Szolnok Megyei Néplap, 1987. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-16 / 39. szám

1987. FEBRUAR 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tél okozta útburkolati hiányosságok hely rehozásán dolgoztak a hétvégén is a me­gyei Közúti Igazgatóság munkásai. Felvéte lünk tegnap a szolnoki November 7. fölül- járónál zajló munkálatokat örökítette meg, itt szakaszos útelterelés mellett javítják a burkolatot Fotó: H. L. Ellensúlyozták az aszály okozta kieséseket Magyar Reklámszövetség Kildöttközgyűlés Több mint 200 tag képvi­seletében 262 küldött rész­vételével szombaton rendez­ték meg a Magyar Reklám- szövetség IV. küldöttközgyű­lését a MÁV Marx téri iro­daházának dísztermében. Spilák Ferenc belkereske­delmi miniszterhelyettesnek, a szövetség elnökének meg­nyíltba után Nagy Péter ^ főtitkár fűzött szóbeli ” kiégészítést az írásos elnökségi beszámoló­hoz. Hangsúlyozta: a reklám az értékesítési tevékenység fontos része, ám az ésszerű takarékosság jegyében csök­kenteni szükséges a tartal­matlan, felesleges hirdeté­sek, reklámfilmek és külön­féle nyomtatványok számát. Végezetül a küldöttköz­gyűlés újjáválasztotta a 35 tagú elnökséget, a számvizs­gáló, az etikai és a fegyelmi bizottságot, valamint a tiszt­ségviselőket. A Magyar Reklámszövetség elnöke is­mét Spilák Ferenc, elnök- helyettese Divinyi Józsefné, főtitkára pedig Nagy Púé'. (Folytatás az 1. oldalról) A zárszámadást és a ter­veket ismertető beszámoló fölötti vitában hozzászóló téesztagok többek között a termelés folyamatosságát esetenként hátráltató mun­kaszervezési hiányosságökra hívták föl a vezetőség fi­gyelmét. Többen bírálták a hazai mezőgépipari terméke­ket gyártó és forgalmazók alkatrészellátási tevékenysé­gét, és nem egy hozzászóló elemezte a háztáji jószágtair- tási kedv mérséklődésének okait. Szót ként Simon Jó­zsef is. A megye egész ag­rárgazdaságának helyzetét érintve elismeréssel szólt a szövetkezét! gazdák, állami gazdasági dolgozóknak a ta­valyi év második felében tanúsított lelkiismeretes helytállásáról. Ez tette lehe­tővé — mondotta — hogy a nyári betakarítást követő meglehetősen aggasztó kilá­tások ellenére eredményes évet zárhattak mezőgazdasá­gi nagyüzemeink. A közgyű­lésen hozzászólókkal egyet­értve leszögezte: a mezőgaz­daságot kiszolgáló, ellátó szervezetek hiányos munkája nem akadályozhatja a ter­melési feladatok idejében, jó minőségben történő elvég­zését sem a közösben, sem a háztájiban. A vezetőségnek az eredmé­nyek felsorolása mellett a szövetkezet lehetőségeinek maradéktalan kihasználását gátló hibákról is szóló be­számolóját reálisnak minősí­tette Simon József. Annak a meggyőződésének adott kife­jezést, hogy a Béke Tsz dol­gozói gazdálkodásuk hiá­nyosságainak ismeretében, azokból okulva sikerrel ve­szik majd az idei, az előző­eknél nehezebbnek ígérkező esztendő „akadályait” is. Eh­hez természetesen arra is szükség van — hangsúlyozta a megyei pártbizottság titká­ra — hogy a tsz-tagoknaik a hozzászólásokból ki érződött szakmaszeretete, önmegva­lósítási szándéka megújulási készséggel is párosuljon. A Törökszentmiklósi Béke Tsz közgyűlése a munkában élenjáróik elismerésével ért véget; a közös gazdaság húsz tagja vette át a Kiváló dol­gozó kitüntetést. Milyen az idősek helyzete? Vizsgálja a megyei NEB Medikus koromban az első előadásra bejött egy profesz- szor. Hárman hozták utána a szalkkönyveket. Ez az, amit maguknak ebben a félév­ben meg kell tanulniuk — mutatott a könyvhalmazra. — Most hátat fordítok, aki akar még elmehet. Ezzel a történettel kezdte dr. Horváth József, a MÁV Kórház igazgató főorvosa azt a tájékoztatóját, amelyet mint a megyei munkabizott­ság vezetője a napokban tar­tott a Szolnok Megyei NEB tanácstermében. A történet felidézésével pedig a most indított, nagyszabású, átfo­gó vizsgálat vaskos program- anyagára utalt. A megyei NEB ugyanis azt a célt tűzte ki, hogy felmé­ri, milyen is a megyében élő idős korú emberek egész­ségügyi-szociális helyzete. A vizsgálatba bevont meg­hívottak eligazító értekezle­tén hangzott el, hogy az or­vostudomány mai állása sze­rint az emberi élettartam el­érheti a 110—115 évet, ezzel szemben ma Magyarországon az átlagéletkor 68—73 év kö­zött alakul. A századfordu­lón ennél kevesebb jutott, akkor 50 év volt az átlagos életkor. Az adatokból kitű­nik, hogy az életbenmaradá- si képesség és a tényeleges élettartam között, csökkenő mértékű különbség van. Az egészségügyi-szociális ellátás fejlesztésének hatására va­lóban tovább élnek az em­berek, ám mégsem mondhat­juk el, hogy az öreg, idős emberek élete problémamen­tes lenne. Megyénkben 95 ezer a nyugdíjasok száma. Csak a megyeszékhelyen 19 ezren élnek, 32 ezren pedig fal­vakban. Gyakorlatilag tehát a megye összlakosságának 21,2 százalékét teszik ki a 55—60 éven felüllek. Róluk, értük készül most egy NEB- vizsgálat, melynek a hely­zetfelmérésen túl célja, hogy megállapítsa, hogy a VI. öt­éves tervben megtett intéz­kedések miiként segítették elő a növekvő létszámú idős­korú népesség egészségügyi - szociális körülményeinek ja­vítását. Mennyire felelnék meg az új ellátási formák (házi. szociális gondozás, csa­ládsegítő hálózat, napközii- otthonok, stb). ennek a cél­nak, és nem utolsó sorban szeretnék azt is föltárni, ho­gyan, miként lehet az arra rászorulók sorsát tovább ja­vítani. Az ' értekezleten a vizsgálat programját, szem­pontjait a munkamódszere­ket ismertették a résztvevők­kel, akik között a NEB ak­tivistái mellett ott voltak a fölmérésben segédkező társa­dalmi, politikai szervék kép­viselői is. Áremelkedés a Felsö-Tiszán A jégtörő hajók meleg motorral, a Felső-Tiszavi- déki Vízügyi Igazgatóság dolgozói az egyelőre még csak a lakásukon elrendelt ügyelettel bevetésre készen álltak a hét végén. Mozgósí­tásukra ugyan nem volt szükség, a folyók szintjének emelkedése miatt az előrelá­tásra viszont igen. A méré­sek és a hét végén tartott légi szemle tapasztalata sze­rint ugyanis a Felső-Tisza vízgyűjtő területén megkez­dődött az áremelkedés. Ez a Tiszán 9, a Szamoson 15— 17, a Túron 27 centiméter­nyi, s a legnagyobb mértékű a Krasznán, ahol az előző napokhoz képest egy méter­rel magasabb a víz szintje. A szakemberek véleménye szerint különösebb aggoda­lomra nincs ok, a kiszámít­hatatlan időjárás ■— az eset­leges további nagy mennyi­ségű csapadék, illetve hir­telen felmelegedés — miatt viszont a vízügy veszély- helyzetre készült fel. A becslések szerint egyéb­ként a még többnyire hóban, jégben levő víztömeg meny- nyisége a Felső-Tisza víz­gyűjtő területén éppen a múlt évi csapadékhiánynak felel meg. Kedvezőbb ta­pasztalat, hogy 3—4 centi­méterrel emelkedett az utób­bi napokban a talaj vízszint­je. Túrkevéig csap a Rába A létszám csökkentése nemcsak gazdaság/ kérdés A hatékony foglalkoztatás, az iparban elkerülhetetlenné vált strukturális változtatás, ennek ürügyén pedig a mun­kahely és a munkások meg­becsülése — főleg a televízió Rába kontra Rába című mű­sora óta — napi témává vált nemcsak az üzemekben, ha­nem társadalmunk minden — A pártvezetőséggel és a gazdasági vezetőkkel arra tö­rekszünk, hogy létszámcsök­kentés nélkül növelhessük a kereseteket, — mondta Csö­mör József, a szakszervezeti bizottság elnöke. — Ehhez természetesen megfelelő munka kell. A szakszervezeti bizottság egyetért azzal, hogy erősíteni kell a munka- fegyelmet, szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a külön­böző fegyelemsértésekért is legfeljebb írásbeli figyelmez­tetés járt. Az év eleji mun­kásgyűléseken is hangoztat­tuk, hogy a korábbinál jóval szigorúbban kell venni a munkaidő kihasználását- Mindenkinek arra kell gon­dolnia, hogy más vállalatok­— A Rába munkásainak el­bocsátásáról hallva igen meglepődtünk, — vélekedett K. Nagy Lajos autóvillamos­sági szerelő. — Társaim egy- re-másra kérdezgették; ilyen is lehet? Sok mindennel egyetértünk, de ... Itt van például a törzsgárda megbe­csülése. Nem az a fontos, hogy tagja-e valaki, de nem is elhanyagolható. Aki régóta itt dolgozik, második ottho­nának tartja az üzemet, anyaggal, energiával úgy ta­karékoskodik, úgy dolgozik, mint otthon. Aki nem így tesz, annak persze nem lehet oltalom a törzsgárdához való tartozás. A másik: azt mond­ják, a gazdaságosan termelő ágazatokba kell áramoltatni a munkaerőt. Ez elkerülhe­tetlen gazdasági kérdés. De azt már nem halljuk, hogy súlyos társadalmi gondokat felvető kérdés is. Aki például gyökeret eresztett valahol, es mondjuk OTP-kölcsönneJ épített házat, nehezen megy távoli munkahelyre. És ha el­megy, hogy kap ott lakást, a hozzátartozói el tudnak-e he­F. Nagy Zoltán csoportve­zető az önmagukkal szemben is igényes munkások közül való. Az üzemből továbbta­nulók közül neki sikerült a legjobban a technikusi minő­sítő vizsgája: — Eddig mindig azt han­goztattuk, hogy a foglalkoz­tatottságért, az emberek megbecsüléséért harcolunk. Aztán egyik pillanatról a má­sikra válnak meg emberek­től. Nyilvánvaló, hogy első­sorban azoktól, akinek nem volt módjuk tanulni. De hát azoknak is meg kell élniök. Többet kellene szólni a „ho­gyan tovább ?”-‘ról. Egyéb­ként sok minden felvetődik a létszámcsökkentéssel. Elő­fordulhat, hogy elsősorban azok kapják kézhez a mun­kakönyvét, akik szóvá tesz­rétegében. Ezek a kérdések különösen ott foglalkoztatják az embereket, ahol kevés a munkahely, avagy a meglé­vőkben hosszadalmasnak és körülményesnek tűnik bár­miféle strukturális változta­tás. így van ez Túrkevén is. Az Afit ottani üzemének né­hány dolgozójával váltottunk szót ebben a témakörben; nál is cél a hatékonyabb, ta­karékosabb gazdálkodás, te­hát előfordulhat, hogy csök­ken a megrendelés. Követke­zésképpen nekünk minden belső tartalékot ki kell hasz­nálnunk a hatékonyság nö­velésére. Nem alkalmazunk most már felesleges munka­erőt csupán azért, hogy ala­csony órabére révén növel­hessük a szakmunkások kere­setét. Megszűnik a diákok nyári foglalkoztatása az üzemben, és a birkanyíró ci­gányok „téli behúzódása” is. Egyszóval az üzem egész kol­lektívája munkájának a függvénye a létszám megtar­tásával együttjáró keresetnö­velés. lyezkedni? Mi, fiatalok köny- nyen tanulunk új szakmát, de mi van azokkal, akik nyugdíj előtt állnak? A Rábáról szóló műsort nézve az volt az érzésünk, mintha adták-vették volna az embereket, olyan személyte­lenül intézkedtek. Morális kérdésekről is szó van tehát. A munkások megbecsüléséről is gondolkodtunk, amikor megtudtuk, hogy ilyen sors­döntő lépéskor a vezérigaz­gatónak öt perce sem volt a munkások számára. Tény, hogy bizonyos fokú létbi­zonytalanságot is okozott ez a riport, főleg azok körében, akik építkezés vagy más ok miatt eladósodtak. Társaim többsége azonban mégsem azért dolgozik jól, mert „rá­ijesztettek a munkásra”, ha­nem azért, mert becsületes munkából akar megélni. Ezért keresik az okot, latol­gatják, hogy mit tehetnek, ha valamiért akadozik a terme­lés. Nálunk keres, megél ak, aki dolgozik. Aki panaszko­dik vagy duzzog, az rossz fát tett a tűzre. nek minden üzemi hibát. Könnyen adódik a gondolat: minek vitatkozzunk vele, ad­juk tovább... A mozgalmi szerveknek ügyelni kell erre, mert aki így jár, később nem nyitja ki a száját, hiába szor­galmazzák az üzemi demok­ráciát. A létszám megtartá­sánál szerintem sem a törzs- gárda-tagság a mérvadó. A munkahelyi vezetőnek kell kiszűrni azt, aki többet emel le az asztalról, mint amit le­tett oda. Sokan mondják azt is, hogy nem a munkásokon múlik az, hogy gazdaságtalanul dolgo­zik egy-egy üzem, és eladha­tatlan termékeket gyárt. A munkás azt teszi, amit meg­követelnek tőle. Szerintem is nagyon sok múlik azon, hogy milyen egy-egy üzem gazda­sági-műszaki vezetése. A lét­számcsökkentés elkerülésé­nek ez az egyik kulcskérdése. Nélkülözhetetlen a jó üzlet- politika, a megfelelő piacku­tatás, a műszakiak kellő elő­relátása. Rengeteg múlik a szervezésen. Saját csoportom­nál is tapasztalom ezt. Amió­ta különböző intézkedésekkel megszüntettük a nagymérvű túlórázást, és egyenletesebb lett a munka, azóta nyugod- tabbak az emberek, és ami szintén lényeges: jó kedvvel dolgoznak, nem unottan, ami eleve magában rejtené a hi­balehetőséget. Jobb lenne megszabadulni Balogh Józsefné az olajhű- lőt gyártó csoport szakszer­vezeti bizalmija. Hatvanket- ten dolgoznak ott, többségé­ben asszonyok. Csoportveze­tőjük azt vallja: könnyebb száz férfival dolgozni, mint ötven nővel, mert a nők in­gerlékenyebbek, az otthoni gond, a gyermeknevelés, a családtagok betegsége jobban nyomasztja őket. Baloghnétól nem kérdeztem, mennyire osztja ezt a nézetet, de tény, hogy ő sem mindenkivel elé­gedett: — Van néhány olyan dol­gozónk, akitől jobb lenne megszabadulni, de az család- fenntartó és az emberség mi­att nem szorgalmazzuk el­küldését, inkább szorítjuk a .munkára. Olyan is van, aki­nek nem számít 2—300 fo­rint, nem törekszik arra, hogy mozgóbért is kapjon, mert a háztájiból jóval több jön neki. A zárszót az élet mondja Beszélgetőtársaim közül K. Nagy Lajos még azt is mond­ta, hogy jó lenne, ha a tele­vízió visszatérne a Rába kontra Rába riportra, mert nem érzi befejezettnek. Ha így fejezik be, akkor a ri­portnak nincs se füle, se far­ka. Happy-enddel kellene an­nak végződnie. Azt már én teszem hozzá, hogy úgy, mint minden valamirevaló mesé­nek. Dehát az élet más, mint a mese. Érdesebb, kemé­nyebb, és nincs tekintettel az érzelmekre. És különben is, a Rába létszámcsökkentése nem egyedüli és egyre kevés­bé egyedüli példa az ország­ban. A munkaerőnek a haté­konyabban dolgozó, korsze­rűbb termékeket gyártó üze­mekbe való áramoltatása nemcsak népgazdasági érdek, hanem mindenkinek az egyé­ni érdeke is. Ügy tűnik azonban, hogy ennek egyér­telmű hangsúlyozása mellett csitítani kellene a kedélyeket ott is, ahol feleslegesen boly- dultak fel,/hiszen bármilyen mérvű létszámcsökkentésről, pontosabban fogalmazva: munkahely-változtatásról van szó, az nem érint min­den üzemet. Szó sincs valami össznépi munkaerővándorlás­ról. Ahol viszont lesz lét­számcsökkentés, ott idejében értsenek szót a dolgozókkal, próbálják segíteni újbóli el­helyezkedésüket. Csak ez lehet üdvös és egészséges. Simon Béla Megtartani a munkásokat Aki itt eresztett gyökeret A vezetők felelőssége Hollandiai exportra ké­szül a karcagi Cipőipari Szövetkezet. A mintakol­lekciót már bemutatták partnerüknek, amelyből a vevő kilenc modellt vá­lasztott ki. Ezekből a fér­ficipőkből és csizmákból hatvanezer párat szállí­tanak az idén Hollandiá­ba Fotó: T. K. L. — sz. gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents