Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-05 / 286. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 198<5. DECEMBER 5. Próbakő Éppen egy esztendeje, hogy Moszkvában sok tagú ameri­kai küldöttség Itárgyalt a legmagasabb rangú szovjet vezetőkkel. Az Egyesült Ál­lamok gazdasági életének egy sor előkelő cége képvi­seltette magát e delegáció­ban, amely az amerikai— szovjet kereskedelmi és gaz­dasági ' tanács ülésére érke­zett a szovjet fővárosba. Eb­ben a tanácsban a két ország legkülönbözőbb vállalatai képviseltetik magukat (119 szovjet és 230 amerikai cég a tanács tagja), s ezért rend­kívül lényeges a szerepe a két hátalmas ország gazda­sági és kereskedelmi kapcso­lataiban. Nos, e tanács amerikai társelnöke, James Giffin Moszkvában erőteljesen bí­rálta saját kormányát, ami­ért — a Szovjetunió kiván­dorlási politikájára hivatkoz­va — megtagadja a legna­gyobb kedvezmény elvét. Bí­rálta azért is, mert az ame­rikai áruk exportját ugyan­csak erőteljesen korlátozza a stratégiai jellegűnek minősi tett termékek túl széles köre. Azóta éppen egy esztendő telt el. s most Washington­ban tárgyal a kereskedelmi vegyesbizottság. Ez a két kormány közös testületé, amelynek ülésétől minden­felé előrelépést szeretnének. Mert van hová lépni. Ennek a két hatalmas országnak a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatai — méreteihez képest — rendkívül kicsi­nyek. A Szovjetunió nyugati külkereskedelmében az USA csupán az ötödik-hatodik he­lyen áll, s olyan kis országok is megelőzik, mint például Finnország. Ennek a nem éppen nor­mális helyzetnek az oka — az amerikai politika. Köztu­dott, hogy a két nagy or­szág a hetvenes években gyorsan terebélyesedő gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatait Washington 1979 után igen keményen korlá­tozta. Tény, hogy a nyolcva­nas évek első felében mély­pontra került az árucsere, a két ország közötti gazdasági tárgyalások fehér hollónak számítottak, szintjük is igen alacsony volt. A megélénkülést 1984 hoz­ta, amikor az említett ta­nács akkori amerikai társel­nökét a szovjet pártfőtitkár is fogadta, majd nem sokkal később Moszkvában tárgyalt az amerikai kereskedelmi mi­niszter. Bár a kereskedelmet korlátozó amerikai törvé­nyek és rendeletfek változat­lanul érvényben vannak, mégis tavaly és az idén szé­lesedtek a gazdasági kap­csolatok. Köszönhető volt ez a po­litikai kapcsolatok javulásá­nak. Éppen ezért nagy most az aggodalom a Reykjavíkot követő visszaesés miatt. So­kan a mostani vegyesbizott­sági tanácskozást próbakő­nek tekintik: mennyire hat ki a gazdasági kapcsolatokra az ismét feszesebbé vált po­litikai viszony? Avar Károly Salvador! felkelők A salvadori felszabadító mozgalom kész arra, hogy beszüntesse a harci cselek­ményeket a karácsonyi ün­nepek idejére — jelentette ki Ruben Samora, a salvadori Forradalmi Demokratikus Front vezetőségének tagja. Egy San Salvador-i rádió­nak adott nyilatkozatában Samora hangsúlyozta, hogy a felkelők mindig szigorúan betartják a tűzszünetet, nem úgy, mint a kormányerők, amelyek az esetek többségé­ben megsértik a tűzszüneti megállapodást. Ruben Samora emlékezte­tett arra, hogy az októberi pusztító földrengés után a felkelők egyoldalúan beszün­tették a harci cselekménye­ket. A Duarte-rendszer azon­ban nem támogatta a kezde­ményezést, sőt a hadsereg fo­kozta megtorló hadjáratait, amelyek leggyakoribb áldo­zata maga a polgári lakos­ság — mondatta Samora. H Stockholmban megkezdett úton tovább lehet és kell menni (Folytatás az 1. oldalról.) gok, a humanitárius kapcso­latok területén támasztott és rendkívül nyomatékosan kép­viselt sajátos igényeikre he­lyezik a hangsúlyt a talál­kozón. Az európai együttmű­ködés többi területéről, a le­szerelési tárgyalások jövőjé­ről, a gazdasági kooperációról csak a „harmadik kosár” ajánlásai teljesítésének függ­vényében gondolnak érdem­ben tárgyalni. A nagyhatalmak közötti éles viták ellenére egyetér­tés tapasztalható abban, hogy a stockholmi találkozón kezdett úton tovább lehet és kell menni. Gazdasági terü­leten egybehangzó vélemény, hogy eddig igen kevéssé használták ki az össz-európai együttműködés lehetőségeit és kirajzolódnak egyes konk­rét javaslatok körvonalai. A magyar küldöttség, a munka tevékeny részeseként, sok más ország képviselői­vel arra törekszik, hogy a viták építő, tárgyszerű kere­tek között maradjanak. A bécsi találkozó első sza­kasza december 19-én fejező­dik be, majd szünet után ja­nuár végén folytatódnak a tanácskozások. Az új évben fokozatosan az új javaslatok kidolgozása kerül napirend­re, a konferencia köreiben ezért is bíznak abban, hogy addigra enyhül a légkör s a gyakran meddő problémák helyett a gyakorlati együtt­működés kérdései kerülnek előtérbe. Geraszimov sajtótájékoztatója Minden felelősség Washingtoné Az Egyesült Államok kor­mánya minden felelősséget magára vállalt a szovjet— amerikai kapcsolatok rom­lásáért azzal, hogy áthágta a SALT—II. egyezmény kor­látját — jelentette ki tegna­pi sajtótájékoztatóján Gen- nagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium szóvivő­je. Mint mondotta, az ame­rikai kormány a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége útján értesítést küldött ar­ról, hogy hadrendbe állítja a 131., manőverező robotre^ pülőgépekkel felszerelt B—52 típusli hadászati bom­bázót. Ezzel átlépi a hadá­szati célbajuttató eszközök­re a szerződésben rögzített keretszámot. Az amerikai kormányzat tehát az atomfegyverkezési versenyt fékező nemzetközi jogi rendszer szétrombolásá- ra tett lépést. A reykjavíki találkozó logikájának ellent­mondó lépést akkor tették meg, amikor mintha már kezdtek volna kirajzolódni az atomfegyverek gyökeres csökkentéséről és felszámo­lásáról való megállapodás gyakorlati útjai. Geraszimov a továbbiak­ban emlékeztetett a szovjet kormány május 31-i nyilat­kozatára, amely figyelmez­tette Washingtont arra, hogy a SALT—II. amerikai rész­ről történő megsértése ese­tén a Szovjetunió a további­akban mentesnek tekinti magát a szerződésből ráhá­ruló kötelezettségektől. A szóvivő elmondta azt is, hogy november 7-én a nuk­leáris és űrfegyverekről foly­tatott genfi tárgyalásokon a szovjet küldöttség Reykja­vik eredményeinek megva­lósítása érdekében javasol­ta a 7. tárgyalási forduló előrehozását december első napjaira. Az amerikai fél eb­be nem egyezett bele. Szov­jet javaslatra végül sikerült arról megállapodni, hogy de­cember 2—5 között Genfben a két küldöttség munkata­lálkozót tart, a rendes for­duló pedig 1987. január 15- én este kezdődik. A munka- találkozó arra hivatott, hogy eredményessé tegye a kö­vetkező forduló munkáját — tette hozzá Geraszimov. Washingtonban a munka- találkozóval kapcsolatban közzétették a Fehér Ház nyi­latkozatát, amely azt a lát­szatot kívánja kelteni, hogy az amerikai fél volt a kez­deményezője a Reykjavík- ban elért alapvető fontossá­gú megállapodásoknak. Wa­shington konkrét tettei azon­ban ennek éppen az ellenke­zőjét bizonyítják — szögez­te le a szovjet külügyi szó­vivő. II szovjet vezetők köszönő távirata Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa táviratban fejezte ki köszönetét Kádár János­nak Losonczi Pálnak és Lá­zár Györgynek a nagy októ­beri szocialista forradalom 69. évfordulója alkalmából küldött üdvözletekért és jó­kívánságokért. Haderöcsőkkentés Tizenhárom éve holtponton A közép-európai szovjet és amerikai haderők szerény mértékű csökkentése és köl­csönös politikai kötelezett­ségvállalások után át lehet­ne térni a tárgyalásokra a hagyományos haderők álta­lános csökkentéséről az egész európai térségben. Erről be­szélt a bécsi tárgyalások 40. fordulójának csütörtöki záró­ülésén Valerian Mihajlov nagykövet, a szovjet küldött­ség vezetője. A 13 éve folyó tárgyalásoknak ezen a for­dulóján sem sikerült köze­lebb kerülni a megállapodá­sokhoz, és a holtpontra ju­tott megbeszélések távlata sem egészen világos — mu­tatott rá a nagykövet. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő for­dulója január 29-én nyílik. Elhunyt Szobek András Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Szobek András elvtárs, a munkásmozgalom’ régi harcosa, nyugalmazott miniszter, az Elnöki Tanács volt tagja, hosszantartó betegség után 92 éves korában, december 3-án elhunyt. Szobek András elvtárs temetése december 11 én, csütörtö­kön 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgal­mi Panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető fedett díszravatalozójában. az MSZMP Központi Bizottsága Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szobek András 1894. de­cember 18-án született Bé­késcsabán, béres, kubikos család gyermekeként. Iskolai tanulmányai elvégzése mel­lett ő is dolgozott, hogy se­gítse a nagy létszámú család megélhetését. A munkás- mozgalommal fiatal ácsmun­kásként került kapcsolatba, a Szociáldemokrata Pártnak és a szakszervezetnek 1910- ben lett a tagja. Az 1918—1919-es forradal­mi időszakban már mint a Munkástanács tagja tevé­kenykedett. A Tanácsköztár­saság idején vöröskatona volt, parancsnoki beosztást töltött be. A tanácshatalom bukása után internálták, majd rendőri felügyelet alatt tartották. 1920-tól 1944-ig a Szociáldemokrata Párt békés­csabai titkára volt, majd 1944-ben, a német megszállás idején ismét internálták. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Békés megyei titkára, majd a viharsarki megye főispán­ja volt. 1945 végétől 1949-ig közellátásügyi államtitkár­ként tevékenykedett. 1949­től hazánkat nagykövetként képviselte Moszkvában. 1950 —1953 között külkereskedel­mi miniszter, később minisz­terhelyettes, majd egy éven át pekingi nagykövet volt. 1954 és 1956 között — nyug­díjazásáig — begyűjtési mi­niszterként dolgozott. Az MKP-nak, illetve a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1945- től tizenegy évig volt tagja, közben — 1946-tól 1948-ig — a Politikai Bizottság póttag­ja. A magyar Országgyűlés 1944. december 21-én válasz­totta soraiba, s huszonhárom esztendőn át képviselte vá­lasztóit a testületben. Az Elnöki Tanácsnak 1957-től több mint egy évtizeden ke­resztül volt tagja. Munkásságának elismerése­ként számos magas kormány­kitüntetésben részesült. Meg­kapta többek között a Ma­gyar Népköztársaság Érdem­rendje, a Munka Vörös Zász­ló Érdemrendje, a Szocialis­ta Hazáért Érdemrend ki­tüntetést, három alkalom­mal a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át. BONN A nyugatnémet fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy elhalasztotta a jövő hé­ten esedékes moszkvái láto­gatását Rita Süssmuth ifjú­sági, családvédelmi és egész­ségügyi miniszter. Az NDK kezdeményezésére elmarad az a látogatás is,, amelyet An­ton Pfeifer közoktatási és tudományos államtitkár ter­vezett Berlinben. PÁRIZS Párizsban befejeződött a hét országból álló Nyugat­európai Unió közgyűlésének őszi ülésszaka. A tanácskozá­son a tagállamok kísérletet tettek arra. hogy a katonai szervezetet felértékeljék az EGK afféle szűkebb katonai­politikai tömbjévé tegyék. • • • Párizsban csütörtökön az 1968-as diáklázadás óta a legnagyobb diáktüntetés kö­vetelte a Chirac-kormány felsőoktatási törvényjavasla­tának visszavonását. René Monory közoktatási minisz­ter és Alain de Vaquet kuta­tási és felsőoktatási minisz­ter 17 órakor először a ter­vezetet támogató kisebbség képviselőit fogadta. Közölte velük, hogy a reformtervet nem vonják vissza, de min­den vitás pontját készek megvitatni a diákképviselők­kel. KAIRO Az egyiptomi hatóságok tegnap bejelentették har­minchárom ember — közöt­tük négy katonatiszt — le­tartóztatását kormányelle­nes összeesküvés gyanújával. Vádat emelnek ellenük an­nak alapján is, hogy a betil­tott Al-Dzsihad („Szent Há­ború”) szervezet tagjai vol­tak. Ennek a fanatikus isz­lám szervezkedésnek öt tag­ja ölte meg Anvar Szadat elnököt 1981. október 6-án. SAN FRANCISCO Az amerikai hadászati ra­kéták — köztük a Trident—2 típusú — korszerűsítéséhez kapcsolódó kísérleteket vé­geznek a kaliforniai Berke- ley-egyetem atomreaktorá­ban — közölte az egyetem egyik tanára. Hozzátette, hogy álltását okmányokkal tudja alátámasztani. TOKIO Japán támogatja az Egye­sült Államoknak azt a lépé­sét, amellyel megszegte a SALT—II. szerződést. Kura- nari Tadasi külügyminiszter a parlament felsőházi ülésén kérdésre válaszolva kifejtet­te: mivel a kelet—nyugati kapcsolatokban nincs hala­dás, „Japán megérti, hogy az Egyesült Államok a Nyugat érdekében fenntartja az el­rettentés módszerét”. Régi kémügy — A brit titkosszolgálat 21 éve nyu­galomba vonult és 13 éve elhalálo­zott egykori főnökének története tartja hetek óta izgalomban a brit közéletet. Olyannyira, hQgy a sajtó a kormány „szavahihetőségi válságá­ról” cikkezik, egyes bulvárlapok pe­dig már egyenesen Margaret That­cher miniszterelnökasszony „nyílt színvallását” avagy lemondását kö­vetelik. A szigetországban a kémhis­tóriák mindig is a szexbotrányokkal vetekedő népszerűségnek örvende­nek, kiváltképp, ha neves személyi­ségek, miniszterek és más nagyha­talmú közéleti szereplők is érintve vannak a sztoriban. Ezúttal pedig ilyen történetről van szó. Az ügynek eleve pikantériát köl­csönöz az, hogy a bírósági tárgya­láson — amely Ausztráliában (Syd­neyben) zajlik — a brit kormány a felperes, az alperes pedig a brit tit­kosszolgálat egykori kémelhárító tisztje. A 71 éves Peter Wright 8 évi vei ezelőtt vonult nyugalomba. Ak­kor áttelepült Ausztráliába, ahol farmot vásárolt. Ügy tűnik azonban, hogy a farmerkedésből nem tud bol­dogulni, mert 5 éven belül most má­sodszor akarja könyvben megjelen­tetni ugyanazt a történetet, ezúttal Ausztráliában. Egy ausztráliai kiadó által megvásárolt és kiadni szándé­kozott emlékirataiban a brit kémei­új banánhéjak hárítás egykori tisztje nem keveseb­bet állít, mint hogy a brit titkos- szolgálat egykori főnöke, az 1965- ben nyugalomba vonult és 1973-ban meghalt Sir Roger Hollis áruló volt, vagyis — „Moszkvának dolgozott”. Ez a „forró szenzáció” azonban még csak hőemelkedést sem okozott a brit közvéleményben. Annál is ke­vésbé, mivel ugyanezt a „szenzációs leleplezést” egy szélsőjobboldali né­zeteiről és tucatnyi kémhistóriájáról nevezetes újságíró, bizonyos Champ- man Pincher már 1981-ben közre­adta „Mesterségük — árulás” cím­mel megjelent könyvében. Az már nagyobb feltűnést keltett, hogy — amint a bírósági eljárás közben ki­derült — azt a történetet is Peter Wright szolgáltatta, Chapman Pin­cher pedig csak nevét és újságírói körítést adott a sztorihoz. Ezen a ponton válik érintetté a je­lenlegi brit kormány az ügyben, jól­lehet, maga a sztori a Thatcher-kor- mány hatalomra kerülését jóval megelőző időszakról és régóta por­ladó szereplőkről szól. Egyetlen új eleme — a The Sunday Times érte­sülése szerint az, hogy a brit titkos- szolgálat kémelhárító ügyosztálya, vagy legalábbis annak egy csoportja 1975—76 táján „piszkos trükkök” al­kalmazásával próbálta megbuktat­ni Harold Wilson munkáspárti mi­niszterelnököt. Miért jelenhetett meg 1981-ben Chapman Pincher neve alatt Peter Wright sztorija Nagy-Britanniában — a miniszterelnök előzetes tudtá­val — és miért akarja 1986-ban min­den áron letiltatnl megjelenését Wright saját neve alatt — Ausztrá­liában? Ezt a kérdést szegezi immár harmadik hete Margaret Thatcher asszonynak a rendszeresen hangza­varba fulladó miniszterelnöki inter- pellációs viták egyre dagadó vihará­ban. A kormányfő azonban nem haj­landó nyilatkozni az ügyről. Először azzal utasította el a kérdéseket, hogy nem nyilatkozhat „bíróság előtt lé­vő ügyben”. Ezt a hivatkozását a házelnök nem fogadta el. Azóta Thatcher asszony „nemzetbiztonsági érdekekre” hivatkozik, s arra a ha­gyományra, hogy egyetlen brit kor­mány sem nyilatkozik nyilvánosan a titkosszolgálat tevékenységéről. Az ellenzék viszont emlékezteti a kor­mányfőt, hogy ő maga szegte meg ezt a jogszabályt, amikor 1979-ben és 1981-ben nyilatkozott az alsóház­ban titkosszolgálati ügyben. A má­sodik esetben történetesen éppen a Pincher—Wright duó könyvének megjelenése után. Egy kérdésre vá­laszolva Thatcher asszony akkor az alsóházban kijelentette: a vádak — amelyeket a könyvben Sir Roger Hollis ellen emeltek — „az ügyben folytatott vizsgálat folyamán nem nyertek megerősítést”. De az ellenzék most már nem csu­pán „következetlenséggel” vádolja a miniszterelnököt. A Sydneyben zajló tárgyaláson ugyanis egyre különö­sebb dolgok kerülnek felszínre. Sir Robert Armstrong kabinetfőnök, aki a bíróság előtt a felperes brit kor­mányt képviseli, alighanem örökre beírta nevét a jeles mondások pél­datárába egy ott elhangzott kijelen­tésével. Amikor Wright védője azzal vádolta, hogy a bíróságnak bizonyí­tékként átadott egyik levele „hazug­ságot” tartalmaz, Sir Robert Arm­strong ekként válaszolt: „A levél fél­revezető benyomást keltett, de nem tartalmazott hazugságot. Csupán ta­karékos volt az igazsággal”. A szövevényes ügy elágazó ösvé­nyei tele vannak szórva banánhéj­jal. Kiderült, hogy igen tevékeny szerepet játszott a Pincher—Wright duó összehozásában egy „márkás” név viselője: Lord Rotschild. A hír­neves bankdinasztia 3. bárója, szá­mos egykori miniszterelnök tanács­bizalmasa, maga is a kémelhárítás adója, a jelenlegi kormányfő egyik egykori tisztje volt. (Egyébirányú elfoglaltságai miatt a fiának adta át a bankház vezetését). Lord Rotschild 1980-ban hazahívta Peter Wrightot Ausztráliából, s felajánlotta a meg­írandó könyv honoráriumának felét — mintegy 30 ezer fontot —, ha ada­tokkal látja el Chapman Pinchert. A sajtó azt is tudni véli, hogy Lord Rotschild előzőleg magas rangú lá­togatót fogadott londoni házában — Margaret Thatcher asszony szemé­lyében. Köves Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents