Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-27 / 49. szám

2 SZOLNOK MEGYET NÉPLAP 1987. FEBRUAR 27. 1 Szovjetunióban Kísérleti atemrobbantás Csütörtökön moszkvai idő szerint 8 óra 00 perckor a Szovjetunióban atomrobban- tásit hajtottak végre a sze- mipaiatyinszki körzetben lé­vő kísérleti telepen. A rob­bantás hatóereje 20 biloton- na volt — jelentette a TASZSZ hírügynökség. • • • Több mint másfél éves szünet után csütörtökön végrehajtott első szovjet atomrobbantás volt a legfon­tosabb témája a szovjet kül­ügyminisztérium • sajtóköz­pontjában csütörtökön tar­tott tájékoztatónak. Ezért Gemnagyij Geraszimov szó­vivő mellett megjelent Gelij Batyenyin vezérőrnagy, a szovjet honvédelmi minisz­térium képviselője, aki hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió részéről kényszerű lépés volt a robbantások fel­újítása. Ugyanakkor rámu­tatott, hogy a robbantás té­nye senkit sem lephetett meg, hiszen a Szovjetunió még a múlt évben, decem­ber 18-án bejelentette, hogy nem hosszabbíthatja meg a végtelenségig az egyoldalúan vállalt moratóriumot. A csütörtök reggeli rob­bantás célja az volt, hogy ellenőrizzék a nukleáris rob­banás fizikája terén végzett elméleti számítások és kö­vetkeztetések helyességét A 'kísérleteket kizárólag biz­tonsági megfontolások teszik szükségessé. A Szovjetunió a j övéiben sem fogja sem számban, sem a robbantások mértékében átlépni azt a mi­nimális szintet, amely az alapkutatásokhoz, a népgaz­dasági célú kísérletekhez, a katonai technika és fegyver­zet nukleáris robbantással szembeni megbízhatóságának meghatározásához szüksége­sek. A vezérőrnagy hangsú­lyozta, hogy az amerikai űr- fegyverkezési program kere­tében kifejlesztendő fegyve­rekkel szembeni megbízható­ságot is vizsgálni fogják. Csak az elengedhetetlenül szükséges számban végeznek majd olyan robbantásokat, amelyek célja a hadászati egyensúly fenntartásához szükséges röbbanótöltetek kifejlesztése. A Szovjetunió nem kíván­ja másolni az amerikai prog­ramokat. Továbbra is a nuk­leáris eszközök felszámolá­sához vezető hatékony lépés­nek tartja a moratóriumot, kész bármikor újra beszün­tetni a robbantásokat, ha az Egyesült Államok ugyanígy cselekszik. Minden a kísér­letekkel kapcsolatos szovjet javaslat továbbra is ér­vényben marad. A szovjet fél bármilyen összetételben és bármilyen fórumon kész a tárgyalások folytatására, kész a kísérletek beszünteté­séhez vezető szakaszos meg­oldásokra — mondotta Ge­lij Batyenyin. A csütörtöki - robbantás alapkutatásokat, a hosszú ideje nem használt berende­zések ellenőrzését szolgálta. Nem fegyverkísérlet volt. A Szovjetuniónak nincsenek robbantási programjai, nem fog robbantási szériákat vég­rehajtani olyan értelemben, ahogy ezt a fogalmat az Egyesült Államokban hasz­nálják. Méginkább nincs ér­telme a „régi széria” folyta­tásáról beszélni — szögezte le a vezérőrnagy. A szovjet és amerikai tudó­sok megfigyelőállam ásain szerdán kikapcsolták a mű­szereket. A két fél között létrejött szerződés értelmé­ben a tudóscsoport feladata a robbantások szünetelteté­sének ellenőrzése. A műsze­reket újra be fogják kap­csolni — mondotta Belij Ba­tyenyin. 'Geraszimov szóvivő tájé­koztatást adott a szovjet külpolitika aktuális esemé­nyeiről. Elmondta, hogy Edu­ard Sevardnadze külügymi­niszter március 1-e és 13-a között tesz körutat, amely­nek állomásai: Ausztrália, Indonézia, Kambodzsa, La­osz és Vietnam. Felhívás a világ dolgozóihoz Folytatta munkáját a szovjet szakszervezetek kongresszusa A szovjet szakszervezetek Moszkvában folyó XVIII. kongresszusának harmadik munkanapján, csütörtökön tizenheten mondtak véle­ményt az új alapszabályzat tervezetéről, a beszámolóról. A küldöttek közül többen foglalkoztak az állami vál­lalatokról szóló lúj törvény országos vitára bocsátott ter­vezetével. Ezzel kapcsolat­ban olyan javaslat is elhang­zott, hogy világosan különít­sék el a dolgozó kollektívák tanácsainak a törvényben vázolt tevékenységi terüle­tét a szakszervezeti bizott­ságokétól. Ennek szükséges­ségét azzal indokolták, hogy így a szakszervezeti bizott­ságok így jobban tudnának összpontosítani saját felada­taikra, a dolgozók érdekvé­delmére, a szociális problé­mák megoldására. Nagy figyelmet keltett Garri Kaszparov világbajnok sakkozó felszólalása. Kasz­parov kongresszusi küldött­ként azt sürgette beszédében, hogy törvénytelenítsék a hi­vatásos sportolói' státuszt a Szovjetunióban. A tanácskozás felhívást in­tézett a világ szervezett dol­gozóihoz. A szovjet szakszervezetek XVIII. kongresszusának a világ szakszervezeteihez és dolgozóihoz intézett felhívá­sa hangsúlyozza, hogy a Né­vadásán folytatódó atom­fegyver-kísérletek az embe­rek millióinak felháborodá­sát váltják ki. A nukleáris fegyver híveit nem józanítot- ta ki a Szovjetunió bátor, mélységesen humánus lépé­se, az egyoldalúan vállalt, több mint másfél évig betar­tott moratórium. A mai bonyolult világban többféleképpen ítélhetők meg és képzelhetők el az egyes emberi értékek. A szakszer­vezeteknek és a dolgozóknak — miközben hűek maradnak a saját ideológiai nézeteik­hez, politikai rendszerükhöz, vallási vagy éppen ateista meggyőződésükhöz — egy mindenki számára közös, át­fogó realitást fel kell ismer­niük: békére van szükségük. Békére az élet megőrzése ér­dekében, békére a dolgozók életkörülményeinek megja­vítása érdekében és békére minden ember jogainak, szo­ciális és gazdasági létfelté­teleinek biztosítása érdeké­ben — hangzik a felhívás. A szovjet dolgozók nem akarnak új háborút. A nagy október óta eltelt 70 év an­nak a harcnak a története, amelyet a szovjet nép a bé­kéért, az együttműködésért, a humanizmusért és a hala­dásért vívott. A szovjet em­berekben ma a kitűzött for­radalmi célok megvalósítása, a mindenre kiterjedő átala­kítással kapcsolatos alkotó­munka és a szocializmus le­hetőségeinek minél teljesebb kibontása érdekében van szükségük a tartós békére. A felhívás hangsúlyozza, hogy korunkban az egyik fő mozgatóerő a világ szakszer­vezeteinek és dolgozóinak közössége. Sokban ettől az erőtől függ, milyen úton in­dul el a harmadik ezredévbe lépve az emberiség. Határo­zottan szembe kell szállni a közös ellenséggel, a milita- rizmus, a reakció és a mo­nopoltőke erőivel. Tömöríte­ni kell a dolgozók sorait az általános haladásért, a társa­dalmi igazságosságért és a föld népei boldogságáért ví­vott harcban. A béke a szak- szervezetek és a dolgozók közös célja a háborús veszély elleni küzdelem pedig közös feladatuk — mutat rá a fel­hívás. Nyugat-bejrúti utcakép. A rendet a bét elején bevonult szír alakulatok tartják fenn a libanoni főváros nyugati ré­szében. (Telefotó — KS) BBM-szerzödés Hz NSZK pártfogolja a rakétarendszerek korlátozását Nyugat-európai körútja során csütörtökön Bonnból tovább utazott Rómába az amerikai kormány két meg­bízottja, Paul Nitze leszere­lési tanácsadó és Richard Perle hadügyi államtitkár. Az NSZK fővárosában elő­ször Kohl kancellárral, majd Genscher külügy- és Wörner hadügyminiszterrel tárgyal­tak. Genscher a csütörtöki megbeszélésen ismét hang­súlyozta, hogy kormánya a rakétaelhárító rakétarend­szereket korlátozó ABM- szerződés megszorító, vagyis eredeti értelmezését pártfo­golja. Ugyanakkor felhívta az Egyesült Államok kormá­nyának figyelmét annak szükségességére, nagyon gon­dosan mérlegelje, hogy a szerződés „kiterjesztő” ér­telmezésével kapcsolatos esetleg egyoldalú döntése milyen következményekkel járna a genfi szovjet—ame­rikai tárgyalások menetére, illetve a kelet—nyugati kap­csolatok alakulására nézve. Ezt az alapos mérlegelést Washingtonnak csakis NA- TO-szö vets égésé ivei egye­temben szabad elvégeznie. II Tower-bizottság jelentése Reagan elnök személyes felelősségét is aláhúzza az iráni—ndcaraguai politikai manőverben az úgynevezett Tower-bizottság csütörtökön közzétett jelentése. A há­romtagú bizottság elemzése az első részletesebb össze­foglalás az iráni titkos fegy­verszállítások és a nicara- guai ellenforradalmárok tör­vénybe ütköző felfegyverzése ügyéről. A több mint 300 oldalas jelentés súlyosan elmarasz­talja a Fehér Házban kiala­kult állapotokat, amelyek le­hetővé tették, hogy a tit­kos manővert gyakorlatilag ellenőrzés nélkül, a szüksé­ges felülvizsgálat nélkül olyan személyek hajtsák vég­re, akiknek erre gyakorlati­lag felhatalmazásuk sem volt. Mindezért Reagan el­nök vezetési stílusát hibáz­tatja, megemlítve, hogy az elnök nem gyakorolt kellő személyes ellenőrzést. Új NITO­főparancsnok A NATO katonai tervező bizottsága csütörtökön jóvá­hagyta John Galvin amerikai tábornok kinevezését az at­lanti szövetség európai had­erőinek főparancsnoki tisz­tére. Az 57 éves Galvin jú­nius végén veszi át új be­osztását. Elődje a nyugalom­ba vonuló, 65 esztendős Ber­nard Rogers, aki nyolc éven át volt a NATO európai fő- parancsnoka. Ezt a tisztet hagyományosan amerikai tá­bornok tölti be. MOSZKVA A szovjet kormány meghí­vására csütörtökön Moszkvá­ba érkezett Giulio Andreotti olasz külügyminiszter. A szovjet főváros repülőterén Eduard Sevardnadze külügy­miniszter és más hivatalos személyiségek fogadták az olasz diplomácia vezetőjét. BELGRAD A Kopaonik-hegység mint­egy húsz falujában tetemes anyagi károkat okozott a szerda délutáni, epicentru­mában a Marcelli-skála sze­rint 6,5 fok erősségű földren­gés, amit később, rövid idő­közönként még további öt, gyengébb lökés követett. Ké­mények és házfalak dőltek le, kutak omlottak be, meny nyezetek szakadtak le. A pa­takok és a kutak vize zava­ros lett, ezért az ivóvízellá­tást tartálykocsikon biztosít­ják. A földrengés személyi sérülést nem okozott. OSLO < 59 éves korában, csütörtö­kön elhunyt Frydenlund nor­vég külügyminiszter. Halálát agyvérzés okozta. A poli­tikus egy nappal korábban az Oslói repülőtéren lett rosszul, s utána többé nem nyerte vissza eszméletét. Knut Frydenlund Norvé­gia egyik legtapasztaltabb, nagy tiszteletnek örvendő politikusa volt. Első ízben 1973 és 1981 között állt a norvég külügyminisztérium élén. 1986-tól haláláig is­mét ezt a tárcát vezette. KAIRO Simon Peresz izraeli kül­ügyminisztert fogadta Hoszni Mubarak elnök csütörtökön a Kubbeh köztársasági palotá­ban. Peresz fölkereste Atef Szidki kormányfőt, és Esz- mat Abdel-Megid külügymi­nisztert is. WASHINGTON Kínai látogatásra indult csütörtökön George Shultz amerikai külügyminiszter. Shultz Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter múlt évi lá­togatását viszonozza és Pe- kingen kívül több városba is ellátogat. A kínai út után az amerikai külügyminisz­ter rövid megállót tart Szö­ulban és Tokióban is: mind­két helyen megbeszéléseket folytat a kétoldalú kapcsola­tokról és tájékoztatást ad pekingi tárgyalásairól is. A JSZK küldöttségének tegnapi programja Kádár lános: Elveink, érdekeink összekapcsolnak bennünket (Folytatás az 1. oldalról) Az ebéden Kádár János és Milanko Renovica pohárkö­szöntőt mondott. Az MSZMP főtitkára szólt a magyar—jugoszláv párt- közi tárgyalásokról, amelye­ket tartalmasnak, minden lényeges kérdésre kiterjedő­nek értékelt. Kádár János meggyőződését fejezte kd, hogy a nyílt, elvtársi, bará­ti légkörű megbeszélések újabb lendületet adnak Ma­gyarország és Jugoszlávia kapcsolatainak fejlesztésé­hez. Ehhez mindkét részről megvannak az adottságok és a szilárd akarat. Mint a mos­tani találkozón is kifejezés­re jutott: a jól megalapozott zavartalan magyar—jugo­szláv kapcsolatok továbbfej­lesztésére, elmélyítésére a párt, az állami, a gazdasá­gi, a kulturális életben és a lakossági kontaktusokban egyaránt számos lehetőség kínálkozik, hiszen mindkét ország közös úton jár, a szo­cializmust építi. — Szomszédok vagyunk, s elveink, érdekeink összekap­csolnak bennünket — mon­dotta Kádár János. Magyarországon nagyra értékelik, hogy a két ország viszonya jó és zavartalan. Ennek fejlesztése kívánatos az élet minden területén. E kapcsolatoknak megvannak az elvi alapjai is: mindkét állam tiszteletben tartja egy­más önállóságát; hazánk a Varsói Szerződés tagállamai­hoz tartozik, Jugoszlávia az el nem kötelezett országok mozgalmának a tagja. Miként a találkozón is ki­derült — mondta Kádár Já­nos —, nemes céljaink van­nak, die a gondoktól sem vagyunk mentesek, csakúgy mint jugoszláv testvérpár­tunk. Mindkét nép a szoci­alizmus építésének nehéz szakaszát járja; de mély meggyőződésünk, hogy ■mindkét ország népe meg­oldja az előtte álló feladato­kat és előre tud haladni a távoli célok felé, amelyeket úgy foglalhatunk össze: szo­cializmus és egy szilárdabb béke népeink és az emberi­ség számára is — hangsú­lyozta az MSZMP főtitkára. Ennek szellemében az MSZMP és a JKSZ delegá­ciója — pártjaik és kormá­nyaik álláspontját képvisel­ve — egyaránt kifejezte a két ország népiéinek óhaját és szándékát a magyar—ju­goszláv barátság további építésére, az együttműködés fejlesztésére. — Rokonszenvesnek tart­juk, tetszett mindaz, amiről Mi lanko Renovica elvtárs tájékoztatta a vendéglátó­kat, beszámolva a szocialis­ta építés fő kérdéseiről, az ország fejlesztéséről az ideo­lógiai és a politikai munka feladatairól — mondotta Ká­dár János. Befejezésül to­vábbi sikereket kívánt a je­lenlévő vendégeknek, illetve rajtuk keresztül Jugoszlávia népeinek hangsúlyozva: a magyar népinek is érdeke, egy erős, fejlődő szocialista Jugoszlávia. Ez felel meg elveinknek, baráti szolidari­tásunknak. Milanko Renavica: Keresni kell az együttműködés további átfait Milanko Renovica válaszá­ban köszönetét fejezte ki a meghívásért, a szívélyes ven­déglátásért, majd emlékez­tetett ama, hogy Kádár Já­nos személyesen is hozzájá­rult a két ország kapcsolatai­nak fejlődéséhez, amelynek tartós alapjait Tito elnökkel közösen teremtették meg. A továbbiakban elégedetten szólt arról, hogy a mostani tárgyalásokat is a megértés, a nyíltság, a kölcsönös tisz­telet szelleme hatotta át, s azok a jószomszédi együtt­működés elveinek valóra váltását tükrözték. Véle­ményt cseréltek a szocialis­ta átalakulás sajátosságai­ról, a jövőbeni együttműkö­dés irányairól, lehetőségei­ről csakúgy mint a nemzet­közi helyzet alakulásáról, a két párt tevékenységéről, a békéért folytatott harcról. Miként Kádár János a JKSZ elnöke is megállapíthatta: nagyfokú egyetértésben vált­hattak szót valamennyi je­lentős kérdésről, s a vélemé­nyek ilyen egybeesése termé­szetes a jól együttműködő szocialista országok képivi­selői között, amely orszá­goknak közös céljai és közös érdekei vannak a haladásért folytatott harcban. E kon- taktusOk jó például szolgál­nak az egyenjogú kapcsola­tok, a kölcsönös tisztelet, a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartá­sa elveinek érvényesítésén, valamint a nemzetközi kap­csolatokban elfoglalt eltérő pozíciók elismerése területén is. Milanko Renovica kijelen­tette: a két ország viszonyá­nak alakulásában különös jelentősége van a pártközi kapcsolatoknak, a folyama­tos politikai párbeszédnek, a kölcsönös bizalomnak és a nyílt véleménycserének. A mai tárgyalások ebben a szellemben, ilyen légkörben folytak. Ezért is megvan minden ok az elégedettségre a kapcsolatok fejlődését il­letően, ugyanakkor nem sza­bad megállni, állandóan ke­resni kell az együttműködés további útjait, lehetőségeit. Arra kell törekedni, hogy korszerűbb formák révén is magasabb szintre emelked­jék ez az együttműködés. Különösen fontos ez a vi­lágban végbemenő jelentős műszaki-tudományos hala­dás időszakában, amely ha­tással van országaink gaz­dasági életére is. A nemzetiségiek helyzeté­ről szólva Mi lován Renovi­ca megállapította: a Ma­gyarországon élő szerbek, horvátok és szlovénok, mi­ként a Jugoszláviában élő magyar nemzetiség helyze­tének megítélése azt bizo­nyítja, hogy e népek másik országban élő tagjai a köze­ledés tényezői. — ön már említette — folytatta a jugoszláv párt vezetője —, hogy ma a szo­cialista építés egy nehéz időszakát éljük. Nincs okunk azonban, hogy elégedetle­nék legyünk az eddig elért eredményeinkkel: a szocialis­ta Jugoszlávia a forradalom győzelme óta többet ért el fejlődésben, mint korábban bármikor. — A mai igen kedvezőtlen nemzetközi helyzetben, ami­kor folytatódik a fegyver­kezési verseny, amikor újabb tűzfészkek, válsággócok ala­kulnak ki és növekszik a szakadék a fejlett és a fej­letlen országok között, Ju­goszlávia népe folytatja a harcot a békéért, az egyen­jogú együttműködésért, a leszerelésért. Miként a mai tárgyalásainkon megállapí­tottuk: mindkét ország tá­mogat minden olyan kezde­ményezést, amely a leszere­lésre irányul, és az új gazda­sági világrend megteremté­sét célozza. Ebben Jugoszlá­viának, mint el nem köte­lezett országnak különös szerepe van. Véleményünk, Értékelésünk egybeesik az európiai biztonságért és biza­lomért folyó harc kérdései­ben is — mondotta Milanko Renovica, s végezetül sok si­kert kívánt a szocializmust építő magyar népnek.

Next

/
Thumbnails
Contents