Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-24 / 20. szám

10 Szolnok megye múltjából 1987. JANUÁR 24. Az agrárproletárok harcos szószólója volt Várkonyi István emlékezete Szolnok városrendezési munkálatai során kialakult egyik legszebb terét a Váro­si Tanács 1968. május 19-én Várkonyi Istvánról, az ag­rárproletár és szegénypa­raszti mozgalmak kiemelke­dő harcosáról nevezte el, s ugyanazon a napon, halála félévszázados fordulóján, a szolnoki temetőben sírem­lék avatására is sor került. A fekete, svéd márványból faragott nemes egyszerűsé­gű síremléken aranyozott betűkkel a szöveg mindössze ennyi: „VÁRKONYI IST­VÁN 1852—1918”. Az első szám a ceglédi születésére, a második a szolnoki elhalálo­zására utal. A két város közt mindössze harminc ki­lométer a távolság, de ami közte történt, egy teljes em­beri élet. Hunya István, az egykori harcostárs, a MEDOSZ el­nöke síremlékavató beszéde Ebben az időben írja: „Nem én izgattam a mun­kásnépet, hanem az úri osz­tály kapzsisága ingerelte fel, én csak felvilágosítani akar­tam azt az egyszerű, tanu­latlan munkásnépet arról, hogy ő se barom, akivel szántani lehet, hanem em­ber, akinek jogai vannak. Szívesen elszenvedem a bör­tönt, mert azt az elvet, amit én hirdetek, nem lehet már megölni, az már termékeny talajba van ültetve. „Vár­konyi István” el is szenved­te a börtönt, 1898-ban Buda­pesten a Törvényszék: 10 hónap; 1899, Nyíregyháza: 6 hónap; 1900, Szolnok: 7 nap; 1901-ben izgatás miatt 3 hónap; 1903, Budapest: 2 hónap; 1904, Nagyvárad: 8 hónap; De még élete végén is kijutott neki a börtönből, hat hónapot kellett volna még letöltenie Szolnokon háborúellenes izgatás mi­att, de a büntetés megkez­dése előtt egy héttel meg­halt. Honnan is indult Várko­nyi István? 1852. Július 12- én született földmunkás szü­lőktől Cegléden, gyermekko­rában már cselédeskedett, napszámba járt, majd Bu­dapesten kőműveseknél ku­bikusként dolgozott. Mozgé­kony, ügyes természetével, a gyűjtött kis pénzét vállalko­zásba fektette, s a kapitali­zálódó fővárosban egziszten­ciát teremtett magának Le­érettségizett, majd jogot is tanult. Szociális érdeklődé­se 1889-ben a Magyarorszá­gi Általános Munkáspártba vezette. Maga vallotta az 1897. február 14—16-án Cegléden tartott földmun­kás kongresszuson: ,,A szo­cializmust 1889-ben ismer­tem meg, s ifaidőn olyannak találtam, mely úgy a föld- míveléssel foglalkozó kisva- gyonúak, mint a földmívelő munkások agyonkinlódás miatti kétségbeejtő — álta­lam is átélt — egyedül hely­zetükön javító eszmének ta­láltam, ezért kimondhatatla­nul lelkesültem érte.” Várkonyi István, amikor kiviláglott, hogy az SZDP Először T .Sason, majd T. Földváron és Rákócziban ugrattam szét ilyen titkos gyülekezést; a többi község­ben csak utólag jött tudo­másomra ilyen gyűlés...” A főszolgabíró a további­akban beszámol arról, hogy figyelmeztetése dacára „leg­több birtokos elengedte az angáriát a munkások köve­telésére, mert látták azt, hogy különben a kapálásra felvállalt kukorica földjét ott hagyták.” Véleményét így summázza: „A sztrájk jellegű mozgalom tehát el­érte azt az eredményt, hogy sokak emlékezetében meg­maradt : „Eljöttünk, hogy halálának 50, évfordulóján lerójuk kegyeletünket egy olyan ember sírjánál, aki egész életét az agrárprole­tárok sorsának jobbra fordí­tására szentelte, abban az időben vállalta a harcot, amikor három millió agrár- proletár volt Magyarorszá­gon.” A Földmívelő című lapja megjelenése és a ceglédi kong­resszus eredményezte, hogy Várkonyi István és társai tevékenysége folytán rob­bant ki a legnagyobb ará­nyai aratósztrájk az Alföl­dön, 1897 nyarán. A mozga­lom Szabolcsban és Szat- márban érte el a tetőpontját, amikor - is . 1898 januárjában nyílt földosztó kísérletekre került sor, amelyeket orszá­gos megtorló intézkedések követtek. vezetősége halogatja az ag­rárproletár tömegek szerve­zését, a szegényparasztokra és az agrárproletárokra támaszkodva 1897-ben meg­alakítja a Független Szoci­alista Pártot. A ceglédi kongresszus meghatározza: „Magyarország Független Szocialista Pártja nemzetkö­zi, mely nem ismeri a nem­zetek, születések és birto­kok, sem semmi más címe- ni kiváltságok előjogát. s kinyilatkoztatja, hogy a nép kifosztása, szabadságának korlátozása s leigázása elle­ni harcot nemzetközinek tekinti. „A ceglédi földmun­kás kongresszuson 53 község — közte a Tiszazug számos községe — vett részt, akik hazatérve nekifogtak a föld­munkásegyletek szervezé­sének. A Szolnok Megyei Levél­tár gazdag anyagából talán a legjobb áttekintést nyer­hetjük az agrárszocialista mozgalmakra vonatkozóan a tiszaföldvári főszolgabíró, Bagosi Károly alispánnak küldött, összefoglaló jelenté­séből. „ . . , A szocialisztikus irányú mozgalom járásom területén 1897. március hó első felében kezdődött. A- zon év február havában ugyanis Cegléden munkás congresszus tartatott, amelyen járásomból is meg­jelent néhány munkás,... a congresszusról hazajövet an­nak határozatához képest bejárták a községeket s a munkásokat arra izgatták, hogy szervezkedjenek, az angáriát és a robotot töröl­jék el, az aratási szerződése­ket ne tartsák be. Az izga- tókat. . . nyomon követ­tem .. ., mindegyiket 100— 100 Ft-tal büntettem . .., a munkások legtöbb község­ben, de különösen T.Sason, T.Kürtön, Cibakházán, T. Földváron, Csépán, K.szt. mártonban, T.Vezsenyen, T. N. Réven és Rákócziban el­kezdtek titkon gyülekezése­ket tartani, és a Földmívelő c. Várkonyi István által szerkesztett lapra pénzt gyűjteni. a munkabérek úgy a kuko­ricánál, mint az aratásnál és cséplésnél felemeltettek, a robot, vagyis az aratási szer­ződésben különféle előnyö­kért kikötött vegyes napszám és az angáría pedig elen­ged tettek.” Mielőtt a főszolgabíró to­vábbi megállapítása'ból idéznék, érdemes Bagosi Ká­roly alispán helyzetelemzé­sét megnézni: ..... Agrár socialisticus és aratási sztrájk mozgalmak azonban, melyek mondhatni a várme­gye majd mindenik részén előfordultak kisebb-nagyobb mérvben,... azok ellenében rendkívüli intézkedésekhez is kellett nyúlni,... szüksé­gessé vált, hogy a vármegye területére karhatalmi erő­ként két század katonaság és 65 főnyi csendőr-erősítés rendeltessék ki, mert a vi­szonyok olyanok voltak, me­lyek komoly aggodalmat tá­masztottak arra nézve, hogy a rendes karhatalmi erővel a közrend és vagyonbizton­ság fenntartható nem lesz.” Az alispán a megyei átte­kintés után a legsúlyosabb agrárszocialista megmozdu­lásról számol be: „1897. 'jú­nius hó 15-én egyik cibak- házi nagyobb gazdaságba idegen munkások érkezvén, a helybeli munkások ezek­nek munkába állását meg­akadályozni akarván, a fő­szolgabíró az izgató munká­sok közül 3 egyént letartóz­tatott. Midőn azonban a le­tartóztatott egyéneket a szolnoki kir. törvényszékhez akarta kísértetni, s e célból azokat a tiszaföldvári csend­őrségnek átadta, mintegy 100 főből álló munkáscsoport a közeli Cibakházáról átjött, s .. . követelte a letartóztatott egyének szabadon bocsájtá- sát. A főszolgabíró ... hoz­zám katonaság kirendelése iránt sürgönyözvén, Szol­nokról egy század katona­ság azonnal kirendelte­tett ...” Tegyük hozzá, hogy Cibakházára is ki kellett egy század katonaságot rendelni. Hősöket nevelt a mozgalom A főszolgabíró jelentésé­ből megtudjuk: „A szocialis­ták ellen kb. 150 esetben al­kalmaztam pénzbüntetést, melyeket vagyontalanság miatt elzárásra változtattam át... Szocialista egylet ala­kult 9 esetben és pedig T.- földváron kettő, Cibakhá­zán, T. N. Réven, T. Kür­tön, T. Ugon, K. szentmár- tonban, T. Vezsenyen és Rá­kócziban egy-egy .. . Vala­mennyi ilyen szocialista egy­letet feloszlattam, pénzüket, irományukat lefoglaltam, s működésüket beszüntet­tem .. A hosszú jelentésből emel­jük ki a legjelentősebbet. Hegyes Gábor cibakházi asz­talos, az egyik főszervező tragédiáját. A letartóztatá­sok, üldözések végül is oda­vezettek, hogy amikor a fogházban töltött időre tőle az ottani kosztpénzt be akarták hajtani, a csendőrök­kel való dulakodás közben a szuronyt megragadta, s a csendőr „hiába igyekezett szuronyát kiszabadítani,. .. a másik csendőr társa ve­szedelmét látva lőfegyverét használta Hegyes Gábor el­len, s a has tájékán meg­lőtte,” 1897. november 27-én mintegy 200 társa kísérte koporsóját. A „rendre” 8 csendőr vigyázott. Hegyes Gábor mártírhalá­la csuk egy a sok közül, de példájával sokakat lelkesí­tett a földért, és szabadságért vívott küzdelemben. Várko­nyi István mozgalma ilyen hősöket nevelt, maga is val­lotta : „odaállok a harcosok sorába, s akkor leszek iga­zán boldog, ha a küzdelem hevében azt fogom észre­venni, hogy mindig az elsők között harcolok.” Várkonyi István egész életén át ezt cselekedte. 1915-ben családjával együtt Szolnokra költözött, a Ma­dách u. 6. számú házban élt nehéz körülmények közt. Hamvai a szolnoki régi ref. temetőben nyugodtak. 1967. november 10-én került át a Városi Tanács által adomá­nyozott díszsírhelyre, ahol 1968. május 19-én síremlékét felavatták. Azóta szobor is van a Várkonyi István té­ren, Grantner Jenő szob­rászművész szép alkotása. Kaposvári Gyula Felvilágosított, nem izgatott Sztrájkok Szolnok megyében II négyezer éves külkereskedelem bizonyítékai Besenyszög határában A Millér-csatorna új medrének építése közben egyéb korszakok leletei mel­lett rézkori sírok is előke­rültek Besenyszög határá­ban. A korszakban általá­nos temetkezési szokások szerint a halottakat zsugo­rítva, behajlított kézzel, fel­húzott lábbal, a férfiakat a jobb, a nőket a bal oldaluk­ra fektetve helyezték a sír­ba. Ugyanakkor a szemé­lyes használati tárgyaikból, ékszereikből, eszközeikből is tettek melléjük, illetve a gazdagabbaknak több, a szegényebbeknek keve­sebb edényben ételt-italt is biztosítottak a túlvilágra is. A halottakat valószínűleg A korallos férfisír edényei restaurálás után zonyítékát jelenti az egyik gazdagabb férfisírban ta­lált vörös koralldarab. Ez csak a Földközi-tengerből származhatott, legnagyobb valószínűséggel a görög szi­getvilágból. Azt nem tudjuk megmon­dani, hogy a tulajdonosa, akivel eltemették, az hozta-e magával, vagy egy kereske­dő járta be ezt az utat azért, hogy áruját értékesítse, másért elcserélje, vagy több kézen ment át míg a Kár­pát-medencébe eljutott, de számunkra nem is ez most a legfontosabb, hanem az, hogy immár dokumentálni tudjuk az Égeikummal va­ló közvetlen kapcsolatot. A különböző ékszerek, tárgyak cseréjénél is fontosabb do­log volt az, hogy a kereske­delem segítségével a külön­böző technikai újítások gyorsan ismertté váltak nagy területeken, a különböző kultúrák, törzsek állandó kapcsolatban voltak egy­mással. Ez pedig a fejlődés nagymértékű felgyorsulá­sát eredményezte, nagy tár­sadalmi mozgások, átréteg- ződések történtek ebben a korszakban. Mindezeket a messzire ve­zető következtetéseket olyan apró, első pillanatban talán értéktelennek tűnő le­letek feltárásából, vizsgála­tából vonhatja le a régész, Gazdag férfi sírja Férfisír, amelyben a koralldarabot találták legszebb ruhájukban te­mették el, de mára csak legfeljebb a ruhadíszek ma­radták meg. A női sírok szinte mindegyikében talál­tunk a deréknál sorosan el­helyezkedő korongos mész­kőgyöngyöket, amelyeket -eredetileg felfűzve, övként viselhettek. Ezt sokszor hosszabb-rövidebb csön­gőkkel is díszítették. Nem véletlen azonban, hogy a kis temetőben talált legértékesebb ékszer, egy vastag, tömör rézkarperec egy férfi karján volt. hi­szen ez akkor elsősorban a gazdagságot, a hatalmat szimbolizálta, nem a deko­ráció volt az elsődleges cél­ja. A régészek számára pe­dig ez az őskori távolsági kereskedelem jó bizonyíté­ka, hiszen az Alföldön nin­csenek rézérc lelőhelyek. Nyersanyagot legköze­lebb az erdélyi Érchegység­ben lehet találni akár ter­mésrézként is, vagy Jugo­szláviában a felszínhez kö­zeli, gazdag rézoxid tartal­mú ereket termelték ki. A Rudna Glaván (Jugoszlávia) feltárt, biztosan erre a kor­ra tehető őskori bányában a datáló edénytöredékek mellett a szerszámaikat is megtalálták, és a munka­szervezetet is rekonstruálni lehetett a feltárt jelenségek alapján. Ez nemcsak techni­katörténeti érdekesség. ha­nem a társadalom fejlődésé­ben is fontos fordulópontot jelez. Ekkor kezdődött egyes embercsoportok bizonyos te­vékenységekre. feladatok elvégzésére való szakosodá­sa, vagyis a szakmák kiala­kulása. A fémfeldolgozás, a bá­nyászat csak néhány, ked­vező geológiai adottsággal rendelkező területen fejlőd­hetett ki, míg az igény a rézékszerekre, később a na­gyobb eszközökre (baltákra, csákányokra) egyre csak nőtt, hiszen minél ritkább, minél értékesebb, nehezeb­ben beszerezhető valami, annál inkább alkalmas a gazdagság és a státusz ki­fejezésére. Ezt akár mai példákkal is igazolhatjuk. A fémművesség és a tár­sadalmi rétegződés megin­dulásának egybeesése több olyan következménnyel járt, amelyek közül talán az egyik legfontosabb a na­gyobb távolságokat bejáró kereskedelem megélénkü­lése volt. Ennek a kereske­delemnek egy másik, szin­tén a besenyszögi temetőből származó nagyon fontos bi­vagy az avatott érdeklődő, amelyek hazánk történelmé­nek rekonstruálásában fontos mozaikszernek lesz­nek. Ebben a munkában mindenki részt vállalhat, aki a környezetét óvó értékeit megmenteni akaró szemmel nézi, nem megy el történeti értékeink pusztulása mel­lett. A besenyszögi leletek megmentését is egy helyi lakosnak köszönhetjük, aki értesítette a szolnoki Dam­janich János Múzeum régé­szeit a leletek előkerülésé­ről. Dr. Siklód! Csilla

Next

/
Thumbnails
Contents