Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-21 / 68. szám
6 0 Szovjetunió és Ázsia Nemzetközi körteép 1987. MÁRCIUS 21. Emeletépítés A Chirac kormány első óvó Elégedetlenség és csökkenő remények Dzsakartában M. Kusumaatmadja indonéz külügyminiszter fogadta Sevardnadzét Csaknem kéthetes időtartam, sokezer kilométeres távolság, fél tucatnyi felkeresett ország, beható tanácskozások a helyi politikai és gazdasági vezetőkkel —, ha csupán e leltárszerű felsorolást tekintjük is, tiszteiére méltó az a teljestímény, amely Eduard Sevardnadze látogató körútja mögött meghúzódik. A szovjet külügyminiszter Thaiföldön, Ausztrálián és Indonézián kívül az indokínai szocialista államokat kereste fel, s a világsajtóban máris megindult a találgatás, az elemzés: mit tükröz a mostani látogatás-sorozat, hogyan illeszthetők a SzovjetA megnövekedett figyelem, a nemzetközi érdeklődés teljesen megalapozott. Egyre szembetűnőbb ugyanis, hogy a Szovjetunió megélénkült diplomáciai tevékenysége (amely persze alapvetően összefonódik a hazai változásokkal) mind kevésbé kötődik mereven a hagyományos kérdéskörökhöz és fórumokhoz. Az Egyesült Államok vagy a fegyverzetkorlátozás elsődlegessége persze fennmarad, de szembeötlő, hogy ezzel párhuzamosan a moszkvai diplomácia a világ minden térségében igyekszik aktivitást kifejteni. Ázsia, Földünk legnagyobb, s válságokkal talán legterheltebb kontinense jó példaként szolgálhat erre. Az a beszéd, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tavaly Vlagyivosztokban elmondott, egyfajta átfogó áttekintést adott a Szovjetunió Azsia-politiká- járól, s azokról a célokról, amelyeket a megújuló moszkvai vezetés a földrész békéje, biztonsága megteA körülmények ismeretében aligha vonható kétségbe, hogy e szintek „felhúzása” hosszabb történelmi korszakra szóló feladatot jelent, hiszen ilyen, önmagában is összetett, bonyolult problémákat foglal magába, mint például az atomfegyvermentes övezetek létrehozását, vagy a katonai támaszpontok megszüntetését az ázsiai-csendes-óceáni régióban. A Sevardnadze-körút mégis azt mutatta, hogy e realitást nem feledve, s a nehézségeket tudatosan nem kisebbítve Moszkva következetesen igyekszik az épitnió. Ázsiai-politikájának keretei közé Sevardnadze megbeszélései? remtése, a két- és többoldalú kapcsolatok javítása érdekében kifejt. Ugyanezt a témakört érintette egy emlékezetes, azóta is sűrűn idézett nyilatkozatában Mihail Kapica külügyminiszter-helyettes, aki az ázsiai-csendes-óceáni térségre vonatkozó szovjet politikát egy három emeletes épülethez hasonlította. A szemléletes megfogalmazás szerint az „első szinten” a kétoldalú kapcsolatok bővítése, vagy (ahol erre van elsőként szükség) normalizálása áll. A „második szint” a különböző feszültséggócok felszámolását jelképezi, beleértve az Irak és Irán közti vérontást éppúgy, mint a mostani Sevardnad- ze-körtúon is súlyponti kérdésként szereplő kambodzsai helyzetet. A „harmadik emelet”, pedig az össz-ázsi- ai biztonsági rendszer kialakítása, egyfajta, a helsinki rendszerre emlékeztető rendszer kidolgozása lenne, amelyhez egy leendő nemzetközi értekezlet szolgálhatna keretként kezés „alapozó munkálatainak” megkezdésére. S ilyen szempontból a látogatás-sorozat kétségtelenül bizonyos áttöréshez vezetett. Első ízben tárgyalt például szovjet külügyminiszter Thaiföldön, Ausztráliában és Vietnamban is! A nyugodt alaphangú megbeszéléseken a világpolitikai súlyú témák és a régiót érintő biztonsági viták mellett szóba kerültek a kereskedelmi együttműködés lehetőségei. A délkelet-ázsiai szocialista testvérországok fővárosaiban, Phnom Penhben, Vien- tianében és Hanoiban (a kétoldalú kapcsolatok kiterjesztése, a hatékonyabb gazdasági kötelékek szorgalmazása mellett)' érthetően az indokínai helyzet került az eszmecserék élére. Sevardnadze ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió aktívan támogatja a kambodzsai konfliktus békés rendezését, a nemzeti megbékélés folyamatának előrevitelét. Változatos eszköztár Fontos, de az ázsiai politikai horizontot természetesen csak részben tükröző kérdéskörök szerepeltek tehát a szovjet külügyminiszter tárgyalásainak napirendjén. Ám ha a mostani látogatás-sorozat mellett utalunk néhány korábbi eseményre (például Gorbacsov főtitkár sikeres indiai útjára, a Kínához fűződő viszony fokozatos javulására, a felújított határtárgyalásokra, az afganisztáni válság megoldása érdekében tapasztalható messzemenő rugalmasságra, az ASEAN-tagál- lamok regionális szerepkörének fel- és elismerésére, a csendes-óceáni szigetállamok irányában mutatott érdeklődésre), akkor szemléletesebbé válhat, milyen széles fronton, mennyire változatos eszköztárral folyik a Ka- pica-féle hasonlat kifejezését használva — az „alapozás”. Ez persze nem sokat módosít az „építkezés” idő- igényességén. De hát emlékezhetünk, milyen hosszú évekre- volt szükség -ahhoz, hogy — viszonylag kedvezőbb feltételek közepette is — határozott körvonalat öltsön a helsinki biztonsági rendszer. Ázsiában ennek esélye egyelőre még halová- nyabb, ám Moszkvában teljes joggal vallják, hogy a kellő alapozás nélkül nemhogy egy felhőkarcolót, de még egy három emeletes épületet sem lehet felépíteni. .. Szegő Gábor Szemléletes hasonlat Konstruktív megközelítés Ebéd a pénztárcában A leleményes japánok, akik tökélyre fejlesztették a hitelkártya és a mágnes- kártya hasznosítását, rájöttek, hogy ezek a kártyács- kák csaknem mindenre jók. Fizetni lehet velük, telefonálni-, metrón utazni, fizetést felvenni, zsebmagnetofonhoz csatlakoztatva hangos szótárként alkalmazni és még hosszan lehetne sorolni, mi midenre jó a 9 centiméter hosszú, 5,5 cm széles és általában 1 milliméter vastag kártya. Van viszont egy súlyos hátránya: nem lehet megenni. Ezen a fogyatékosságon változtatott a kiotói Kogasa élelmiszeripari cég, amely ki kísérletezte a „kártya- élteit". Az eljárás rendkívül egyszerű: az eredeti recept alapján elkészített ennivalót pasztává őrlik, majd kinyújtják és szárítják, végül pedig kártyaméretre vágják és csomagolják. Az így nyert étek az eredetivel azonos tápértékű, csupán állaga, formája és mérete egy kicsit más. > A furcsasságok iránt rendkívül fogékony japánok az első hirdetések megjelenése után megrohanták az üzleteket és pillanatok alatt elkapkodták az első szállítmányokat. Természetesen rögtön elkeresztelték kártyamenünek, papírételnek, filmtízórainak a pénztárcában akár fél évig is tartható elemózsiát, amiből két-há- rom lapocska felér egy komplett ebéddel. Egységesen 200 jenért (kb. 55 forintért) 14 féle étel vásárolható. Előételnek mondjuk rák. vagy hering, főételnek marhahús, utána egy kis alma, vagy banán. A divat elmúltával majd kiderül, piacképes-e az új japán menü. Egy azonban biztos: úgynevezett túlélő- kosztként tökételetesen alkalmas hegymászók, katonák, tengerészek és általában olyanok számára, akik hosszabb időre nem tudnak konyhaközeibe kerülni, s összes holmijuknak el kell férni a zsebükben. Egy évvel ezelőtt nyerte meg a francia parlamenti választásokat a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) és az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) koalíciója és kezdte meg újszerű kísérletét Jacques Chirac vezetésével: egy jobboldali politikai program végrehajtását a szocialista párti Mitterrand elnök még hátralévő két hivatali éve alatt. A népszerűén társbérletnek nevezett rendszer első évének mérlege megvonásakor a legfontosabb ténynek a következő látszik: a kormány eddig csalódást keltett és ha ma tartanák az elnökválasztásokat, Mitterrand elnök a jobboldal bármely jelöltjével szemben győzelmi reményekkel indulhatna. A jobboldal zászlaját pedig elragadni látszik Chiractól az a Raymond Barre, aki mindvégig tüntetőén távol maradt az általa határozottan elítélt társbérleti kísérlettől. A Chirac kormány programjának két célja volt: a tőkés neo-liberalizmus ma divatos elvei alapján átalakítani az állami dirigizmus- hoz szokott francia gazdaságot és ezen az úton kivezetni a világból. Másrészt e talpnaállási politika sikerével megteremteni a feltételeket az 1988. évi elnökválasztás megnyeréséhez. A kormány igyekezete eddig kevés valós eredménnyel járt. Elárasztották kedvezményekkel a tőkét, amely viszont vajmi keveset tett a gazdaság fellendítésére. Eltörölték a vagyonadót, csökkentették a legnagyobb jövedelműek adóját és a vállalati adókat, megszüntették az árak, a valutaforgalom korlátozásainak nagy részét, hazacsalogatták az öt éve külföldre menekített tőkéket, megkönnyítették a munkáselbocsátást, a lakbéremelést, csökkentették a kamatlábat, leértékelték az NSZK márkával szemben a frankot. A tőkések nem panaszkodhattak. Nem is panaszkodtak, csak éppen nem oda fektették be az aranyesőként hulló kedvezményeket, ahová a kormány szerette volna — a termelésbe, hanem értékpapírokba, ingatlanokba, vagy külföldre vitték. Vagyis olyan befektetéseket választottak, amelyektől gyorsabb és nagyobb hasznot reméltek, mint a termelő beruházástól. Az év vége felé a kormány már kénytelen volt liberális elveit sutba dobva a gyeplőhöz nyúlni, hogy visszafogja az ár- és lakbéremelések elszabaduló ördögeit. A kormány legtöbb gazdasági várakozásában csalatkozott, egyedül az állami vállalatok kiárusítása aratott sikert és hoz várhatólag több pénzt a kincstárnak mint remélték. Az infláció üteme tavaly húszéves mélypontra szállt le, de ez már 1986 elején így ígérkezett, most januárban viszont nagyot lendült és tüstént elszálltak a rekord tartásának reményei. A kormány kénytelen volt mérsékelni — 2 százalékra — a várható gazdasági növekedés mértékét is. A beruházások alig emelkednek, a belső vásárlóerő csökken, a francia exportnak pedig nincs dinamikája. A társbérleti rendszer viszont az első év alatt a várakozásoknál sokkal jobban helyt állt. Az ellenkező pártállású elnök és kormány együttélése tulajdonképpen először tette lehetővé az V. köztársaság alkotmánya betűjének és szellemének teljes kihasználását. A kormány és élén a miniszterelnök jóval nagyobb játéktérhez jutott, mint De Gaulle hatalomátvétele óta bármikor. S ez a legtöbb megfigyelő véleménye szerint csakugyan tartós változás lesz a francia intézményekben: a miniszterelnök többé aligha lesz visszaszorítható az elnöki akarat készséges végrehajtójának szerepére, hanem Chirachoz hasonlóan az utolsó cseppig kiaknázza majd az alkotmányban számára biztosított jogkört. Mitterrand elnök a belpolitikában nem is próbálta korlátozni a kormányt. A kül- és katonapolitika meghatározásából viszont nem engedett. Külön-véleményei kinyilatkoztatásával csak a parlamenti út betartására kényszerítette az előszeretettel rendeletekhez folyamodó kormányt, illetve egy-egy kérdésben emlékeztette a közvéleményt, hogy a választott út nem az ő megoldása. Az utóbbi hónapokban egyre több lett az elnöki különvélemény és legutóbb Madridban immár egy idegen kormány jelenlétében különbözött össze a francia államfő és a miniszterelnök. Ezek az incidenseik fokozatosan szembefordították a franciákat a társbérleti rendszerrel, amit most már a többség nem kívánatos kormányzati formának talál. A Chirac kormány lendülete megtört télen, amikor meggondolatlan, makacs kötélhúzásba bonyolódott a diákifjúsággal és rendőrsége kioltotta egy diák életét. Majd olyan sztrájkhullám tört ki a közszolgálatban a vásárlóerő csökkenése miatt, amire húsz éve nem volt példa. Az egyéves évforduló előtt egy héttel csak a franciák negyede volt elégedett a kormány eddigi tevékenységével, a családok 55 százaléka elégedetlen és helyzetének rosszabbodására számít. A kormánynak legfeljebb jó egy éve van még arra, hogy javítson az összképen az elnökválasztásig. László Balázs Szakmák a képernyőn Fiatalok pólyát választanak A pályaválasztási tanácsadó munkatársa arról beszél Silivo Küglerrel, hogy gépjárműlakatosokra nagy szükség van Az általános iskolát végzett fiataloknak az NDK- ban is ezekben a hetekben kell dönteniük, hogy milyen pályát válasszanak. A jelenlegi ötéves terv időszakában 918 ezer NDK-beli lány és fiú teszi meg az általános iskolából a szakmunkásképzőbe vezető utat, s ugyanennyien állnak munkába mesterségük megszerzése' után. Milyen segítséget kapnak a fiatalok a megfelelő életpálya kiválasztásához? Az NDK-ban 220 pályaválasztási tanácsadó intézet működik. A járási tanácsok irányítása alatt álló intézmények az iskoláknak, a szakmunkásképzéssel foglalkozó üzemeknek, és a pályaválasztás előtt állók szüleinek egyaránt értékes segítséget nyújtanak abban, hogy a fiatalok megtalálják azt a foglalkozást, amelyre a legalkalmasabbak. Sok nagyobb vállalat is önálló pályaválasztási tanácsadó szolgálatot tart fenn. A pályaválasztás megkönnyítését szolgálja a televízió, Szakmák a képernyőn című műsora. A Radio DDR adó a Szakmád — a jövőd című műsorával segíti a választást. A sajtóban közzétett információk, filmek, faliújságok, és az évente kiadott szakmajegyzékek is hozzájárulnak a fiatalok tájékoztatásához. A pályaválasztási tanácsadás a Drezdai Közlekedési Vállalatnál. Az érdeklődő fiatalok beülhetnek a tanuló vezetők villamosába A Sachische Zeitung című megyei napilapban évente többször is megjelenik egy apróhirdetés, amelyben a Drezdai Közlekedési Vállalat a „pályaválasztási kabinetjébe invitálja az érdeklődőket. A színhely a drez- da-tolkoewitzi villamos-pályaudvar. Csütörtökön délután négy árakor negyven lány és fiú ül a faliújságokkal és szemléltető eszközökkel felszerelt helyiségben. Közöttük néhány felnőtt, többnyire az édesapák. Kezdetben rövid tájékoztatást hallanak a vállalatról, majd felsorolják azokat a szakmákat, amelyekben különösen nagy szükség van az utánpótlásra: villamosvezető, villany- szerelő, hivatásos gépkocsi- vezető, gépjárműlakatos, pá- lyaépíitő szakmunkás. Szemléletesen, kézzelfoghatóan ismertetik a foglalkozásokat. A fiatalok ezek után megtekinthetik az üzem tanműhelyét. Itt további konkrét felvilágosítást kapnak az őket érdeklő szakmákkal kapcsolatos követelmény ékről1. Legvégül p>edig beülhetnek a tanuló vezetők villamosába, ez különösen érdekel mindenkit. A fiataloknak a későbbi foglalkozásukra való felkészítése már az általános iskola alsó tagozatában elkezdődik. A p>oli technika órákon elsajátítják az egyszerűbb szerszámok kezelését, megtanulnak bánni a különféle anyagokkal, kisebb hasznos tárgyakat készítenek. A felsőbb osztályokban a diákok már rendszeres tájékoztatást kapnak arról, milyen szakmunkásutánpótlásra van szükség a környékbeli üzemekben, és milyenek a képzési lehetőségek. Ellátogatnak a különféle vállalatokhoz, elbeszélgetnek a munkásokkal és a mérnökökkel. Chinta Körtér
