Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-22 / 300. szám
1986. DECEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 4 Magyar Rádió Ünnepi műsoraiból Az összetartozás láthatatlan szólal Rómeó és lúlia Latinovitscsal és Ruttkai Évával Gazdag zenei kínálat A Magyar Rádió is meglepetésekkel készül az ünnepekre. A gyermekeknek szó- ó programok közül a „Mese- lélelőtt, mesezene” és a nép- izerű „Süsü, a sárkány’’ me- ;elemez sugárzása mellett érdekesnek ígérkezik a de- :ember 24-én délután, a Kossuth rádióban „Körben íz angyalok ülnek” címmel ílhangzó ajándékműsor, amelyben az ország legkisebb településeinek egy-egy iiafcal lakója szól életéről, álmairól. A műsor készítői hasai írók szavaival is felidézik a gyermekkor gondolatait, lágyait. December 26-án délután hangzik el a Petőfi rádióban Antoine de Saint- Exupéry kedvelt és kedves könyvének, „A kis herceg”- nek új feldolgozása, amely már egyaránt számíthat a kicsik és nagyok figyelmére. Az irodalom- és színházkedvelők az ünnepi összeállítások mellett a december 24-én este a Kossuth rádióban sugározzák az 1961-ben készült „Rómeó és Júlia’’ Rá- diószínház-műsor ismétlését. A két főszereplő: Lati- novits Zoltán és Ruttkai Éva, rendező Várkonyi Zoltán. Két új bemutatóval is jelentkezik a Rádiószínház: Gábor Andor Ciklámen című színművét 25-én délután, Jacques Audiberti Terjed a gazság című alkotásának rádióváltozatát 26-án délután hallhatják az érdeklődők a Kossuth rádióban. Az ünnepek különösen alkalmasak történelmi visszatekintésre. December 24-én délután a Petőfi rádióban hangzik el Szabó Miklós dokumentum-összeállítása az 1944-es ünnepről — Egykori karácsonyok címmel. Az Embermesék sorozatban december 24-én este a Petőfi adón különleges életutakkal ismerkedhet meg a hallgató. A komolyzenekedvelők is találhatnak csemegét az ünnepi műsorban: a hagyományos IX. szimfónia közvetítésén túl hangversenyprogramban szerepel Vladimir Horovitz és Leonard Bernstein. Az ünnepi kínálat néhány egyéb érdekességet is tartalmaz. Zenekanál címmel december 24-én délután ünnepi ételekről lesz szó, sok zenével a Petőfi rádióban. Akik 24- ről 25-ére virradóan ébren töltik az éjszakát, Csendes éj címmel hallgathatnak összeállítást. December 25- én a „Kabaré sikerlista 1986” után a „Bagoly” kerül adásba. A Még mit nem?! című adás 26-án azt vizsgálja a Kossuth rádióban, hogy a különböző tudományágak képviselői még mit nem fedeztek fel? Ugyanezen a napon szintén a Kossuth rádióban az „Emberek, sorsok, történetek’’ az egyének sorsán keresztül mutat rá az általános gazdasági összefüggésekre. Disznótor az Üttöróházban Hz öreg böllérnek a gyerekek is segítettek Munkában a disznótor kis résztvevői A szolnoki Üttöróházban immár hagyomány, hogy ilyenkor karácsony táján disznóölésre gyülekeznek a kisiskolások. Ennek az eseménynek elsősorban az a célja, hogy a városi gyermekeknek — akik közül sokan csak filmen láttak malacokat — bemutassák, felelevenítsék a falusi hagyományokat, a disznóölés hangulatát és tennivalóit. Ilyen eseményre került sor szombaton reggel is, ahol a szenvedő alany a Héki Állami Gazdaságban nevelkedett 120 kilós sertés volt. A város harminckilenc úttörő- csapatából négyen-négyen jöttek el a nem mindennapi eseményre, s szájtátva figyelték amikor a moslékpusztító utolsót röffent. Persze a téblábolásnak, a nézelődésnek gyorsan vége szakadt, mivel a gyerekek is besegítettek, így hurkát-kol- bászt töltöttek, húst daráltak, vízért vagy lábasokért szaladtak. A munkákat jó karmester módjára a 67 éves Valkó Lajos, a Zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet nyugdíjasa irányította. Köpenyében galambok, kalapjában kiskutya Vigoli fellép mindenhol — Kedves hölgyeim és uraim, ugye önöket is érdekli a divat? Elsősorban az urakra gondoltam, akik nem mennek el szó nélkül egy csinos nő mellett... Nos, azok akik nősülésre adják a fejüket, az esetek többségében olyan fiatal lányt vesznek el, akinek nagyon jól áll a keresztben csíkos ruha, olyan színes selyemanyagból, amilyet a kezemben tartok. Csak hát... ugye előfordul, hogy a házassági jólétben kissé meghízik az asszonyka, olyankor már hosszában csíkos ruha illene rá. Nézzék csak ... hopp, egy fújás, és máris hosszában csíkos lesz a selyem a kezemben. A szolnoki Vígh József, művésznevén Vigoli otthonában kápráztatott el bennünket az egyik legegyszerűbb mutatványával. Szobája bűvészkellékekkel van tele. Üvegek, kalapok, sok-sok csomag körömnyi és fél tepsi nagyságú kártya; gyertyák, babák, pálcák, óriási művirágok (amelyeket ő maga készített), hamis pénzdarabok, három fióknyi színes selyemkendő. összegyűltek, hiszen Vigoli húsz éve űzi ezt a trükkös mesterséget, bár igazi szakmája szerint elektroműszerész. Felesége babajavítással foglalkozik, amely ma már kihalófélben levő mesterség: az emberek inkább másik babát vesznek Vigoli pálcájából színes selyemkendők lesznek a gyermeküknek ... Kicsi fehér uszkár játszadozik az asztal alatt, aki „családtagnak” és „munkatársnak” is számít. Az erkélyről gerlék burukkolása hallatszik. — Szép a bűvészet, de sokat kell áldozni rá — mondja a mágus. — Nemcsak időt, hanem pénzt is, hiszen a jó trükkök sokba kerülnek. A húsz év alatt száznál több mutatványt tanultam meg. Illúzió kell az emberi szemnek, színes látvány, hogy látható „csodát” érzékeljen. Közben elővesz néhány külföldről érkezett levelet. — Máris három meghívásom van 1987-re. Csehszlovákiába, Jugoszláviába és Karlovy Varyba, a bűvészfesztiválra. Rendszerint a szomszédos országokba és az NDK-ba járok vendégszerepelni. Beszélek is csehül, szerbül, németül. Itthon pedig a szolnoki Pelikán szállóban lépek fel rendszeresen, de vidékre is sokat járok. Minden héten jut egy-két műsoros este. — Egyedül lép fel? — Legtöbbször színészekkel, a közelmúltban Sebestyén Évával; Torda Ferenccel Mikulás-estet állítottunk össze. Szolnok megyei együttesekkel, előadóművészekkel is szerepelek: az Integrál zenekarral, Baranya Judit táncdalénekessel járunk vidékre. Fellépek mindenhol, ahová hívnak! Vendéglőkben, esküvőkön, humoros esteken. Sőt, az idén a Szolnoki Városi Kábeltelevízió szilveszteri műsorában is szerepelek. Vigoli olyan dolgokat is tud, amit rajta kívül csak néhányan tudnak az országban. Pelerinjébő! galambok röppennek elő. a kalapjából Morzsi, a fehér kutyus ugrik ki, s illegeti magát néhány betanult mozdulattal. Egyedülálló kártyatrükkje is van: 20x30 centiméteres pozdorjá- ból készült festett kártyalapokat tud eltüntetni. Az orrom előtt csinálta. Mégsem sikerült ellesnem a titkot... — körmendi — Szenthelyi tanár úr és Ok Egy szokatlan élményt nyújtó hangverseny után öt, kedves mosolyú kamasszal találkoztam. Szenthelyi Miklós hegedűművész növendékei vettek körül a szolnoki zeneiskolában rendezett koncertjük után. Alig hiszem el, hogy ők játszottak nekünk másfél órán át — igazi művészt mutató biztonsággal, kivételes tehetséggel, néhol csaknem brilliáns pillanatokkal. Pedig ezek a kamaszok, és a Bach-, Beethoven-, Saint-Saens-, Lalo- és Mendelssohn- műveket elragadó szenvedéllyel tolmácsoló művész-szólisták ugyanazok. Talán csak Fazekas Ildikó lóg ki a sorból, ő már egy huszonegy éves felnőtt megfontoltságával várja élete nem éppen sokadik interjúját. Néhány hónapja lett harmadéves növendék a Zene- akadémián. Kovács Anikó, igazi csitri. Szemüvegén át csodálkozó kék szemmel nézi a világot: tizennégy évesnek gondolhatnánk, pedig már a ballagás is mögötte van. Első éves akadémista, társai közül ő a legtapasztaltabb koncertező diák. Roman, a magas, szikár fiú, mint a bölcs Náthán, rakosgatja össze a szavakat. Tu- dosfélét sejtető mondatai mögül váratlanul bukkan elő a vidámság. Egy lehetőséget sem hagy ki, hogy meg ne csillogtassa egyéni, ízesen fanyar humorát. Tört magyarsággal sorolja tizenhat évet átfogó életrajzát. Az Osze- csinszki név ukrán: Roman Lvovból települt át Magyar- országra édesanyjával. Báli Gábort sokan ismerhetik mifelénk, pedig csaknem gyerek még, egy évvel fiatalabb Románnál. A Zene- akadémia előképzős növendéke ő is, s felszabadultságot tükröző, szép, lányos arcán látszik: alig néhány perccel van túl életének egyik legemlékezetesebb pillanatán. Először állt pódiumon édesapjával, Báli József karmesterrel együtt. Gábor játékát a Szolnoki szimfonikus zenekar kísérte — a megszokottnál is nagyobb gondossággal, figyelemmel, a teremben ülők számára is csaknem tapintható szeretettel. Ezt éreztük akkor is. amikor Sántha Ferenc lépett dobogóra, hogy elénk varázsolja a zeneirodalom egyik legszebb művében hangjegyekbe foglalt harmóniát. A híres zenészcsalád legifjabb tagja igényesen, komolyan és elegánsan — amilyen ő maga — játszotta el Mendelssohn E-moll szimfóniáját. Nemcsak a pódiumon, a koncert után is érdemes nézni. hallgatni őket. Valami ti* tokzatos, elérhetetlen szépség birtokában vannak mindnyájan. Fiatalon, csaknem gyerekként jutottak közelebb ahhoz a tökéletesebb világhoz, ami a hangszeren játszani nem tudó számára nem is ismerhető meg igazán. A receptet persze könnyűszerrel csokorba szedhetjük. Nem kell hozzá más, mint adottság, tehetség, szorgalom: vég nélküli munka, gyakorlás. Roman csak ennyit mond hamiskás mosollyal: Erről a szintről visszalépni nem lehet! Aztán gyorsan kijavítja önmagát: Dehogynem! Ha nem gyakorolsz naponta legalább négy órát! És még valami. Ügy tűnik, Szenthelyi Miklós növendékei egészen mások, mint a többi akadémisták. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a leendő művészek már diákkorukban országszerte, sőt a világ más tájain is ismertek. Az összetartozás láthatatlan szálai fonják körbe őket akkor is, amikor az egyéni sikerekről, a rivalizálásról beszélnek. Gábor ezt így fogalmazta meg: Persze, hogy van bennünk olyan érzés, hogy vetélytársai vagyunk — vagy leszünk — egymásnak. Hisz nem a többiekkel együtt kell jónak lenni, hanem külön-külön. De mindenki tudja a másikról, hogy mit tud. Ez doppingol is. hogy még többet hozzunk ki magunkból. Ha a tanár úrral vagyok hegedűórán, csak én számítok. Nem gondolok arra, hogy még rajtam kívül is vannak növendékei. Ilyenkor úgy érzem, hogy egyedül csak én vagyok a fontos. Szokatlan, nehezen körbejárható, sokszínű az a viszony, ami Szenthelyi Miklóst és tanítványait összefűzi. Az alig harminöt éves hegedűművész szívós kitartással neveli majdani művésztársait: tanár úr, kolléga és barát egyszemélyben. Szigorjúan, következetesen, nagyon sok munkával viszi, hajtja előre őket, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is veszélyeztetni vagy feláldozni látná karrierjét. Ani-, kó mondta: Nagy tiszteletben tartjuk őt. Lehet, hogy túlságosan fiatalnak tűnik hozzánk, de nagyon szigorú is. Óriási tapasztalata van, és kiváló művész. Nekünk meg sem fordult a fejünkben, hogy kolléga. Jó lenne, ha egyszer majd mi azzá lehetnénk”. A koncerten figyelmesen hallgatta tanítványait. Produkcióikat — mint mi, kívülálló hallgatók — ő is tapssal köszönte meg. Aztán fölállt, hogy még frissen mondja nekik el benyomásait. Az apró szünetek csöndjében elsuttogott szigorú kritika után szótlan örömmel és büszkeséggel nézte újra a dobogóra lépő növendékeit. (Bálint) Kulcsátadás a Tiszapartlban Lemezen az Orfeum Kitűnő ötlet volt lemezre vinni a Budapesti Orfeumot, egy nagy korszak (1907— 1945) dalait, verseit, jeleneteit. Azok, akik annak idején látták a mesterhármas, Benedek Miklós, Császár Angéla és Szacsvay László előadóestjét, pontosan tudják, mire számíthatnak. Mi is csak dicsérettel emlékezhetünk meg az összeállításról. Egy jól megszerkesztett, sikeres műsort mindenképpen hálás átmenteni a múlandóságból. Hadd soroljunk fel néhányat a szerzők, alkotók közül, hiszen valamennyien bevonultak már a kabaré történetébe. Nagy Endre, Zerkovits Béla, Szép Ernő, Gyóni Géza, Karinthy Frigyes, Ernőd Tamás, Bálint György, Gábor Andor, Heltai Jenő, Fényes Szabolcs, vagy akár Dé- rv Tibor. Üvegtáblába esett a basszusgitáros A sikeres koncert után örömükben szinte lerepültek a szegedi Ifjúsági Ház színpadáról a Napoleon Boulevard együttes tagjai. Pócs Tamás kivételével valameny- nyien szerencsésen landoltak, ám a basszusgitáros elvétette az ugrást, és egv üvegtáblába esett. A zenész jobb karját szinte átvágták a cserepek. másfél liter vért vesztett, és csak a gyors elsősegélynyújtásnak köszönhető, hogy nem történt nagyobb baj. A Napoleon Boulevard egyébként a napokban kezdte meg február végéig tervezett lemezbemutató turnéját, de mint a zenekarvezető, Erdész Róberttól megtudtuk: Pócs felépüléséig, legalább 12 hetes kényszerszünet következik. Űjra divat a korteskedés? Joggal kérdezheti, aki az elmúlt héten a Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szak- középiskola környékére tévedt. Immár harmadik esztendeje — kis jóindulattal ez már majdnem-hagyomány, —hogy az iskola diákjai alkalmi pártokban tömörülve vetélkednek egymással, kié legyen a hatalom a KISZ- napon. Csütörtökön volt ez a ,,suli-buli”, amelyre régóta készültek a csapatok. Akadtak, akik azt állították, hogy már szeptember óta. De ők bizonyára „stréberek”. A mindent eldöntő vetélkedő hétfőn vette kezdetét, amikor a két párt a tízperces és a hosszú szünetekben igyekezett megnyerni magának a szavazók majd hétszázas táborát. A HOPPÁ-Rt fiúkat tömörített a vezetőségben, míg a jóhiszemű Pápaszempárt a lányoktól remélte, hogy ügyüket győzelemre viszik. Ez azonban, egy javarészt lányokból álló intézetben vétkes könnyelműségnek bizonyult. Így esett, hogy a szerdai szavazáson a fiúk pártja fölényesen győzött. A következő napra a teljhatalom a diákigazgató, Fekete Jenő negyedikes tanuló kezébe került. Csütörtökön reggel kilenckor kezdődött a KISZ-nap a jelképes iskolakulcs átadásával. Ezek után nagyszabású, osztályok közötti vetélkedőt izgulhattak végig az érdekeltek, majd elkezdődtek a vegyes programok, melyeket legpontosabban két jelzővel lehetne jellemezni: bőségesek és színesek. Volt ott minden: fodrász- és lábszépségverseny, sportversenyek, — még a tanárokat is megtornáztatták a diákok, — és minden egyéb, amitől társaik szórakozását remélték a diákvezetők. A nap videó- diszkóval ért véget. A szervezők utólag mégis a korteshadjáratot tartották hangulatosabbnak, de ennek a véleménynek a kialakításában bizonyára szerepet játszott a készülődés örömteli izgalma is. összességében jól sikerült hetet zártak a tiszapartisok. S ami nem kevésbé fontos: a tanulók lehetőséget kaptak az önkormányzatra, arra. hogy egy napig maguk irányítsák dolgaikat úgy, ahogy jónak vélik.
