Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
1987. JANUAR 10. SZOLNOK MEOYEI NÉPLAP 3 Harmincéves a munkásőrség Az ember a Nyugatinál felszáll a metróra, és elindul a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár felé. Gondolatban nagyjából addig jut el, hogy lám Angyalföld, ez a legendás munkásnegyed is komfortosodik. Hol van már az egykori sláger aktualitása: „Járom az utam, a macskaköves utam...” Ekkor érkezik meg a szerelvény az Árpád-*hídhoz. „Végállomás, tessék a kocsit elhagyni, és szíveskedjen erre figyelmeztetni utastársát is!”. Ez úgy a Váci út 60—70 szám táján van — és innen már a villamost buszok pótolják. Megszoktuk, hogy ez egyfajta minősítés: a születés káoszába keveredett települések átmeneti állapota a „gumikerekű villamos”. A sietős kék szörnyek aztán összekapkodj ák az utasokat, és már kanyarognak is a deszkapa- lánkokkal eltakart foghíjak között. Ezek a kerítések egyszerre rejtik szemérmetesen a múltat és biztatnak a megszépülés ígéretével. A Váci út 202. szám kissé a világ vége, de azért csak elérkezik kiadós zötykölődés után. Palánkok a Hajó- és Darugyár főépülete előtt is, ígyhát jó, hogy a két munkás szobor monumentális: közöttük elhaladva találja meg az ember a főportát. Aztán az első emeleti titkárságon a vezérigazgatóra várók. Dr. Angyal Adám fiatal, energikus és hajszálpontos. Az ötödik sípszóra nyílik az ajtaja, semmi tiszteletkor, tempója arra serkent, hogy egyből a lényegre térjek. — Önöknek az egyik gyáruk Tiszafüreden van. így a megyei érdekeltség nyilvánvaló. Mutassa be számunkra a Ganz-Danubiust. — A gyárunk 1985-ben volt 150 éves, ebből a jeles alkalomból megkaptuk a Munka Vörcszászló Érdemrendjét. Három gyárunk van a fővárosban és három vidéken, mégpedig Balatonfüre- den, Tiszafüreden és Vácott. A dolgozóink létszáma hétezer-ötszáz, és a rangsorolás szempontjától függően az ország 40—50 nagyvállalata közé számolnak bennünket. Évente 6 milliárd forint értéket termelünk, melynek 70 százaléka exportra megy. Vevőink a szocialista országokon kívül India, Dél-Amerika, jónéhány arab ország, NSZK, Svédország, Anglia, — hogy csak legfontosabbakat említsem. Termékeink portál- és úszóda- daruk, hajók, erőművi kazánok, konténerek. — Tiszafüreddel hogy kezdődött a kapcsolatuk? — A gyárat 16 évvel ezelőtt vettük meg 10 millió forintért. A fővárosi munkaerő-gondjainkat ellensúlyoztuk az ott munkábaál- lókkal. A régi üzemben nyolcvanan dolgoztak, mi 600 millió forintot költöttünk a gyárra, és ma az ezer munkás a portáldaru gyártásunk nagyobbik felét végzi, évi 700 millió forint értékben. — Gyakran hallani arról, hogy a fővárosból vidékre ,.exportálják” a lefutott technológiát. önökről ez nem mondható el7 A vezérigazgató felcsattan: — Nézze, az állít ilyeneket, aki mindenáron rosz- szat akar mondani Budapestről! Ha kinéz az ablakon láthatja, hogy a magyar ipar fellegvárában olykor sufnikban gyártanak világhírű termékeket. Az ódubai gyárunkban 100 esztendős gépek is vannak, Vácott az első új üzemcsarnokot 1986- ban kapták. Az a 600 millió, amit a tiszafüredi gyárra Beszélgetés a Ganz Danubius vezérigazgatéjával áldoztunk, azért itt is jól jött volna. Az a helyzet, hogy ha valamelyik gyárigazgatóm meglátja az ottani munkakörülményeket, sóhajtozik: „Öh, csak ilyen lenne nálunk is...” — Hogy élnek a szakma irigylésre méltó lehetőségeivel a hortobágyszéliek? — Élhetnének jobban is: a 700 milliós termelési értéknek legalább 100 millió nyereséget kellene hoznia, ök most a nulla körül vannak. Jó, nincsenek könnyű helyzetben, az államközi szerződésből a rájuk osztott szerepnek tesznek eleget; portáldarukat gyártanak a Szovjetunió részére. — Itt azért eléggé behatároltak a piaci körülmények... — Ez igaz, de egy kötelező gyakorlatot is lehet maximális pontszámmal teljesíteni, és lehet éppen megfelelően is. Eddig már legyártották a 200. portáldarut, ez a termék már megy nekik. Csakhogy, ha kapnak egy új feladatot, abból a negyedik-ötödik lesz a hibátlan, a tőkés piacon azonban már az elsőnek is el kell bírnia minden kritikát. Nem kell Tiszafüreden nagy dolgot kitalálni: a megadott dokumentációt kell világszínvonalon megvalósítani. Megértjük persze, hogy Füreden első generációs munkásgarnitúra van — a többi gyárunkban dinasztiák végzik ugyanazt a munkát, de előbb-utóbb lépniük kell. Persze vannak gondjaink, egy műszaki szakember még akkor se telepszik le ott-min- den esetben, ha lakást ígérünk neki. Az viszont már a mi teendőnk, hogy kitaláljuk, miként lehetne a műszaki információkat a fővárosból szélesebb mederbe áramoltatni. — Ezzel függ össze tehát az is, hogy a budapesti gyárakban magasabb a dolgozók átlagfizetése? — Igen. Amit itt ezer normaórában megcsinálnak, ahhoz Tiszafüreden ezerkétszáz normaóra kell, és ez a béreken is meglátszik. Aztán; az óbudaiaknak 1986-ban jó évük volt, ment vele természetesen fölfelé a fizetés is. Ha a füredi gyár is produkál egy kiugróan nyereséges évet, ez a jövedelmen is érezhető lesz majd. — Milyen lehetőséget kapnak ehhez a jövőben? — Világtendencia a kikötők gépesítése. A portáldaru mellett Tiszafüreden zsákoló és egyéb gépi eszközöket is kell majd gyártani. Ez differenciáltabb műszaki feladat és alighanem jövedelmezőbb is. Csakhát a minőség itt még elengedhetetle- nebb követelmény lesz. — A Ganz-Danubius elmondhatja magáról■ hogy hozzájárult Tiszafüred városi rangjának megszerzéséhez? — Én elmondom a tényeket, és döntsön a közvélemény. Amikor a gyárat annak idején megvettük, egy községben kezdtünk fejleszteni. Tiszafüred nagyközség, majd város lett. Ehhez mi adtuk a 600 milliót, az ezres munkáslétszámot, a műszaki gárdát. Megszerveztük a környék szakmunkásképzését, segítettünk az urbanizációs feladatok megoldásában. A kommunista szombatok bevételét odaadtuk, részt vállaltunk a telefonhálózat kiépítésében, az iparvágány lerakásában. A jóléti alapot a szakszervezet a munkáslétszám arányában osztja el, így hátrányt nem szenvednek ma sem. Igaz, hogy a tanács egyre többet kér — neki ez a dolga —, nekünk viszont egyre kevesebb a pénzünk. De azt hiszem, a füredi vezetők is úgy érzik, hogy jól megvagyunk. Az eltelt idő alatt az ötödik igazgató dirigálja a gyárat. Én mindig azon a véleményen voltam, hogy Füreden fürediek legyenek a vezetők. Jelenleg a volt főmérnök ül az igazgatói székben, és örömmel látjuk, hogy lassan összeáll a csapat. Számunkra nagyon fontos, miként mennek a dolgok a legnagyobb vidéki gyárunkban. — Miként mennek egyébként a dolgok a Ganz-Danubius nagy egészében? — Nem vagyunk válságban. Nem volt veszteségünk, alaphiányunk, az államközi szerződésben előírtaknak eleget tettünk, ezt ígérhetjük az idei esztendőre is. — önről egyébként mit kell tudni? — Közgazdászként kerültem a gyárba, és három évvel ezelőtt választottak vezérigazgatónak. Nem tudhatok magam mögött gyári dinasztiát, de a kerületből származom. Angyal vagyok — Angyalföldön, és azt hiszem, kötődésnek ez elég. — Végezetül milyen vezérigazgatói „üzenetet” intézne a dolgozókhoz? — Három kívánságom van: Emberek, a feladat ismert- tessék ütemesen megvalósítani! Ami pedig a fürediekhez szól: barátaim, ne keltsetek több pénzt feleslegesen, alkalmazzátok hatékonyabban a költségcsökkentő tényezőket. Végül: gyártsatok új terméket, erre készüljön fel kellően a műszaki, termelésirányító apparátus. Ehhez kívánok eredményes új évet! Palágyi Béla (Folytatás az 1. oldalról) a politikai és a gazdasági konszolidáció. Újjászerveződő pártunk vezetése, élén Kádár János elvtárssal, ilyen helyzetben — 1957 januárjában — kezdeményezte a munkások, a dolgozók felfegyverzését. A döntésnek fontos elvi jelentősége volt. Kifejezte a párt és a kormány bizalmát a munkások, a dolgozók, iránt, hiszen fegyvert adott a kezükbe. Az elmúlt három évtized immár történelminek nevezhető tapasztalata bizonyítja, hogy a Munkásőrség rászolgált erre a bizalomra. Méltó választ adtak Ugyanakkor a munkásőr- osztagok megjelenése bizonyította azt is, hogy az öntudatos munkások és dolgozók készek önkéntes fegyveres szolgálatot is vállalni a szocialista vívmányok védelméért, bíznak a pártban és a kormányban. A munkásosztály, a parasztság és az értelmiség tömegei nem a szocializmus ellen léptek fel, hanem a hibák, a törvénysértések, a politikai torzulások felszámolását igényelték szocialista alapon. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa már februárban rendeletét hozott a Munkásőrség felállításáról. A jelenlévők közül is bizonyára sokan emlékeznek még rá: a szocializmus belső és külső ellenségei mindent elkövettek, hogy bemocskolják, hazug híresztelésekkel lejárassák a munkásőröket. A rágalmakra méltó választ adtak azok a kommunista és pártonkívüli hazafiak, akik a munkásőr- egységekben elsők között vállalták társadalmi megbízatásként a fegyveres szolgálatot, a néphatalom védelmét, a szocializmus, a párt politikája melletti nyílt kiállást. A Munkásőrség példásan teljesítette küldetését: más fegyveres erőkkel együtt elszántan védelmezte a néphatalmat, segítette a rend, a nyugalom, az építőmunka feltételeinek megteremtését, eredményesen hozzájárult az ellenforradalmi restaurációs kísérlet elhárításához. Tagjai, a kommunisták és a pár- tonkívüliek, munkások, parasztok és értelmiségiek, férfiak és nők igaz hazafiak módjára cselekedtek. őszinte örömünkre szolgál, hogy körünkben is sok olyan elvtársit üdvözölhetünk a több mint négyezerből, aki a megalakulástól kezdve megszakítás nélkül becsülettel viseli a munkásőr egyenruhát. övezze tisztelet minden alapítónak, a néphatalom valamennyi hű katonájának a nevét, azőkét, akik önzetlenségből és hazaszeretetből oly szemléletes történelmi leckét adtak. Jó érzést és tiszteleteit vált ki mindannyiunkból, hogy a mai munkásőrök az idősebb nemzedékek által teremtett hagyományoknak méltó őrzői és folytatói, az elődök példájához illő felelősséggel teljesítik önk,ént vállalt kötelezettségüket. Sokat áldoznak szabadidejükből, hogy felkészüljenek és mindig készen álljanak a szocialista vívmányok védelmére. Mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Helytállnak a munkában, aktív részesei a közéletnek. Példájukkal, magatartásukkal pozitív hatást gyakorolnak környezetükre. Napjainkban különösen nagy szükség van rá, hogy társadalmunkban növekedjen a közösségért érzett felelősség. Annak az emberi, közéleti gondolkodásnak, politikai és erkölcsi magatartásnak a térhódítását kell elősegítenünk, amit a munkásőrök is tanúsítanak. A három évtizedre visszatekintve jó lelkiismerettel mondhatjuk, hogy közös erővel és akarattal megvédtük, megszilárdítottuk a munkás- osztály hatalmát, és új értékekkel gyarapítottuk népünk vívmányait. A parasztsággal egyetértésben sikeresen megoldottuk a történelmi feladatot, a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ennek az egész társadalom éppen úgy hasznát látja, mint a gazdaságirányítási rendszer fejlesztésének, a gazdasági, kulturális fejlődésnek. Küzdelmes nemzeti történelmünkből — a hibák és a gondok ellenére — messze kimagaslik az elmúlt 30 esztendő, amely országunk, népünk életében minden korábbi időszaknál dinamikusabb anyagi és szellemi gyarapodást eredményezett. Fontos, hogy társadalmi, gazdasági viszonyainkat olyannak lássuk, amilyenek a valóságban. Tartsuk számon tehát az eredményeket, de vegyük észre és javítsuk ki a hibákat, számoljuk fel a hiányosságokat. Ne engedjük felhalmozódni a feszültségeket. A közvéleményben van aggodalom, bizonytalanság és jogos kritika is, de biztató, hogy népünk nagy többsége politikai érettségről és cselekvőkészségről tesz tanúbizonyságot. Megérti, hogy a korábbinál szerényebb eredmények elérése is nagyobb erőfeszítéseket követel. Program a cselekvéshez Nem kevés akadály nehezíti a fejlődést, mégis bizakodással tekinthetünk a jövő elé, mert társadalmi, gazdasági alapjaink szilárdak. A Központi Bizottság múlt évi novemberi határozata jó programot adott a cselekvéshez. Tennivalóink ismeretében erőinket, tudásunkat, szorgalmunkat most az éves népgazdasági terv végrehajtása érdekében kell összpontosítanunk. Mindenütt kapjanak zöld utat a termékek minőségének, versenyképességének javítását szolgáló kezdeményezések. Csakis jó minőségű munkával, a tartalékok feltárásával és hasznosításával, az ésszerű, takarékos gazdálkodással, a nagyobb szervezettséggel tudjuk megállítani a gazdasági egyensúly romlását, megteremteni az élet- körülmények javításának, a megfelelő áruellátásnak az anyagi alapjait. Honosítsunk meg olyan rendet és közszellemet, amely szerint az a természetes, hogy először termeljük meg a javakat, és csak azután kerüljön sor az elosztásra. Jó munkáért kitüntetés A lendületesebb fejlődésnek, a jogos igények kielégítésének, a szociális feszültségek feloldásának, a nehézségekből való kilábalásnak, az a legfőbb feltétele, hogy a termelésben és a társadalmi élet minden más területén teljes tudásunkat latba vetve tegyük a dolgunkat. Meggyőződésem, hogy a nemzeti összefogás tettekben megnyilvánuló ereje képes lesz átsegíteni az országot a gondokon. Három évtizedes fennállása alatt a Munkásőrség rászolgált a párt, a nép teljes bizalmára. Szocialista társadalmi rendünk e fontos intézményét joggal tartjuk számon jelentős vívmányaink sorában. Az idősebb és a fiatalabb nemzedékek, a párttagok és a pártonkívüliek jó egyetértésben dolgoznak, tetteikkel tanúsítják, hogy méltó folytatói nemzeti történelmünk, s benne munkásmozgalmunk legszebb hagyományainak. Tiszta lelkiismerettel, azzal a jó érzéssel állhatnak elvtársaik, dolgozótársaik elé, akiktől a megbízást kapták, hogy becsülettel teljesítették és teljesítik önként vállalt feladatukat. Ez (fejeződik (ki abban is, hogy a politikai és a harci kiképzésben, az állományépítésben, a szolgálatban és a közéleti tevékenységben elért kiváló eredményért, helytállásért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa több munkásőrt magas kitüntetésben részesített. Az alkalmat felhasználva a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében és a magam részéről is szívből gratulálok a kitüntetett elvltár- saknak. Viseljék büszkén társadalmunk elismerésének ezt a jelét. Meggyőződésünk, hogy a munkásosztály önkéntes fegyveres testületé, mint eddig, ezután is betölti hivatását. A munkásőrök teljesítik nehéz, de megtisztelő kötelezettségüket. Ehhez pártunktól, kormányunktól és népünktől a jövőben is minden segítséget megkapnak — mondta befejezésül Németh Károly. Az MSZMP főtitkárhelyettesének beszédét követőeri előléptetéseket, kitüntetéseket adtak át. A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa Dósa István munkásőr ezredest munkásőr vezérőrnagy- gyá nevezte ki. A kitüntetéseket Németh Károly és Borbély Sándor nyújtotta át. Az ünnepség a Munkásőrség Központi Férfikarának műsorával zárult. A Munkásőrség Országos Parancsnokságán ünnepségen emlékeztek meg a testület megalakulásának 30. évfordulójáról. Az eseményen Németh Károly, az MSZMP főtitkár-helyettese mondott ünnepi beszédet (Telefotó — KS) Tiszafüred a Váci útról nézve
