Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-25 / 71. szám

1987. MÁRCIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Reálisabb, korszerűbb szocializmuskép Közgondolkodást alakító tényezők Az ember természetes vá­gya, hogy szeretne ott lenni mindenütt, ahol valami rendkívüli, valami igazán érdekes történik. Csakhát körülményei megakadályoz­zák abban, hogy valóban ott is lehessen. Ezért hálás min­den olyan lehetőségnek, amely ezt a fajta igényét ha nem is váltja valóra, de va­lamiképp kárpótolja őt a korlátáiból származó veszte­ségekért. A televíziónak — szerencsénkre — megvan az a lehetősége, hogy „kárpótol­jon” bennünket, azaz elvi­gyen bennünket bárhová, ahol izgalmas dolgok történ­nek. Sőt, akár egyszerre is ott lehetünk a más-más he­lyen zajló, érdemleges ese­ményeken. Ezt tapasztalhat­tuk az elmúlt hét végén is, amikor a televízió jóvoltából mondhatni korlátlanul „rep- deshettünk” a most kezdődő Tavaszi Fesztivál program­jaira; amire egyébként fizi­kailag képtelenek lettünk volna, sajátos módon mind­ez a képernyőn valósággá vált. Fesztivál-Hétvége Megszoktuk már, hogy a Hétvége kellemes szórako­zást ígér, tartalmas időtöl­tést jelent á számunkra; eré­nyei közismertek és elismer­tek. Ha jelentkezik, az em­ber már előre takarékosko­dik idejével, hogy jusson majd belőle elegendő a szombat—vasárnap szinte megállós nélkül ömlő műso­rokra. Előre szurkol, nehogy elszalasszon valami érdeke­set, mert itt mindig törté­nik valami. Különösen azo­kat hozhatta rendkívül iz­galomba ez a mostani Hét­vége, akik szeretik a muzsi­kát, akiket érdekelnek a kul­túra sajátos területei és eset­leg ügyei. Ugyanis televízi­ónk ezúttal tematikusán a Budapesti Tavaszi Fesztivál­nak szentelte kétnapos mű­sorát; azokról az események­ről igyekezett képet és han­got adni, amelyek az immár valóban nemzetközivé cse­peredő kulturális seregszem­lén zajlottak az említett na­pokon. Alighanem a széles közön­ség számára most vált iga­zán nyilvánvalóvá, hogy mi is ez a tavaszi fesztivál, hogy hol is helyezkedik el a kul­turális események rangporá­ban, s hogy milyen is közön­séget vonzó ereje (hallhat­tuk, az előadásokra a jegyek már elővételben 83 százalék­ban elkeltek, s ez nemzet­közi mércével mérve is jó), és hogy üzleti szempontból mit is hoz ez a fesztivál a magyar konyhára. Mert az elképzelések szerint is: ide­genforgalom és fesztivál szo­rosan függenek össze. Sőt az idén már nemcsak az idege­neket „csalogatjuk ide” ha­zánkba, idegen adó segítsé­gével már a műsorok egy részét is exportáljuk, láthat­tuk, hogy az események for­galmazásába bekapcsolódott az osztrák SATELIT 3 is, fő­leg német nyelvterületre su­gározta a fesztivál egy-egy jelentősebb koncertjét. (Már a pénteki nyitóhangverseny is ott volt). A két nap kü­lönböző közvetítéseinek, helyszíni riportjait figye­lemmel kísérve még a kul­turális életben járatos néző is csodálattal fedezhette fel, hogy milyen sokrétűen gaz­dag eseménysorozatról van itt szó. És nemcsak a fővá­rosban, hanem vidéki váro­sainkban is, például Kecske­méten, Sopronban, Szekszár- don, ahová ugyancsak elju­tott a televízió ezen a hét­végén. így nem is maradtunk le semmi fontosról, semmi lényegesről mi nézők sem. Tehát nemcsak a fesztivál­nak tett jót minden bizony­nyal a Hétvége — mondhat­ni nagy dobra vervén ren­dezvényeit —, mi nézők is hasznot húzhattunk bőség­gel belőle, mert túl azon, hogy átfogó képet kaptunk magáról a fesztiválról, ré­szesei lehettünk esetenként olyan élményeknek, ame­lyekhez más módon nem jut­hattunk volna hozzá — idő. távolság, hely, sőt akár pénz híján. Igaz, volt amikor csak rövid kóstolóval kel­lett beérni — lásd a vasár­nap esti zenei körkép vagy akár a szombat esti köny- nyűzenei körséta —, de ez is jóval több volt a semmi­nél. A zenéhez kapcsolódó beszélgetések pedig ha nem is minden esetben de általá­ban jó hátteret adtak a lá­tottaknak. Izgalmas kalan­dozásra nyílott tehát alka­lom, kalandozásra a feszti­vál zenei birodalmában. S hogy közben Sopront is meg­ismerhettük, hogy Kecske­mét művészi műhelyeibe is bepillanthattunk és említhet­nék még egyebet is, ezt akár ráadásnak is vehetjük. Talán a legkevésbé a belkereske­delmi miniszterrel készített minifórum sikerült, nem formájában, tartalmában vált érdektelenné, izgalmas kérdések híján. Ha igazi ta­vaszunk még nem is volt, de fesztiválunk, tavaszi, az igen a minden mennyiség­ben. nyugtázhattuk két nap múltán akár a műsorvezető Iiorvát Jánossal és a házi­asszony Endrei Judittal egyetemben, akik ezúttal is bizton irányították az ese­mények folyását, bár ezúttal mintha kissé fáradtabbak­nak tűntek volna a szoká­sosnál. Vagy talán már kezdjük úgy megszokni őket, hogy ami egykor frissnek és üdítőnek hatott tőlük, az most már nem érint bennün­ket az újdonság erejével? A rajzfilm klasszikusa Néhány mondat az elmúlt hét filmműsoráról. Minde­nekelőtt arról a szombat dél­utáni összeállításról, amely- lyel a magyar rajzfilmgyár' tás úttörőjének, megannyi emlékezetes rajzfilm megal­kotójának, a 75 éve született és sajnos már 15 éve ha­lott Macskássy Gyula emlé­kének adózott a televízió Hogy a magyar rajzfilm megtalálta a maga hangját, abban Macskássynak orosz­lánrésze volt. De ami ennél is fontosabb: munkái ma is élvezhetőek, erejükből] mit sem veszítettek. Most is gyönyörködve nézhettük vé­gig A kiskakas gyémánt fél­krajcárját vagy a Két bors ökröcskét, ezeket a népmű­vészeti ihletésű remekműve­ket, amelyeken gyermekek nemzedékei nőttek fel, s amelyek ma is megfognak belőlük áradó erkölcsi tisz­taságukkal és finoman hu­moros bölcsességükkel. De említ'hetmém tőle a különös iróniájú Ceruza és radírt, és bizonyára sokan emlékeznek még a Gusztáv-széria is, amelynek létrejöttében szin­tén közreműködött, vagy a Peti kalapdjaira, amely pá­ratlanul népszerűvé tette őt a gyermekek körében. Röviden A kétrészes Angyalok dü­he: tipikusan amerikai tévé­film, a hatáskeltés, sőt ha­tásvadászat jól ismert fogá­saival. Középpontban egy „eszményien” talpraesett ügyvédnővel, akiért nemcsak három férfi szíve dobog, de akit kollegái a legokosabb szakmabélinek vélnek széles a hazában. És ez az ember mégsem boldog, nem lehet boldog, ez a csúnya világ nem engedi, hogy boldog le­gyen. Az élet ingoványos te­rületeire „üldözi” — egy bű­nözővel víkepdezik Párizs­ban, akihez gyermeke meg­mentéséért fűzi a hála, per­sze csak testét adja neki, lelkét megőrzi — a szenátor­nak, aki viszont... de ne rész­letezzük, olcsóan édeskés história ez, mégha itt-ott hátborzongató részletek is tarkítják. Elégedjünk meg annyival: a Jennifert alakí­tó Jaclyn Smith kedves je­lenség volt a képernyőn. V. M. Állami Népi Együttes Kirobbanó siker Kanadában Befejezte kanadai vendég- szereplését a Magyar Álla­mi Népi Együttes. A három­hónapos észak-amerikai tur­nén levő magyar művészek négy kanadai városban öt alkalommal léptek a közön­ség elé. Kitchenerben, Ha­rn i 1 ton ba n, Toron tób an és Ottawában zsúfolt házak előtt léptek fel programjuk­kal, amelyet mindenütt ki­robbanó sikerrel mutattak be. Helikon-liget Száléves — felújítják Az idén befejeződik a keszthelyi Helikon-liget tel­jes felújítása. A tanács egy­millió forintot költ rá, a la­kosság pedig jelentős össze­gű társadalmi munkát aján­lott meg hozzá. A Balaton-part közelében lévő 17 hektáros park nö­vényeit száz esztendeje tele­pítették; lombos fái között számos ritkaság található. Az évtizedek során a folya­matos és szakszerű ápolás el­lenére is sok növény elpusz­tult, ezek helyébe a nagy gonddal elkészített tervek szerint újakat ültetnek. A sétányokat már rendbehoz­ták, kitisztogatták az oszlop- csarnok környékét. A Heli­kon-liget a nyárra megújul­va várja a vendégeket. Közlekedés, munkavédelem Brigádvetélkedö (Tudósítónktól) A Közlekedésbiztonsági Tanács felhívása alapján a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában is lebo­nyolították a szocialista bri­gádok házi vetélkedőjét. A két írásos fordulón a közle­kedésbiztonság, a munkavé­delem és az egészségvédelem témaköreiből szerzett pont­számok alapján, 10 brigád jutott el a szóbeli döntőre, amelyen a győztes csapat 8, a második helyezett 5, a har­madik 3 ezer forintos pénz­jutalomban részesült. Pénz­jutalmat kaptak a IV—VI. helyezettek is, míg a döntő­ben részt vett többi csapat könyvjutalomban részesült. A gyár több, mint 20 ezer forintot fordított a vetélke­dőre. A győztes csapatok öt­tagú válogatottját nevezték be a városi döntőre. Vannak, akik a kémény­seprőtől, mások a négyleve­lű lóherétől várják a sze­rencsét. Dr. Harka Ákosnak, a Tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium tanárának a harcsa, latin nevén a silurus hozza a sikert. Egyik utób­bi, tanulmányának, amellyel díjat nyert a Debreceni Aka­démiai Bizottság pályázatán ugyancsak a silurus jeligét adta. A pályamunkában a Hortobágy halfaunáját dol­gozta fel, negyvenkét féle halfaj előfordulásáról szá­molt be. A tanulmányt igen elismerő szavakkal dicsérték a lektorok, s a hiányt p>ótló munka kiadását javasolták. Nos, ha minden igaz a nyá­ron kezébe veheti az érdek­lődő olvásó a Tudományos kutatások a Hortobágyi Nemzeti Parkban 1976— 1985-ig című kötetét, amely­nek egyik része dr. Harka A szocializmus fejlődésének időszerű kérdé­seivel foglalkozó, nemrégi­ben Szegeden lezajlott elmé­leti konferencián Berecz Já­nos, az MSZMP KB titkára a többi között rámutatott: „A mi legfontosabb teen­dőnk most az, hogy számba- vegyük: mivel lehet gazdagí­tani és korszerűsíteni a szo­cializmus koncepcióját és társadalmi gyakorlatát.” A résztvevők — ennek megfe­lelően — munkájuk közép­pontjába egyrészt a társadal­mi gyakorlat elemzését, más­részt az ebből építkező szoci­alizmusfelfogás értelmezését állították. A konferencián felelős, szenvedélyes vitákban több megközelítésben is elhang­zottak vélemények a szoci­alizmusfelfogásról; az erről alkotott kép változásáról. Ugyanakkor közös szándék, cselekvési készség mutatko­zott a résztvevők törekvései­ben atekintetben, hogy a mai helyzethez igazodó, reáli­sabb, korszerűbb szocializ­musfelfogást, komplexebb látásmódot alakítsanak ki. A konferencia referátu­maiban és a szekciók vitái­ban megfogalmazták: a szo­cializmusról jelenleg sokféle felfogás él és hat nálunk, az erről alkotott kép még nem egységes — többek között azért, mert a közgondolko­dást számos eltérő tényező együttesen alakítja. Az egyik alapvető tényező az élet, a valóság, a saját sze­mélyes tapasztalat, amelyek alapján az emberek többsége kialakítja véleményét, néze­teit, érzelmeit. „Az emberek nagy többsége nem elméleti­leg közelít a valósághoz, ha­nem gyakorlatiasan” — fo­galmazta meg Berecz János. „A szocializmus valósága és fejlődése tehát a döntő té­nyező, amely meghatározza az emberek szocializmusfel­fogását.” A másik tényező az elmélet, a marxizmus, a hegemón ideológia, s a szé­les értelemben felfogott po­litikai mozgalom, amelynek úgymond terméke az adott szociali zmuskép. A konferencia sokoldalúan és meggyőzően feltárta és bizonyította, hogy közgon­dolkodásunkba mélyen -be­ivódott az a régi, utópiszti­kus, illuzórikus kép, amely szerint a szocializmus egyen­Ákos díjnyertes pályaműve. A könyv az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal kiadásában jelenik meg, s kilenc, zömében Szol­nok megyei szerző, a környe­zetismereti táborok kutatói­nak munkáit tartalmazza. A tiszafüredi gimnázium biológia tanárának nem ez az első halakkal foglalkozó tanulmánya. Eddig 52 hosz- szabb, rövidebb írása jelent meg kötetekben, tudományos folyóiratokban itthon és Jugoszláviában, Angliában — is. önállóan illetve társak­kal vagy munkacsoportokban feldolgozta többek között a Tisza, a Körösök, a Berettyó a Jászság, a Nagykunság, Észak-Magyarország vizei­nek halfaunáját. A Dunától keletre eső területen aligha létezik olyan halfajta, amit ne ismerne, s ha mégis be­leakadna a hálójába egy ide­gen hal, az csak „vendég­ségbe” úszhatott oda, vagy áttelepítették. Ezek után azt hihetné az ember, hogy a tanár úr biz­tosan egyben nagy horgász is. Erről azonban szó sincs, legutóbb gyerekkorában volt a kezében horgászbot. A ha­lak iránti érdeklődése vi­szont már kisdiák korában elkezdődött Szarvason, a Kö­rös-partján. Szülővárosából Szegedre vitt az útja az egyetemre ahol már tudo­letesen, akadályok nélkül, problémamentesen fejlődik, gyorsan — igen rövid idő alatt — utoléri a legfejlet­tebb tőkés országokat a ter­melőerők fejlődésében, s át­fejlődik kommunista társa­dalommá. Ma már tudjuk, hogy a töretlen, az akadá­lyoktól mentes fejlődés teó­riája a múltban is téves volt. De ne tagadjuk, hogy az eb­ben való őszinte hitnek, il­lúziónak óriási jelentősége volt a marxizmus, a szoci­alizmus eszméjének — szé­les körű elfogadtatásában, a történelmi vívmányokat ki­küzdő generáció cselekvő helytállásában. Hitek, illúzi­ók, meggyőződések vezették az elődöket az 1917-ben és 1919-ben megkezdett, s az 1945-ben az újabb generáci­ók által folytatott, majd 1956-ban újrakezdett úton. Az ifjú nemzedék gondol­kodásában, történelemszem­léletében azt is tudatosítani kell, hogy a töretlen fejlő­désben való hitnek ideoló­giai és materiális alapja volt. Ezt az illúziót táplálta egy­részt az a felismerés, hogy a történelmi fejlődés alapvető iránya az osztály nélküli társadalom felé váló hala­dás, másrészt az a tény, hogy a szocialista forradalom győ­zelme után hazánkban is so­ha nem látott dinamizmusú gazdasági és társadalmi fej­lődés bontakozott ki. A reálisabb szocializmus­felfogás kialakulását segíti vagy fékezi a mlúlt megítélé­se és a jövőben való hit. A történelmi múlt — példánk az ötvenes évek — megítélé­sében rossz úton jár az, aki csak a hibákban akar mind mélyebbre ásni, s ezzel akar- va-akaratlanul új nemzedé­keket bizonytalanít el. De az sem cselekszik helyesen, aki —mintegy védekezésül — csak a „szépre emlékezik”. Nem illúziókkal és nem ci­nizmussal, hanem a nemzet a nép iránt érzett felelősség­gel lehet és kell megtalálni a helyes arányt. Ehhez dia­lektikus történelemszemlélet- és látásmód is szükséges. Azt is látni kell, hogy mit és mi­ért változtatott és újított meg az MSZMP — többek között — agrárpolitikájában, a gazdaságirányításban, a mezőgazdasági nagyüzemek és kisüzemek együttes fej­lesztésében, az áru-, piac- és pénzviszonyok érvényesülé­sében. mányosan kezdett foglalkoz­ni a halakkal. Olyan ered­ményesen, hogy kutatónak hívták a szarvasi intézetbe. Mégis inkább a diákokat vá­lasztotta, 1963 óta Tiszafü­reden tanít, néhány éve órá­kat ad a debreceni egyete­men, s nemvált meg a tudo­mányos munkától sem. Hét­végeken, szünetekben hol a Tiszán, hol a Zagyván, hol a Hortobágyon ring a csónak­ja, s pontosan tudja, mikor érdemes lemeríteni a hálót. A halkszavú tanár urat gyakran elkísérik diákjai is. Minden évfolyamon akad egy-két olyan tanuló, aki kedvet kap a vízi világ ta­nulmányozására. Tanítvá­nyai közül nem egy biológus lett. Ám, akik más pályát választottak, azoknál sem múltak el nyomtalanul a középiskolás évek. Dr. Harka Ákos — nemré­giben Kiváló Pedagógus ki­tüntetéssel ismerték el mun­káját — azon túl, hogy óriá­si mennyiségű saját készíté­sű diával, fotóval teszi szem­léletesebbé a tananyagot, a környezet védelmére, alko­tó életre neveli diákjait, s gazdagabbá teszi őket azzal, hogy megtanítja meglátni a természet szépségeit. „Sétál­ni egy erdőben, vízparton kétféleképpen lehet — vall­ja — úgy, hogy futólag vé­gignézünk a fákon, bokro­A szocializmusfelfogást az internacionalizmus is meg­határozza. A nemzeti kere­tekben, tapasztalatokon ala­puló és épülő szocializmus elszakíthatatlan egységet al­kot a nemzetközi kommunis­ta- és munkásmozgalommal. A marxizmus, a tudományos szocializmus nemzetközi esz­me, nemzetközi mozgalom. Ezért egy reálisabb, korsze­rűbb szocializmusfelfogás feltételezi azt is, hogy a nem­zet fejlődésének útját, a haza érdekeit és céljait a nemzet­közi forradalmi folyamatok­kal együtt lássuk: még akkor is, ha ebben helyzetünk, illet­ve a szocializmusra vonatko­zó álláspontunk változik is. Volt időszak, amikor a súly­pontot a politikai harcra, a hatalom meghódítására vagy visszaállítására kellett he­lyezni. Máskor a békés gaz­dasági — köztük a mezőgaz­daságot — átszervező mun­kára kellett összpontosítani. Napjainkban pedig a gazda­sági megújulással függnek össze a társadalmi átalaku­lás leglényegesebb kérdései. A szocialista világrendszer fejlődési ütemének megtor­panásából adódó gazdasági, társadalmi és ideológiai fe­szültségek feloldására azon­nal alkalmazható gyógymó­dot semmiféle tanácskozás nem adhat. Adhat viszont olyan ismeretanyagot, gon­dolkodásmódot, amely cse­lekvő szerepvállalást jelent­het a XIII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásá­ban, a feszültségek feloldásá­ban. A szegedi eszmecsere egyik tanulsága az volt, hogy csak a szocializmus ügyének, jövőjének igazáról meggyő­ződött társadalom tudja le­győzni a szóban forgó ne­hézségeket. Elég okunk van arra, hogy ne adjuk fel szo­cialista elveinket, értékein­ket — köztük a változó és nem befejezett — szocializ­musképet, aminek a valóság­ra kell épülnie. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy kor­szerűbb szocializmusfelfo­gás csak a demokratikus po­litikai gyakorlat, a kollekti­vizmus és a humanizmus még fokozotabb érvényesülé­se révén alakulhat ki. Mind­ez elengedhetetlen feltétele megújulásunknak. Bálint Sándor kon, vagy úgy hogy észre­vesszük az apróbb bogara­kat, élőlényeket, kavicsokat, percekig gyönyörködünk egy-egy növényben, levélben, meglátunk valamit a termé­szet titkaiból. Az utóbbi több élményt ad, s ezekkel az él­ményekkel teljesebbé válik az életünk illetve az ember és a természet közötti -har­mónia”. Innen már csak egy lépés, hogy védjük, óvjuk is a kör­nyezetünket. Dr. Harka Ákos természetvédelemmel is fog­lalkozik. Jelenleg az OKTH és a debreceni tudomány- egyetem környezetvédelmi információs rendszer kutatá­saiban vesz rész. Egy olyan adatbankot hoznak létre, amely a Tiszántúl élővilágá­ról ad képet, s javaslatot tesznek arra, hogy mely élő­lényeket kell védeni. Hiszen ha kihal egy állat- vagy nö­vényfaj azontúl, hogy meg­bomlik a természet egyensú­lya, soha nem tudhatjuk meg, hogy mi rejlett az adott élőlényben. Megóvni, meg­tartani azt, amink van, ez a kutatás legfőbb célja, de ez a gondolat vezérli a tisza­füredi gimnázium biológia­kémia szakos tanárát is va­lahányszor csónakba száll tanítványaival vagy magá­nyosan. Tál Gizella A tanár úr és a halak

Next

/
Thumbnails
Contents