Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

1986. DEOEMBER 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A sajtó Szolnok megyei dolgozóinak Kedves Elvtársak! A magyar sajtó napján őszinte tisztelettel és elisme­réssel köszöntőm a megyei pártbizottság nevében a szer­kesztőségek, stúdiók, tudósító irodák dolgozóit, minden munkatársát, aki tevékenységével a sajtó hivatásának be­töltését szolgálja. Elismerést érdemel az a lelkiismeretes, felelősségtel­jes munka, amellyel hozzájárultak politikai, gazdasági és kulturális feladataink teljesítéséhez és a megnövekedett tájékozódási igény kielégítéséhez. Ez az igény kifejezésre jut megyei lapunk olvasótáborának bővülésében, abban az érdeklődésben, amely a tájékoztatás megyén belüli le­hetőségeinek további bővítését kíséri. A lapok, a rádió és a televízó helyi munkatársai, a tudósítók az elmúlt évben is elvi tisztasággal képviselték pártunk politikáját, segítették az országos és helyi dönté­sek széles körű megismertetését, jelentős feladatot vállal­tak a közvélemény formálásában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában. Napjainkban a politikai célokkal való azonosulás, a szellemi és anyagi tartalékok felszínre hozása megkövete­li a lakosság szélesebb körű bevonását a közügyekbe. Társadalmi, gazdasági feladataink sikeres megoldása azt igényli, hogy kapjon támogatást a közérdeket szolgáló kezdeményezőkészség, a kötelességteljesítés, a fegyelem, s ugyanakkor elutasítást, bírálatot a felelőtlenség, a bi­zonytalankodás, minden olyan jelenség, amely idegen szocialista társadalmunktól. Most az a legfontosabb, hogy minden erőnket a XIII. kongresszus, illetve a megyei pártértekezlet határo­zatának következetes és maradéktalan megvalósítására összpontosítsuk. Ezért kérem Önöket, hogy tartalmas, felelős, elkötelezett tevékenységükkel segítsék a gazda­sági munka megjavítását, az 1987. évi terv megvalósítá­sát. További munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánok. Elvtársi üdvözlettel Majoros Károly az MSZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára Kádár János fogadta Franz Josef Strauss! Kádár János, az MSZMP főtitkára, az Elnöki Tanács tagja tegnap délelőtt a Par­lamentben fogadta Franz Jo­sef Strauss bajor miniszter- elnököt, az NSZK-beli Ke­resztényszociális Unió elnö­két, aki magánlátogatáson tartózkodik hazánkban. Ifjú agrár- szakemberek (árama A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség keretében működő Élelmiszergazdaság­ban Dolgozó Fiatalok Taná­csa közösen az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal és a MÉM ifjúsági bizottságával Vándorbot elnevezéssel if­júsági szakmai fórumot szer­vezett. A tapasztalatcserék résztvevői, akik az idén a szarvasmarhatartás időszerű kérdéseivel ismerkedtek, teg­nap a Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet szarvas- marha ágazatának munkájá­ról tájékozódtak. A látoga­tókat először a téesz gazda­sági és társadalmi vezetői fogadták, tájékoztatták őket a mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodási eredményeiről. Ezután a szarvasmarhatartás helyét és szerepét értékel­ték, majd a fórum résztvevői a gazdaság húshasznú szarvasmarha-állományá­nak tartástechnológiájával ismerkedtek. Megemlékezések a magyar sajté napján A magyar sajtó napja alkalmából tegnap ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Választ­mánya a MUOSZ székházában. A résztvevők megemlékeztek a Vörös Újság megjelenésének 68. évfordulójáról, s kegyelettel elevenítették fel a magyar és a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő személyisége, Rózsa Ferenc alakját. Az ünnepi ülés résztvevőit Pálfy József, a MUOSZ elnö­ke köszöntötte, majd Somos Agnes, a MUOSZ elnökségé­nek tagja mondott beszédet. Ezután Bányász Rezső ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke kimagasló újságírói tevékenységük elismerése­ként kitüntetéseket nyújtott át a sajtó, a rádió és a tele­vízió több munkatársának. Rózsa Ferenc-díjban része­sültek: Báling József, a Du­nántúli Napló főszerkesztő­helyettese, Bossányi Katalin. a Népszabadság rovatvezető^ helyettese, Harmat Endre, az Esti Hírlap rovatvezető-he­lyettese, Horvát János, a Magyar Televízió filmfőszer- kesztőségének vezetője, Kul­csár István, a Magyar Rádió főmunkatársa, Szathmári Gábor, a Népszava főszer­kesztő-helyettese és Szászi József, a Magyar Hírlap fő­szerkesztő-helyettese. A Szo­cialista Újságírásért kitünte­tést 30 újságíró kapta meg. Első ízben adták át a MUOSZ elnökségének Nívó­díját, amelyet idén tíz új­ságíró, illetve szerzői kollek­tíva kapott meg egy-egy ki­emelkedő alkotásáért. A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének Vá­lasztmánya több évtizedes munkásságuk elismeréseként Arany Tollal tüntette ki Bodnár István, Illés Sándor, Kertész Magda, Kékesdi Gyula, Kóródi József, Ne- deczky Ferenc, Pap Jenő, Pap János, Pethő Tibor, Stössel Nándor, Tabák End­re és Túri András nyugal­mazott újságírókat. Ezután az újságírószövet­ség székházában megkoszo­rúzták az első magyar legá­lis kommunista lap, a Vörös Újság emléktábláját. Ugyan­csak megkoszorúzták Rózsa Ferenc márványtábláját és elhelyezték a kegyelet virá­gait a Népszava szerkesztő­ségének székházában Somo­gyi Béla és Bacsó Béla, a lap mártírjai emléktáblájánál is. A magyar sajtó napja al­kalmából tegnap Szolnokon is ünnepi megemlékezéseket tartottak. Délelőtt tizenegy órakor a Szolnok Megyei Lapkiadó Vállalat, a Néplap Szerkesztősége, az MTI és a Magyar Rádió szolnoki stú­diójának munkatársai koszo­rút helyeztek el az első me­gyei kommunista lap, a Szol­noki Munkás Kossuth téri emléktáblájánál. Délután a szolnoki Sajtóklubban kitün­tetési ünnepséget tartottak, amelyen köszöntötték a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt központi lapjának terjeszté­sében élenjárókat. A rendez­vényen Jakatics Árpád, az MSZMP Szolnok Megyéi Bi­zottságának osztályvezetője Népszabadság emlékplaket­teket, Makó Albert, a Debre­ceni Postaigazgatóság osz­tályvezetője pedig jutal­makat adott át. Népszabad­ság emlékplakett kitüntetés­ben részesült: Csajbók And­rás, a Tiszasüly—Kőtelek— Nagykörű közös községi pártbizottság titkára; Egyed Pál, a Kisújszállási Tisza II Tsz üzemi pártbizottságának titkára; Balogh János, a rá- kóczifalvi postahivatal veze­tője; Kucsma Zoltán, a jász­berényi postahivatal vezető­je; Szeivolt Istvánná, a kar­cagi postahivatal hírlapfele­lőse; Veres József, a kun­szentmártoni postahivatal egyesített kézbesítője, vala­mint a szolnoki II. számú postahivatal Gagarin szoci­alista brigádja. Este a szolnoki Tisza Szál­lóban tartottak megemléke­zést a magyar sajtó napja al­kalmából. Az eseményen részt vett Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára, valamint megjelentek a tár­sadalmi és tömegszervezetek képviselői. A mezőtúri főiskolán Gépek az oktatás szolgálatában A mezőtúri főiskolán pon­tosan tíz évvel ezelőtt hozták létre a csehszlovák mezőgaz­dasági gépek magyarországi oktatási központját. A léte­sítményben oktatják, tovább­képzik a csehszlovák mező- gazdasági gépekkel dolgozó magyar szakembereket, s természetesen a hallgatók is elsajátítják tanulmányaik so­rán az eszközök javítását, kezelését, üzemeltetését. A tíz év alatt az idén im­már harmadszor cserélték ki a központ gépparkját. Mint­egy 227 ezer csehszlovák ko­rona értékű új terméket, tablót, rajzzal illusztrált is­mertetőt hoztak el Mezőtúr­ra az északi szomszédos or­szágból. A legkorszerűbb, legfrissebb konstrukciókkal megújult oktatási központot tegnap délelőtt adták át. NSZK-licenc alapján Új Rába ekék NSZK licenc alapján új típusú ekék gyártása kezdő­dött meg a győri Rába ®yár mosonmagyaróvári mezőgaz­dasági gépgyárában. Az ekék hat vasúak, 40 centiméter mélységig lehet velük a föl­det megforgatni, akár a leg­keményebb kötött talajokat Is. KB m. ikrofoi i, 3 If 8IÜÜK SS u nn IP Iv g% Ifi Irta: Lakatas Ernő, az MSZMP KB osztályvazatije Hatvannyolc esztendővel ezelőtt, 1918. de­cember 7-én jelent meg az első hazai kommunista or­gánum, a Vörös Újság. Ki­adását a nem sokkal előtte megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága hatá­rozta el azzal a szándékkal, hogy az újság a magyar mun­kásosztályt a kizsákmányolás elleni harcra, a munkásha­talom kivívására szervezze és mozgósítsa. Az első lapszám kinyomta­tását az esemény egyik részt­vevője, Vágó Béla így idéz­te fel: „Óriási izgalom ural­kodott közöttünk a pincében. Egy új lap. Új párt... Egy­szerre a villannyal hajtott gép megáll. Az áram kima­radt. Kikapcsoltatták a szo­ciáldemokraták és burzsoá szövetségeseik. László Jenő odafut a géphez, s kézzel hajtja. Kellner Sándor vált­ja fel, ő is hajtja a gépet. Mindannyian hajtottuk a gé­pet, amely lassan ejtegette a Vörös Újság első számait.” Az újság első szerkesztői és szerzői között voltak Kun Béla. Rudas László, Révai József és Szamuely Tibor. A lap példányszáma rövidesen tízezerre emelkedett, a Ta­nácsköztársaság ideje alatt mindvégig meghatározó sze­repe volt a tömegek tájékoz­tatásában és mozgósításában, tettekre serkentésében. Az ellenforradalmi rend­szer súlyos csapást mért a forradalmi sajtóra is. Vál­laljuk és megőrizzük azok örökségét, akik a baloldal le­gális vagy illegális sajtójá­ban, a bécsi vagy a moszk­vai emigráció kiadványai­ban a szocialista eszmék, a haladás hirdetői voltak a legkilátástalanabb, vészter­hes időkben is. Tiszteljük azokat, akik — a Népszavától az 1942-ben megjelent ille­gális Szabad Népig — szó­szólói és bátor harcosai vol­tak a népfront eszméinek, az antifasiszta küzdelemnek, népünk szabadságának, ha­zánk függetlenségének. Em­lékezünk mártírjainkra: So­mogyi Béla, Bacsó Béla, Bá­lint György, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre és mások már nem érhették meg a felsza­badulás napját. Az ember számára a legdrágábbat, éle­tüket áldozták az egyenlőt­len küzdelemben. Az azóta eltelt több mint négy évtizedben a magyar sajtó népünk felemelkedésé­nek, szocialista társadalmi rendünk fejlődésének tevé­keny részese lehetett. A szo­cialista sajtó, a tömegtájé­koztatás minden eszköze sokban segítette építőmun­kánk meggyorsítását, a tár­sadalom- és művelődéspoli­tikai feladatok végrehajtását. Hozzájárult a testvéri szo­cialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítéséhez. Tekintélyes, rangos félként vett részt a békéért, a tár­sadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem, a bé­kés egymás mellett élés gyak­ran bonyolult kérdéseinek megvilágításában. A tájékoztatás eszközeinek valamelyike vagy éppen több formája is otthon van — kedves hozzátartozóként — minden magyar családnál. A rádiózás elterjedése hazánk­ban csaknem teljesnek mond­ható, a becslések szerint — mert erre már csak ez a mérési lehetőség van — 6 millió rádiókészülék van a lakosság tulajdonában. Nap­jainkban mintegy hárommil­lió családhoz jut el tv-mű­sor. A televízió a két fő- és körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugároz műsort. Terjed a városi kábeltelevíziózás. Kö­zel harminc helyen jelentke­zik már rendszeresen a vá­rosi tv helyi stúdiója. Az év végére egymillió emberhez jut el városi kábeltelevízió műsora, s ez a szám gyor­san növekszik. A Magyar Rá­dió három központi és öt regionális programját heti 540 órás műsoridőben közve­títi. Jelenleg több mint 1700 időszaki lap jelenik meg ná­lunk, ezek mintegy 1 milli­árd 500 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. Nemcsak sajtónk szerkeze­tének, de egész társadal­munk demokratizmusának tükre az, hogy a pártlapokon kívül igen keresettek a szak- szervezetek lapjai, folyóira­tai. Közkedveltek a Haza­fias Népfront, a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség, vala­mint a Magyar Nők Országos Tanácsának kiadványai. Sa­ját lapjuk van a Magyaror­szágon élő nemzetiségiek szö­vetségeinek. Valamennyi egyház és felekezet is saját újságokat jelentet meg, me­lyek — ideológiai különbsé­geink ellenére — hozzájá­rulnak a vallásos és nem vallásos emberek együttmű­ködésének továbbfejlesztésé­hez. Az évtizedek során a köz­ponti és a megyei napilapok a legolvasottabb tömeglapok­ká váltak. Együttes példány­számuk meghaladja a napi hárommilliót. Vegyünk pél­dául egy átlagos megyei la­pot, amely 80—100 ezer pél­dányban közvetíti a napi friss információkat, híreket — példányszámánál legalább háromszor több helyi olva­sóhoz. Nem egyszer olyanok­hoz, akiknek a megyei napi­lap az egyetlen írott infor­mációforrás. A szocialista társadalom építése, a szocia­lista demokrácia fejlesztése, a népi-nemzeti egység, a közmegegyezés állandó erő­sítése magas színvonalú munkát követel a televízió­tól, a rádiótól, a sajtótól. En­nek szellemében országgyű­lésünk ez év március 20-án törvényt alkotott a sajtóról, a tájékoztatásról. Ez a szocialista törvény szerves folytatása az 1848. évi első magyar sajtótör­vénynek. A Tanácsköztársa­ság valósította meg törté­nelmünk során először a munkásosztály sajtójának szabadságát. A két világhá­ború között — az ellenfor­radalom szolgálatába állítva a sajtót — már az 1914. évi sajtótörvénynek is számos rendelkezését hatályon kívül helyezték, illetve többször is módosították, keményítet­ték, szigorították. A felszabadulást követően a sajtóval kapcsolatos jog­szabályok a demokratikus, majd a szocialista átalaku­lás igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság el­vét 1949. évi alkotmányunk is kinyilvánította. A Magyar Szocialista Munkáspárt, hosszú távú tájékoztatáspoli­tikájának megfelelően —fel­számolva a sajtó területén is kialakult torzulásokat — 1957-től folyamatosan igyek­szik megújítani a tömegtá­jékoztatás tartalmát és szer­vezeti kereteit. Ez a rövid történelmi áttekintés is il­lusztrálja, hogy az Ország- gyűlés legjobb hagyománya­ink szellemében alkotta meg szocialista sajtótörvényünket. Mi a sajtótörvény legfőbb jellemzője? A törvény a saj­tó feladatát az állampolgá­roknak a tájékozódáshoz va­ló jogához kapcsolva hatá­rozza meg. Ezzel egyidejűleg megfogalmazza a tájékozta­tók jogát és felelősségét is. Kifejeződik a törvényben, hogy a hazai és nemzetközi információkhoz jutást a nép, a lakosság természetes jogá­nak tartjuk. Ennek érdeké­ben a sajtóval szemben alap­vető követelmény, hogy hite­les képet nyújtson hazánk politikai, gazdasági, tudomá­nyos és kulturális életéről. Adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, segítse elő a különböző országok és né­pek jobb megismerését, a kölcsönös megértést. Mutas­sa be a béke, a biztonság megóvása, valamint a társa­dalmi haladás érdekében ki­fejtett erőfeszítéseket. Nyilvánvaló, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szüksé­ges információkhoz. Szüksé­ges tehát, hogy az állami és társadalmi szervezetek, az egyesületek, a vállalatok és intézmények folyamatosan tájékoztassák a közvéle­ményt a közérdekű kérdések­ről. Kiindulópontunk az, hogy a tájékoztatás nem szí­vesség, nem valamiféle kegy gyakorlása. S ez az újság­írókra éppúgy vonatkozik, mint az információt adókra. Nincsen olyan fontos kérdés — akár hazai dolgainkat, akár a nemzetközi eseménye­ket illetően —, amelyekről hallgatni kellene, vagy a késleltetett tájékoztatás in­dokolt lenne. Nem véletlen, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa is kiemelte a tájékoztatás fe­lelősségét, a hiteles, gyors, pontos informálás jelentősé­gét. Az elmúlt évtizedekben, években or^zágépítő (politi­kánk hitelét az is erősítette, hogy az MSZMP őszintén szólt — az eredmények meg­említése mellett — a problé­mákról, a mind nagyobb kö­vetelményekről is. Az őszin­teség, a nyíltság bizalmat kelt az emberekben. A biza­lom pedig energiahordozó: a nyilvánosság az értékképző munka, a közéleti aktivitás, a szocialista demokrácia és a nemzeti egység javításának egyik hajtóereje. A sajtó­nak fontos szerepe van a közvélemény tükrözésében és formálásában. Nehezen be­szélhetünk jól tájékozott közvélemény nélkül közmeg­egyezésről, nélküle elképzel­hetetlen, hogy a társadalom­ban meglevő szándékok, erők egyirányban hassanak. Ez az önmagunkkal való szembenézés jellemezte pár­tunk Központi Bizottságának legutóbbi ülését is. A Köz­ponti Bizottság határozatá­nak lényege az, hogy a nép­gazdaságot — az irányítás­tól a végrehajtásig terjedően _ a XIII. kongresszuson el­határozott növekedési pályá­ra állítsuk. Ez azt jelenti, hogy prioritást kell adnunk a szelektív élénkítésnek, az egyensúly erősítésének, az életszínvonal stabilitásától a társadalmi teljesítmények növeléséig. Hazánkban a leg­fontosabb feladat az elfoga­dott gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgáló szem­léleti és cselekvési egység megteremtése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása. A sajtó, a tömegtájékozta­tás dolgozóinak tennivalója, hogy mindennapi munkájuk­kal szolgálják társadalmi, gazdasági programunk vég­rehajtását, hogy a valóság hiteles, pontos bemutatásá­val, a szocializmus ügye irán­ti elkötelezettséggel a tár­sadalmi haladásért, ország­építő céljaink megvalósítá­sáért munkálkodjanak. A nyomtatott és az elektronikus sajtó leg­nagyobb ünnepe, ha a la­kosság egész évben olvassa az újságokat, nézi a televí­ziót, hallgatja a rádiót. A sajtó kötelessége, hogy segít­sen abban: azonosuljanak céljainkkal az emberek, s váljanak tudatos és cselekvő részeseivé társadalmunk job­bító formálásának. A magyar tömegtájékozta­tás egységes, közös elhatá­rozással ma szinte „ébresz­tőt” fúj. Hangsúlyozza: talp­ra, tettre emberek, munkára fel, magyarok! Sorsunk job­bítása, magunk és szerette­ink jobb sorsa, szebb, tar­talmasabb élete azon múlik, növelni tudjuk-e az egyén, s rajta keresztül a társadalom összteljesítményét. Hogy le­gyen mit elosztani a szocia­lizmust építő népnek.

Next

/
Thumbnails
Contents