Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

12

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1986. DECEMBER 24.

Kunhalom a kapufélfa

______Mesterszállási Jegyzetelt_______

E

nnél stílszerűbb „kaput” véletlenül sem választhattak volna Mesterszállás lakói. A faluba vezető út leágazásánál jókora kunhalom uralja az enyhén dimbes-dombos vidéket. És hogy miért lehet jelképe a falunak? Azért, mert egy 1347-es oklevél szerint a Kuch meg a Csertán nemzetségbeli kunok kapitánya a „sátor alatt lakó 12 kunok Totós birtokára való átköltözését engedélyezi”. Az átköltözők között volt Mester és fia Miklós. A kunValamikor Kunszentmár- ton pusztája volt ez a rész. önállósága nem régi. Az 1897. július 1-én tartott dísz- közgyűlésen lett önálló a község. Mit meg nem ért azelőtt és miken ment keresztül azóta! Most mór — úgy tűnik, — révbe jutott. Ezt tanúsítják Almási Jánosné vb-titkár szavai is:

— Boldogulnak itt az emberek. A takarékszövetkezetnek nem bevételi, hanem kihelyezési gondja van. Ebben az 1140 lakosú községben legalább százötven gépkocsi van. Azért nem tudom pontosan, mert amióta eltörölték a gépkocsiadót, nem tartjuk őket nyilván.

A központba érkező első pillantásra megállapíthatja,

Az a szerencse, hogy alakosság megérti a tanács gondját. Egyébként sem renitens emberek. A cseretelepről ősszel ellopott gázpalackok jelentették a kivételes esetek rekordját. Nem csoda, hogy nem vált égetővé a körzeti megbízott hiánya. A mezőtúri rendőrkapitányság betöltené ezt a posztot, ha a rendőrnek adnának lakást, — dehát honnan adjon a tanács? Kevés anyagiakkal rendelkezik, és azok is gyakran csorbulnak. A vb-titkár azt mondja erről;

— Próbáltunk már munkahelyet biztosítani a nőknek. Tárgyaltunk a KAEAt- val és egy pesti szövetkezettel, de a nők inkább fűszer- paprika művelését vállalják. Jó időjárás esetén 45—50 ezer forint hasznuk is van belőle. A tanács azért nem örül ennek, mert a fűszerfélék területe adómentes, ezáltal csökken a bevételünk. Az idén hétszázötven embernek adtunk így adómentességet. A helyiek mellett ugyanis a martfűi és a homoki pedagógusok is a héki határban kapják a háztájit, és ők is termelnek paprikát.

A mesterszállási tanács közös a mezőhékivel. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy ez a székhelyközség nem orozza el az anyagi javakat a kisebbik héki településtől, ha megemlítem, hogy a tanács elnöke odavaló. Naponta ingázik Mester- szállásra.

— Mindig ott fejlesztünk, ahol a legégetőbb, — bizonygatja Almásiné. — Nyolchalmon legalább az elnevezésével idézi az első fészek- rakókat.

És ha már jelképpel kezdtük, folytassuk azzal. A jelen szép szimbóluma öleli a községet. A bejárati részen, a tsz géptelepén katonás rendben állnak a kombájnok, meg az egyéb gépek. A falu túlsó végén pedig, a Zöldfa utcában a tsz jutányosán osztott portáin tagjainak új házsora vigyáz a kenyeret adó határra. '

hogy ennek a falunak van

gazdája. Az utcák, a porták rendszerető népről tanúskodnak.

— Az itt lakók szeretik a községet, — folytatja Almá- siné. — Sok társadalmi munkát végeznek. Lakossági hozzájárulással például 4,3 kilométer hosszú szilárd burkolatú, belterületi utat építettünk.

Persze, itt sem minden fenékig tejfel. A vb-titkárnak otthon is meggyűlik a baja.

— Ekkora a fejem a méregtől, — mutatja. — Két napja elromlott a villany- bojlerünk, és a faluban nincs sem víz-, sem villany- sem gépkocsiszerelő. Szóval a szolgáltatáson még- %'an mit javítani.

vanhétben például Mester- szálláson jószerével semmilyen fejlesztés nem lesz, mert a mezőhéki vízműre kell a pénz.

Az alapellátás mindkét községben biztosított. A körzeti orvos vagy a klubkönyvtár sem hiányzik. A mai kornak megfelelő településsé válik lassan Mesterszállás. Csak a tanyavilág nem tart lépést napjainkkal. Ügy tűnik, végleg megadta magát. A faluhoz tartozó alsórész boltkezelője, Légrádi László- né csomagok feladásával is foglalkozik:

— Olyankor, amikor azt írom a feladó címeként, hogy „Tanya 253”, elgondolkodom azon, hogy milyen nagy tanyavilág lehetett itt. Most alig van a környéken tíz tanya.

A bolttal szemben jókora épület áll. Homlokzatán még tisztán olvasható a felirat: Szent Imre Népház. Hol vannak már egykori építői. Most a bolt tápanyagraktárául szolgál, összedűlés előtt áll a hajdani iskola is, ami a tsz raktára. A tanítói lakás átmeneti szállás az arra rászorulóknak, meg orvosi rendelő. Hosszú gangja végén egy falra szerelt ládában van az egyetlen telefon.

— Hiába, menekülnie kellett az embernek a tanyáról, így tettem én is, — magyarázkodik az egyik vásárló, Imrei Gyula, a tsz traktorosa. — Innen még két kilométerrel lentebb laktam.

— Miért kellett „menekülnie”?

— Az életforma változása miatt. Régen télvíz idején

csak otthon dolgozott a parasztember. Ma viszont a gépjavítás télen is munkát

ad. Messziről bejárni a műhelybe nem lehet. Ezért építettem a faluban.

— Meg talán a gyerekek miatt is . ..

— Akkor még nőtlen voltam. A tsz ötven óra fuvarral segített. Igaz az is, hogy akkoriban, jó húsz éve még nem írták olyan „nagy betűkkel” a számlát . . .

— Most viszont többet segít a tsz. — jegyzi meg Lég- rádiné. — Másfél hónapja ezért költözhettek innen a faluba, új házukba Burján Istvánék, Szigeti Györgyék és Kézsmárki Andrásék.

A családi ház előnyeiről beszélgetve Imrei Gyula megjegyzi:

— 'Jobb a családi ház, mint a társas, de csak akkor, ha nagyváros szélén áll.

Légrádiné rátromfol:

— Mit akarsz, ott a kocsid, akkor kelsz útra, amikor akarsz. — Már itt, a tanyasiak többségének is — Do- báéknak, Vargáéknak, Soó- séknak, Turócziéknak, Bor- dácséknak és Lizoméknak — van autójuk. És pluszként egy családnál egy lopógép.

— Micsoda?

— Egy munkagép. Valamiért lopógépnek nevezik.

Valahogy mindjárt a keresetre terelődik a szó.

— A fizetésből meg lehet élni, de félrerakni nem, — mondja Légrádiné. Imrei Gyula rábólint:

— Ezért kell a háztáji.

Gyors számvetés »ián kiderül: Imrei Gyula ötezer forint havi keresetéhez évi húszezer jön a háztájiból. Az sem megvetendő, ami otthon marad. Ez arról jut eszembe, hogy Hegedűs Géza honvédnek hurkát-kolbászt tartalmazó csomagot ad fel az öccse. Kérdem tőle:

— Hány kilós volt az „áldozat”?

Három mázsás „áldozat”

— Hárommázsás lehetett.

Ebből már az egész alakulat jóllakhatott volna. Teherkocsin áru érkezik. Viccelődök a kocsikísérővel:

— Meghozták a banánt?

A boltvezető válaszol;

— Déligyümölcs kivételével mindent kapok, amit kérek. Pénteken még narancsot is hoztak.

És hoznak ide a tanyavilágba hetenként kétszer ivóvizet is, ballonokban, mert a környék kútjainak vize ivás- ra alkalmatlan.

Pöttömnyi legény, Policzki József Krisztián jön vásárolni. Ügyes gyerek, mesemondóversenyt nyert a közelmúltban. A felnőttek buta kérdését én is felteszem neki :

— Mi leszel, ha nagy leszel?

— Rendőr. mert annak olyan izgalmas az élete.

Legalább megoldódik a körzeti megbízotti gond Mesterszálláson. Csak néhány évi türelem kell hozzá.

Simon Béla

Boldoguló emberek

Üzem helyett paprikát

Fiatalok a környezetért

A jurtapaplan melegében

Szolnok megyeiek nagy kalandja Mongóliában

Szalonnasütéfi amúgy hazai módra

Azért vannak napjainknak is vonzó kalandjai. Például wolframot bányászni Mongóliában. Dzsingiszkán óta a Góbi-sivatag peremén élő nép nevének hallatán még mindig felüti fejét az emberiség. Az pedig, hogy a tatárokkal egybeolvadva minket vettek célba a 13. század első felében, kifejezetten történelmi pech. Vajon gondolta volna derék IV. Béla királyunk, hogy 700 év múlva barátként segíti egymást a mongol és a magyar? Pedig ez napjaink valósága: a magyar Wolfram Invest a nevében szereplő nemes fémet bányássza Ulan Bator táján és ebben a Tiszamenti Regionális Vízmű Vállalat negyven dolgozója is segédkezik. Már amikor az idő engedi, mert hát októbertől olyan zordra fordult — legalábbis a ml számunkra —. hogy tavaszig itthon kell kivárni az enyhülést jelentő mínusz 20 fokot.

Hogy mit csinálnak Mongóliában a Szolnok megyeiek? Lakást építenek a bánya közelében, aztán fedelet húznak a műszaki berendezéseknek, egyszóval mindent, amit egy bányánál a föld felett építeni lehet. A 130 millió forintot hozó munka nem kifejezetten ráfizetéses a vállalatnak. De milyen áron keresik meg ezt a summát a dolgozók, erről beszélgettünk azokkal, akik itthon a mongóliai tavaszra várnak.

Gál Imre kirendeltségvezető kifejezetten lelkendezve mesél az expedícióról.

— Bár reggel 7 órától este fél 8-ig dolgozunk és csak egyetlen pihenőnapot tartottunk vasárnap, komolyan mondom, hogy nem érezzük kimerültnek magunkat. Nem is baj, hogy több mint 12 órára nyújtjuk a munkaidőt, hiszen még este 11 órakor is világos van, aludni nem tudnánk, szórakozásra pedig — a magunkkal vitt videót leszámítva nem nagyon van lehetőség, ilgaz, szélsőséges az időjárás, — előfordult, hogy reggel mínusz 20 fokra ébredtünk, de déltájban már plusz 25 fokot mutatott a hőmérő, — ám ezt sem érezzük vészesnek, mivel nagyon alacsony a levegő páratartalma, így alaposan becsapódik a hőérzetünk. Amikor pizsamában kisétáltam a jurta elé, megnézni, menynyit mutat a hőmérő, visz- szamentem a szemüvegért, mert nem akartam elhinni, hogy valóban a mínusz 20 fok közelében jár a higany.

— A jurtánál álljunk meg egy szóra: végre egy műszaki ember, aki hitelefsen leírhatja ennek a misztikus lakhelynek a felépítését. ..

— Egyáltalán nem bonyolult a dolog. Először is lerakják a 6 méter átmérőjű kerek deszkalapokat, aztán ezt egy rácsos kerítéssel vonják körbe, majd a tető tartószerkezete következik, amit a kerék küllőihez hasonló me- revítés tart. Ezután az 5 centiméter vastag, lószőrből préselt jurtapaplannal köHável István

rülkapják az egészet, felteszik a tetőt, végül belül amolyan selyemszerű anyaggal tapétázzák. A négyszemélyes jurta két óra alatt felépíthető. De a kisebb méretű a nomád pásztorok szinte percek alatt szedik szét, s rakják fel a ló hátára és vonulnak vele tovább.

— Anyagilag megéri önöknek e könnyűnek azért mégsem nevezhető életmód?

— Nézze, itthon forintban a család megkapja az átlag- fizetésünket. Odakint én — mert ilyen kategóriába vagyok sorolva — 4300 tugrikot keresek havonta, de a fizikaiaknak is megvan a 3—3,5 ezer. Ezt néggyel kell szorozni, hogy megkapjuk), mennyi forintot ér. Jó, ebből kell állni a kinti teljes ellátásunkat, de hát ez nem

több az összeg 30 százalékánál. Igaz, néhány európai szokásról átmenetileg le kell mondani: egy üveg Radeberger sör ha nagy ritkán kerül, több mint 10 tugrikba van, egy fél liter pálinka 34 tugrik, így hát aki spórol megvonja magától ezt az élvezetet.

— Ha már egy mongol specialistával hozott össze a sors, bűn lenne nem megkérdezni, a kumisz receptjét.

— Ha megkóstolná, minden bizoinnyal csalódna és nem érdekelné, hogy készül. Üzletekben nem kapható az erjesztett kancatej, de házilag sokan készítik. Az íze olyan, mintha a tejfölhöz szódavizet spriccelnénk, a szeszfoka pedig alig félszázalékos. Minden bizonnyal hordószámra kellene inni, az edzett borivóknak, hogy valami hatását érezzék.

— Mi a legszembeötlőbb különbség a mongolok és az európai emberek között? — kérdem Hável Isvánt, aki Magyarország és Mongólia között „ingázik” és jószerével a hétórás időeltolódáshoz való akklimatizálódásból áll tavasztól őszig az élete.

— Kedves, barátságos népek a mongolok. Türelmesek, nyugodtak, nem lehet őket kihozni a sodrukból még akkor sem, ha hivatalos ügyeket intéznek. Egyébként a hivatalnoknak nagy a becsülete: Ulan Bátorban arról lehet megismerni őket, hogy ki nem lépnek az utcára fehér ing, nyakkendő nélkül. Kissé szokatlan az is, hogy a boltokban a helybeliek úgy vásárolják a fegyvert és a lőszert, mint mi itthon a cérnát vagy a harisnyát. A munkahelyen nem árt figyelni, mezítláb, vagy félmeztelenül dolgozni nem ajánlatos, mivel köny- nyen találkozhatik az ember skorpióval, vagy viperával. A marás elleni szérum rendelkezésre áll, de azért így is jobb a békesség ...

— A legnagyobb élmény?

— Saját autóbuszunk van odakint, így néha kirándulásokat teszünk vasárnaponként. A láma kolostorok vagy a Góbi-sivatag látványa mesébe illő varázslat. Akik kint jártak, alighanem erre fognak a legtovább emlékezni.

— p. b. —

Népszerűek a városszépitű táborok

Napjainkban több diák szeretne dolgozni a nyári építőtáborokban, mint

amennyit az erre vállalkozó gazdaságok képesek hatékonyan foglalkoztatni, és megfelelően elhelyezni — állapította meg a KISZ Központi Bizottságának építőtábori bizottsága. A testület a napokban készítette el az ösz- szegzéseket az 1986-ban szervezett építőtáborokról, és ezek tanulságait figyelembe véve meghatározta a következő nyári szervezési feladatokat, célokat is.

A legtöbben, 30 ezren a mezőgazdaságban dolgoztak, hétezer középiskolás és szakmunkástanuló pedig konzervgyárakban, valamint a

vendéglátóipart, kereskedelmet az idényben kisegítő szakmai építőtáborokban. A múlt évi kétezerhez mérten megháromszorozódott azoknak a fiataloknak a száma, akik a környezetvédelemben végeztek önkéntes munkát a nyáron. Az ilyen jellegű táborozások — az ökológiai szemlélet terjesztésével és az elvégzett hasznos munkával — különösen népszerűek. Az előzetes felmérések szerint jövőre még több környezet- védelmi építőtábort kell majd szervezni — állapította meg a bizottság.

Az építőtájbori mozgalom népszerűségét jelzi, hogy 1986-ban hazánkban 141 helyen 491 turnusban dolgoztak két-két hetet a diákok. Tovább bővültek a cserekapcsolatok is: a nyári munkába a magyar fiatalok mellett hatezer lengyel, valamint számos, hazánkban tanuló vietnami, nicaraguai és kubai diák kapcsolódott be.

Aa 1987 nyarára vonatkozó tervek alapján több gazdaságot vonnak be a táboroztatok körébe. Az elfogadott munkaprogram szerint a tavasz folyamán minden táborhelyet bejárnak a bizottság tagjai, s meggyőződnek a fogadási feltételekről: az ajánlott munkáról, az elhelyezési körülményekről.

Katonás rendben sorakoznak a jurták