Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
1987. JANUÁR 31 Irodalom, művészet 9 Bertók László: Prédikáció Minthogy az önsajnálat és az öndicséret ugyanannak az éremnek a két oldala, és mindegy, bogy csak ünnepnapokon, vagy csupán otthon az egyik faltól a másikig viseled, érdemtelenné válsz az őszinte érzelemre, és ne csodálkozz, ha elfordulnak, vagy összekacsintva a saját sebeikre mutatnak, a saját vállukat veregetik akkor is, amikor tényleg bajban vagy, s igazán megdicsérhetnének, mert tudod már, hogy az éremnek harmadik oldala nincsen, csak a rémület, amit nem lehet többé eltakarni. Kaszakalapálók Simái Mihály: Kérdések halott hová mennek a fák a fák? a körösparti kársak a kastélykerti koronák a szigeti fűzek hová mennek — megannyi véndiák vállukon bánat-tarisznyával? anyámhoz íme anyám: tüskés ágakon úszik hófürtű illatfeileg — mond hová jutnak a fájdalom akácosaiban a lelkek? kapcsolat ember és ember között... érti, nem? Maga spanyolos? És még? — Spanyol, olasz. — Bravó! Pompás ötlet! Egy ilyen csodás szőke lány a mediterrán nyelvek területén! Óriási sikere lesz, óriási! Bolondulni fognak magáért! — Most már válóban nézzük! Ez itt az első lecke ... — A, meghozták a sört! Hideg legalább? Miért nem jegelik rendesen? És az üdítő? Megfelelő? — Meg, meg. Lássunk a dologhoz, mert hiába ketyeg az óra. És a nyugdíja bánja! — Maga tolmácsol is? — Néha. Meg az óraadás ... — Így keresi meg a jövő szezonra a pénzt? — Meg a jelenlegi költségekre... — Persze, persze. Egyedül él? — Fontos ez? — Jó, pardon, nem akarok tolakodó lenni. Igaza van, maga most a tanárnőm, bánjon velem úgy, mint egy diákkal, utasítson rendre ... Egy kis koktélt? — Délelőtt? Szó sem lehet róla. — Csak gondoltam, hogy oldjuk a feszültséget. — Bennem semmi feszültség nincs! Tessék! Olvassuk! — Kicsit közelebb ülök. Így. Még. Hogy jobban lássam a szöveget ... Ó! Mi is ez? Uhmm. Mi is? Várjon, kitalálom! — Erre a szóra érti? Azt jelenti, hogy... — Nem, nem! A kölni! Ez az illat! Csak, nem Fidjit használ? Nahát! A kedvencem! — Csak egyszerű spray. — Majd kap tőlem egy üveg Fidjit! Pardon, igen. Figyelek. — Akkor olvassuk! — És ... megbocsásson, de elfelejtem, ha most nem mondhatom meg. Véletlenül van két elsőrangú jegyem a szabadtérire. Holnap estére. Igazán csak figyelmességből ajánlom fel... — Holnapra már van programom. — De estére? — Estére. És éjszakára is! Kezdhetnénk végre? Első lecke ... — Milyen szigorú! Tetszik nekem, hogy ilyen kis szigorú! Köszönöm! Köszönöm, hogy nem érezteti velem a koromat! Ki nem állhatom, amikor bácsinak tekintenek. .. különösen az ilyen csinos hölgyek, mint maga... — Nézze, kérem... — Egyébként, most jut eszembe, alighanem egy spanyol tánc- együttes lép fel. Gyakorolhatnánk a nyelvet. Tolmácsolhatna ... Persze, rendes díjért! — Tánc közben, úgy tudom, nem beszélnek. De látom, ön nem gondolja komolyan ezt a nyelvtanulást! —■ De, de! Csakhogy mindjárt társalgási szinten szeretném. És ha nem spanyolul, hát magyarul legalább ... Összeállította: Rékasy Ildikó int általában- minden emberben, Gusztiban is többféle én lakozott. Csakhogy ő az átlaggal ellentétben nem arra törekedett, hogy összemossa, kibékítse, hanem, hogy mind jobban elszigetelje egymástól ezeket az éneket. Sokszor úgy érezte, eltéved közöttük. Visszatérő álmában birkózó dresszben ült a lecsukott fedelű WC-n, és egymás után szippantotta ki héjukból a nyers tojásokat, valaki váratlanul rányitotta az ajtót, de ekkor már meztelen volt, aktmodell egy rajziskolában, művésznövendékek helyett azonban födetlen fejű, zsíroshajú vén parasztok állták körül, és arra vártak, hogy elkezdje nekik a misét celebrálni, ő azonban ima helyett hangos káromkodásban tört ki... Ennél a mozzanatnál azonban szerencsére sohase jutott tovább, mindig sikerült fölébrednie. Szegény szülők, valami távoli tanyavilág bocsáthatta útjára, de erről sose beszélt. A jelennek élt minden porcikájával, a múltról nem akart tudni, a jövő nem érdekelte. A legnagyobb készséggel szórta ki emlékezetéből akár a tegnap történteket, tette kockára a közvetlen holnapot, ha a pillanatnyi érdeke úgy kívánta. Menekült minden olyan helyzet elől, amelyben életkörülményei úgy-ahogy elrendeződhettek, azaz megszilárdulhattak volna. Nem fogadta el a sportállást se, amit birkózóként fölajánlottak neki. Már azoknak a feladatoknak a gondolatától is rosszul lett, amelyek fizetett sportolóként hárultak volna rá. Nem a fizikai képességeivel volt baj. Nem fogtak rajta a csonttörő megpróbáltatások. Mintha nem is izmok, sötétre cserzett nadrágszíjak, bakancsfűzők tartották volna össze a csontjait. A szerep ellen lázadt. Ügy döntött, tovább tanul inkább. A teológiát választotta. Vallásos környezetben nőtt föl, de nem ezért. Itt nem alkalmazták a másutt szokásos megalázó felvételi procedúrát, tehát protekcióra se volt szükség. A teológia különben is szabad világ volt, némileg sikerült elkülönülnie a többi felsőoktatási intézmény bürokratikus rendszerétől. Guszti pedig mindennél többre becsülte a szabadságot. Igyekezett is, amennyire csak tehette, elnyújtani a tanulmányok idejét. Évhalasztás évhalasztást követett. Nem voltak különleges anyagi igényei, beérte annyival, amennyiből a mindennapi kiadásait fedezni tudta. Ezt a pénzt azonban akár a föld alól is előkerítette. Ha az ördöggel kellett volna érte cimborál- nia, akkor az ördöggel cimborái. Egyelőre azonban elég volt eljátszania a vásárcsarnoki rakodófiú szerepét. A fizetés, négyórás munka lévén alacsony volt, de legalább az étkezésre nem volt gondja. Tizenkét tojást fogyasztott el naponta. Nemrég kezdte el különleges erősítő edzéseit. Ennek alaposságáról csak, annyit: külön a lábujjak erősítésére ezres gyakorlatsorokat dolgozott ki. Kellett tehát a fehérje. A tojásokat két részletben fogyasztotta el, hatot délben, a munkaidő kezdetekor, hatot estefelé, záráskor, zsebrevágta a zsákmányt, és bevonult vele a WC-re. Lecsukta az ülőke fedelét, kényelmesen elhelyezkedett, a bicskája hegyével két lyukat ütött a kiszemelt áldozaton, egyet fölül, egyet alul, és kiszippantotta az élvezhető részt. A héjakat összeroppantotta, és lehúzta a WC-be. Talán sose bukott volna le, hiszen a lopás bele volt kalkulálva a munkabérbe, és mindenki élt vele, ha nem szegül ellent más területeken olyan látványosan a munkahelyi erkölcsöknek, ha nem nézi le a munkatársait, nem beszél olyan magos lóról velük. Eleinte megpróbálták kiutálni, de ez nem sikerült. Guszti jól tűrte a legotrombább tréfákat is, fa- pofával tért napirendre a hangos röhögések fölött, az obszcén tréfákat meg se hallotta. Már-már úgy nézett ki, képtelenek lesznek megszabadulni tőle. Ezt a lopás ügyet Oláh János: Férfimodellt felveszünk végképp nem akarták szellőztetni, féltek, eljár a szája a gyereknek, és bemártja mindannyiójukat. Csak megfelelő puhatolózás után szánták rá magukat a cselekvésre. Kiderült, Guszti olyannyira magányos farkas, hogy mit se tud a kollektíva üzelmeiről. A tárgyaláson a bírónő alig bírta leküzdeni a nevethetnékjét, amikor a lopás körülményeit firtató kérdéseire Guszti túlontúl részletekbe bocsájtkozó válaszait előadta. A peres felek még az okozott kár nagyságában sem tudtak megegyezni. A sértett ötszáz tojást emlegetett. Guszti szerint hatszázhetvenkettő lett volna a pontos adat. A munkahelyéről mennie kellett, de nem volt kétségbeesve. Jó előre kinézte magának a következő állást. Nem kellett sokat keresgélnie. Mindennap elment a városi rajziskola előtt, amelynek kapuján öles betűkkel díszelgett a csábító kiírás: FÉRFI MODELLT FELVESZÜNK ! Az irodában egy aprótermetű, tüskebajszos ember fogadta. Guszti könnyedén rándította rá a vállát, levetkőzik ő minden további nélkül, akár itt azonnal is, ha megfizetik. A túlfűtött rajzterem paravánja mögött mégis zavarba jött. Csupa lúdbőr volt a háta, a jeges veríték is kiütött rajta, de már nem volt visszaút. Se látott, se hallott, úgy botorkált föl szinte vakon a pódiumra. Csoda, hogy hasra nem esett közben. A teremben jóval több volt a lány, mint a fiú. Valószínű azért, mert lánycsemetéiket különös előszeretettel dugták be a főiskola akváriumába, legalább a megfelelő férj felbukkanásának idejéig, a túlontúl elfoglalt befolyásos szülők. Mind csupa tejeskávé illatú, elkényeztetett úrilány volt. Az első sort teljesen ők foglalták el. Eszük ágában sem volt rajzolni, csak a modellt nézték. Egyikük még a rajzbakot is megfordította, hátát a támlának döntve olyan hanyagul vetette keresztbe a lábát, hogy a szoknyája combközépig csúszott, és kilátszott alóla a pasztelszínű bugyija. Guszti nem bírta tovább. Leugrott a dobogóról, és be a paraván mögé. Odakint fölcsattant a lányok elégedett vihogása. Gyorsan hozzászokott az itteni légkörhöz, ami nem volt egyébként nehéz. A kolleginák, az intézet női modellből hármat is alkalmazott, rajongtak érte. Mindenhova magukkal vitték, édes likőrökkel itatták. Különösen Juli, a legfiatalabb élvezte a helyzetet, a legcsiklandósabb titkait is kiteregette. — Képzeljétek, mit csinált velem ma a Zsigovits tanár úr! Még a drapériát se terítette le, úgy lökött oda a dobogóra, avval se törődött, hogy szálka megy a seggembe — visította szégyentelenül. Bori és Ica nem volt ilyen közönséges. ök távolabbra néztek. Ha már nem sikerült egy megfelelően bamba festőnövendékhez hozzámenniük, Gusztival is beérték volna. Komoly ábrázattal latolgatták a lehetőséget, és megpróbáltak a művészetről beszélgetni vele. Guszti azonban Éva után vetette magát. Éva volt abban a megszégyenítő tréfában a fő provokátor. Ez kelthette föl Guszti figyelmét, aki végül egészen belelovalta magát e dühödt szenvedélybe. A lány lelkiismeretlenül játszott vele, úton-útfélen kinevette, mindhiába. A teológián befejeződtek a nyú- zott-húzott tanulmányok. Guszti letörten készülődött a püspök úrhoz a búcsúvacsorára. Hibátlan kölcsöneleganciában álldogált egy sorban a többiekkel a fogadószobában, és várta, hogy a püspöki úr bemutassa a családjának. Elakadt a lélegzete, amikor a püspök úr lányaként Éva állt előtte, de azért kezet csókolt neki, mintha mi sem történt volna. Átfáradtak az ebédlőbe, és helyet foglaltak a terített asztal körül. Már mindenki az étel fölé hajolt, amikor Guszti váratlanul hátratolta a székét, és fölemelkedett. — A toalett... — nyögte elvörösödve, s szemlátomást csak megjátszotta a zavarát. Éva nézett föl először a tányérjából, s az előszoba felé biccentett. Találkozott a tekintetük. Mindketten érezték, valószínű, utoljára. Guszti kilépett a díszes társaság látóköréből. Talán, úgymond, visszasüllyedt a roskadó tanyavilágba disznót hizlalni, libát tömni, mivelhogy manapság ennek van itt a legfőbb ideje. A sportbarátok szerint valami nyugati nyomornegyed tájékán szédült bele egy török vendégmunkás kiábrándító szerepkörébe, ami a külsőségeket tekintve, kun bajusz, villogó, fekete szemek, nem is eshetett nehezére. néhány ványadt találgatás volt minden, amit hollétének felderítése érdekében a hajdani cimborák megkockáztattak. Nem, a * rendőri nyomozás kierőszakolására senki se gondolt. Mindnyájan biztosak voltak benne, Gusztinak előbb-utóbb úgyis fel kell bukkannia valahol, hiszen annyi de any- nyi el nem játszott szerep várja még. Petri Csathó Ferenc: Tudósítás egy téli délutánról Köd száll pipára gyújt a tél faggyal szikrázó ég alatt bukdácsolva a levegőben kerengő károgó csapat komor madarak kerge varjak napszámban ordító pofák tucat habók bolond szalajtó a kocsma melegére gondol csatárláncban a tucat hajtó kerepelnek és hujjogatnak szállong a tél mennyezetéről lábnyomaikra porka hó üres mezőkben megriadt nyulak futnak a durrogó puskák föltarthatatlan hóval teli téli árok mélyén ha egy is meglapulna mi várna rá Néhány nap aztán 'újabb hajtők újabb vadászok másik golyó a puskacsőben Irodalmi oldalpárunk illusztrációiként Szőnyi István Szolnokon megnyílt grafikai kiállításának anyagából válogattunk. Beszélgetők (rézkarc) M E
