Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-07 / 32. szám

1987. FEBRUÁR 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közel 150 ezer csirkét nevelnek egyidejűleg a Kőtelki Ady Tsz csataszögi baromitele- pén. Felvételünk a negyedik hetes állományról készült (Fotó: T. K. L.) Az OTP szolnoki körzeti fiókjánál Negyvenezer számlán 660 millió Csaknem kétszeresére növekedett a forgalom Eredményes évet zárt 1986-ban az Országos Takarék- pénztár szolnoki, dr. Csanádi krt-i fiókja. Betétállománya továbbra is dinamikusan emelkedett. Közel negyvenezer számlán 660 millió forintot kezelnek. Éves növekedésük 140 millió forint, 45 százalékkal magasabb az előző évinél. Határ-esetek A történetek a Vám- és Pénzügyőrség Szolnok Me­gyei Parancsnokságának egyik tavalyi irattartójából is előkerülhettek volna. Abból az irattartóból, amely sajnos, vastagabb lett az elmúlt évben, mint a korábbiak. A sza­bálysértések száma 15; a bűncselekményeké 20 százalék­kal emelkedett ugyanis az elmúlt évben. Az iratok per­sze, emberekről vallanak, olyanokról, akik megszegték az előírásokat. Az aktából „életre keltett” események fő­szereplői sem jutottak túl országunk, határain, mert — mint ahogy erről történetek tanúskodnak — megpróbál­tak átlépni egy határt: a vám- és devizajogszabályokét. Legjelentősebb emelkedés — 60 millió forint — az át­utalási betéteknél volt. Eb­ből a legelőnyösebb szolgál­tatást nyújtó számlákból kö­zel húszezret kezelnek; s öt­év alatt megkétszereződött a számlák száma. A havi for­galmi tételek e betétformá­nál megynégyszereződtek. Ma már kedvelt az átutalá­si betétszámlákra a kész- pénzkímélő, az ügyfelek ré­széről időt megtakarító munkabérből való átutalás. Száznegyvenöt vállalat, in­tézmény hatezer dolgozó számlájára utal fedezetet. A takarékcsekk-tulajdono- sok száma is emelkedik. E népszerű átutalási betét fej­lődését befolyásolták a konstrukcióval kapcsolatos kedvező változások, többek között az, hogy 1986. decem­ber 1-től az évi kamatlábat 4 százalékról 5-re emelték. Így az átutalási betét a rövi- debb időszakokra való taka­rékosság legjövedelmezőbb betétfajtája lett. Kedvezővé vált a takarékcsekk forgal­mazása is, az OTP húszezer forintig vállal a beváltóval szemben bankgaranciát. Az év folyamán a hagyományos betétfajtánál, a könyves be­tétnél is jelentős volt a nö­vekedés, amely 37 millió fo­rint összegű. Közel hétezer fiatal ifjúsági betétszámlá­ját kezelik; 1986-ban ezer­Évszázados történetének bemutatására készül a tej­ipar: a Tejipari Tröszt vál­lalatainak összefogásával Székesfehérvárott készítik elő és az idén megnyitják az iparág történetét ismertető állandó kiállítást. Tíz évvel ezelőtt jelent meg az a rendelet, amely az agrártörténeti emlékek fel­kutatását, bejelentését, nyil- vántartásbavételét és megőr­zését írta elő. Az ennek nyo­mán kibontakozó országos gyűjtő- és feltárómunka szá­mos szakma területén jelen­tős eredményt hozott. Így a tejiparban is hozzáláttak a muzeális értékek gyűjtésé­hez. A Magyar Élelmezésipa­ri Tudományos Egyesület és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum szakmai támogatá­sával mintegy száz régi gé­pet, továbbá a tejipar szak- irodalmát reprezentáló mint­egy félszáz könyvet és több ezer fényképfelvételt gyűj­négyszáz új számlát nyitot­tak. Egyre többen ismerik fel e betétforma jelentősé­gét és előnyeit a lakásépítés, lakásvásárlás és áruvásár­lás hitelezéseiben, valamint a pénzérték megőrzését szol­gáló kamat — illetve pré­miumtérítésben. Az OTP legújabb betétfajtájából — amely 1986 július elsejével került bevezetésre — a nyug- díjelőtakarékossági betétből, az életbiztosítással együtt 293 számlán ötmillió forin­tot kezelnek. A legfontosabb és legje­lentősebb hitelezési üzlet­ágakat kiemelve a szolnoki Csanádi krt-i körzeti fiók 1986-ban több mint tizen- kilencezer esetben nyújtott kölcsönt, gyakorlatilag ugyanannyit mint 1985-ben. Az építési kölcsönök száma 1981-től 1985-ig fokozatosan közel háromszorosára emel­kedett. A fiatalok aránya az épít­kezéseken (családi ház, tár­sasház) az utóbbi két évben 53 százalék. A munkáltatók az építési kölcsönszerződés aláírása után évenként 170— 180 esetben segítették pót- kölcsönnel a munkák minél gyorsabb befejezését. A fiók működési területén (Szolno­kon és a tizenöt környező községben) 1985-ben össze­sen 706, 1986-ban 541 lakás töttek össze Balatoni Mihály nyugalmazott főosztályveze­tő irányításával. Birtokukba került az ipar­ág csaknem 300 darabból ál­ló márkajegy-gyűjteménye. A tejipari képzés múltjáról ké­pet adó kiadványok közül is több, a múlt század végéről származó könyvet sikerült megmenteniük. A feldolgo­zás alatt levő gyűjteményt gyarapítja a Somogy megyei Kadarkút községben az 1930- as. 40-es években működött tejtermék-gyártó kisiparos valamennyi gépe és szerszá­ma, amelyekkel vajat, túrót és más tejtermékeket gyár­tott. A tejipari kiállítást Szé­kesfehérvár rácvárosi negye­dében. abban a műemlék jel­legű, régi, nádtetős iskola- épületben rendezik be, ame­lyet a Fejér és Komárom Megyei Tejipari Vállalat ka­pott kezelésbe a városi ta­nácstól. valósult meg. A lakástulaj­donosok körülményeinek megváltozása miatt évente 50—60 tartozás átvállalásra, illetve átszállásra is sor ke­rül. Az új családi- és társas­ház építkezésekkel kapcso­latban a törlesztőrészlet mér­séklésének lehetőségével alig-alig élnek, legfeljebb évente 2—6 esetben. A rö­vidlejáratú hitelek zömét (97 százalékát) az áruvásár­lási és személyi kölcsönök teszik ki. A cikklistában sze­replő áruk megvásárlására évente 7700—8700 esetben nyújtanak hitelt. A bármire felhasználható személyi kölcsönök száma az utóbbi hat évben 8000— 8900 között mozgott. E hitel egy folyósítási tételre jutó átlaga 1981-től napjainkig 5100 forintról 7200 forintra emelkedett. A keretgazdál­kodásból eredően ennél na­gyabb is elérhető lett volna, a fiók azonban arra töreke­dett, hogy — a kényszerű mérséklések ellenére is — az év utolsó két hónapjában is ki tudja elégíteni az igénye­ket. A mérsékelt átlag kia­lakulásában közrejátszik az is, hogy nagyon sok ala­csony jövedelmű, kevés nyugdíjú idős ember is kér és kap igényének megfelelő­en kis összegű (2—4 ezer fo­rint) személyi kölcsönt. A fiók több mint hatvanegy- ezer hitelszámlát vezet, amelyből az elökronikus fel- dolgozású 91 százalékos, a hosszúlejáratú pedig 61 szá­zalékos arányt képvisel. A gépkocsi" állományról Statisztikai felmérés készül A Központi Statisztikai Hivatal az idén ismét felmé­ri a lakosság tulajdonában levő gépkocsiállomány nagy­ságát, legfontosabb adatait. Hasonló vizsgálatot 1981-ben végeztek, a magántulajdon­ban levő személygépkocsi­park azóta 450 ezerrel növe­kedett, az elmúlt év végén meghaladta a másfél milliót. Becslések szerint részesedé­sük a személyszállításban megközelíti a tömegközleke­dési eszközökét. A mostani adatfelvétel so­rán februárban mintegy 50 ezer autótulajdonosnak kül­dik ki az adatszolgáltatásra felkérő levelet, a kitöltendő adatlapot és a visszaküldés­hez szükséges válaszboríté­kot. Levél Torontóba „Darling. Itt stoppolok az Airporton. Minden manit el­szedtek tőlem. Ha tudok, re­pülök, levél megy. Csókol Ellus.” „Kedvesem! Ma délelőtt volt a tárgya­lás, azonnal írok, hogy tudd, mi történt. Hat hónapra ítél­tek. Nem tudom, most mi lesz. Tanácstalan vagyok. Pe­dig mindent úgy csináltam, ahogy megbeszéltük. Amint visszajöttem, pérízzé tettem, amit lehetett. Megtalálták. Ahogy elterveztük, egy övbe varrtam be. Vissza se adják. Zsókáék meg most röhögnek a markukba. Azt mondják, miért nem kértem engedélyt, akkor vihettem volna min­dent az újhazába. Tudod, milyenek? Nem bocsátják meg, hogy nem hívtuk meg őket az esküvőnkre. Még jó, hogy nem árultam el nekik, mennyit buktam. Negyven- ötezer forint és háromezer- hétszáz forintnyi valuta. Gondoltad volna, hogy egy övbe annyi belefér? Mi munkám volt benne! Jaj, még nem is írtam, felfüg­gesztettek két évre. Csak most azt nem tudom, mi len­ne, jobb: leülni a fél évet, vagy várni még két évet? Mit csináljak? Ha tudsz, gye­re. Addig is küldj egy kis pénzt. Hiányzol. Szerető fe­leséged ...” Lestaktika Az autóban két férfi ült. A jugoszláviai határállomáson várakoztak ellenőrzésre. Fo­ciról beszélgettek, hogy elte­reljék gondolataikat arról a köteg pénzről, amit illegáli­san akartak magukkal vinni a szomszédos országba. A két sportember a győzelem re­ményében dolgozta ki takti­káját. Am, ahogy közelgett az „összecsapás” pillanata, magukban már a döntetlen­nel is kiegyeztek volna. Mit tegyenek? A bundának itt semmi esélye. „Vagy pajzs- zsal vagy pajzson” — villant át a klasszikus műveltségű idősebb férfi agyán az is­mert görög szólás, s fölényés magabiztossággal dőlt hátra. — Mennyi? — kérdezte társa leplezett nyugtalanság­gal a közeledő pénzügyőr lát­tán. — Mintha nem tudnád — vetette oda. Többre már nem futotta. Udvarias mosollyal fordult a pénzügyőrhöz. Sípszó nélkül kezdődött a derbi. A két csapat a mérkő­zés első perceiben egymás gyenge pontjainak feltárásán fáradozott. A tapogató, pu- hatolódzó játék ellenére sem volt unalmas, izgalommentes a küzdelem. A vám- és pénz­ügyőrök léptek fel kezdemé- nyezőleg, összeszokott csa­patjátékukkal már az első félidőben több gólveszélyes helyzetet dolgoztak ki, de az „idegenben a döntetlen is elég” taktikát választó ven­dégek jól védekeztek. A bün­tetőrúgással felérő személyi, motozás sem volt eredmé­nyes. Fordulatot a második félidő hozott. Az indításra váró autót a pénzügyőrök „lesre” állították,. A műszer­falból előkerült az a 39 ezer forint, amely a mérkőzést el­döntötte. Később bíró fújta le a játékot, aki a lefoglalt összeget elkobozása mellett egyenként 10 ezer 500 forint pénzbüntetést szabott ki a vesztes csapat tagjaira. Mese a repülőtéren „Ártatlan vagyok. Nem ér­tem, hol lehet. Higgyék el, mindent megbeszéltünk. Amikor nálam járt, megígér­te, hogy segítségemre lesz. Tudják, én egy beteg ember vagyok. Azt mondta, hogy neki van egy specialista is­merőse Belgiumban. Elintézi, hogy fogadjon gyógykezelés­re. Valami közbe jöhetett. Ügy volt, hogy itt találko­zunk a repülőtéren. Nem, en­gedélyem nincs a nemzeti banktól. Ott felejtette a la­kásomon. Hogy miért tette borítékba? Meg se néztem, levéltitkot én, hova gondol? ötszáz márka? Nyugatnémet. Ha tudtam volna. Én csak jót akartam, gondoltam, itt majd visszaadom a barátom­nak. Hogy devizabűncselek­ményért voltam-e büntetve? Tíz évvel ezelőtt volt egy botlásom. ötezer forintra büntettek, de az egy év két hónapot felfüggesztették. Most 21 ezer lesz. Nem adják vissza az ötszáz márkát? De hát az nem a maguké, az az enyém, a barátomé...!” Két részből három F. S.-né bérelszámoló is el­számolta magát, pedig mi­lyen előrelátó asszony. Sem­mit nem bíz a véletlenre, biztosra ment, mégis nyolc­ezer forintra büntették. Ami­kor a szentgotthárdi vámhi­vatalhoz ért az autóbusz, még bízott abban, hogy sike­rül átcsúsznia az ellenőrzé­sen. Bécsi és grazi bédekkert lapozgatott, de képzeletében a számítógépek, lemezjátszók márkanevei szüntelenül föl- fölötlöttek. Ha ki tudom vinni a pénzt, sietni kell a bevásárlással. Három nap semmire nem elég, ha piszmog az ember, ha nem tud eligazodni. Rá­adásul a vasárnap amúgy is elúszik. Még jó, hogy előre beszereztem a címeket is. De mi lesz, ha megtalálják? Még jó, hogy két részre osztottam. Nyolcat az egyikbe, nyolcat a másikba. Ha rábukkannak, az élelmiszeres csomagban el­rejtett ezresekre, a maradék­ból még mindig be tudom hozni a kiesést, csak valami árleszállítást kéne kifogni. Most belenyúl, meg fogja ta­lálni. Honnan tudja, hogy a többit a kabátba varrtam be. Előkerül, papírzsebkendőbe csomagolt köteg is. Vége, minden oda. A fehérnemű közé kellett volna. Hogy le­hettem ennyire ostoba! Mindjárt elbőgöm magam. Hová tettem? Legalább a zsebkendőt adnák vissza. Amire nem számított Amikor befizetett egy há­rom napos turistaútra, aligha az idegenforgalmi nevezetes­ségek vonzották a Szovjet­unióba G. M. szállítási elő­adót. Vélhetően sokkal in­kább személyes „rubelelszá­molású árucsereforgalmát” kívánta föllendíteni. A vám- vizsgálat eredménye leg­alábbis arra utal, hogy a szakma rosszul értelmezett „szeretete” szerepelt a moti­váló tényezők között. Szállí­tott. Egy, kettő, három ... húsz — eddig jutott a számolás­ban az a vámos, aki G. M. csomagját tüzetesebben is szemügyre vette. Homlokáról letörölte az izzadságcsöppe- ket. — Minek magának húsz női pulóver? — firtatta „ta­pintatlanul”. A kérdezett számítógépes kvarcórájának gombjait nyomkodta, osztott, szorzott, s eredményképp egy 80 lite­res szovjet gyártmányú boj­lert hozott ki. Illetve hozott volna be, ha akciója sikerül. — Hány óra van? — volt a következő kérdés. — Három — vallotta be G. M. Búcsúpillantást vetett az asztalon simuló kvarc­órákra. Ugrott a színes tévé — su­hintotta meg a felismerés, — de ha előkerül a hat nadrág, lemondhatok a kerékpárról is. Előkerült. Az így elkobzott áruk értéke 9700 forintra rú­gott. G. M. megint csak ma­tematikai alapműveleteket végzett. — Kilencezer-hétszáz, meg hatezer a büntetés, az annyi mint... Egy fontos tételt kifelej­tett. Űtlevelét is bevonták. Erre nem számított. Szőke György A Tiszaörsi Petőfi Tsz-ben most van a nádaratás főszezonja. A jő minőségű termés zöme exportra kerül, a többiből nádszövetet készítenek (Fotó: T. K. L.) A lejszakmáról Gyűjtik az ipartörténeti emlékeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents