Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1987. JANUÁR 10. Támogatás a rászorulóknak Segélyek, házi szociális gondozás, idfisek klubja Kisújszálláson Az esztendeik számát te­kintve Kisújszállás közel ti­zennégyezer lakosából több mint két és félezren már elérték, illetve meghaladták a nyugdíjkorhatárt. A vá­rosban ’85 elején fejezték be a legutolsó, mindenre kiter­jedő alapos felmérést az itt élő idős korúak szociális helyzetéről, körülményeiről, majd meghatározták a tár­sadalmi, tanácsi segítségadás módozatait .lehetőségeit. Ki­derült a településen 1 ezer 372 olyan idős ember él, akiknek a havi jövedelme nem éri el a 2 ezer 200 forin­tot. Igaz, nagyon sokan kö­zülük gyermekeik, unokáik körében laknak, és állattar­tásuk, kertészkedésük kiegé­szíti a jövedelmüket. Viszont 282-en valamilyen ok miatt teljesen magányosan mor- zsolgatják napjaikat. A felmérésből az is kiderült, hogy 189 új rászorulót talál­tak. Közülük azóta 105-en részesülnek házi szociális gondozásban: az ő ellátásu­kat 4 hivatásos és 18 tiszte­letdíjas gondozónő végzi. Az öregek napközijébe, illetve ahogyan legújabban hívják: az idősek klubjába huszon­négyen járnak. A városban létesített szociális otthon 120 lakójából nem kevés a hely­beli is. Jelenleg elmondható, hogy a településen a rászo­rulókat kivétel nélkül elhe­lyezték valamilyen otthon­ba. A támogatás nem lebecsü­lendő része a segélyezés. Ta­valyelőtt a rendszeres és rendkívüli segélyekre a ta­nácsnak 2 millió 152 ezer, tavaly pedig 2 millió 280 ezer forint állt rendelkezé­sére. Rendszeres segélyre éven­te közel másfélmilliót fordí­tanak; ezt jelenleg a legrá­szorultabb 61 idős ember kapja. Az összeg változó; a legmagasabb havi 2 ezer 470 forint, de az átlag 1 ezer 800 körüli. Ez a szám — a halá­lozások, illetve az új igény­lők figyelembe vételével — sem módosul alapvetően. Nem mondható mindez el a rendkívüli segélyben ré­szesülőkről, akik száma nő a városban. Erre a célra a ta­nácsnak 780 ezer forintja van. A rendkívüli segélyt itt általában évente kétszer utalják ki, és az összeg egy­ségesen ezerötszáz forint. Húsvét előtt 65-en, míg ka­rácsony körül 196-an része­sültek belőle. Mindezeken kívül évközben — egyéni kérelmek alapján — általá­ban negyvenen részesülnek ezer—kétezer forint körüli egyszeri segélyben. Ha rit­kán is, de sajnos előfordul, hogy a magára maradt, ke­resőképtelen, mozgásában erősen korlátozott édesanya, édesapa gyermekeit jogerős bírói ítélet alapján szülő- tartásra kötelezik a hatósá­gok. Olykor itt is igaz a mondás, hogy egy anya el tudott tartani négy gyere­ket, de fordítva olykor hi- bádzik az állítás. Így elmondható: Kisúj­szálláson az állandó segélyre szorultak száma hatvan kö­rüli. Emelkedik viszont az egyszeri rendkívüli segélyre jogosultak aránya, ami ter­mészetesen azt is maga után vonja, hogy erre a célra az eddiginél több pénz szüksé­ges. D. Sz. M. Mindig várunk valami lát Ha csenget a postás Az ember akár idős, akár fiatal, mindig vár valamit, valami jót, vagy jobbat a megszokottnál új év idején. Nos, december végén a nyugdíjasok rövid sajtóköz­leményekből már megtud­ták, mit, mennyit várhatnak januárban a postástól, aki minden hónapban, azonos napon csönget, hozza az utalványt. A Minisztertanács döntése szerint az idén, január el­sejétől ismét kicsivel több pénzre számolhat minden nyugdíjas. A hetven évnél idősebbek például 7 száza­lékos emelésre, s ráadásul úgy, hogy az emelés összege nem lehet kevesebb 180 fo­rintnál. Ez egy kétezerötszáz forintos nyugdíjas esetéből könnyén érthető. A 2500 fo­rint 7 százaléka 175 forint. Nyugdíjasunk azonban nem ennyit, hanem kereken száz- nyolcvan forinttal kap töb­bet ezentúl havonta. Sajnos, gazdasági helyzetünk nem engedi meg, hogy valameny- nyi nyugdíjasnak méltányo­san, az árak emelkedésével párhuzamosan emelkedjék a járandósága. A hetven év­nél fiatalabbak most is csak a szokásos, kétszázalékos emelésre jogosultak, de az összeg 120 forintnál nem le­het kevesebb. Tudjuk, az élet költségei egyre maga­sabbak — s a nagyobb já­randóságé idős emberek is tudnák hová tenni a többet — mégis csak ennyi a lehe­tőség, bármennyire is meg­érdemelnék. Novemberi nyugdíjas fó­rumunkban már közöltük azokat a változásokat, ame­lyek pénzügyi része épp ja­nuártól, mostantól érinti azokat az olvasókat, akik idősek klubjába, régi nevén „öregek napközijébe” jár­nak rendszeresen. Megnyug­tató, hogy az étkezési téríté­sek, a szociális gondozás költségei a kisnyugdíjasokra méltányosan kevés terheket rónak. Remélhetőleg a térí­tési díjak változása miatt senkinek se kell lemondania régi, megszokott klubjától, társainak barátságos köré­től. Mindehhez jó egészséget, békés, boldog napokat kí­vánunk 1987-re is olvasóink­nak ! S. J. A gyógyító érzés A hét háziasszonyai. Róza és Manyika néni ebédhez terít (Fotó: T.Z.) Szolnokon, a Vörös Csillag úti idősek klubjának világos, tiszta társalgójában két fa­lióra néz egymással farkas­szemet. Az idő múlására fi­gyelmeztetnek. Az idén ki­akasztott naptár már a tize­dik az intézmény történeté­ben. Az 1977-ben kialakított épület bejáratánál még ugyan a régi felirat olvas­ható, de az új elnevezést már itt is megszokták. — öregek klubjának hív­juk — mondja Süvegesné, Dér Katalin, aki még csak másfél éve jár ide. A kelle­mes melegben a fotóalbumot lapozza. Szemében életvi­dámság csillog, tréfásan folytatja: — Én már többször is ja­vasoltam, ne mondjuk azt, hogy öregek, nevezzük in­kább nyugdíjasok klubjának. Mert nem vállaljuk az öreg­séget — ugye lányok — szól át a szomszéd asztalnál ülőkhöz. — Pedig jaj, de öregek is vagyunk — fejezi be a félbe szakított monda­tot. — Ne is kérdezze, hány éves vagyok, nem szeretek róla beszélni. — Senki sem dicsekszik az évek számával — tájékozta­tott Borók Józsefné, a klub vezetője. Íróasztalán egy nemrég érkezett könyv lát­ható. Egészséges élet — de­rűs öregség a címe. — Ezt szeretnénk biztosítani — mutat a könyvre — annak az ötvenhét klubtagnak, akik többnyire az egyedüllét elől menekülnek ide. Igen — gondolkodik el — talán a társas együttlét a legértéke­sebb mindannyiunk számá­ra. Persze az orvosi ellátás, az étkezés és a szórakozási lehetőségek sem elhanyagol­hatók mondja, és hosszú fel­sorolás következik, ami azt bizonyítja, mindent megtesz­nek a derűs öregségért. Meg­tudom, hogy hetente tarta­nak kulturális rendezvényt, a Moziüzemi Vállalat filme­ket vetít, a Szigligeti Szín­házba a főpróbára járnak el. Aztán ott van a tévé, rá­dió, lemezjátszó és a könyv­tár. Főképp pedig az a légkör, Vers mindenkinek. Aki elő' adja: Kubiczky Gyuláné amely az egyre üresebbé vá­ló otthonok egykori meleg­ségét tudja fölidézni, olykor helyettesíteni, pótolni. A képeket nézem én is. Egy-egy nagyobb eseményt mindig megörökítettek az évek során. A fotókon idős férfiak, asszonyok. Van, aki újságot olvas épp, mások ké­zimunkáznak. Amikor felte­kintek, furcsa módon, mint­ha a képek megelevenedné­nek, pontosabban élettel te­lítődnének. Kovács Jánosné fényképe 1977-ben készült. Semmit sem változott azóta. — Akkor az asszisztensnő mondta, hogy megnyílt a napközi — győzködött, hogy jöjjünk el — emlékszik visz- sza. — Nekem ugyan négy gyerekem, hat unokám és három dédunokám is van, de úgy gondoltam, hát széjjel­nézek egy kicsit. Látja, ez lett a vége, olyan jól beil­leszkedtem, hogy tíz éve mindennapos vendég va­gyok. Mint ahogy Kubiczky Gyu­láné is; egyike a kézimun- kázóknak. Kezük nyomán virágok nyílnak. A közeli bölcsőde számára készítenek térítőkét. Ö azonban másról is nevezetes. Születésnapo­kon, névnapokon és a közös zös ünnepeken saját verssel rukkal ki. Most a legutóbbit, az új évet köszöntő rigmuso­kat citálja: „Megjöttünk e kedves helyre, boldog békes­ségben, mindannyian jó egészségben” — kezdi, s a terem halk zsongása elcsitul, ismét mindenkihez szól, hallgatják, mint egy családi ünnepen. A vers után is költőien összegzi valamennyiük véle­ményét. — Elégedett, boldog va­gyok. — Tudja, jó, hogy ami­kor az ember megfárad, van hol megpihennie. Ez gyógyí­tó érzés. Sz. Gy. Mezőtúron Rózsaszín terem és gyertyafény December elején nem mindennapi meghívót kéz­besített a posta nyolcvan mezőtúri nyugdíjas pedagó­gusnak és iskolából nyug­díjba vonult technikai dolgo­zónak. A pedagógus szak- szervezet nyugdíjas tagozata évek óta meglepetéseket, műsort készít a fenyőünnep­re idős társaiknak. így volt most is. A művelődési köz­pont rózsaszín termében, de­cember 11-én meghatódott arccal ülték körül a terített asztalokat a meghívottak. Volt fenyőfa és igazi gyer­tya világított az ünneplők­nek. A 4. számú általános is­kola kisdiákjai betlehemes játékkal is kedveskedtek. Ügyeskezű óvónők ötlete alapján minden nyugdíjas szépen csomagolt, gyerme­kek által készített ajándékot kapott, de volt zsákbamacs­ka, s a terített asztalokon szemmel láthatóan is kiváló hidegtálak, sütemények, üdítők kínálták magukat. Akik betegségük miatt nem jöhettek, róluk se feled­keztek el. Meglátogatták őket otthonukban. Képünkön a nyugdíjas pedagógusok egy csoportja a mezőtúri esten. — kjp — Mégsem mindent tudó a regi kiskönyv Ismeretlen ismerősök — Olyan ez a mi kis kol­lektívánk, mint a többi nyugdíjas klub, mégis egé­szen más. Vasutasok va­gyunk — írja inkább úgy, hogy voltunk — egy „gaz­dánál” dolgoztunk , termé­szetes hát, hogy délutánon­ként összejövünk egy sakk­vagy ultipartira, csattogtat­juk a biliárdgolyót és vissza­idézzük azokat az éveket, amikor kocsirendezőnek, ka­lauznak vagy forgalmistának hívtak bennünket. Amitől más a mi klubunk, hogy eze­ket az embereket, amíg dol­goztak 2—3 évenként ha ösz- szehozta a véletlen. Talál­koztak gyakrabban is, de­csak futtában, úgy, hogy sapkájukhoz emelt kézzel köszöntek le az állomáson átrobogó vonatról, vagy az állomásiak intettek, hogy szabad az út, nem kell meg­állni a szerelvénnyel. Jászberényben, a Rákóczi út végén, a vasútállomástól alig párszáz méterre épült egykori vasutasotthonban ta­lálkoznak délutánonként azok az idős emberek, akik, ha foglalkozásuk kerül szó­ba, büszkén mondják, hogy vasutasok voltak. A klubról Dienes László nyugdíjas fő­felügyelő, a klub vezetője beszél. A bemutatás előtt helyreigazít, hogy a jászbe­rényi csoport csak egyik részlege annak a több mint kétszáz nyugdíjasból álló kollektívának, amelynek köz­pontja és főnöksége Hatvan­ban van. — Az ismeretlen ismerő­sök társasága ez a mi kis klubunk. Régóta tudunk egy­másról, de igazán csak most, nyugdíjas korunkban és itt a klubban ismertük meg egy­mást. Azelőtt nem volt rá lehetőség se alkalom, hiszen a 70 tagot számláló kollektí­vában nincs öt olyan ember, aki tartósan együtt dolgozott volna, egy állomáson, egy­azon munkakörben. Egy kép­zeletbeli kérdőíven, ha a cso­port volt munkahelyét kel­lene beírni, felsorolhatnánk jó néhány rendező-pályaud­vart, még több vasútállo­mást, gyorsáruraktárt, ko­rábban még létező bakter­házat, ki tudja hány moz­donyt, pakli kocsit, vagy zárféket. Mostani „munkahelyün­kön”, a nyugdíjas klubban már több időnk jut egymás­ra. Három helyisége van a klubnak, és van rádiómag­nónk, televíziónk, sokféle társasjátékunk. A legkedve­sebb időtöltés mégis a be­szélgetés. Sose fogyunk ki a témából és ez érthető, hi­szen 20, 30 vagy 40 évig dol­goztunk egy cégnél egy cél­ért, mégis mindegyikünk más munkakörben és más feladattal. .. Programunk? Azt tesszük mi is, amit a többi öreg nyugdíjas. Dél­utánonként a klubban sza­bad foglalkozás, néha össze­hozunk egy-egy műsoros es­tet; közös kirándulásokat szervezünk; nyilvántartást vezetünk azokról a tagtár­sakról, akik szociális segély­re, kórházápolási- vagy gyógyszertérítési hozzájáru­lásra szorulnak. Futja az időnkből a töprengésre is, eszünkbe jut olysmi is, ami­re azelőtt nem gondoltunk. Valamikor vasutas meggyő­ződéssel vallottuk, hogy aki átrágja magát az F—2-es utasításon (az volt a vasuta­sok „mindent tudó könyve”) az mindent tud a vasútról. Most itt a klubban — vagy egy közös kiránduláson — egymás élményeit hallgatva a sok előre nem látott, érde­kes eseményeket felidézve azt kell hinnünk, hogy azért mégse mindent tudó az az okosnak mondott kiskönyv... — illés — összeállította; Sóskúti Júlia As orvos tanácsai Hogyan szedjünk gyógyszereket! Az idős emberek gyógysze­res kezelése eltér a fiatalo­kétól: az aktuális heveny betegség mellet figyelemmel kell lenni a régebbi bajok­ra is. E korban megváltozik a gyógyszerekkel szembeni válaszkészség, lelassul a fel­szívódás, az eloszlás kiürü­lése. Csökken az egyének alkalmazkodóképessége el­lenállása is. Ezért gyakran alakul ki enyhe vagy súlyos gyógyszermérgezés. Megelő­zésére a szokásos gyógyszer­adagok csökkentése javasolt. Tekintettel kell arra is len­ni, hogy az idősek emléke­zete romlik, ezért előfordul­hat, hogy többféle, különbö­ző adagokban és adagolási formákban (tabletta, csepp) rendelt készítményeket ösz- szetévesztenek, nem az elő­írásoknak megfelelően ve­szik be. Veszélyt jelent több gyógy­szer együttes szedése, mivel csökkentik vagy közömbösí­tik egymás hatását. Előfor­dul, hogy a gyógyszerkombi­náció miatt fokozódik az egyik készítmény hatása. Ezért mindig kérjünk taná­csot. kezelőorvosunktól, mi­lyen gyógyszereket lehet együtt szedni. Gyakori, hogy az idős beteg 8—10 féle tab­lettát is szed. A kölcsönha­tások miatt ez kedvezőtlen. Problémát okoz az is, hogy gyakran a türelmetlen beteg enyhe panaszok, fájdalmak ellen is egyre erősebb hatá­sú szereket szed. Az alvásza­varokkal küzdők altatót kér­nek, hozzászoknak, és egyre többet és erősebbet igényel­nek, pedig a napi 5—6 órát alvó idős embernek nincs szüksége altatóra. Egyes al­tatóknak, nyugtátoknak az idősekre inkább izgató hatá­sa van, ezért is kerüljük al­kalmazásukat. Igen sokan szednek indo­kolatlanul különböző szív­erősítő készítményeket. Ezek az esetek jelentős részében elhagyhatók anélkül, hogy ebből bármilyen hátrány származna. Ezek a szerek időseknél könnyen felhal­mozódnak a szervezetben és így kis adagnak is lehet mérgező hatása. Elősegítik ezt az orvosi tanács és ele­gendő Kálium-só pótlás nél­kül túl gyakran szedett eré­lyes hatású vízhajtók. Idős embereknél gyakori, hogy álló helyzetben is csökken a vérnyomás. Ez megnehezíti a magas vérnyo­más kezelését, hiszen több vérnyomáscsökkentő készít­ménynek is van ilyen mel­lékhatása. Ezen gyógysze­rek indokolatlan vagy a szükségesnél nagyobb adag­ban való alkalmazása így súlyos szövődményeket okoz­hat. Sokan használnak az idő­sek közül különböző szem- cseppeket. Egyes fajtáiból nagy mennyiségű hatóanyag szívódik fel, amelynek az egész szervezetre lehet ha­tása. Ez kellemetlen lehet pl. asztmásoknál, szívelégte­lenségben szenvedőknél. Az egyoldalú táplálkozás, a rossz felszívódás miatt gyakori a vitaminhiány idő­seknél. Ilyenkor jót tehet a sok vitamint tartalmazó «e- rovit. Szedésében 3—4 hét után legalább kéthetes szü­netet kell tartani. A tablettákat, drazsékat, kapszulákat egészben (nem szétrágva, szétbontva), lehe­tőleg étkezés után kellő fo­lyadékkal vegyük be. A ka­nalas orvosságokat haszná­lat előtt rázzuk fel. összefoglalva; időskorban igyekezzünk kevés gyógy­szert szedni, amennyi ele­gendő a kívánt hatás eléré­sére. A mellékhatásokra fo­kozottan ügyeljünk. Jobban használjuk a természetes gyógymódok (diéta, gyógyvi­zek, gyógyteák) adta keze­lési lehetőségeket. Dr. Cz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents