Szolnok Megyei Néplap, 1986. december (37. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-15 / 294. szám

1986. DECEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újságíró szövetségek között Befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) mezőgazdasági termelés a megkívánt új, intenzív pá­lyára álljon, nem egy év, hanem több esztendő kemény és áldozatos erőfeszítésére van szükség. Segítséget je­lent számukra, hogy az idén — a megelőző időszakhoz ké­pest — központi forrásokból is több jut egyes, immár tar­tósan lemaradt területek, termelési ágak fejlesztésére. Az állattenyésztés korsze­rűsítése, az exportárualap bővítése, és például az ön­tözési beruházások kapnak nagyobb lendületet. A kitű­zőt célok elérése érdekében további szervezeti változások is történnek. így például élelmiszeriparban már jövő­re megteremtődnek az ál­latforgalmi és húsipari vál­lalatok önálló gazdálkodásá­nak feltételei. A jövő évi terv teljesítésé­nek lehetőségei, hangoztatta a miniszter, adottak. A lehe­tőségek kihasználása azon­ban megköveteli, hogy a to­vábbiakban sehol se halo­gassák a termelő munkát visszafogó helyileg rendezhe­tő helyi gondok, nehézségek megoldását. E nélkül ugyanis az egyes területekre jutó nagyobb központi támogatás sem érheti el igazi célját. Előtérben a gabona- és húsprogram Váncsa Jenő az agrárága­zat 1987. évi termelési elő­irányzatát — amely az idei­hez képest 4,5—5 százalékos növekedéssel számol — reá­lisnak, teljesíthetőnek tartot­ta. Szólt arról, hogy a várt­nál nagyobb arányban emel­kedik a hazai élelmiszerfo­gyasztás, a fokozódó igé­nyekkel összhangban kell mozgósítani az erőket a ga­bona- és a húsprogram tel­jesítésére, továbbá az export­feladatok megoldására. Kapolyi László ipari mi­niszter arról tájékoztatta a kongresszust, hogy az agrár­gazdaságban felhasznált gé­peknek immár a 60 százalé­ka a magyar üzemekben ké­szül. A magyar ipar napja­inkban már 1650 féle gép folyamatos fejlesztéséről, tö­kéletesítéséről gondoskodik. A vegyipar is fokozza az erőfeszítéseit a mezőgazdasá­gi termelők jobb kiszolgálá­sáért. A csúcstechnológiák kifejlesztésében az ipar és a mezőgazdaság közös progra­mokat valósít meg. A ko­runkban különösen dinami- bioipar is nagy lehetőséget kínál, közös érdekeltségű, magasszintű elméleti és gya­korlati együttműködésre. Az ipar szerkezetének átalakí­tásánál tekintettel van a mezőgazdaság szükségletei­re, egyebek között a cso­magolóanyagok gyártását fokozza, és az élelmiszer- ipari gépek választékát igyekszik gazdagítani. Mind­ez saját érdeke is, mert hi­szen kapacitásának jobb ki­használását várhatja a me­zőgazdasági kapcsolatainak javításától. A vitában a szövetkezeti gazdálkodás nehézségei mel­lett a megoldás lehetőségeit is elemezték. A küldöttek hangoztatták; erősíteni kell a mezőgazdasági alaptevé­kenységet, fokozva a növény- termelés szakmai színvona­lát. Sok szó esett az állatte­nyésztés helyzetéről, az utób­bi időben a legtöbb gond ebben az ágazatban mutat­kozott. A feloldásukra hozott központi intézkedéseket a felszólalók üdvözölték, ám kitértek arra is; tudják, a fokozott támogatás csak ak­kor lehet igazán eredményes, ha a gazdaságokban is töb­bet törődnek a veszteségek felszámolásával, a kiesések megelőzésével. Fontosnak tartották, hogy az üzemi ve­zetés mindenütt az eddiginél pontosabban határozza meg a szükséges teendőket, és je­lölje ki a gazdálkodás új irá­nyait. Az eddiginél erőtelje­sebben szükséges támogatni azokat, akik készek a vállal­kozásra, a kockáz'atvállalás- ra, egyáltalán: a megújulás gyosítására. A kollektívák számára meg kell teremteni a szükséges feltételeket példá­ul a teljesítményen alapuló bérezéssel, a munkaszervezés javításával és az üzemi de­mokrácia elmélyítésével. A tsz-ek munkaerőmegtartó ké­pességét fokozni kell, főleg az állattartó telepeken szük­séges az ottani nehéz mun- kusan fejlődő, úgynevezett kához nagyobb érdekeltséget teremteni. A vitában tükrö­ződött, hogy a tsz-ekben tud­ják; a megújulás sorsa vé- gülis az üzemben dől el. A siker érdekében jobban kell támaszkodni az értelmiség alkotóerejére és gyorsabb ütemben alkalmazni például a tudomány által kínált új megoldásokat — hangsúlyoz­ták többen is. Sokan szóltak a termőterü­letek jobb kihasználásának fontosságáról megállapítva: az öntözés és a talajerőgaz­dálkodás átfogó fejlesztést kíván. Javasolták, hogy a gazdaságok a jó példák alap­ján vállalkozzanak bátrab­ban termékeik helyi élelmi- szeripari feldolgozására. So­kan láttak tartalékot a kis­termelők integrálásának ja­vításában, és a^társulások te­vékenységének korszerűsí­tésében. Tisztségviselők A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumo­kat. Az országos tanács megy tartotta alakuló ülését, ame­lyen megválasztották a 21 tagú elnökséget és az orszá­gos tanács bizottságait, va­lamint a TOT tisztségviselő­it. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke Szabó István lett, alelnökök: Fülöp László, a bátai No­vember 7. Tsz elnöke és Ké­ri Lehelné, a rajkai Egyetér­tés Tsz elnöke. A TOT főtit­kárává Eleki Jánost, főtit­kárhelyettesévé Lehoczki Mihályt és Poden Gyulát vá­lasztották. V Fejlődő magyar—szovjet kapcsolatok Tegnap hazaérkezett Moszkvából a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének küldöttsége, amely Megyeri Károly főtitkár vezetésével, a Szovjet Újságíró Szövetség meghívására tartózkodott a szovjet fővárosban. Megye­ri Károly és Ivan Zubkov, a Szovjet Újságíró Szövetség alelnöke egyezményt írt alá, amely jelentősen fejleszti a két ország újságíróinak együttműködését. Egyebek közt szovjet vezető közgaz­dasági újságírók delegáció­ja látogat Magyarországra, gazdaságirányítással és tö­megtájékoztatással összefüg­gő kérdések tanulmányozásá­ra, s a magyar külpolitikai újságírókat hívtak meg a külpolitikával foglalkozó szovjet tudományos intéz­ményekbe. Szénhidrogén Újabb lelőhelyek A Kőolaj- és Földgázbá­nyászati Vállalat kutatócso­portjai ebben az évben a Kisalföldön, Zala, Somogy és Bács-Kiskun megyében vé­geztek szénhidrogénkutatást. Ennek során néhány kisebb kőolaj- és földgázlelőhelyre akadtak. Ezek közé tartozik a Balatonmagyaród—Zalako- már térségében lévő olajle­let, amelynek gyorsított üte­mű feltárása befejezéshez közeledik. A Zala megyei Ortaháza környékén siker koronázta a kutatók másod­szori visszatérését: áz első lefúrt kútban olajat találtak és a kutatást tovább folytat­ják. Uttörővezetők országos konferenciája Kunszentmártonb an Alkoholmentes ifjúsági klub (Tudósítónktól) Nemrég alakult egy új klub a Kunszentmártoni 628. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben, ami arra hivatott, hogy egészséges, tartalmas életvitelre szoktassa a tanu­lókat. A fiatalokat nemcsak az alkohol veszélyezteti, ha­nem az üres semmittevés, lö- työgés, csavargás is. Az ötlet még tavasszal született, ami­kor a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága és az intézet a helyi üzemek anyagi tá­mogatásával létrehozták a balatonszárszói olvasótábort. Ott olyan kollektíva ková- csolódott össze a tíz nap alatt, hogy hazatérve is egy klubközösségben kívántak maradni. A Kőrös nevet vette fel az alkoholmentes ifjúsági klub, vezetőséget választottak, ösz- szeállították a működési sza­bályzatot és az első hónapok programját. Fenntartójuk és működtetőjük a városi ta­nács, támogatást kapnak a költségvetésből, és a célnak megfelelő helyiséget is biz­tosították számukra. Az alákuló ülésen a közép­iskolák igazgatói, a HNF és a Vöröskereszt városi veze­tői és azok a nevelők is részt vettek, akik eddig is sokat fáradoztak a fiatalok érde­kében, a klub létrehozásán, és szívügyüknek tartják a patronálást is. — veres — (Folytatás az 1. oldalról) múlt három évi munkájáról és a további feladatokról, valamint a főtitkár szóbeli kiegészítése után Friss Péter, a Magyar Úttörők Szövetsé­ge titkára tett szóbeli kiegé­szítést az úttörőszövetség új alapszabályára és új műkö­dési szabályzatra vonatkozó javaslathoz. Ezt követően az úttörőve­zetői konferencia hozzászó­lásokkal folytatódott. Csehák Judit, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a fel­szólalásában, többek között a konferencia fontosságát hangsúlyozta. Jelentős ese­Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hozzászólásának elején átad­ta a Központi Bizottság üd­vözletét és Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának jó­kívánságait a tanácskozás részvevőinek. Hongsúlyozta, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nagyra értékeli az úttörőszövetség tevékeny­ségét, kiemelkedően fontos feladatnak tartja a gyerme­kek nevelésének ügyét. A nem túl távoli jövőben, alig 10—15 év múlva a mai úttö­rők szakmunkások lesznek, pedagógusok, közgazdászok mérnökök és orvosok. Ök alkotják majd azt a fiatal, remélhetőleg dinamikusan dolgozó derékhadat, amely előbbre viszi apáik ügyét. A Központi Bizottság nemcsak egyetért az úttörőszövetség országos tanácsa előterjesz­tésében foglalt szándékokkal és a tervek fő vonalával — mondotta Óvári Miklós — hanem támogatja is az úttö­mény — mondotta — abból a szempontból is, hogy dön­téseivel, határozataival, Út­mutatásával befolyásolja azoknak a generációknak az életét, tevékenységét, akik az ezredforduló tájékán már bekapcsolódnak a társada­lom formálásába. Arra a kérdésre, miként segítheti a legkisebbek szer­vezetét elkötelezett korsze­rű és önállóan tevékenykedő közösségek kialakításában az iskola, a család, a felnőtt társadalom, Csehák Judit a többi között kiemelte az ok­tatási törvény korszakos je­lentőségét. rőmozgalom rendkívül fontos munkáját. Az úttörőszövetség orszá­gos tanácsa beszámolójának érdekvédelemről szóló gon­dolataira utalva Óvári Mik­lós rámutatott: a gyermek legfontosabb érdeke a meg­felelő felkészülés az életre, mert aszerint fog élni, ahogy ebben a korban tanul. A gye­rekeknek szükségük van esz­mékre, értelmes, elérhető cé­lokra, közösségre, és szükség van arra is. hogy kipróbál­hassák erejüket, fizikai és szellemi képességeiket. Az úttörőszövetség orszá­gos tanácsának jelentését és a szóbeli kiegészítéseket kö­vető vitában szó esett szinte minden fontos, az úttörőélet szervezési, gyakorlati és elvi jellegű kérdéséről. Tegnap az alapdokumen­tumok, a kisdobosok hat és az úttörők 12 pontja, vala­mint az úttörőszövetség új működési szabályzata feletti vitával folytatódott a kon­ferencia. A plenáris ülésen óvári Miklós, az MSZMiP PB tagja, a KB titkára köszönti a tanácskozás résztvevőit (Telefotó — KS) további 14-en kértek szót, köztük Domonkos László, a KISZ KB titkára és Deák Gábor, az ÁISH elnöke. Ez­után 12 munkacsoportban folytatódott a tanácskozás, ahol hatszáznál többen fej­tették ki véleményüket. Az ezt követően sorra ke­rült szavazáson a konferen­cia az Úttörőszövetség Or­szágos Tanácsának beszámo­lóját, a kiegészítésekkel együtt, egyhangúlag, a szö­vetség alapszabályát pedig — jelmondattal, a 6 és a 12 ponttal együtt — szavazat- többséggel emelte a kisdobo­sok és az úttörők törvényé­vé. Ugyancsak szavazattöbb­séggel fogadták el a küldöt­tek az új működési szabály­zatot. Az úttörővezetői konferen­cia megválasztotta a 111 ta­gú Országos Tanácsot és a 15 tagú országos elnökséget. Az Úttörő Szövetség főtitká­ra ismét Varga László lett; a titkárai: Friss Péter, Mrá- zik Mária és Tóth József. A gyerekeknek szükségük van eszmékre Első hallásra Pénteken este az egész ország a rádióra és a televízióra figyelt. Sőt, a szokásos szombat reggeli pos­taláda ürítése is már egész korán megkezdődött, mert az este meghallgatott interjút mielőbb feketén-fehéren is látni, olvasni akarták az em­berek. Szerte a hazában, fa­lun és városon ez volt a hét­végi nagy téma, és azt hi­szem, hogy még sokáig em­lékeznek, beszélnek a párt főtitkárának interjújáról, amelyet a televízió munka­társának kérdéseire adott ezen az emlékezetes hétvé­gén. Nem bocsátkoznék bele a részletekbe, ezeket a legille­tékesebb nagy nyugalommal és alapossággal kifejtette az interjú során. Arról írnék inkább, hogy rám milyen ha­tást tett, milyen gondolatokat ébresztett, hisz azokról a közeli és távoli időszakokról, amelyekről főtitkárunk be­szélt, nekem még közvetlen tapasztalataim, élményeim vannak, átéltem azokat a küzdelmeket, szenvedtem azoktól a gondoktól és ba­joktól, amelyek az ötvenes években jellemezték, küz­döttem a párt újjászervezé­séért, a rend helyreállításá­ért, a konszolidációért, töp­rengtem, sőt, ma is gyakran fordulok tanácsért megerő­sítésért elvtársaimhoz, bará­taimhoz a megújulással, a gazdasági reformok beveze­tésével járó gondok köze­pette. A pártban átélt, átküzdött négy évtized alapján tud­tam bólintani Kádár elvtárs minden gondolatára, megál­lapítására, amelyeket az 1956-os ellenforradalom ki­váltó okairól mondott, aho­gyan annak előzményeit ér­tékelte. Jól emlékszem az eseményeket irányító idege­nekre, és hazai barátaikra, akik nem egy helyen már megjelentek a föld visszavé­teléről, a felelősségrevonás- ról tárgyalni és intézkedni. Nem lehet elfeledni Mint- szenty bíboros baljós tekin­tetét és főként szavait, amellyel megjósolta a „bu­kott rendszer” embereinek felelősségrevonását és visz- szakövetelte az egyházi va­gyont. Az interjúban nagyon sok szó esett az el­lenforradalom utáni kibonta­kozásról, annak minden külső és belső összefüggésé­ről. Való igaz, hogy amint Kádár elvtárs mondta, ami 80 éve történt, az már tör­ténelem. A történelem azon­ban minden kor számára for­rás, amelyben az új idők új problémáihoz meríteni kell a példát és a tapasztalatokat. Most a 30 éves évforduló kapcsán nem csak itthon esett több szó a három évti­zed előtti eseményekről, ha­nem Nyugaton is. Október végén Hannoverben tartóz­kodván magam is megfigyel­tem, milyen aktívan foglal­koznak a különböző adók, nem egy esetben több rész­ből álló sorozattal a résztve­vők nyilatkozataival, törté­nészek bevonásával a ma­gyarországi úgymond forra- dalmommal. Erőfeszítéseik nem hiszem, hogy túlzott ha­tást gyakoroltak volna a nyugati nézőkre, de minden esetre mutatják, hogy szá­mukra sem mindegy, mi tör­tént 1956 októberében és az utána következő hetekben, hónapokban. A törvényes rend helyreál­lításának alapvető feltétele az ellenforradalmi támadás leverése, másrészt az eszméi zűrzavar megszüntetése volt. Ez igen bonyolult és sokrétű feladatnak bizonyult, de amint Kádár elvtárs mon­dotta, ebből a teljes anarc­hiából, és társadalmi romlás­ból csak ezen az úton lehe­tett kilábolni, kibontakozást várni. A törvényes rend helyreállítása természetesen azoknak is érdeke volt. akik elkeseredésükben, körülmé­nyeik összejátszása követ­keztében egy ideig meg hagyták magukat téveszteni, rossz oldalra álltak, hibákat követtek el, Csak rend és fegyelem, csak a törvények megtartása biztosította az ország közigazgatásának megszervezését és ehhez alapvető volt a meggyőző szó. Ahogy a párt újjászervező­dött, ahogy a különböző ál­lami-, tanácsi szervek, üze­mi vezetőségek megkezdték munkájukat, úgy terebélye­sedett és egyre inkább ha­tott a kommunisták meg­győző szava, a párt igaza, s mindenképpen terjedt az a felismerés, hogy az anarchia helyett törvényes rendre van szükség, hogy a nemzeti ka­tasztrófából csak a nemzet összefogásával van kiemel­kedés, hogy aki nincs elle­nünk, az velünk van. Amint Kádár elvtárs ta­lálóan összefoglalta a lényeg az volt akkor, és ez hozta meg a sikeres kibontakozás lehetőségét, hogy két alapve­tő kérdésben a különböző nemzedékek és világnézetű emberek, az osztályok egy­ségre jutoctak: törvényes al­kotmányos rendünk népha­talom legyen, és hogy szoci­alista társadalom épüljön az országban. Gondolom hogy Kádár elvtárs rövid összefoglalója, amely termé­szetesen a leglényegesebb dolgokra korlátozódhatott, csak úgy teljes, ha legalább olyan részletességgel foglal­kozik jelen munkánk, mosta­ni életünk konkrét helyzeté­vel, eredményeivel és első­sorban a jelentkező gondok­kal is. Gyakran hallani — és erre Kádár elvtárs külön is kitért az interjú során —, hogy azzal vádolják a veze­tést, általában a politikát, hogy túlzottan gazdaságcent­rikus, csak a gazdasággal foglalkozik és elhanyagolja a kultúrát és más területeket. Hadd idézzem ezzel kapcso­latban Kádár elvtársat: „tény, hogy a gazdaság a társadalom, alapja, ha gaz­dasági munka rendben fo­lyik, akkor fejlődhet minden más, ami erre épült. Gazda­godhat a kultúra, a művelt­ség, a tudomány. Ha viszont a gazdaság nem működik, akkor nincs alapja a társa­dalmi fejlődésnek”. Vagyis hát ma az a korszerű poli­tikus, vezető és közember, aki igenis figyeli az eget, amikor szárazság van, de fi­gyeli a lapok árfolyamhíreit is, a külkereskedelem gond­jait, bonyolítását, vagyis aki közgazdaságilag is képes gon­dolkodni. Nagy beszédeket persze ma is lehet mondani, ezeknek is megvan a szere­pük és helyük, ma is szükség van az okos nézetre, meg­győző szóra, de igazából az a jó politikus, az a jó vezető, .és az a jó közember is, ak> arra figyel amit tennie kell, mert tudja, hogy csak azt lehet elosztani, azt tudjuk el­fogyasztani, abból élünk, amit megtermeltünk. Na­gyon fontos megállapítást tett ennek kapcsán Kádár elvtárs: „Az emberek több­sége tisztességgel a munká­jából akar érni, és természe­tesen egyre jobban, de ehhez jobban is kell dolgozni”. A pärt lütltkárának nyilatkozata nem kapcsoló­dik semmi megkülönbözte­tett eseményhez. A Központi Bizottság ülésének elemzését tartalmazta, amely a szoká­sos gyakorlat szerint az év végén megtárgyalta az or­szág gazdasági helyzetét, és amiben szükségesnek látta, amire a lehetőségek adva vannak, intézkedéseket ho­zott. A KB-ülésnek légkörét, szellemiségét, a párt és a kormányzat szándékait, elvi álláspontját ismertetve kap­tunk képet arról, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ben nekünk, magyaroknak milyen kül- és belpolitikai tennivalóink vannak. Ezek­hez ad ösztönzést az interjú. Vasvári Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents