Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

1986. DECEMBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hagyományőrző clterésok Mint a páva ezerszínű tolla 4 hatékonyabb nevelés Kutató pedagógusok, díjazott módszerek Kísérletek a Karcagi Zédor Üt! Általános Iskolában A nyolcvanas évek elejétől örvendetesen megnövekedett a kísérletező, alkotó kedv a megye iskoláiban. A tantes­tületek, munkaközösségek, mellett a pedagógusok egy része egyénileg is bekapcso­lódott országos, regionális kísérletbe, illetve önállóan indított útjára valamilyen, a nevelés-oktatás ügyét szol­gáló, jobbító kezdeményo­Régi mellett új Az intézmény — kissé tá­vol a város szívétől — kívül­ről igencsak felemás képet mutat. A régi épület mellett élesen elhatárolódnak az új tantermek, az új tornate­rem. Ez utóbbit — szinte hi­hetetlen — egy nap alatt építették fel. No, nem az épí­tőipar tett csodát, hanem a szülők, a pedagógusok, a di­ákok összefogása. Tizenhá­rom kőműves foglalkozású szülő — úgy látszik a tizen- hármas szám szerencsés is lehet — irányításával százan építették meg a tor­natermet, s később ugyanez a csapat alakította ki a sportudvart, természetesen társadalmi munkában. Az önzetlen segítség már önma­gában is jelzi, hogy a hat- százhuszonhárom diák szülei igencsak becsülhetik az is­kolát, jó kapcsolatban áll­nak a nevelőkkel. Debreceni segítséggel A Zádor úti iskola 1981- ben kapcsolódott be a Kos­suth Lajos Tudományegye­tem kísérletébe, amely a pe­dagógiai munka szinte va­lamennyi területét érinti. A kísérletben jelenleg a Ti­szántúl 12 általános iskolája vesz részt, Szolnok megyé­ből a karcagin kívül a Túr- kevei Petőfi téri, a Szolnoki Mátyás Király Üti Általános Iskola és a Vízügyi Szakkö­zépiskola tantestülete illetve alkotócsoportja. A kutatás során — természetesen az egyetem irányításával — a karcagi nevelők két alkalom­mal is elemezték a tanulók fejlettségi szintjét, közössé­gi kapcsolatrendszerét, s en­nek megfelelően jelölték meg a feladatokat. Az 1981-ben, illetve a tavaly készült vizs­gálódás eredményei azt iga­zolták, hogy az első felmé­rést követő feladat-megjelö­lések reálisak voltak, s vég­T, G. Megjelent a Pártélet decemberi száma Havasi Fereac beszéde — Cikk a vállalati tartalékokról — Kerekasztal mellett a párt tömegkapcsolatairól zést. Országosan is egyedül­álló vállalkozás volt például a bázisintézmények létreho­zása. A Megyei Pedagógiai Intézet a nevelők továbbkép­zését segítő megyei gyakor­ló iskola után a városokban is kiépíti a bázisintézmé­nyek hálózatát. Az idei tan­évtől Karcagon a Zádor Oti Általános Iskola látja el e feladatkört. A javuló feltételek ellené­re a pedagógusoknak így sincs könnyű dolguk. Az in­tézményben jelenleg még váltott tanítás folyik, s a jobb képességű diákok mel­lett jelentős az igen kedve­zőtlen családi körülmények között élő, hátrányokkal küszködő cigánygyerekek aránya. Elképzelhető, meny­nyi pedagógiai munka, tö­rődés lehet amögött, hogy szinte valamennyiüket sike­rül eljuttatni addig, hogy 15 —16 éves korukra befejezzék az általános iskolát. Ez, va­lamint a tehetséggondozás éppen elég feladatot ad a ne­velőknek, ám emellett kuta­tó munkát, pedagógiai kísér­letet is vállaltak. Mint mondják, pontosan azért, hogy — csak az iskolájukra vonatkozó kutatási eredmé­nyek gyors hasznosítása ré­vén — hatékonyabbá váljon a nevelés-oktatás. rehajtásuk révén javult a diákok neveltségi szintje. A tantestületi közösség minőségét és fejlesztésének lehetőségeit három évvel ez­előtt vették nagyító alá elő­ször. Az idén Petrikás Ár­pád, a KLTE tanszékvezető egyetemi tanára vezetésével esettanulmányokat végez­nek, amelyek során aprólé­kos részletességgel vizsgál­ják az iskolai munka vala­mennyi területét, s a tudo­mányos elemzés után meg­határozzák a továbblépés módjait. A kutatás, a kísérlet során a tantestület tagjai nem csu­pán úgynevezett „adatszol­gáltatók”, hanem aktív ré­szesei a munkának. Kiala­kult a tanári karban egy egyre bővülő alkotócsoport, amelynek tagjai rendszere­sen járnak az egyetem to­vábbképzéseire, ahol a tu­dományos kutatáshoz szük­Rohanó korunkban, a vál­tozó értékek világában az ember könnyen eljuthat oda, hogy elszakad, elidegenedik környezetétől, szülőföldjétől, múltjától. Alkalmatlanná válik a tartós kapcsolatte­remtésre, úgy érzi, nem tar­tozik sehová. Az elidegenítő jelenségekkel szembeszállva a múlt egy-egy darabját vé­delmezik, óvják, s az össze­tartozás érzését sugározzák a hagyományőrző együttesek. Közösséghez tartozni Szolnok megyében összesen huszonnégy pávakör, népi zenekar, néptáncegyüttes működik. Ez a szám évek óta állandó, nemzedékek ad­ják át egymásnak a népda­lokat, táncokat, szokásokat; a citera, a tekerőlant titkait. Ha őket hallgatja az ember egy-egy műsoruk alkalmával, mint a páva ezerszínű tollai, úgy bomlanak ki a régi nép­szokások eleven rétegei, me­gyénk jellegzetességei, ame­lyeket ma már csak keve­sen ismernek. Tavaly az országos minő­sítésen arany fokozatot ka­pott több megyei népi együt­tes. Országszerte ismert és elismert a mezőtúri Csider István Szivárvány-zenekara, s felesége, Mikó Anna Gala­gonya-énekkara. A karcagi Molnár István Nagykunsági Citerazenekarát is a legjob­bak közt tartják számon. Üj hangoKJelent egy kunszent­mártoni fiatalember, Bállá Tibor Kunsági Népzenei Együttese, akik jellegzetes dél-alföldi dalokat tanultak, s a legrégebbi népi hang­szert, a tekerőlantot is meg­szólaltatják műsorukban. Jóleső érzés azt tudni, hogy a tévé, a video és a disco korában vannak fiatalok, akik értékelik, tisztelik és művelik szülőföldjük és őse­ik kulturális hagyományait. Muzsikáló kiskatonák Az együttesek énekeseinek, zenészeinek többsége már nem tartozik a huszonévesek közé. Am lelkesedésük ve­tekszik a fiatalokéval. A Túr- kevei Népdalkört például Hajnal Ferencné vezeti, aki Szegedről jár hetenként a próbákra Túrkevére. Három generáció dalol együtt, vált­ják egymást Tiszalüreden, Erőss László Szőke Tisza Citerazenekarában és felesé­ge Hámán Kató Pávaköré­ben. Házasságok is szövőd­nek együtteseken belül, mint például az öcsödi Hagyo­mányőrzőknél, ahol az elő­adásokra már a gyerekeiket is elviszik; óvodások énekel­nek, táncolnak a színpadon. Nekik könnyű, hiszen bele­születtek a népszokásokat őr­ző emberek családjába. És a városban? Szolnokon idős asszonyok járogatnak próbákra, őrzik a régi élet formáit, a mun­kát megszépítő dalokat. Ro- honczy Andrea vezeti a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ pávakörét, ök több mint tizenöt éve tartoznak össze, egy közösségbe. Jól látni, ahogyan még egy pró­bán is kipirult arccal, csil­logó szemekkel énekelnek — készülnek minősítésekre, fel­lépésekre. A Jászkun Citera- zenekart és a Killián György Repülő Műszaki Főiskola ci­terazenekarát Tóth Miklós vezeti, aki nyugdíjas, ö ta­A Körös mentén, Öcsödön jártunk, ahol a kiváló minő­sítésű Hagyományőrző Pá­vakor működik már tizenkét éve. Rendszerint az öttagú citerazenekar kíséri őket, és tánccsoport is van. Enye- di Antalné vezeti a „nótások” együttesét, amely először csak női kar volt, s később csatlakozott hozzájuk a ze­nekar, a táncosok társasága. A néptáncot mindmáig Gyurján József budapesti ba­lettmestertől tanulják. A hétfő esti próbák egyúttal hangulatos klubestek a mű­velődési házban. Ilyenkor ke­délyes beszélgetés alakul ki a harminc ember között: fellépésekre készülnek, ol­vasnak, zenét hallgatnak, süteményeket kínálnak, re­cepteket cserélnek, dalokat tanulnak ... Elsősorban ter­mészetesen az öcsödi népda­lokat, táncokat gyűjtik ösz- sze: csárdást, tányéron for­gót, libegőst, lakodalmi „csi- gavégtaposó” táncot; de tud­nak dunántúli ugrósokat és pásztortáncokat, -játéko- . kát is. Mesélik, hogy évek alatt száznál több öcsödi és kör­nyékbeli népdalt gyűjtöttek nítja a kiskatonákat is a né­pi hangszerek kezelésére. És a karvezetőket ki ok­tatja? Enek-zene szakos tanár a legtöbbjük, akik kéthetente járnak Szolnokra, tovább­képzésre, ahol neves elő­adók, szakemberek adnak tanácsokat. Balázs Árpád ze­neszerző és ifjabb Bartók Béla is járt már az MMIK- ban. Akik nem zenetanárok, azok évente többször is Ci­tera Baráti Kör Táborban cserélhetnek tapasztalatokat, találkozhatnak mesterekkel. Az országos és a megyei mi­nősítők zsűrijétől pedig min­dig hasznos tanácsokat kap­nak. Gyakran majálisok, ün­nepek, népzenei bemutatók, vásárok kísérői, szereplői az éneklő-táncoló-zenélő együt­tesek. Sajnos a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek az alkalmak nem számítanak igazi megmérettetésnek, hi­szen a vásárok közönségét inkább a megvehető tárgyak érdeklik. Mégis, a „modernség” nyo­másának ellenére él, bimbó­kat és ágakat növeszt a ha­gyomány ereje, mert vannak, akik hisznek benne. össze és kottának le — köz­tük olyanokat, amelyeket már a faluban is csak néhá- nyan ismernek a legidőseb­bek közül. Évente huszonöt­harminc előadást tartanak, főleg a megyében; de Gö­döllőre, Budapestre is jár­nak. Az idén pedig Dorozs- mán léptek fel az országos népzenei találkozón. Az együttes tagjai három gene­rációt képviselnek — de a fiatalok gyakran cserélődnek- A legfiatalabb és a legidő­sebb korosztályt sikerül a leginkább megnyerniük; ők azok, akik teljesen megbíz­nak az asszonyok ízlésében a műsor összeállításánál. A citerát is helyben ké­szítik. Az a hangszer, ame­lyik a legtöbbet tudna me­sélni, 1927-ben készült. He­gedűs Jánosné játszik rajta azóta is, aki a csoport leg­idősebb tagja: hetvenhét éves. Hetven éve citerázik, kiskorában sámlira állt, hogy elérje a húrokat. Azt vallja: szenvedély és tiszta ízlés kell az igazi népművészet értékes hagyományainak megőrzésé­hez, folytatásához, és meg­értéséhez is ... Körmendi Judit Választmányi ülés az írószövetségben A Magyar írók Szövetségé­nek választmánya megtartot­ta a közgyűlés utáni első ülé­sét, amelyen megválasztotta az elnökség tagjait és a szö­vetség tisztségviselőit. Az írószövetség elnöke Cseres Tibor főtitkára Veress Mik­lós lett. Űj múzeum Picsett Martyn Ferenc életműve a közönség előtt Űjabb múzeumot avattak nemrég Pécsett a Káptalan utcában, amelyet nevezetes látnivalóiról „múzeum-utcá­nak” nevez a hazai turisták serege: Martyn Ferenc élet­művéből nyílt kiállítás egy régi kanonok-házban. A Káptalan utca 6. számú ház, vagy ahogy a pécsiek neve­zik, a Martyn-ház eddig is kínált látnivalót a képzőmű­vészet iránt érdeklődőknek: földszintjén időszaki kiállí­tásokat rendeztek a mester rajzaiból, festményeiből. A folyóirat rövidítve közli Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának a testület no­vember 19—20-i ülésén el­hangzott előadói beszédét, valamint a Központi Bizott­ság határozatát. A magyar művészetre ma ideológiai és esztétikai sókfé­leség jellemző. Kell-e a sok­féleség? — kérdezik néme­lyek. A társadalmi érték- rendszerekben kétségtelenül vannak zavarok. Napjaink művészetpolitikai gyakorla­tában igen sokszor megfo­galmazódik: mit fogadha­tunk el értéknek? Erre kere­si a választ Köpeczi Béla művelődési miniszter. A Pártélet — novemberi számában — cikket köbölt a fejlesztés vállalati tartalé­kairól. Azóta számos hozzá­szólás érkezett a folyóirat­hoz. A szerkesztőség összeál­lítást közöl belőlük. séges ismereteiket elmélyí­tik. Ugyancsak rendszeresek a tantestületen belüli to­vábbképzések, amelyeken a legfrisebb szakirodalmat dol­gozzák fel, illetve elemzik saját tanulmányaikat. Az el­múlt öt esztendő alatt csak­nem húsz díjazott pályamun­kát írtak a Zádor Üti Álta­lános Iskola pedagógusai. Az alkotócsoport tavaly megkap­ta az egyetemtől a Fórum­díjat, s tanulmányaik megje­lentek a Debreceni Akadé­miai Bizottság kiadványában is. Czinege Gyuláné igazga­tónő irodájának falán se sze­ri, se száma a kitüntető ok­leveleknek, köztük van a Szolnok Megyei Tanács nagy becsben tartott Pedagógiai Díja. Alternatív tanterv i Az iskolában két évvel ez­előtt bevezették a Zsolnai­féle alternatív tantervet is. Két tanulócsoport a módszer megyei bázisosztálya lett, két tanítónőt pedig országos szaktanácsadással bíztak meg. Az idei tanévben be­kapcsolódtak egy újabb or­szágos kísérletbe, amelynek során pedagógiai assziszten­seket alkalmaznak az isko­lában. Az ifjú, érettségizett fiatalok a tanítónők munká­ját segítik; fogják, irányít­ják a gyerekek kezét, ha nem sikerül szépre egy-egy betű, ezen kívül részt vesz­nek a kisdiákok tanórán kí­vüli korrepetálásában, nap­közis foglalkoztatásában is. A napokban újabb meg­tiszteltetés érte a tantestüle­tet. A Művelődési Miniszté­rium felkérte őket, hogy ve­gyenek részt az országos „re­ferencia iskolahálózat” mun­kájában. Ennek az a lénye­ge, hogy a hálózat iskolái­ban minden újabb irányelv meghatározása előtt kipró­bálják az elképzeléseket, s a tapasztalatokat figyelembe véve módosítják vagy hagy­ják változatlanul az érvény­be lépő rendeleteket. A sikerek után természe­tes, hogy bázisiskola lett Karcagon a Zádor úti neve­lési-oktatási intézmény. A tantestület munkája ered­ményei alapján kiérdemel­te, hogy iskolájuk egy lehet­séges mintául szolgáljon az oktató-nevelő munka kor­szerűsítéséhez. Berecz János, a Központi Bizottság titkára méltatja Kádár Jánosnak a közel­múltban megjelent, A szoci­alizmus megújulása Magyar- országon című kötetét. Hang­súlyozza: a nemzet érdekét akkor szolgálja igazán a po­litika, amikor a progresszív célok felé közelítve minden lehetőt megtesz a szüntele­nül keletkező feszültségek oldására, és tevékenységébe bevonja az érdekeltek teljes körét. Közismert tény, hogy a párt igen sokféle formában érvényesíti politikáját, fejti ki hatását a tömegekre, és építi ki a kapcsolatait velük. Felmerülhet a kérdés: meg­felelő módon jelen van-e ma a párt a társadalomban? — erről a kérdésről rendezett kerekasztal-beszélgetést a szerkesztőség. Az eszmecse­rét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. PAFF néven újjáalakult Abádszalókon a felnőttek színjátszó csoportja. A lelkes fiatalok mikulásra mesejátékkal lepték meg a gyerekeket, akik jól szórakoztak Mikka-Makka és barátai kalandjain. Tányéron forgó, libegős

Next

/
Thumbnails
Contents