Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
1986. DEOEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sxóvá tettók Mezőtúron Veszélyes (bel)vizeken Fél hatkor még egy lélek sincs a teremben. Húsz perccel később megérkezik a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára, majd szinte egyszerre a tanácstag, a társulati elnök és a kivitelező cég ügyvezető elnöke. Együtt sem vagyunk többen húsznál, pedig a mezőtúri lles választókörzetben félezren élnek. Tanácstagi beszámolóra küldték a meghívókat, minden családnak egyet. A jelenlévők mindegyike túl van már a negyvenen, sőt az ötvenen is, talán csak az a vadászruhás férfi, ott hátul látszik fiatalabbnak. A tanácstag, K. Nagy Lajos, a választás óta most találkozik először a választó- polgárokkal, föl is készült becsülettel. Stencilezett papírcsomag, kézzel írott lapok, jegyzetfüzet előtte. Kényelmesen elhelyezkedünk, hosz- szú mondandóra számíthatunk. Nem csalódunk. Az egy és negyedórába sok minden belefér a városi tanács elmúlt öt esztendejéről, a jövendő évek tennivalóiról, a tanácstag munkájáról. Az a jó, ha egy tanácstag aktív, K. Nagy Lajos pedig már huszonhárom éve viseli tisztségét, látszik, ért is hozzá. Minden tanácsülésen akadt mondandója körzete ügyében. Kiderül, hogy Mezőtúrnak ugyancsak kevés a por- talanított útja, a megye kilenc városa közül itt a legkevesebb a beton, a bitumen, a kő. Viszont szélesítik a Mezőtúr—Szarvas közötti összekötő utat. Valaki megjegyzi, hogy csak nem a kialakított hobbikertek miatt...? De nem, ez csupán rosszindulat, az kell az állami gazdaságnak és a termelőszövetkezetnek. Sok az üres hely a bölcsődékben — öregszik a város —, viszont kevés a tanterem. Fél nap a várakozás egy budapesti telefonra, szerencsére a Birkacsárdának crossbárja van, ahonnan bárki azonnal telefonálhat, jegyzi meg kis mosollyal a tanácstag. Végül és végre szót kapnak a választópolgárok. Takács Lajos keze lendül először a magasba. — A Munkácsy Mihály utcában lesüllyedt a járda vagy tíz méteren, hát már szinte életveszélyes. Azzal valamit csinálni kéne — mondja a hatvanon felüli, kerek arcú ember. Varga Károly, aki maga is tanácstag egy másik körzetben, de a tizenegyesben van lakása, csatlakozik az idős felszólalóhoz. Neki az Ady Endre utca páratlan oldala „fáj” jobban, ott is megsebesült a járda alaposan. S bár kevés szó esett a belvíztársulatról, hirtelen csap a nyugalomba Katona Zoltán mondandója. O az a vadászruhás férfi, az utolsó sorból. Talán nem is látott még ilyen fojtott indulatot a négyes számú területi pártvezetőség székháza. — Fordítva csinálnak mindent! Megépítik az utat, egy évre rá fölverik a csatorna miatt. Kérdem én, kinek a pénzén? Ez pazarlás, kérem. S aztán jönnek persze, hogy így adjunk pénzt erre, meg úgy adjunk pénzt arra. Honnan? A négyezer forintos fizetésemből? Alig ülnek el szavai . — közben egy bársonykabátos idős ember is szót kér, hogy immár a harmadik tanácstagnak is elmondja javaslatait, bár egyik sem intézett semmit —, amikor Tolnai Sándor emelkedik föl mögöttem. ö már csak a belvíztársulatról — egészen pontosan a belterületi vízelvezető társulatról — beszél. Harag ugyan nincs a szavai mögött, de süt belőle az ellenkezés. Csak csatornákat építenek, némi csövet gyömöszölnek a földbe, de hol működik már ilyen rendszer? Látni akarja, megbizonyosodni affelől, hogy ez jó, hogy ez hasznos. Mert amit most lát az eddigi munkákból, azt azonnal betiltaná. Ez a rendszer az ezredrész vizet sem fogja elvezetni. . Hagyjuk itt egy kicsit magukra a tanácstagi beszámoló résztvevőit, van úgyis mondandójuk egymás számára bőven. Nézzük inkább az előzményeket. Mezőtúr városa isten tudja mióta küszködik a belvíz gondjaival. Akad ház, ahol elrothad a parketta, bedől a fal, mert a víz konokul kúszik föl a téglák és egyéb építőanyagok hajszálcsövein. Az Országos Vízügyi Hivatal e szempontból kiemelt területté nyilvánította már évekkel ezelőtt a várost, el is készítette a belvízrendezés tanulmánytervét, ami 1982-es áron százötven milliós beruházás lett volna. Tavaly májusban derült ki — mondja, állítja a társulat elnöke, Jámbor János városi főmérnök —, hogyha még az évben megalakul a társulat, akkor a költségek közel felét finanszírozza az állam, ha viszont csak az idén válnak jogi személlyé, csupán az összeg tizenöt százaléka kerülhet ki az állami büdzséből. Nosza, cselekedtek. öt területre osztották a várost, a legrászorultabbat kiválasztották — történetesen ebben van a tizenegyes választókörzet is — és elindultak meggyőzni az embereket. Ezernyolcszáz családot érintett anyagilag a dolog, ötvenegy százalék beleegyezése volt szükséges. Sikerült. Megalakult a társulat, az azonnal versenytárgyalást hirdetett a munkára, de még a terveket is elkészítette ... A munkát a Mezőtúr—Tiszazugi Vízműtársulat nyerte el. A nyertes cég helyi illetőségét már a neve elárulja. Térjünk hát vissza a tanácstagi beszámolóra. Éppen Kovács Sándor beszél. Látszik, régi mozgalmi ember, hivatkozik is erre. Azután nekiront a társulatnak: — Meggyőződésem, hogy szakszerűtlen a munka! Szű- kek a lefektetett csövek! Engem senki nem keresett, akarok-e társulati tag lenni, csak kaptam egy papírt, hogy az vagyok. No, meg hogy fizessek ezer forintot, különben végrehajtják. Hát miféle beszéd ez, elvtársak? Itt, nyíltan kellett volna megbeszélni ezt az egész tár- sulat'ügyet, s nem úgy, ahogy történt! Mellettem az öreg Bállá bácsi — mögötte az asszony, — csak annyit mond: — Régen is meggondolták alaposan az emberek, hogy hova teszik a pénzüket és ez nem kevés pénz, amit tőlünk beszednek. Tíz év alatt tízezer forint! Hát gondoljuk meg, hova tesszük! Az idő közben alaposan elszaladt, már nyolc óra is elmúlt, amikor Jámbor János, a társulat elnöke szót kap. — Egy éve még papriká- sabb hangulatban ültünk itt, de mire bevégeztük a beszélgetést, maguk mondták: még szerencse, hogy velünk kezdik a csatornázási munkákat. Mezőtúr agyagon épült, vízzáró agyagon. A város naponta körülbelül ötezer köbméter vizet fogyaszt, ennek a felét tudjuk csatornákon elvezetni, a többi belekerül a földbe. Állandóan emelkedik a talajvíz szintje. Ez a csatornarendszer ennek egy részét elviheti. Ezért ez a munka. Nem volt módunk mind az ezernyolcszáz családot fölkeresni, de megszereztük az ötvenegy százalék beleegyezését. Jól cselekedtünk? — Nem — mondja szinte egyszerre Tolnai és Kovács. — Ez volt azután a demokratikus! — teszi még hozzá Kovács Sándor. A városi főmérnök igazáról teljesen meggyőződve folytatja: — Elsősorban a csapadékot viszi majd el ez a csatorana de segíteni fog a belvízen is. Higgyék el, jól csinálják az’ emberek a munkákat. De itt a kivitelező igazgatója, talán majd ő... Farkas Imre föláll, , nincs sok mondandója: — Sokan hitetlenkedned«, de szakemberek csinálták a terveket, ugyancsak azok hagyták jóvá! Ez már megyen a maga útján — zárja mondandóját a Vízgazdálkodási társulat ügyvezető igazgatója. K. Nagy Lajos töri meg a beállt csöndet. — Én elhiszem, hogy ez a csatornarendszer jó. de nem kaptunk választ apróságokra. Miért van egyik utcában magasabban a cső, a másikban alacsonyabban? Mi féltjük ezt a beruházást és hát a mi pénzünk is ’benne van, igaz? Nem nagyon értem én azt sem, hogy miért nem látogatták végig az ezernyolcszáz családot? Nem úgy kellett volna? A tanácstagnak még sok mindenre kell felelnie, mi azonban köszönjünk el Mezőtúrtól és vegyük sorra amit megtudtunk Az OVH úgy látja, hogy a belvíz miatt veszélyben Mezőtúr. Tenni kell valamit. Négy évvel ezelőtt már kész a tanulmányterv, de három évig nem történik semmi. Egy éve azután gyorsan megmozdul az álló(bel)víz és hirtelen megalakul a belterületi vízelvezető társulat úgy, hogy még azt az ezernyolcszáz családot sincs ideje végighallgatni tízezer forintja ügyében, amelyik már közvetlenül érintett a dologban. A lakosság egészét senki sem tájékoztatja kellő részletességgel, alapossággal. Így azután most bizonytalan néhány ezer mezőtúri. Nem tudják pontosan, hogy miért túrják föl az utcájukat, azt sem, hogy miféle alapon kasszíroznak be tőlük tíz éven át ezer-ezer forintot. A városi főmérnök szerinta puding próbája, ha megeszik. Aligha fogadható el ez a vélemény egy százötven milliós beruházás első üteme melletti állásfoglalásnak. A mezőtúri csatornázás nem oldja meg a belvízgondokat, csupán — esetleg — mérsékli. Hát nagyjából itt és így tartanak Mezőtúron. Az ötlépcsős beruházás első lépcsőjének csupán az alapjait rakosgatják. Ideje volna valamit igazítani a dolgokon, bár az már eldőlt, csatornázás pedig lesz. Az emberek egy részében pedig ott az ellenállás, noha értük készülne az egész. Nem kellene végre megértetni velük? Hortobágyi Zoltán Milliókat hozó tervek A Kelet-magyarországi Vízügyi Tervező Vállalat 1. számú irodájának építési tervező csoportja a vízgazdálkodási létesítményekhez tartozó magasépítéseket tervezi, valamint egyéb létesítményeket rendelés alapján, ilyen például a tiszaroffl iskola bővítése, vagy a vecsési gabonatároló. A szolnoki iroda idd termelési értéke 24,3 millió forint. Képünkön munkában a tervező csoport Ülést tartott a Vöröskereszt megyei vezetősége Értékelték az Idei munkát, elfogadták a jövő évi tervet A Vöröskereszt megyei vezetősége tegnap délelőtt Szolnokon, a Technika Házában tartotta évértékelő, feladatmeghatározó ülését, amelyen részt vett és felszólalt dr. Hantos János, a Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának elnöke és Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára. Az idei munkáról Magyar Gyula, a Vöröskereszt megyei titkára számolt be az aktíváknak. Szólt arról, hogy a mozgalom 1986-ban kiemelt feladatának tartotta azt, hogy bekapcsolódjék a nemzetközi békeév rendezvényeibe. így a Népfronttal közösen 9 községben, 15 munkahelyen tartottak békegyűlést. Az év folyamán főleg a diákok, dolgozó fiatalok és a katonák között előadássorozatot szerveztek a. káros szenvedélyek megelőzéséről, majd az egészségnevelési hónap rendezvényein népszerűsítették a helyes táplálkozást. A mozgalom az idős emberek életét is fokozott figyelemmel kíséri, hiszen napjainkban már a megyében több mint 94 ezer 60 éven felüli, vagy annál idősebb lakos található. Döntő többségük szerencsére megfelelő családi környezetben tölti napjait, de nem kevesen közülük |házi szociális gondozásra, segélyekre szorulnak. A titkári, szóbeli kiegészítés kitért arra is, hogy a véradónapok sikeresnek ítélhetők, ugyanis a kért 7 ezer 58 liter vér helyett 8 ezer 82 litert adtak a rászorulóknak. Mindez csak úgy történhetett, hogy a Vörös- kereszt igazi tömegszervezetté vált, amelyet az is bizonyít, hogy a 601 alapszervezet több mint 56 ezer tagot számlál. A beszámolót követően tízen kértek szót: példákkal kiegészítették az elhangzottakat, szóltak helyi kezdeményezésekről, ötletekről. A jövő évi tervek között — amelyeknek Drapos Bé- láné megyei titkárhelyettes volt az előterjesztője — az egyik legfontosabb feladat az, hogy az alapszervezetek tagsága méltóképpen készüljön fel a szervezet VII. kongresszusára, és a maga sajátos eszközeivel segítse a Minisztertanács által jóváhagyott egészségmegőrzést elősegítő nemzeti program megvalósítását. A jövő évi terveket a megyei vezetőség egyhangúlag elfogadta. A tanácskozás befejezésképpen a mozgalom országos végrehajtó bizottságának javaslata alapján Magyar Gyulát érdemei elismerése mellett a szervezet megyei vezetősége felmentette tisztségéből. Nyugdíjba vonulása alkalmából Henry Dunant Emlékéremmel ismerték el közel kétévtizedes titkári tevékenységét. A Vöröskereszt Szolnok megyei vezetősége titkárának dr. Földy Dániel- nét választották meg. D. Sz. M. A húsipar Is készül az ünnepekre ■ m Kocsonyahúsból több Ügyelet az üzemben —Virslitonnák újévre Karácsony előtt mindenféle húskészítmény kelendő. Igaz, vannak, akik a szárnyasokat — így a csirkét, a kacsát, a libát, a pulykát — részesítik előnyben, de nem kevés azoknak a családoknak a száma sem, ahol sertés vagy marhahúsból készült falatok kerülnek az ünnepi asztalra. Jelentős feladat előtt áll a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kollektívája, hiszen többek között a vállalat is felelős a megye hús- és húskészítményekkel való megfelelő ellátásáért. Mint Dóra László, a vállalat kereskedelmi osztályának vezetője érdeklődésünkre elmondta, a mennyiségi igények — legalábbis ezt bizonyítják a kereskedelmi egységek megrendelései — közel azonosak a tavalyival. Ennek ellenére a szezonális áruféleségekre — így például a kocsonya alapanyagokra, tehát sertéskörömre, fejre, a bőrkére és a csülökvégre az idén különösen nagy „figyelmet fordítottak”, ami abban is megmutatkozik, hogy a tavalyinál sokkal többet forgalmaznak belőlük. Hiszen az elmúlt évben például nyers körömből 3 tonna, az idén pedig ennek a mennyiségnek a duplája áll rendelkezésre. De a vegyes kocsonyahúsból és a sertéskörömvégből is többet, a tavalyi 2 tonnával szemben, 4 tonnát forgalmaznak. Ezek mellett természetesen a sertés és marha tőkehúsokból is elegendő mennyiséggel rendelkeznek. Hiszen mint megemlítették, sertés tőkehúsból például heti átlagban 45—50 tonnát, most az ünnepek előtti héten pedig 70 tonnát forgalmaznak. Persze, a marhahúst kedvelők sem maradnak éhen, mivel a karácsony előtt 30 tonnát biztosítanak a kereskedelem részére, s az egyéb áruféleségekből — a darabolt, füstölt húsrészekből, a darabolt combból, lapockából, tarjából — is kielégítik az igényeket. Ugyanakkor nagy mennyiségben adnak el sertés apróhúst Is, amit ilyenkor a nagy disznóvágások idején — a kolbász alapanyagaként használják fel. Régi hagyomány, hogy szilveszterkor virslivel csillapítják éhségüket az újévet köszöntők. Erre is fölkészültek a vállalatnál, hiszen műbeles virsliből a tavalyi 31 tonnával szemben 33 tonnát, a juhbeles virsliből pedig az elmúlt évi 4,6 tonnával szemben 5 tonnát a közkedvelt debreceniből pedig 2 és fél tonnát készítenek. Felvetődhet a kérdés: mi van akkor, ha valamelyik boltban rosszul mérték fel az igényeket, és elfogy a húsáru? Mint hallottuk, ez sem okozhat fennakadást. A kereskedelmi egységek nyitva tartásához igazodva a vállalatnál ügyeletet tartanak, s ha odatelefonálnak, hogy hiányzik valamilyen húsféleség, akkor azonnal indítják a kocsikat, s a megye legtávolabbi településén is pár órán belül feltöltik a készletet. — n. t. —
