Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-12 / 36. szám
1987. FEBRUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tervegyeztető tárgyalás Tegnap délután Simon József, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának titkára a megyei pártbizottság székházában fogadta Tisza Lászlót, az Országos Takarékpénztár vezérigazgatóját, aki vezető munkatársainak kíséretében tervegyeztető tárgyalásra érkezett Szolnokra, ahol értékelték az OTP megyei igazgatóságának 1986. évi tevékenységét, s az idei közös feladatokról tárgyaltak. A tervegyeztető tárgyaláson részt vett Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Hegyi Istvánná, a megyei pártbizottság és Boros Lajos, a megyei tanács osztályvezető je. Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója számolt be a takarékpénztár múlt évi munkájáról. A megyei párt- és tanácsi vezetés álláspontját, az 1986. évi tevékenység értékelését és az idei feladatokat illetően Bereczki Lajos általános elnökhelyettes ismertette. A feladatok között elsőként rangsorolta a lakás- építési tervek további céltudatos teljesítését, a tanácsok és az OTP gazdálkodási kapcsolatainak fejlesztését. A lakásépítési tervekről élénk eszmecsere bontakozott ki. A tárgyaló felek — mint ahogyan Simon József vitazárójában is megerősítette — megállapodtak abban, hogy a lakásépítési gondokra, ezen belül a megye- székhellyel összefüggő elképzelésekre rövidesen visz- szatérnek. A TVK-ban Pótolják a szállítási elmaradásokat A januári rendkívüli időjárás az ország legnagyobb vegyipari üzemében, a Leni nvárosi Tiszai Vegyi Kombinátban számottevően lassította a szállításokat. Néhány napig vasúton csak a lakossági ellátáshoz szükséges élelmiszeripari csomagolóanyagokat továbbíthatták. A MÁV, amint lehetett nagy lendülettel megkezdte a felhalmozódott vegyipari késztermékek elszállítását. A TVK dolgozói pedig a rakodáshoz nyújtanak messzemenő segítséget. Több helyütt módosították a munkabeosztást, s átcsoportosítással teremtettek lehetőséget az időjárás okozta szállítási gondok megszüntetésére. Ezekben a napokban és hétvégeken is a szokottnál körülbelül 20 százalékkal több vagont raknak meg késztermékekkel. Három arany a jutalom Köxős munkával lohet jó eredményt elérni Megyénk egyik laktanyájában kürtszó harsan ma. Kibontják a csapatzászlót, tisztelegnek a honvédelmi miniszter képviselője előtt. Rövid. ünnepségen harmadízben veszik át az Aranykoszorús Kiváló Zászlóalj címet. Megbecsült rangja van ennek a kitüntetésnek a seregben, nem adják oda egykönnyen. Ez az alakulat harmadízben azzal érdemelte ki, hogy 1984 óta egyfolytában kiváló szinten teljesíti feladatait. Minek tudható ez be? Erre a kérdésre válaszolnak az egység tagjai közül néhányan; Holler Zoltán főhadnagy; — A szocialista versenynek hagyományai vannak alakulatunknál. Már 1959- ben, amikor ez a mozgalom kibontakozott, a Magyar Néphadsereg első kiváló raja Böröcz József szakaszvezető vezetése alatt innen került ki. Hagyományainkat ismertetjük a hozzánk bevonuló fiatalokkal és inspirálják őket a szocialista versenyben való részvételre. Hogy az mivel jár? Az alapvető követelményeket előírják a szabályzatok. Azokat kell magas fokon, elismerésre méltóan szem előtt tartani a napi munkában. Es pluszként részt venni a társadalmi munkában, tevékenykedni a közösség életében. Csupán példaként említve: tavaly kilencezer óra társadalmi munkát végeztünk. A szolnoki városi tanácstól arany plakettet kaptunk ezért. Gépeinkkel részt vettünk a „hócsatában”. Harminc katonánk huzamosabb ideig a mezőgazdaságban dolgozott. Kerkápoly Jó- ^p»», „ zsef törzs- zászlós; — Az alakulat pártós KISZ- tagjai- nak szerepe a nevelő- munkában nemcsak a laktanyán belül érvényesül, hanem a középiskolai hazafias honvédelmi nevelésben is. Állományunk tagjai két középiskolában rendszeresen végeznek ilyen munkát, illetve laktanya-látogatásokkor idebent is. A fő Mindig hadrafoghatóan figyelmük természetesen saját feladatainkra irányul. Mégpedig elsősorban arra, hogy a haditechnika és a fegyverzet váratlan ellenőrzésekor is kiválóan karbantartva, hadrafogható állapotban legyen, hogy a szolgálatellátásban ne lehessen hibát lelni és'a harcfeladatokat normaidőn belül teljesítse az egység. Aláhúznám én is a polgári szervekkel való kapcsolatot. A tiszai vízikarnevál például minélkülünk nem valósulhatott volna meg. A mi „fedélzeteinkre” építették a vállalatok a különböző figurákat. Serfőző Ferenc szakaszvezető: — Az az akarat serkenti az embert, hogy a rábízott technika jobban karbantartott legyen, mint többié. És nemcsak azenyén hanem a mi alegységünké i; összmunkával lehet csa eredményt elérni, ezért se gítjük egymást. Ami ugya nem hiba, de jobban is lehe csinálni, arra is figyelmeztet jük társainkat. Végső soro ugyanez jellemző mindé századunkra Hangácsi András főhadnagy: — A Magyar Néphadsereg szocialista versenyében I egysé- 1 v gek napi élete a meghatározó. Elsősorban arra törekszünk, hogy a kiképzési feladatokat kiválóan teljesítsük és ugyanilyen szinten tartsuk karban technikai eszközeinket. Arra is ügyelünk, hogy figyelmünk ne csak a magasabb harckészültségi fokozatra, a kiképzési feladatokra terjedjen ki, hanem a katonák szabadidejének kulturált eltöltésére is. A közelmúltban másodszor nyertük el A közösségért és közművelődésért ifjúsági klub címet. Ami pedig az aranykoszorús cím megpályázását illeti: nehezebb az alegység életét ilyen konkrét céllal irányítani, de ha kiforr egy jó közösség, akkor a parancsnoknak is könnyebb a dolga. Erdei Kálmán alezredes ; — Most, hogy immár háromszor elértük ezt a kimagasló címet, sokan úgy gondolják, hogy mi valamilyen különleges, egy minden eddiginél újabb dolgot találtunk ki. Pedig mi csupán figyelembe vettük katonáink egyéniségét, a kollektívák erejét és a helyi sajátosságokra alapozva, a parancsok és utasítások, valamint a követelmények átgondolt, helyes értelmezésével végeztük munkánkat. Meg kell említeni azonban azt is, hogy a parancsnoki állományunk, a párt- és KISZ-szervezetünk ellenőrző és segítő tevékenysége is hozzájárult a kimagasló eredmény eléréséhez. Munkánk hatékonyságának növelésében a legnagyobb szerepe az egyénnek van. És az emberekben van a legnagyobb tartalék is, csak mindnyájunknak élni kell ezzel, és tudni kell vele bánni. S. B. Diktál a piac Nincsen konyha bútor nélkül Cj piac után néztek a bútorgyáriak, és ennek ismeretében kezdtek irodabútorokat gyártani Panaszkodik a bútorkereskedelem, hogy eladhatatlan készleteik halmozódtak fel. (Lehet ebben valami igazság, hisz a televízióban agyonreklámozott különböző garnitúrák is ezt sejtetik). Ugyanakkor sokan azért bosszankodnak, mert nem kapják meg azokat a lakberendezési tárgyakat, amelyeket elképzeltek. Jobb esetben is csak több hónapos várakozási idő után juthatnak hozzá a kívánt bútorokhoz. Ügy néz ki, mintha a honi bútorpiacon egyszerre mutatkoznának a hiány és a túltermelés tünetei. A hazai több mint egy tucat bútorgyár mintha nem venné figyelembe a vásárlók igényeit, csupán egymással versenyezne. Persze ez sem igaz, hiszen van egy cég, amelyik legfeljebb csak magával kelhetne versenyre, hiszen egyeduralkodó a hazai piacon. Nevezetesen a Tisza Bútoripari Vállalatról van szó — ez az egyetlen cég Magyarországon, amelyik nem szoba, hanem konyhabútorokat gyárt — melynek második legnagyobb gyára Szolnokon található. Igv aztán könnyen gondolhatná azt az ember, hogy a monopolhelyzetben lévő cégnél minden a legnagyobb rendben mehet, hiszen a konyha mit sem ér berendezés nélkül. Ezért aztán konyhabútorokra mindig szükség volt, szükség van, és szükség lesz. Ez az állítás nem is vitatható, csak némi módosításokkal igaz, Valóban kellenek a berendezések, cs ,k az nem mindegy, hogy milyen is az a gyárból kikerülő termék. Mert addig viszony lag könnyű helyzetben voltak a szolnokiak is, amíg szép számmal épültek az állami lakások — amelyek mintegy feneketlen hordó — nyelték az aránylag egyszerűbb — különösebb minőségi követelményeket nem kívánó — beépített konyhabútorokat. Majd ahogy csökkent az állami lakásépítkezés, úgy esett vissza a beépített konyhabútorok iránti kereslet is. Ezzel a Tisza Bútoripari Vállalat egy stabil piacot, s bizony több tízmillió forintot veszített el. Ennek igazolására elég talán annyit megemlítenünk, hogy a szolnoki gyárban — „míg futott a szekér” — az évi 180 millió forintos termelési értékből 60—80 millió a beépített konyhabútorok gyártásából jött össze. S ez az összeg pár év alatt 20—30 millióra zsugorodott úgy, hogy közben a gyár termelési értéke 300 millióra növekedett. Felvetődhet a kérdés: hogyan lehetett ezt elérni? Egyrészt úgy, hogy már régebben a beépített konyhabútorok mellett is gyártottak más típusú — egészen pontosan hat féle, így többek között Nikoletta, Gina, Kriszta névre hallgató — garnitúrákat is, másrészt pedig megpróbáltak idejében eláoe menni a vásárlói igényeknek. Mivel az állami lakások építésének rohamos csökkenésével fordított arányban megnőttek a magánerős építkezések, a vállalatnál úgy okoskodtak; ha valaki föbb millióból felépít egy házat, akkor bizonyára nem sajnálja azt a 30—40 ezer forintot sem, amelybe egy komplett konyhagarnitúra kerül. így nagy gondot fordítva a gyártmányfejlesztésre, kialakították , többek között a Kapri, az Anikó, a Laura, valamint a Nikoletta elemes bútorcsaládjaifcat. Ezek a régebbi típusoknál szebbek, rusztikusabbak, s bizony drágábbak is. Nos kezdetben úgy látszott, hogy az elgondolás helyesnek bizonyult, hiszen 1985-ben nem tudtak anynyit gyártani, amennyire igény mutatkozott. Aztán 1986 első félévében — nem tudni miért — „leült a piac”, s jó ideig raktárra termeltek, azonban ez a helyzet a második félévtől megváltozott, s újra megnőtt az igény a gyár termékei iránt. Persze a cég gyártmányfejlesztői nem ültek karba tett kézzel — s éppen a már említett csökkenő kereslet hatására — azonnal reagáltak, s megpróbáltak egy másféle piac után nézni. így döntöttek az irodabútorok gyártása mellett, s tavaly már 5 milliós megrendelést teljesítettek a 39 elemből álló és T Modul névre hallgató irodabútor családból. Az idén már 30 millió forint értékben gyártanak ezekből. Emellett megkezdték Szolnokon egy új típusú gardrób szekrény gyártását, és célul tűzték ki az exportpiacaik bővítését is. Igaz, hogy 1984 —85-ben már Csehszlovákiában megjelentek a szolnoki gyár termékei — így a Gina konyhabútor garnitúrák és a szétnyitható konyhaasztalok — s a tőkés országok közül pedig Hollandiába szállítottak fenyőből készült állványokat és hűtőtartó szekrényeket. Ebben az évben már egy újabb tőkés partner is jelentkezett, hiszen svéd megrendelésre fiók alkatrészeket készítenek, s ez az üzlet évente a gyárnak 6 millió bevételt hoz. Persze szükség is van minden fillérre, mivel előfordulhat — mint ahogy már egy- szer-ikétszer meg is történt, —, hogy telítődik a piac, s megint túlkínálat jelentkezik és raktárra termelni nem a legkifizetődőbb dolog. Ha meg ilyen eset előfordul — a vásárlók jogosan jegyzik meg — miért nem engednek az árakból, hiszen azok sohasem lefelé, hanem sokkal inkább felfelé igyekeznek. Hogy mi ennek az oka? Nos, mint a gyáriak elmondták, az idén például négy és félmillió forintos áremelés várható, vagyis ennyivel drágulnak az általuk felhasznált alapanyagok árai. Ennek az áremelésnek nagyrészét természetszerűleg megpróbálják áthárítani a vásárlókra. Persze ennek is megvan a sora, hiszen áremelési szándékukat először is be kell jelenteni az árhivatalnak, ahol vagy hozzájárulnak ahhoz, vagy sem. Ha igen, akkor a vásárlóknak, ha nem, akkor meg a nyereség terhére a vállalatnak kell viselnie a költségkülönbséget. N. T. Neumann János munkásságáról Tudományos ülés az Akadémián Budapesten Magyar—svéd iparszervezési konferencia A Struktúra Szervezési Vállalat székházában szerdán háromnapos iparszervezési konferencia kezdődött vállalatvezetők részvételével. Svéd szakemberek tartanak előadásokat a vállalati decentralizáció tapasztalatairól, az új vezetőképzési módszerekről és bemutatnak több nálunk is jól hasznosító úó oktatási anyagot, kézikönyvet. A svéd iparvállalatok Európában már évtizedek óta a szervezeti és működési megújulás élén haladnak. A Svéd Munkáltatók Szövetsége és az általa alapított Vezetési Csoport támogatja az újításokat, rendszeresen ösz- szegzi kiadványaiban a tapasztalatokat. A Struktúra Szervezési Vállalat öt éve tart fenn kapcsolatokat a svéd szövetséggel, s ennek eredményeként már hazánkban is megjelentek a svéd kézikönyvek, elsősorban vállalati igazgatók számára. Szerdán a Magyar Tudományos Akadémia székházában megrendezett tudományos üléssel befejeződött a Neumann János munkásságát méltató emlékünnepségsorozat. Az előadók arról számoltak be, hogy a magyar származású matematikusnak, a számítástechnika úttörőjének kutatási eredményeit miként fejlesztették tovább. Csurgay Árpád, az MTA főtitkárhelyettese megnyitó előadásában — Neumann János számítástechnikai kutatásaihoz kapcsolódva — az elektronikus informábú- technika fejlődéséről szóit. Elemezte az információ rögzítésének és továbbításának fizikai korlátáit. Elmondotta: jelenleg is tovább tart az a fejlődési folyamat, amely az elmúlt évtizedben az elektronikus elven működő információtechnika rohamos fejlődéséhez vezetett. Világszerte egyre kisebb, megbízhatóbb és olcsóbb számítás- technikai eszközök jelennek meg és terjednek el. A további előadások a tudós elméleti tételeinek továbbfejlesztéséről hangzottak el. Többen kitértek arra, hogy Neumann János szellemi öröksége alapján hazánkban nemzetközileg is elismert eredmények születtek és születnek. A hazai Neumann-emlek- ünnepségeken résztvevő William Aspray, az Egyesült Államok Charles Babbage Intézetének társigazgatója történeti áttekintést adott Neumann János számítógép- tudománnyal kapcsolatos tevékenységéről. Az ugyancsak az Egyesült Államokból érkezett Jeanie R. Brink pedig beszámolt az Arizonai Állami Egyetemen áprilisban sorra kerülő nemzetközi Ne- umann-konferencia előkészületeiről. A tudományos ülés Szűcs Ervinnek, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanárának előadásával fejeződött be természettudomány és a technika egymásrautaltságáról
