Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1987. JANUÁR 10. Támogatás a rászorulóknak Segélyek, házi szociális gondozás, idfisek klubja Kisújszálláson Az esztendeik számát tekintve Kisújszállás közel tizennégyezer lakosából több mint két és félezren már elérték, illetve meghaladták a nyugdíjkorhatárt. A városban ’85 elején fejezték be a legutolsó, mindenre kiterjedő alapos felmérést az itt élő idős korúak szociális helyzetéről, körülményeiről, majd meghatározták a társadalmi, tanácsi segítségadás módozatait .lehetőségeit. Kiderült a településen 1 ezer 372 olyan idős ember él, akiknek a havi jövedelme nem éri el a 2 ezer 200 forintot. Igaz, nagyon sokan közülük gyermekeik, unokáik körében laknak, és állattartásuk, kertészkedésük kiegészíti a jövedelmüket. Viszont 282-en valamilyen ok miatt teljesen magányosan mor- zsolgatják napjaikat. A felmérésből az is kiderült, hogy 189 új rászorulót találtak. Közülük azóta 105-en részesülnek házi szociális gondozásban: az ő ellátásukat 4 hivatásos és 18 tiszteletdíjas gondozónő végzi. Az öregek napközijébe, illetve ahogyan legújabban hívják: az idősek klubjába huszonnégyen járnak. A városban létesített szociális otthon 120 lakójából nem kevés a helybeli is. Jelenleg elmondható, hogy a településen a rászorulókat kivétel nélkül elhelyezték valamilyen otthonba. A támogatás nem lebecsülendő része a segélyezés. Tavalyelőtt a rendszeres és rendkívüli segélyekre a tanácsnak 2 millió 152 ezer, tavaly pedig 2 millió 280 ezer forint állt rendelkezésére. Rendszeres segélyre évente közel másfélmilliót fordítanak; ezt jelenleg a legrászorultabb 61 idős ember kapja. Az összeg változó; a legmagasabb havi 2 ezer 470 forint, de az átlag 1 ezer 800 körüli. Ez a szám — a halálozások, illetve az új igénylők figyelembe vételével — sem módosul alapvetően. Nem mondható mindez el a rendkívüli segélyben részesülőkről, akik száma nő a városban. Erre a célra a tanácsnak 780 ezer forintja van. A rendkívüli segélyt itt általában évente kétszer utalják ki, és az összeg egységesen ezerötszáz forint. Húsvét előtt 65-en, míg karácsony körül 196-an részesültek belőle. Mindezeken kívül évközben — egyéni kérelmek alapján — általában negyvenen részesülnek ezer—kétezer forint körüli egyszeri segélyben. Ha ritkán is, de sajnos előfordul, hogy a magára maradt, keresőképtelen, mozgásában erősen korlátozott édesanya, édesapa gyermekeit jogerős bírói ítélet alapján szülő- tartásra kötelezik a hatóságok. Olykor itt is igaz a mondás, hogy egy anya el tudott tartani négy gyereket, de fordítva olykor hi- bádzik az állítás. Így elmondható: Kisújszálláson az állandó segélyre szorultak száma hatvan körüli. Emelkedik viszont az egyszeri rendkívüli segélyre jogosultak aránya, ami természetesen azt is maga után vonja, hogy erre a célra az eddiginél több pénz szükséges. D. Sz. M. Mindig várunk valami lát Ha csenget a postás Az ember akár idős, akár fiatal, mindig vár valamit, valami jót, vagy jobbat a megszokottnál új év idején. Nos, december végén a nyugdíjasok rövid sajtóközleményekből már megtudták, mit, mennyit várhatnak januárban a postástól, aki minden hónapban, azonos napon csönget, hozza az utalványt. A Minisztertanács döntése szerint az idén, január elsejétől ismét kicsivel több pénzre számolhat minden nyugdíjas. A hetven évnél idősebbek például 7 százalékos emelésre, s ráadásul úgy, hogy az emelés összege nem lehet kevesebb 180 forintnál. Ez egy kétezerötszáz forintos nyugdíjas esetéből könnyén érthető. A 2500 forint 7 százaléka 175 forint. Nyugdíjasunk azonban nem ennyit, hanem kereken száz- nyolcvan forinttal kap többet ezentúl havonta. Sajnos, gazdasági helyzetünk nem engedi meg, hogy valameny- nyi nyugdíjasnak méltányosan, az árak emelkedésével párhuzamosan emelkedjék a járandósága. A hetven évnél fiatalabbak most is csak a szokásos, kétszázalékos emelésre jogosultak, de az összeg 120 forintnál nem lehet kevesebb. Tudjuk, az élet költségei egyre magasabbak — s a nagyobb járandóságé idős emberek is tudnák hová tenni a többet — mégis csak ennyi a lehetőség, bármennyire is megérdemelnék. Novemberi nyugdíjas fórumunkban már közöltük azokat a változásokat, amelyek pénzügyi része épp januártól, mostantól érinti azokat az olvasókat, akik idősek klubjába, régi nevén „öregek napközijébe” járnak rendszeresen. Megnyugtató, hogy az étkezési térítések, a szociális gondozás költségei a kisnyugdíjasokra méltányosan kevés terheket rónak. Remélhetőleg a térítési díjak változása miatt senkinek se kell lemondania régi, megszokott klubjától, társainak barátságos körétől. Mindehhez jó egészséget, békés, boldog napokat kívánunk 1987-re is olvasóinknak ! S. J. A gyógyító érzés A hét háziasszonyai. Róza és Manyika néni ebédhez terít (Fotó: T.Z.) Szolnokon, a Vörös Csillag úti idősek klubjának világos, tiszta társalgójában két falióra néz egymással farkasszemet. Az idő múlására figyelmeztetnek. Az idén kiakasztott naptár már a tizedik az intézmény történetében. Az 1977-ben kialakított épület bejáratánál még ugyan a régi felirat olvasható, de az új elnevezést már itt is megszokták. — öregek klubjának hívjuk — mondja Süvegesné, Dér Katalin, aki még csak másfél éve jár ide. A kellemes melegben a fotóalbumot lapozza. Szemében életvidámság csillog, tréfásan folytatja: — Én már többször is javasoltam, ne mondjuk azt, hogy öregek, nevezzük inkább nyugdíjasok klubjának. Mert nem vállaljuk az öregséget — ugye lányok — szól át a szomszéd asztalnál ülőkhöz. — Pedig jaj, de öregek is vagyunk — fejezi be a félbe szakított mondatot. — Ne is kérdezze, hány éves vagyok, nem szeretek róla beszélni. — Senki sem dicsekszik az évek számával — tájékoztatott Borók Józsefné, a klub vezetője. Íróasztalán egy nemrég érkezett könyv látható. Egészséges élet — derűs öregség a címe. — Ezt szeretnénk biztosítani — mutat a könyvre — annak az ötvenhét klubtagnak, akik többnyire az egyedüllét elől menekülnek ide. Igen — gondolkodik el — talán a társas együttlét a legértékesebb mindannyiunk számára. Persze az orvosi ellátás, az étkezés és a szórakozási lehetőségek sem elhanyagolhatók mondja, és hosszú felsorolás következik, ami azt bizonyítja, mindent megtesznek a derűs öregségért. Megtudom, hogy hetente tartanak kulturális rendezvényt, a Moziüzemi Vállalat filmeket vetít, a Szigligeti Színházba a főpróbára járnak el. Aztán ott van a tévé, rádió, lemezjátszó és a könyvtár. Főképp pedig az a légkör, Vers mindenkinek. Aki elő' adja: Kubiczky Gyuláné amely az egyre üresebbé váló otthonok egykori melegségét tudja fölidézni, olykor helyettesíteni, pótolni. A képeket nézem én is. Egy-egy nagyobb eseményt mindig megörökítettek az évek során. A fotókon idős férfiak, asszonyok. Van, aki újságot olvas épp, mások kézimunkáznak. Amikor feltekintek, furcsa módon, mintha a képek megelevenednének, pontosabban élettel telítődnének. Kovács Jánosné fényképe 1977-ben készült. Semmit sem változott azóta. — Akkor az asszisztensnő mondta, hogy megnyílt a napközi — győzködött, hogy jöjjünk el — emlékszik visz- sza. — Nekem ugyan négy gyerekem, hat unokám és három dédunokám is van, de úgy gondoltam, hát széjjelnézek egy kicsit. Látja, ez lett a vége, olyan jól beilleszkedtem, hogy tíz éve mindennapos vendég vagyok. Mint ahogy Kubiczky Gyuláné is; egyike a kézimun- kázóknak. Kezük nyomán virágok nyílnak. A közeli bölcsőde számára készítenek térítőkét. Ö azonban másról is nevezetes. Születésnapokon, névnapokon és a közös zös ünnepeken saját verssel rukkal ki. Most a legutóbbit, az új évet köszöntő rigmusokat citálja: „Megjöttünk e kedves helyre, boldog békességben, mindannyian jó egészségben” — kezdi, s a terem halk zsongása elcsitul, ismét mindenkihez szól, hallgatják, mint egy családi ünnepen. A vers után is költőien összegzi valamennyiük véleményét. — Elégedett, boldog vagyok. — Tudja, jó, hogy amikor az ember megfárad, van hol megpihennie. Ez gyógyító érzés. Sz. Gy. Mezőtúron Rózsaszín terem és gyertyafény December elején nem mindennapi meghívót kézbesített a posta nyolcvan mezőtúri nyugdíjas pedagógusnak és iskolából nyugdíjba vonult technikai dolgozónak. A pedagógus szak- szervezet nyugdíjas tagozata évek óta meglepetéseket, műsort készít a fenyőünnepre idős társaiknak. így volt most is. A művelődési központ rózsaszín termében, december 11-én meghatódott arccal ülték körül a terített asztalokat a meghívottak. Volt fenyőfa és igazi gyertya világított az ünneplőknek. A 4. számú általános iskola kisdiákjai betlehemes játékkal is kedveskedtek. Ügyeskezű óvónők ötlete alapján minden nyugdíjas szépen csomagolt, gyermekek által készített ajándékot kapott, de volt zsákbamacska, s a terített asztalokon szemmel láthatóan is kiváló hidegtálak, sütemények, üdítők kínálták magukat. Akik betegségük miatt nem jöhettek, róluk se feledkeztek el. Meglátogatták őket otthonukban. Képünkön a nyugdíjas pedagógusok egy csoportja a mezőtúri esten. — kjp — Mégsem mindent tudó a regi kiskönyv Ismeretlen ismerősök — Olyan ez a mi kis kollektívánk, mint a többi nyugdíjas klub, mégis egészen más. Vasutasok vagyunk — írja inkább úgy, hogy voltunk — egy „gazdánál” dolgoztunk , természetes hát, hogy délutánonként összejövünk egy sakkvagy ultipartira, csattogtatjuk a biliárdgolyót és visszaidézzük azokat az éveket, amikor kocsirendezőnek, kalauznak vagy forgalmistának hívtak bennünket. Amitől más a mi klubunk, hogy ezeket az embereket, amíg dolgoztak 2—3 évenként ha ösz- szehozta a véletlen. Találkoztak gyakrabban is, decsak futtában, úgy, hogy sapkájukhoz emelt kézzel köszöntek le az állomáson átrobogó vonatról, vagy az állomásiak intettek, hogy szabad az út, nem kell megállni a szerelvénnyel. Jászberényben, a Rákóczi út végén, a vasútállomástól alig párszáz méterre épült egykori vasutasotthonban találkoznak délutánonként azok az idős emberek, akik, ha foglalkozásuk kerül szóba, büszkén mondják, hogy vasutasok voltak. A klubról Dienes László nyugdíjas főfelügyelő, a klub vezetője beszél. A bemutatás előtt helyreigazít, hogy a jászberényi csoport csak egyik részlege annak a több mint kétszáz nyugdíjasból álló kollektívának, amelynek központja és főnöksége Hatvanban van. — Az ismeretlen ismerősök társasága ez a mi kis klubunk. Régóta tudunk egymásról, de igazán csak most, nyugdíjas korunkban és itt a klubban ismertük meg egymást. Azelőtt nem volt rá lehetőség se alkalom, hiszen a 70 tagot számláló kollektívában nincs öt olyan ember, aki tartósan együtt dolgozott volna, egy állomáson, egyazon munkakörben. Egy képzeletbeli kérdőíven, ha a csoport volt munkahelyét kellene beírni, felsorolhatnánk jó néhány rendező-pályaudvart, még több vasútállomást, gyorsáruraktárt, korábban még létező bakterházat, ki tudja hány mozdonyt, pakli kocsit, vagy zárféket. Mostani „munkahelyünkön”, a nyugdíjas klubban már több időnk jut egymásra. Három helyisége van a klubnak, és van rádiómagnónk, televíziónk, sokféle társasjátékunk. A legkedvesebb időtöltés mégis a beszélgetés. Sose fogyunk ki a témából és ez érthető, hiszen 20, 30 vagy 40 évig dolgoztunk egy cégnél egy célért, mégis mindegyikünk más munkakörben és más feladattal. .. Programunk? Azt tesszük mi is, amit a többi öreg nyugdíjas. Délutánonként a klubban szabad foglalkozás, néha összehozunk egy-egy műsoros estet; közös kirándulásokat szervezünk; nyilvántartást vezetünk azokról a tagtársakról, akik szociális segélyre, kórházápolási- vagy gyógyszertérítési hozzájárulásra szorulnak. Futja az időnkből a töprengésre is, eszünkbe jut olysmi is, amire azelőtt nem gondoltunk. Valamikor vasutas meggyőződéssel vallottuk, hogy aki átrágja magát az F—2-es utasításon (az volt a vasutasok „mindent tudó könyve”) az mindent tud a vasútról. Most itt a klubban — vagy egy közös kiránduláson — egymás élményeit hallgatva a sok előre nem látott, érdekes eseményeket felidézve azt kell hinnünk, hogy azért mégse mindent tudó az az okosnak mondott kiskönyv... — illés — összeállította; Sóskúti Júlia As orvos tanácsai Hogyan szedjünk gyógyszereket! Az idős emberek gyógyszeres kezelése eltér a fiatalokétól: az aktuális heveny betegség mellet figyelemmel kell lenni a régebbi bajokra is. E korban megváltozik a gyógyszerekkel szembeni válaszkészség, lelassul a felszívódás, az eloszlás kiürülése. Csökken az egyének alkalmazkodóképessége ellenállása is. Ezért gyakran alakul ki enyhe vagy súlyos gyógyszermérgezés. Megelőzésére a szokásos gyógyszeradagok csökkentése javasolt. Tekintettel kell arra is lenni, hogy az idősek emlékezete romlik, ezért előfordulhat, hogy többféle, különböző adagokban és adagolási formákban (tabletta, csepp) rendelt készítményeket ösz- szetévesztenek, nem az előírásoknak megfelelően veszik be. Veszélyt jelent több gyógyszer együttes szedése, mivel csökkentik vagy közömbösítik egymás hatását. Előfordul, hogy a gyógyszerkombináció miatt fokozódik az egyik készítmény hatása. Ezért mindig kérjünk tanácsot. kezelőorvosunktól, milyen gyógyszereket lehet együtt szedni. Gyakori, hogy az idős beteg 8—10 féle tablettát is szed. A kölcsönhatások miatt ez kedvezőtlen. Problémát okoz az is, hogy gyakran a türelmetlen beteg enyhe panaszok, fájdalmak ellen is egyre erősebb hatású szereket szed. Az alvászavarokkal küzdők altatót kérnek, hozzászoknak, és egyre többet és erősebbet igényelnek, pedig a napi 5—6 órát alvó idős embernek nincs szüksége altatóra. Egyes altatóknak, nyugtátoknak az idősekre inkább izgató hatása van, ezért is kerüljük alkalmazásukat. Igen sokan szednek indokolatlanul különböző szíverősítő készítményeket. Ezek az esetek jelentős részében elhagyhatók anélkül, hogy ebből bármilyen hátrány származna. Ezek a szerek időseknél könnyen felhalmozódnak a szervezetben és így kis adagnak is lehet mérgező hatása. Elősegítik ezt az orvosi tanács és elegendő Kálium-só pótlás nélkül túl gyakran szedett erélyes hatású vízhajtók. Idős embereknél gyakori, hogy álló helyzetben is csökken a vérnyomás. Ez megnehezíti a magas vérnyomás kezelését, hiszen több vérnyomáscsökkentő készítménynek is van ilyen mellékhatása. Ezen gyógyszerek indokolatlan vagy a szükségesnél nagyobb adagban való alkalmazása így súlyos szövődményeket okozhat. Sokan használnak az idősek közül különböző szem- cseppeket. Egyes fajtáiból nagy mennyiségű hatóanyag szívódik fel, amelynek az egész szervezetre lehet hatása. Ez kellemetlen lehet pl. asztmásoknál, szívelégtelenségben szenvedőknél. Az egyoldalú táplálkozás, a rossz felszívódás miatt gyakori a vitaminhiány időseknél. Ilyenkor jót tehet a sok vitamint tartalmazó «e- rovit. Szedésében 3—4 hét után legalább kéthetes szünetet kell tartani. A tablettákat, drazsékat, kapszulákat egészben (nem szétrágva, szétbontva), lehetőleg étkezés után kellő folyadékkal vegyük be. A kanalas orvosságokat használat előtt rázzuk fel. összefoglalva; időskorban igyekezzünk kevés gyógyszert szedni, amennyi elegendő a kívánt hatás elérésére. A mellékhatásokra fokozottan ügyeljünk. Jobban használjuk a természetes gyógymódok (diéta, gyógyvizek, gyógyteák) adta kezelési lehetőségeket. Dr. Cz. L.
