Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-03 / 284. szám

1986. DECEMBER 3.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

lu..—

.........gyermekkönyvnapok Aklk hagyományokat t.r«mtottok

v

etélkedők megyei eseményei

Találkozás írókkal, szerkesztőkkel, grafikusokkal

Az országostól eltérően megyénkben karácsonyig tart a gyermekkönyvnapok programsorozata. Szinte

minden napra jut valami, ami gazdagíthatja a gyermekek olvasmány élményeit, könyvekről szerzett ismereteit.

Mától december 19-ig a városi könyvtárak mesefilmvetítéseket, vetélkedőket, író-olvasó találkozókat rendeznek. A játékos programokon ajándékkészítés, népitáncok tanulása is szerepel. Ma délelőtt Jászapátiban, délután a szolnoki Kassai Úti Általános Iskolában találkozik ifjú olvasóival Petrovácz István író, a Móra Könyvkiadó szerkesztője. Holnap a szolnoki Költői Üti Általános Iskola diákjai Télapó-ajándékokat készítenek a Hetényi Géza Kórház gyermekosztályán fekvő kis betegeknek.

Pénteken, 5-én délelőtt Jászapátiban, délután a szolnoki Ságvári Körúti Általános Iskolában Padisák Mihállyal, Miska bácsival találkozhatnak azok, akik szeretik és rendszeresen hallgatják a rádióban a hasznos

tanácsait. Jövő szerdán, 10-én Tisza Tiborné napközis szakfelügyelő, a szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola kisdiákjait tanítja régi népi játékokra, táncokra. Másnap a kisegítő iskolások számára rendezik meg ugyanezt a játékos-zenés délutánt. 10-én délelőtt Üjszászon, délután a szolnoki Abonyi Üti Általános Iskolában Karádi Ilona, a Móra Könyvkiadó munkatársa, a népszerű Kolibri zseb- könyvek-sorozat szerkesztője találkozik a művészet iránt érdeklődő gyerekekkel.

December 12-én, pénteken délután városi mesemondó versenyt rendeznek a mesélő kedvű gyerekeknek a szolnoki Tisza Antal Üttörőház- ban; 13-án, szombaton délelőtt a Verseghy Könyvtár gyermekkönyvtárában rendezik meg a Nyári olvasmányélményem című országos pályázat megyei döntőjét. A pályázatra a megyéből 116-an küldtek be nevezést, közülük a húsz legjobb munka íróját hívták meg a könyvismereti versenyre. A legjobb pályázó jövő márciusban az országos rádióközvetítésen képviseli majd Szolnok megyét.

December 15-én, hétfőn délelőtt Jászárokszálláson, délután a szolnoki Mátyás Király Üti Általános Iskolában találkozik olvasóival Schmidt Egon, az Állatvilág című folyóirat szerkesztője, akinek nemrég jelent meg új kiadásban az Ezer ágán ezer fészek című szép könyve; 17-én, szerdán Tiszaföld- váron, Öcsödön és Kunszent- mártonban beszélget a természetet kedvelő tanulókkal D. Nagy Éva, a Búvár Zsebkönyvek és a Képes Földrajz sorozat szerkesztője.

Jászberényben és a környező településeken Nemere István, a népszerű fantasztikus könyvek írója tesz látogatást. Tiszafüredre és a közeli kis falvak könyvtáraiba több írót is meghívtak, Md- sonyi Alizt, Mödlinger Pált, Greguss Ferencet, Békés Pált, Muskát Zsuzsát. A megyében mindenütt több figyelmet fordítanak a gyermekfilmek vetítésére is, a Vuk-ot, a Süsü, a sárkány-t, A kis maszat című filmeket játsszák több helyen is.

— körmendi —

Csillagfény felhőkkel

Halványuló program — Vitatott záróra A bevétel sem mellékes

„Olyan ez az egész, mint egy félig elvarázsolt kastély, csak belül nem mindig az, aminek kívülről sejtjük, mégis. ez a legmenőbb most Szolnokon" — fogalmazta meg találó hasonlatba tömörítve a lényeget péntek este, a tiszaligeti sportcsarnok előterében mellettem álló/egyik tizenhat éves forma fiú a vele lévő „hölgynek”, aki szemlátomást nemrég kaphatta meg a személyiét, ám máris annyi volt rajta a smink, hogy az másnak tán három színházi estére is elegendő lenne. Aztán a zajos forgatag elsodort valameny- nyiünket, hogy a mintegy 1700 fiatal között mi is „beleringatózzunk” Nagy Feró érces hangú dallamaiba.

Igen, ismét Csillagfény szuper video diszkó volt Szolnokon, szeptember óta immár a harmadik alkalommal. S hogy lapunkban ennek az eseménynek a kommentálására rövid két héten belül ismét visszatérünk — nem az az oka, hogy talán e sorok írója közel negyvenéves fejjel rákapott volna a diszkóra, hanem szülőként és meghívottként kétszeresen is érdekelt volt, hogy elmenjen a sportcsarnokba.

De komolyra fordítva, ezen az estén a Sportlétesítmények Igazgatósága meghívta „az ifjúságért felelős vezetőket, hogy tekintsék meg a műsort, és segítsenek dönteni a jövőről” — mármint a Csillagfény szolnoki programjainak sorsáról. (Hogy aztán kik, és miért oly csekély számban jöttek el a hívásra, egy másik írás témája lehetne).

Arról van ugyanis szó, hogy adott egy ötletes KISZ- es kezdeményezés, hogy a budapesti Petőfi Csarnok népszerű műsorát alkalmanként hozzák el Szolnokra, a városban működd csip-csup diszkók mellett (vagy helyett) versenyként és egyfajta kínálat-bővítésként, mert tény, hogy a 15—20 éves korosztály körében erős szükséglet -érzékelhető e szórakoztató műfaj iránt. A bonyolítást a sportcsarnok — mint az ekkora tömeg befogadására a városban az jegyedüli alkalmas hely — vezetése vállalta fel, jószándékkal, s talán némi bevétel reményében is.

Ügy tűnik azonban, hogy a szerződések megkötésekor nem számoltak kellően a Csillagfényt menet közben elhomályosító felhőkkel, többek között azzal, hogy egy

nyolcvanezres lélekszámú város képes-e eltartani hosz- szabb távon egy alkalmanként 70 ezer forint körüli összegbe kerülő műsort, illetve a zömmel középiskolás korú közönség esetében indokolt-e, megengedhető-e az éjféli záróra?! Arról nem is beszélve, hogy a műsorok végül is egyfajta zsákbamacska-jelleggel jönnek, az első alkalmat kivéve, mindig eltérés volt a beígért programban, sőt legutóbb már a technika is „halványabb” volt, nem hozták a lézert, s a műsor első harmadát jelentő új, zenés mozifilm vetítését is silány minőségű videó-vetítéssel „oldották” meg.

A fiatalok itt egyébként teljesen alkoholmentes környezetben, éber rendezők felügyelete mellett szórakozhatnak, aránylag kulturáltan. Mégis akad néhány kérdés, amit feltétlenül tovább kell gondolni. Többek között ezért is lett volna kívánatos, hogy az érintett meghívottak nagyobb számban eljöjjenek, és ésszerű kompromisszum szülessen Csil- lagfény-ügyben.

Akik ott voltak, abban egyetértettek, hogy ez vagy valami ehhez hasonló kívánatos, hogy legyen, mert a fiatalok igénylik. Hogy meddig tartson 24, 23 vagy 22 óráig, és ennek megfelelően korábban kezdődjön-e, további egyeztetést és finomítást igényel. Ebben mindenképpen mérvadó lesz az iskolák most készülő, a korábbi Rendtartás és Házirend helyébe lépő belső szabályzata, mert az abban meghatározott kimaradási időpont (természetesen csakis az adott korcsoportra vonatkoztatva) nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ugyanígy megoldandó a tömeg hazaszállítása is. Most az van, hogy tíz óra körül megindulnak a fiatalok csoportokba verődve hazafelé, s tény, hogy éjfél körűire jó, ha a 21 órás 1700 fős csúcsnak a fele, egyharmada ott marad. A Tiszaligetből viszont 22.15-kor eljön az utolsó busz is.

Megfontolandó az is, hogy a jelenlegi 60 forintos belépő felemelhető-e 80-ra (Budapesten ugyanis ennyi), mert egyébként, ha nincsenek legalább ezerhétszázan, veszteséges a rendezvény. Márpedig ilyen programok finanszírozásához nem hiszem, hogy ma bármely szerv, cég vagy intézmény tudna jelentősebb anyagi támogatást adni a sportcsarnoknak.

Aztán ott van még a produkciók színvonala és a programhűség. Mert nem kedvez a Csillagfény vonzerejének, hogy a közönségcsalogató együttesek, mint legutóbb a Fáraó, öt-hat percig vannak színpadon, aztán a továbbiakban a zenéjüket hangfelvételről hallgathatják a résztvevők, vagy pl. Katona Kláriról éjjel 11-ig nem derült ki, hogy megérkezett-e, vagy egyáltalán megérkezik-e...

Eloszlatandó felhő tehát bőven van a Csillagfény körül, s nem biztos, hogy a legkönnyebb megoldás, a megszüntetés, volna a leg- üdvösebb, márcsak azért sem, mert az is tény, hogy amíg ez nem volt Szolnokon, hetente legalább száz fiatal utazott föl hétvégeken a Petőfi Csarnokba, kitéve magát a vonatozás veszélyeinek — ellenőrizetlenül, s ez a kiruccanás legalább ötszörösébe került a családoknak mint egy-egy hazai este.

— 1. gy. —

Vörösdiplomások nyomában

Sorsok, nézőpontok a Kereskedelmi és Vendéglátóipari

Főiskola elvégzése utón

A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán 1982-ben végeztek először nappali tagozatos hallgatók; kereskedelmi és vendéglátóipari üzemmérnök szakemberek. Megyénk legifjabb főiskolájának életéről számtalan cikk, tudósítás jelent meg és jelenik meg lapunkban. Érdeklődéssel szemléltük, szemléljük a főiskolások minden megmozdulását. Folyamatosan szemügyre vettük és vesszük a főiskola kisugárzását a városra, a megyére, az országrészre. A szolnoki tagozatra elsősorban tiszántúliak járnak, úgyhogy az ország keleti részének majdnem minden településén érezni már hatását az új oktatási intézménynek.

Szólaljanak meg ezúttal azok, akik már elvégezték a főiskolát, és néhány év gyakorlati tapasztalattal is gazdagabbak. Mit jelentett nekik a három Szolnokon töltött év, hogyan emlékeznek a kezdetekre, az indulásra? Mit adott nekik az iskola, a város? Hogyan kamatoztathatják munkájukban, életükben az itt tanultakat?

Sokáig gondolkoztunk, kiket szólaltassunk meg? Ügy gondoltuk, most azokat, akik három évi kemény tanulás után a legjobb minősítést kapták. Ok a vörösdiplomások.

Újra bizonyítanom kellett

Borbélyné Fontos Katalin ma Szandaszőlősön lakik, a Tinódi utca 25-ben. A fiatal- asszony gyereket nevel, most építik családi házukat. Némi kanyarral érkezett visz- sza Szolnokra, a főiskolára. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1979- ben.

— Miskolcra jelentkeztem, fel is vettek a Nehézipari Műszaki Egyetem szakfordítói ágazatának orosz szakára. Azt gondoltam, az egyetemen kifogástalanul megtanulok oroszul és a műszaki tárgyakkal is elboldogulok. Tévedtem. Mert elsősorban gépészmérnököt próbáltak faragni belőlem. Két és fél évig türelem. Komoly problémáim nem voltak a tanulással, de nagyon megszenvedtem minden kis kettesért, közepesért. Ez még nem is lett volna baj, csakhogy a szaktárgyak — kivéve a matekot és a fizikát — egyáltalán nem kötöttek le.

Amikor férjem — akkori vőlegényem — Szolnokon keresett állást, a változtatás mellett döntöttem; veszni hagyom a miskolci éveket,

nem vállalkozom olyasmire, amihez sem kedvem, sem tehetségem. Szolnokon akkoriban már harmadik éve létezett ez a főiskola. Az egyetemi éveimnek köszönhetően felvételi nélkül kezdhettem.

Persze, a főiskola sem fenékig tejfel; újra bizonyítanom kellett. Megmutatni — elsősorban magamnak, aztán a férjemnek, szüleimnek, barátaimnak, környezetemnek, hogy most már jól döntöttem. Lelkiismeretesen készültem, meglett az eredménye; kitűnővel végeztem az első félévet. Később meg már nem engedhettem meg magamnak, hogy gyengébben szerepeljek.

Legkedvesebb élményem egy minibolt karácsonyi kínálatának megszervezése volt. Teljesen szabad kezet kaptunk, még a berendezést is mi terveztük. Azalatt a három hét alatt rengeteget tapasztaltunk. Élveztük az önállóságot, azt, hogy igazi próbára -tehetjük magunkat; a felelősségérzetünket, hiszen rendkívül nagy értékkel dolgoztunk, húszévesen egymilliós forgalmat bonyolítottunk le.

4 gólyák gólyái

Mateszné Pállal Erzsébet férjével birtokolja a szülői ház egyik szobáját Felső- zsolcán.

— Kereskedelmi szakközépiskolában végeztem Miskolcon, 1979-ben áruismeretből országos középiskolai tanulmányi versenyt nyertem, úgy hogy felvételi nélkül kerültem a szolnoki főiskolára.

Milyennek találtam — innen a Bükk-aljáról elkerülve — Szolnokot? őszintén szólva, megleltük a szórakozást, a kikapcsolódást. Rengeteget úsztunk a Damiban, télen meg a Szandai réten jégkorongoztunk a befagyott kubik gödrökben. Sokat jártunk színházba, csoporttársaim még statisztáltak is. A férjemmel is a főiskolán isElkészült, s a napokban megjelenik az Akadémiai Kiadó nagyszabású vállalkozása, az Erdély történetét a kezdetektől napjainkig feldolgozó háromkötetes monográfia. A mintegy kétezer oldalas tanulmánygyűjteményt — amelynek megírásában az MTA Történettudományi Intézete megbízásából jeles történészekből álló munkabizottság vett részt — Hazai György, az Akadémiai Kiadó főigazgatója és Köpeczl Béla akadémikus, a kötet főszerkesztője mutatta be a sajtó képviselőinek a közelmúltban. (MTI Fotó: Cser István)

merkedtünk meg. Szenvedélyes horgász. Hát Szolnok környékén nyugodtan élhetett e szenvedélyének.

Előnyt jelentett, hogy mi lehettünk a gólyák gólyái, a legelső évfolyam egy új főiskolán. Éreztük az újaknak járó szeretetet, a figyelmet, a gondoskodást.

A vörös diploma? Ha valaki zseni, nem biztos, hogy megkapja. De az sem igaz, hogy minden vörösdiplomás zseni. Inkább kitartást, következetességet, meg némi szorgalmat igényelt a megszerzése. És akaratot, hogy az ember egyetlen vizsgáján se valljon kudarcot. Nem „hajtottam rá” különösebben, igaz, amikor politikai gazdaságtanból ötösre szigorlatoztam, már éreztem, hogy meglesz. A feltételei sem túl szigorúak: minden szigorlatot ötösre kell letenni, és persze az államvizsga dolgozat is jelesre sikerüljön.

Munkahelyemen, a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál nemi is kérdezték a diplomám eredményét, én meg nem dicsekedtem vele. Tehát, nem érzem, hogy a munkahelyemen előnyt jelentene.

4 reklámnál szeretnék maradni

Sárga Erzsébet, a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat reklám-ügyintézője. Ernődön lakik, naponta bejár dolgozni Miskolcra.

— A diákévek felejthetetlenek, ez még igazabb a főiskolai évekre, amikor a középiskola folyamatos tanulásának nyűgéből felszabadultunk. Másabb, fesztelenebb lett a tanár-diák viszony, oldottabb a kapcsolat a gyakorlati munkahelyek dolgozóival.

Az pedig, hogy egy újonnan nyílt tagozat első évfolyama lehettünk, érdekes, új ízt adott tanulmányainknak, főiskolás életünknek, magunknak teremtettünk hagyományokat.

Vizsgák előtt lázban égett és fényárban úszott éjszakánként a kollégium, a főiskola. Mert a nappali órákat nem pazaroltuk tanulásra. Esténként aztán hiába zárták be a tantermeket, mégis befészkeltük magunkat.

Az elhelyezkedéskor a számok világa, a statisztika vonzott, a vállalatom azonban másként döntött. Bedobtak a mélyvízbe: reklám, reklamációs ügyek intézése, a boltokkal kapcsolatos soksok tennivaló. Nem mondom, eleinte mintha kínaiul beszéltek volna előttem. Mert amit a főiskolán tanultunk, az csupán alapokat adott, s talán a látásmódban segített legtöbbet.

A munkám: sajtó és rádióhirdetések, divatbemutatók szervezése, reklámtárgyak készíttetése. Sok a bajom a nyomdászokkal, mert egy-egy jól megtervezett hirdetést elronthat a rosszul megválasztott betűtípus. Úgyhogy nem ártana, ha a nyomdai alapismereteket is elsajátítanám. Még emlékszem az első önálló hirdetésemre, a leninvárosi Sajó Áruház megnyitásának 5. évfordulójára készítettem.

Előmenetelem lehetősége? Nem tudom. A főnököm fiatalember. Igaz, nincs felsőfokú végzettsége, de tapasztalatait tanuló korától a vállalatnál gyűjtötte. A múltkoriban hallottam, hogy az igazgatóhelyettes valami más beosztást szán nekem. Mindenesetre a reklámnál szeretnék maradni. Izgalmas, és amennyire féltem tőle, annyira megszerettem. Keveset ülök az íróasztal mögött, ezért sokan irigyelnek. Persze, az üzleti utakra korán reggel indulunk és késő este érünk csak haza.

Egri Sándor