Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-28 / 23. szám
1987. JANUÁR 28 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Érték és népszerűség A Teleráma atelier-műsor, a nagy műhely, a televízió munkásait és munkáját mutatja be benne nagy szorgalommal havonta Vitray Tamás. Nem különösebben érdekfeszítő program, még Vitray egyénisége sem tudja igazán azzá avatni. Legutóbb azonban mégis magára vonta a figyelmet, a kritikus figyelmét is, mert váratlanul olyan vita robbant ki békés berkeiben — többnyire csendes beszélgetés a Teleráma tartalma és formája —, ami a televíziós művészet, drámai művészet vissza-visszatérő, már-már kínzó kérdése: lehet-e igazi élfékeket, drámai értékeket milliók számára is élvezhetőén közzé tenni, érték és popularitás azaz széles körű népszerűség összhangja elérhető-e a képernyőn? Olyan összhang, amelyben a művészi mondanivaló sem szorul háttérbe, és a néző is úgy érzi, hogy jól szórakozik. Dömölky János rendező, aki készülő munkájának ürügyén jelent meg a Tele- rámában, ő indította az izgalmas eszmecserét, méghozzá tagadván a kettő lehetséges egységét, és hangoztatván a rétegműsorok szükségességét, azaz amikor a televíziós művészfilmek csak korlátozott befogadásra számíthatnak. A vita nyitva maradt. De hogyan is zárhatna le egy röpke műhelyműsor egy immár évtizedek óta tartó vitát, annál e kérdés sokkal bonyolultabb, ahogy mondani szokás összetettebb. Egy biztos: olyan televíziós filmről, amely mindenkinek tetszeni fog, amely minden nézőhöz egyaránt képes szólam, felesleges álmodni és vitatkozni. Olyan művek viszont születhetnek számosán, amelyek belső becsükkel, tartalmukkal sokak számára nyújthatnak maradandó élményt. Itt van például épp az elmúlt hét műsorából az Elveszett paradicsom, Sarkadi képernyőre vitt remekműve, Mihályíi Imre rendezésében. Az emberi érzéseknek micsoda mélységeit tárta fel még töredék formájában is ez a tévéjáték! Hogy tudott beszélni életről, halálról, szerelemről, reményről és reménytelenségről. Az a bölcsesség, amely Páger Antal idős Sebők Imréjéből áradt, kit ne ejthetett volna meg sugárzó humanizmusával! Igaz, az a tény, hogy Páger Antalt utolsó tévészerepében láttuk, hisz a tévéjáték készítése közben, a munka befejezése előtt néhány nappal érte a halál, ez különleges hangsúlyt, talán varázst is adott az elénk bocsájtott töredékes műnek. Bizony döbbenetes élmény volt látni a kifehéredett képernyőt, és tudni, hogy ott most Páger Antalnak kellene lennie, de már csak szellemében lehet jelen; hozzá ugyan még lehet beszélni, de ő már nem szólal meg sohasem. Mégsem a rendkívüli körülmények adták az Elveszett paradicsom televíziós változatának megragadó élményét, hanem az a ritkán tapasztalható elmélyült színészi játék, amit Páger Antal mellett Cserhalmi György nyújtott a fiatal Sebők szerepében, egy tragikus válságba jutott orvos alakjában, aki vétkes könnyelműsége folytán oly mélyre zuhan, ahonnan a felemelkedés csak mérhetetlen emberi hittel képzelhető el. Olyannal, mint az apjáé, aki még a hetvenen túl is újabb gondolatokat érlel agyában és a természettel való szoros kapcsolatát is a teremtés alkalmaira használja fel. A reménytelenségnek és a reménynek a szembesítése két nemzedék szembeállításával, ilyen erőteljesen ábrázolva, még ha befejezet- lensége miatt nem is teljes kicsengéssel, régen volt látható a képernyőn. Ilyen tiszta, sallangmentes képi megformálással is elvétve találkozhatunk; azzal a formai egyszerűséggel, amely maximálisan irányítja figyelmünket — és fonmai játékaival nem elvonja — arra, ami a lényeg; magára az emberre. Azt hiszem, ez a produkció talán .válasz részben arra az alkotói dilemmára is, amelyet Dömölky János vetett fel az említett Telerá- mában, ezúttal ugyanis egy vitathatatlanul értékes dráma vált populárisán fogyaszthatóvá a képernyőn. Egyébként az utóbbi időben tapasztalható, hogy a televízió egyenesen fut a közönsége után; új, népszerűnek szánt műsorok, színesnek komponált magazinok indulnak rendre útjukra. A fiatalok szája ízét keresi az Üj hullám, amely azonban inkább divatos, semmint valóban új, akár tartalmát, akár megjelenését tekintjük. Alighanem nagyképűség kölcsön vennie a filmművészettől a nevét, hisz annak idején a francia új hullám valóban új kifejezési formát hozott, új korszakot jelentett a világ filmművészetében. Viszont a könnyűzenével szeszélyesen játszadozó, a mélységeket elkerülő, csak a felszínt borzoló ifjúsági műsor talán még a Péntek esti randevú, azaz elődjének színvonalát sem éri el: egyszerűen sekélyes, Az ilyesfajta népszerűségkeresés aligha üdvözlendő. Más oldalról nézve hasonló gondokat vet fel az ugyancsak szórakoztató, kellemes időtöltésnek szánt magazin, a vasárnap délelőtti Matiné, amelynek ugyancsak most volt az elmúlt héten a premierje. Itt is a felszínesség „átka” kísért, a mindenáron való érdekességkeresés zsákutcájába tévedtek a magazin készítői. Ha mondjuk, nem tesznek mást, mint a Cifra nyomorúság, a harmincas években készült szociográfia néhány részletét elevenítik meg és szembesítik a mai valósággal, megszólaltatván az egykori szereplőket, megidézvén Glatz Oszkár bulyáki modelljeit, Szép Bözsit és a többieket, akik a festő képeihez adták szépségüket, akkor alaposabb, talán gondolatban is gazdagabb és érdekesebb lehetett volna ez az „ebéd előtti” magazin. Sajnos, benne akárcsak más programokban is, a sokféleség csaknem meghatározó kategóriává vált, azaz a sokféléről kutyafuttában elv gyakorlati megvalósítása. Alighanem valami hasonlót érezhetett a műsorvezető Győrffy Miklós is, hisz bevezetőjében mást se tett, mint feszengve mentegette magát és a magazin várható műsorát. Szavaiból kiérződött a bizonytalanság, hogy tudniillik a műsor készítői sincsenek meggyőződve róla, jó úton járnak-e a néző rokonszenvét keresvén. Szerintem, ez is járható út, de nagyobb alapossággal, mélyebb emberi tartalmak megszólaltatásával. Mert még egy kabaré is lehet unalmas, ha az említett tulajdonság hiányzik belőle; a bolondozás önmagában ugyanis nem lehet igazán szórakoztató. Ahogy Kővári Gyula estje, a Kabaré a négyzeten sem volt az. Vagy nem a legszerencsésebb kézzel válogattak a népszerű humorista írásaiból, vagy annyira hozzánőtt az ő humora saját korához, azaz a harmincas évek és negyvenes évek első felének idejéhez, hogy évek múltán elvesztette erejét, hatását. Olyannyiig, hogy még a kiváló színészek sem tudtak „életet verni” beléjük. V. M. Nagy sikerű koncertet adott hétfőn este Fischer Annie zongoraművész Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színház termében. Az Országos Filharmónia felnőtt bérleti hangversenyén Beethoven, Brahms és Debussy egy-egy szonátáját, valamint Schubert Op. 142-es Improntu című művének négy darabját játszotta el — utánozhatatlan személyes varázzsal és nagy átéléssel. (Fotó: H. L.) Olvasási kultúráért A Gondolat Kiadó Baráti Köre Kttszázéves az íllatorvos- tudományi Egyetem A jubileumra május 25. és 27. között ünnepi rendezvénysorozattal emlékezik az universitas: egyetemi tanácsüléseken elevenítik fel az intézmény két évszázados történetét és fejlődését, kiemelkedő professzorainak munkásságát; hazai és nemzetközi tudományos üléseket, kerekasztal-beszélgetése- ket tartanak. Ez alkalomból különböző kiállításokon mutatják be a gyógyszerek, s az állatorvosgyógyászati eszközök fejlődését, s tárlatot állítanak össze a régi és az újabb szakkönyvekből. Az évfordulóra színvonalas kiadványokat készítenek; az Állatorvostudományi Egyetem nagynevű tanárainak és előadóinak életrajzát tartalmazó Biográfia valamint A magyar állatorvosi érmek, plakettek és jelvények című könyv mellett februárban lát napvilágot a hazai állatorvostudományi felső- oktatás történetét áttekintő kötet. Űj magyar zene a rádióban Közönségdf] Durhő Zsoltnak Az Űj magyar zene a rádióban című — a közönség, a kritikusok és a Kórusok Országos Tanácsa 1986. évi díjáért rendezett — zenei seregszemlén a zenekari művek közül a kritikusok zsűrije Dubrovay László Szimfónia című művének, a közönség zsűrije Durkó Zsolt Széchenyi oratóriumának ítélte díját. A kamarazene kategóriában mindkét díjat Mártha István Babaházi történet című alkotása, a KÓTA díját pedig Vajda János Alleluja című kórusműve kapta. A Magyar Zeneművészek Szövetsége Elnökségének különdíját, amelyet a seregszemlén legjobban szereplő fiatal zeneszerzőnek ajánlottak fél, Mártha István a Babaházi történet című művével nyerte el. Sok szó esik manapság arról, hogy az olvasási kultúra háttérbe szorul más információs és művelődési, szórakozási módokkal szemben, s hogy könyvkiadásunk tevékenységét is — más gazdálkodó egységekhez hasonlóan — egyre inkább a minden áron nyereségre való törekvés határozza meg. Ezért aztán bizonyos kiadványok megjelentetését nem annyira a könyv önön értéke, vagy a művelődéspolitikai szándék, hanem az olvasói igény, pontosabban igénytelenség határozza meg. Bizonyára találkozunk ilyen jelenséggel is. Ellentmond azonban ennek, hogy az igazi könyvsikereket gyakran a ténylegesen reveláció számba menő, érték,es kiadványok érik el. Hányszor előfordul, hogy egy-egy méltán nagy érdeklődést kiváltó könyvet pár nap múlva a megjelenést követően hiába keresünk már a könyvesboltokban! / A Gondolat Könyvkiadó sajátos módon kíván gondoskodni arról, hogy kiadványai — a sikerkönyvek is — biztosan eljussanak a komoly érdeklődőkhöz. Baráti Kört alakított, amelynek tagjai lényeges „előjogokkal” rendelkeznek. Ez a szervezési forma jó két évtizede működik, nem árt azonban szólni róla, hiszen azóta az olvasóknak új generációi nőttek fel. Milyen előnyöket élveznek a Baráti Kör tagjai? Közvetlenül a kiadótól rendelhetnek könyveket utánvétellel, vagy folyószámlára történő vásárlással (a postai szállítási díjat a kiadó vállalja.) A Baráti Kör tagjai megkapják a kiadó féléves, illetve egész éves tervét, tehát a később megjelenő könyvekre előjegyzési lehetőség is van. Így bizonyos szakterület vagy speciális téma iránt érdeklődők tudatosan válogathatják meg a szakterületükhöz, érdeklődési körükhöz kellő könyvet, s azt bizonyosan megkapják. Nem kell részletezni, hogy ez milyen előnyös — különösen a kistelepüléseken élők számára, akik differenciált olvasási, könyvvásárlási igényeiket helyben nem tudják kielégíteni. Milyen feltételekkel, kötelezettséggel jár a tagság? Lényegében semmilyennel, a kiadó, kulturális szolgáltatásnak fogja fel eme tevékenységét. A jelentkezés egyszerű: a körbe belépni akaró olvasó jelezze szándékát a kiadónak (1368 Bp. Pf. 225.) személyi adataival (név, lakcím, irányítószámmal), s megkapja a tájékoztató prospektusokat. Félévi nyilvános érán „Babák” és nagyok a szolnoki balettiskolán Balláb.. .tart.. .pihen.. .lassan vissza. A kisvizsga első gyakorlata Tizenkét csoportban, kétszáznál több növendék gyakorol zongoraszó mellett, hetente kétszer a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ tükrös-termében, a balettiskolán. A zsebkendőnyi dresszekben hajladozó „babák” — a kiselőkészítősök — után folyamatosan jönnek órára az egyre nagyobbak, majd fél hét után a húsz, már majdnem felnőtt — a Szolnoki Balettegyüttes — veszi birtokba a termet: a rudakat és a kicsit szálkás padló feletti „légteret”. Mozsonyi Albert balettmesternek nem is kell mondania, magunk is látjuk, érezzük: itt minden gyerek jó. Pisszenés sincs a soute és a virágtánc között. Pedig Itt mindenki jó, szép és ügyes... a játékos, de nem könnyű gyakorlás az, olykor megfeszített munka, a tanár úr kedves szigora mellett is mindig akadna mondanivaló. Többek között arról, hogy abból a zacskó cukorból, amit egyikük ajándékba kapott, csak egy szemet evett meg, a többit Anyu kapta és hogy vacsorára kizárólag alma, sajt és szódavíz való. De most semmi sem érdekes. Az apróságok — az előkészítő negyedik évfolyamának tagjai — kicsit meg- illetőd.ötten vonulnak megszokott helyükre. Titokban a fal mellett sorjázó székek felé lesnek, ahol szorongva- büszkén ülnek az apukák, anyukák, nagyapák, testvérek : várva a közös nagy produkciót, figyelve mennyit fejlődött az emúlt fél év alatt a szemmel láthatóan egyre ügyesebb csemete. Az év végi vizsga mellett — amikor a zsúfolásig telt nézőtér előtt egy-egy teljes balettet is előadnak a növendékek — ettől az évtől félévi nyilvános órákon látják vendégül a, szülőket. A mester, a zongorakísérő Szabó Sándor és a gyerekek együtt mutatják be, hogy '*• -»dig jutottak el abban a mindig elröppenő sokszor- egy órában, ami szeptember óta eltelt, s hogyan áll össze kecses mozgássá, finom tartássá a sok soute, pás deux- deux, amit már álmukban is látnak a gyerekek. Hisz éppen a megvalósult álmok vagy a vágyak világát hozza közelebb hozzánk a balett. De a nyilvános órán a mosolyogva figyelő szülők, gyerekeikben nem a majdani táncos primadonnát látták képzeletben, csak egy egészséges, csinos, szálfa-egyenes, kulturált mozgású felnőttet. A legkisebbekkel gyakorol a mester (Fotó: M. J.)
