Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-24 / 46. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. FEBRUAR 24. A kudarc tanulsága A téli sportok idei tévéközvetítései során láttam egy nemzetkö­zi versenyt, melyben a résztvevő hazánkfia az utol­só helyen végzett. Annyira az utolsón, hogy a televízió sportriportere végül szemér­mesen hallgatott a balul si­került szereplésről. Eltűnődtem a dolgon. Ahítjuk a mieink sikerét. Olimpiák idején legszíve­sebben reggeltől estig hall­gatnék a magyar himnuszt, mert nincs annyi győzelem, amit megsokallnánk. A győzteseket himnusz köszönti, újságok címlapon közük diadaltól sugárzó ar­cukat, tömeg fogadja őket a hazatéréskor. .. .De vajon mi van az­zal, akinek nem sikerül? És ebbe a kategóriába nem a helyezetteket sorolom. Nem azokat, akik a dobogó leg- fölső lépcsője helyett meg­torpannak a harmadik, ötö­dik, sokadik helyen. Gondo­lataimba vissza-visszajár az a fiatal, a maga személyes szerencsétlenségével, aki utolsó lett. Mert így van ez: az első­ség mindig nemzeti diadal. Az én győzelmem is, jólle­het se vívni, se vízilabdáz­ni, se sorozatban tízeseket lőni nem tudok... A vesz­tés — így ítélkezik a kö­zönség zöme — a versenyző magántragédiája. Magára vessen, aki hiányos adottsá­gai, a kedvezőtlen körülmé­nyek, vagy éppenséggel a többiek nagyobb tudása kö­vetkeztében nem képes meg­örvendeztetni minket. És ez nemcsak a sportra érvényes. Üjra meg újra megtanuljuk a mondás iga­zát, mely szerint a sikernek száz apja van, a kudarc vi­szont árva. Napionta keresztülutazomi a pesti Marx téren. Láttam és látom az ottani munka minden kívülről is szem­lélhető mozzanatát. Gyakran gondolok ijedt tisztelettel azokra, akik e rendkívül bo­nyolult magas- és mélyépí­tő-, városképet alakító mun­kát végiggondolták és fele­lősséggel vezetik. Számomra — és talán nem vagyok ez­zel egyedül — szinte föl- foghatatlan: hányféle veze­téknek, csőnek, szintnek, fényforrásnak és burkoló­anyagnak keli itt pontosan a helyére kerülnie. És hány előre nem látott esemény hozhatja naponta zavarna azokat, akiknek — hogy úgymondjam — hivatalból előre kellett volna látniok az előreláthatatlant. Bizo­nyos, hogy egy vadonatúj város vadonatúj közlekedé­si- és kereskedelmi gócpont­jának a megépítése összeha­sonlíthatatlanul kevesebb gonddal-küszködéssel jár, mint a Marx tér rendezése, ahol annak idején a Ferenc József-i korszak, építészei is dolgoztak, ahol a második világháború is fájdalmas nyomokat hagyott, ahol ma a tegnap és a jövendő il­leszkedik egymáshoz/. És hányán mondták szinte csámcsogó örömmel: no, a fölüljáró illesztését bizony elszúrták... Tagadhatatlan, nem csekély műszaki ballé­pés volt, ami ott történt, az ügy komolyságának megfe­lelő mértékben foglalkoztak is vele a hírközlő szervek meg a fegyelmi hatóságok. A mulasztásban vétkesek nem kerülték el a felelősség- revonást. De engem mégis szíven ütött az a mód, ahogy/ nem kevesen beszéltek a fiaskóról. Azt mondhatnám: a részvét vagy a szomorúság minden eleme hiányzott a visszhangokból. Sehol egy szót sem hallottam, melynek ilyen hangszerelése lett vol­na: „Szegények, micsoda gond-baj zúdult a fejükre!” Ahhoz, hogy egy közösség létezni tudjon, szükséges számára önnön életrevaló­ságának, a sors megpróbál­tatásai fölé kerekedő erejé­nek tudata. E nélkül ugyan­úgy nem tudja megtenni a mától a jövendőig terjedő utat, mint ahogy napfény nélkül nincs virág és gyü­mölcs a kertekben. Nem vé­letlenül foglalkoztat mosta­nában ez a gondolat. A hely­zet társadalmi méretekben is olyan, hogy sokaknak kell eddig nem próbált dolgok­kal kísérletezniük. A meg- szokottság állóvizéből kilép­ve a kockázat bizonyos ele­meit is magukban rejtő új módszerekkel, megoldások­kal kell előállniuk. És nem ritkán találkozom azzal is, hogy arra, ami köznapi szó- használattal élve „nem jön be” vagy csak részben felel meg a várakozásoknak, mindjárt ráütik a gúny és a káröröm kettős pecsétjét. Néhány évvel ezelőtt egy válogatott labdarúgómér­kőzés után beszélgettem csapatunk újoncával. Csap­zott és szomorú volt a fia­talember, ugyanis nemzeti tizenegyünket aznap csú­nyán elpáholták. Vigasztalni akartam, de ő ípr felelt: „Európa egyik legjobb tá­madójátékosát kellett volna őriznem. Még a térdem is remegett, s a közönség egy része, amikor először el­ment mellettem az a sztár, kifütyült. Mintha ellensé­geim ültek volna a tribü­nön.” És hogy a sportból vett példánál maradjunk: olvastam Szé­kely Éva megrendítő köny­vét, amely — némi túlzással élve — arról szólt, hogyan nem lett olimpiai bajnok leánya, Gyarmati Andrea. Elszorult szívvel tettem le a kötetet, és arra gondoltam: miféle nemzeti rögeszme ez nálunk, hogy csak arra van jó szavunk, ami sikeredik, ami bevág, aminél pompá­san kijött a lépés. Pedig igazából nem akkor bonta­koznak ki jeles tulajdonsá­gaink, amikor minden megy, mint a karikacsapás, hanem akkor, midőn türelemből és az újrakezdés képességéből vizsgáztat bennünket az élet. B. N. E. gr db * ¥ S db * ¥ ¥ * db * ¥ b? ¥ * db db. A FOTK Kisállatfeldolgozó üzeme, Jászberény, Szelei út 1. telefon; 12-377, az 1887 88-as tanévre baromfifeldolgozó szakmunkástanulók jelentkezósót várja A tanulóképzés a nagykőrösi Toldi Miklós Élel­miszeripari Szakmunkásképző és Szakközépisko­lában történik. A tanulókkal üzemünk tanulmá­nyi szerződést köt. és társadalmi ösztöndíjat fizet. Vidéki tanulóknak az iskola kollégiumi elhe­lyezést biztosít Jelentkezéssel kapcsolatban üze­münk bővebb tájékoztatást ad. ­Jelentkezési lapokat az alábbi címre kérjük be­küldeni; Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakmun­kásképző és Szakközépiskola. Nagykőrös, Cegléd út 24. 2750. (1161) 'bP $ a ¥ ¥ bP ¥ * db ¥ ¥ bP ¥ S * ¥ bp _bp Lakás, garázs, melléképület Az építési engedélyek Malomból szálloda Szállodává alakítják a Schulczer malmot Mosonma­gyaróváron. A barokk ma­lomépületet a XVIII. század közepén emelték. Tetőszer­kezete néhány évvel ezelőtt tűz martalékává lett, falai azonban szerencsére nem es­tek áldozatul a lángoknak, a díszes homlokzatú kétszintes épületet rendbehozzák, egy harmonikusan illeszkedő ke­resztszárnnyal bővítik, és 60 személy befogadására alkal­mas szállodát nyitnak benne. Az új szálloda a tervek sze­rint a jövő év nyarán fogad­ja első vendégeit. Aranyérem izekért Ki az úr a konyhában? Szerény fiatalember Pál- szabó Mihály, a szolnoki Helyőrségi Művelődési Ház éttermének, vezetője. Pedig a hét végén rendezett or­szágos gasztronómiai kiállí­táson ugyancsak fölfigyeltek rá a szakmabeliek. akik között több Oscar-díjas íny­mester található, de a ke­vésbé hozzáértők is. Szombaton és vasárnap a Budapesti Kongresszusi Központban került az ér­deklődők szeme elé a sok remek étel, amit szakácsok és cukrászok készítettek, s amit értő zsűri bírált. (Ver­senyeztek a felszolgálók is.) Nos, Pálszabó Mihály nem vallott szégyent, nemhiába mesterszakács. A szakácsok számára három kategóriá­ban meghirdetett versenyen kettőből ő került ki győzte­sen, míg egyben az ezüstér­met ítélték neki. Mi több, a három különdíjból is el­hozta az egyiket! S ami talán a legnagyobb öröm számára: meghívták a világhírű magyar szakácsok válogatott keretébe. A Balaton somogyi partján Új üzletek Három autós bevásárló- központ, három ABC-áruház és több kisebb üzlet épül az idén a Balaton déli partján. A 8300 négyzetméternyi új üzlettér — amely a déli tó­part kereskedelmi hálózatá­nak mintegy nyolc százalé­kos bővülését jelenti — a Belkereskedelmi Minisztéri­umnak és Somogy megye kereskedelmi szervezeteinek eddigi legnagyobb vállalko­zása az üdülőövezet ellátásá­nak javítására. Megjelent az építésügyi és városfejlesztési miniszter új, rendelete az építési és a használatbavételi engedélye­zési eljárásról. Ezzel a tárca több korábbi rendeletét kor­szerűsítette és foglalta össze jól áttekinthető, egységes szerkezetű jogszabályba. Eb­ben az előírások túlnyomó része megegyezik az eddigi­ekkel. Vannak azonban vál­tozások is, amelyek növelik az engedélyezésre benyújtott tervek hatósági elbíráslása és az építés szakszerűsége és minősége iránti követelmé­nyeket. Egyebek között elő­írja a rendelet, hogy ezután az első fokú építési hatóság helyszíni szemlén is ellen­őrizze az építési engedély megadásához szükséges fel­tételeket. Az építtetőt pedig kötelezheti arra, hogy a ki­vitelezés szakszerűségének hatósági ellenőrzése céljából a legfontosabb építési mun­Az ember asztalára szinte minden nap odakerül a ke­nyér egyik legfontosabb táp­lálékunk ősidők óta. Nélkü­le elképzelhetetlen életünk. S, hogy mennyi bonyodal­mat okoz ha nincs, vagy túl sok van, netán száraz, ehe­tetlen. Az utóbbi időben bő­vült a választék, de ezzel együtt nőtt a panaszok szá­ma is, mert a mennyiségi növekedéssel sokszor nem párosul a minőség. A napokban Mesterszállá­son jártam és fölkerestem a környék, s talán a megye egyik leghíresebb pékmeste­rét, a Honvéd utcában. Kalita János 1958 óta süti Mesterszálláson a finom ke­nyeret. Pályafutása azonban 1940-re, mezőtúri inaséveire nyúlik vissza. Mestervizsgá­ja után szülővárosában, Me­zőtúron sütögette a szép, gömbölyű, foszlós bélű ke­nyereket, péksüteményeket. — Hogy mi a jó kenyér titka? — Hatvankét éves va­gyok. Nyugdíj mellett dol­gozok. Hajnali egy órakor kelek, ahogyan már jó pár évtizede. Hat óráig elvég­zem a munkát, aztán pihe­nek. Ez idő alatt viszont lel­kiismeretesen kell dolgozni. Nem elég jól bedagasztani, kisütni a kenyeret, azt el is kell tudni adni. A vevőiket ügy kell kiszolgálni, hogy máskor is visszajöjjenek, akár messze földről is. Amikor hozzákezdek gyúr­ni, dagasztani az anyag el­árulja például, hogy nemso­kák megkezdésének időpont­ját előzetesen jelentse be. Egyúttal előírja a rendelet, hogy az ilyen kényes mun­kaszakaszok kivitelezőjének, házilagos építés esetén pedig felelős műszaki vezetőjének adatait is fel kell tüntetni, illetve be keli jelenteni. Korábban sok félreértést okoztak azok az építési mun­kák, amelyekhez nincs szük­ség engedélyre, de elvégzé­sükről kötelező — előre — tájékoztatni az építési ható­ságot. Az új rendelet meg­szünteti ezt a kategóriát. Té­telesen felsorolja az építési engedélyhez kötött munká­kat, majd pedig kimondja, hogy ami ebben a kategóriá­ban nem szerepel, engedély nélkül megvalósítható. Ilyen egyebek között az a lakás-, vagy épületfelújítás, amely nem jár együtt az épület- szerkezetek megváltoztatásá­val, a ház bővítésével, vagy kára időváltozás lesz. Ilyen­kor másképpen viselkedik a tészta, amit észre kell venni! Mi öreg pékek már tudjuk ezt, így csak annyit dolgo­zunk rajta, amennyit elbír. Sajnos a búza sikértartal­ma nem a legjobb, így na­gyon ügyesen beli bánni ve­le. Elég egy dagasztással több vagy kevesebb és már­is csomósodik, nem sül át. Ezt a biológiai folyama­tot csak ilyen kisüzemben lehet-nyomon követni. Egy-, személyben kell lenni pék­mesternek, laboránsnak, könyvelőnek, eladónak, igaz­gatónak s persze segédmun­kásnak. Ha ezt nem vállalja, föl az ember, jobb ha abba hagyja a szakmát, vagy el sem kezdi. Nézze csak! Előkap apóié­ról egy 3 kilogrammos kisült veknit és elkezdi gyúrni. új rendje egy részének lebontásával. Bekerültek azonban az épí­tési engedélyhez kötött mun­kák körébe a jelentő ;ebb melléképületek — garázsok, kisipari műhelyek, kiskeres­kedelmi üzlethelyiségek, ál­lattartási épületek. Ezek el­helyezése megváltoztatja a környezet arculatát, így in­dokolt, hogy az építési ható­ság előzetesen véleményt nyilvánítson és ne engedé­lyezze a környezetet elcsúfító melléklétesítmények építé­sét. Az új rendelet egyúttal előírja azt is, hogy az építé­si hatóság az engedélyezési határozatáról köteles tájé­koztatni a szomszédos ingat­lanak tulajdonosait, kezelőit is. Űj előírás továbbá, hogy a hatóság két évnél hosszabb időtartamra érvényes építési engedélyt is kiadhat. Az új rendelet április 1-jén lép ha­tályba. nyomkodni. Uramisten — csukom be a szemem, mi lesz ebből? Aztán ahogy ab­bahagyja, nagy meglepetés­re a kenyér kezdi szépen visszanyerni eredeti alakját és kisimul. — A jó 'kenyér a sütés után ,;beszélget” a polcon, mert fényes, ropogós, csere­pes a héja, belseje kissé lyukacsos, rugalmas és fosz­lós. A kis kenyérüzemet maga építette, saját tervei alapján. Jelenleg naponta 3 mázsát ad el kettő és három kilogram­mos kenyérből. Többet is tudna, ha erővel bírná. Mert ez a szakma azért megviseli az embert. Naponta 10—12, sőt 16 órát dolgozni nem ke­vés. Kép és szöveg: Tarpal Zoltán II kenyér lelke a pék lelkiismerete Válóok És még csodálkozunk, hogy sok a válás nálunk; — is, ezt azért tegyük hozzá. Na ja, ha olyan balgatag férjek vannak, mint ama honfitár­sunk, aki egyetlen ok megje­lölésével indított válópert. Úgy érzi'— tört ki belőle a panasz —, hogy .képtelen­ség elviselni feleségének tisztasági mániáját”. S felso­rolja, hogy nejének tiszta- ság-háidija eme stációkon jutott már túl: 1. dohányoz­ni tilos! — 2. belépés előtt ci­pő le, papucs fel! — 3. még ezt megelőzően, már a kü­szöbön kívül lekefélni a ru­hát. Nem, ezt már nem lehet bírni, ezek után már csak a válás jöhet — sikolt fel va­lósággal a túlérzékeny férj, és be is adta a válókerese­tét. Amire én a válóperes bíró helyében így osztanám ki mind a fel-, mind az alpe­rest: — Na most már távoz­zanak, míg szépen vannak! Ezért elválni ?! Megfuta­modni a házasélet eme me­leg konfliktusai elöl? Foga­dom, másként ítélné meg helyzetét a mi türelmetlen férjtársunk, ha volna némi nemzetközi kitekintése az igazi válóokokat illetően. Mindjárt belátná például, hogy az ő szenvedése eltör­pül a stuttgarti mechanikusé mellett, aki azért adott be válókeresetet felesége ellen, mert megunta az örök me­téltleveseket és metélt tész­tából készült egyéb ételeket. Na és nézett már az érem másik oldalára a mi; szemel­lenzős polgártársunk?! Hogy asszonyainkra is joggal rá­jöhetne esetenként a happá- ré? Ha már válóok után ku- tatkodnának. Mint az a svéd feleség, aki bűnjelként női hajszálakból álló kollekciót nyújtott be válókeresete mellé a bírósághoz. Az esti kiruccanásokból hazatért szalonspicces férj kabátjáról, illetve zakójáról gyűjtötte össze. Mégmeg oly precíz aktaszerelésben, hogy szín szerint csoportosította, s dá­tummal látta el a női haj­szálakat. Nemde behúzná fülét-far- kát mimózalelkű magyar férjtársunk, ha végiggondol­ná, hogy az őáltala bírói pulpitusra tolt válóok súlyá­ra nézve olyan messze van a manchesteri feleségétől, mint Makó Jeruzsálemtől. Az an­gol úrhölgy — stílusosan szólva — attól pörgött be, hogy férjeura begolyósodott. s ebbeli minőségében totáli­san automatizálta a családi otthont. Melyik feleség bír­na ki ily mérvű technicizá- lást? A lakás minden ajta­ját fénysugár nyitja: ha be­megy a vécére valaki, meg­szólal a zene; a székeket meg villany melegíti. Rohan az ember lakása intim intéz­ményébe, pánikszerűen gom­bolná ki, tolná le — satöbbi —, midőn szinte incsélkedve búg fel — angolul — a bár­sonyos dallamú szöveg: „Vá­ratlanul rohant reánk...” Vagy a fürdőszobából jövet azon nyirkosán lehuppan egy székre, s máris felpattan, mert — jobb esetben — megrázza a villany fűtötte ülőke —, mielőtt kicsapód­nék az összes biztosíték... Méltán került helyére az igazság e házasság felbontá­sával. A nyugatnémet Bundes- wehr-főtörzsőrmester férji allűrjeiért sem adott vaske­resztet a bíróság. Ez a NATO-nevelte cézár ottho­nában is laktanyarendet vezetett be. Étkezések előtt a gyerekeknek vigyázállás- ban kellett engedélyt kérni­ük, hogy asztalhoz ülhesse­nek. A feleség ugyancsak engedélykéréssel tálalhatta fel az ételt. S ez a megszál­lott katonacsaládfő heten­ként egyszer házi kihallga­tásra sorakoztatta fel sze­retteit. .. Még a katonás-jel­lemekhez szokott hannoveri bíróság is lelki kegyetlen­ségnek tartott ennyi drillt, s felbontotta a házasságot. Látja, látja, kedves ma­gyar férjtestvérünk, ezek a virtigli válóokok, nem pedig a maga corpus delictiként felhánytorgatott ruhakeféje. Ha a bíróság nem ad is iga­zat önnek — ami nekünk, betört derekú férjeknek, s a maga feleségének is igaz­ságtétel —, ne keseredjen el. Ne menjen vissza a mamá­jához. Micsoda dolog lenne: egy meglett férj otthon lóg­na a mamája nyakán! Mikor egyszer maga is megható pálfordulásnak le­het — habár passzív — ré­szese. Hány megboldogult férj gyászszalagos fényképe előtt sóhajt fel az özvegy, miközben könnyei szaporán fröccskölődnek szét a fris­sen vikszelt parkettán: „ö. bárcsak morzsálna még a drágám!” Lehet-e ennél nemesebb elégtétel a tisztaságmánia hősies elviseléséért? Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents