Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-30 / 306. szám

198Ó. DEOEMBER 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Karcagon, az Alföld egyik legnagyobb mezőgazdasági városában minden délután megtelik a zeneiskola gya­korló növendékekkel, 320 zeneiskolás jár ide. Képünkön a zeneiskola legkisebb növendéke, Mihályi Emese most ismerkedik a zene alapjaival Zbiskó Zoltán zenetanár segítségével. (Fotó: Csikós Ferenc) Julianus emlékiinnepség A hajdan volt közös ős­hazában, keleten maradt magyarokat felkutató, s el­ső útjáról 750 éve, 1236. de­cember végén hazaérkező Julianus domonkos rendi szerzetes munkásságára, fel­fedezéseinek jelentőségére emlékeztek hétfőn a budai Hilton Szállóban rendezett ünnepségen. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi /Intézete, valamint a budavá­ri Mátyás templom plébáni­ája közös rendezvényén elő­adások idézték fel Julianus barát utazásait. Az ünnepség koszorúzás­sal kezdődött: Julianus ba­rát, a szálló dominikánus udvarában lévő emlékművé­nél Pozsgay Imre, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának főtitkára és Szent- ágothai /János akadémikus, az Elnöki Tanács tagja he­lyezett el koszorút. A kegyeletes megemléke­zést követő rendezvényen elhangzott előadások utal­tak arra, hogy nem Julianus volt az első azok között, akik a keleten maradt magyarok felkutatására indultak Már 950 táján a kalandozó vezé­rek is elmondták a bizánci Bíborbanszületett Konstan­tin császárnak, hogy a per­zsa végeknél is élnek ma­gyarok. A lakását szeretné visszakapni Avagy jó tett hely óbe mit várj? Egy 89 eves asszony panasza Meghökkentő tartalmú le­vél érkezett hozzánk Kisúj­szállásról, amely többek kö­zött az alábbi sorokat tar­talmazta: „özvegy Oláh Károlyné- nak hívnak, és elöljáróban el szeretném mondani, hogy 89 esztendős lévén már sem írni, sem olvasni nem bírok, ezért megkértem az egyik ismerősömet, hogy a nevem­ben fogalmazza meg a bána­tom. Mindig kétkezi ember­ként, korábban cselédként kerestem a kenyerem, és el­mondhatom magamról, hogy az élet nagyon kevés örö­möt adott. Az uramat elve­szítve állami gondozott gye­rekeket neveltem, összesen tízet. Nem volt nekem sem­mi bajom kilenccel; ahogyan bírtam, tudtam, szárnyra bocsátottam őket. De a tize­dik öregségem nagyon fáj­dalmas emléke. Büntetéssel nem oldható meg Az utolsó, aki velem ma­radt, segítségemmel kitanul­ta a hegesztő szakmát, majd a katonaidejét is letöltötte. Kezdetben elviselhető volt a kapcsolatunk, noha én már akkor is sürgettem; eredj fiam isten hírével, felnőtt lett belőled, kenyér van a kezedben, ennyit tehettem érted! ö könnyezett: kedves anyám, hadd maradjak még, egy kis ideig. Olyannyira maradt, hogy az államtól ap- ródonként megvásárolt há­zamból végül is nekem kel­lett eljönnöm, mert Rapi Zoltán lehetetlenné tette a zárak kicserélésével a lak­hatásom. Egyetlen lányom­nál húztam meg magam, akit sajnos 1985. november 1-én temettek. Egyedül marad­tam az idős, 74 éves vejem- mel: aki lassan már ugyan­olyan ápolásra szorul mint én, nem hogy engem gondoz­zon. Nincs hova mennem, hiszen így nem kellek senki­nek, más vagyonnal nem rendelkezem, ha valaki el­tartana, csak a házamért tenné”. Nem akartunk hinni a le­vélnek, ezért utánajártunk az ügynek, amelyről kide­rült: sajnos igaz. Per. bíró­sági per lett a dologból. A Karcagi Városi Bíróság már 1982. május 20-án jogerős ítéletével rosszhiszemű, jog­cím nélküli lakáshasználónak nevezte Rapi Zoltánt, akit Adott a kérdés: akkor ml a megoldás kulcsa? A váro­si tanács végrehajtó bizottsá­ga segíthetne, dehát kérdé­ses: milyen jogalapon adhat állami lakást, esetleg egyet­len szobát egy nőtlen magá­nyos embernek, amikor többgyermekes, rossz anya­gi, szociális körülmények arra kötelezett, hogy elhe­lyezéséről maga gondoskod­jék. Mivel ezt nem tette, büntették is érte az egyedül­álló, 36 éves, életerős férfit: 500, 1500, 3000, 5000, 8000, 9000 majd 10 ezer forintot kellett fizetnie azért, mert a felszólítás, a végzés ellenére is maradt. Jelenleg is a me­gyei bíróság újabb tízezer forintos bírsággal sújtotta. (Ha az ember összeadja a sok ezrest, lassan egy lakás­beugró ára kerekedik ki belőle). Felkerestem munkahelyén, a Mezőgép kisújszállási gyá­rában, ahol hegesztő-lakatos szakmunkásként alkalmaz­zák. Elmondotta, úgy érzi, a lakásproblémáját önnönma- ga nem bírja megoldani. Ezt a cég jelenlévő igazgatója fejcsóválva hallgatta, majd papírívet vett elő. Erről ki­derült; ez az ember tavaly 71 ezer 865 forintot keresett, és a munkája ellen semmi panasz. Szerinte ennyi ösz- szegből lehetetlen, hogy egy egyedülálló fiatalember ne bírna albérletet fizetni. Azt is hozzátette, ennyi kereset­ből nem egy dolgozójuk csa­ládot, gyermekeket tart el. Igaz, a gyárnak akad üres szolgálati lakása, de azt fel­sőfokú végzettségű, műsza­ki szakembernek szánják, aki hamarosan megérkezik a gyárba. között lévő családok is vár­nák az efféle támogatást? Az ügy egyik újabb fejle­ménye, hogy Rapi Zoltán az épület egy részét szeretné a nevére íratni, vagy ha ez nem sikerül, százezer forint körüli összeget kérni az idős asszonytól: állítván, amióta itt lakik, ennyi átalakítást végzett az épületen. A né­ni erről hallani sem akar, mondván milyen jogon fi­zessen ő százezer forintot egy olyan embernek, akivel soha nem kötött lakásbérle­ti szerződést, így lakónak sem ismeri el. Hacsak azért nem, hogy felnevelte, szak­mát adott a kezébe, ember­ségesen bánt vele? Dehát ha ez így igaz: a fiúnak kelle­ne fizetnie mindenért, és nem neki. Az ügy megjárta a Köz­ponti Bizottság titkárságát, a Televízió Jogi esetek szer­kesztőségét is, bár a válasz innen is, onnan is hasonló volt: a tanulságokban sem szűkölködő problémát min­denképpen helyben: a me­gyében, a városban kell megoldani: Mondhatja vala­ki: az efféle embert ki kell rakni az utcára. Utcára vi­szont csak akkor, és abban az esetben lehet bárkit ki­tenni, ha magatartásával, antiszociális tűrhetetlen vi­selkedésével mindezt kivál­totta. Hogy Rapi magatartá­sa az előbbi fogalmát meny­nyire meríti ki, annak bizo­nyítása egy újabb perben fo­lyik most. Hétéves per Tudjuk mindezekhez az olvasóknak is megvan a vé­leményük, bár nekünk nin­csen szándékunkban a bíró­ság helyett ítélkezni. Egyet azonban nem szeretnénk: ha valami olyasmi végkövetkez­tetést vonnának le a cikk­ből: lám-lám, az is sült bo­lond, aki állami gondozott gyerekeket fogad a házába, neveli őket, törődik velük. Hiszen szerintünk, az aki pó­tolni igyekszik a család me­legét, az édesanya ölelő kar­ját, azoknak apróságoknak akiket a tulajdon anyjuk el­dobott, a legnagyobb tiszte­let, megbecsülést érdemli megfizethetetlen fáradozá­sáért. Mind a társadalomtól, mind a szűkebb környezeté­től. Ezért is reménykedünk abban, hogy végül is vala­milyen elfogadható megol­dás születik a hét! éve húzó­dó perben. Hiszen Oláh Károlyné, aki tíz állami gondozott gyerek­kel bajlódott hosszú-hosszú esztendőkig, már a 89. évét tapossa. Ha másért nem, azért, mert ki tudja: meny­nyi időt tartogat még szá­máré a kiszámíthatatlan jö­vő... D. Szabó Miklós Kérdések, fejlemények Mi legyek, ha nagy leszek? Pályaválasztás előtt a fiatalok Nincs szándékunkban a téli vakáció örömét elrontani. De ha tetszik, ha nem, az általános iskola utolsó osztályá­ba járók számára elérkezett a pályaválasztás ideje. Nem csekély gond ez a gyerekeknek, szüleiknek és a pedagó­gusoknak egyaránt. A tizenhárom—tizennégy évesek el­jutottak életük egyik legdöntőbb pontjához, amikor meg­fontoltan határozniuk kell: mi legyek, ha nagy leszek? Szűkebb pátriánkban 1987- ben — az előző évekhez ha­sonlóan — több mint ötez­ren fejezik be a nyolcadik osztályt. Közülük ezernél több fiatalt vár a megye ti­zennégy szakmunkásképző intézete, de bizonyára sokan választják a tizenhat gim­názium és szakközépiskola valamelyikét is. Tény, hogy egyetlen nyolcadikat végzett se marad le a továbbtanulá­si lehetőségekről. De azzal is számolniuk kell a gyerekek­nek hogy nem feltétlenül az álmaikban elképzelt iskolá­ba kerülnek. A középfokú oktatási in­tézmények közül — kár len­ne szépítenünk — a szak­munkásképzők a legkevésbé népszerűek. Hosszú eszten­dők óta makacsul tartja ma­gát az a hiedelem, hogy a szakmunkásképző intézetek­be beiratkozottak egyszer s mindenkorra elvágták ma­guk előtt a magasabb szín­vonalú képzéshez vezető utat. Pedig a szakmunkás- képző nyílt oktatási intéz­mény, ami azt jelenti, hogy a végzettek a tanulmányi idő beszámításával középis­kolában is folytathatják a tanulást. Vitathatatlan, hogy a szakmunkásképzőket első­sorban azoknak ajánlják, akik viszonylag rövid idő — három év — alatt szeretné­nek elsajátítani egy szak­mát, és akiknek az az igé­nyük, hogy mielőbb önálló keresettel rendelkezzenek. A szakmát tanulóknak nincs okuk attól tartani, hogy „szakbarbárokká” vál­nak, hiszen a szakmai tár­gyak mellett szerepel a tan­rendben a magyar nyelv és irodalom, a történelem, és a szakmai igényeknek megfe­lelő matematika, fizika, ké­mia és biológia tantárgyak, jóllehet a középiskolákban érvényes tantervben előír­takhoz képest kevesebb óra­számban. Szolnok megye gazdasági szerkezete a pályaválasztók szemszögéből a fiúknak ked­vez. A lányoknak valamivel hosszasabb fejtöréssel jár, mire megtalálják a megfele­lő életpályát. Kérdés persze, hogy vannak-e még — a nehéz fizikai munkát igény­lő, elenyésző szárrjü szak­mákon kívül — kifejezetten fiús szakmák. Mert a tech­nológia fejlődésének idején felesleges a lányoknak ódz­kodni például a vasas szak­máktól. Természetesen a megyében is vannak olyan szakmák, amelyeket elsősor­ban lányoknak ajánlanak. Ilyen például a cipőfelső­rész-készítő, a bőrdíszmű­ves, a kötőipari konfekciós, a női- és férfiruha készítő, a szűcs vagy a bolti eladó. A fodrász és kozmetikus szak­mát csak azért nem említ­jük, mert azokra évről évre nagy a túljelentkezés. Ha valaki a lakóhelyétől távoli iskolába kíván tanul­ni olyat keres, amelyiknek kollégiuma is van. Ilyen a szolnoki 605-ös, a 633-as, a kunszentmártoni 628-as, a karcagi 629-es, a kunhegyesi ipari és mezőgazdasági szak­munkásképző, a martfűi 641-es, a kenderesi mezőgaz­dasági, a szolnoki és a me­zőtúri kereskedelmi vagy a jászapáti mezőgazdasági szakmunkásképző intézet. Az idei tanévtől kilencre emelkedett azoknak a szak- középiskoláknak a száma, amelyekben technikusképzés is folyik, azaz a harmadik tanévtől kezdődően a diákok — érdemjegyeik alapján — választhatnak, hogy az öt­éves technikus-, vagy a négy­éves szakközépiskolai okta­tásban kívánnak-e részt venni. Technikusi oklevél szerezhető a szolnoki Sza­muely Tibor Gépipari, a Pálfy János Műszeripari, a túrkevei Ványai Ambrus, a martfűi Cipőipari, az Aíjszá- szí Közlekedésgépészeti, a szolnoki Vízügyi, a karcagi Mezőgazdasági, a jászberé­nyi Erősáramú Szakközépis­kolákban. A Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola általános vegyipari oklevelet is ad. A megye gimnáziumaiban — mindenek előtt az érettségit követően — egyetemen illet­ve főiskolán továbbtanulni szándékozó, kiemelkedő ta­nulmányi eredménnyel ren­delkező fiatalok jelentkezé­sét várják. Választék tehát van bő­ven, mostmár csupán a gye­rekek és szüleik alapos ön­ismeretén múlik, vajon si­kerül-e olyan pályán elindí­tani magukat, illetve cseme­téjüket, amely örömet, és nem csalódást okoz.- bj ­Egy új lap margójára Hosszú, mint mondani szo­kás: történelmi folyamat újabb lépése az a lap, mely­nek első száma 1986. de­cemberi keltezésesl látott' napvilágot. Románo Nyévi- pé — Cigány Újság. Vagy ahogy a belső oldalakon többször is olvasható — egy­beírva: cigányiújság. A cím kétnyelvű, a szö­veg viszont — néhány vers- fordítást kivéve — magya­rul íródott. Jelezve azt a ne­hezen körülhatárolható, át­meneti léthelyzetet, melyben ez a népcsoport századok óta él itt Magyarországon, s Eu­rópa más tájain. A társada­lom részeként, többnyire mégis elkülönülve — időn­ként elkülönítve — a társa­dalomtól. Ma ez a különbség a ci­gányság egészét tekintve a hátrányos helyzettel egyen­lő. A lap első oldalán Hol- lósy Zoltán adatokat sorol: — A cigánylakások majd­nem felében nincs villany, vízvezeték pedig körülbelül kilencven százalékában hi­ányzik. Ezernyi megoldásra váró feladat, érthető, hogy ezek nem hiányozhatnak az ün­nepi hangvételű beköszöntő lapszámból sem. Lakatos Menyhért súlyos kérdésekre keres választ. Lenni vagy nem lenni című írásában: — Az a tömeg, amelyik képzet­lensége miatt csak fizikai Szokolay Sándor Ecce ho­mo című új operáját mutat­ja be a Magyar Állami Ope­raház a színházi évad első felének végén, január 25-én, illetve 27-én. A kortárs magyar zenemű­vészet egyik legismertebb alkotójának ez a negyedik operája. Az elsőt, a Vér­nászt, több mint egy évti­zeddel ezelőtt állították szín­padra Budapesten és azóta segédmunkára alkalmas, mi­lyen helyet foglalhat el a jövő társadalmában? És meddig tarthat egy társada­lom türelme, ha a teher, me­lyet közösségünk alkot, egy­re nő? Általános érvényű válasz, azonnali megoldás nincs. Változást csak jóidulat, tü­relem, kitartó, folyamatos munkálkodás hozhat. S az új lap épp erről igyekszik képet adni. Olvashatunk te­vékeny, közszereplést válla­ló cigányemberekről. Közé­jük tartozik Oláh Ágota, a litkei cigánytelep tanácstag­ja, vagy Karsai Ervin peda­gógus, aki egykor Kecelen is tanított. Festők portréi, költők alkotásai jelzik, hogy a cigányság kultúrája ele­ven, s régóta rangos helyet vívott ki a hazai kulturális életben is. Elég a legendás Balázs János nevét említe­ni, vagy az író Osztojkán Béláét akinek novelláiból nemrég film készült. „Ha­lottak gyertyafényben” cím­mel. Az újság gazdája, a Ma­gyarországi Cigányok Kul­turális Szövetsége egyik fő ftiadatának tekinti, hogy ezekhez a cáúcsteljesítmé­tizennégy külföldi operaház­ban. Ezt követte a Hamlet, s egy évtizeddel ezelőtt a Sámson. Az Ecce homo, amelynek műfaját a zene­szerző passióoperaként jelö­li meg, Nikosz Kazantzakisz Akinek meg kell halnia cí­mű regénye alapján készült. A művet Rubin Péter fordí­totta magyarra, s ebből Szokolay Sándor írta meg az opera szövegkönyvét. nyékhez felzárkózzon a ci­gányság egésze. „Közös erő­vel képesek leszünk behozni hátrányainkat. A magyar nyelvű cigányújság lehetősé­get ad arra is, hogy önma­gukról ne csupán önmaguk­nak szóljanak. A szerkesztő­ség célja, amint az egyik cikkben olvashatjuk, „hogy a magyarországi cigányság belső életét jobban, hitele­sebben megismerje a társa­dalom egésze, tisztázódhat­nak a helytelen .mítoszok’, s talán mindebből az is szár­mazhat, hogy kiderül: ki miben, és hogyan segíthet”. Buktatóktól sem mentes, alig kitaposott úton indul a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének — a tervek szerint kéthetente megjelenő — újságja, hogy eljusson minél több kézbe: az ország különböző tájain élő cigánycsaládokhoz, s a népcsoport sorsára odafigye­lő, segítő szándékú emberek­hez. Ha sikerül a maguk elé tűzött célt a cigányújság szerkesztőinek és munkatár­sainak megközelíteni, az új lap az önismeret és a köl­csönös egymásra figyelés hé­zagpótló fórumává válhat. L. D. Országos grafikai műhely A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának és Vác Város Tanácsának támoga­tásával január 5-én országos grafikai műhely nyílik Vá­cott. az Eötvös utca 16. szám alatt. A földszinten kapott helyet a litográfiái terem, ahol 100 éves kőnyomógépen is dolgoznak majd. Az eme­leten Orvos András, Monos József és Molnár László fes­tőművészeknek rendeztek be műtermet. Szokolay: Eoce homo Új magyar opera bemutatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents