Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
1987. JANUÁR 2. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 3 Importált termékek után Módosult a statisztikai illeték A pénzügyminiszter rendeletet adott ki az úgynevezett statisztikai illetékről, amelyet az importált termékek után, a statisztikai költségek fedezésére fizetnek a vállalatok. Az illeték mértéke továbbra is az áru vámértékének 3 százaléka. Változott azonban a minimális összeg nagysága, amely korábban nem lehetett kevesebb ötezer forintnál, még akkor sem, ha az áru értéke csupán néhány száz forint volt. A pénzügyminiszter a statisztikai illeték minimumát most 100 forintban határozta, meg. Az intézkedés várhatóan orvosolja a kis értékű termékek importjánál keletkezett pénzügyi feszültségeket. A statisztikai illetékről szóló rendelet a Magyar Közlöny 51. számában jelent meg. Vidám, békés szilveszter (Folytatás az 1. oldalról) vatvezetője lévén — méltányolta, hogy egy tervezett cikknek, ha törik ha szakad meg kell születnie! így aztán feltett egy tizenkétper- ces nosztalgiablokkot s azalatt készségesen rendelkezésemre állt. — Tibor, te mondtad, hogy a munkádban a technika 70 az ember 30 százalékban van benne. Miért nem tudsz hát még egy rövid időre sem kiszakadni? — Ha azt kérded, hogy miért csinálom immár húsz éve megszakítás nélkül, ugyanazt válaszolhatom, mint arra a kérdésre, hogy miért nem tudok percekre sem kiszállni az egészből. Azért, mert ezek a vezetékek nemcsak az erősítőkben futnak, de ebben az áramkörben vagyok én is, és azok is, akik lenn táncolnak a parketten. Ha ez a kontaktus csak egyszer is megszakad, ugyanazon a hullámhosszon, hőfokon nem teremthető meg ntég egyszer. — Egyébként milyen erőkkel ,,tüzeltek”? — Az én apparátusom 1200 wattos, ami nagyon megfelel egy közepes méretű művelődési otthonnak. Itt a házigazdák hozzátettek még ugyanennyit, de délelőtt az Omegáékkal ennek a tízszerese volt ,,bedobva” a Budapest Sportcsarnokban, ahol egyébként a tizenkétezer résztvevőn kívül még vagy negyvenezren kinnrekedtek. Azt kérdeztem volna még, hogy nem volt-e jobb és emberszabásúbb az a cigányzeKészül a vacsora a Tisza Szálló konyháján Dévényi, a „diszkó-mágus” otthon, meghitt családi-baráti körben, mint a korábbi években. Az éjfél legmegkapóbb látványa egyébként a Széchenyi lakótelep volt, ahol a Himnusz elhangzása után az ablakokból csillagszórók, petárdák százait szikráztatták alá az ünneplők, ezzel köszöntve — ha jelképesen is — a távolabb élő hozzátartozókat és lakóhelyüket. Az idei csendes szilveszter legszenzációsabb eseménye az volt, hogy éjfélkor békésen beköszöntött 1987. P. B. Fotó: H. L. A Volán diszpécser központjában egyetlen percre sem szünetelt a szolgálat nés báli világ, amikor vacsoraidő és „szakszervezeti szünet” adott időt a szusz- szanásra, de válasz már nem érkezett, a nosztalgiatekercs leforgott, és Tibor elnézést kérve elrohant. Nem akart kikapcsolódni az áramkörből. .. A megyeszékhely többi zenés szórakozóhelyén is telt házzal, jó hangulatban rendbontás nélkül búcsúztatjták az óévet. Egyedül talán csak az a vérmes kakas csinált némi rövid, de a vidámságot mindenképpen fokozó riadalmat, amelyet a Hotel Pelikán báltermében sorsoltak ki — immár az idén — január 1-én két órakor. Az utcákon zajló szerényebb mozgásból és a kivilágított ablakok szokatlanul nagy számából egyébként arra lehetett következtetni, hogy az (új évet most talán jóval többen köszöntötték Injekcióra az ünnep óráiban is szükség volt A Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben növelik a ruházati termékek gyártását, mivel ez a tevékenység — a kevesebb ráfordítások miatt — jobban jövedelmez. Felvételünk a szövetkezet varrodájában készült. (Fotó: T. K. L.) A Járműjavítóban Többmilliós megtakarítás újításokból (Tudósítónktól) Az újítómozgalom színvonalának növekedéséről számolhatott be a Szolnoki Járműjavító Üzem újító csoportja azon az ünnepélyes évzáró gyűlésen, amelyet a közelmúltban az üzem KlTE-szervezetével közösen rendezett. Mi sem példázza ezt jobban, mint az, hogy az 1986-ban bevezetett 132 újítás megközelítően 8,5 millió forint megtakarítást eredményezett. A norma-, importanyag- és energia-megtakarítással járó újítások közül — az elmúlt évekhez képest — az utóbbiból származó összeg nőtt jelentősen, elérte az 1,3 milliót. Köszönhető ez olyan jelentős újításnak, amely a fáradtolaj hasznosítására ad javaslatot, beruházás nélküli, egyszerű technikai megoldással. A felújítás költségét csökkenti — távlatokban — az az újítás, mely a kazánfala~. élettartamának jelentős meghosszabbodását eredményezi; samottégla helyett különleges betonnal öntve bélelik. Az elfogadott újítások között szerepel az a mágneses' repedésvizsgáló-berendezés, amely a tavaszi BNV-n, az Alkotó Ifjúság pavilonjában is szerepelt, s már a helyszínen több vállalat és üzem jelezte rá igényét. Sikeres újítási- és ötletheteket rendeztek tavaly is az újító mozgalom pezsdítésére. Az egyhónapos versenyidőszak alatt mintegy 3 millió forint megtakarítást eredményező újítást nyújtottak be a dolgozók. A mozgalom szélesítését, színvonalának emelését szolgálja az üzemi KTE-szervezettel való szoros kapcsolat. így kívánja az újító csoport segíteni a fizikai dolgozók javaslatainak gyorsabb, pontosabb kidolgozását. örvendetes, hogy az újítók között máris több a 30 évesnél fiatalabb szakember. Az ünnepélyes évzárón adták át a megérdemelt kitüntetéseket és jutalmakat mindazoknak, akik a kollektíva szép eredményében jelentősen közrejátszottak. — h. p. — Kezdjük reményekkel Volt móka, vidámság eszem-iszom (talán több is mint kellene), aztán volt egy szép csendes pihenőnap. Nagyon sokan, akik az év utolsó napján megadják a módját a búcsúztatásnak, roppant magától értetődően az esztendő első napját át- alusszák. A pihenés mindig jót tesz, különösen ilyen ünnepekkel teli hetek után. Lehet sokan igazat adnak nekem abban: időnként any- nyi az ünnepnap, hogy szinte jól esik ránézni a naptárra, s felsóhajtani, végre hétköznap, munkanap következik. Hát a mai nappal az kezdődik! Mire a legtöbb újságolvasó kézbe veszi a mai lapot, többnyire végzett is 1987 első munkanapjával. Ahogy mondani szoktuk, megdolgozta, megtette a magáét. Biztos, hogy megtette a magáét? Legyünk remény- kedőek, tételezzük fel, hogy igen. És ha így van, ideje már! Az országgyűlés decemberi ülésén hangzott el: ha 1987 minden munkanapján mindenki becsülettel megvalósítja a rá váró, számára kimért feladatot, bízhatunk a jövőben. Következésképp abban is, hogy az 1987-es, immáron idei esztendő nem sorjázik a szűk esztendők közé. Nagyon nagy szükségünk lenne rá! Felismertük, fölfedtük, a változtatás szükségességét, s előttünk a megújhodás, a megújulás programja. Pártunk Központi Bizottsága november 20-án reális tényeket tárt föl, s körvonalazta a nehézségek, a sikertelenségek mélyén lévő okok megoldásának módját. Szó se róla senki se azt mondta — s ezt tiszta szívvel, ésszel nem is mondhatja — hogy a munkagépe mellett álló magyar munkás, a rajzai fölé görnyedő tervező-mérnök, a traktor nyergében rázkódó magyar paraszt nem tud és nem akar dolgozni! Hozzáértő tudós emberek mondják, a magyar jó munkás s nem dolgozik kevesebbet nyugati és keleti sorstársainál. Az azonban már nem bizonyos, hogy mindig tud úgy dolgozni, ahogyan kell, s a költő szavaival, ahogyan érdemes, „pontosan, szépen”. flz viszont már vitatható, hogy a termelési feltételek — iparban, mezőgazdaságban — mindig, mindenben adottak a jó munkához, a leglelkiismeretesebb emberi cselekvéshez. Itt az Alföldön aszályos évek sorát éltük meg. Gondosan földbetett drága mag- vaink már harmadik esztendeje sorvadoztak, áhítottak az éltető, dús kalászokat érlelő csapadék után. Hiába a gondos, egyre nagyobb szakértelmet bizonyító mezőgazdászok erőfeszítése, hiába a kellő földápolás, életserkentés, ha hiányzik a növekedés egyik legfontosabb feltétele. S nem biztos, hogy a hiányt pótolni tudja mindenütt, ahol termést várnak, a mesterséges csapadék, az öntözés. És láttam én már gépe mellett csüggedten álló, munkást is, unatkozót. Pedig nem azért érkezett kezdés előtt jó negyedórával munkahelyére, hogy unatkozzék! Csakhogy az anyag, amit a műhelye terve szerint aznap termékké kellett volna munkálnia, nem érkezett meg. És találkoztam javítókkal, akik tehetetlenségükben a szomszéd műhelyből „csaptak el” néhány alkatrészt, hogy aznap dolgozni, termelni és keresni tudjanak. S ki nem látott 1986-ban karját széttáró kereskedőt, aki sajnálkozva ne azt közölte volna a vásárlóval: sajnos valami baj van az iparral, már a második szállítmányt is hiába várták. Hallgattam okos közgazdászt, aki azt fejtegette: mintha a fél világ összefogott volna ellenünk. Egyre nehezebb talpon maradni, eladni külpiacokon, s legalább olyan nehéz vásárolni is — a további munkához. Akinek úgy tűnik, hogy tán valamiféle misztikumba csomagolom tavalyi nehézségeinket, alaposan téved. Találkozik a magamfajta emberi mulasztással, nem is kevéssel. Például olyan emberekkel is, akik a régi közmondás szellemét vallják magukénak: elmennének napjában többször is a munka temetésére. Olyanokkal, akik azon siránkoznak, hogy keveset, nagyon keveset kapnak, s eszükbe se jut, hogy ők is vajmi keveset adnak. S ahogyan nehézségeik miatt „idegbajcsan” élő vezetőkkel is volt már szerencsém találkozni; s bizony láttam olyat is, aki mosolyogva emelte égnek a karját: kérem, hiába szólok a felettes szervnek, nincs segítség. Az Országgyűlés decemberi ülésszakán törvényben mondta ki mit, mennyit bir • el az ország kasszája ebben az esztendőben. Az MSZMP Központi Bizottsága december 28-i ülésén pedig útmutatást adott az ország gazdaságának egyik legégetőbb feladatára, a műszaki fejlődés gyorsítására és a tudományos kutatás eredményességének fokozására. Szükséges erről beszélni legmagasabb fórumon is, és a mindennapokon, minden munkahelyen. Tudomásul kell venni, hogy ma haládásunk leglényegesebb kérdése ez, mert az elmaradás tényleges és a javításhoz még a puszta szándékok nem elegendőek. Nem megfelelő az ösztönzés, a piacfeltárás, s a haladáshoz a gyors alkalmazkodás sem. Kevés az új termék, lassú a termékváltás, nem kielégítő a technológiai fegyelem — mindez azt bizonyítja, hogy a műszaki haladást ösztönző korábbi központi határozatok sem valósultak meg megfelelően. Előbb már utaltam az országgyűlés decemberi ülésszakán elhangzott, követelményre, hogy 1987-ben az esztendő minden munkanapján tegyen mindenki százszázalékban eleget kötelezettségeinek. Mert úgyis elég a külső nehézség, s az elháríthatatlan természeti baj, ha mindezt még tetézzük is lustasággal, lelkiismeretlenséggel, munkaidő alatti lazítással, még olyan vidám óévbúcsúztatóra se telik 1987. december 31-én mint most, tegnapelőtt. Ma kezdetét vette az idei népgazdasági terv megvalósítása, s a termelés sikere döntő részben rajtpnk múlik. És az esztendő minden napján rajtunk múlik! Ügy is legyen, mert legnagyobb reménységünk a béke 1987- ben is ütemes építőmunkához, gyarapodáshoz, közös boldogulásunkhoz ad lehetőséget. Minden ember boldogulásához, hiszen teljesítménye szerint részesedik a megtermelt javakból a munkás, s a megtermelt javak alapján kaphatja meg megdolgozott évtizedeiért nyugdíját az idős ember, s csakis szétoszthatóból adhatunk nagyobb támogatást az új nemzedéket vállaló, sokszor nagyon nehéz körülmények között élő ifjú magyar családoknak. És ha dolgozunk, lesz áru a boltokban és piacokon, munkánk eredményét elismeri a széles közvélemény itthon és külországokban, hírnevünk és becsületünk ezáltal gyarapodhat. Bort, búzát, békességet! Évszázados köszöntés ez újévkor miná- lunk. Soha nem volt szükség rá annyira, mint most, hogy hozzátegyük: és becsületes, kitartó, hozzáértő munkát! Ugye ezt kezdtük ma reggel? (SJ)
