Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

1986. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 •Sport I A Jó szakvezetés hitele Meghódították a közönséget az Olajbányász kosárlabdázói Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jelen pillanatban a nép­szerűségi listát az Alföldi Olajbányász NB I-es férfi kosárlabdacsapata vezeti me­gyénkben. Nem elsősorban az eredményei alapján — bár azok is egyre örvendeteseb- bek —, hanem a mérkőzé­seinek hangulatát, látogatott­ságát, forró légkörét, izgalmát, drámaiságát tekintve. Jelen­leg egyetlen csapat sem di­csekedhet mérkőzésenkénti ezerkétszázas nézőszámmal, valamint azzal, hogy a síp­szó előtt megkezdődött, min­dent elsöprő buzdítás meg­szakítás nélkül tart egészen a lefújásig. Kitartóan és lan­kadatlanul. Es idegenbe is sok szurkoló elkíséri a csa­patot. S ennek a gárdának egyik legkiemelkedőbb egyénisége, kulcsjátékosa, a sikerek egyik kovácsa, idestova tízéves törzstagja, húzóembere, Tóth Zoltán csapatkapitány. Nagy munkabírású kosárlabdázó, aki képes csere nélkül végig­rohanni a mérkőzést. Gyors, robbanékony, magával ra­gadja társait, ponterős, nagy­szerűen irányít, igazi csapat- kapitány. Az idei bajnokság­ban pedig már új szerepkör is jutott neki: az utolsó má­sodpercekben a kezében van a mérkőzés sorsa. Többször megtörtént, hogy az ellenfél egypontos vezetésénél két büntetődobáshoz jutott: ha mindkettőt bedobja, győz az Olajbányász, ha csak az egyi­ket, akkor döntetlen és hosz- szabbítás következik, ha egyiket sem, veszít a csapata. Kifejezhetetlen ilyenkor a nézők izgalma. De mit érez Tóth Zoli? — Nem gondolok semmin re, mert ha elkezdek mérle­gelni, akkor sokkal rosszabb, óhatatlanul is remeg a ke­zem és hibázok. Függetlení­tem magam a külső körül­ményektől — hangsúlyozta. A csapatkapitányi teendők­ről faggattam. — Három éve kaptam meg ezt a címet — emlékezett vissza. — Pál Szabó Sándor töltötte be a funkciót, de miután ő lett az edző, mint legrégebbi játékosra, rám osztották. Hivatalosan ebben a szezonban közölték, hogy kapitány vagyok. Segítem in­tézni a csapat ügyes-bajos dolgait, az edzővel együtt já­ték közben rám is figyelnek a taktikai utasításoknál, vagy az időkérésnél. Ügy érzem, elfogadnak, van némi tekin­télyem is. Egy jellegzetes Tóth-dobás Érett játékával is példát mutat. Lót, fut, küzd az utolsó pillanatig. A 27 éves Tóth Zoli 180 centiméteres magasságát pedig — amely kosárlabdában alacsonynak számít — gyorsasággal, lel­kesedéssel pótolja. Nem cso­da, hogy a közönség egyik kedvence. Arról beszélget­tünk, hogy bár korábban is sok szurkolója volt az Olaj­bányásznak, olyan tábora azonban, mint most van, még soha. Minek tulajdonítható ez, hogyan sikerült zsúfolt nézőteret varázsolni a tisza- ligeti sportcsarnokba? A Kőolajkutató Vállalat élére került új vezérigazgató, Hingl József felkarolta a kosárlabdát — mondta. — Treffler Tamás lett a szak­osztály elnöke, Horváth Dé­nes pedig a szakosztályveze­tő. Az új vezetőség vállalta a csapat erősítésével járó anyagiakat, megteremtette a feltételeket. Szurkológyűlést szerveztek, amelyen tájékoz­tatták a megjelenteket a tervekről, az elképzelésekről. A közönség látta, hogy ko­moly munka folyik a szak­osztályban — külföldi edző szerződtetése, erősítés stb. —, így megnőtt az érdeklődés. Ez döntően a vezetőség érdeme, hiszen amit ígért, azt telje­sítette. Szigorú rend és fegyelem uralkodik a szakosztályban, írásban rögzítették a köteles­ségeket. Az Olajbányász ve­zetőinek a törekvése meg­nyerte a közvélemény tet­szését, megtelt a nézőtér, lett hangulat. Dr. Hingl József pedig nemcsak a mérkőzése­ket látogatja, hanem olykor az edzésekre is benéz. A csa­pat érzi a törődést s ezt jó játékkal, győzelemmel igyek­szik meghálálni. Tóth Zoli pedig szívesen emlékszik vissza a Karcagon, a Mezőgazdasági Szakközép- iskolában eltöltött évekre, ahol Tóth Imre matematika- és Bene Csaba testnevelő­tanár irányításával 1975-ben elkezdett kosárlabdázni. Köz­ben atlétizált is, rövidtáv­futó és 670 centiméteres tá­volugró volt. Bizonyára in­nen ered a gyorsasága és a robbanékonysága. Talán két hónapot futballozott is a Szolnoki Vegyiműveknél, az Olajbányászhoz 1978-ban iga­zolt, a munkahelyén mun­kásellátási előadó lett. Ba­logh Péter edzőnek tulajdo­nítja, hogy felfedezték és a felnőtt csapatnak alig há­rom hónap múlva tagja lett. Emlékezetes marad, amikor Szolnokon Kiskunfélegyháza ellen, a vesztésre álló mér­kőzésen az edző lecserélte a teljes felnőtt csapatot és be­küldte a fiatalokat, őt, vala­mint Zádorit. Farkast és Ké­kesit. Nyertek. A mostani csapatról ho­gyan vélekedik? — Most van a legtöbb egyénileg jól képzett játéko­sunk, de a tavalyi, mint csa­pat, jobb volt. Jól játszot­tunk és szép győzelmeket arattunk. Igaz, most erősebb a B-csoport, kiegyenlítődött a mezőny. Célunk a bentma- radás, bár akadnak derűlá­tóbbak is. Ezekkel a gyere­kekkel meg lehet valósítani nagy terveket, csak center­ben kellene erősödni. Hiány­zik egy olyan center, aki minden mérkőzésen hozná a pontokat, és a palánk alatt leszedi a labdát. De lassan beindul a gépezet, hiszen leg­utóbb már több mint tíz pont különbséggel győztünk. S ebben nem kis érdeme volt a csapatkapitánynak. (pataki) Monacóban igent mondtak Acélgolyókkal az olimpiára7 Hol vannak azok az idők, amikor még elképzelhetetlen volt az asztalitenisz vagy a tenisz — e két, világszerte rendkívül népszerű sportág — olimpiai programba ik­tatása? Ma ez már termé­szetes, sőt, a kör egyre bő­vül. Legutóbb október 24-én, Monacóban hozott újabb döntést a Nemzetközi Olim­piai Bizottság illetékes szak- bizottsága, amellyel újabb sportágak előtt húzta fel a képzeletbeli sorompót. Ezek között van a petanque, ez az amatőrök és profik számára egyaránt rendkívül érdekes és izgalmas, golyókkal űzhe­tő sportág. A Magyarországon eddig csak a francia tévéfilmekből ismert petanqúeót Francia- országban tízmillió sportked­velő játssza, mellette to­vábbi ötmillió az igazolt ver­senyzők száma. A golyózás lényege: az első dobó 6—10 méterre elhajítja a 25 mil­liméter átmérőjű színes cél­golyót, amelyet „öcsinek” neveznek. Ezután jön a ne­héztüzérség, a 80 dekás acél­golyók. hada. A cél: minél PETANQUE közelebb kerülni a színes célponthoz, ehhez mindkét csapatnak 6—6 golyó áll rendelkezésére. Érdekesség, hogy nemcsak egymás go­lyóit lehet kiütni, hanem a színes célpontot is; minden ütközésnél természetesen újraértékelődik az állás. Amikor elfogytak a golyók, jön a számolás. Akinek a célponthoz - legközelebb van a golyója, az annyi pontot kap, ahány dobása jobban sikerült, mint az ellenfél legjobb kísérlete. Aki előbb gyűjt össze 13 pontot, az nyer. A petanque népszerűsége szinte elképzelhetetlen szá­munkra, Marseille-ben éven­te egyszer öt nap és öt éj­szaka egyfolytában dobál­nak, sokezer néző előtt. Le Mans-ban pedig, a híres au­tóverseny mintájára 24 órás versenyeket rendeznek. Az 1985. évi világbajnokságon 47 válogatott szerepelt, Franciaország győzött (ké­pünkön). Idén viszont csak a 17. helyen kötöttek ki; ez­úttal a jövő évi házigazda, Tunézia lett az első. Az utóbbi években Algériá­ban, Izraelben, Thaiföldön, Ausztriában és Jugoszláviá­ban jelent meg ez a sport­szer, amelyből csak a „JB Ideale” cég évente félmilliót gyárt. Hazánkban is tárgya­lások folynak a behozatalról. Úgy tűnik, hamarosan fel­tűnnek majd a kempinggo­lyók, attól függetlenül, hogy a sportág valaha is felkerül-e az olimpiai műsorra. J. K. Mórlogon a versenysport Több pont, kevesebb kiugró teljesítmény Az év vége mindenütt a mérlegkészítések ideje. Ez­úttal Szolnok megye ver­senysportjának idei ered­ményeiről, a sikerek és a kudarcok hátteréről kértünk tájékoztatást Kővári László­tól, a megyei sporthatóság helyettes vezetőjétől, aki mindenekelőtt egy névvál­tozásról informált: — A néhány hónapja megalakult Állami Ifjúsági és Sporthivatal egy új szem­léletű, az eddiginél összefo- gottabb és hatékonyabb irá­nyítást igyekszik megvalósí­tani az ifjúság- és sportpo­litikában. Feladatköre bő­vült, és ennek megfelelően megyei szinten is változik a sportirányítás. A december 31-ével megszűnő, Megyéi Testnevelési és Sporthivatal helyett megalakul a Szolnok Megyei Tanács V. B. ifjúsá­gi és sportosztálya, s a ko­rábbi ifjúsági titkár is ezen belül tevékenykedik majd. Több és színvonalasabb mun­kával járulhatunk csak hoz­zá a 'diáksport alapjainak kiszélesítéséhez, az utánpót­lás-nevelés és ezzel a ver­senysport minőségének ja­vításához. Sikerlista — Köztudomású, hogy Szolnok megye versenysport­jának eredményességét je­lentős mértékben meghatá­rozza az utánpótlás korú fia­talok eredményessége. Ho­gyan alakult ez az idén? — A nemzetközi porondon Lukács Zsolt súlyemelő a junior VB-n, a Szolnoki Víz­ügy SE két vízilabdázója a junior EB-n szerzett bronz­érmet. Tóth Erika úszó az IBV-n második, harmadik és hatodik helyezést ért el, ví­zilabdázóink közül hárman voltak tagjai a negyedik he­lyezett magyar csapatnak. Az idén tizenegy felnőtt- és húsz korosztályos országos bajnoki címet szereztek me­gyénk sportolói. A felnőttek nemzetközi sikerlistájának élére kívánkozik Gallai Ma­riann csapataranyérme a cselgáncs EB-n, Szabó Lajos kenus ötödik és Bartha Ani­kó könnyűbúvár hatodik he­lyezése a világbajnokságo­kon, valamint Erdei Ilona asztaliteniszező ezüstérme a mozgáskorlátozottak VB- mezőnyében. — Jelent-e mindez előre­lépést is a tavalyi eredmé­nyekhez képest? — Számszerűen nőtt a magas minősítésű verseny­zőink és olimpiai pontjaink mennyisége: jelenleg há­rom nemzetközi, 59 elsőosz­tályú és 127 aranyjelvényes sportolónk van és összesen 419 olimpiai pontot szerez­tünk a tavalyi 376,5-hez ké­pest. Ezt a négyszázas ha­tárt most először sikerült túllépni, és ez akkor is je­lentős siker, ha az új esz­tendőben változik a ponto­zási rendszer. Tavaly még csak 52, az idén 65 sporto­lónk lett tagja a különböző korosztályok válogatott ke­reteinek. A sportágak közül atlétikában voltunk a leg­eredményesebbek, megelőz­ve a ka jak-kenut, a birkó­zást és az ökölvívást, míg a megye egyesületeinek rang­sorában a Szolnoki MÁV MTE végzett az élen az SZVSE előtt. Visszaesés — Ne feledkezzünk el a kudarcokról sem, hiszen ta­nulságokkal is szolgálnak... — így igaz. Kezdjük mind­járt a labdarúgással, amely a válogatott világbajnoki fiaskója ellenére továbbra is a legnépszerűbb sportág. A MÁV MTE tavaszi vergődése és a mezőtúri csapat ki­esése az NB II-ből ráirányí­totta a figyelmet a szakmai kérdésekre, a lehetőségek pontosabb felmérésére és jobb kihasználására. Szolno­kon az edzőkérdés megoldá­sa, a szakosztály nagyobb önállósága, az ösztönzőrend­szer módosítása is hozzájá­rulhatott az őszi szezon bi­zonyos pozitívumaihoz. Me­zőtúron az eredményesebb utánpótlás-nevelés hozhat­ja csak meg a tartós sikere­ket, hiszen számolni kell a .honvéd-sportegyesület spe­ciális helyzetével is. Mennyiségi előrelépést je­lentett a megyei másodosz­tályú bajnokság bevezetése, minőségileg viszont sok a kifogásolnivaló. Indokolat­lanul elszaporodtak a fe­gyelmezetlenségek, ami a nevelőmunka hiányossá­gaira vezethető vissza. Nem mehetünk el szó nélkül a H. Killián FSE két váloga­tott asztaliteniszezőjének fegyelmi ügye mellett sem. E szakágon kívül a lovas­sportban, sakkban, sportlö­vészetben, tollaslabdában és némileg vízilabdában lehe­tett visszaesést tapasztalni az idén Szolnok megyében. Tíz élvonalbeli csapatunk többsége nehezen tudja tar­tani az elsőosztályú szintet. Edzők és átigazolások — Mennyire meghatározó az edzők szerepe verseny­zőik eredményességében ? — Itt természetesen nem lehet általánosítani, mert ez szakáganként, sőt egyénen­ként változó. Mindenesetre komoly elismerést jelent pél­dául az a mesteredzői cím, amelyet most kapott meg Nagy György, az SZVSE ka­jak-kenu szakosztályának szakedzője, aki Szabó Lajos munkáját is irányítja, ön­magáért beszél az a tény is, hogy Ecsédi András, a H. Killián FSE edzője négy ejtőrenyősét összesen három egyéni és két csapatbajnoki címhez segítette az idén. Furkó Kálmán szuggesztív egyéniségének és következe­tes nevelőmunkájának is köszönhető a Szolnoki Lakó- területi Tömegsport Egyesü­let két karatékájának orszá­gos bajnoki címe. A MÁV MTE atlétáinak sikereiért ugyancsak sokat tett a Ba­lassi Péter vezette edzői kar, ahogyan más csapatok és egyéni sportolók előrelépése, sikerei mögött is döntő té­nyező a szakvezetők lelkiis­meretes, áldozatkész, szak­szerű munkája. Ennek híján törvényszerű a visszaesés, bár ez sokszor más okokra is visszavezethető.­— Például? — Évek óta visszatérő gon­dunk, hogy több sportágban nem tudjuk megtartani a megye szakosztályaiban ne­velt, tehetséges sportolókat. Egyenletesen fejlődik pél­dául Szolnokon és Török- szentmiklóson a birkózó­sport, de kizárólag az után­pótlás korosztályokban; fel­nőtt versenyzője egyáltalán nincs a megyének. A MÁV MTE és a vidéki egyesületek súlyemelő szakosztályaiban is becsületes, színvonalas munka folyik, de a nagyobb sportegyesületek elszívó ha­tása miatt az a tudás, amit itt alapoztak meg, másutt kamatozik. Atlétikai szak­águnk ugyancsak hasonló problémákkal küzd, sőt ka­jak-kenus sikerembereink megtartását is esetenként csak a szerencsének köszön­hetjük. Hiába javulnak né­mileg nálunk is a sportolási feltételek, ebben és főleg anyagiakban nem tudunk lé­pést tartani a kiemelt, első­sorban a fővárosi nagy egye­sületekkel. Az idén 165 spor­toló került hozzánk más me­gyéből, innen viszont 196-an igazolták át máshová. Ta­valyelőtt még kétszer ennyi volt a létszámcsökenés, de minden veszteség fájó, és ja­varészt a magas minősítésű versenyzők kerülnek el tő­lünk. Jelenleg- egyébként összesen 8800 aktív ver­senyzője van a megyének. Még előbbre lópnl — Milyen konkrét felada­tokat jelent az új esztendő­ben az az általános célkitű­zés, hogy jövőre is fejlődjön tovább Szolnok megye ver­senysportja? — Mindenekelőtt a diák­sport versenyrendszerét kell megerősíteni, nagyobb figyelemmel kisérni az úszás- oktatástól az iskolák atléti­kai életén át az osztályok közötti labdarúgó-bajnok­ságokig elsősorban ezt a há­rom kiemelt sportágat. Erő­sítendő a tanintézmények és a sportegyesületek együtt­működése, a szakosztályok kapcsolata egymással, a te­hetségek megyén belüli fel­felé áramoltatása. Az edzők szakmai felkészültségének javítása, jó együttműködé­sük és munkamegosztásuk kialakítása folyamatos cél; szakképzésüket is ehhez kell igazítani. Sok múlik raj­tuk a tehetségek kiválasztá­sánál és az utánpótlás-neve­lésnél, ám ennek eredmé­nyessége szerint is kell meg­becsülnünk a szakvezetőket. Minden spórtegyesületnek a maga eszközeivel kell fo­koznia fogadó- és megtartó- képességét, figyelve sporto­lóink indokolt igényeinek ki­elégítésére. A mi közvetlen feladatunk is, de minden szinten érvényes: hatéko­nyabbá kell tenni az irányí­tó munkát, következeteseb­ben számonkérni a hosszú­távú testnevelési és sportfej­lesztési programban, a szakmai intézkedési tervben, valamint a szakágat érintő, hivatalos állásfoglalások­ban leírtakat. A közös cél eléréséhez kí­vánok eredményekben gaz­dag, boldog új esztendőt sportolóknak, szakveze­tőknek és szurkolóknak egy­aránt. V. F. Ausztrália helyett Amerikában Belanov ült Piatini trónjára Véglegessé vált, hogy meg­szakad a francia Michel Platini nagyszerű sorozata, nem tudja egymás után ne­gyedszer is elhódítani a leg­jobb európai Labdarúgónak járó „aranylabdát”, sőt, az első tíz közé sem került. Az első helyet meggyőző fö­lénnyel a Dinamo Kijev és a szovjet válogatott csatára, Igor Belahov érdemelte ki. Temesvári Andrea úgy tervezte, hogy az 1987-es évet Ausztráliában kezdi, a január elején Melbourne- ben rajtoló nemzetközi te­niszbajnokságon. Ám — amint az MTI munkatársá-v nak elmondta — megválto­zott a program: Ausztrália helyett Kanadába'ls az Egye­sült Államokba utazik, feb­ruár elején. — Több dolog is indokolja az egy hónappal elhalasztott évkezdést — mondta Te­mesvári. — Egyrészt az utóbbi időben megint érez­tem a hátsérülésem, ezért naponta csak egyszer tudtam gyakorolni, s ez a formám rovására ment. Másrészt pe­dig csupán egyetlen viadalra utaztam volna a távoli or­szágba, s édesapámmal együtt úgy véljük, hogy ezért nem érdemes megtenni az óriási távolságot.

Next

/
Thumbnails
Contents