Szolnok Megyei Néplap, 1987. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
1987. JANUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megrendelésük van elég A Jászberényi Hűtőgépgyárban Szabó István vezérigazgató-helyettes foglalta össze a tervét túlteljesítve 5 milliárd forintnál többet termelő nagyvállalat idei feladatait : _ Amint beköszönt a jobb i dő, vállalatunk évek óta az érdeklődés középpontjába kerül: a hazai háztartási hűtőgépellátás gondjait van, aki rajtunk akarja számon kérni. A hiányt tapasztalva sokan azt hiszik, hogy nem törődünk a belkereskedelem ellátásával, pedig ez nem így van. Az itthon eladott termékeink között évek óta növekszik a nagy űrtartalmú, a magasabb csillagszá- mú és a fagyasztó berendezések aránya, tavaly a belkereskedelemnek szállított 260 ezer háztartási berendezés 40 százaléka esett ezekbe a kategóriákba. A belkereskedelmi szervekkel egyeztetve az idén is 260 ezer jászberényi hűtő- és fagyasztó- szekrény jut a boltokba, az említett 40 százalékos arány pedig tovább növekszik. PerSzabó István sze a felmérések szerint 330 —340 ezer termékünkre lenne vevő, kapacitásainkat azonban nem tudjuk bővíteni, és exportkötelezettségeinknek is eleget kell tennünk. A hiányzó háztartási hűtőgépeket a belkereskedelem szocialista importból pótolja. A háztartási berendezések értékesítésénél maradva tőkés piaci értékesítésünk és ottani áraink sem növekednek. Mi azt is nagy eredménynek tartjuk, hogy a tavalyi exportárakat sikerült megőrizni, hiszen erre a piacra ma a háztartási hűtőgép árának csökkenése a jellemző. Mint évek óta, az idén is 25 ezer háztartási berendezést exportálunk az NDK- ba. Nem tagadom, a Hűtőgépgyár sok iparvállalatnál kedvezőbb helyzetben van, hiszen mind a három értékesítési relációban elegendő megrendelése van, mi több, ki sem tudja elégíteni vevőink vásárlási igényeit. Az idén kapacitásbővítő beruházásra nem vállalkozhattunk. a folyamatban levő fejlesztések a technikai korszerűsítések, a külső kooperáció, illetve az élőmunka kiváltását szolgálják. A termelés növelésének véleményem szerint a korábbinál jóval rugalmasabban szabályozott tőkés import is korlátot szab. Jövedelmezőségünk javítása érdekében változtatunk viszont termékszerkezetünkön: a termelés az igényesebb hűtő- és fagyasztó berendezések felé tolódik el. 1987-ben 100 ezer energiatakarékos háztartási .gépet készítünk (ezek áramfogyasztása 25—30 százalékkal kisebb elődeikénél), újdonság lesz a termékskálán a 200 literes fagyasztószekrény vagy a 320 '120 literes hűtő- fagyasztó kombináció. Ügy tervezzük, hogy 4—5 szélességben és magasságban új Itthon jobb választék Megújuló termékszerkezet Nem bírják bérrel méretű, típus gyártására készülünk fel, közülük egyesekből csak „0-széria” készül el ebben az évben, de lesz olyan is, amelyet sorozatban gyártunk. De nemcsak a háztartási „vonalon” várható újdonság: szovjet partnereinknek kisebb méretű, ám nagyobb teljesítményű olaj- hűtőket, illetve új típusú áruházi berendezéseket kínálunk, új, jobb hőleadásra képes alumínium radiátorokat is gyártunk, egy nyugati céggel közösen kívánunk kifejleszteni korszerű élelmiszeráruházi eszközöket. A közgazdasági környezet a Hűtőgépgyárnak sem kedvez, számításaink szerint minden 100 forintnyi nyereségünkből 82—84 forintot vonnak el. A hazai alumínium és vaskohászati alapanyagok árának jelentős növekedésére kell számítanunk, és ennek hatását sem ellensúlyozhatjuk árnövekedéssel. A tőkés importárak is nőnek, ráadásul tavaly romlott a forint árfolyama is. Mindez azt jelenti, hogy a nyereséget növelni, hiszen jelentős termelésnövekedés sem várható, csak a költséggazdálkodást jelentősen javítva tudjuk. A tervezett 6,5 százalékos keresetnövekedést például csak akkor valósíthatjuk meg, ha a nem fizikai dolgozók számát mintegy százzal csökkentjük. Ezek a dolgozóink vagy vállalják a produktív fizikai munkát, és ezzel hozzájárulnak a termelés növekedéséhez, vagy elmennek a Hűtőgépgyárból. Megjegyzem, a „létszámleépítés” elsődleges célja nem a bérmegtakarítás: az adminisztratív munkaterületeken az elmúlt években végrehajtott szervezések, a számító- gépesítés után kevesebb ember is képes megoldani a feladatokat. Ott jártunkkor a Jászberényi Műszeripari Szövetkezetnél sem készült el még a tavalyi esztendő gazdálkodását pontosan tükröző mérleg. Az azonban biztos, hogy az esztendő jobban sikerült a tervezettnél: a tervezett 260 millió helyett mintegy 280 millió forintos árbevétel, a 44 milliós nyereség helyett pedig körülbelül 46—47 millió forintnyit várnak a MI- COOP-nál. Nagy János műszaki vezető 1986 egyik legfontosabb eredményének a tőkés exportterv túlteljesítését tartotta: — A 10 milliós többlettel összesen 35 millió forintért adtunk el az NSZK-ba és Ausztriába gépkocsi reléket. A növekedést úgy érhettük el. hogy sikerült javítani a Siemensnek szállított termékek minőségét, és a tőkés export növelésére kiírt pályázatban részt véve sikerült megteremteni a kapacitások kihasználásának pénzügyi fedezetét. meg- tudtuk fizetni többet teljesítő dolgozóinkat. Az idén a tőkés exportot tovább kívánjuk növelni, újra részt veszünk a pályázatokon. most azonban a kivitel növelését megalapozó, igen gyorsan megtérülő termelés- növelő beruházási terveink valóra váltásához szeretnénk így anyagi támogatást kapni. Szerelőcsarnokot akarunk építeni, és gépeket vennénk a „pályázati” pénzből, és ha tervünk valóra válik, évente 2,1 millió helyett 3 millió relét gyárthatunk. A vevője már most megvan a terméknek. Vevőnk a hagyományosnak számító szovjet és bolgár piacon is lenne túlnyomásos kábelvédelmi készülékeinkre, de hogy a tavaly 120 millió forintos szocialista export- bevételt az idén elérhetjük-e, az a még meg nem kötött államközi szerződésektől függ. Ez a bizonytalanság nagyon megnehezíti tervező munkánkat. Több új termék gyártásának megkezdésére is keressük a lehetőséget, külföldi és hazai cégekkel tárgyalunk az esetleges szállításokról. Egy olasz vállalatnak tavaly eladtunk egy, a gázok rendszerességének mérésére szolgáló hygrometert. A vevő elégedett volt a minőséggel, most egy nagyobb megrendeléssel biztat bennünket. (Megjegyzem egyetlen műszer több ezer dollárba kerül.) Megvásároltunk egy vízműveknél használatos vegyszeradagoló szabadalmat is, most készítjük a prototípust, amit a BNV-n be is mutatunk. A csúcstechnológiát képviseli a termék minőségét és a műszaki paraméterei a gyártás során folyamatosan ellenőrző és kiértékelő mikroprocesszorral működő mérőműszerünk is. A sokoldalúan hasznosítható berendezés egy változata tavaly sikerrel vizsgázott a Siemens cégnél: nagy sorozatban készülő relék minőségének ellenőrzését bízták rá. Nagy János Termékszerkezetünk tehát egyre korszerűsödik, ez piaci esélyeinket javítja, de rengeteg gondot is okoz. Egyre inkább a munkaigényes elektronikai ipar felé tolódik profilunk, hiába növekednek folyamatosan a teljesítmények. a kereseteket 15 százaléknál jobban semmiképpen sem tudnánk, sőt még tíz százalékot sem ígérhetünk, a nyéreségből a beruházásokra is jutnia kell. V. Szász József Ex a struktúra-átalakítás Fejlesztés és visszafejlesztés A gazdaság, s azon belül mindenekelőtt az ipar termelési szerkezetének módosítása, átalakítása idestova másfél évtizede napirenden szerepel. Kezdetben az volt a cél, hogy minden vállalat törekedjen termelési és termékstruktúráját a gazdaságosság jegyében javítani, korszerűsíteni. A hetvenes évek derekán az exportfejlesztő hitelek intézményesítése a gazdaságos export növelését állította a struktúra módosítás középpontjába. S bár a gazdaságos export fokozása mindazóta időszerű, a nyolcvanas években nyilvánvaló lett, hogy a szerkezetátalakításnak a gazdaságtalan termelés visszaszorítása is nélkülözhetetlen eleme, eszköze, módszere. Az ilyen komplex jellegű — fejlesztésből és visszafejlesztésből összetevődő — struktúra-átalakítás rendkívül lassú, erőtlen, s különösképp érvényes, helytálló ez a megállapítás a visszafejlesztésre. A magyar gazdaság . e tekintetben — termelési struktúra külgazdasági következményekhez igazodó alakításában — jócskán elmaradt azoktól a változásoktól, amelyek világszerte kibontakoztak és felerősödtek. Juttatni és kivonni Az ok-okozati összefüggések láncolatát követve elsőként arra kell emlékeztetni, hogy a magyar gazdaságban hosszú évtizedeken keresztül a termelési struktúra alakításának csak égjük módszerét, eszközét alkalmaztuk; nevezetesen egyik-másik termelési ágazatot a többinél erőteljesebb ütemben fejlesztettük. Erre utal példának okáért a közúti járműfejlesztési program, az alumíniumipari, a petrolkémiai, a számítástechnikai program. Ilyen szerkezetátalakító programjaink ugyan ma is vannak — például a gyógyszer- és növényvédőszer-, az intermediergyártás fejlesztése —, sőt ezekhez még úgynevezett hatékonyságnövelő, ráfordításcsökkentő központi gazdaságfejlesztő programok fs társulnak, s továbbra is változatos kedvezményben részesülnek az exportíejlesz- tések. Lényegbe vágó azonban az a különbség, hogy a korábbi szerkezetre ható programokat beruházási fellendülés közepette hajtottuk végre, napjainkat viszont a beruházási lehetőségek szűkössége jellemzi. Ugyan számos elemzés, vizsgálat tisztázta, melyek a gazdaság, az ipar különösképp jövedelmező, gyorsabb fejlődésre is képes szakágazatai, vállalatai, csakhogy a kevesebb fejlesztési forrásból számukra is kevesebb jut, s így a szerkezetmódosító hatás a kívánatosnál, a szükségesnél gyengébb. S mi a helyzet az úgynevezett visszafejlesztéssel, a gazdaságtalan, s a jövőben sem jobbítható termelés visz- szaszorításával, megszüntetésével? Nincs értelme tagadni, hogy ez a feladat a társadalmat, a gazdasági vezetést, a gazdaság intézmény-rendszerét egyaránt felkészületlenül érte. A folyamatos és dinamikus gazdasági fejlődés évtizedeiben kialakult közgondolkodásunk, s a gazdaság ügyesbajos dolgait elrendező gazdaságvezetési gyakorlatunk számára szinte természetellenesnek tűnt, hogy gazdasági tevékenységet, vállalatot vissza lehet, sót kell „fejleszteni”, hogy a gazdasági szervezetek a gondjaikra bízott, a kezelésükben lévő társadalmi tőkét nemcsak juttatni, elvonni, kivonni is lehet, épp annak érdekében, hogy másutt hatékonyan gazdálkodjanak vele. Esztendőkig tartott, amíg a köztudat — úgy-ahogy — befogadta, de csak általánosságban, s nem esetenként konkrétan a visszafejlesztés elkerülhetetlenségét, s amíg a jog- és pénzügyi rendszer kialakította a gazdaságtalanul működő vállalatok, a gazdaságtalan termelés kezelésének, visszaszorításának, megszüntetésének módjait, a munkaerő és a társadalmi tőke mozgásának, átcsoportosításának feltételeit. A megszüntetés is pénzbe kerül Még egy oka volt — van és lesz — annak, hogy a gazdaságtalan 1 tevékenységek visszaszorítása rendkívül lassú. Az úgynevezett visszafejlesztés feladatát azzal — az egyébként igaz állítással — igyekeztünk a közvéleménynyel elfogadtatni, hogy a gazdaságtalan termelés a nemzeti jövedelmet fogyasztja, következésképpen, ha visszaszorítjuk, ha mérsékeljük arányát, a költségvetés terhei is csökkennek, bevételeiből többet fordíthat más célokra. Az érveknek ez a sora helytálló, de egyoldalú. Figyelmen kívül hagyja, hogy bizony a visszafejlesztésnek, az ilyen jellegű struktúraalakításnak is van ára, mintegy beruházási költsége. Az elmúlt évben a kormány három számottevő termelési ágazat, a szénbányászat és a vaskohászat, valamint a húsipar struktúra-átalakítási programját hagyta jóvá, s ezek mindegyike mil- liárdokat vesz igénybe. Egyébként arról sem szabad megfeledkezni — mert ez is lassítója a folyamatnak —, hogy a gazdaságtalan termelés is valamilyen szükségletet elégít ki, s ha okkal-jog- gal visszafejlesztjük, megszüntetjük, a szükségletet más forrásból, általában importtal kell kielégíteni. Népgazdasági szinten tulajdonképpen ez is a visszafejlesztés költségszámláját növeli. Aligha kell folytatni a bizonyítást, hogy a termelési szerkezet módosítása, a külgazdasági követelményekhez való igazítása — haladjon az egyes szakágazatok koncentrált fejlesztése, avagy a gazdaságtalan termelés visszafejlesztése útján — ráfordításigényes teendő, folyamat. Emellett a mi gazdaságunkban, társadalmunkban a struktúrakorszerűsítés munkaerő-emberi vetületét is messzemenően figyelembe kell venni. A struktúra-átalakítás teendőinek, lehetőségeinek és fékezőinek áttekintése napjainkban azért különösképp időszerű, mert a népgazdaság idei tervében — az erről közölt tájékoztatóban — szembetűnő gyakorisággal szerepel ez a feladat. Többi között ilyen megfogalmazásban: az iparban meg kell gyorsítani a termelés szerkezetének korszerűsítését... a bányászatban, a vaskohászatban és a húsiparban a racionalizálási és szerkezet- átalakítási programokat következetesen meg kell valósítani ... a gazdaságtalan termelés visszaszorítására az eddiginél határozottabb lépéseket kell tenni... fel kell gyorsítani a népgazdaságban a munkaerő és a társadalmi tőke mozgását... a fejlesztési forrásoknak a jövedelmező vállalatokhoz való át- áramlását... Egyedüli többletforrás Miért került ilyen hangsúlyozott módon előtérbe az ipar termelési struktúrájának gyorsabb tempóban történő átalakítása? A gazdasági fejlődés menetében időről időre olyan csomópontok érlelődnek, keletkeznek, amelyekben találkoznak, egyesülnek a kívánatos, a tervezett gazdasági folyamatokat szolgáló feladatok. Ilyen értelemben csomópont és kulcsfeladat most a struktúra-átalakítás, s annak gyorsítása. A magyar gazdaság teljesítménye az utóbbi két évben stagnált, külgazdasági egyensúlya romlott, külföldi adósságállománya emelkedett. Illuzórikus 'lett volna 1987-re a külgazdasági egyensúlyi helyzet alapvető megváltoztatását célul tűzni, legfeljebb az eladósodás folyamatának mérséklésére vállalkozhatunk. Ám ennek is az a feltétele, hogy a magyar gazdaság teljesítménye ismét növekedjen. Csakhogy ehhez is többletforrások, eszközök kellenek, ilyeneket viszont az 1986. évi gazdasági teljesítmény nem biztosít. A szerény mértékű élénkítéshez többletforrást csak a termelésben már lekötött társadalmi tőke hatékonyabb fel- használása nyújthat. S ezen a ponton kapcsolódik a struktúra-átalakítás, a termelési szerkezet korszerűsítése— mint feltétel — a gazdasági növekedés élénkítéséhez, a termelőeszközök és a munkaerő hatékonyabb, több jövedelmet alkotó hasznosításához. Garamvölgyi István A Cserkeszőlői Magyar— Román Barátság Tsz- ben javában folyik a: erő- és munkagépek va lamint speciális eszkö zök javítása, karbantar tása. Mivel a géppark elöregedett, így több alkatrészt is pótolni kell egy-egy gépen. Az alkatrészek, anyagok többségét az Agroker Vállalat biztosítja (Fotó T. Z.) Évkezdet a Hűtőgépgyárban és a MlCOOP-nál
