Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-08 / 6. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. JANUÁR 8. Bögrecsárdák, zugkimérök A metilalkohol veszélyei A múló Idő mérői Kvarcórák kora Évente mintegy 300 millió időmérő eszközt gyártanak világszerte. A szakemberek az órákat közel 150 csoport­ba sorolják. Ezek az órák azonban csak két fajtát ké­peznek; egyrészük mechani­kai szerkezettel működik, a másik részük pedig elektro­nikus működésű, és mindkét fajtában megkülönböztetnek átlagórákat, kronográfokat és kronométereket. Az órá­kat, perceket, esetleg a má­sodperceket és a dátumot is mutató átlagórák a legelter­jedtebbek. A kronográfok — amellett, hogy mutatják az V5őt — stopperóraként íj használhatók. A kronométe­rek viszont igen nagy pon­tosságú, megbízható, ütésnek és hőmérsékletváltozásnak ellenálló órák. Számjegy vagy mutató A jó minőségű mechani­kus óra hosszú időn át szol­gálja ugyan gazdáját, de két hiányossága is van. Az egyik az, hogy járásának pontossá­ga erősen függ a környezeti hőmérséklettől, a másik, hogy rendszeresen fel kell húzni. (Kivéve az automata felhúzó szerkezettel működő — egyébként igen drága és kényes — órákat). A kvarc­órák pontosabbak és meg­bízhatóbbak ugyan, de mű­ködésük a tápfeszültséget adó elemtől függ (melynek élettartama napjainkban 1— 1,5 év.) Ügy tűnik azonban, ez utóbbi nem szab gátat a kvarcórák növekvő népszerű­ségének. A kvarcórák karrierjük kezdetén — a hetvenes évek elején fénydiódás (LED), di­gitális (számjegyes kiírású) időjelzésűek voltak. Ezek áramfelvétele azonban vi­szonylag nagy volt, így át­adták a helyüket a folyadék- kristályos (LCD) kijelzésű változatoknak. Ám kiderült, hogy a „képernyőcskén” megjelenő kis számjegyeket nem mindig és nem minden­ki tudja leolvasni, így bizo­nyos mértékig visszatértek a mutatókkal ellátott számla­pos órák is, persze moder­nebb változatban, kvarcve­zérléssel. Ezek az úgyneve­zett analóg órák egy része mechanikus mutatómozgató szerkezettel működnek, má­sik része — a digitális kvarc­órákhoz hasonlóan — moz­gó alkatrészek nélkül funk­cionál. Jó tehát tudni, hogy kvarcóra névvel nemcsak a számjegyes kijelzésű órákat kell illetnünk, hanem olykor a — hagyományosnak tűnő, mechanikusnak látszó — mu­tatósakat is, ha azok kvarc- vezérlésűek. Hogy végül is mechanikus órával van-e dolgunk, azt tulajdonképpen legjobban a „hagyományos” ketyegő hang árulja el. Az elektronikus óra A kvarcórák működésének lényegére az mutat rá iga­zán, ha elektronikus órák­nak nevezzük őket. Mintegy száz éve fedezték föl, hogy ha összenyomnak vagy meg­nyújtanak egy kvarckris­tályt, a nyomott vagy húzott felületek között villamos fe­szültség támad. Nos, a kvarc­órák működésének alapjául ez a jelenség szolgál — „csak” éppen megfordítva: nem a kristály mechanikai deformálásával idéznek elő elektromos potenciálkülönb­séget, hanem elektromosság­gal azt, hogy az apró kvarc­kristály változtasson alakot, összehúzódjon, vagy kitágul­jon. Ez az alakváltozás viszont egyfajta rezgés, e tekintet­ben tehát hasonlít az ingák lengéséhez, amelyeket soká­ig sikeresen alkalmaztak a faliórák vezérléséhez és irá­Modorn formájú, kiváló mi­nőségű japán kvarcórák mutatós kijelzéssel (KS) nyitásához. A kvarc- (vagyis elektronikus) órákban tehát egy elemmel rezgetett kis kvarckristály van. Működé­séhez szükséges egy apró — kisujjunk körmén kényel­mesen elhelyezhető — integ­rált áramkör. Ebben van az óra egész működésének a programja, ez vezérli és egy­ben irányítja, „lépteti” a másodperceket, perceket, órákat számláló és kijelző berendezést. Az elmondot­takból kitűnik. hogy a kvarcórák mai fejlettségének és olcsóságának eléréséhez a logikai áramkörök gyártás- technológiájának rohamos fejlődése volt szükséges. Az LCD-kijelzéshez a fo­lyadékkristályok érdekes ter­mészeti sajátságát hasznosít­ják. Ezek a kristályok ket- tőg, folyékony és szilárd hal­mazállapotú anyagként visel­kednek. Az egymással pár­huzamosan elhelyezkedő hosszú kristálymolekulák az elektromos erőtér hatására függőleges helyzetből víz­szintes helyzetbe állnak be, függőleges helyzetükben át­látszóak, átengedik a fényt, vízszintes helyzetükben pe­dig visszaverik. Minél erő­sebb a fény, a reflexió annál nagyobb, így annál sötétebb- nek látszanak a fényt áten­gedő kristályok. A kijelzéshez a folyadék- kristályokat — a megjele­nítendő szegmenseknek meg­felelően — elektródákkal el­látott üveglapok közé fogják be. A szegmensek vezérlését az elektródákon át a logi­kai áramkör végzi, megha­tározva az egyes szegmen­sek aktivizálását és megje­lenítésének időtartamát. E bonyolult funkció pontos és zavartalan véghezvitele is bizonyítja, hogy mennyire jogos elektronikus órának nevezni a kvarcórát. Különleges kvarcórák \ A különböző gyártókat a konkurrenciaharc ösztönzi arra, hogy óráikat tökélete­sítsék, tetszetősebbé, sokol­dalúbbá és olcsóbbá tegyék. A kutatók jelentős munkát fektettek például a megbíz­hatóbb és hosszabb élettar­tamú elemek kifejlesztésébe. Így született meg a litium- klorid elem, amely már mintegy öt évre garantált élettartamú j A modern kvarcórák a pontos időn kívül egyéb in­formációk megjelenítésére is képesek lehetnek — az al­kalmazott logikai áramkör­től függően. Van például olyan programozású óra is, amely figyelembe veszi az egyes hónapok napjainak számát, illetve a szökőéve­ket. Egyes kvarcórák olyan integrált áramkörrel működ­nek, amely az időjelzési funkción kívül például szám­tani műveletek elvégzésére, bizonyos adatok tárolására, majd megjelenítésére, illetve figyelmeztető hangjelzés kí­vánt időbeli adására is ké­pesek. A több frekvenciás hangjelzés adására alkalmas elektronikus órákkal már dallamok is megszólaltatha­tók. (A dallamot az óra di­gitális információként tárol­ja egy járulékos áramkör­ben, memóriában). A tulaj­donképpeni hangjelzéseket az óra elektroakusztikai át­alakítója adja. Zugárustól soha! Ami pedig a pontosságot illeti: a mai kvarcórák — le­gyenek bár kar-, zseb- vagy ébresztőórák — pontossága napi + — 0,1 másodperc, vagyis évi egy-két perc! A pontosság kulcsa a kristály rezgésének stabilitása, ami attól függ, hogy a kvarc­kristályoknak melyik részé­ből metszik ki azt az apró darabkát, milyen szögben dől az egészhez képest. És, hogy az órát beszabályoz­ták-e a gyártás során, vagy sem. Ha a kristályban ke­vesebb az olyan fekvésű rész, amellyel nagy pontos­ságú órát lehet gyártani, ol­csóbb órákat állítanak elő. Ez a magyarázata, hogy az utcai zugárusok viszonylag olcsón árusítják a valójában még annyit sem érő, nagyon gyenge minőségű időmérő­ket. —M— Vízlepárlás napenergiával Az új-delhi műszaki inté­zetben napenergiával műkö­dő, egyszerű, hordozható víz­lepárló berendezést szerkesz­tettek. Az 1X1X0,05 m mé­retű fadobozt üveglap bo­rítja. A beeső napsugarak a doboz fenekét borító nedves fekete kendőket hevítik fel és elpárologtatják a bennük lévő vizet. A pára lecsapó­dik a hideg üveglapon és le­folyik a láda egyik, sarkába ahonnan azután kimerhetik A kendők vége a doboz má sik sarkában elhelyezett sós víztartályba nyúlik és a haj szálcsövesség elvén telik me; vízzel. A kendőket több ré tegben helyezik el a fado bozban és az egyes rétegeke műanyag fóliával választjál el egymástól, hogy minél na gyobb nedves felülethe: jussanak. Rovarok jelzik a légszennyezést Lengyel kutatók szerint, ha valahol bizonyos rovarok sűrűb­ben jelennek meg a szokásos­nál, az a súlyosabb légszennye­ződésnek a jele, s nyomában a fák meggyengülnek. Ezek a ro­varok nem hirtelen és rögtön nagy tömegben tűnnek fel, mint a szúnyogfélék, hanem számuk az évek során egyenletesen, a levegő szennyezettségével ará­nyosan gyarapodik. Ily módon válnak ismert, ám ártalmatlan­nak vélt rovarok idővel — kár­tevővé. Ilyen Lengyelországban pél­dául a fenyőhajtásmoly. Ennek hernyói az erdei-fenyő rügyei­nek nagy részét felfalják, a fát azonban nem pusztítják el, ha­nem elalaktalanítják, és legyen­gítik. Ugyanilyen szennyezés­jelző a szürke vörösfenyőbogár és egy szövődarázsfaj. Ezek már több alkalommal megtámadták a lucfenyőerdöket, s bennük va­lamivel később láthatóvá váltak a légszennyezés káros jelel. A légszennyezés által legyengített jegenyefenyőkön a lengyel ku­tatók gyakran megtalálták a Dreyfusia nordmannlanae nevű tetüt. Lengyelországban főképp a fluor-vegyületek mérgezik a levegőt. Évi jövedelmünk egyhavi összegét szeszes italok vásárlására költjük, összesen több mint 50 milliárd fo­rintot — állapítható meg a Központi Statisztikai Hivatal adataiból. A lakosság az elmúlt 25 évben keresetének egyre nagyobb hányadát adta ki szeszes italokra. Ma már ott tartunk, hogy ugyanannyi pénzt költünk alkoholra, mint a húsfélékre, tejre és tejtermékekre együttesen, és kétszer annyit, mint újságokra, könyvekre, sportszerekre. Ami az alkoholtartalmú italok forgalma szerinti ösz- szetételét illeti, a borvásár­lók aránya csökkent, az ége­tett szeszes italoké viszont nőtt. Égetett szeszes italok­ból 5 és félszeresére nőtt a fogyasztás az elmúlt negyed­század alatt! Pedig a statisz­tikai adatok csupán a keres­kedelem útján forgalomba kerülő italokról szólnak, a A köznapi nyelvben alko­holnak nevezett etilalkohol és a nagyon mérgező metilalko­hol (más néven metanol, fa­szesz) „édestestvérek”, meg­tekintéssel, ízleléssel és szag­lással nem lehet megkülön­böztetni őket egymástól. A forráspontjuk viszont jelen­tősen különbözik; a faszeszé 66, az etilalkoholé pedig 78,3 Celsius-fok. Pálinkafőzés­kor tehát a metilalkohol előbb jelenik meg a párlat­ban, mint az etilalkohol, s ha az előpárlatot egyáltalán nem. vagy idejekorán külö­nítik el a középpárlattól, s a .középpárlatot nem tökéle­tesen finomítják, a pálinká­ban több-kevesebb metanol marad. Még az is lehet, hogy a zugpálinkafőzők tudják is, hogy tulajdonképpen ki kel­lene önteni a párlat elejét az úgynevezett „rézelejét” — de nem teszik- mert a legin­tenzívebb aroma és ízanyag abban van. Mivel az így fő­zött pálinka ízre-szagra ér- tékesbbnek tűnik, nem ve­hető észre az egészségkárosí­tó veszély, a fogyasztásnál pedig úgy tűnik: jó erős a kisüsti. A kellemetlen és ká­ros utóhatások persze nem maradnak el. Kevésbé ismert tény, hogy az erjesztett szeszes italok­nak is van valamelyes meta­noltartalmuk. Kiderült, hogy Legközelebbi rokonához, az etilalkoholhoz hasonlóan a metanol is főképp a gyomor­bél rendszeren jut a szerve­zetbe. A gyomorból elég gyorsan felszívódik a vérbe, s azzal együtt testünk min­.•bögrecsárdák” által kimért, és házilagosan készített pá­linkákat nem is tartalmaz­zák, jóllehet ezek az igazán veszélyesek. A házilagosan főzött alkoholos italokban ugyanis több-kevesebb me­tilalkohol is van. Ez nem okoz ugyan heveny metilal- kohol-mérgezést, de elég ah­hoz, hogy idült másféle be­tegségnek vélt panaszokat idézzen elő. az alkohol legfőképp a szőlő (és mindenfajta magasabb- rendű növény) egyik össze­tett szénhidrátjának — a pektinnek — az enzimes le­bomlásakor keletkezik, de ki­sebb mennyiségben szőlőcu­korból és gyümölcscukorból, illetőleg bizonyos aminósa- vakból szintén létrejön. Te­hát minél több pektint tar­talmazó szőlőből vagy gyü­mölcsből készítik a bort- vagy a pálinkát, annál na­gyobb lehet az ital metanol­tartalma. A legkevesebb metanol a fehér borokban van, a vörös borokban azonban már na­gyobb, a direkttermő szőlők (Noah, Othello, Izabella stb.) borában még nagyobb a ve­gyi anyagnak a töménysége. A legtöbb metilalkoholt a klasszikus módon — törkö­lyön, tehát a szőlőbogyó ko- csányrészein- héján és mag­ján — erjesztett borokban lelhetjük fel. A kereskedelmi forgalomba kerülő borokban egyébként csak minimális mennyiségű metilalkoholt tűrnek meg az előírások: fe­hér borban 100, a vörösben 250 milligrammot literenként. (Az emlékezetes olaszorszá­gi borhamisítási botrány kapcsán megvizsgált vörös borok 5—6 százalékos arány­ban tartalmaztak metilalko­holt, ami már veszélyes dó­zisnak számít.) den részébe elszállítódik. De nem egyenletesen oszlik meg a szerveinkben és testfolya­dékainkban. Például az agy­gerincvelői folyadékban ál­talában nagyobb töménység­ben halmozódik fel, mint a vérben. A metanol sorsa lé­nyegileg ugyanolyan, mint az etilalkoholé. Elenyésző hánya­da a kilégzett levegővel vál­tozatlan formában ürül ki a szervezetből. Nagyobb része azonban vegyi átalakuláson megy át (oxidálódik). s a bomlástermékek a vizelettel hagyják el testünket. Ugyan­az az enzim bontja le, mint az etilalkoholt. Csakhogy a metanol egyrészt lassabban oxidálódik, másrészt mások a bomlástermékei is. A metil­alkohol lebomlásának sebes­sége egyhetede az etilalko­holénak. Ennek jórészt az az oka, hogy a lebontó enzim elsősorban az etilalkohol oxi- dálására van „beprogramoz­va”. Ha csak egy kevéske etilalkohol van Is a szerve­zetben, az enzim előbb azt kezdi bontani, s csak miután végzett annak oxidálásával, akkor fog hozzá a metanol lebontásához. Ezen alapul a metilalkoholos mérgezés ke­zelésének az a mozzanata, hogy a mérgezettel meghatá­rozott mennyiségű etilalko­holt itatnak, vagy infúzióban adnak neki ebből az alkohol­ból, mert az elodázza a me- tanolos mérgezés kifejlődé­sét, s időt hagy az orvosnak arra, hogy elejét vegye a le­bomlási termékek okozta tüneteknek. Mérgezés metanoltól A metilalkohol okozta mér­gezés tünetei általában egy- négy napi lappangási idő múltán mutatkoznak meg, de súlyos esetben már néhány óra múlva megjelenhetnek. Már 5—10 milliliternyi meta­nol is mérgezést okoz. A ha­lálos adag egyébként 30 és 100 ml között van, azaz egy­két féldeci tiszta metilalko­hol megivása már végzetes kimenetelű! A mérgezettek­kel eleinte rendszerint álta­lános, többfajta betegséggel együtt járó tüntetekről: szé­dülésről, fejfájásról, émely­gésről, hányingerről, hányás­ról, gyomor-, has- és derék­táji fájásról, elesettségről és izomfájdalmakról panaszkod­nak hamarosan megjelenik azonban a baj legjellemzőbb tünete — a homályos,, ködös látás- amelyet átmeneti, ám súlyos esetben végleges vak­ság követhet. Egyidejűleg módosul a szívverések per­cenkénti száma, a lélegzés erőltetetté válik, légszomj és görcsök gyötrik a beteget, s eszméletvesztést követően légzósbénulás miatt áll be a halál. Egészségtelen előpórlat Faszesz a szervezetben Technikatörténeti érdekességek A konverter Floridában A legrégibb agyleletek Floridai régészek egy mo­csaras vidéken egy 3—4 mé­ter mélyen rejlő, ásványvíz­zel telített temetkezési gö­dörben két olyan koponyát találtak, amelyekben a teljes agy jól megőrzött állapotban maradt. A radiökarbonos kormeghatározás szerint a leletek kétezer évesek. Esze­rint ezek a legrégibb ilyen emberi maradványok az Új­világban, ha ugyan nem az egész világon. A mintegy 45 éves nőnek és a 25 éves férfinak a felé­re zsugorodott agy velejét röntgennel és számítógépes tomográfiái vizsgálták meg, majd felboncolták, hogy mikroszkóppal és biokémiai eljárással is megvizsgálhas­sák őket. Kitűnt, hogy a maradványokban ép DNS is van. Az agyvelők DNS-éből génbankot szándékoznak lét­rehozni, hogy ezeket az ed­dig legrégibb emberi géne­ket összehasonlíthassák a maiakkal, s az evolúció fo­lyamatát az öröklési anyag­ban is vizsgálhassák. Ha a két agyban vírusgéneket vagy ellenanyagokat is talál­nának, ezek felvilágosítást adnának arról, hogy milyen betegségben szenvedtek ezek az emberek. Az acélgyártást forradal­masító eljárását — amellyel néhány év alatt a világ acél- termelése megsokszorozó­dott — 13 0 évvel ezelőtt 1 8 5 6 augusztus 13-án jelen­tette be Sir Henry Bes­semer (1813—1898) angol mérnök. Ennek lényege az volt, hogy a folyékony nyers­vasat egy billenthető ol­vasztótartályba (konverter) öntötték, amelybe alulról fú- vókákon keresztül erős leve­gőáramot fújtattak át. Ettől a folyékony vasban lévő szeny- nyező anyagok, így a szlici- um, a mangán, esetleg a foszfor is meggyulladt és ki­égett. Későbbi változatban a befúvás fölülről történt és levegő helyett oxigént hasz­náltak. Bessemer eljárását a Sie­mens—Martin eljárás jóidő­re kiszorította a használat­ból, de ma — módosított for­mában — ismét egyre na­gyobb teret hódít. K. A. A Bessemer-féle konverter, kifúvatás alatt

Next

/
Thumbnails
Contents