Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

6 0 Szovjetunió és Ázsia Nemzetközi körteép 1987. MÁRCIUS 21. Emeletépítés A Chirac kormány első óvó Elégedetlenség és csökkenő remények Dzsakartában M. Kusumaatmadja indonéz külügyminiszter fogadta Sevardnadzét Csaknem két­hetes időtartam, sokezer kilomé­teres távolság, fél tucatnyi felkere­sett ország, beha­tó tanácskozások a helyi politikai és gazdasági ve­zetőkkel —, ha csupán e leltár­szerű felsorolást tekintjük is, tisz­teiére méltó az a teljestímény, amely Eduard Sevardnadze lá­togató körútja mögött meghú­zódik. A szovjet külügyminiszter Thaiföldön, Ausztrálián és Indonézián kívül az indokínai szo­cialista államokat kereste fel, s a világsajtóban má­ris megindult a találgatás, az elemzés: mit tükröz a mos­tani látogatás-sorozat, ho­gyan illeszthetők a Szovjet­A megnövekedett figye­lem, a nemzetközi érdeklő­dés teljesen megalapozott. Egyre szembetűnőbb ugyan­is, hogy a Szovjetunió meg­élénkült diplomáciai tevé­kenysége (amely persze alap­vetően összefonódik a hazai változásokkal) mind kevés­bé kötődik mereven a ha­gyományos kérdéskörökhöz és fórumokhoz. Az Egyesült Államok vagy a fegyverzet­korlátozás elsődlegessége persze fennmarad, de szem­beötlő, hogy ezzel párhuza­mosan a moszkvai diplomá­cia a világ minden térségé­ben igyekszik aktivitást ki­fejteni. Ázsia, Földünk legna­gyobb, s válságokkal talán legterheltebb kontinense jó példaként szolgálhat erre. Az a beszéd, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára tavaly Vlagyivosz­tokban elmondott, egyfajta átfogó áttekintést adott a Szovjetunió Azsia-politiká- járól, s azokról a célokról, amelyeket a megújuló moszkvai vezetés a földrész békéje, biztonsága megte­A körülmények ismereté­ben aligha vonható kétségbe, hogy e szintek „felhúzá­sa” hosszabb történelmi kor­szakra szóló feladatot jelent, hiszen ilyen, önmagában is összetett, bonyolult problé­mákat foglal magába, mint például az atomfegyvermen­tes övezetek létrehozását, vagy a katonai támasz­pontok megszüntetését az ázsiai-csendes-óceáni régió­ban. A Sevardnadze-körút mé­gis azt mutatta, hogy e rea­litást nem feledve, s a ne­hézségeket tudatosan nem kisebbítve Moszkva követ­kezetesen igyekszik az épit­nió. Ázsiai-politikájának ke­retei közé Sevardnadze meg­beszélései? remtése, a két- és többol­dalú kapcsolatok javítása ér­dekében kifejt. Ugyanezt a témakört érintette egy emlékezetes, azóta is sűrűn idézett nyi­latkozatában Mihail Kapica külügyminiszter-helyettes, aki az ázsiai-csendes-óceáni tér­ségre vonatkozó szovjet po­litikát egy három emeletes épülethez hasonlította. A szemléletes megfogal­mazás szerint az „első szin­ten” a kétoldalú kapcsolatok bővítése, vagy (ahol erre van elsőként szükség) nor­malizálása áll. A „második szint” a különböző feszült­séggócok felszámolását jel­képezi, beleértve az Irak és Irán közti vérontást éppúgy, mint a mostani Sevardnad- ze-körtúon is súlyponti kér­désként szereplő kambod­zsai helyzetet. A „harmadik emelet”, pedig az össz-ázsi- ai biztonsági rendszer kiala­kítása, egyfajta, a helsinki rendszerre emlékeztető rend­szer kidolgozása lenne, amelyhez egy leendő nem­zetközi értekezlet szolgálhat­na keretként kezés „alapozó munkálatai­nak” megkezdésére. S ilyen szempontból a látogatás-so­rozat kétségtelenül bizonyos áttöréshez vezetett. Első íz­ben tárgyalt például szovjet külügyminiszter Thaiföl­dön, Ausztráliában és Viet­namban is! A nyugodt alap­hangú megbeszéléseken a világpolitikai súlyú témák és a régiót érintő biztonsági viták mellett szóba kerül­tek a kereskedelmi együtt­működés lehetőségei. A délkelet-ázsiai szocialis­ta testvérországok fővárosai­ban, Phnom Penhben, Vien- tianében és Hanoiban (a két­oldalú kapcsolatok kiterjesz­tése, a hatékonyabb gazda­sági kötelékek szorgalmazá­sa mellett)' érthetően az in­dokínai helyzet került az eszmecserék élére. Sevard­nadze ismételten leszögezte, hogy a Szovjetunió aktívan támogatja a kambodzsai konfliktus békés rendezését, a nemzeti megbékélés folya­matának előrevitelét. Változatos eszköztár Fontos, de az ázsiai poli­tikai horizontot természete­sen csak részben tükröző kérdéskörök szerepeltek te­hát a szovjet külügyminisz­ter tárgyalásainak napirend­jén. Ám ha a mostani láto­gatás-sorozat mellett uta­lunk néhány korábbi ese­ményre (például Gorbacsov főtitkár sikeres indiai út­jára, a Kínához fűződő vi­szony fokozatos javulására, a felújított határtárgyalá­sokra, az afganisztáni válság megoldása érdekében tapasz­talható messzemenő rugal­masságra, az ASEAN-tagál- lamok regionális szerepköré­nek fel- és elismerésére, a csendes-óceáni szigetállamok irányában mutatott érdeklő­désre), akkor szemlélete­sebbé válhat, milyen széles fronton, mennyire változa­tos eszköztárral folyik a Ka- pica-féle hasonlat kifejezé­sét használva — az „alapo­zás”. Ez persze nem sokat mó­dosít az „építkezés” idő- igényességén. De hát emlé­kezhetünk, milyen hosszú évekre- volt szükség -ahhoz, hogy — viszonylag kedve­zőbb feltételek közepette is — határozott körvonalat ölt­sön a helsinki biztonsági rendszer. Ázsiában ennek esélye egyelőre még halová- nyabb, ám Moszkvában tel­jes joggal vallják, hogy a kellő alapozás nélkül nem­hogy egy felhőkarcolót, de még egy három emeletes épületet sem lehet felépíte­ni. .. Szegő Gábor Szemléletes hasonlat Konstruktív megközelítés Ebéd a pénztárcában A leleményes japánok, akik tökélyre fejlesztették a hitelkártya és a mágnes- kártya hasznosítását, rájöt­tek, hogy ezek a kártyács- kák csaknem mindenre jók. Fizetni lehet velük, telefo­nálni-, metrón utazni, fize­tést felvenni, zsebmagne­tofonhoz csatlakoztatva han­gos szótárként alkalmazni és még hosszan lehetne sorol­ni, mi midenre jó a 9 centi­méter hosszú, 5,5 cm széles és általában 1 milliméter vastag kártya. Van viszont egy súlyos hátránya: nem lehet megen­ni. Ezen a fogyatékosságon változtatott a kiotói Kogasa élelmiszeripari cég, amely ki kísérletezte a „kártya- élteit". Az eljárás rendkívül egyszerű: az eredeti recept alapján elkészített ennivalót pasztává őrlik, majd ki­nyújtják és szárítják, vé­gül pedig kártyaméretre vágják és csomagolják. Az így nyert étek az eredetivel azonos tápértékű, csupán ál­laga, formája és mérete egy kicsit más. > A furcsasságok iránt rend­kívül fogékony japánok az első hirdetések megjelenése után megrohanták az üzle­teket és pillanatok alatt el­kapkodták az első szállít­mányokat. Természetesen rögtön elkeresztelték kár­tyamenünek, papírételnek, filmtízórainak a pénztárcá­ban akár fél évig is tartható elemózsiát, amiből két-há- rom lapocska felér egy komplett ebéddel. Egysége­sen 200 jenért (kb. 55 fo­rintért) 14 féle étel vásárol­ható. Előételnek mondjuk rák. vagy hering, főételnek marhahús, utána egy kis al­ma, vagy banán. A divat elmúltával majd kiderül, piacképes-e az új japán menü. Egy azonban biztos: úgynevezett túlélő- kosztként tökételetesen al­kalmas hegymászók, kato­nák, tengerészek és általá­ban olyanok számára, akik hosszabb időre nem tudnak konyhaközeibe kerülni, s összes holmijuknak el kell férni a zsebükben. Egy évvel ezelőtt nyerte meg a francia parlamenti vá­lasztásokat a Tömörülés a Köztársaságért (RPR) és az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) koalíciója és kezdte meg újszerű kísérletét Jacques Chirac vezetésével: egy jobbol­dali politikai program végrehajtását a szocialista párti Mit­terrand elnök még hátralévő két hivatali éve alatt. A nép­szerűén társbérletnek nevezett rendszer első évének mérle­ge megvonásakor a legfontosabb ténynek a következő lát­szik: a kormány eddig csalódást keltett és ha ma tartanák az elnökválasztásokat, Mitterrand elnök a jobboldal bármely jelöltjével szemben győzelmi reményekkel indulhatna. A jobboldal zászlaját pedig elragadni látszik Chiractól az a Raymond Barre, aki mindvégig tüntetőén távol maradt az általa határozottan elítélt társbérleti kísérlettől. A Chirac kormány prog­ramjának két célja volt: a tőkés neo-liberalizmus ma divatos elvei alapján átala­kítani az állami dirigizmus- hoz szokott francia gazdasá­got és ezen az úton kivezet­ni a világból. Másrészt e talpnaállási politika sike­rével megteremteni a felté­teleket az 1988. évi elnökvá­lasztás megnyeréséhez. A kormány igyekezete eddig kevés valós eredménnyel járt. Elárasztották kedvez­ményekkel a tőkét, amely viszont vajmi keveset tett a gazdaság fellendítésére. Eltö­rölték a vagyonadót, csök­kentették a legnagyobb jö­vedelműek adóját és a vál­lalati adókat, megszüntették az árak, a valutaforgalom korlátozásainak nagy részét, hazacsalogatták az öt éve külföldre menekített tőké­ket, megkönnyítették a mun­káselbocsátást, a lakbéreme­lést, csökkentették a kamat­lábat, leértékelték az NSZK márkával szemben a fran­kot. A tőkések nem panasz­kodhattak. Nem is panasz­kodtak, csak éppen nem oda fektették be az aranyesőként hulló kedvezményeket, aho­vá a kormány szerette vol­na — a termelésbe, hanem értékpapírokba, ingatlanok­ba, vagy külföldre vitték. Vagyis olyan befektetéseket választottak, amelyektől gyorsabb és nagyobb hasz­not reméltek, mint a terme­lő beruházástól. Az év vége felé a kormány már kény­telen volt liberális elveit sutba dobva a gyeplőhöz nyúlni, hogy visszafogja az ár- és lakbéremelések elsza­baduló ördögeit. A kormány legtöbb gazda­sági várakozásában csalat­kozott, egyedül az állami vállalatok kiárusítása aratott sikert és hoz várhatólag több pénzt a kincstárnak mint remélték. Az infláció üteme tavaly húszéves mélypontra szállt le, de ez már 1986 elején így ígérkezett, most januárban viszont nagyot lendült és tüstént elszálltak a rekord tartásának remé­nyei. A kormány kénytelen volt mérsékelni — 2 száza­lékra — a várható gazdasá­gi növekedés mértékét is. A beruházások alig emelked­nek, a belső vásárlóerő csök­ken, a francia exportnak pe­dig nincs dinamikája. A társbérleti rendszer vi­szont az első év alatt a vá­rakozásoknál sokkal jobban helyt állt. Az ellenkező párt­állású elnök és kormány együttélése tulajdonképpen először tette lehetővé az V. köztársaság alkotmánya be­tűjének és szellemének tel­jes kihasználását. A kor­mány és élén a miniszterel­nök jóval nagyobb játéktér­hez jutott, mint De Gaulle hatalomátvétele óta bármi­kor. S ez a legtöbb megfi­gyelő véleménye szerint csakugyan tartós változás lesz a francia intézmények­ben: a miniszterelnök többé aligha lesz visszaszorítható az elnöki akarat készséges végrehajtójának szerepére, hanem Chirachoz hasonlóan az utolsó cseppig kiaknázza majd az alkotmányban szá­mára biztosított jogkört. Mitterrand elnök a belpo­litikában nem is próbálta korlátozni a kormányt. A kül- és katonapolitika meg­határozásából viszont nem engedett. Külön-véleményei kinyilatkoztatásával csak a parlamenti út betartására kényszerítette az előszeretet­tel rendeletekhez folyamodó kormányt, illetve egy-egy kérdésben emlékeztette a közvéleményt, hogy a választott út nem az ő meg­oldása. Az utóbbi hónapok­ban egyre több lett az elnö­ki különvélemény és leg­utóbb Madridban immár egy idegen kormány jelenlétében különbözött össze a francia államfő és a miniszterelnök. Ezek az incidenseik fokoza­tosan szembefordították a franciákat a társbérleti rendszerrel, amit most már a többség nem kívánatos kormányzati formának ta­lál. A Chirac kormány lendü­lete megtört télen, amikor meggondolatlan, makacs kö­télhúzásba bonyolódott a diákifjúsággal és rendőrsége kioltotta egy diák életét. Majd olyan sztrájkhullám tört ki a közszolgálatban a vásárlóerő csökkenése miatt, amire húsz éve nem volt példa. Az egyéves évforduló előtt egy héttel csak a franciák negyede volt elégedett a kor­mány eddigi tevékenységé­vel, a családok 55 százaléka elégedetlen és helyzetének rosszabbodására számít. A kormánynak legfeljebb jó egy éve van még arra, hogy javítson az összképen az el­nökválasztásig. László Balázs Szakmák a képernyőn Fiatalok pólyát választanak A pályaválasztási tanácsadó munka­társa arról beszél Silivo Küglerrel, hogy gépjárműlakatosokra nagy szük­ség van Az általános is­kolát végzett fia­taloknak az NDK- ban is ezekben a hetekben kell dönteniük, hogy milyen pályát vá­lasszanak. A je­lenlegi ötéves terv időszakában 918 ezer NDK-beli lány és fiú teszi meg az általános iskolából a szak­munkásképzőbe vezető utat, s ugyanennyien állnak munkába mesterségük meg­szerzése' után. Mi­lyen segítséget kapnak a fiatalok a megfelelő élet­pálya kiválasztá­sához? Az NDK-ban 220 pályavá­lasztási tanácsadó intézet működik. A járási ta­nácsok irányítása alatt álló intézmények az iskoláknak, a szakmunkásképzéssel fog­lalkozó üzemeknek, és a pá­lyaválasztás előtt állók szü­leinek egyaránt értékes se­gítséget nyújtanak abban, hogy a fiatalok megtalálják azt a foglalkozást, amelyre a legalkalmasabbak. Sok na­gyobb vállalat is önálló pá­lyaválasztási tanácsadó szol­gálatot tart fenn. A pályaválasztás meg­könnyítését szolgálja a tele­vízió, Szakmák a képernyőn című műsora. A Radio DDR adó a Szakmád — a jövőd című műsorával segíti a vá­lasztást. A sajtóban közzé­tett információk, filmek, fa­liújságok, és az évente ki­adott szakmajegyzékek is hozzájárulnak a fiatalok tá­jékoztatásához. A pályaválasztási tanácsadás a Drezdai Közlekedési Válla­latnál. Az érdeklődő fiatalok beülhetnek a tanuló vezetők villamosába A Sachische Zeitung című megyei napilapban évente többször is megjelenik egy apróhirdetés, amelyben a Drezdai Közlekedési Válla­lat a „pályaválasztási kabi­netjébe invitálja az érdek­lődőket. A színhely a drez- da-tolkoewitzi villamos-pá­lyaudvar. Csütörtökön délután négy árakor negyven lány és fiú ül a faliújságokkal és szem­léltető eszközökkel felsze­relt helyiségben. Közöttük néhány felnőtt, többnyire az édesapák. Kezdetben rövid tájékoztatást hallanak a vál­lalatról, majd felsorolják azokat a szakmákat, ame­lyekben különösen nagy szükség van az utánpótlás­ra: villamosvezető, villany- szerelő, hivatásos gépkocsi- vezető, gépjárműlakatos, pá- lyaépíitő szakmunkás. Szem­léletesen, kézzelfoghatóan ismertetik a foglalkozásokat. A fiatalok ezek után meg­tekinthetik az üzem tanmű­helyét. Itt további konkrét felvilágosítást kapnak az őket érdeklő szakmákkal kapcsolatos követelmény ék­ről1. Legvégül p>edig beülhet­nek a tanuló vezetők villamo­sába, ez különösen érdekel mindenkit. A fiataloknak a későbbi foglalkozásukra való felké­szítése már az általános is­kola alsó tagozatában el­kezdődik. A p>oli technika órákon elsajátítják az egy­szerűbb szerszámok kezelé­sét, megtanulnak bánni a különféle anyagokkal, kisebb hasznos tárgyakat készíte­nek. A felsőbb osztályokban a diákok már rendszeres tájé­koztatást kapnak arról, mi­lyen szakmunkásutánpótlás­ra van szükség a környék­beli üzemekben, és milyenek a képzési lehetőségek. Ellá­togatnak a különféle válla­latokhoz, elbeszélgetnek a munkásokkal és a mérnö­kökkel. Chinta Körtér

Next

/
Thumbnails
Contents