Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-24 / 70. szám
1987. MÁRCIUS 7 A. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aggódunk és bizakodunk Alkatrészgondok után vegyszerek hiánya nehezíti a munkát Gazdasági kérdések a középpontban A beszámoló taggyűlések tapasztalataiból Megszokjuk lassan, hogy az időjárás rendre kialakít mezőgazda körökben valamiféle aktuális — bár bizonyos idő elteltével már-már közhelynek tűnő — kérdést. Emlékszem, tavaly nyár elejétől az őszi vetésidőig ha két agronómus találkozott, így köszöntek egymásra: volt-e eső felétek? Mostanság is majdhogynem megelőzi a gazdák között a kézfogással járó adjon istent, a jó napo- tot a hónapok óta aktuális kérdés: kel-e már a búzátok? Aggodalommal és bizakodással vegyes ez az érdeklődés, mint amilyen általában a mezőgazdaságban dolgozók hangulata, hosszú, hideg tél után, és — mit mondjak? — ez ideig semmilyen tavasz derekán. Nemcsak a szakmát aggasztja most már az őszi vetések, a mindennapi kenyerünk sorsa. Aligha van olyan rétege társadalmunknak, amelynek tagjai ne figyelnék kíváncsian az időjárás várható alakulásáról, a határban egyelőre még mindig kétséges téli kártételekről, a megkésett munkákról szóló híreket a rádióban, a tévében, az újságokban. Az még természetesebb, hogy a megyei mezőgazdasági koordinációs bizottság tegnap megtartott, idei első ülésén is téma volt a mezőgazdasági dolgozók, szakemberek, vezetők hangulata. Az már kevésbé természetes, amit a nagyüzemek, termelési rendszerek, mezőgazdasági ellátó és szolgáltató szervezetek képviselőitől hallottunk ezen a tanácskozáson. Az a megállapítás történetesen, hogy a szakemberek körében tapasztalható, az idegesség határához nap mint nap közelítő aggodalomnak csak fele részben oka az időjárás miatt kialakult helyzet. Talán azért — a van egy jó hírem, meg egy rossz hírem, melyiket mondjam elv alapján — a fölemlített két hangulati elem közül mégis inkább a bizakodás a dominálóbb. Bármilyen furcsán hangzik is, az időjárással szemben majdhogynem védtelen növénytermesztők mostani bizakodásának alapját éppen az utóbbi évek időjárása alapozta meg. A három esztendeje tartó, nagymértékű csapadékhiány úgymond megedzette a szakembereket. Az elmúlt őszön például már minden eshetőségre számítva — a termelési rendszerek, a felügyeleti és az érdekképviseleti szervek szakembereinek ajánlását elfogadva — olyan és annyi magot és úgy vetettek búzából, árpából, amennyit az esetleg tovább tartó aszály indokol. Bízhatunk most abban, hogy a földbe mélyebbre került, a jobb szaporulati fokú és kevésbé mediterrán jellegű , s nagyobb csíraszámmal vetett magból kevesebb pusztult el. Biztató a vetőmagforgalmazók tájékoztatása is: tavaszi kalászosok .— tavaszi búza és árpa — kivételével minden ezután földbe tehető magból ki tudják elégíteni a gazdaságoknak a télen kipusztult növények pótlása miatt jelentkező igényeit is. Az ágazati minisztérium segítségét sem nélkülözik a nagyüzemek. A tárca lehetővé tette, hogy sörárpa- készletekből és olajlen exporttételekből igény szerint terület újrahasznosításához kaphassanak a gazdaságok magot. Igaz, a tavaszi árpát és búzát illetően lassan már kifutunk az agronómiailag elfogadható vetésidőből, van viszont elegendő készlet hibridkukoricából és rizsből. Ennyit a bizakodásról. Hogy mi aggasztja, mondhatni, inkább mi idegesíti az eddig is jócskán megkésett munkák kezdését ugrásra készen váró gazdákat? Nos, leginkább az, hogy az időjáráson kívül mi mindennek kitett még a hazai ellátás és az export szempontjából egyaránt vitathatatlanul fontos tevékenységük. Elhangzott többek között a tegnapi koordinációs bizottsági ülésen, hogy a kipusztult vetések újrahasznosítására számításba vehető, még az elmúlt évben is jól eladható termények bel- és külpiaca mára bizonytalanná vált. Jó időjárás esetén már elvetették volna a nagyüzemekben a cukorrépa egynegyedét, ugyanakkor most nemcsak a tavasz késett, hanem a technológiai sorba iktatott vegyszereknek — nem egy hazai gyártmányúnak is! — a szállítása. Alapgyomirtó vegyszerekből, nitrogén műtrágyából például messze elmarad a kínálat az igényektől. Szorgalmazza a koordinációs bizottság, hiszen ez is a tiszte többek között: a termelési rendszerek, a gazdaságok tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy a tavaszi vetésű növények termése piacra találjon, hogy a megkésett munkákat idejében és jó minőségben elvégezzék, az említett objektív nehézségek ellenére. Csakhát a piackutatás. a kemikáliák fölhajtása helyett sokkal jobb lenne, ha a saját szakmai dolgokkal foglalhatnák le magukat a szakemberek. Azzal például, hogy a traktorossal megértessék: ha megkéstünk is a tavaszi munkákkal, ne kapcsoljanak a táblákon nagyobb sebességre, mert a rossz vetésből nagyobb kár lehet, mint a későiből. Az talán mégiscsak mások dolga lenne, hogy a háttéripar, az ellátó és a szolgáltató szervezetek figyelmét fölhívják: ők viszont kapcsoljanak — és máskor lehetőleg ne a megkésett munkák huszonnegyedik órájában — több fokozattal nagyobb sebességre. T. F. Segít magán a társadalom A bűncselekményt megelőzni előnyére válik a társadalomnak, a közbiztonság embereinek és bármilyen paradoxon, de jobban jár az is, akit eltérítenek a bűn útjáról. Erre a tisztes célra fogtak össze a közelmúltban Martfűn azok, akik szeretik a nyugalmat maguk körül. Március 21- én alakult meg a községben az önkéntes rendőri megelőzési bázis azzal a céllal, hogy csírájában fojtsák el a törvényszegést. Mintegy nyolcvan jelentkező vállalt részt abban, hogy rendet tesz a sörgyár, a növényolajgyár és a cipőgyár környékén. Vigyáz a vagyonra, felügyel az ifjúságra — ezért is vannak a csoport tagjai között pedagógusok — de a közlekedés biztonságát is szívügynek tekintik a bázis tagjai, miként igyekeznék megelőzni a rendbontásokat, és a garázdaságot is. Munkájukhoz Janko- vics Zoltán rendőr ezredes, a főkapitányság vezetője kívánt sikert, a tennivalókat pedig Léder László ezredes, a szolnoki kapitányság vezetője ismertette. A megelőzési bázis tagjait demokratikus úton választották meg parancsnokaikat és a szakcsoportok vezetőit. Uf gépek az állami gazdaságokban Korszerű gépeket és berendezéseket állítanak üzembe a régiek helyett az állami gazdaságokban. A régi, elhasznált termelőeszközök felújítását, a hozzájuk való alkatrészek gyártását mind több helyen az üzemek közötti együttműködés segíti. A műszaki fejlesztés eredményeként az elmúlt években az állami nagyüzemekben nem nőtt tovább a nullára leírt gépek aránya. A gazdaságok a korábbinál is nagyobb gondot fordítanak a technikai eszközök műszaki állapotának fenntartására, a gépjavítás minőségének fokozására. Tavaly 12 állami gazdaságban újították fel a javító- műhelyeket; újakra cserélték ki a régi esztergapadokat, a maró- és a köszörűgépeket. öt gazdaságban láttak hozzá új javítóműhely kialakításához. A Pécsi Állami Gazdaságban ipari tanulók képzéséhez tanműhelyt is létrehoztak. Több termelési rendszernél és állami gazdaságban az Agrotek és az Agroker vállalatok igényeire alapozva alkatrészek gyártására is vállalkoznak. Az öreglaki ÁG-ban például ekevasat készítenek, újabban pedig az arató-cséplőgépek, az önjáró betakarítógépek és más munkaeszközök hidraulikus részegységeihez szerelnek össze nagyértékű olajvezetékeket. Az idei beszámoló taggyűlések előkészítését a megyei pártbizottság 1986 augusztusi határozatára alapozott, összehangolt politikai-szervező munka jellemezte, — állapította meg a megyei párt-végrehajtóbizottság. Ezt bizonyítja a beszámoló taggyűlések színvonala, a párttagok aktivitása. A számvetésre, a tartalmi munkára kedvezően hatott az, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően most lényegében egybeesett a beszámolás és a tervezés időpontja. A párt- alapszervezetek az előző gazdasági év eredményeinek birtokában tűzhettek ki elérendő célokat. A taggyűléseken a Központi Bizottság 1986. november 20-i határozatán alapuló helyzetértékelés, a pártszervek és -szervezetek gazdaságban végzett munkája és a helyi feladatok kimunkálása került a középpontba. Megyénkben a párttagokkal és jelentős számú pár- tonkívülivel folytatott párbeszéd, az azt figyelembe vevő taggyűlési beszámolók és viták több tapasztalat leszűrésére és következtetésekre adnak lehetőséget. Mindenekelőtt arra, hogy a beszámoló taggyűlések aktívpolitizáló légkörben zajlottak. A gondok nyílt, őszinte feltárása jellemezte azokat. Kifejeződött a Központi Bizottság novemberi határozatában megfogalmazott célokkal való azonosulás, a változtatás igénye. A korábbinál erőteljesebb volt a bíráló és érdemibb az elismerő szó. Az ország sorsának jobbrafordulásába vetett bizakodó hangulatot fokozta az, hogy megyénkben a tervezettet megközelítő eredmények születtek. A párt belső életére vonatkozó tapasztalatok is kedvezőek. Azt bizonyítják, hogy a párttagság a legalapvetőbb kérdésekben egységes. A párttagok reálisan ítéiik meg az ország helyzetét és a helyi gondokat Ezeket figyelembe véve erőteljesen kapott hangot a beszámoló taggyűléseken az a felismerés, hogy mind az egyén, mind az ország boldogulása érdekében az eddiginél céltudatosabb cselekvésre, fegyelmezett, felelősségteljes munkára van szükség. A felszólalók többsége nem általában beszélt erről, hanem azt fejtegette, hogy saját adottságaik közepette hogyan érhetnének el jobb eredményeket. Nem mutogattak tehát felelősség- érzet nélkül másokra. A párttagok többsége szerint a nagyobb rend, a fegyelem, a hatékonyabb gazdálkodás nem az országos, hanem a helyi szervek által érhető el. A gazdaságban végzett pártmunka gyengeségeit is a helyi pártszervezeteknek kell megszüntetni. A taggyűléseken elfogadott munkatervek többsége szerint az idei célkitűzések eléréséért mindenkinek az eddiginél eredményesebben kell munkálkodni. Életünk természetes rendjéből következően ma a gazdasági feladatok állnak a pártmunka középpontjában. Érthető ez, hiszen nemcsak taggyűléseken, hanem máskor is a gazdaság a fő kérdés napjainkban. Az elfogadott munka tervek azt tükrözik, hogy az idén a taggyűléseken is nagyobb számban kerülnek napirendre gazdaságpolitikai kérdések; a pártszervezetekben erősödött a rangsorolás, megszűnt az a szemlélet, hogy „minden egyformán fontos”. Ki- munkáltabbak, konkrétabbak a feladatok. Az alapszervezetek egyre kevésbé tűznek napirendre átfogó, helyzetelemző témákat. Gyakoribbá válik a konkrét tennivalók (megfogalmazása, a meghatározott célú beszámoltatás. Az ellenőrzésben is érzékelhető a több oldalú megközelítés igénye. A beszámoló taggyűléseken érzékelt, összességében kedvező tapasztalatok mellett még mindig előfordult, hogy a beszámolókban a Központi Bizottság 1986. novemberi határozatára alapozott helyzetértékelés csupán a gazdálkodás elért eredményeinek ismertetését jelentette. Jószerével csak adathalmazt közöltek. A pártszervezeteknek általában többet kellett volna foglalkozni azzal, hogy a pártmunka módszereivel hogyan segítették a gazdaságpolitikai célok elérését; milyen eredményeket értek el a párt politikájának megvalósításában; mennyivel javult az alapszervezet politikai, irányító munkája és ennek mi a kézzelfogható eredménye. Viszonylag kevés szó hangzott ei a gazdasági vezetők munkájának megítéléséről, a vezetés gyenge pontjairól. Ez azonban nem róható fel teljes egészében a helyi pártvezetőségeknek, hiszen az irányító pártszervek sem ösztönözték kellően erre őket. A megyei párt-végrehajtóbizottság megállapította: a beszámoló taggyűléseken jóváhagyott munkatervekben szereplő célok helyesek. Elgondolkodtató viszont hogy a tervezett napirendek továbbra is döntően a gazdaság termelési, technológiai kérdéseivel foglalkoznak, nem gazdaságpolitikai feladatokkal, az alapszervezetek tennivalóival. A párt- szervezetek eszközrendszerére való utalás gyengébb oldala a határozatoknak, mint a célrendszer kidolgozása. Egyértelműen mégsem vethető fel ez a pártszervezetek hibájaként. Az új helyzetből adódó feladatokat a régi módszerekkel többnyire nem lehet megoldani. Az új módszereket viszont most munkálják, most keresik minden szinten. Az alapszervezetek tisztességgel, becsülettel keresik az új módszereket, és egyikük előbb, másikuk utóbb meg is fogja találni azokat. Az általában alkalmazhatók mellett ugyanis a helyi sajátosságoknak megfelelő eljárások nélkülözhetetlenek. . Az eszközrendszer mellett természetesen a tartalmi munka az elsődleges. Ebben a tekintetben továbbra is érzékelhetők színvonalbeli különbségek az alapszervezetek között. Ennek oka az, hogy a titkárok egy része még bizonytalan az új helyzetben és beidegződött módszerekkel dolgozik. Nem mindig van határozott elképzelése arról, hogy mire vállalkozhat, mire vállalkozzon az alapszervezet a gazdaságpolitikai célok érvényesítésében, a párttagság javaslatainak hasznosításában. Ilyen tekintetben a városi, községi, illetve az üzemi pártbizottságoktól is több segítséget várnának, hogy a pártmunka eszköztárából ne a régi, megszokott elemeket kölcsönözzék. Pedig a gyakorlati élet kínálja számukra a követendő utat. A beszámoló taggyűléseken például felvetették a párttagok, hogy vizsgálják meg azt; hol vannak tartalékok, és azok kiaknázásához milyen gazdasági-politikai feltételeket kell teremteni. Igényeitek a párttagok megítélését is olyan tekintetben, hogy mennyire példamuta- tóak a munkában, a rend és a fegyelem megteremtésében, illetve megszilárdításában. A politikai munkát jobbító javaslatok mérlegelése, hasznosítása azonban ma még sok helyen elmarad. A rendezvényeken a Központi Bizottság novemberi határozatában megfogalmazott célokkal való általános azonosulás, a megvalósítás érdekében az elkötelezett, határozott kiállás volt tapasztalható. Sokan szóvá tették ugyanakkor, hogy az eredményes végrehajtás érdekében, — azokban az alapkérdésekben, melyeket a KB határozata őszintén feltárt — szükségesek az ütemesen, idejében hozott állami intézkedések is. A párttagság megítélése szerint a közérzetet nagymértékben rontja az értékrend torzulása. Egyértelmű a párttagok állásfoglalása abban, hogy a kongresszusi célkitűzéseknek megfelelően legyen következetesebb minden szinten a lazaság, fegyelmezetlenség, a korrupció, a protekció visszaszorítása. A beszámoló taggyűléseken az irányító pártszervezeteknek szánt felvetések mellett a fő figyelem a helyi tennivalókra irányult A párttagok figyelmét nem kerülte el az, hogy a párt- alapszervezet hatásköre addig terjed, ameddig munkahelyének jogköre. Ezért a figyelmet elsősorban arra összpontosították, hogy mennyire tükrözik, miként foglalják magukba a helyi tervek a felsőbb pártszervek határozatait. A tapasztalatok azt tanúsítják, hogy az ilyen törekvések eredményesek voltak, következésképpen biztosítottnak látszik a Központi Bizottság november 20-i és a megyei pártbizottság azt követő határozatának végrehajtása. A legfontosabb feladat most valamennyi pártszervezet számára az ennek érdekében kifejtett munka folyamatosságának biztosítása. Tovább kell lépni a határozatok végrehajtásában, a cselekvési folyamat felgyorsításában, teljesíteni kell az 1987. évi célkitűzéseket. Mindehhez kedvező helyzetet teremt az, hogy az emberek józan gondolkodású többsége fokozottan politizál, aggódik és felelősséget vállalva dolgozik. A pártszervezetek számvetései arra is intenek, hogy minden szinten határozottabb kezdeményezésre van szükség a kádermunkában. És arra is intenek, hogy mindenhol érvényt kell szerezni a közvélemény által elfogadott szocialista erkölcsi normáknak, értékrendünknek és törvényeinknek. Amikor idei gazdasági célkitűzéseink megvalósításáról beszélünk, nem téveszthetjük szem elől azt, hogy ebben a munkában döntő jelentőségű a pártalapszerve- zeti munka javítása, a pártdemokrácia erősítése, a taggyűlések politizáló légkörének megőrzése, a tényleges döntéshozatal. Különösen fontos, hogy mielőbb eredmények szülessenek az alapszervezeti munkának azokon a területein, melyek a Központi Bizottság novemberi határozatának végrehajtását szolgálják. Irányuljon kiemelt figyelem a gazdaságpolitikai feladatok végrehajtásának szervezésére és ellenőrzésére. Az alapszervezetek helyesen járnak el akkor, ha kollektívákra, vagy személyekre bontható olyan feladatokat is kidolgoznak, melyek erősítik a gazdasági célok elérésének politikai feltételeit, ha tőlük telhetőén elősegítik, hogy a pártonkí- vüliek körében is kellő készség, kezdeményezés alakuljon ki a gazdaságpolitikai célok eléréséért. A beszámoló taggyűlések tehát nemcsak egy év politikai munkájának lezárását, sokkal inkább az alapszervezeti munka megújhodását szolgálták. Utat mutattak nemcsak a pártvezetőségek, hanem minden párttag számára. A Jászkiséri Vas és Fémipari Kisszövetkezet a budapesti Mekofém Gépgyártó részére por és víztartályokat készít. Négyféle típusból ebben az évben 5 ezret szállítanak. (Fotó: T. Z.)
