Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

1987. FEBRUÁR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Sze r et e t-á r a d a t Drágakövek és ásványok Tájékozódhattak, vásárolhattak az érdeklőd ők, sőt a mikroszkóp alatt bárki megnézhette a köveket Különös ember — leg­alábbis az életrajza, nyilat­kozatai, cselekedetei de nem utolsósorban filmjei alapján — John Cassavetes, a Szere- tet-áradat rendezője. A gö­rög származású, de már Amerikában született Cassa­vetes pályája — színész! — első fele-harmadában min­dent megtesz azért, hogy sztár legyen, majd amikor a New York árnyai és más — nevét a világhír irányába röpítő — filmjei után sztárt akarnak belőle csinálni, tu­lajdonképpen tiltakozik, mondván, hogy meg akar maradni művésznek. Mégis sztár lett, de saját belső ér­tékeitől indíttatva művész. Azt mondja ugyan, hogy az intellektuális fecsegés nem érdekli, de egymást követő filmjeiben mindinkább el- vontabb. Abban persze iga­za van, hogy nem a fecsegés szintjén. Egyhelyütt így vall nézeteiről: „Hiszek az ember belső vágyainak érvényessé­gében”. A Szeretet-áradat viszont, amelynek férfi főszerepét is ő játssza, éppen a vágyak csődje, a * szeretet csődje. Legalábbis így gondolhatjuk, érezhetjük, ki, hogyan, mert Cassavetes a rendező talán többet is ránk bíz a kelleté­nél, vagy éppen netán azért ds dicsérhetjük, hogy bízik nézői fantáziánkban. Cassa­vetes nem jár végére törté­neteinek: tessék, kedves né­ző, innen folytassa, ha tud­ja. A film főhőse sikeres író, de úgy tűnik sikertelen em­ber. Mindene megvan, de érezzük, hogy ő úgy érzi, nincs semmije. Még inkább senkije. Azt gondolhatnánk netán egy narkotizált életér­zés valamiféle összemosódó „macskajaj” teszi az írót olyanná, amilyen. De Cassa­vetes főhőse hétköznapian értelmezve tulajdonképpen kiegyensúlyozott, káros szen­vedélyektől mentes férfiú. Nemigen értjük! De jó ideig a húga, Sarah magatartásá­val sem vagyunk tisztában, nem a szokvány bánatos asz- szony ő sem, valami más. De kicsoda és miért? Cassavetes az arcokat vizs­gálja, az emberi gondolato­kat röntgenezi a maga gon­dolatsugaraival. Fura hely­zeteket teremt az emberek számára, hogy óhatatlanul megmutassák önmagukat. A film íróhőse a csinibabák egész légiójával veszi magát körül. Palotának is nevezhe­tő háza állandóan teli van különböző mentalitású lá­nyokkal, az egész egy poten­Nem kísérte őket fényes, queenes, magicus csinnad­ratta. (Igaz, a televízió hí­radójában láthattuk, amint lábúikkal először érintették Ferihegy betonját). Néhány elszórt címes 'hír — aztán egy-két nagyobb lélegzetű 'beharangozás — adta tud­tunkra: jön a fogatlan (?) oroszlán. (Lehet, hogy a Di­re Straits, Jack Bruce, Rod Stewart, a Queen-Magic után ezt a fajtát is megszok­tuk már?) Sebaj, aki idejé­ben odafigyelt: a ihardrock- ban járatos, vagy netán já­ratlan, (mindössze a hetve­nes években fénykorát élő zenekarral együtt fiatal) mai harmincasok a kőkemény havy ifjakkal vállvetve vív­ták meg az új Waterloot a (borsos, á:280) bilétákért. Nos hát az a kérdés: érde­mes volt? A Deep Purple (harmadik) magyarországi fellépése (sok­kal inkább) magicus volt. Pedig nem lett filmes-világ- premier belőle. A sokak örö­mére újáalakult és világ­turnéra indult együttes mindössze három, kondicio­náló, bemelegítő edzésen vett ciális hárem benyomását kelti. Oké, gondoljuk, teheti, így próbál bizonyítani. De amikor fölismerni véljük, hogy mindez az öregedő férfi önáltatása, ha úgy tetszik di­csekvése : milyen fiatal Va­gyok még, mennyire férfi vá­gyók még, — Cassavetes gyorsan eloszlatja irigysé­günket: a lányok; csupán az írói laboratórium részei egy — majd! — készülő regénye alanyai. Hogy lehet ilyen „bogara” ennek az egyálta­lán nem „bogaras” írónak, tesszük fel ezután magunk­ban a kérdést, és kételke­dünk az előző magyarázat­ban is. Ez az írói laborató­rium sem az, aminek az író mondja. Akkor mi? A sze- retetáradat része, netán ép­pen valami hiánypótló érzel­mi hárem? De erre meg miért van szükség, hiszen a Szeretet-áradatban minden­ki annyira szereti egymást, hogy már szinte sok a jóból. Bár az író és kamaszfia vi­szonya — a gyereket egyéb­ként tizenévesen látja elő­ször — érzelmi téren is meg­kérdőjelezhető. Sarah és a férje kapcsolata meg éppen nem harmonikus. Sokáig csak sejthetjük, valami titok lappang az író körül, meg Sarah körül is. Mert mégis csak furcsa, hogy a két fel­nőtt ember minél jobban szereti egymást, belső énjé­ben annál boldogtalanabb­nak tűnik. Óhatatlan megint egy kérdés: hogy szereti egy­mást ez a két ember, mi hi­ányzik a szeretetükből? — amelyeket pótcselekvésekkel próbálnak ködösíteni. Szá­momra nem a film — a cső­döt mindig be kell vallani, mondta Örkény István —, hanem a rendező nyilatkoza­ta tette világossá Robert, az író és Sarah válságát. Cassa­vetes testvérszerelemnek ne­vezi Sarah és Robert kapcso­latát. Mégis van tehát labo­ratórium, maga a film, a Szeretet-áradat, amelyben a rendező azt vizsgálja, hol a szeretet és a szemelem határ- mezsgyéje? Az analízis azon­ban ennél jóval szélesebb körű, mert azt nem nehéz a testvérpár magatartásából meglátnunk, hogy szó sincs testiségről, csak valaminek a hiányáról. De lehet, hogy Sarah és Robert esetében a hiány hiánya is egyszerűen csak önáltatás. Cassavetes színésznek is nagyszerű, de az a bizonyos „nagyalakítás” a Sarah-t formáló Gena Rowlands-é. részt a Budapest Sportcsar­nokban — hívei körében. Magyarázta ugyan a koncert kezdetén a mindig kedves-lelkes B. Tóth Lász­ló: ez az este csoda, életre szóló élmény lesz. (Könnyű neki — gondoltuk —, már kétszer hallatta, és különben is, nem kell mindig mindent készpénznek venni.) Pedig még egy intő jel — az előze- nekair Edda legjobb formá­ját mutató, félórás, csaknem cirkuszi játéka — is figyel­meztethetett volna: túl azon. hogy valami készül, maga a király lép porondra. Lehet, hogy az énekes, a (valaha Jézus Krisztus) szu­persztár, lan Gillan hangja már nem a régi: itt-otf erőt­lenebb és fátyolosabb, mint tizenöt évvel ezelőtt. Lehet, hogy Ritchie Blaokmore visz- szafogottabb volt a kelletté­nél (hol vannak már a kon­cert végén összetört szívek, gitárok aranyat érő darabjai, a dühödten égő díszletek lángjai?). És az is lehet, hogy Jon Lord másra nem figye­lő, virtuóz billentyűs szólói (köztük megbújva egy régi- régi Illés-melódia), vagy Különös, szép tárlat látha­tó a szolnoki Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ első emeleti vitrinjeiben: drágakövek, ásványok csil­lognak az üvegek mögött, A gyűjtők és kiállítók a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz szakos hallgatói: Páll Katalin Űjszászról és Csernóczky László Leninvá- rosból. Fiatalok, akik értéke­lik a több millió éves kövü­leteket, akiknek mesélnek a levéllenyomatok, az ezer színben játszó ásványok. Egy-egy sikeres gyűjtőút után 40—50 kilós hátizsákkal térnek haza: hazánkat és a — Először csak kóklerke­désnek tartottam az egészet, és csak azért iratkoztam be, mert kíváncsi voltam, hogy tényleg az-e. Ahogy teltek a hetek, rájöttem, hogy hasz­nos ez a tudatos lazítás, a teljes kikapcsolódás. Ha ko­molyan veszi az ember, in­tenzíven pihenhet. Megtisz­tulást, kellemes elernyedést érez — mondta Pásztor Ju­dit, aki elvégezte a hathetes autogén tréning-tanfolyamot. Vele együtt többen is van­nak, akiknek menetközben lan Paice, a dobos, és Roger Glover, a basszusgitáros má­gikus, magányos szertartásai mögött megéreztük öt össze­szokott, de igazán csak egy- egy nagy pillanatra össze­hozható zseniális zenész egyéniségek ellentmondást nem tűrő érvényesülését. Mégiscsak megismételhe­tetlen, kerek és egész, mély bíbor varázslatot hallottunk- láttunk. Ahol az ördöngős lézer, a dühös ritmust még inkább fölerősítő fények nem valamiféle hókusz-pókusz- ként működtek. A Deep (Purple cirkuszi látványtól1,' maníroktól, pózoktól mente­sen 'tette a dolgát — nem többet —, a szó legneme­sebb értelmében muzsikáit. (Mint Blaokmore "51013, egy igazi reneszánsz zenekar). Bebizonyították, hogy eb­iben a műfajban 'sem a sok hűhó: a hangerő, az őrjön­gés, a csinnadratta és a mö­göttes milliók, a pénz a lé­nyeg. Mert egyik sem tudja pótolná a nagy varázslatot — amihez ők, legyen akár­milyen a jövőjük, igazán ér­tenek. környező országokat járják. Sok levelezőpartnerük van már csaknem a világ min­den tájáról, akikkel cserebe­rélnek. Az évente többször hazánkban megrendezett ás­ványtani találkozókon pedig személyesen is cserélhetnek gyűjtőkkel értékes köveket és tapasztalatokat. Így már nyolcmillió éves darabja is van a gyűjteménynek — amelynek csak egy részét hozták el megyeszékhelyünk­re. A természet végtelen fan­táziája alkotta a furcsán sza­bálytalan vagy éppen telje­sen szabályos alakú kvarc­kristályokat, obszidiánokat, A szolnoki Megyei Művelő­dési és Ifjúsági Központ azon kevés intézmények közé tar­tozik, amelyekben mentál­higiénés munkacsoport mű­ködik már három éve — vagyis a szakemberek a lelki egészséggel foglalkoznak, ilyen szolgáltatásokat szer­veznek. Dr. Fügi Sarolta, a Megyei Tanács Hetényi Géza Kórház pszichiátriai osztá­lyának vezetője adta az ötle­tet, s hozta létre az első auto­gén tréning-sorozatot. Azóta már sokan elvégezték, s örömmel nyilatkoztak arról, mennyit segített nekik a hét­köznapokban. — Alvászavaraim voltak, s a kolléganőm ajánlotta a tanfolyamot — mondta Móré Erika. — Első alkalommal Jancsovics Sándor doktor úr elbeszélgetett mindenkivel, így is érezhettük a kapcsolat személyességét, a saját jelen­tőségünket. Amikor elkezd­tük a gyakorlatot, én majd­nem elnevettem magam a nagy csöndben, s a szuggesz- tív hang is murisnak tűnt. Néhány alkalom után érez­tem, hogy jobban pihenek, sikerülnek a gyakorlatok. Otthon is megcsináltam, ahogy javasolta a doktor úr, s észrevettem, hogy sokkal könnyebben alszom el estén­ként, pihenten ébredek, s napközben sem vagyok olyan fáradt, mint azelőtt... Hét gyakorlatból álló sort végeznek el a résztvevők minden héten — s házi fel­adatként ugyanazt minden nap háromszor. Ágyon fekve, a legkényelmesebb testhely­zetben, befelé figyelve, ön­magukat tudatosan ellazítva. A végtagok elnehezedésére, felmelegedésére koncentrál­nak, figyelik a szívük meg­nyugtató dobogását, a légzés egyenletességét. Végül mint­ha hűvös szellő érintené a homlokukat, ami a koncent­ráció legmagasabb foka — ezt a pillanatot a legnehe­zebb elérni. Hosszú gyakorlás és fegye­lem kell ahhoz, hogy tudato­piriteket; az achátot, a za­fírt1, az opált, a malachitot, az áspist... Talán a legkü­lönlegesebb a Szaharából ér­kezett „sivatag rózsája”, és egy fényes kocka alakú spa­nyol pirít. A mikroszkóp alatt bárki megnézhette a köveket a múlt szombaton; a vitrinek­ben táblák tájékoztattak az ásványok eredetéről, s drá­gakövekhez fűződő babonák­ról. A kiállítás február végéig tart, s két hét múlva, 14-én ismét rendeznek mikroszkó­pos bemutatót, vásárt. san képesek legyünk a lazí­tásra, a pihenésre, élménye­ink szabadon áramolhassa­nak bennünk, módunk le­gyen mindent megfigyelni önmagunkban. — Minden alkalommal megbeszéljük, kinek hogyan sikerült a gyakorlatsor, mi­lyen belső élményei voltak — mondja Nagyné Lenthár Ka­talin, a szervező, aki maga is elvégezte az autogén trénin­get. — Jancsovics doktor úi hangja nyugodtságot sugároz és minket nyugtat meg, mi pedig önmagunkat, s ezt ér­demes megtanulni. Ha hagy­juk, hogy az élmények szét,- áradjanak bensőnkben, a kellemes, pihentető állapot­ban előfordul, hogy szép tá­jak bukkannak fel képzele­tünkben. „A lelkünk küld egy képeslapot nekünk ...”, így mondta Jancsovics dok­tor. S mindenkinek kell, hogy legyen a napban fél órája, amikor csak saját magára fi­gyel. Azután többet, intenzí­vebben tud majd másikra is figyelni, ebben biztos va­gyok. — Vannak, akik szerint csak szőnyeg alá söprés az autogén tréning, mert hosz- szútávon nem old meg prob­lémákat — vette át a szót ismét Pásztor Judit. — Ter­mészetesen a bajokat nekünk kell orvosolni, de aki megta­nult pihenni, az könnyebben fogja tudni kezelni a konf­liktusait is. A kurzus vezetője, dr. Jancsovics Sándor, a Hetényi Kórház pszichiátriai osztá­lyán dolgozik, már több tan- folyamot irányított a műve­lődési házban: — Az a legfontosabb, hogy ne gyógymódnak tekintsék az autogén tréningnek ezt a fajtáját. Egészségeseknek va­ló, elsősorban megelőző cél­lal. Jobb idejében bejárni a tréningre, mint később be­tegként kerülni a kórház­ba ... — körmendi — Ötlet a könyvtárban Nemrégiben levelet /kaptam a jászalsószentgyör- gyi községi könyvtár veze­tőjétől. Lukácsi László leve­le akár magánügy­nek is tekinthető, ám olyan gondolatokat írt le, amelyek megérdemlik a nyilvánossá­got. Sorai részint tele van­nak panasszal; nevezetesen azt nehezményezi, hogy a sajtó munkatársainak látó­szögéből az utóbbi időben mintha kiesitek volna a könyvtárak és a könyvtáro­sok. Elfogadhatjuk Lukácsi Lász­ló korholó szavait: szándé­kaink ellenére valóban keve­sebbet foglalkozunk a közsé­gi könyvtárosokkal: munká­ljuk eredményeivel, kudar­caival. Tényleg a látómező peremére csúsztak, lévén, hogy az utóbbi időkben — az ismert gazdasági okok miatt — az olvasókat és természe­tesen a sajtó munkatársait is a termelés, a munkafegye­lem jobbításának módjai, az ezzel kapcsolatos intézke­dések teljesítésének lehető­ségei érdekelték leginkább. Manapság az olvasó, műve­lődő ember kevésbé közpon­ti téma, mint a termelő, a dolgozó; pontosan, hibátla­nul munkálkodó ember, va­lamint a munkáját segítő műszaki fejlesztés, pedig a műveltség ma ds elsőrendűen fontos kérdés. De itt nem is a sajtó szerepe a perdöntő, inkább, hogy a falvak könyvtárainak látogatottsá­ga évek óta csökken. Ennek okai összetettek, de nem csupán a Olvasókban, ponto­sabban a nem olvasókban keresendők. A kis könyvtárak nagy ré­szét másodállásban vezetik, többnyire pedagógusok, vagy főállásban képesítés nélküli fiatalok. Egyiküktől sem vár­ható el, hogy állandóan va­lami olvasócsalogató ötleten törjék a fejüket, részint' az időhiány, részint a hozzá nem értés miatt. Magam is tapasztaltam, hogy néhány községben láthatóan csak azért tartják fenn a könyv­tárat, mert úgy vélik, hogy nélküle „üres” lenne a falu. E helyzet általánosításáról persze szó sincs, hiszen — mint a jászalsószentgyörgyi könyvtáros leveléből is kide­rül — akadnak tenni szán­dékozók, akik szívügyüknek tekintik, hogy kis „birodal­muk” ne kongjon az üresség­től. Lukácsi László birodal­mán — a könyveken és a könyvtár tisztaságán, meg­nyugtató hangulatán — ész­revehető a gondos munka. Az ő ötlete, olvasócsábító módszere a diaporáma, amely a manapság divatos videóval- szemben mindenekelőtt ol­csóságával nyerhet népszerű­séget. Diaporámás foglalko­zásokra, műsorokra elsősor­ban a tanulóifjúság jár szí­vesen. A gyerekek egy- egy képsorhoz maguk vá­lasztanak zenét, egy-egy vershez képeket. És ez a kö­zös játék nagy vonzerő a ti­zenévesek számára. Kétség­telen, hogy Jászalsószemt- györgyön „beszoktak” a könyvtárba a gyerekek. Keli-e magyarázni, hogy be­lőlük felnőttként is olvasó, könyvtárlátogató ember lesz, illetve szerényebben fogal­mazva; lehet: mert amíg gyülekezik a csoport, a vá­rakozási időt könyvek között töltik, akarva-akaratlan könyvközeibe kerülnek. Nem vitatható, hogy a diaporámás módszert nem alkalmazhatja minden köz­ségi könyvtáros, egyrészt mert ahhoz fotóznia is kell, másrészt mert olyan szűk a helyiség, hogy egyszerre tíz­nél többen el se férnének benne. Lukácsi László ötlete mégis üdvözölendő, hiszen azt bizonyítja. hogy ha a könyvtárosban megvan a lel­kesedés. a szakma iránti sze­retet, képes forgalmas talál­kahellyé varázsolni a köny­vek világának ezt az apró darabját. B. J. — ti változott meg a véleményük. Sokkal Inkább Magle "Varázslat mély bíborban A Deep Purple Magyarországon- kj - Fotó: Korányi Éva Az autogén tréningről „A LELKÜNK KÜLD EGY KÉPESLAPOT RÓLUNK ...” A szakemberek és a résztvevők mondják

Next

/
Thumbnails
Contents