Szolnok Megyei Néplap, 1987. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-16 / 63. szám

1987. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Március 15-re emlékeztünk Mérlegzáró közgyűlés Kisújszálláson (Folytatás az 1. oldalról) honismereti szakkör tagjai, akik arra tanították a gye­rekeket, hogy egy kis ügyes­séggel hogyan lehet a vidéki portákon föllelhető természe­tes anyagokból — kukorica­szárból, csutkából — egysze­rű, mégis nagyszerű játéko­kat készíteni. Az iskola tor­natermében játékos sport- versenyeket vívtak a fiata­lok és a családok. A szobor felavatása után a párt- és tömegszervezetek, a tanács, az óvodák, iskolák, a munkahelyek képviselői ko­szorúkat helyeztek el a szo­bornál. kaszinó aratott nagy sikert. A Kákái László Űttörőház- ban a tavaszi történelmi ün­nepeink alkalmából meghir­detett gyermekrajz-pályázat legszebb alkotásaiból nyitot­tak kiállítást, majd játékos kaszinóban szórakozhattak a gyerekek. Este videodiszkó zárta az ifjúsági nap eseményekben gazdag jászberényi rendez­vénysorozatát. A megyeszékhely főutcá­ján késő délelőtt szolnokiak ezrei várták a március tizen­ötödikénként már hagyomá­nyosan felvonuló, az 1848— 49-es szabadságharc korhű huszáregyenruháit viselő lo­vascsapatra, hogy a városon át'velük együtt vonuljanak a szolnoki megemlékező ün­nepségre, a Damjanich-szo- borhoz. A Széchenyi lakótelepről induló lovasok tizenegy órá­ra értek a Beloiannisz útra, a főutcán végighaladva rö­vid időre megálltak a 633-as Ipari Szakmunkásképző In­Nemzeti ünnepünkről a megyeszékhelyen kisebb közösségek­ben is megemlékeztek. A Széchenyi lakótelep K. Bozsó Üti Általános Iskolájában a gyerekek történelmi játszóház kere­tében idézték fel a forradalom és szabadságharc eseményeit Tiszafüreden a megemlé­kezést és koszorúzást a sza­badságharc 100. évfordulójá­ra készült emlékműnél ren­dezték. A szakmunkásképző intézet tanárai és diákjai a Kossuth-háznál rótták le ke­gyeletüket, a márványtáblá­ra elhelyezett koszorúikkal. A városi ünnepséget szép számú ünneplő közönség előtt nyitotta meg Szabó Zol­tán KISZ-titkár. Megemlé­kezést Puskás Lajosné gim­náziumi igazgató tartott. A Kiss Pál Általános Iskola énekkara színesítette műso­rával az ünnepséget. A Lehel Vezér Gimnázi­umban bemutatkoztak a di­ákkörök — a rajzkör, a vö­röskeresztes kör, a heavy- metal-iklub és a diákszínját­szók —, a tornateremben pedig különböző ügyességi és erőfejlesztő gyakorlatok­kal mérték ossz© erejüket a fiatalok. A Déryné Művelő­dési Központban a politikai Jászberényben az 1848—49-es emlékműnél Bethlendy Béla, a KISZ városi bizottságának titkára nyitotta meg tavaszi történelmi ünnepeink ren­dezvénysorozatát A szolnoki ünnepségen a Szigligeti Színház művészei verssel, dallal is idézték ’48 'emlékét tézet, a városi tanács és a Technika Háza épületénél, illetve a tiszai hídfőnél álló 1848-as emlékműnél. Tiszte­legtek a forradalom és sza­badságharc hőseit idéző em­lékhelyek előtt, miközben a város iskolai és munkahelyi KISZ-alapszervezeteinek képviselői megkoszorúzták a Petőfi domborművet, a Kos­suth emléktáblát, a Petőfi- emléktáblát és az 1848—49-es emlékművet. A Tisza-hidnál úttörő díszdobosok álltak a menet élére, a lovasok és a szolno­kiak ezrei vezetésükkel, per­gő dobszavukra folytatták útjukat a Damjanich-szobor- hoz. Az emlékmű előtt felál­lított színpadon a menet megérkezése után kezdődött MSZMP Szolnok Megyei és Szolnok Városi Bizottságá­nak nevében Fábián Péter megyei titkár és Berki Fe- rencné városi titkár koszo- rúzta meg az emlékművet, majd a talapzaton elhelyez­ték koszorúikat a Hazafias Népfront megyei és városi elnökségének, a KISZ Szol­nok Városi Bizottságának, valamint a városi KISZ- alapszervezeteknek és úttö­rőcsapatoknak a képviselői is. Szombaton a késő délutáni órákban avatták fel Jász- fényszarun Zilahi Zoltán fia­tal szobrásznak, a község la­kójának legújabb köztéri szobrát. A polgári átalaku­lásunkat elindító forradalom évfordulójának előestéjén a A jászfényszarui Petőffi-szobor felavatásának ünnepélyes pillanata meg az ünnepi műsor: a Szigligeti Színház művészei Petőfi, Ady, Vörösmarty, Bajza József és kortárs köl­tők verseit tolmácsolva idéz­ték ’48 emlékét, hangbeját­szások érzékeltették miként él ma a forradalom és sza­badságharc emléke. Az ünnepi műsor után az falu apraja-nagyja, óvodá­sok, iskolások, fiatalok, dol­gozók, munkásőrök ott gyü­lekeztek a művelődési ház előtti téren, hogy jelen legye­nek a község életében oly fontos eseményen a Petőfi- szobor leleplezésén. A zászlók ünnepélyes be­hozatala és az irodalmi mű­sor után Kiss László tanács­elnök köszöntötte a jelenlé­vőket, párt- és tömegszerve­zetek képviselőit, a község lakóit. Szoboravató beszédet Vass Lajos, a megyei tanács vb művelődési osztályának helyettes vezetője mondott. Röviden méltatta március 15-e jelentőségét és Petőfi szerepét a forradalomban, majd leleplezte a szobrot. Az ünneplő gyülekezet előtt ott állt a költő bronzba öntött alakja esküre emelt kézzel, átszellemült arccal. A talap­zaton felirat: „Sors nyiss ne­kem tért”. I műszaki fejlesztés elodázhatatlan Felszólalt Majoros Károly Szombaton délelőtt, a városi tanács nagytermében tartott mérlegzáró közgyűlésen értékelte a Kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet kollektívája az elmúlt esztendő gaz­dálkodásának eredményeit. A közgyűlésen részt vett és fel­szólalt Majoros Károly, at MSZMP Szolnok Megyei Bizott­ságának első titkára, az elnökségben ott volt Tóth András, a kisújszállási városi pártbizottság első titkára, Ponyokai Bálint« a Kisújszállási Városi Tanács elnöke és Szikszai Júlia, a Szolnok Megyei Kiszöv elnöke. A vezetőség beszámolóját Tokár István elnök terjesz­tette a tagság elé. Elmondta, hogy 1986 elején, az akkori piaci előrejelzésekre alapoz­va csak egy viszonylag sze­rény fejlődést célul kitűző terv elkészítésére vállalkoz­hatott a vezetőség. Szeren­csére az értékesítési lehető­ségek, a partneri kapcsola­tok a vártnál kedvezőbben alakultak, az esztendő felé­hez közeledve az is világossá vált, hogy a tavaly gyártani kezdett új termékek mennyi nyereséget hoznak. Az újabb információk birtokában a kisújszállásiak egy másik, a kínálkozó új lehetőségeket is számba vevő feszesebb tervet készítettek, például a koráb­bi változatban szereplőnél 2 millió forinttal több nyereség elérését határozták el. Az év lezárása utáni számvetés iga­zolja, hogy a „mérce emelé­se” reális döntés volt, a Vasj, Fa- és Építőipari Szövetkezet a módosított terv túlteljesí­tésére is képes volt: 162 mil­lió forintos árbevétele 13 százalékkal, közel 28 millió forintos nyeresége 12 száza­lékkal haladja meg a terve­zettet. A szövetkezet vasipari üze­me eredményesen folytatta az NDK-beli mezőgazdasági gépgyárakkal kiépített ter­melési együttműködését. Sőt a partneri igényeihez alkal­mazkodva tavaly a kooperá­ció továbbfejlesztése érdeké­ben is tett lépéseket. A fa­ipari üzem is példásan telje­sítette termelési terveit, megrendelői elégedettek vol­tak mind a minőséggel, mind a szállítási fegyelemmel. Az üzem azonban az eddiginél sokkal hasznosabban is hoz­zájárulhatna a közösség gaz­dálkodási eredményeinek ja­vításához. Ma ugyanis igen kicsiny a saját fejlesztésű termékek aránya. De nem csak a faipari te­rületen van szükség a kisúj­szállási szövetkezetben az ed­diginél sokkal élénkebb mű­szaki fejlesztő munkára — hangsúlyozta Tokár István. Mára bebizonyosodott, hogy a piacon maradás érdekében minél előbb meg kell újítani a szövetkezet termékszerke­zetét. A tavaly beadott újí­tások száma, a műszaki fej­lesztő csoport megalakulása jelzi, hogy a kívánt változá­sok felé vezető első lépése­ket Kisújszálláson megtet­ték, az eredményekkel azon­ban még nem lehet elégedett a kollektíva. A beszámolót követő vitá­ban kilencen kértek szót. Volt felszólaló, aki azt ele­mezte, hogy a keresetek csak igen nagy adóterhek árán nö­velhetők, a szövetkezet érde­keltségi alapjának felhaszná­lásáról dönvte tehát meg kell keresni azt az optimu­mot, amelyik ,a pillanatnyi érdekek (keresetnövelés) és a hosszú távon stabil gazdál­kodást biztosító fejlesztés kö­zötti összhangot megteremti. A vitában szót kért Majo­ros Károly is. A hasonló, a gazdálkodás feltételeit szám­ba vevő, az eredményekről és a gondokról számot adó üze­mi tanácskozásokon termé­szetes, hogy szó esik mai életünk nehézségeiről, — mondotta. A jövedelemeivo- nás szigorú szabályai vagy a költségeket növelő áremel­kedések a vállalatok, szövet­kezetek dolgozóit kétségtele­nül a korábbinál nagyobb erőpróbára kényszerítik. Az előttem felszólalók beszéltek ezekről a nehézségekről, ám szinte mindegyikük próbált válaszolni arra is, hogy a kedvezőtlen hatásokat mi­ként lehetne ellensúlyozni. Volt aki ennek érdekében a műszaki fejlesztés meggyor­sítását sürgette, mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a munkafegyelem, az üzemi rend megerősítése nem ke­rül pénzbe, ám a munka eredményességét javító hatá­suk nagyon is pontosan kife­jezhető forintokban. Vagyis én azt tapasztaltam, hogy az itt dolgozókat a követelmé­nyek szigorodása, a gazdál­kodás feltételeinek nehezeb­bé válása nem siránkozásra, hanem a szövetkezet talpon maradását segítő megoldások keresésére ösztönzi. Felszólalásában valaki úgy fogalmazott — folytatta Ma­joros Károly, hogy ha mind többet is követelnek a szö­vetkezettől megrendelői, el­várásaiknak eleget kell ten­ni, mert a kisújszállásiak is csak így kaphatnak elegen­dő, megfelelő nyereségessé­get biztosító munkát. A piac igényei gyakran változnak és megélni, még inkább jobban élni csak az a dolgozó kol­lektíva tud, amelyik képes ezt az új tempót átvéve al­kalmazkodni. A továbblépés Kisújszállá­son is csak akkor képzelhető el, ha hatékonyabban mű­ködtetik a szövetkezeti tu­lajdont. A gépeket a beren­dezéseket jobban ki kell használni, a hatékonyságnö­vekedését azonban elsősor­ban a gazdálkodó emberek ötleteitől várhatjuk. Hasznos műszaki, szervezési megol­dásokat kidolgozni persze csak az képes, aki rendsze­resen továbbképzi magát, fejleszti képességeit. Aki er­re nem hajlandó, az nem várhatja, hogy jobban boldo­gul. Aki viszont vállalja is­meretei rendszeres megújítá­sát és ezt a gyakorlatban is képes kamatoztatni, attól senki se irigyelje, hogy a többieknél jobban él. A megyei pártbizottság el­ső titkára szólott az üzemi demokrácia továbbfejleszté­sének néhány kérdéséről. A demokrácia nem merülhet ki abban — mondotta. hogy mindenki véleményét meg­hallgatjuk. Legalább akkora figyelmet kell fordítani a kö­zösen meghatározott felada­tok eredményes végrehajtá­sára. A demokráciát erősíti, ha a közös célok eléréséért legtöbbet tevők megfelelő elismerést kapnak. Nem elég azonban megdicsérni a jól dolgozókat. A becsületesen munkálkodókat akkor ismer­hetjük el igazán, ha a nem így tevékenykedőket képesek vagyunk megbüntetni, és olyan szankciókat alkalma­zunk. amelyek már nem te­szik „kifizetődővé” a lazsá­lást. A megélhetést adó mun­kahely biztonságát csak az élvezhesse, aki hajlandó leg­jobb képességei szerint mun­kálkodni. A vita után a Kisújszállási Vas- Fa- és Építőipari Szö­vetkezet közgyűlése elfogad­ta az 1986. évi gazdálkodás­ról szóló beszámolót. V. Sz. J. Zárszámadást tartottak a megye Ügyvéde! Nincs fehér folt a jogi térképünkön Vannak testületek, ame­lyeknek társadalmi hasznos­ságát, közéleti súlyát nem tagjainak száma szabja meg. A Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara nyolc munkaközös­ségének hatvanhárom ügy­védje is, mondhatni „jóval többnek” látszik, hiszen hi­ányérzet nélkül látják el fel­adatukat : a pargarafusok Útvesztőiben megbízhatóan igazítják el a megye állam­polgárait. Erről győződhetett meg az, aki szombaton dél­előtt résztvevője volt a Me­gyei Ügyvédi Kamara soros közgyűlésének, melyen dr. Sáliéi Imre kamaraelnök szemmellátható elégedettség­gel vette számba az eltelt év eredményeit. Kiterjedt te­vékenységűiket jellemzi, hogy a megye 63 településén — tehát szinte valamennyi vá­rosban, községben — műkö­dik munkaközösség, kiren­deltség vagy ügyelet. A ta­valy év eleje óta a tizenhat- ezres lélekszámú Széchenyi lakótelep jogigényének ki­elégítésére ügyelet létesült, a szolgáltatás létjogosultsága indokolt, ám az érdeklődés — talán a propaganda hiá­nya miatt — egyelőre mérsé­kelt. Az alapos és minden rész­letre kiterjedő beszámoló szólt arról a munkáról is, melyet az ügyvédek a társa­dalmi, közéleti tevékenység frontján fejfenek ki. Jól­esett hallani, hogy többen tanácstagi tisztséget töltenek be, dr. Surányi Lajosné pe­dig tagja a megyei tanács­nak. Generációk teremtették meg azt az erkölcsi tőkét, ami napjainkban a megye ügyvédeinek jó hírét bizto­sítja az országban. A szak­ma számos szomorú szenzá­cióval szolgált a közelmúlt­ban országszerte, megyénk­ben azonban a fegyelmi hely­zet szinte példamutatónak mondható. Megnyugvással vehetik ezt tudomásul azok, akik jogorvoslásukhoz ke­resnek segítő partnert. Bármennyire is alapos volt az elnöki beszámoló, érthe­tően a szűkén vett szakmai kérdéseket taglalta, a hozzá­szólásokban azonban már mindennapjaink problémáit vélhettük felismerni. így dr. Palatínus Péter szavaiból ki­tűnt. hogy a fiatal jogászok éppen olyan egzisztenciális gondokkal küzdenek, mint kortársaik az élet egyéb te­rületén. Az Igazságügyi Mi­nisztérium képviseletében dr. Bácsi Imréné elismerés­sel szólt a kamara irányító testületének munkájáról, a szakmai tennivalók között pedig a bűncselekmények megelőzésére hívta fel az ügyvédek figyelmét. Dr. Ta- káts Ádám, az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyet­tese a szakma sajátos prob­lémájára figyelmeztetett: növekszik a konkurencia az ügyvédi munkában — így az ingatlanok közvetítésével ma már grnk-k és egyéb szervek is foglalkoznak — a versenyt tehát elmélyültebb szakmai tevékenységgel és a szolgál­tatások kiszélesítésével kell állni. Üj munkaterületként jelentkezik a vegyes vállala­tok szerveződésével párhuza­mosan a külföldiek által igényelt jógii közreműködés, ami azonban feltétlenül nyelvismeretet követel. Dr. Rabold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője is azokat a feladatokat szed­te csokorba, mélyeket & gaz­dasági élet változása ró a jogalkalmazókra. Ezeknek eleddig megnyugtatóan tett eleget a Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara.

Next

/
Thumbnails
Contents