Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

1986. DECEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Labdarúgó-teremtorna a megyeszékhelyen Mégy MB l-es csapat Játszott a 9-12. hely árt A Haladás VSE volt a legjobb — Mérsékelt érdeklődés a Sportcsarnokban A Magyar Lab­darúgó Szövetség versenykiírása értelmében az idén a tizenhat NB I-es csapat teremben is el­döntötte az 1—16. hely sorsát. A se­lejtezőben a tizen­hat első osztályú csapatot négy cso­portra osztották és a csoportokon be­lül körmérkőzés­sel döntötték el a helyezéseket. A négy csoportelső játszott az 1—4., a csoportmásodik az 5—8., a harmadik a 9—12., a negye­dik pedig a 13— 16. helyért. A cso­portharmadikok helyosztóját Szol­nokon, a tiszali- geti sportcsarnok­ban rendezték szombaton és va­sárnap. Rangos mezőny érkezett a megyeszékhelyre, hiszen idekerült az új szövetségi kapitány, Verebes József vezetésével az őszi első MTK VM, aztán az élmezőnyben végzett Haladás VSE Szom­bathelyről, a remek hajrát kivágott Tatabányai Bányász, valamint a Békéscsabai Elő­re Spartacus. Sok válogatott labdarúgó is érkezett a csa­patokkal, minden adva volt a jó hangulathoz, a kitűnő mérkőzésekhez. Igaz, sokan hiányoztak is sérülések, be­tegség vagy egyéb elfoglalt­ság miatt, de az MTK VM például csaknem a teljes gárdájával érkezett. Ügy lát­szik, ez a szereplőgárda sem elégítette ki a szolnoki kö­zönség igényét, mert bizony mindkét nap foghíjas volt a nézőtér. Szombaton a dél­előtti és a délutáni két-két mérkőzésre nem kelt el öt­száz jegy, és vasárnap dél­előtt is mindössze csak két­száznál valamivel több fo­gyott el. Panaszkodtak is a résztvevők, hogy ilyen kevés közönség előtt nem érdemes tornát rendezni, nemcsak a bevétel miatt, hanem mert hiányzik a játékhoz szinte elengedhetetlen hangulat. Ez mintha érződött volna a mérkőzéseken is. Szombaton a Békéscsaba— MTK VM nyitómérkőzésen megszületett az első megle­petés. Az erősen foghíjas, sok kulcsjátékosát nélkülöző Bé­késcsaba jobban kezdett, 4:0-ra elhúzott, a fővárosiak csak „kapaszkodtak” utána. A félidő végére sikerült Lendületben. A Békéscsaba—MTK VM összecsapáson a fehér mezes Szeibert kézzel igyekszik visszatartani ellenfelét tést is átvenni, de a Viharsarok együttese jól hajrázott és fél perc­cel a lefújás előtt Ta­kács Z. megadta a kegyelem­döfést. Arra is kevesen szá­mítottak, hogy utána a Ha­ladás VSE biztosan győz a Tatabánya ellen. A szom­bathelyiek a félidőben két góllal vezettek, de szünet után a Bányász 4:3-ra fordí­tott. A zöld-fehérek azon­ban ellenállhatatlan ostrom­ba kezdtek, főleg Szalay volt elemében, s megszületett a megérdemelt Haladás siker. Délután a szombathelyiek folytatták diadalútjukat. Ek­kor Görög és Illés volt gól­lövő formában, s hiába pró­bálta „csomóra kötni” az MTK VM több „pengés” já­tékosa, Bognár, Kékesi, Szei­bert és Boda a szombathe­lyiek lábát, nem bírtak a lelkesen és jól is játszó vas­utasokkal. A Haladás má­sodik mérkőzését is meg­nyerte, veretlenül várta a vasárnapot. Nem kis izgal­mat hozott a Békéscsaba— Tatabánya befejező találko­zó. A csabai gárda rendkívül magabiztosan kezdett, jól játszott és már 7:3-ra veze­tett. Ekkor nagy hajrát vá­gott ki a Bányász és másfél perccel a befejezés előtt ki­egyenlített. Mivel 7:7-re vég­ződött a mérkőzés, hétmé­teres rúgások következtek. (Döntetlen esetén ugyanis hétméteresek döntenek. Amelyik csapat a büntetőrú­gásokkal győz, 2. a vesztes pedig 1 pontot kap.) Négy­négy büntetőt mindkét csa­egyenlíteni, sőt a befejezés pat értékesített, a békéscsa- előtt néhány perccel a veze- baiak az ötödiket is berúg­Vélemények a teremtornáról Dongott a palánk, patto­gott vissza a labda a háló­ról, a falról, a mennyezetről, a kosárlabda-állványról, az óráról. Pillanat megállás nem volt, rohantak, ütköztek a Játékosok. Folyt a harc a labdarúgó NB I teremtorná­jának 9—16. helyéért. Tollvégre kaptunk néhány vezetőt. Arra voltunk kíván­csiak, hogyan vélekednek a teremtorna újfajta szervezé­séről, lebonyolításáról. Jónak tartják, változtatni kellene rajta, netán megszüntetni? A másik kérdésünk pedig az volt, hogy palánkkal jobb játszani ja teremben, vagy palánk nélkül? Sarlós László technikai ve­zető, Haladás VSE: — Semmi értelme ennek a helyosztónak, hiszen a pécsi utunk húsz-, a szolnoki pe­dig harmincezer forintba ke­rült az egyesületnek. Hon­nan kapjuk ezt vissza? A pa­lánkról pedig az a vélemé­nyem, hogy amit a FIFA tervez az nonszensz. A pa­lánk nélküli játék unalmas, elvész a játék szépsége, iz­galma. A közönségnek lát­vány, szórakozás kell, a ka­puk mögött is legyen palánk. Csank János vezető edző, Békéscsaba: — Ez a helyosztó már nem nagyon hiányzott. Sok a sé­rült, aztán ez a bevásárlás, a karácsonyi készülődés idő­szaka, nyűgösek a játékosok. Persze, ha pályára lépnek és játszanak, elfelejtenek min­dent. Aztán ha csoportmér­kőzéseket rendeznek, olyan városba kellene vinni, ahol NB I-es csapat is szerepel. Akkor legalább telt ház len­ne és szurkolna a közönség. A palánkkal való játékot jobbnak tartjuk, mint a pa­lánk nélkülit. De ha ilyen nagyok a kapuk, akkor nem jó a hátsó palánk. Szerintem elég lenne 4x2 méteres kapu­kat állítani. Talán az MLSZ is odafi­gyel a véleményekre és ki­alakít egy mindenkinek el­fogadható és megfelelő te­remtornát. ták, Váczi viszont nem, így Békéscsaba 12:ll-re győzött. Vasárnap délelőtt az MTK VM nehezen bírt Tatabányá­val, a Haladás VSE pedig igazolta addigi kitűnő sze­replését. Biztosan győzte le a fáradtnak tűnt Békéscsa­bát és a szolnoki csoport legjobb csapata lett. Sajnál­hatják azok, akik távol ma­radtak, mert nagyszerű ka­pusteljesítményeket, néhány élvezetes, látványos kombi­nációt mutattak be az NB I- es játékosok. Telt ház előtt, parázs hangulatban bizonyá­ra a mérkőzések is izgalma­sabbak, érdekesebbek lettek volna. Elmaradt az ünnepé­lyes eredményhirdetés is, mert az MTK VM és a Ta­tabánya gyorsan elutazott. A sportlétesítmények • igazgató­sága megjutalmazta a leg­jobb kapust; Baji Tamást (Békéscsaba) és) a legjobb góllövőt — ebben holtver­seny alakult ki — Illés Bé­lát (Haladás) és Takács Zol­tánt (Békéscsaba), akik 9—9 találatot értek el. Eredmények. Szombat: Bé­késcsaba—MTK VM 11:10 (6:6). 500 n. V.: Szilágyi (Pá­dár, Varga S.). Góllövő: Ta­kács Z. (4), Csanálosi, Kanál (2—2), Kelemen, Pápa, Ador­ján, ill. Lőrincz (3), Varga, Szeibert, Bognár (2—2), Bo­da. Haladás—Tatabánya 8:6 (3:1). V.: Puhl (Szilágyi, Var­ga S.). G.: Szalay (3), Görög (2), Illés, Papp, Ignácz (ön­gól), ilL Ignácz,1 P. Nagy (2—2), Szabó I, Moldván. Haladás—MTK VM 13:8 (6:3), V.: Pádár (Szilágyi, Puhl). G.: Illés (4), Szalay, Görög (3—3), Tóth (2), Déri, ill. Kékesi (3), Bognár (2), Var­ga, Szeibert, Orovecz. Békés­csaba—Tatabánya 7:7 (4:2, hétméteresekkel 12:11. V.: Puhl (Pádár, Varga S.). G.: Takács Z. (3), Adorján, Ke­lemen, Fabulya, Pisont, ill. Schmidt (2), Ignácz, Váczi, Moldván, Simon, Szabó I. Vasárnap. MTK VM—Ta­tabánya 6:5 (3:2). 400 n. V.: Pádár (Puhl, Varga S.). G.: Bognár (2), Kékesi, Huszá- rik, Szalai, Szeibert, ill. Do- besch, Simon, Ignácz, Szabó I, Boda (öngól). Haladás— Békéscsaba 9:3 (5:1). V.: Szi­lágyi (Pádár, Varga S.). G.: Illés (4), Görög (2), Szenczy, Tóth, Hegyi, ill. Takács Z. (2), Fabulya. Terembajnok a Pécsi MSC, második a Debrecen, harma­dik a Vasas. A torna szolnoki végeredménye 9. Haladás 3 3 — 30-n 9 10. Békéscsaba 3 2 1 21-26 5 11. MTK VM 3 1 2 24-29 3 12. Tatabánya 3—3 18-21 1 Az év legjobbjai Közöttük három szolnoki sportoló Az MTI sportrovata hu- saonharmadik alkalommal hozta nyilvánosságra a sport- szövetségek javaslata alap­ján az év sportági legjobb­jainak listáját. összesen nyolcvanhat sportoló bizo­nyult érdemesnek a címre, közülük harminchatan elő­ször lettek sportágúk leg­jobbjai. Abszolút rangelső P)ortlsch Lajos, nemzetközi sakknagymester, aki most huszadszor győzött ezen a választáson. Három szolnoki sportoló is szerepel a szakszövetségek által javasolt, idei legjobbak között. Karate sportágban (Borza József (kiokusinkaj), a Szolnoki Lakóterületi Sportegyesület versenyzője; ejtőernyőzésben Dér László, többtusában Göbölös Ferenc, a Honvéd Killián Főiskola .Sportegyesület MHSZ-spor- tolói vívták ki ezt az elisme­rő címet. Verebes: Titkom pedig nincs! Az új szövetség/ kapitány Szolnokon Már szombat kora reggel kiindulok a Tiszaligeti Sport- csarnokba, de kések, az MTK-VM kék-fehér színű autóbusza már ott áll a par­kolóban. Rossz jelnek ve­szem, hogy megelőztek, en­nek ellenére egyből Verebes Józsefhez veszem az irányt. Az edző farmerszerelésben, egy öltöző ajtajához támasz­kodva álldogál, két kezében aprópénzt csörget. Megké­rem, szánjon beszélgetésünk­re egy órát. — Az sok — válaszolja, félóra bőven elég keressen meg délután, akkor megdu­máljuk. Ebben maradunk, közben még délelőtt fotós kollega­nőm egy felvétel erejéig ka­mera elé kéri, s vakuzás közben fennen dicséri ének­hangját, merthogy a múlt héten sportindulót énekelt a televízióban csapatával. — Ne vicceljen, nem volt az annyira jó, a Knézy úgy nyomta kezünkbe a papírt, még most sem tudom rende­sen a szöveget. Felejtsük el mihamarabb . . . Ezt meg is tesszük az al­kalmi dalárda kedvéért, nem úgy az interjút.. Vége a fővárosiak második meccsé­nek, újfent zakó, azaz vere­ség, de Verebest nem túlsá­gosan izgatja. Ahogy meg­ígérte. áll rendelkezésemre. Egy kérése van; közben fi­gyelhesse a parketten zajló második találkozót. — Haladjunk a nvártól időrendi sorrendben: Őszin­tén csodáltam akkori maga- biztosságát, állása nem volt, mégis úgy nyilatkozott, mint akinek nem számít, a létbi­zonytalanság. Nem volt ez a pókerjátékos blöffje? — Hogy nem akadt mun­kám, azt elsősorban magam­nak köszönhetem. Több nyu­gat-európai és hazai csapat­tal tárgyaltam párhuzamo­san, de végül is nem tudtunk megegyezni a feltételekben. — Ha néhány csapat nevét megemlítené ... — A magyarokat meg­mondhatom: Zalaegerszeg, Honvéd és MTK-VM ... — Biztosan ismeri ezt a ki­fejezést: self made man, az­az önmaga csinálta ember. Én önt ilyen típusnak tar­tom, melyek azok a képessé­gek, amelyek a csúcsra jut­tatták? — Nem szeretnék magam­ról beszélni, az elmúlt nyolc év eredményei ott vannak mögöttem. Egyébként mond­hatok szavakat; győzniaka- rás, hit, bizalom, hozzáér­tés... Soroljam még? — A Rába sikeredzőjeként milyen különleges feltétele­ket élvezett Győrben? — Na ne vicceljen velem, rosszabb volt a helyzetünk mint a fővárosban. Hiába van szép stadion, a létesít­mény az istennek sem akar gólt rúgni. — Véleményem szerint, a lélektani felkészítésben kell keresni az ön titkát. Meny­nyire járatos a pszichológiá­ban? — Nem nagyon forgatom a pszichológia könyveket, az én emberismeretem az élet­ből fakad. A grund volt a legjobb tanító, ott minden kijött kicsiben, amivel ké­sőbb találkozhattam edzői működésem során. — Mi a véleménye a Végh- féle jelenségről, illetve a Gyógyít6atlan-t követő saj­tócsatákról? — A könyvet mind a mai napig nem olvastam, nem lustaságból, egyszerűen szá­momra nem lehet újdonság benne. Egyébként is az új MLSZ-vezetőség már megál­lapodás szerint nem foglal­kozik a „dolgozattal”. Pesten ez már nem téma, vannak például a focin kívül fonto­sabb dolgok is ... — Mezeyről, a világbaj­nokságról szeretném kérdez­ni... — Itt sincs misztikum, higgye el. Ahogy nekem sincs titkom, a vb-nek sincs. Az a csapat már egyszer bi­zonyított, egyszerűen a szak­mai felkészülésben elköve­tett hibák okozták a kudar­cot. — Mikor tudta meg, hogy szövetségi kapitány lesz? — Aznap, mikor hazajöt­tem Bécsből, mindkettő ugyanis csütörtökön történt. — Előzetes megbeszélések azért csak voltak? — Ez már maradjon a mi titkunk. — Akkor mégiscsak van Verebes-titok? — Magánügyeket illetően, igen. — Apropó magánügy... Hogyan tudja levezetni mindazt a feszültséget, ami egyre fokozódó népszerűsé­gével együtt jár? — Nekem a nyugodt csalá­di háttér jelenti a megnyug­vást, van egy asszonylá­nyom, meg egy hétéves ki­sebb. Ók jelentették a kikap­csolódást korábban és jelen­leg is. — A zárókérdéssel ismét a honi labdarúgás január el­sejétől hivatalba lépő szövet­ségi kapitányához fordulok: mit ígérhet a szurkolóknak 1987-re? — A kétéves időszakra a terveket most kezdem kidol­gozni. Egy biztos: a fiatalok­ra kell építeni! Van egy használható olimpiai csapa­tunk, ez jelentheti a magvát egy későbbi vb-együttesnek. Az a legfontosabb, hogy a fiatal tehetséges játékosok beérjenek, ehhez azonban egy jó és reális magyar baj­nokság szükségeltetik. Ami rajtam múlik mindezen ügyekben azoknak igyek­szem maradéktalanul eleget tenni! — Köszönöm a beszélge­tést! — Nincs mit — válaszolja, s máris a mellette álló Rát- kai Lászlóhoz, a Haladás VSE vezetőedzőjéhez fordul: — Te, van egy jó zsugásod a csapatban, csak még gyenge a bal lába, figyelj oda a fiú­ra, számítok rá a jövőben na­gyobb feladatoknál... Lazányi Józsd" Kosárlabda őszi legjobb játékával búcsúzott az Olajbányász NB I. Férfi: Alföldi Olaj­bányász—SÁÉV (Kaposvár) 108:93 (50:40). Tiszaligeti sportcsarnok, 1200 n. V.: Weidinger, Faidt. Alföldi Olajbányász: Kmézics (16), Mikola (25), Kiss (7), Tóth (12), Vida (22). Csere: Mak- szin (15), Misek (8), Duvan- csics, Szalay (3), Hász. Edző: Földi Sándor. SÁÉV: Kos- tencki (34), Monok (12), Ba­sics (12), Pestality (10), Les­tár (12). Csere: Durkó (6), Tóth Z. (3), Nagy (2). Ma­gyarít Edző: Frolov Jerzy. A tiszaligeti sportcsarnok­ban már megszokott zsúfolt nézőtér előtt, hatalmas hang­orkánban kezdődött a mér­kőzés. Az Olajbányász a Ka­posváron elszenvedett vere­ség visszavágására töreke­dett, míg a SÁÉV az előke­lő helyezés érdekében sze­rette volna elvinni a két baj­noki pontot. Az Olajbányász kapott hamarabb lábra, és a 7. perc végén 21:15-re vezetett. A lengyel Kostencki semlege­sítése azonban nem sikerült, a vendégj átékos rendkívül pontosan dobott és csökkent az előny. A 15. perctől aztán a szolnoki gárda felgyorsítot­ta a játékot, Mikola három három pontot érő kosarat do­bott, a beállt Makszin is tett még hozzá, míg Kmézics jól védekezett és az ellenfél pa- lánkja alatt is eredményes volt. így tíz pontos előny­nyel sikerült zárni az első félidőt. Szünet után ismét kima­radt két szolnoki ziccer, sze­rencsére az ellenfél sem je­leskedett, így sikerült tartani az előnyt. Aztán egy csapás­ra felgyorsult, lendületes lett az Olajbányász játéka. Szé­dítő ritmust diktálva lero­hanták és valósággal állva hagyták ellenfelüket. Ezúttal nagyszerűen védekezett a csapat, a saját palánkja alatt megszerzett labdákkal gyors támadásokat vezetett s eze­ket rendre kosárral fejezte be. A közönség űzte hajtotta jól játszó csapatát és a má­sodik félidő közepén már 23 pont is volt az Olajbányász előnye. Ekkor mindenki a századik kosár elérésére tö­rekedett s több hiba csú­szott a játékba. Ezt a SÁÉV kihasználva valamit csök­kentett a hátrányából. Vida 17 perc 33 másodperckor két büntetőt dobhatott. Az egyi­ket bedobta s ez jelentette a századik pontot. A továb­biakban már csak a győze­lem különbsége volt kérdé­ses. a SÁÉV megadta magát. Őszi legjobb játékával szé­pen búcsúzott közönségétől az Alföldi Olajbányász csa­pata. Ezúttal már a védeke­zéssel sem volt baj, bátrab­ban dobtak kosárra is és ami feltűnő volt. mindenki nagy játékkedvvel, harcossággal, lelkesen küzdött. Ez a szép győzelem önbizalmat adhat a folytatásra, hiszen nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, szinte minden kosárnak nagy az értéke. Egyénileg talán nem lehet kiemelni senkit, az egész csapat dicséretet ér­demel. (Pi) Hatos nemzetközi sakktorna Portisch---­K orcsnoj mérkőzés A hatos nemzetközi férfi sakktornán a 8. fordulóban Portisch Lajos a svájci Korcsnojjal került szembe. A sötét bábukat vezető Korcsnoj 46 lépésben győ­zött. így Portischnak válto­zatlanul 2,5 pontja van, s ezzel az utolsó helyen áll. A világbajnok szovjet Kaszparovnak csak 32 lé­pésre volt szüksége a nyu­gatnémet Hübner elleni győ­zelemhez. A két angol pár­harcából a 39. lépésben Nunn került ki győztesen Short el­lenében. Két fordulóval a befejezés előtt a sorrend: Kaszparov 6 pont, Short, Nunn és Korcsnoj 4—4, Hüb­ner 3,5, Portisch 2,5. Totóeredmények 1. Kassel—Darmstadt elmaradt 2. Stuttg. K.—Hannover elmaradt 3. Braunsch.—Aachen elmaradt 4. Salmrohr—Saarbr. 3:3 X 5. Brescia—Verona 1:1 X 6. Roma—Milan 1:2 2 7. Torino—Fiorentlna 2:1 1 8. Cagliari—Lazio 0:1 2 9. Catania—Arezzo 1:0 1 10. Cesena—Lecce 3:0 1 11. Parma—Genoa i:l X 12. Taranto—Bari 1 :l X 13. Pescara—Messina Pótmérkőzések: l :1 X 14. Sampdoria—Juventus 4:1 1 15. Sambenedett.—Bologna 1:2 2 16. Cremonese— Modena 3:0 1

Next

/
Thumbnails
Contents