Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
1986. DECEMBER 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Kevi Kör XVII. őszi tárlata Hagyományok 6s új színek A Túrkevei Finta Múzeum adott hajlékot a Kevi Kör XVII. őszi tárlatának. Az országos hírű amatőr alkotó- műhelyben munkálkodó szobrászok, festők, grafikusok, fotósok vélhetően most is az elmúlt nyár legjobb termését hozták, el á tárlatra. Legalábbis szándékuk szerint. A kiállítást különösen motiválja, hogy életkorban is egyre nő a távolság a kör tagjai között. Az idő az alapítók fölött sem állt meg, de tudomásul kell azt is venni — és ez örvendetes —, hogy új, tizenéves generáció kopogtat az ajtón bebocsátásért, sőt néhány ifjú munkája, stílustanulmánya már ott is van a kiállítási teremben az „öregek” hellyel közzel már alkotásnak minősíthető szobrai között. Más jellegű differenciálódás is érződik. A kör néhány régebbi tagja mintha új vizekre evezett volna önkifejezési formát keresni, távolodott az ezerszer megénekelt és „áldott” kevi földtől. Ez kétségtelenül az egyén joga, számunkra annak a megállapításnak lehetősége marad, hogy a kör ismert és becsült arculatában új vonásokat fedezzünk föl. Idekívánkozik: sajnálnánk, ha a Kevi Kör éppen a legtöbbet érő vonásaiban szegényedne, a táj-ember viszonyának tükröztetésében halványodna. Aki megnézte a kiállítást, rögtön tetten érheti a krónikást, hogy a festészeti és grafikai anyag átlagosnál szerényebb voltára céloz. Igen, arra, bár rögtön hozzáteszi az előző, féltő gondolatsorral összefüggésben, hogy a tárlat gazdag fotóanyaga meg éppen azt bizonyítja, hogy más alkotók kötődése meg milyen erős a „hely szelleméhez”. Pólya Pál és ifj. Papi Lajos szépszámú és érdemes fotói is bizonyítják ezt. Pólya Pál — töretlenül és megbízhatóan halad a maga útján, portréiban az emberi arc — szem! — titkait kutatja — pld. Rejtő figura — riportképeiben a megismételhetetlen pillanatok legdöntőbb mozzanatait rögzíti nagyon kifejezően. Ifj. Papi Lajos nemigen vállalt többet, csak annyit, hogy a Kunság fotósa legyen. S éppen ezáltal válik kamerája egyre jelentősebbé, hiszen olyan hangulatokat, jellegzetességeket, „emberföldrajzi” és néprajzi dokumentumokat rögzít, amelyeket csak a megjelenített közegben élő, ihletett és avatott fotós tud lencsevégre kapni. Szociofotó is a javából mindaz, amit ifj. Papi például a városszéli emberekről elmond. A tárlat — s egyben a kör — két kiemelkedő szobrász egyénisége Iván Sándor és Talamasz Lajos. Ügy tűnik Iván Sándor mostanában méginkább a kisplasztika világában érzi jól magát, miniatűrökben fejez ki magatartást, gondolatot. Eszményít és csúfolódik ha kell. Az Apám című, alig tizen- centiméteres, mozdulatában tökéletesen megfogott figuráját a kiállítás egyik legerősebb karakterű darabjának véljük. Talamasz Lajos ezen a tárlaton olyan sorozatot mutat be — Kun lány, Parasztjaim, Női fej, Ecsegi gulyás, stb. — amely tőle ugyan nem rendkívüli, de mégis arra vall, hogy érdeklődése megállapodott és tovább mélyült e témák iránt. A lehető legegyszerűbb látvánnyal teremt széles körű, gondolat- gazdag asszociációkat. Az Ecsegi gulyás című alkotása vörösmárványban nemcsak a pusztai emberek jellegzetességeit sűríti, de megidézi szinte az egész életformát, tájat. A szobrászati anyag másik kiemelkedő darabja ez a vörösmárvány fej. Az ifjak, így Horváth György, Mihályi Gyula és mások inkább még csak ígéretek, de föltétlenül helyes volt kiállítani munkáikat, stílustanulmányaikat, hiszen csak velük együtt kaphatunk megközelítő képet a Kevi Kör jelenéről, — hisz- szük, hogy jövőjéről is. Tiszai Lajos A Mt fllm/alböl Mária szerelmei Az Első tanító, a Ványa bácsi, a Szibériáda és a még ezeken a filmeken is túlte- vő csodálatos Rubljov rendezője Andrej Koncsalovsz- kij európai művészi sikerei csupán költözött át az „Újvilágba”, amely esetében jobbára a hollywoodi álomgyár környékét jelenti. Ez kb. nyolc évvel ezelőtt történt, tegyük hozzá a világhírű filmrendező szovjet útlevéllel a zsebében törvényesen hagyta el Moszkvát. Múltak az évek: semmi hír további pályájáról, majd annyi, hogy reklámfilmeket forgat. A nagy Koncsalovsz- kij! Mi történhetett? Az amerikai filmiparosokat elhagyta közismert nagyszerű üzleti érzékük, s nem ajánlottak témát, stúdiót a szovjet filmrendezőnek? Vagy netán ajánlottak, de Kon- csalovszkij önmaga és hazája iránti tiszteletből nem vállalta el? Esetleg tényleg mellőzték, gondolván, hogy „amerikaizálódjék”. S aztán amikor a hajdan volt világhírű rendezőnek már tényleg rosszul ment sora — elképzelhető, hogy a reklámfilmmel nagyon sokat keresett, de a legzseniálisabb hirdetés sem ér fel a Rubljov- film egyetlen kockájával sem — megkeresték. Nevezetesen a híres Cannon-cég. Szívesen folytatnánk úgy, hogy minden jóra fordult. Sajnos, nem. Koncsalovszkij első „újvilági” filmje ugyanis légüres térbe került. Az amerikai kritikák szerint túlságosán oroszos a film, olyan mintha a sztyeppéken készült volna, míg az európai ízlés az egész történetet. f'lmet túlságosan Is amerikainak tartja. A film parabolája olyasmit is sugallhat, hogy amiről nagyon régen ábrándozunk, — nagy csalódást okozhat. Nevezetesen: a háborúból, a hadifogolytáborból hazatérő katona nem tud mit kezdeni — mert nem tud — szépséges ifjú hitvesével. Ez bizony csak annyi, hogy az életben mindig onnan kapjuk a legnagyobb pofont, ahonnan nem várjuk. Persze a Mária szerelmi története nem fejeződik be a férj csődjével. Az ifjú ember máshol „bizonyít” névleges felesége, úgyszintén mással szabadítja meg magát lány- sága biológiai emlékétől, sőt rögvest teherbe is esik! Aztán mégis, minden jóra fordul. Persze, az amerikai átlagnéző ízlésvilága szerint. Milyen lesz ugyan a Mária szerelmei fogadtatása nálunk? Akik netán el sem olvassák a címlapon a rendező nevét, esetleg koruknál, vagy más oknál fogva nem ismerik Andrej Koncsalovszkij munkásságát, bizonyára azt mondják: láttunk egy jó amerikai filmet. S akik úgy ülnek be a moziba, hogy na nézzük az új Koncsolovszkijt Natassja Kinskivel, bizonyára többet gondolnak majd a Szibériádéra, a Rubljov-filmre, mint arra a mozira, amelyet éppen akkor láttak. Mindezek ellenére nagy kár és botorság lenne Andrej Koncsalovszkij mostani munkássága fölött meghúzni a vészharangot, bár a legjobb filmje — tehát sorrendben a második amerikai munkája — a nemzetközi szaksajtó szerint csak jó közepes kalandfilm... Lehet, de higy- gyünk egy erősebb igazságban: a tehetség utat tör magának. — ti — A közművelődési pályázat dijai Tanulmányok a kulturális életről A megyei közművelődési napok alkalmából a megyei tanács művelődési osztálya, a Népművelők, illetve Könyvtárosok Egyesülete Szolnok Megyei Szervezete, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, valamint az SZMT Ságvári Endre Művelődési Ház pályázatot írt ki a közművelődésben dolgozók és a pedagógusok számára gyakorlati munkájuk egy-egy részterületének ösz- szegzésére. A legszínvonalasabb dolgozatok pályadíjait a megyei közművelődési napokon adta át Pusztai Ferenc művelődési miniszter- helyettes. Első díjat nyert Vadász István, tiszafüredi muzeológus, második díjat Ladosné Varjú Irén szolnoki könyvtáros, Törőcsik Jenőné, a Jászalsószentgyörgyi Általános Iskola tanára, Szabó Sándor István törökszentmiklósi könyvtáros. A zsűri döntése alapján harmadik díjat nyert Bottyán Menyhért. a megyei tanács művelődési osztályának munkatársa. Fodorné Hámori Ágnes tiszafüredi könyvtáros. Ficzné Urbán Magdolna jászapáti könyvtáros és Matusz- káné Barta Mária szolnoki tanár. Az SZMT Ságvári Endre Művelődési Ház különdíját kapta meg Pethő László, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola adjunktusa, a KISZ megyei bizottságának különdíját pedig Mag Lászlóné, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola tanára vehette át. Szinyei Merse Pálról Új album A Képzőművészeti Kiadó gondozásában jelent meg Végvári Lajos könyve Szinyei Merse Pálról, a mintegy évtizeddel ezelőtt írt Mún- kácsy-monográfia folytatásaként. Az érzékeny, alapos elemzések ötvöződnek a vizuális források felkutatásával. A szövegrészt 29 színes és 87 fekete-fehér illusztráció kíséri. Magasabb követelményekkel, új formában Politikai szövegmondó verseny szakmunkástanulóknak Készülnek a vázlatok (Fotó: T. Z.) Az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központja szervezésében , több éves hagyományt folytatva, szombaton rendezték meg a szakmunkástanulók számára kiírt politikai szövegmondó verseny megyei döntőjét. A verseny ötletgazdái annak idején azt szerették volna elérni az évenkénti vetélkedővel, hogy a leendő szakmunkások lehetőséget kapjanak egy-egy adott téma önálló kibontására, a közösség előtti beszéd- készségük fejlesztésére. Az idei verseny némileg eltér a korábbiaktól, ugyanis míg az előző esztendőkben hetek álltak a tanulók rendelkezésére a felkészüléshez, ez alkalommal csupán a vetélkedő napján kapták meg a témákat. így délelőtt megírhatták a beszédvázlatukat, délután pedig annak alapján közönség előtt szólalhattak fel. Tizennyolc fiatal érkezett meg a versenyre a megye szakmunkásképző intézeteiből, hogy válasszon a témakörökből, azaz hogy beszéljen a béke megőrzéséről, a természetvédelemről, választott szakmájáról és arról a közösségről, amelyben él. A legtöbben a béke megőrzéséről szóltak, amely mutatja, hogy erre a témára száTöbb éves, jól bevált hagyomány immár, hogy a Szigligeti Színház művészei rendhagyó irodalomórákkal és az Iskola Színház bemutatóival segítik a középiskolák oktató, nevelőmunkáját. Az Iskola Színház első bemutatóját e tanévben a szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthonban tartották. Ezúttal Federico Garda Lorca Bernarda Álba háza című drámájának kereszt- metszetét láthatta a premier diákközönsége. A rövidített előadásban a dráma fő mondanivalójára épülő, összefüggő szemelvényeket, jelemítottak, de azt is, hogy manapság ez foglalkoztatja leginkább a fiatalokat Is. A béke megőrzésének témaköre után a természetvédelem következett, és csak igen kevesen kívántak beszélni szakmájukról és közösségükről. A délutáni forduló közönsége előtt zajlott, jóllehet el- kedvetlenítően gyérszámú hallgatóság előtt. A feltűnő érdekesség okait bogozgatni nem a krónikás feladata, annyit mégis hadd jegyezzek meg: kár, hogy a pedagógusok közül is csak néhányan voltak kíváncsiak tanítványaik szereplésére. De bizonyára szívesen látták volna a versenyzők szakoktatójukat, osztálytársaikat is. Kiemelkedő produkciót nem hallhattunk, ám — és ezt Lengyel Boldizsár, a Szolnoki Városi Tanács elnökhelyettese, a zsűri elnöke is megfogalmazta a verseny zárásakor — a részt vevők nagy része jól ismeri a magyar nyelv szabályait, alkalmazni is tudja azokat, ami már önmagában is eredmény. Nem ünneprontásnak szánom, de a vetélkedőn indulók között jónéhány ismerős arcot fedeztem fel, több hasonló versenyen találkoztam már velük, amely talán azt neteket mutatták be. A Czi- bulás Péter rendezte előadás messzemenően figyelembe vette, hogy a darab eszmei mondanivalója. cselekménye az adott lehetőségeken belül a legkevésbé sérüljön meg, hűen visszaadja a drámaköltő írói szándékát, és művészi élményt nyújtson. A korhű környezetben és jelmezekben rendezett, nagy tetszéssel fogadott előadás főbb szereplői Bajcsay Mária Sebestyén Éva, Vlaho- vics Edit, Roczkó Zsuzsanna, Thurza Irén és Gombos Judit voltak. A további előadásokra a bizonyítja, hogy a felkészítő tanárok nem keresik az utánpótlást. Pedig szükség van rá. mert a versenyzők némelyikén érezhető volt a rutin, sőt, az első helyezett jó képességű fiú versenyszámát legalább harmadszor hallottam: a tavalyi vetélkedőn is a béke megőrzéséről beszélt szinte ugyanezekkel a szavakkal, és ő volt a diákszónoka az idén májusban megtartott országos szakmunkástanuló napoknak is. A tény persze semmit se von le érdemeiből, aligha az 6 hibája, hogy az egyszer már sikert aratott, betanult szöveggel megint neki kellett képviselnie iskoláját. És kétségtelen, hogy a szombati mezőnyben ő volt a legjobb, bár vélhetőleg kevésbé örült a sikernek, mint a múlt évben. Végül is tehát az első helyet Mészáros Béla, a törökszentmiklósi szakmunkás- képző tanulója érdemelte ki. A második helyen Horváth Tímea, a szolnoki egészség- ügyi szakiskola, a harmadikon pedig Gergete Ildikó, a 633-as szakmunkápző tanulója végzett. A zsűri külön- díjjal jutalmazta Kiss Györgyit, a mezőtúri kereskedelmi szakmunkásképző intézet tanulóját. — B — Lorca-dráma az Iskola Színházban színház műsorrendjéhez és a középiskolák igényéhez igazodva szintén a HMO nagytermében kerül sor. Ebben a tanévben még két bemutatót tart az Iskola Színház: Illyés Tűvétevők című drámájának és Shakespeare Othellójának tematikus keresztmetszete kerül a diákközönség elé. A Szobaszínházban — a Null-széria bérletsorozat keretében — folytatják az amatőr együttesek előadás- sorozatát. December 6-tól 10-ig a Gödöllői Színjátszó Stúdió Felütés — avagy etűd tizenegy nőre című játékát nézhetik meg az érdeklődők. A játék író-rendezője Gaál Erzsébet szerint az előadás jelrendszere bárhol tet- tenérhető, hiszen átszövi életünket és a stilizált jelenlét csupán annyi, hogy a mindennapokban használt gesztust felnagyítja, kimerevíti, „esztétikussá teszi az általánost” és lehetőséget ad a „költőiség” olyan térbeli látványára, amivel lépten-nyo- mon találkozunk...” A szaksajtó, de a napilapok is igen elismerően írtak a Felütésről, minden bizonynyal a szolnoki közönség is érdeklődéssel és értően fogadja majd az előadást. Égy jelenet az Iskola Színház Bernarda Álba előadásából, Bajcsay Máriával és Sebestyén Évával. (Fotó: T. Z.) Etűd tizenegy nőre
