Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-21 / 68. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. MÁRCIUS 21. Befejeződött a tavaszi ülésszak (Folytatás az 1. oldalról) solja az emberek jogtudatát, a közgondolkodást. Még ha­tékonyabban kell tehát biz­tosítani, hogy törvényeinket mindenki betartsa — hang­súlyozta a szónok. Ezután el­mondta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmány és a bíróságokról szóló törvény szerint — kettős funkciót lát el; egyrészt ítélkezik a hatáskörébe tartozó ügyek­ben fellebbezés vagy törvé­nyességi óvás folytán, más­részt eseti és testületi állás- foglalásaival elvi irányítást gyakorol a bíróságok ítélke­zése felett. A Legfelsőbb Bí­róság — jelentette ki dr. Szilbereky Jenő — a beszá­molási időszakban is úgy járt el, hogy az ítélkezés so­rán a jogszabályokat társa­dalmi céljainkkal összhang­ban értelmezzék és alkal­mazzák, igazságszolgáltatá­sunkban egységesen érvénye­süljön a törvényesség. A Legfelsőbb Bíróság bün­tető ügyekből származó ta­pasztalatai szerint nemcsak a bűncselekmények ingado­zó és az utóbbi időben emel­kedő száma, hanem főként bizonyos kedvezőtlen ten­denciák jelentenek gondot. Tapasztalható például az élet és a testi épség elleni bűncselekmények eldurvu­lása, a vagyon elleni bűnö­zés körében egyes veszélyes elkövetési módok, így a fegy­veres rablás megjelenése, vagy a betöréses lopások és „mozgó” bűnözés terjedése. Gyakori a közvagyon köny- nyelmű, hanyag és hűtlen kezelése. A gazdasági kere­teket, új lehetőségeket egye­sek visszaélésekre használ­ják fel. A közélet tisztasá­gát sértő korrupciós jelensé­gek már nem korlátozódnak a gazdasági élet területére. A beszámolási idő alatt — miként dr. Szilbereky Jenő elmondta — a Legfelsőbb Bíróság, az igazságszolgálta­tás a maga eszközeivel hatá­rozottan fellépett a bűnözés alakulásában és összetételé­ben mutatkozó kedvezőtlen jelenségek ellen. Hangsúlyoz­ta: a Legfelsőbb Bíróság a büntető ügyekben szigorúan megvalósítja azt a követel­ményt, hogy csak a törvé­nyesen lefolytatott, a garan­ciákat messzemenően figye­lembe vevő eljárás alapján lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, vajon a vádlott elkövette-e a terhére rótt bűncselek­ményt. Tapasztalati tény, hogy az élet és a testi épség elleni bűncselekményeknél jelentős az alkoholtól befolyásoltság és igen nagy az ittasságból eredő gátlástalanság szere­pe. A Legfelsőbb Bíróság ezért testületi állásfoglalás­ban adott iránymutatást a, bíróságoknak az alkoholis­ták kényszergyógyításának elrendelésénél figyelembe veendő szempontokra. Ha­sonló területen a kábítószer­rel visszaélés büntetőjogi megítélésében mutatkozó bi­zonytalanságok eloszlatása végett hozott elvi döntést. Dr. Szilbereky Jenő, a Leg­felsőbb Bíróság elnöke beszél A vagyon elleni bűncse­lekményeket gyakran a nem dolgozó, a munkakerülő sze­mélyek követik el. Ezért ke­rült bevezetésre a szabadság­korlátozással járó szigorított javító-nevelő munka bünte­tés. A közlekedési bűncse­lekmények viszonylag nagy számával függ össze az, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseivel segítette az ittas vezetés miatti cselekmények megítélését és kollégiumi ál­lásfoglalásban összefoglalta a járművezetéstől eltiltásra vonatkozó korábbi eseti ál­lásfoglalásait Miként korábban is, e beszámolási időszakban is igen csekély volt és az össz- bűnözéshez képest százalé­kosan alig fejezhető ki az állam elleni bűncselekmények száma. A szóban forgó évek­ben öt kémkedési ügyet tár­gyaltak bíróságaink, másod­fokon a Legfelsőbb Bíróság. Ezek közül egy ügy orszá­gunk hátrányára felhasznál­ható gazdasági, négy pedig katonai adatok kiszolgálta­tásával volt kapcsolatos. Dr. Szilbereky Jenő kije­lentette, hogy a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata a beszámolás időszakában törvényes, általában egységes és egyúttal egyéniesített is volt. Fokozottan szigorú volt az ítélkezés azokban az ügyekben, amelyeknek elsza- porodottsága ezt szükségessé tette, így a munkakerülő, az erőszakos, valamint a kor­rupciós bűncselekmények el­követőivel, továbbá a vissza­esőkkel és azokkal szemben, akik a bűncselekményt cso­portosan vagy szervezetten követték el. A gazdálkodó szervezetek közötti jogvitákat eldöntő gazdasági bíráskodásról szól­va a Legfelsőbb Bíróság el­nöke elmondta, hogy az ítél­kezési gyakorlat — a jogsza­bályok törvényes alkalmazá­sa során — következetesen érvényesít bizonyos alapvető gazdaságpolitikai és jogpoli­tikai célokat. Így megkönnyí­ti a szerződéskötést a gaz­dálkodó szervezetek számára, ezzel erősíti a szerződések gazdaságszervező szerepét; a szerződésszegés — külön is a minőségi követelmények megsértése — esetén szigo­rúan alkalmazza a jogkövet­kezményeket; különös figyel­met fordít a fogyasztók, fel­használók, a megrendelők védelmére. A gazdasági pe­rek száma az elmúlt években bizonyos emelkedést mutat — a korábbihoz képest 20 százalékkal — és évi 16 ezer körül mozog. Külön kitért az elnök arra, hogy legnagyobb arányban az úgynevezett lakásszava­tossági perek száma emelke­dett. Ez — mint mondotta — nem pozitív jelenség. Arra is utal, hogy a lakások árának emelkedésével nem tartott lépést azok minősége. Jelzi azonban azt is: a lakásépíté­seket végző vállalatok — kü­lönösen Budapesten — nem tesznek eleget annak a köte­lezettségüknek, hogy időben kijavítsák a hibákat, ha hi­básan teljesítettek. Ezután a bírói munkához kapcsolódó néhány személyi és szervezeti jellegű kérdés­ről tájékoztatta az Ország- gyűlést a Legfelsőbb Bíróság elnöke, majd végezetül hang­súlyozta: — A Legfelsőbb Bíróság működésének és az igazság­szolgáltatásnak a társadalmi hatása, a jogi eszközök alkal­mazása társadalmi viszonya­inkra igen jelentős, a szocia­lizmustól idegen jelenségek kiküszöbölésében, a pozitív fo­lyamatok erősítésében. Eh­hez és az egészséges közgon­dolkozás és közmorál alakí­tásához az igazságszolgálta­táson kívül azonban tovább­ra is szükséges más állami és társadalmi, gazdasági szervek együttes fellépése. Minderre biztosíték jogpoli­tikánk, az a szilárd követel­mény, hogy törvényessé­günk a társadalom és egyén érdekét egyaránt szolgálja. Dr. Szilbereky Jenő kérte, hogy beszámolóját az Ország- gyűlés fogadja el. A legfőbb ügyész jelentése Ezután dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész tartotta meg beszámolóját. — Az ügyészi szervezet te­vékenységéről, az ügyészség tapasztalatairól, a törvényes­ség érvényesüléséről, arról, hogy az ügyészek miként működtek közre az alkotmá­nyos elvek megvalósításában, a közrend és közbiztonság fenntartásában, a Tisztelt Országgyűlésnek legutóbb 1983-ban számoltam be — kezdte beszédét dr. Szíjártó Károly, majd elmondta: — Ügyészi munkánk során különös jelentősége volt an­nak, hogy a társadalmi vi­szonyok gyors változása kö­vetkeztében az élet szinte minden területén gyakran változtak a jogszabályok. A jogszabályváltozások legin­kább a gazdaságpolitikai cé­lok megvalósítását szolgál­ták. Ebben a helyzetben az ügyészi tevékenység súly­pontjába is a gazdálkodás törvényességének fokozot­tabb segítése került. Közre­működésünk célja az volt, hogy erősödjenek a szerződé­ses kapcsolatok, érvényesül­jenek a tisztességes gazdál­kodás elvei, szilárduljon a munkafegyelem, megfelelően védjék és gyarapítsák a tár­sadalmi tulajdont, és ne szenvedjenek sérelmet a dol­gozóknak a munkaviszonnyal kapcsolatos jogai, ugyanak­kor a munkáltató is követel­je meg a fegyelem megtartá­sát. Mindezekkel összhangban — jelentette dr. Szíjártó Ká­roly — szabályoztam a gaz­dálkodás törvényességét se­gítő ügyészi feladatok teljesí­tését. Nagyobb szerepet ka­pott az ellenőrző szervek fe­lelősségének fokozása, az ügyészi vizsgálat és vizsgá- latkezdeményezés. Előtérbe helyeztük, hogy az irányí­tást, a felügyeletet ellátó szervek tegyenek eleget el­lenőrzési kötelezettségüknek, tárják fel a hiányosságokat és hozzanak megfelelő intéz­kedéseket a hibák, illetve okaik megszüntetésére. Ezután arról beszélt dr. Szíjártó Károly, hogy nép­gazdaságunk fejlődésében ma egyik alapkérdés a munka­végzés hatékonyságának ja­vítása. Fontos érdek fűződik tehát ahhoz, hogy a gazdál­kodó szervezetek vezetői az erkölcsi és anyagi ösztönzés mellett, szükség esetén a jog­szabályokban meghatározott adminisztratív eszközök dif­ferenciált alkalmazásával — a fegyelmi és kártérítési fe­lelősség érvényesítésével — is mozdítsák elő a magasabb követelményeknek megfelelő munkaerkölcs biztosítását. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a fegyelmi és kártéríté­si jogkör gyakorlói határo­zottan lépjenek fel még az esetileg előforduló vétkes kö­telességszegésekkel szemben is. Vizsgálati tapasztalatok szerint a munkáltatók fe­gyelmi gyakorlata sokszor el­tér az említett követelmé­nyektől. A fegyelmezetlen­ségek megtörésének oka alapvetően nem a jogi sza­bályozás esetleges hiányos­ságaiban keresendő. A gon­dot az okozza, hogy a ren­delkezésre álló jogi eszkö­zökkel a munkahelyi veze­tők nagy része egyáltalán nem él vagy azokat helytele­nül alkalmazza. Sok az olyan munkahely, ahol az igazolat­lan távollétet, a késéseket vagy a munkahelyi alkoholfo­gyasztást semmiféle joghát­rány nem követi, vagy pe­dig az olyan jelentéktelen, hogy a dolgozót nem kész­teti helytelen magatartásá­nak megváltoztatására. Következő témaként a köz­élet tisztességének követel­ményéről beszélt a legfőbb ügyész, hangsúlyozva, hogy állampolgáraink nagy több­sége megltartja törvényein­ket, erkölcsi normáink sze­rint él és dolgozik. Ugyan­akkor sajnos szaporodnak a jogsértések, a társadalomtól idegen jelenségek, a szocia­lista erkölccsel össze nem egyeztethető olyan felfogá­sok és magatartásformák is, amelyek olykor már életvi­telként értékelhetők. A beszámoló következő ré­sze a bűnözés alakulásával foglalkozott: — A bűnözést az jellem­zi — mondotta dr. Szíjártó Károly —, hogy az 1980-as évek elejétől nagyságrendje, szerkezete kedvezőtlenül vál­tozott. Egyre gyorsabb üte­mű növekedésének tenden­ciája vált uralkodóvá. Az évről évre tapasztalt emel­kedés hátrányosan érinti a közbiztonságot. Egyes bűn- cselekmények, mint például a betöréses lopások szaporo­dása és egy részének felderí- tetlensége ma már gondo­kat okoz. Bűnözési helyze­tünk ennek ellenére nem­zetközi összehasonlításban és az európai országok nagy többségéhez viszonyítva is kedvező. Az ismertté vált bűncselekmények száma és a népességhez mért gyakorisá­ga a korábbiaknál maga­sabb. 1986-ban több mint 182 ezer közvádas bűncselek­ményre derült fény, így 10 000 lakosra közel 172 bűn- cselekmény jutott. 1985. év­hez viszonyítva 10,3 száza­lékkal növekedett a bűncse­lekmények száma. Az ismertté vált bűnelkö­vetők száma 1986-ban meg­haladta a 93 ezret, így 10 000 lakosra 87 elkövető jut. Egy­re több a büntetett előéletű- ek és a visszaesők száma is. A bűnözés összetételében a vagyon elleni bűncselek­mények aránya évek óta 60 százalék körül van. Ezen be­lül a többség a személyek javait károsítja, de magas a társadalmi tulajdon elleni szándékos és gondatlan bűn- cselekmények száma is. Nö­vekedett a bűncselekmények­kel okozott károk összege is. A bűnözés második leg­nagyobb csoportját a közle­kedési bűncselekmények te­szik ki. Számuk meghaladja a 20 ezret. Többségük (73 százalék) ittas járművezetés. Az ittasan vezetőkön kívül viszonylag sokan követnek el alkohol hatása alatt vagy éppen iszákos életmódjuk következtében más bűncse­lekményeket is. Az államelleni bűncselek­mények száma hosszú ideje változatlanul alacsony. Több­ségük izgatás, de a bűnül­döző hatóságok tavaly 4 kémkedést is felderítettek, ebből hármat előkészület szakban lepleztek le. A továbbiakban így foly­tatta a szónok: — Ügyészi munkánk min­den területén arra töreked­nünk, hogy az Alkotmány­ban foglalt elvek és a jog­szabályok törvényes végre­Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész jelentést tesz hajtását segítsük, sajátos eszközeinkkel támogassuk a központi állami akarat és a társadalompolitikai célkitű­zések megvalósítását. Fel­adatunknak tartottuk az ál­lampolgárok törvényes jo­gainak és jogosérdekeinek a védelmét is. Tapasztalataink alapján azt is megállapít­hatjuk, hogy hazánkban a törvényesség megfelelően ér­vényesül. A büntető eljárások során a differenciált felelősségre vonás biztosítására kiemelt figyelmet fordítunk, arra tö­rekszünk, hogy a kiszabott büntetések és intézkedések igazodjanak a cselekmény tárgyi súlyához, az elkövető társadalomra veszélyességé­hez, a bűnösség fokához. In­dítványainkkal segítjük, hogy az egyéniesített felelős­ségre vonás alkalmával a legsúlyosabb bűncselekmé­nyek elkövetőivel és a társa­dalomra különösen veszélyes visszaesőkkel szemben a tör­vény fokozott szigora érvé­nyesüljön. Támogatjuk, hogy példás büntetésben részesül­jenek azok, akik munkake­rülő, vagy alkoholista élet­módjukból, harácsoló, vagy élősdi szemléletükből faka­dóan követnek el bűncselek­ményeket. Hasonlóképpen járunk el az erőszakos, ga­rázda jellegű, vagy a közélet tisztaságát veszélyeztető bűn­cselekmények elkövetőivel, továbbá azokkal szemben, akik csoportosan, illetve szervezetten követik el a bűncselekményeket. Hatha­tósan szorgalmazzuk, hogy a bűncselekménnyel szerzett vagyoni előnyt minden eset­ben és maradéktalanul el­vonják, és az okozott kár megtérítése érdekében min­den törvényes eszközt igény­be vegyenek. A jogalkalmazás egyéb te­rületein az ügyészi közre­működést a legfontosabb kérdésekre összpontosítjuk. Segítjük hatékonyabbá tenni a gazdálkodás során a szer­ződések gazdaságszervező szerepét. Eszközeinkkel elő­mozdítjuk a jogtalan nye­részkedési törekvések érvé­nyesülésének megakadályo­zását ; a munkáltatók és munkavállalók jogainak és kötelezettségeinek érvénye­sítését. Változatlanul felada­tunknak tartjuk az irányító, ellenőrző és felügyeleti szer­vek törvényességért való fe­lelősségének fokozását. A törvénysértők felelősségre vonásának elvét személyre és beosztásra tekintet nélkül igyekszünk érvényesíteni. Nagy gondot fordítunk az ál­lampolgári jogok és kötele­zettségek együttes érvénye­sítésére. Beszámolója befeje­ző részében a legfőbb ügyész arról szólt, hogy az elmúlt években is törekedtek az ügyészi tevékenység és a szervezet korszerűsítésére, hatékonyabb működési felté­teleinek kialakítására, egye­bek között a létszámhelyzet javítására is. Továbbra is erősíteni szükséges az ügyé­szi pálya — alkotmányos szerepének megfelelő — tár­sadalmi tekintélyét, vonzá­sát — hangsúlyozta. — Jelenthetem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a ne­héz körülmények ellenére is az ügyészek hivatástudatára építve a Magyar Népköztár­saság ügyészi szervezete, le­hetőségein belül a jövőben is eredményes munkavégzésre törekszik — mondotta vége­zetül dr. Szíjártó Károly, és kérte az Országgyűlést, hogy a beszámolót fogadja el. a két beszámoló vitája Ezután Antalffy György (Csongrád m. 9. vk.), a sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem Állam- és Jog- tudományi Karának tanszék­vezető egyetemi tanára a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság véleményét tolmá­csolva kiemelte: a Legfel­sőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség, a bírói, valamint az ügyészi szervezet egésze eleget tett alapvető kötele­zettségének. Megelégedéssel nyugtázta, hogy az ítélkezési Az Országgyűlés második napján az ülésterem a karzatról gyakorlat megfelelt az elvá­rásoknak; a jogszabályok az élet változó körülményei­hez igazodtak. Barta Alajos (Heves m. 4. vk.), az MSZMP Heves Me­gyei Bizottságának első tit­kára felszólaláséban hang­súlyozta, a szocialista törvé­nyesség történelmi vívmá­nyunk. A társadalom tagjai­nak többsége tiszteli törvé­nyeinket, becsületesen él. Ép­pen ezért kelt nagy vissza­tetszést, hogy a bűnözés tár­sadalmi veszélyességében kedvezőtlen tendenciák érvé­nyesülnek. A törvények be­tartásában és betartatásában fordulatra van szükség — hívta fel a figyelemét a kép­viselő —, csak így lehet a bűnözés növekedésének üte­mét mérsékelni. Peják Emil (Budapest, 56. vk.), a HNF Budapesti Bi­zottságának vezető titkára egyebek között arról szólt, hogy a bűnüldöző és az igaz­ságügyi szervek helyzete Bu­dapesten az utóbbi években jelentős mértékben romlott, tevékenységük feltételeinek romlása nehezíti az eddig el­ért eredmények megtartását. Budapest veszélyeztetettebb helyzetben van, mint az or­szág más területei, s ezt tük­rözi az ügyek egyre növek­vő száma is. Bíró Imre (országos lista) kanonok, az OBT Katolikus Bizottságának főtitkára arról (l'elefotó — KS) (Folytatás a 0. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents