Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-19 / 66. szám

2 SZOLNOK MEGYEL NÉPLAP 1987. MÁRCIUS 19. Ortega a New York Timesnak Békés megállapodással oldhatók meg a problémák NSZK-kormánynyilatkozat Széles körű párbeszéd a Szovjetunióval Esélyek és viharok Heves szélviharokról, el­süllyedt hajókról viszonylag sűrűn jelenik meg híradás a világsajtóban. Az a jelentés azonban, amelyik a New Yorktól 40 mérföldre szeren­csétlenül járt „Kamszomo- lec Kirgiz»” matrózairól ér­kezett, korántsem a megszo­kott katasztrófa-szenzációk­hoz tartozik, hanem — bár­milyen hihetetlen első pil­lantásra — a tömény világ­politikai ügyek közé. Hiszen az amerikai pairti őrség által kimentett szovjet tengerésze­ket fogadta a Fehér Házban Rónáid Reagan elnök, s a megfigyelők teljes joggal ér­tékelték úgy ezt az udvari­assági gesztust, mint egy­fajta jelzést a szovjet—ame­rikai kapcsolatok jelenlegi, méltán különlegesnek mond­ható korszakában. A Moszkva és Washington közötti viszonyt az elmúlt hetekben ugyanis nagyfokú dinamizmus jellemzi. Több csatornán folynak a megbe­szélések, a fegyverzetkorlá­tozás összetett problémáitól kezdve a regionális kérdések soráig. Épp most fejezte be tárgyalásait a szovjet fővá­rosban Michael Anmacost külügyminiszter-helyettes, aki egybehangzó vélemények szerint felettese, George Shultz áprilisi látogatását is előkészítette. Ugyancsak ígéretes az a közeledés, ami — persze kel­lő óvatossággal — a kérdé­sek kérdésének számító le­szerelési ügyekben Gorba­csov főtitkár legutóbbi kez­deményezése óta megfigyel­hető. Elsietett optimizmus lenne ugyan feltételezni, hogy az európai közép-ható­távolságú nukleáris rakéták problémájában végleges át­törést értek volna el a tár­gyalófelek, annyi azonban megkockáztatható, hogy hosszú idő óta most nyílik a legbiztatóbb esély a közös nevező megtalálására. Jel­lemző volt például a tapasz­talt diplomata, Viktor Kar­pov nyilatkozata, aki a na­pokban kijelentette: akár már idén ősszel is tető alá hozható az INF-szerződés, „amennyiben mindkét fél­ben megvan erre a szándék”. Az utalás világos. Hiba lenne ugyanis figyelmen kí­vül hagyni azokat a fejlemé­nyeket, amelyek Washing­tonban a megegyezés lehető­ségét rontják, kezdve az újabb Trident-kísérletekről, az űrfegyverkezés erőltetésé­től a rövid hatótávolságú ra­kéták ügyének mostani meg­egyezés feltételévé avatásá­ig. Igaz, Moszkva ezen a té­ren is rugalmasságot tanú­sít. Karpov például az emlí­tett nyilatkozatban azt is be­jelentette: a Szovjetunió hajlandó a közép-hatótávol­ságú rakéták kérdésével pár­huzamosan tárgyalásokat folytatni a rövidhatótávol­ságú harcászati eszközökről is. Pozitív és negatív ténye­zők, kezdeményezések és gát­ló események egyaránt fel­villannak tehát a két nagy­hatalom viszonyának jelen­legi kaleidoszkópjában. Re­mélhetőleg a közeljövőben Inkább az egyezmények for­málódása, s nem a tengeri vagy politikai viharok fog­nak szenzációkkal szolgálni. Szegő Gábor Újabb Trident—2 kísérlet A Pentagon kedden végre­hajtotta második kísérletét a Trident—2 típusú földrész­közi ballisztikus rakétával. A rakétát a floridai Cape Canaveral támaszpontról in­dították. Több ezer kilomé­teres út megtétele után a robbanótöltet nélküli Tri­dent—2 az Atlanti-óceánon kijelölt célkörzetbe csapó­dott. Annak ellenére, hogy az indítást műszaki hibák miatt egyszer el kellett ha­lasztani, a washingtoni had­ügyminisztérium sikeresnek minősítette a kísérletet. Mindaddig, amíg az Egye­sült Államok nem hajlandó tárgyalni akár az Arias- tervről, akár a Contadora- csoport javaslatáról, vagy a Nicaragua és más közép­amerikai államok által elő­terjesztett rendezési terve­zetekről, addig mindezek csupán javaslatok maradnak — jelentette ki Daniel Or­tega nicaraguai elnök a The New York Times számára adott interjújában. Ha a wa­shingtoni kormány valóban békés megállapodást akar el­érni, akkor erre megvan a gyors lehetőség — hangsú­lyozta. A nicaraguai államfő meg­Egy szerdán kiadott bag­dadi katonai közlemény sze­rint az iraki légierő gépei az elmúlt 24 órában két „nagy tengeri célpontot” támadtak az iráni partok közelében. Az iraki szóhasz­nálat szerint ez többnyire olajszállító, vagy más keres­kedelmi hajót jelent. Mint azt a bagdadi hivatalos ka­tonai szóvivő közölte, az iraki szárazföldi erők to­vább ágyúzták az iráni állá­sokat a front déli szakaszán a Bászrától és Majszantól keletre lévő körzetben, élő­erőben és haditechnikában A „Forradalmi Igazság­szolgáltatás” nevű csoport kedden este bejelentette, hogy egy héttel elhalasztja a Libanonban elrabolt francia állampolgár, Jean-Louis Normandin kivégzését, de azzal fenyegetőzött, hogy Franciaországban is akcióba lép, ha Párizs nem teljesíti követeléseit. A szervezet azt követeli Mitterrand francia elnöktől, hogy módosítsa a terrorizmussal kapcsolatos álláspontját és Franciaország szüntesse be az Irakba irá­nyuló fegyverszállításokat. A rossz anabsággal, kézzel írt közleményt a szervezet az állapította: az iráni-kontra botrány nem csökkentette annak veszélyét, hogy az amerikai kormány közvetlen katonai akciót indít orszá­ga ellen, sőt „könnyen jár­hat azzal, hogy még inkább a katonai megoldásra helye­zi a hangsúlyt”. Tomas Borge belügymi­niszter külön interjújában leszögezte: ha az Egyesült Államok felhagy a Nicara­gua elleni agresszióval, meg­szünteti az ellenforradalmá- rok támogatását, akkor nem lesz szükség a rendkívüli ál­lapot fenntartására, az or­szág védelmét szolgáló kü­lönleges intézkedésekre. egyaránt veszteségeket okoz­va. Az iráni tüzérség ismét támadta Bászra város lakó­negyedeit, s emiatt több épü­letben károk keletkeztek. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség arról számolt be, hogy a front különböző szakaszain heves tüzérségi összecsapá­sok voltak. Az iráni erők iraki haditechnikai eszkö­zöket semmisítettek meg, s élő erőben is veszteségeket okoztak. Az iráni hadihajók a Honmuzi-szorosban feltar­tóztattak hét külföldi hajót, átkutatták, majd tovább en­gedték őket. An-Nahar című független li­banoni napilaphoz juttatta el. Tudatta: a haladékként adott egy hét alatt Franciaország­nak „küldöttségeket kell kül­denie, hogy megadják a helyzet javításához szüksé­ges felvilágosításokat, ellen­kező esetben vér folyik”. A levélhez mellékelték az An­tenne—2 francia televízió el­rabolt technikusának fényké­pét is. A szervezet első alka­lommal nevezte a túszt kém­nek, s közölte, hogy a későb­biekben nyilvánosságra hoz­zák e vádat alátámasztó val­lomását is. US1 — onorgiaiigy Hagy összegek a nukleáris programra Az amerikai energiaügyi minisztérium a következő pénzügyi évben nagy össze­geket szán katonai nukleáris programok megvalósítására. Az ősszel kezdődő 1988-as pénzügyi évben a miniszté­rium költségvetésének több mint a felét — 8,1 milliárd dollárt — katonai nukleáris programok megvalósítására kívánja fordítani. Ebből 2,4 milliárd dollárt szánnak atomfegyverek gyártására, további 2,1 milliárd dollárt pedig újabb atomfegyverek létrehozására és kipróbálá­sára. A minisztérium 1987- ben 349 millió dollárral szállt be az SDI (hadászati­védelmi kezdeményezés) program megvalósításába, a következő pénzügyi évben pedig 481 millió dollárt szán erre a célra. Biztos vagyok benne, hogy megnyerjük a következő ál­talános választásokat, még­hozzá jó többséggel — je­lentette ki a The London Evening Standard című dél­utáni újságnak adott nyilat­kozatában Margaret That­cher brit kormányfő. Margaret Thatcher kizáró­lag belpolitikai-választási kérdésekről szólt. Leszögez­A nyugatnémet külpoliti­ka fő feladata a következő négy évben is a nyugati szö­vetség erősítése, valamint a széles körű párbeszéd és együttműködés folytatása a Varsói Szerződés tagállamai­val, mindenekelőtt a Szov­jetunióval. Ezt hangsúlyoz­za az a kormánynyilatkozat, amelyet Helmut Kohl, az NSZK kancellárja terjesztett elő szerdán a szövetségi gyű­lésben. Mint Kohl kifejtette, a Varsói Szerződés szerinte to­vábbra is fennálló katonai - fenyegetésével szemben a jövőben is a NATO szava­tolja Nyugat-Európa és az NSZK biztonságát. A kancel­lár országa szempontjából központi jelentőségűnek ne­te: jelenlegi második man­dátumának júniusban kez­dődő utolsó éve „vadász­idény”, s ebben az időszak­ban bármikor urnákhoz szó­líthatja a szavazókat. Arra a kérdésre, vajon az újabb belviszályokkal küszködő Munkáspárt „feltornázhat­ja-e magát a népszerűségi versenyben”, a konzervatív kormányfő ezt válaszolta: vezte a Szovjetunióhoz fű­ződő viszonyt, de változatla­nul hosszú távú törekvése a kapcsolatok fejlesztése Kö­zép-, Kelet- és Délkelet- Európa összes államával is, a már megkötött szerződé­sek és a helsinki záróok­mány alapján. A szövetségi kormány ezeknek az államoknak megbízható, kiszámítható és bizalomteli partnere akar lenni a párbeszédben és az együttműködésben egyaránt — hangsúlyozta Kohl. Sür­gette, hogy mindezt vitassák meg az NSZK által javasolt kelet—nyugati gazdasági együttműködési értekezle­ten az európai biztonsági és együttműködési folyamat keretében. Weinberger Inkarában Támaszpont katonai segélyből Az amerikai hadügymi­niszter ígéretet tett török kollégájának, hogy igyekszik rávenni a vonakodó wa­shingtoni kongresszust az Ankarának nyújtott katonai segély növelésére. Caspar Weinberger — aki kedden érkezett Madridból négynapos hivatalos látoga­tásra a török fővárosba — szerdán Zaki Yavüztürk hadügyminiszterrel és Necip Torumtay vezérkari főnök­kel tárgyalt. A fő téma az volt, hogy miként töltsék meg konkrét részletekkel a hétfőn Washingtonban 1990- ig meghosszabbított ameri­kai—török katonai együtt­működési szerződést, ame­lyet a két külügyminiszter írt alá. A szerződés alapján az Egyesült Államok — pénzügyi támogatás fejében katonai létesítményeket tart­hat fenn Törökországban. BUDAPEST A faji megkülönböztetés felszámolásának nemzetközi napja alkalmából Várkonyi Péter külügyminiszter üzene­tet intézett az ENSZ Apart­heid Elleni Különleges Bi­zottsági. .lak elnökéhez. Az üzenetben a magyar kor­mány cselekvő támogatásáról biztosította a világszervezetet és a bizottságot az apartheid elleni harcban. MOSZKVA Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára kedden Moszkvában fogadta Michael Armacost amerikai külügy­miniszter-helyettest, aki hi­vatalos látogatáson tartózko­dott a szovjet fővárosban. A találkozón véleményt cserél­tek a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak alakulásáról. Mihail Gorbacsov február 28-án tett, a közepes hatótávolságú ra­kétákra vonatkozó javaslata fényében áttekintették a genfi szovjet—amerikai tár­gyalások helyzetét is. WASHINGTON Az amerikai külügymi­nisztérium kedden elismerte, hogy legalább két nevadai föld alatti atomrobbantás kö­vetkeztében radioaktív anya­gok kerültek a légkörbe. A szennyeződés az 1980. szep­tember 25-én és az 1984. már­cius 15-én végzett kísérletek során történt. A külügymi­nisztérium azonban közölte, hogy a sugárszennyeződés „alig észlelhető” mértékű volt, s nem terjedt túl a kí­sérleti telep határain. „nem hiszem”. Maliik a Diadalív Málladozik Párizs büszke jelképe, a Diadalív és felújítására alighanem ame­rikai pénzt kell igénybevenni. Amikor Francois Léotard kulturális miniszter először pendítette meg tervét a nyilvá­nosság előtt, hazafias szívekben nem csekély megrökönyödést keltett. Elvég­re a nemzeti nagyság legbecsesebb jel­képéről, Franciaország legfényesebb ha­di dicsőségének emlékművéről van szó, s már ezt is csak amerikai pénzzel tud­ják megmenteni? A franciák hazafias berzenkedése tel­jesen érthető, pedig a Diadalív mai ál­lapotát és az amerikai mecénások il­lusztris névsorát tekintve Léotard ötlete nem is olyan megbotránkoztató. A helyzet az, hogy a gyönyörű Dia­dalív belső boltozatáról immár hóna­pok óta védőháló leng. A műemlék kő­burkolata annyira meglazult, porózussá lett, hogy életveszélyessé vált az alatta járó turistáknak. Bármelyik pillanat­ban lepottyanhat egy súlyos kő a na­póleoni csaták nevét betűzgető nézelő- dőkre vagy éppen az ismeretlen katona örök lángjánál koszorúzó valamely kül­döttségre. Az 50 méter magas és 45 mé­ter széles impozáns építmény körül na­ponta gépkocsik miriádja kering, kipu­fogó gázuk eszi a monumentális allego­rikus domborművek kövét, az alatta száguldó metrószerelvények rezgése rázza, lazítja alapjait. Ha ennyi modern igénybevétel mellett még el is hanya­golják, nem csoda, hogy ennyire lerom­lott. A Diadalívet 22 esztendeje mosták le utoljára, most bekormolódott, roz­zant állapotban várja a felújítást. A munkálatok tervezésével és kivitelezé­sével megbízott vállalat legalább tíz­millió frankra becsli a legszükségesebb tisztogatások költségét, de az alaposabb állagmegóvásra harminc, millió is ráme­het. A fővárosban és másutt óriási kultu­rális beruházások folynak: a Louvre átrendezése és renoválása, régészeti ásatásokkal tetézve, épül a Bastille-téri opera, befejezéséhez közeledik a De­fense negyed 100 méter magas diadal­íve. S mindezt egy olyan kulturális költségvetésnek kell állnia, amelyet alaposan megrövidített a Chirac-kor- mány takarékossági politikája. Nem meglepő hát, ha Léotard az amerikaiak­ra gondolt és joggal mutatott rá arra is, hogy a francig műemlékek megóvásá­ban komoly hagyományai vannak az amerikai pénzmágnások mecenatúrájá­nak. Az első világháborúban legyengült Franciaországnak nem volt pénze az igen megromlott állapotú Versailles-i kastély helyreállítási munkálataira. John Rockefeller két részletben 34 mil­lió frankot adományozott az egyik leg­becsesebb francia történelmi emlékmű megmentésére. David Rockefeller foly­tatta apja Versailles-i jótékonykodását és 1953-ban százmillió frankkal járult hozzá a tetőzet rendbehozásához. Már­ványtábla őrzi adakozásának emlékét Napóleon kedvenc kastélyán is, Fon- tainebleau-ban. Ezután más gazdag amerikaiak is kedvet kaptak, hogy ne­vüket megörökítsék az óvilág szépsé­gein. Gerald Vander Kemp asszony a 60-as években létrehozta a Versailles-, alapítványt — ez finanszírozta a kas­tély legszebb részeinek: a király és a királyné hálószobáinak és a pazar tük­rös galériának a felújítását. Ugyanez az amerikai alapítvány mentette meg a pusztulástól Givernyben Claude Mo­net Szajna-parti tündérkertjét a vízi- iiliomos tavacskával, amelyet a festő annyi csodált képen örökített meg. A Diadalív tehát amerikai pénzre vár, hogy újra régi fényében hirdethes­se a világnak a francia nemzet egykori dicsőségét, amikor Napóleon diadalmas hadjáratai nyomán a Nagy Hadsereg lábainál hevert Európa. A turisták, akik naponta ezrével lifteznek fel a tetejére és fényképezik a Diadalív teréről kiin­duló 12 sugárút gyönyörű látványát, még nem sokat vesznek észre az épít­mény romlásából. Csak a háló árulko­dik a szomorú valóról. Vannak franciák, akik nem egyköny- nyen fogadják el azt a gondolatot, hogy amerikai pénzen újítsák fel Napóleon Diadalívét. Van, aki lelki szemeivel már az American Express zászlaját lát­ja lobogni rajta. Mások viszont így vá­laszolnak ezekre az aggályokra: ugyan már, a Szabadságszobrot mi adtuk száz éve az amerikaiaknak, s nekik nincse­nek komplexusaik. László Balázs Irak — Irán Tengeri célpontok bombázása Libanon Elhalasztották a francia túsz kivégzését Washingtonban Reagan elnök fogadta az amerikai parti őr­ség által kimentett szovjet tengerészeket (Telefotó — KS) Biztos választási gyizelem? Thatcher „vadászidénye”

Next

/
Thumbnails
Contents