Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-26 / 48. szám
1987. FEBRUAR 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Lázár György a XIII. kerületbe látogatott I Szolidaritási Bizottság ülése A Magyar Szolidaritási Bizottság Jakab Sándor elnökletével szerdán Budapesten ülést tartott. A testület megvitatta és elfogadta az 1986. évi szolidaritási tevékenységről szóló beszámolót. Az ülésem a bizottság megvitatta és elfogadta az ez évi segélyezési programot. Majd Sütő Gyulát — érdemei elismerése mellett — felmentette titkári tisztségéből és elnökhelyettessé, a bizottság titkárává pedig Láng Józsefet választotta. (Folytatás az 1. oldalról) jövedelmezőség emelkedéséhez Az idei lehetőségekről szólva az elnök elmondta, hogy a kilátások nem a legkedvezőbbek. A tsz búzáinak többsége még nem kelt ki, a másik fő jövedelemtermelő ágazatot, a kertészetet ismét fagykár sújtotta, éppen ezért a vezetőség az idei nyereségtervet az év eleji helyzet értékelése után mérsékelte, mintegy 8 millió forintban határozta meg. A beszámolót igen élénk vita követte, tizennégyen kértek szót. Felvetették például, hogy a gépműhely alkatrészfelújítást végző forgácsoló szakmunkásai miért nem dolgozhatnak teljesítménybérben, hogy az idén nagyobb figyelmet kell fordítani a takarmánynövények gyors, elöregedés előtti betakarítására. Volt hozzászóló, aki az elhasználódott géppark felújítását szorgalmazta és a vezetőség ennek érdekében tett idei munkálkodásának fontosságát elemezte, szóba kerültek a gépi munkák olcsóbbá tétele érdekében bevezethető belső érdekeltségi rendszer előnyei, illetve a munkásszállítás gondjai is. A vita során szót kért Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára is. A múlt évi munkáról számot adó beszámoló és az eddigi hozzászólások is azt bizonyítják — mondotta, hogy a Magyar—Román Barátság Tsz tagsága felelőssége tuda-_ tában dolgozik. Természete-' sen szó esett a mezőgazdasá» Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke szerdán látogatást tett a főváros XIII. kerületében. Társaságában volt Marko- vics Ferenc, a Budapesti Pártbizottság titkára is. Délben kezdődött a program a kerületi pártbizottság Váci úti székházában, ahol a párt-végrehajtó bizottság tagjaival találkozott és folytatott eszmecserét a kormány elnöke. Bornemissza Sándor, a XIII. Kerületi Pártbizottság első titkára — aki Lázár Györgyöt az érkezésekor gi munkát nehezítő gondokról, az aszályról, a fagy- és jégkárról, ám a nehézségekre emlékeztető mondat mindig így fejeződött be: „ennek ellenére jó eredményt értünk el.” A tsz dolgozóinak realitásérzékét dicséri, hogy tavaly, de az idén is helyzetüket alaposan elemezve határozták meg terveiket és — ez a legfontosabb — saját esélyeik valóra váltása érdekében minden erőt megmozgattak. Ezt csak ott tudják megtenni, ahol tudatosan készülnek a nehéz körülményekre, a várható káros hatások ellensúlyozására, ott ahol mindig azt kutatják, hogy a nehezebb feltételek közepette is miként tudnának előre jutni. Nem elég persze a sikerhez a jó terv, a feltételek pontos felmérése. Végső soron minden a végrehajtáson múlik: ennek sikerességéhez pedig mindenekelőtt fegyelmezett munkára van szükség. Vezető és beosztott dolgozó egyetértése nélkül persze ez megvalósíthatatlan, fegyelmezni képtelenség, ha a fegyelmezett munka feltételeit, például a folyamatos anyagellátást nem teremtik meg. Ez a küldöttgyűlés bizonyítja — folytatta Majoros Károly —, hogy Cserkesző- lőn .a tagság élni kíván a demokratikus fórumok kínálta lehetőségekkel. Számos munkaterület problémái kerültek ma szóba, ez a nyíltság azonban csak akkor ér valamit, ha az elhangzott véleményeket az illetékes vezetők alaposan átgondolják — a véleményeket nem Kiss Zoltánnal, a kerületi tanács elnökével együtt köszöntötte — tájékoztatást adott Angyalföld politikai életéről, gazdasági eredményeiről, a közhangulatról, a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdésekről. Délután a Minisztertanács elnöke felkereste a kerület egyik legeredményesebben működő munkahelyét, az Autóvillamossági Felszerelések Gyárát a Váci úton. Programzárásként a vállalat egyik pár talapszervezetének beszámoló taggyűlésén vett részt Lázár György. elég csak meghallgatni. Minden javaslatot, észrevételt értékelni kell, megvizsgálni valóban hozzájárulhat-e a gazdaság eredményességének javításához. És a problémát felvetőknek válaszolni kell: javaslatukat milyen formában hasznosítják majd. Ha pedig az „ötlet” nem megvalósítható, azt is nyíltan meg kell mondani és feltárni az ilyen döntés mellett szóló érveket. . Ezen a küldöttgyűlésen — fejezte be hozzászólását a megyei pártbizottság első titkára — az ottani határozatokat említve vagy azokat idézve nem esett szó a XIII. pártkongresszuson elfogadott, teendőinket meghatározó feladatokról. Az ilyen „citálásra” nincs is szükség, hiszen mint a cserkeszőlőiek eredményeiből, terveiből világosan kitűnik, a termelő- szövetkezetben a párt gazdaságpolitikájának szellemében tevékenykednek. Bizonyos értelemben az itteni dolgozók pártfeladatot oldanak meg, ez pedig egyértelműen azt jelenti, hogy a helyi gazdasági célok eléréséért munkálkodva a szövetkezet kommunistáinak kell példát mutatniuk a termelőmunkában. A vita után a termelőszövetkezet elnöke válaszolt a feltett kérdésekre, összefoglalta a küldöttgyűlés tapasztalatait, majd a küldöttek elfogadták a Magyar—Román Barátság Tsz tavalyi gazdálkodásáról szóló beszámolót és a gazdaság idei terveit. V. Szász József A Dunai Vasműben Növelik a konverteres acélgyártást Megérkeztek az első magas vastartalmú svéd ércszállítmányok a Dunai Vasműbe. A vállalat idén főként Svédországból és Indiából összesen 570 ezer tonna 66— 67 százalékos ércpelletet vásárol, hogy mintegy 25 százalékkal növelje a nyersbas- termelést. Erre a kohászati kombinátban végbemenő legfontosabb technológiai váltáshoz van szükség. Ahhoz ugyanis, hogy a gyár fokozatosan megszüntesse gazdaságtalan martinacél-gyártását, és jelentősen növelje a hétszerte kevesebb energiát igénylő konverteres acélgyártás arányát. többet kell előállítania a konverterbe adagolható nyersvasból. A konverteres acélgyártás előnye nemcsak az energiatakarékosság, hanem a termék jobb minősége és a levegőszennyezés csökkenése is. Ez az év a technológiai váltás kísérleti szakasza lesz a Dunai Vasműben. 1987-ben az acéltermelés összességében 8—10 százalékkal növekszik, de százezer tonnával csökken a martinacélgyártás, s eközben nem romlik a kohászati kombinát devizaegyenlege. Siemens megrendelésre Szoftver-ház Budapesten A budapesti székhelyű Si- contact magyar—NSZK vegyesvállalat tovább bővíti tevékenységét, bekapcsolódik a hazai, illetve a külföldi értékesítésre szánt szoftverek készítésébe, valamint a magyarországi atomerőmű programba. A vegyesvállalat a számítógépes programok készítésére szoftverházat szervezett. Az új egység a külföldi tulajdonos, az NSZK-beli Siemens megrendelésére készít speciális számítógépes programokat. A tervek szerint már 1987-ben mintegy 20 millió forint értékű szoftvert exportálnak az NSZK- ba, s emellett lehetővé válik, hogy a Siemens-számítógépek hazai felhasználói forintért vásárolhassanak gépeikhez programokat. Az anyagi feltételek biztosítására a tulajdonosok a közelmúltban 40 százalékkal emelték az alaptőkét, s így az jelenleg meghaladja a 80 millió forintot. Körültekintő tervezés Cserkeszölőn Magyar - holland együttműködéssel Diagnosztikai teszt A Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézete, a holland Organontechnika céggel együttműködve ebben az évben megkezdi az AIDS- vírus és a hepatitis-fertőzés kimutatásához használatos diagnosztikai tesztek egyes komponenseinek előállítását. Az erre vonatkozó öt évre szóló megállapodást az intézet és a cég képviselői a napokban írták alá. Az akadémiai intézet a teszt mind több alkotórészét készítik el, ilymódon lehetővé válik, hogy hazánkban állítsák elő e fontos diagnosztikai készleteket, amelyeket ezideig a holland cégtől szereztünk-be. A teszt használata révén a vérből kimutathatják azokat az antitesteket, amelyek az AIDS-vírussal fertőzött szervezetben képződnek. Mint ismeretes, Magyarországon tavaly július óta vizsgálják a véradóktól levett összes vért: nem tartalmaz-e az AIDS-vírus ellen képződött antitesteket, amelyek jelzik az AIDS-fertőzést. Az Eszak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság a hozzá tartozó tiszai folyószakaszon a jégviszonyok miatt elrendelte a másodfokú árvízvédelmi készültséget, és ezzel egyidőben útnak indították a már több napja készenlétben álló jégtörő flottát. Öt jégtörőhajó — közöttük két nagyteljesítményű, úgynevezett döngölőhajó — kezdte meg a munkát. A feladat: csatornát vágni Tiszavalk és Balsa között a folyó fővonalába, és rtiegszüntetni a parti jégtámaszokat. Három hajó halad felfelé a tiszalöki bázisról Tokaj felé, két jégtörő pedig Tiszalök térségében az erőmű fölötti folyószakaszon aprítja a jeget. (MTI Fotó: Kozma István) A mezőgazdaságban Nem mellékes melléküzemágak Ha romlik is a termelés jövedelmezősége, megélünk az alaptevékenységből — állította büszkélkedve tsz-ve- zető ismerősöm. Meglepő a kijelentés, hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom már régen túl van a nem mezőgazdasági tevékenységek adminisztratív korlátozásán. Kétségtelen, volt idő, amikor a fenti megállapítás valóban sikernek számított, s a „suszter maradjon a kaptafánál” elv szerint a nagyüzemek tevékenysége jobbára a mezőgazdasági termelésre korlátozódott. Ezt persze a hagyományok soha nem indokolták, hiszen a kedvezőtlenebb természeti adottságú vidékeken mindig is foglalkoztak az emberek nem mezőgazda- sági munkával. Hová lett a lendület? Ez voltaképpen gazdasági kényszer volt régen is, és ma is az, hiszen a silányabb termőképességű földeken soha nem lehetett annyi jövedelmet előállítani, amelyből biztonságosan megélhettek a föld művelői. Manapság ez annyiban módosult, hogy a mezőgazdasági alap- tevékenység jövedelmezősége lényegesen gyengébb, mint az ipari, szolgáltatótevékenységé. Ez az egyik oka annak, hogy a legutóbbi évtizedben látványosan bővült a mező- gazdaság ipari, szolgáltató tevékenysége. A VI. ötéves tervidőszak első éveiben a növekedés elérte az évi 20 százalékot, számottevően megelőzve az alaptevékenység fejlődési ütemét. Ezen persze aligha lehetett csodálkozni, hiszen a közgazda- sági szabályozás kifejezetten ösztönözte a nagyüzemek ipari, szolgáltató tevékenységének bővítését. Az eszközigényes állattenyésztési ágazatokban csupán 2—3 százalékos eszközarányos nyereséget tudtak elérni a gazdaságok, az ipari, szolgáltató tevékenységeknél ennek a többszörösét. Az persze igaz, hogy a nagyüzemek többsége nem a korszerű ipart honosította meg, hanem más célra készült épületekben — például istállókban, szérűkben — jobbára elavult gépekkel kezdték meg a termelést. Ez a tény azonban nemcsak hátrányokkal járt, hanem előnyökkel is, hiszen ha elmaradtak a drága beruházások, azok amortizációjával sem kellett számolni, így — ha szerényebben is — nőtt a jövedelmezőség. Az ipari, szolgáltató tevékenység bővülése jó volt a tagoknak is, hiszen • újabb munkahelyek teremtődtek, a falusi asszonyok, s a korábban városba járó férfiak munkaalkalmat találtak lakóhelyükön. Az átlagosnál jóval nagyobb jövedelmezőség egyik következménye az lett, hogy az ipari, szolgáltató tevékenység a mező- gazdasági termelésre is jótékony hatással volt, hiszen a növekvő nyereségből az alaptevékenység is fejlődhetett. A megtorpanás okai Általánossá vált tehát a mezőgazdaság ipari, szolgáltató tevékenysége, olyannyira, hogy a termelőszövetkezetek V. kongresszusán ismertetett adatok szerint 1985-ben 66 milliárd forint volt a termelés értéke, s a szövetkezetek összes termeléséből 37 százalékkal részesedett. A nyereségnek ennél is nagyobb arányát — megközelítően a felét — adta. Erről pontos adatokat meglehetősen nehéz találni, hiszen már a gazdaságok egy részének év végi beszámolóiban kozmetikázott számok szerepelnek; az általános költségeknek ugyanis tekintélyes hányadát az ipari, szolgáltató ágazatokra igyekeznek terhelni. A nagyobb jövedelmezőségű ágazatok ezt elviselik, ugyanakkor más, az alaptevékenységhez tartozó termelő egységek jövedelemelszámolása is szívderítőbb lehet. A korábban melléktevékenységnek nevezett ipari és szolgáltató ágazatok korántsem mellékesek a gazdaságokban, sőt éppen a biztonságosabb megélhetést szolgálják. A legutóbbi években azonban a nagyüzemi vezetők legnagyobb bánatára megtorpant a fejlődésük. S ez éppen akkor következett be, amikor már mindenütt zöld utat kaptak, s a jogi szabályozás is csaknem mindenféle vállalkozást lehetővé tett a mezőgazdasági nagyüzemekben. A megtorpanásnak persze nem is „elvi” magyarázata van, hanem gazdasági. Csak néhány a sok közül: a termelőszövetkezetekben építőipari részlegek alakultak, de közben megcsappantak a beruházások, s az építők nem találtak elég munkát maguknak; mérséklődött az ipari üzemek kooperációs készsége, elmaradtak a mezőgazdasági ipari és szolgáltató ágazatok megrendelései; teret hódítottak a kisvállalkozások, s ezek a számukra kedvezőbb szabályozás miatt olcsóbban tudtak vállalkozni egy-egy munka elvégzésére. A sort még lehetne folytatni, de minden újabb ok következménye az erőteljesebb verseny, végül az ipari, szolgáltató tevékenység megtorpanása. Ezt mai állapotában meglehetősen nehezen viseli a mezőgazdaság, hiszen az ipari termelés fékeződése akkor lett érzékelhető, amikor az aszály is szorította a gazdaságokat, s így annak ellensúlyozására éppen az ipari tevékenység fejlesztésével lehetett volna vállalkozni. Ennek is következménye, hogy a termelőszövetkezeteknek több mint harmada nehéz pénzügyi helyzetbe került, s ezekben ma már az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg biztonságosan. A kiút: szolgáltatások Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeknek szükségük van az ipari, szolgáltató tevékenységekre, ugyanakkor rövid idő alátt az sem várható, hogy a verseny lanyhul, s a megrendelések özöne zúdul a gazdaságokra. Sokkal inkább az ellenkezőjére lehet számítani, e ez újfajta taktikát követel a gazdaságoktól. Az ipari termékekkel való ellátásban és a szolgáltatásokban sok még a fehér folt, s ezek feltérképezése, a rések „betömése” újabb lehetőségeket kínál a mezőgazdaság ipari, szolgáltató tevékenysége fejlesztésének. Ez persze nemcsak üzemi elhatározás dolga,* hiszen a hiányzó termékek gyártásával, a szolgáltatások bővítésével csak akkor érdemes foglalkozni, ha azok ellenszolgáltatása — vagyis az áruk — legalább szerény nyereséget hoz. Ez ma még nem minden terméknél, szolgáltatásnál van így, s a fejlesztést ez is akadályozza. Egyelőre azonban még a meglévő lehetőségek sincsenek kihasználva. V. F. J.
