlt évben 12 248 közérdekű bejelentés, javaslat és pa­nasz érkezett. A társadalmi élet szinte minden területét átfogó beadványok sorából kiemelkedtek az új gazdál­kodási formák visszásságai­val, a munka nélkül szerzett jövedelmekkel, a helyi ösz- szefonódások negatív hatá­saival és a fogyasztói érdek­védelem kérdéseivel foglal­kozó állampolgári jelzések, észrevételek — állapította meg a Központi Népi Ellen­őrzési Bizottság közelmúlt­ban elkészült összegzése. A bejelentések jelentős ré­szét a népi ellenőrzés saját hatáskörében intézte: vizs­gálataikat érdemi intézkedé­sek követték ; gyakran azon­ban egj’szerű felvilágosítás, tanácsadás is elegendőnek bizonyult. A közérdekű beje­lentések és panaszok csak­nem egyharmada került át a népi ellenőrzéstől más, in­A VII. ötéves tervre vo­natkozó célkitűzéseket 1986. májusában közgyűlésen fo­gadta el a Szolnok Megyei Fodrász Szövetkezet tagsága, és a közelmúltban — febru­ár végén, március első felé­ben — megtartott munkahe­lyi tanácskozások, részköz­gyűlések beszámolói alapján nyugtázhatták: a tervidőszak első évét eredményesen zár­ta az anyaszövetkezet és mind a négy leányvállalata. Mint a legutóbbi küldöttköz­gyűlésen Horváth Péterné, a Kiszöv elnökhelyettese meg­jegyezte: „beértek” az előző években végrehajtott szer­vezeti változások, hosszú évek óta először, — joggal — büszkék a személyi szol­gáltatások eredményeinek növelésére. Az immár azonos feltéte­lekkel — bruttó jövedelem­szabályozási formában — gazdálkodó öt egység alap- tevékenységének együttes árbevétele 46,3 millió forint, és ez 17,8 százalékkal halad­ta meg az előző évit, 6,1 szá­zalékkal pedig a tervezettet. Az árbevétellel arányos nye­reségük 5 millió 831 ezer forint lett. Eltérés persze van, hiszen a leányvállala­toknál mindkét mutatószám kedvezőbb, mint az anyaszö­vetkezetnél. Ez az eltérő működési feltételekkel ma­gyarázható: a leányvállala­tok (a tiszafüredi kivételé­vel) csak helyi üzletekkel tézkedésre jogosult szervek­hez. A KNEB felmérése megál­lapította, hogy a beadványok több mint fele megalapozott­nak bizonyult. E jelzések ar­ról tanúskodnak például, hogy a gazdálkodó szervek által létrehozott társulási formák gyakran melegágyai a jogsértéseknek: az egyéni felelősség ezekben a szerve­zetekben sok esetben kibo­gozhatatlan, a bizonylati fe­gyelem súlyos hiányosságai gyakorlatilag lehetetlenné teszik a folyamatok nyomon- követését. Ugyanakkor az ál­lami, a csoport és a magán­szférát egyaránt átszövő gaz­dasági tevékenység visszás­ságainak felderítésével az el­lenőrzésre, a felügyeletre hivatott szervek sem tudnak kellő figyelmet fordítani. A népi ellenőrzés gyakorlati­lag az egyetlen állami ellen­őrző szerv, amely következe­tesen felveszi a harcot az egyre szaporodó kedvezőtlen jelenségekkel szemben. rendelkeznek, míg az anya­szövetkezet 58 üzlete csak­nem 40 településen helyez­kedik el. Önálló — gazdasági meg­állapodás alapján összehan­golt — tervek alapján, köz­vetlen irányítással, a haté­kony termelés, a takarékos gazdálkodás volt jellemző mind az anyaszövetkezet, mind a leányvállalatok gaz­dálkodására. A magasabb árbevétel tehát nem csupán az áremelés következménye, benne van a termelékeny­ség jelentős növekedése is, a létszám csökkenése mel­lett. A legnagyobb mértékű árbevétel-növekedés a fér­fifodrász szakágban jelent­kezett. Mindezeket kedvező­en érzékelhették saját zse­bükön is a dolgozók, kerese­tük 9,4 százalékkal nőtt az előző évihez mérten. Kedvezőbb feltételek mel­lett végezhették 1986-ban a korszerűsítési, felújítási és karbantartási munkákat is a szövetkezet üzleteiben. Az Okisz-tól igényelt korszerű­sítési támogatásból 2 millió forint vissza nem térítendő összeg állt rendelkezésükre, amiből öt egység számára (Szolnok, Temető út, Tisza- földvár. Jászapáti, Kunhe­gyes, Besenyszög) teremtőd­tek meg a kedvezőbb mun­kakörülmények, javult az üzembiztonság. Megvalósult három beruházás: Szolnokon a Münnich Ferenc úti szol­Búcsú a híres pécsi hársfasortól Elpusztult az ország egyik legszebb hársfasora, amely a Pécs belvárosából a Me­csekre vezető Hunyadi út dí­sze volt. A fákat az urbani­záció tette tönkre: az épít­kezések, a közműfeltárások, a téli sózások, de legfőkép­pen az autók kipuffogógáza. Az idegenforgalmi idényben több ezer gépkocsi halad vé­gig naponta a Hunyadi úton és a hegyekre kapaszkodá­suk közben fokozott mérték­ben bocsátanak ki füstgázt, ami károsan hat a növény­zetre. A hársak jól bírták a pécsi nyarak száraz, meleg klímáját, de nem tudták el­viselni az erősödő motorizá­ció káros melléktermékeit. A Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói most egy állóképesebb — füsttűrő — fafajtával váltják fel a hár- sakat: az ostorfával. A tu­dományos vizsgálatok és a megfigyelések egyaránt ta­núsítják, hogy jól elviseli a környezeti ártalmakat. Vi­szonylag idős, 13—15 éves fákat ültetnek el, ezek job­ban meggyökereznek és erő­teljesebben fejlődnek minta fiatal facsemeték. lóson a Kossuth Lajos út 212., és a Május 1. út 58. szám alatti üzlet. Huszon­négy üzletben végezték el ki­sebb felújításokkal párhuza­mosan a festést-mázolást. Mindezek a lakossági szol­gáltatás színvonalát emel­ték, mint a rendszeres szak­mai képzések, versenyek, amelyeken szép sikereket ér­tek el a szövetkezet verseny­zői. Része volt a kedvező ered­ményekben a szocialista ver­sen ymozgal ómnak is: az anyaszövetkezetnél 15 bri­gádon kívül 13 üzlet vett részt a kiváló címért folyó versenyben, a leányvállala­toknál 13 kollektíva verseny­zett. Egy évvel ezelőtt a karcagi, 4. számú leányvál­lalat fordult felhívással a többi gazdálkodó egységhez: versenyezzenek szocialista módon az egy képzett lét­számra jutó árbevétel és a 100 forint árbevételre jutó üzleti költség mutatószámok alapján. Valamennyien csat­lakoztak a felhíváshoz, a II. számú szolnoki leányválla­lat nyerte meg. Húszezer fo­rintos jutalmukat az okle­vél kíséretében a küldött- közgyűlésen vehették át, amikor a tagok részére át­lagosan 16 napi fizetésnek, az alkalmazottak részére 12 napnak megfelelő nyereség- részesedést is kifizették. — rónai — — Pb — Már a húsvéti ünnepekre festi a tojásokat a Bács-Kiskun megyei Szakmáron Tóth Ger- gelyné. Hogy e szép mesterségnek legyenek folytatói a fiataloknak is átadja a tojásfes­tés tudományát. Képünkön Tóth Gergelyné és Barna Istvánné díszíti a tojásokat (MTI—fotó: Kerekes Tamás) Loptak, karamboloztak, csücsülnek... Egy anyaszövetkezet és négy leánya Takarékosság a gazdálkodásban, de nem a szolgáltatásban „Beértek” a szervezeti változások a Fodrász Szövetkezetnél gáltatóház, Törökszentmik-

Next

/
Thumbnails
Contents