Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. DECEMBER 31. Megrokkant, felújították A gyalogosok hídja lesz MaemlókjellegU kőhíd Jászberényben a Zagyván Majdnem zavarba jöttek a kőtelki közös tanácsnál a vezetők. Fiatal több- gyermekes házaspárokról kérdezősködtem. A vébé titkára azt mondta: nehéz dolog, mert faluhelyen se divat már a kettőnél több gyerek, ritka a hármat is vállaló emberpár. A tanácstitkár és munkatársai végül azt javasolták, hogy menjek át a társközségbe, Ávár József ékhez. Ott laknak ... Nagykörűben, _az Ady Endre út 11-ben ...__ V adonatú; ház, még újabb kerítés, kapu. Padlástér mutatja magát az utcára. Villanycsengőt is szereltek a kapura, bár nyitva van. Hátul az udvarban láncát zörgeti a kutya. Ávár József fiatalember. Kinéz a csöngésre. Aranysárga gyúrt tésztát metél a konyhában a fiatal- asszony. A hallban majdnem mennyezetig ér a karácsonyfa, s még hiánytalannak tűnik cukra, csokoládéja. A kisebb szobából gyerekzsi- valy hallatszik. Ákos és Áron az ikerpár van itthon, Norbertét, a négyévest elvitte éppen magukhoz, Hu- nyadfalvára. a nagymama. Ávár József kőműves szakmunkás-mester a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat munkása. Ahogy ezt kimondja, már tudom, nem véletlen a szépen épített, tágas családi ház. Rábólint, bizony, így van. Ennek a háznak mestere a gazdája volt — és lesz. Ugyanis még nincs teljesen készen, csak a két szobáját lakják. Látszik, a haliból, a padlástér beépítetlen még, — majd jövőre, ha minden összejön. A felesége kiszól a konyhából: — A kapu, meg a kerítés most készült el, épp karácsonyra. — És került vagy húszezer forintba. — Ávár József gyorsan számol. — A padlástérhez is megvan már az anyag, de hiába, ha véletlenül megint betegség jön, csak elmarad. A fiatal családfő az idén három hónapig beteg volt, nem is egyszer kórházi ágyon aludt, s műtét is nehezítette a család életét. Pedig fiatalok még, a férj 34, a felesége 30 éves. — Gondolhatja, 2410 forint a gyed, s ahhoz három hónapig csak a családi pót- léjc, meg a férjem táppénze jött. 1985-ben én, veszélyeztetett terhes voltam az ikrekkel, akkor én voltam jó három hónapig kórházlakó. Nem mondom, hogy szerencsés évek ezek. s ez az idei, a most búcsúzó se az volt. A két fiatal talán két világ volt, amikor megismerték egymást. Ennek éppen most évfordulója is lesz, hiszen rokonoknál szilveszterezett Pesten, a soproni illetőségű Ávár József, s ugyanígy a hunyadfalvi kislány. Pesten ismerkedtek meg, Sopronban kezdték a házaséletet s ott született az első fiuk, Norbert is. S éppen miatta költöztek vissza az Alföldre. Asztmás volt a gyerek, egy Idős orvos tanácsát fogadták meg. Igaza lett, a gyereknek jót tett a levegőváltozás. Avárék onnét családi házból — igaz, a nagymamáéból költöztek — Hunyadfalvára, az anyai szülőkhöz. De a hunyadfalvi ház kicsi volt két családnak. Nagykörűben, jó helyen vették a portát, s alighogy Ávár József beilleszkedett új vállalatához, kezdték a házépítést. Eközben vállalták a második gyereket, s nagyon meg se ijedtek, amikor elég korán kiderült, nemcsak második jön, hanem vele együtt a harmadik is. Totyog már Áron is, Ákos is, kékszemű mind a kettő, mint az anyjuk, a hihetetlenül karcsú, háromgyerekes édesanya. — Rossz alvók, nem hagynak pihenni bennünket — mondják, olyan természetesen, mintha arról lenne szó, hogy a gyermeknevelés sose volt egyszerű. — Kértek, kaptak sokféle segítséget a házhoz? Ávár József csendesen mondja: — Csak az OTP-től 300 ezret. Volt kis összegyűjtött pénzünk is, elég most három gyerek mellett az OTP-tör- lesztés is, havi 1050 forint. Már én is fejszámolok magamban. A gyed tehát 2410 forint. Három gyerek után — még jó, hogy kérdeznem se kell, tudom 2520 forint a családi pótlék. Mit kereshet az apa? — Hét körül, — nincs rajta se szégyellni, se titkolni való, látszik Ávár Józsefen. — És hiába jó a szakmám, eddig is, eztán is még a magamét kell építenem szabad időmben. Nincs mellékes! — Hét végén hat liter tejet, két kiló kenyeret hozok el a boltból, meg se kottyan három, négyszáz forint, különösen, ha húst is veszek. Pedig nem vagyunk nagy ét- kűek, s bár a cigaretta mindkettőnknek kell, meg a kávé is, italra nincs pénz, s szerencsére szenvedélye se. Mégis észen kell lenni, beosztani a pénzt, hisz három gyerek ruházkodása se olcsó már manapság. A legnagyobbnak ezerért nem kaptunk egy overállt, pedig hát télen egy óvodásnak az igazán kell, nem luxus. Megfordulok, nézem a fát. Ávárné megérti a pillantásom: — Még novemberben bementünk Szolnokra, kapott a három fiú tőlünk karácsonyra egy szép autót. No, nem drágát, s ha meggondolom, hogy nagyszülőktől, rokonoktól, négy családtól kaptak karácsonyra játékot, talán elég lett volna egy- egy ruhadarab, meg a fa is. Hiába, ha nem futja, nem lehet. Egyenletes, jó meleg van a házban. Fa-széntüzeléses' kazán ontja. — Nézze, tízezer forintért vettünk tüzelőt erre a télre. Biztosan elfogy, bárcsak elég legyen. És minálunk minden reggel jár a mosógép, meg a centrifuga tíz óráig. így aztán kéthavonta villanyra is kifizetünk 830 forintot. Akárhogy számolunk, nálunk nem lehet gondtalanul élni. Volt egy ócska, 12 éves autóm. Eladtam, az is benne van a házban, nem is tudom, lesz-e még kocsim az életben? De hát az nem bajt csak egészség legyen, bevisz a busz dolgozni Szolnokra. — Az az igazság, — mondja a fiatalasszony, — hogy az ember nem élhet remény nélkül. Én nem is tudom, mégis reménykedem mostanában. Az várható ugyanis, — napját is tudom, közel van, — hogy eltelik az idő, a gyedről gyesre kell mennem. Az a fele pénz se a mostaninak. Töprengek rajta eleget, hátha kapnék valami bedolgozói munkát, hogy itthon is lehessek a gyerekeimmel, meg dolgozhassak, pénzt is keressek. Van egy ócska varrógépem, februárban letelik a gyed, szóval töröm a fejem, de nagyon. Mert még ha kapnék is munkát helyben — — Ami szinté lehetetlen — vág közbe a férj — — szóval akkor is, mit csináljak? Nagykörűben nincs bölcsőde, az édesanyám még dolgozik a t.éeszben, meg Hunyadfalván laknak. Talán én még tanácstalanabb lennék a helyében. Tényleg, mit is csinálhatna? Hirtelen még az is megfordul a fejemben, hogy talán a régi munkahelye is segíthetne a fiatalasszonynak. Ezen viszont, mint kiderül, csak nevetni lehet: — A soproni Afit volt a munkahelyem, onnét jöttem el gyesre, majd folytattam a gyeddel. Korábban, helyesebben lánykoromban a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnál dolgoztam, az elszámoltatáson. 1974-ben a Verseghy Gimnáziumban érettségiztem. Kicsi a világ de a gondjai azért lehetnek nagyok. A gyerekszobából nagy sírás szól közbe. A két fiú kitotyog a hallba, a sírót — eleshetett — ölébe kapja az anyja, a konyhába fut vele, ránéz a tűzhelyre, s kitölti a feketét. — Olyan fiatalok, hogy még szórakozniuk is kellene — mondom — moziba, ide- oda, soha? Nevetnek. Eszükbe se jut, egyébként se tehetnék, magukra nem hagyhatnák a három gyereket. — Bekapcsoljuk a tévét, s nézzük, ha minden rendbgn. Aztán éjjel a gyerekek szórakoztatnak bennünket, s kénytelenek vagyunk őket megcirógatni, megnyugtatni, hogy békés legyen az éjszaka. Ávár József számvetése egyszerű, de reális. Ez az 1986. esztendő is eltelik lassan, családi békében, szépen fejlődő gyerekeik körében. A ház alján már nincs sok tennivaló, berendezve a két szoba, á konyha meg a hall is. Tavaly az öregszülőktől kaptak hízót — most nekik sincs. Talán, a házépítés befejeztével fölhúz egy ólat a hátsó udvarban, hogy legyen nekik is, a nagy családnak egy zsirzójuk. A nyáron a fiatalasszonynak volt baromfija, el is költötték szépen mindet. Mert sokszor az élelmiszerekért is elmennek Szolnokig, különösen ünnepek előtt, ha jót is, olcsót is akarnak. Már, ami olcsó manapság ... Ruhaneműre, csak a legszükségesebbre költenek, ami a gyerekeknek kell. — Azért van szenvedélyünk — nevetnek össze — ha a tévét nem nézzük, s ráérünk, még evés közben is rejtvényt fejtünk. Az is szórakozás ám, nem is öröm nélküli. 'A ház nagyon szép, látszik rajta a mester keze, — s jó az elhelyezése, á”beosztása is. A fiatalasszony legyint, bizony típusterv szerint épült, de nekik már nagyon jó, hogy ennyire is áll. Különben errefelé nem drága a ház mondja a férj, az utca másik .felén elkelt egy jó nagy, tán hatszázezer körül fizettek érte. Nekik persze az a legfontosabb, hogy a tervezés nélkül hirtelen nagyra nőtt családnak otthont ad. Ákos és Áron körbejárja a hall nagy asztalát, egyik mindig a mama karjába ké- retőzik, s olyankor látszik, bizony, nagyon az édesanyjukra hasonlít mindkettő. Norbert is, mondja nagyfiára az édesanya, mind a három fiú kékszemű, szőke. És a konyhában lobogva forr a tésztavíz, ideje befőzni, ebédidőt mutat lassan a falióra a hallban. Az apa is otthon ebédel, szabadságát tölti a két ünnep közt családja körében. * * * ( Kint sűrű pelyhekben, s nagy hidegben hull a hó. Csupa új ház ez a sor, nemrég épült falurész mellett haladunk visszafelé. Különben csendes a falu. Álmát álmodja sok jó gyümölcsfa, a nagykörűi kertekben. A bolt, faluvégi kis üzlet zárva, rajta lóg a cédula, hogy betegség miatt. Alig van forgalom. Jobb ilyenkor ablak mögül nézni a világoj. Már, aki teheti. És annak is talán, aki álmatlan éjszaka után teszi mindennapi dolgát otthonában. Álmodoznia, reménykednie lehet közben is, — s talán kell is. Sóskúti Júlia Egy évvel ezelőtt lújabb építménnyel szaporodott a jászberényi műemlékek sora, mégpedig egy híddal amelyből kimondottan kevés maradt az egyébként átkelőhelyekben bővelkedő Tisza, Zagyva mentén. A Jászdó- zsán és Karcag határáb-aii található két régi híd mel— Problémát éppen a gyalogosforgalom okozott, mert a ’70-es évek végére, a ’80- as évek elejére a híd járdái életveszélyessé váltak — magyarázza Gulyás István, a KM Szolnoki Közúti Igazgatóság műszaki ellenőre. — Az elhasználódás, illetve a szakszerűtlen szélesítés következtében a vasbeton lemezek megsüllyedtekés már 1958—60 körül is átalakításra, megerősítésre szorult a híd. A megnövekedett forgalom miatt pedig, később szinte állandóan napirenden volt a javítgatás, mígnem ’81-ben a járdákat le is kellett zárni. A teljes felújításra szoruló műtárgy teherbírási szakvéleményét és az építési terveit a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolától rendelte meg a híd gazdája, a közúti igazgatóság. A lelkiismeretesen elkészített szakvélemény néhány, eddig ismeretlen adatot is szolgáltat a híd utáltjából. A felújítás során az Országos Műemléki Felügyelőség és a megyei tanács egy forgalmi sáv meghagyásával az eredeti műemlékjelleg helyreállítását írta elő. Hosz- szú távon több pályára valóban nincs is szükség, mert a távlati fejlesztési tervek szerint a Lehel vezér téren és a kőhídon úgyis megszűnik a gépkocsiközlekedés. A 180 éves, lábain és boltívein nyugvó híd azonban a több milliós beruházás ellenére A munkaasztal sarkán Sokol rádió szól, csak úgy, csöndesen. A tószegi borbély- üzlet kihalt. Alig telepszem a kályha mellé, amikor nyílik az ajtó, s azzal traktorpöfögés nyomul a kis szobácskába. A vendég barázdált arcú férfi, negyvennél többnek nézem. — Legalább megmelegszem, Marikám — mondja az asszonynak. Pufajkáját, ami ugyancsak viseltes, a földre dobja, de még így is van rajta vagy két pulóver, szvet- ter, ing. A traktoron nincs fülke. A székbe telepszik, a fodrásznő a szerszámokért nyúl. — Amolyan téli frizurát csinálj, mert külföldön szilveszterezek — dől hátra. — Külföldön? — néz rá a tükörből az asszony. — Hát... a Kucorgóban — mosolyodik el. A barna svájcisapkás férfi szinte észrevétlen nyit be az ajtón, csak a hangjára figyelünk föl. — Te Sanyi, a traktorod elviszi mindjárt a villany- oszlopot! Hát miért nem állítod le? — Talán majd betolod, mi? — Tolja a nehézség. A svájcisapkás leveti a zubbonyt, mozdulatait az ollócsattogás kíséri. — Eladtad a malacaidat? — El én, mindet — fordul oda a kérdezőhöz a székből a barázdált arcú. — Albert- irsán. a vásárban. — Minek vitted Tószegről olyan messzire? — Minek, minek! Kétszáz forinttal adtam drágábban, mint errefelé. Húsz malacnál már csak megéri, nem? A benzin kétszáz forint, hát számold ki! — Aha, •— bólint a barna svájcis. A meleg elbágyaszt, pedig a malacos kuncsaft húsz lett az újjáépített jászberényi kőhíddal tehát nemcsak a város, hanem a megye is gazdagodott. Az eredeti állapotában helyreállított robusztus híd dzonban nem nyerte meg a herényiek és a környékbeliek tetszését. A herényiek emlékezetében ugyan az 1944. novemberében felrobbantott négy nyílású kőhíd él, amelyik valóban szélesebb volt a jelenleginél, de az eredeti formájára már kevesen emlékeznek. A jászkun hármas kerület székhelyét átszelő Zagyván, a város közepén 1805—1806-ban épült a kőhíd. Szolgálta tisztességgel jó száz évig a várost, majd ahogy a szakvélemény írja, a „mellvédfalait a pályaszélesítés érdekében 1929-ben elbontották és helyettük vaskonzolokra járdát és vaskorlátot építettek”. A fel- robbantást követő helyreállításkor, 1947-ben újabb szélesítés következett, amivel végképp eltüntették a híd hajdani formáját. A rohamosan növekvő forgalom dinamikus hatása következtében a szélesítésként falazott téglaboltozat a hídtól elvált, a járda konzolai kilazultak és végén már valósággal a levegőbein lebegett a vasbeton lemez. sem idéz történelmi hangulatot. Távolról mutatóst ugyan, de •'közelről a merev vonalvezetésű, ezéles mellvédek, a szűk és magas járdák nyomasztóak. Egy századelőről származó üdvözlőlapon jól kivehetők a forgalmat terelő kitárulkozó korlátok, és járdának természetesen nyoma sincs. A gyu- fásdoboznyi fényképet tanulmányozva még az is elképzelhető, hogy a pilléreknél a mellvéd töréspontjáBorbélynál perc alatt legalább tíz történetet jnesét, amik közül csak egy az az ember, akinek akkora füle volt, mint „egy kölyök elefántnak”. Ha szél fújt — bizonygatja, — istenemre mondom, hogy lengett, na. Már akkor Béla bácsi is ott melegszik a kis műhelyben, ‘-közben érkezik Imre bácsi az öreg éjjeliőr. Béla bácsinak ugyancsak nagy a füle, de a történet csöppet sem zavarja, ö inkább a hidegről beszél. — Hát mi ez, ez a kis hideg? A fogságban? Harmincöt fokot is mértek! Igaz, adtak gúnyát bőven, meg szőrcsizmát. Az hideg volt. Sándor közben kikászálódik a kényelmes székből, belebújik a pufajkába, erősen fejébe nyomja pecsétes kalapját. Hangosan, érthetően köszön el mindenkitől, de még becsúsztat Marika köpenyzsebébe valami pénzt, a fizetésen felül. Alig tudom nyitva tartani a szememet. Hogy is mondta Marika? Ma már mindenki rohan, nem úgy, mint a régi borbélyoknál. Akkor beszélgettek, ráérősen. Ennek már régen vége. A székben most egy fekete aróú férfi ül, ő is az idősebbek közül való. — Hát leverette a csempét, képzelje el. Még a csempét! De Tatabányán meglátott egy újabb fajta fürdőkádat, hát nem kiszedette a régit? De újrarakatta a tetőt, leszedette a lambériát. És csak utólag fizet! Ügy kölla kőművesnek figyelmeztetni. Nem tudom, ilyen lenne-e, veregetné-e a csempéit, ha nem lenne pénze...? ban kiszélesedő korláton valamikor figurák vagy díszek lehettek. Jelenleg ennél jóval egyhangúbb a híd, pedig a függőleges oldalfalak újjáépítésekor a párhuzamos felületek helyett követhették volna az eredeti korlát vonalát is. A járda kialakításáról a közúti hídszabályzat rendelkezik, mégpedig 25 centiméter kiemelt szegéllyel. Ha jól meggondoljuk, el is maradhatott volna, hiszen Jász- dózsán vagy a hortobágyi kilenc lyukú hídon se készült járda. Talán csak azért nem, mert előzőleg robbantottak fel? A járda ellen szól az aránytalanságon túl a jövőben kialakuló sétáló utca jelleg is. Igaza van Kun Sán- dorné jászalsószentgyörgyi olvasónknak, aki a szerkesztőségünkbe írt levelében elmondja, hogy két testes ember nehezen fér el egymás mellett az előírtnál magasabbra épített szűk járdán. Felébreszteni a folyót A vízben tükröződő 3 boltív és a szépen megmunkált felület ellenére a kőhíd elmaradt az esztétikai lehetőségeitől. A tervezők beérték azzal, hogy az előírásoknak megfelelő tervet készítsenek. Tisztázatlan volt a híd kora és a népi emlékezet se kínált fogódzót. Elmélyültebb tanulmányozással, alaposabb kutatással azonban a műemlék lényegét igazabbul visszaadó megoldás is születhetett volna. A korábbi rokkant hídnál azért mégis szebb a jelenlegi. A gyalogosok biztonsága érdekében pedig az eredeti elképzeléstől eltérően nagy tehergépkocsik és autóbuszok nem is közlekedhetnek rajta. Veszélytől tehát nem kell tartani. Amíg a kőhídoh újabb változtatásokat nem érlel az idő, addig is érdemes volna az alatta lustán, piszkosan szivárgó Zagyvát felébreszteni a tetszhalálból. Lukácsi Pál Nem szól erre senki semmit. Alighanem mindenki tudja rajtam kívül, kit is emleget. Közben már a ndgyedik tarkó is elővilágol a lenyisz- szantott, rakoncátlan fürtök alól. Egyenes tartású, nagy tenyerű férfi a délelőtti utolsó vendég. Marika őt is, mint mindenkit, nevén 6zólitja. — Gratulálok a dédunokához, Jenő bácsi. A termetes férfi ugyancsak megörül. | — Lány lett, de hát nem baj az! Megint többen vagyunk eggyel, Marikám. A barna svájcis, meg a fekete képű elmennek közben, Béla bácsi még a kályha mellett időzik. Az öreg éjjeliőr pénz után kutat. Valahogy szóba kerül egy falubeli — nevezzük Károly- nak —, aki ha „másod magával van”, rögvest sírva fakad. Hogy miért? Asszonyát siratja, kívánkozik mellé. így derül ki, hogy Jenő fc£csi sírásó. Neki mondogatja hát minduntalan: — Szépen tegyél le engem, Jenőkém. — Majd szóljon Károly bácsi, ha koppan. De akkor szóljon, mondom neki. Csak később érti meg mindig. — Sokan haltak meg a faluban, Jenő bácsi? — állítja meg a borotvát egy pillanatra a fodrásznő. — Minek számolnám? Majd szilveszterkor csinálok számvetést. De már ötven fölött vannak a tószegi halottak. És tudja-e Marikám, hogy a reformátusok fogynak inkább? A középkorú asszony elmosolyodik, de a keze meg nem áll. — Akkor elmegyek otthonról, nehogy megtaláljon. Hortobágyi Zoltán Életveszélyes Mellvéd, korlát, díszek
