Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. DECEMBER 6. Mit hoznak a genfi tárgyalások? Reykjavik és Texas Mit hoznak a jövőben a leszerelésről folytatandó genfi tárgyalások? Mivel kristálygömbünk nincsen, csak a közelmúlt mérlegéből indulhatunk ki. Az izlandi fővárosban megtartott csúcstalálkozón karnyújtásnyira került egy olyan megállapodás lehetősége, amely jelentőségét tekintve messze túlmutatott volna a SALT- szerződéseken. Nemcsak korlátozta volna a kor legveszedelmesebb fegyvereit, hanem lehetővé vált volna, hogy egy évtized alatt megsemmisítsék a nukleáris, hadászati támadófegyvereket, teljesen felszámolják az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakétákat, radikálisan csökkentsék az Ázsiában telepítetteket. Mesterséges ködfüggöny Az izlandi találkozón a csillagháborús tervekhez való makacs amerikai ragaszkodás hiúsította meg a megegyezést, amelynek eléréséért a Szovjetunió félútnál messzebb ment el. A megbeszélésekről vezetett jegyzőkönyvek azt tanúsítják, hogy minden egyéb kérdésben megállapodás körvonalazódott. Mégis mennél mesz- szebb kerülnek Reykjavíktól, annál érzékelhetőbb az a mesterséges ködfüggöny, amellyel az ott történteket akarják körülvenni. Ami például a hadászati rakétákat illeti: azt terjesztik felelős washingtoni kormányférfiak, hogy Reagan elnök ott csupán a ballisztikus rakéták leszerelésébe ment bele. Ez pedig a nukleáris fegyverekkel felszerelt hadászati bombázókat, manőverező robotrepülőgépeket nem érintené. Háborítatlan maradna hát azoknak az üzleti haszna, akik ezek fejlesztésében érdekeltek. (Többszáz alvállalkozó mellett leginkább a Boeing, a General Dynamics és a McDonnel- Dougles cégek érdekeltek ez ügyben.) Sajnos a Reykjavik felülvizsgálatára irányuló próbálkozások irányába mutat az az amerikai döntés, amely az 1919-ben kötött SALT—2 megállapodás felrúgását jelenti. Igaz, ezt a szerződést az amerikai törvényhozás sosem ratifikálta, ám az Egyesült Államok, a Szovjetunióhoz hasonlóan, mindmostanáig megtartotta. Május 27-i nyilatkozatában helyezte Reagan elnök először kilátásba azt, ami most megtörtént : a Texas állambeli Carswell légitámaszpontra megérkezett a 131., nukleáris töltetű, manőverező robotrepülőgépekkel felszerelt B— 52-es nehézbombázó. Az 1979-es SALT—2 szerződés ötödik cikkelye szerint pedig 130 lett volna a megengedett felső határ. Ez tehát a SALT—2-nek, a fegyverzetkorlátozás ügyében kötött eddigi legfontosabb szerződés tudatos áthágása. Hamis vádak Aligha véletlen, hogy az amerikai döntés ez esetben is — akárcsak Reykjavik mérlegének felülvizsgálatakor — a légi indítású robotrepülőgépekkel függ össze. Természetesen nemcsak profitérdekekről van szó, hanem bizonyos katonai jellemzőkről, amelyek ezt a fegyverfajtát a Pentagon stratégiái számára roppant vonzóvá teszik. A légi indítású hadászati robotrepülőgépek hatótávolsága jelenleg mintegy 2600 kilométer, rendeltetésük: nagy pontosságú atomcsapások végrehajtása a Szovjetunió területének gyakorlatilag szinte teljes mélységében. Felderítésük és leküzdésük nehézsége és nagy pontosságuk miatt „népszerű,, e fegyverfajta a katonai tervezők körében. Szovjet részről tételesen visszautasították azokat a vádaskodásokat, amelyek állítólagos szovjet szerződésszegésekkel kívánták volna igazolni a SALT—2 hatálytalanítását. Kifejtették például, hogy a bécsi SALT- szerződés által tiltott adatokat, (rakétasúly, célba juttatott súly, rakétaátmérő, hatóanyagtípus) sosem titkosí- tották. Ami pedig azt az amerikai vádat illeti, hogy „szerződésen felüli”, második ballisztikus interkontinentális rakétát hoztak volna létre, az SS—25-öst — ilyen rakéta egész egyszerűen nincs. A NATO terminológiában így nevezett rakéta a szovjet fegyveres erőknél RSZ—12 néven nyilvántartott hadászati eszköz korszerűsített változata; a modernizálás a szerződés szerint megengedett. Cowboymentalitás Reykjavik felülvizsgálata, az SDI-hoz való makacs ragaszkodás és a texasi hír, amelyet a BBC kommentátora „a cowboy-mentalitás megnyilvánulásának” minősített, nem ad kitörő optimizmusnak alapot a folytatódó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban. Ám az elsietett következtetésektől mégis óvakodni kell. Az Egyesült Államok aligha teheti meg, hogy semmibe vegye saját szövetségesei álláspontját. A jelek azt mutatják, hogy a jövő év elején összeülő kongresszus, amelynek immár mindkét házában a kisebbségi helyzet jut osztályrészül az elnök pártjának, némileg szkeptikusab- ban tekinthet a Pentagon eddigi kiemelt státuszára. Nem lehet tehát kizárni, hogy a nagyformátumú szovjet békekezdeményezések végül mégis elvezetnek egy megállapodáshoz. Ámde akkor is kár az elveszett időért, kár a veszélyes és kockázatos kitérőkért. Vajda Péter Lengyel szakszervezetek Új partneri viszony Egy igen nehéz, küzdelmes korszakot zárt le a lengyel szakszervezeti mozgalom vasárnap végétért kongresszusa. A szervezet újjáépítésének időszaka befejeződött, az aktivisták energiájuk nagy részét ezután kizárólag az érdemi munkának szentelhetik. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetét, az elkövetkező évek gigantikus és igen bonyolult feladatait számba- véve aligha lesz idő a pihenésre. Már csak azért sem, — s ez volt a kongresszus egyik legfontosabb politikai mondanivalója — mert a mozgalom nem egyszerűen a munkásérdekek következetes védelmezője, az igények és a követelések megfogalmazója, minden lényeges döntés részese, és ami megintcsak nagyon fontos a megvalósításban, az ország vezetésének aktív partnere akar lenni. Az 1981-ben bevehetett szükségállapot egyik intézkedéseként valamennyi lengyel szakszervezet működését megszüntették. A nulláról kellett tehát elkezdeni a mozgalom újjáépítését. A szakszervezeti törvény értelmében először az) iüzemi szakszervezetek alakulhattak újjá, majd 1983-tól lehetővé vált egyes szakmákat orszá ■ gosan képviselő tömörülések létrehozása is. Egy évvel később, 1984-ben Bytomban megalakult az üzemi szakszervezeteket és az országos szakszervezeti tömörüléseket igen lazán összefogó OPZZ. Ebben minden tagszervezet megtartotta teljes önállóságát és az országos tanács csak olyan ügyekben kapott jogot képviseletükre, amelyekben megszerezte előzetes hozzájárulásukat. Ez a szervezeti felépítés lényegében most, a kongresz- szus után is változatlan maradt. A központi .irányítás hiánya egyesek szerint gyöngíti a mozgalmat. A többség azonban úgy vélekedik, • hogy a tagszervezetek teljes önállósága a legjobb biztosíték arra, hogy a központi vezetés a tagszervezetek szoros ellenőrzése alatt marad. A megoldás életképessége fölött majd a gyakorlat próbája dönt. Nehézségek a kormány és a szakszervezetek partneri viszonyában biztosan lesznek, hiszen már eddig is voltak. A nézeteltérések azonban szinte kizárólag a kitűzött) JcVtlok megvalósításához szükséges eszközök megítélésében voltak. Abban teljes az egyetértés, hogy a legfontosabb feladat az ország gazdaságának talpraállítása, a megkezdett reformfolyamat következetes folytatása, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek érezhető javítása, a gazdaság gyorsabb növekedési pályára állítása. A szakszervezetek azonban egyes konkrét intézkedéseket úgy értékelnek, hogy azok nem ebbe az irányba hatnak. A szakszervezeti kongresz- szus kétségtelenül az év végének legkiemelkedőbb belpolitikai eseménye volt. Jelentősége azonban jóval az ország határain túlra mutat. Az esemény nemzetközi jelentőségét aláhúzta, hogy 50 külföldi szakszervezeti küldöttség és a Szakszervezeti Világszövetség delegációja is ott volt az ülésteremben. Ez újabb látványos bizonyítéka volt az OPZZ nemzetközi elismerésének, ami nyilvánvalóan nem csak lengyel érdek, de az egész haladó nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak is hasznára van. Zsebesi Zsolt Sarney sikere Ha Brazília, akkor Isaura — tartja az új honi szólás, s minden ^kétséget kizáróan nézettségi csúcsot döntögetett a most befejeződött tévésorozat. Gyanítjuk, hogy Isaura megtalált boldogsága a legkisebb mértékben sem befolyásolja majd a dél-amerikai ország boldogságát, pedig a szabadok és rabszolgák mai leszármazottai is szdmjúh ózzák a sikert, az örömöt, a nyugalmat. A felhőkarcolókkal teli városoktól az Amazonas őserdejéig Brazília 70 millió — mind etnikai, mind társadalmi, gazdasági és politikai szempontból — sokszínű népe huszonegy esztendő katonai kormányzata után az őszutón járult az urnákhoz, hogy a két évtizedes kényszerű csend után végre szavát hallassa ol'szágjos fontosságú kérdésekben is. Latin-Amerika legnagyobb országában új kormányzókat, szenátorokat és szövetségi képviselőket választottak, s az eképpen összeállt parlament feladata lesz az ország új, demokratikus alkotmányának kidolgozása. A választás mérföldkő a demokratikus fordulatot vett ország életében, hiszen most első ízben kapott „visz- szajelzést” Jósé Sarney elnök arról, hogyan vélekednek a polgárok kormányzásának másfél esztendejéről. A közvéleménykutatók persze nemcsak a Rabszolgasorsról, hanem a brazil elnökről is népszerűséget jeleztek. Sőt azt is megírták, hogy utoljára Juscelino Ku- bitschek elnök tudta magát oly mélyen belopni az emberek szívébe, mint most Sarney. Pedig az előjelek ugyancsak gyászosak voltak. Az ország a hatvanas-hetvenes évek sikerei után a gazdasági káosz határára jutott, miközben a környező államokban — elsősorban Argentínában — megindult demokratizálódás erjesztőleg hatott a társadalmi helyzetre. Értelmetlen pazarlás és befejezetlen presztízsberuházások fullasztották a gazdaságolt, százmilliárdos külföldi adósság nyomasztotta az államkasszát, az embereket pedig a csillagászati méreteket öltő infláció a munkanélküliség és az ezzel együttjáró nyomor keserítette. Aztán jött 1985 tavasza, amikor a katonák átadták az elnöki bársonyszéket a „civileknek”. Ám a megválasztott elnök, Tancredo Neves, a nagytekintélyű, tapasztalt politikus, a Brazil Demokratikus Mozgalom elnevezésű liberális párt elnöke váratlanul megbetegedett, s beiktatása előtt meghalt. Mongol műemlékek Megújuló kolostor Már a nomád mongol törzsek is figyelemre méltó s egyedi vonásokat viselő épületeket emeltek, de a szentélyek, kolostorok száma főleg a buddhizmus elterjedése (XV—XVI. sz.) után emelkedett. Századunk elejére már 700-nál is több ilyen jellegű épület volt Mongóliában. Az idő azonban kikezdte ezeket, így elkerülhetetlenné vált restaurálásuk. 1979-ben kezdték el például az Amarbajaszgalant kolostor felújítását, s a munkálatokban három esztendeje az UNESCO szakemberei is részt vettek. A mennyei nyugalom és boldoság nevét viselő kolostort az ország egyik legszebb buddhista építészeti emlékeként tartják számon. Mongólia északi részén, az IvenA gondos munka gyümölcse tott épületrészek felújíGol folyó festői völgyében, a XVIII. század első felében húzták fel a kolostor-együttes falait. Az akkori kor követelményeinek az épületek nemcsak a díszítés, belső kivitelezés, hanem az építészeti megoldások szempont-« jából is megfeleltek. Érdekesség például, hogy a főtemplom esővíz-elvezetése mai szemmel is korszerűnek mondható. Elnöksors Brazíliában Társadalmi ellenőrök vizsgálják: betartják-e az árkorlátozásokat (Fotó: U. S. News and World Report — KS) Sarney elnök belopta magát az emberek szívébe — egyik vidéki útján autogramot osztogat Sokan azt hitték, hogy a megválasztott elnökkel az újjászületőben levő demokrácia is sírba szállt. Maga az alelnöki posztról előlépő Jósé Sarney is úgy vélekedett ekkor, hogy „Brazília kor- mányozhatatlanná vált”. Ám nem siratóasszonyokért kiáltott, hanem csendes szívóssággal munkához látott. Hírmagyarázók találó kifejezésével élve sokkterápiát alkalmazott az ország ügyeinek rendbeszedésére. Első reformlépésként bevezette a cruzado-prtogramot (amejfy a cruzeirót felváltó új pénzről, a cruzádóról kapta nevét), s elrendelte az általános ár- és bérbefagyasztást. Ennek eredményeit elsősorban a fogyasztók érezték kedvezően: a tavaly még csaknem 500 százalékos infláció látványosan zuhant, s ma már évi tíz százalék alatt van. Bár új brazil gazdasági csodát emlegetni még korai lenne, bizonyos jelek a hőn állított stabilitásra utalnak. A gazdasági növekedés nyolcszázalékos, az ipar újra teljes kapacitással dolgozik, a kivitel egyre nő, aminek következtében valamelyest mérséklődött a külföldi adósság. Akadnak persze negatív tendenciák is. Az ár- és bérbefagyasztás révén ugyancsak megnőtt a belső vásárlóerő, s az igényeket mármár lehetetlenné vált kielégíteni. A legkülönfélébb termékek, élelmiszerek kerültek a hiánylistára. A legnagyobb konfliktust a húshiány okozta. Nos, a mostani nemzetgyűlési választások tétje éppen emiatt volt nagy: megszilárdult-e a brazil demokráciái, avagy változatlanul törékeny maradt? Az emberek hangulatán mélyebb nyomot hagyó húshiány vagy a gazdaság egészének pozitív mutatója alapján ítélik-e meg a választók Jósé Sarney reformpolitikáját? Az elnök koalíciós pártjának elsöprő győzelme egyértelmű választ adott. A brazilok nagyon is jól tudják, ma már van mit veszíteniük: talpraálló gazdaságot, a szegényeket támogató szociális programot, a közmunkák szervezését, a lassan bár, de fokozatosan megvalósuló agrárreformot. Hogy az elnök napjai giég- sem felhőtlenek? Hogy „liberális” politikája miatt Jósé Sarney magyarázkodni kényszerült saját pártjának konzervatív szárnya előtt? Mindenkinek egyformán kedvébe járni, úgy tűnik, lehetetlen. Ilyen az elnöksors Brazíliában Seres Attila Érdemes pár szót szólni Amarbajaszgalant eredetéről is. Az építésre Kanszi mandzsuriai császár adta ki az utasítást: a kiváltó okról megoszlanak a vélemények. A legenda szerint azért cselekedett így, hogy elterelje a figyelmet arról a kétségtelen tényről: gyanús körülmények között éppen az ő udvarában halt meg 1723-ban Zanabazar, a mongol lamais- ta egyház első vezetője. Az akkori hivatalos változat szerint viszont a császár a főpap emlékére, tiszteletére emeltette az épületeket, nem sajnálva sem pénzt, sem embert. Ezzel magyarázható, hogy viszonylag hamar, kilenc év múltán az építők már a befejezésről adhattak számot. Napjainkban is folytatódnak még a felújítási munkálatok, bár egy-egy épületet már átadtak. Ezeket megtekintve nem kételkedhetünk: a szakemberek mindent megtesznek azért, hogy a látogatókat hamarosan újból eredeti pompájában fogadja a nyugalom és boldogság szentélye. D. L. Ilyen volt egykor a kolostor
