Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-10 / 34. szám
1987. FEBRUAR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tegnap nyílt meg Szolnokon a Damjanich Múzeum közművelődési termében az a kiállítás, amelyet a Tiszazugban talált őslény! leletekből állítottak össze. A tárlaton láthatók a tiszaföldvári téglagyár bányájában talált leletek, közöttük mamut- és őslénykoponya. A tárlatot március 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (Fotó: Mészáros) Az olaj titkos története Olaj. Napjaink egyik legtöbbet szereplő fogalma, szava. Az utóbbi években minduntalan felbukkan a tömegkommunikációs eszközök híreiben, az OPEC értekezleteken készült felvételeken, a gazdasági élet különböző területein, de hétköznapjainkban is. Az olaj, ez a fontos energiahordozó olyan sokmindenbe beleszól, hogy azt nem könnyű áttekinteni. Hogy könnyebb legyen, abban segít televíziónk egy új műsora. Február 11-én nyolcszor egyórás francia tévé- film-sorozat sugárzása kezdődik, amelynek címe Az olaj titkos története. Ez a sorozat 1859-től, az első pennsylvaniai olajkitöréstől kezdve majdnem napjainkig, 1985-ig kíséri el az olaj eddigi történetét. Nemcsak az olajkutatás, a feltárás technikájának fejlődését követhetjük nyomon, de az is kiderül a látottakból, mennyire áll az olaj kezdettől fogva a világpolitikai döntések hátterében. Rengeteg érdekes archív anyag felhasználásával mutatják be, hogy a múlt század második és e század első felében milyen volt ez az aranyláz, a (fekete arany) láza, milyen dinamikus volt az iparág fejlődése, hogyan jött létre a Schell, a Standard Oil és sok más hatalmas olajtársaság. Tanúi lehetünk, hogyan alakult az első világháborútól kezdve a társaságok szerepe a világpolitikában. A második világháborútól Európa után Amerika és Japán is megjelent a Közel-Keleten. Fokozódott a társaságok harca az olajlelőhelyekért és a piacokért. Magyarázatot kapunk arra, hogy miért és kiknek állt érdekükben az olajárrobbanás. Nagyon érdekesen, színesen, mozisze- rűen készült a sorozat, amelyben a korabeli felvételeken kívül politikusokat, újságírókat, olajszakembereket szólaltatnak meg. Érdekes, hogy a filmsorozat főcímében és a forgató- könyvben is, egyetlen név szerepel; Jean-Michel Char- lier neve — ő ezek szerint egyszemélyes alkotásnak tekinti Az olaj titkos történetét. A sorozat nyolc héten át, hetente egy alkalommal jelentkezik. Az első részt február 11-én, szerdán láthatjuk, 18 óra 25 perces kezdettel, a televízió 2-es programjában. Egy későbbi időpontban előreláthatóan megismétlik majd a sorozat vetítését. (erdős) „RAVOX machine” Hat húron dorombol, muzsikál Rozsinszky Andor találmánya — Csak az öcsém tud rajta játszani. Néhány akkordot persze megszólaltatok én is, de Laci az igazi művésze. Bachot, népdalokat, táneda- lokat, bármit előad — szabadkozik Rozsinszky Andor, a Szandaszőlősi Általános Iskola tanítója, aki feltalált egy hangszert, s ő maga el is készítette. A gitárkülsejű zeneszerszám a RAVOX nevet kapta „apjától”, jelentése „Ro- zsinszky Andor hangja...” Mindenesetre nem vox burn ana, hanem inkább vox machdna, ha létezik ilyen kifejezés. Igaz, néha hátborzongatóan emberi jajgatást is képes kiadni magából ez az elektronika. Vezérlőműve, amelyet az ember a kezében tart, gitár- hangolású, hathúros egység. A bal kéz fogásmódja a gitáréval egyezik, a jobb kéz technikájában pedig a klasszikus gitárpengetési módszerek a meghatározóak. Különleges, polifon hangzású, mind a hat húr is szólhat egyszerre, tetszőleges ideig. Az elektronika nyolc ok- távnyi hangterjedelmet foglal magába. Egyetlen húr megszólaltatásával negyven hangot produkálhat a tulajdonosa — összesen 1640 féle hangszínárnyalat létezik rajta. Szintetizátorhoz hasonló berendezésével a ma divatos elektronikus zenei hatásokat képes nyújtani... És a feltaláló kezében megszólal egy kicsi síp. Aztán egy fuvola. Most mintha óriási dorombot pengetne valaki. Majd szinte egy nagytemplom orgonáját halljuk teljes erővel. Dübörgő A feltaláló a RAVOX-szal hangszerek kórusa szólalhat meg ugyanúgy, mint egyetlen finom gitárdallam. Az elektronikus „zengető” pedig fokozza a hatást, a zenei élményt. — A szintetizátorhoz hasonlít a legjobban a hangja. Mi az új a RAVOX- b an? — A vezérlőmű. Gitár-szimulátor a legkifejezőbb név rá, hiszen gitárt utánoz, de többet tud annál. Egészen új áramköri viszonyok is vannak az elektronikában, amilyenek sehol másutt nincsenek. — Mi a története a RAVOX születésének? — Hét évig dolgoztam rajta, persze csak iskolai szünetekben meg hétvégeken. Húsz éve tanítok, matematikát. rajzot, testnevelést az alsó tagozatos gyerekeknek. A tanítás egész embert kíván, de .ez a szenvedély is... (Fotó: Mészáros János) Srác koromban szerettem a zenét, s a műszaki eszközök világéiban is szívesen búvárkodtam a szabad időmben. Így jutottam el az elektronikus zenéig és a RAVOX-ig. Magam készítettem csaknem minden részét, az alkatrészeket mind itthon vettem, egyetlen amerikai stabilizá- tor van benne. Mikor elkészült, benyújtottam az Országos Találmányi Hivatalba a leírását, s a rajzokat 1985 augusztusában. Egy év múlva értesítettek, hogy elfogadták, ilyen zenei eszköz nincs még egy a világon... — Azóta, gondolom, gyártó céget keres... — Igen, de még nem vállalkozott senki. Tizennégy cégnek küldtem szét a világba a leírását, hogy támogassák; például az Antonelli, a Fender, a Hammond, a Yamaha társaságoknak, örültek, elismerték a hangNépiség és szocializmus 75 óva született Darvas József A költő-barát Simon István egyszer rádióbeszélgetést folytatott Darvas Józseffel, aki elmondta, hogy ő csak a leghagyományosabb módon tud írni: mártogatós, hegyes végű írótollal, de gondban van, mert az ipar már nem gyárt ilyet, s csak nehezen tud hozzájutni néhány darabhoz. A közvetítés utáni napokban levélek és csomagok áradata indult meg, s Darvas József annyi hegyes toliszemet kapott, hogy akár száz évig is írhatott volna velük. Meg is írta Köszönet — toliakért című kis cikkét, s ebben azt, hogy mindez megerősíti őt abban, amit mindig is vallott: „érdemes az emberről, az emberért írni, szólni". 1973-ban, abban az évben történt, amelynek végén rövid betegség után meghalt az író. Hiába kapta volna hát azt a sok tol'lszemet? Bizony nem. S nemcsak azért, mert megerősítette Darvas hitét az olvasók szolgálatában, s mert minden kis csomag örömet szerzett neki, hanem azért is, mert ez az aprócska kis történet nyilván példázat értékű. Az irodalom dolgainak, író és olvasó kapcsolatának olyan viszonyait idézi fel, amilyeneket ma már szinte egy elsüllyedt múlt emlékeként idézünk csak fel, pedig még másfél évtizede sincs, hogy megtörtént. Darvas József életében, a számára rendelt történelmi korszakban azonban a szolgálatelv magátólértetődő volt. Az írói pálya kezdetén is egy hasonló példázaterejű történet áll. A fiatal író éppen börtönben volt, mert a kommunista diákmozgalom résztvevőjeként letartóztatták, amikor 1934-ben megjelent első regénye, a Fekete kenyér. Egy börtönsétán hallotta a hírt, hogy odakint szeremet, de semmi több. Érdeklődik az NDK Vermo- na hangszergyártó cége, egyedül ez a jó jel eddig. Egyelőre csak fizetek azért, hogy védett legyen a RAVOX... — Segítettem én is az alkatrészeket beszerezni, Pestre jártunk maszekokhoz, címeiket kutattam fel, leveleket fogalmaztam, gépeltem — mondja Rozsinszky An- dorné, aki a Szolnok Megyei Tanácsnál dolgozik. — Irtunk a Konsumexnek, a No- vexnek, a Triálnak, a Ru- bik-stúdiónaik, a LICENCIA Találmányértékesítő és Innovációs Külkereskedelmi Vállalatnak. Nincs pénz arra, hogy gyártsák ezt a hangszert, Magyarországon egyébként sincs elektronikus hangszergyártás. Tatán külföldön sikerül eladni, bár eddig onnan is azt jelezték vissza, hogy nincs rá keret és igény sem. A szintetizátor elég a zenekaroknak... — Arra is gondoltam, hogy talán az Omega együttes hasznát tudná venni — tűnődik Rozsinszky Andor. — Érdeklődik még itthon a Delta Ipari Szakcsoport, amély hangszerkészítéssel is foglalkozik. Az elnökhelyettessel még tavaly, a BNV-n találkoztam. Konkrét ajánlatot, ígéretet azonban tőlük sem kaptam. — Ezek szerint egyelőre várnia kell... — Nehéz feltalálónak lenni — jegyzi meg félig tréfásan, félig komolyan. — Szinte csak formaságokat intéz el a találmányi hivatal. Sajnos semmi garancia arra, hogy hasznát látja valaki is egyszer... Még nem tudom, mi lesz a RAVOX sorsa, de már a továbbfejlesztésén gondolko lom. Egy olyan zengetőt szeretnék beleépíteni, amelynek segítségével több hangot lehet utánozni. Körmendi Judit megjelent egy jó osztályharcos regény, s barátja akkor árulta el a többieknek, hogy ki is a szerző. S nemcsak az írói, hanem az emberi pálya is a szolgálatelv jegyében indult. Darvas József az orosházi szegénysoron született 1912. február 10-én. A tehetség nem volt elég ahhoz, hogy továbbtanulhasson. Kellett hozzá még egy elkötelezett tanító is, aki addig győzködte a hadiözvegy édesanyát, amíg az rászánta magát a nagy kísérletre. E kellettek az idősebb testvérek is, akik a tanulás komoly anyagi terheit felvállalták. Nem volt természetes az, hogy a szegénysori gyerekből tanító úr legyen. Nemcsak az „úri középosztály" nem vette szívesen a felfelé törekvőket, hanem a szegénysor sem szívesen engedte el a saját gyermekét. Mert úgy tudták, hogy aki úr lesz, az aztán többé szinte a saját szüleit sem ismeri meg, az sürgősen elfelejti, hogy honnan jött, s igyekszik minél tökéletesebben asszimilálódni a középosztályhoz. S valóban: a statisztikailag szokásos, a törvényszerű valóban ez volt. Nem gazemberségből, hanem a körülmények kényszerétől hajtva, a beilleszkedés kötelezettségeinek eleget tenni szándékozva cselekedtek így ezek az újkori „janicsárok”. A két világháború közötti kor azonban hirtelen váltást hozott. Egyre többen rádöbbentek, hogy a népből való kiemelkedés által adódó lehetőségekkel nem szabad visszaélni, azaz nem szabad csak az egyéni célokat, érdekeket figyelembe venni. Van egy sokkal nagyobb feladata a népi származású értelmiséginek: a néptömegek képviselete. Legyőzött forradalmak után egy felemás konszolidáció és egy megrendítő gazdasági világválság tanulságait hordozva így született meg, igy bontakozott ki a harmincas években a népi írók mozgalma. A megkésett, a többször is félbemaradt magyar polgárosodás világában újszerű felismerésnek hatott, hogy a legmélyebben sínylődő társadalmi rétegekből is jöhetnek értelmiségi emberek: írók, művészek. S Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József és mások is meghatározóan tudtak beleszólni a kor irodalmi és társadalmi életébe. S éppen mert sokan voltak, s érvényesen szóltak, már nem lehetett megkerülni igazságaikat. Föl kellett figyelni nemcsak azokra, akik a napszámosputrikból, cselédházakból indultak, de azokra is, akiket képviseltek, akik akkor is ott voltak, s reményük is alig volt, hogy valaha is elkerüljenek onnan. Darvas József ennek a harmincas években kibontakozó népi írói mozgalomnak a legfiatalabb képviselője volt. Mégis nagyon hamar beérkezett, 1938 táján már ismert és sikeres írónak számított. 1945 után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, majd miniszter lett, s élete végéig vezető politikai és kultúrpolitikusi tisztségeket töltött be. Még a harmincas évek mélyén fölfigyelhettünk azonban egy érdekes sajátosságra, amelyet maga az író így fogalmazott meg: „az eldöntő emberi élményeket a szegényparaszti sors adta, de a munkásosztállyal, a munkásosztály mozgalmával való találkozás tett íróvá". Vagyis: Darvas egyszerre volt résztvevője a kommunista mozgalomnak és a népi írók mozgalmának. Ez a kettős kötődés, kettős elkötelezettség nemcsak Darvas személyiségét és írói életművét gazdagította, hanem a két mozgalmat is. Nem árt hangsúlyozni, bármily nyilvánvalónak tetszik is ma, legalábbis elvileg, hogy a népiség és a szocializmus szükségszerűén egymásra van utalva, hogy a néptömegek elementáris gondjaira a huszadik században csak a szocializmus hozhatott és hozhat megoldást, s hogy a szocializmus létének egyetlen értelme a néptömegek igazi érdekeinek a képviselete. Fél évszázaddal ezelőtt ez a gondolat még csak kevesekben érlelődött meggyőződéssé. De e meggyőződés munkált a népi írók legjobbjai- ban is, s közülük talán a legkövetkezetesebben éppen Darvas József vállalta ennek a szemléletnek a gyakorlati következményeit: a részvételt mindkét mozgalom mindennapos munkájában. Igaz, erre az úttörő jellegű felismerésre később sok rossz következtetés is rárakódott, főleg a fordulat éve után. Darvas József, ez a szuverén író, a szolgálatelvet abszolutizálta, s a rosszat is szolgálta, elnyomva kétségeit, s majd másfél évtizedre az írót is elhallgattatva önmagában. De ugyanígy igaz az is, hogy volt ereje a szembenézésre, s 1956 után íróként is, kultúrpolitikus- ként is megújult. Népiség és szocializmus szintézisét kereste ismét, s meggyőződése volt, hogy a szocializmus korszakában minden emberi értéknek, az irodalomban minden esztétikai értéknek létezési joga s megbecsült helye van. Hogy milyen sokat tett az irodalomért, az irodalmi életért 1973-ban bekövetkezett haláláig, azt csak azóta, hiányával viaskodva érzékelhetjük igazán. S az utókor elsősorban mégsem az irodalompolitikus, hanem az író emlékét őrzi. Szociográfiái, regényei, drámái a huszadik századi magyar irodalom szerves részét alkotják. Ma talán kevesebb figyelem fordul feléjük, mert a közvetlen szolgálat elve nem túl népszerű. Mégis hiszem, hogy amíg nép lesz, addig e nép érdekeit képviselni kell, irodalommal is, s hosszú távon, történelmileg az ilyenfajta irodalomnak nemcsak múltja van, hanem jövője is. V. G.---------------------------------------;-------------------------E lismerés a szolnoki Bartók kórusnak A hét végén Budapesten rendezték meg a Családi és társadalmi eseményeket rendező irodák országos konferenciáját, a Parlamentben a Szolnoki Családi Intézet Bartók kórusa lépett fel, Ka- ray József—Ady Intés az őrzőkhöz című versére írott kórusművével. Az együttes a konferencia alkalmából kapta meg több mint egy évtizedes kiemelkedő munkája elismeréseképp a Szocialista Kultúráért kitüntetést.
