Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. NOVEMBER 7. Szovjet gazdaság A kisérlelek folytatódnak Katonai-ipari komplexumok Az amerikai „vas háromszög” I A reykjavíki leszerelési áttörést megakadályozó legfontosabb oknak Mihail Gorbacsov az Egyesült Államok politikai vezetésének a katonai-ipari komplexumtól való függését nevezte. De milyen erőkről is van szó? Növekvő étvágy Ma már teljes joggal elmondhatjuk, hogy bevált az a nagyszabású gazdasági kísérlet, amelynek során a Szovjetunióban gondosan kidolgozták és a gyakorlatban kipróbálták a gazdaságirányítás új módszereit. A valóságban is bebizonyosodott, hogy volt értelme az útkeresésnek, a heves vitáknak és annak a nagy társadalmi érdeklődésnek, amely, végigkísérte a gazdasági kísérletet. Ennek eredménye let, hogy 1986-tól kezdődően — az új ötéves terv elsőid évében — a Az SZKP Központi Bizottsága pozitívan értékelte az első félév eredményeit és megállapította, hogy sikerült növelni a tudományos-műszaki fejlődés gyorsítását elősegítő modern technika előállítását. A tizenegy legnagyobb iparágat egyesítő gépipari komplexum kiugróan jó ütemben fejlődik. 1,5— 2-szeresére növekedett a számítógéprendszerek, a megmunkálóközpontok, a futószalagok, a rugalmas modulok, ipari robotok és egyéb technikai eszközök gyártása, mely nélkül elképzelhetetlen, hogy a gazdaság átálljon az intenzív fejlődésre. Ez azonban a gazdaságban végbemenő változásoknak csak az egyik, mondhatjuk úgy is, hogy műszaki oldala. A másik a demokratizmus elmélyítése és a vállalati önállóság ösztönzése, Az Ivanovo—Szófia tudományos-termelési egyesülés tevékenysége tanulságos példává vált. V. Kabaidze, ennek a szovjet—bolgár közös vállalatnak a vezérigazgatója kijelentette, hogy a jelen tervidőszakban 2,5-szeresére növelik a megmunkálóközpontok gyártását. Nagyteljesítményű szerszámgépeik iránt már most kereslet munépgazdaság sok ágazatában megkezdődött az átállás az irányítás új módszereire. Ma már az ipari egyesülések és vállalatok egyharmada ilyen módszerekkel dolgozik és ők állítják elő az ipari termékek teljes mennyiségének több mint a felét. Különösen fontos az a tény, hogy a termelés teljes felfutását a munkatermelékenység növelése révén érték el, általában anélkül, hogy növelnék a munkaerő létszámát. Sajnos, ez csak közepes mutató, a plusz-mínusz eltérések még igen nagyok. mely nélkül nem valósulhat meg az a nagyszabású szociális és gazdasági program, melyet az SZKP XXVII. kongresszusa dolgozott ki a jelenlegi ötéves tervre és a 2000-ig .terjedő időszakra. Bővül a vállalatok jogköre, most már kezdenek önállóbbak lenni, önállóságuk biztosítéka — a gazdasági önelszámolás elve, melynek alapján a vállalatnak reális lehetősége van arra, hogy saját tevékenységének jövedelmeiből teljes egészében fedezze a költségeket. Ilyen feltételek mellett radikálisan megváltozik a munkahelyi kollektíva szerepe és felelőssége a termelés ügyeinek alakulásában. Ez nagyon fontos szociálpolitikai probléma. Sikeres megoldásához az szükséges, hogy minél jobban összefonódjanak az egyéni, a közösségi és az összállami érdekek. tatkozik a világpiacon. Az egyesülés a terméknek eladásából származó valuta- bevételének harminc százalékát saját belátása szerint használhatja fel. Ma az egyesülésnek kétmillió deviza rubel van bankszámláján, áttért az önfinanszírozásra és a jövő évben hétmillió arany rubelt készül megtakarítani. Egyelőre azonban nincs alapunk rá, hogy „rózsaszínben” tüntessük fel a gazdaságirányítás átszervezésének egész menetét. Mint M. Gorbacsov júniusban, a távolkeleti útján kijelentette, lényegében még csak most bontakoztatjuk ki ezt a munkát: van benne, ami sikerült, van ami nem annyira. Minél tovább jutunk, annál világosabbá válik, milyen bonyolult ez a feladat, milyen sok még a tennivaló. De visszalépni nem tudunk és nem is fogunk, a gyorsítás stratégiájának egyszerűen nincs alternatívája. Gátló tényezők Sok gazdasági vezető azt mondja, hogy az átszervezés során lépten-nyomon találkozunk „gátló tényezőkkel”. Spk helyen a vállalat- vezetés bátortalan, felső utasításokra vár, mert hosszú időn át hozzászokott az utasításokhoz. A szovjet sajtóban is gyakran olvashatunk éleshangú bírálatot arról, hogy sok minisztérium és főhatóság nem tud szakítani a konzervatív hagyományokkal és még mindig központi utasításokhoz — ragaszkodik. Mi lehet tenni ezek ellen? Sokan úgy vélik, ideje lenne új törvényt alkotni a szocialista vállalatok x (termelési egyesülések) működésére. Szükség lenne rá, hogy a munkahelyi kollektívák megszabaduljanak a kicsinyes gyámkodástól, a gazdasági tevékenységükbe történő indokolatlan beavatkozástól. És ami a legfontosabb, egy ilyen új törvény elősegítené a gazdaságirányítás további demokratizálódását. A párt Központi Bizottsága támogatja ezt a javaslatot, sőt határozatot hozott a törvénytervezet előkészítésére. Elfogadását széleskörű társadalmi vita előzi majd meg. Fedor Breusz A katonai-ipari komplexumnak r— a militaristák, a fegyvergyárosok és a szélsőséges politikusok „vas háromszögének” — a gazdasáköltségvetési évre a kormányzat eredetileg több mint 300 milliárdot kért hadügyi célokra, a törvényhozás azonban az egyre nyomaszszonélvezői, egyúttal befolyásolok is a kormányzati döntéseknek, egyebek között például a nemzetbiztonsági tanácsban ülő embereiken keresztül. A fegyverkezés fokozásában érdekelt 12 legnagyobb monopólium — a McDonnel Douglas-tól a Rockwell Internationalig, a General Dinamicsig, a Lockheedig, a Boeingig és a General Electivig — egyedül 1984-ben egyébként 5—7 milliárd dollárnyi tiszta hasznot zsebelt be. Nem rosz- szabb ennél a következő két esztendő mérlege sem. Érdekes adat, hogy az utóbbi három évben a Pentagonból több mint 2500 magas beosztású katona és civil „áramlott át” a hadiipar vezető posztjaira. (Sokan közülük korábban ugyanebből a körből kerültek be a Pentagonba.) Ez a sajátos körforgás, a „személyi uniók” összefonódása tartósan biztosítja a szavatolt állami katonai megrendeléseket. Ismeretes, hogy Caspar Weinberger, a jelenlegi hadügyminiszter és jó- néhány kulcsembere azelőtt a Pentagonnal ugyancsak szoros kapcsolatban álló konszernnél dolgozott. A kör ily- módon bezárul. Az elnök hálája Az sem titok, hogy Ronald Reagant, az egykori kaliforniai kormányzót a „nyugati part” gyors ütemben feltörő hadiipari csoportjai segítették az 1980-as választási kampányban és juttatták be a Fehér Házba. Ezért a támogatásért — véli az elnök — mindmáig hálával tartozik, amit Reykjavíkban a „hadászati védelmi kezdeményezéshez”, a^ SDI-hez való makacs ragaszkodásával juttatott kifejezésre. Nos, ez a hála mindenekelőtt a „csillagháborús” terv zászlóvivőinek, azoknak a katonaiipari köröknek szól, amelyek a „nemzetbiztonsági érdekekre” hivatkozva — a hadügy- és az energiaügyi miAz USA-ban a fegyvergyártás a legkifizetődőbb üzlet. Képünkön: Pershing—2-es rakéták alkatrésze futószalagon gi, a politikai, a tudományos és a szellemi életben való egyre szembetűnőbb jelenlétéről több mint tíz évvel a második világháború befejeződése után első ízben Dwight Eisenhower egykori elnök tett említést búcsúbeszédében. Azóta közel három évtized telt el, s az amerikai társadalmat hatalmas polipként szipolyozó képződmény — kiváltképp Reagan elnöksége idején — eredeti méretének többszörösére nőtt. Legkeményebb mag- vát az állami költségvetést megcsapoló, a dollárok mil- liárdjait a saját kasszáikba átszivattyúzó hadiipari konszernóriások alkotják. Nézzük a tényeket. Az Egyesült Államok katonai kiadásai 1985-re már rekordszintet, 292 milliárd dollárt értek el. Az október elsejével kezdődött 1986—I987-es tóbb államháztartási deficit (csaknem 230 milliárd dollár!) csökkentésére törekedve, lefaragta az előirányzatokat. (Még így is 274 milliárd dollárral, gazdálkodhat a Pentagon.) Az arányokat jól érzékelteti, hogy az 576 milliárdos összkiadásokból mennyi jut fegyverkezésre, annál kevesebbet költenek viszont egészségügyre, polgári kutatásokra, a szociális gondok enyhítésére. A számadatok alapján azt is gondolhatjuk: az USA hadiállapotban állónak tekinti magát, máskülönben mi indokolná a katonai büdzsé ilyen magas szinten tartását? Egyetlen dolog magyarázhatja: a katonai-ipari komplexum étvágya nőttön-nő, s a mind újabb, egyre költségesebb nukleáris és hagyományos fegyverek gyártását Az előrehaladás kőt feltétele Á szocialista integráció gyorsítása Kubai ősz Turizmus és közellátás Havannában a közelmúltban rendezték meg a Forradalmi Védelmi Bizottságok (CDR) kongresszusát, amire megkülönböztetett figyelem irányult. A CDR népfrontszerű szervezet, ám a hagyományos tevékenységeken kívül — a szigetország sajátosságainak megfelelően — feladatköre kibővült az „ellenforradalmi jelenségek” elleni harccal. A több mint hatmillió főt számláló CDR- nek lényeges szerepet szántak ebben a küzdelemben. Az ország fekvése, az éghajlat sok gondtól megszabadítja a kubaiakat, hiszen itt nem kell fűteni a lakóházakat, s a könnyűipar feladatait is megkönnyíti a télen húsz-huszonöt fokos meleg. Az október eleji „ősz”, ami jóval harminc fok feletti hőmérsékletet jelent, szinte megváltás a helybelieknek a forró nyár után. A strandokon ilyenkor többnyire már csak az ekkora meleget is ritkán érző, egy-két óra alatt felégni képes európaiak élvezik a kellemesen langyos tengervizet, a még mindig égető homokot. A tengerrel kapcsolatban megjegyezték ismerőseim, az utóbbi időben mintha nagyobb figyelmet szentelnének a turizmus fejlesztésére. Annál, is inkább, mivel a természeti feltételek adottak. Az ötvenes években, még a forradalom előtt az amerikaiak építette autóutak mo6t is kiváló állapotban vannak, a szállodahálózatot rendben tartják, s az idegenek által leginkább látogatott helyeken az ellátás sem hagy kívánnivalót maga után. Persze léteznek ennél lényegesebb dolgok is Kubában, mint azt Fidel Castro a CDR említett kongresszusán elhangzott beszédében kifejtette. A közellátást szeretnék javítani a közeljövőben. A legtöbb élelmiszerre vonatkozó jegy rendszer nyújt biztosítékot a szükséges áruféleségek beszerzésére. A kubaiak nem panaszkodnak, hiszen naponta érzik a forradalom óta bekövetkezett eredményeket. Ingyenes oktatást és egészség- ügyi ellátást biztosítottak az embereknek. Ez európai szemmel nézve nem látszik ugyan szenzációnak, de a többi közép-amerikai országgal összehasonlítva igencsak jelentős előrelépést mutat. Az ellátásban előforduló hiányosságoknak tudható be a terjedő spekuláció és. a korrupció. A CDR kongresz- szusán is az egyik fő témává lépett elő két jelenség elleni harc meghirdetése. Beszédében Castro szigorúbb intézkedéseket sürgetett ezek kiküszöbölésére. A szigetországban egyébként a tavasz óta elindított kampány új gondolkodásmódot sejtet. Harciasságot sürgetett a pártvezető a gazdasági problémák megoldásában, s e jelszót a kongresz- szus után átvette a sajtó, ezt hangsúlyozta híradásaiban a rádió és a televízió is. R. M. és szolgálatba állítását kényszerítik ki a kormányzattól. Amilyen mértékben szaporodnak a Pentagon által a legkorszerűbb haditechnikai eszközök előállítására feladott hadimegrendelések, olyan ütemben hatványozód- nak meg a „nagy cápák” profitjai. A fegyveres erők igényeit a legmesszebbmenőkig kielégítő konszernek nyereségi rátája legkevesebb 20—30 százalékkal haladja meg a polgári szükségletekre termelő nagyvállalatokét. Így hát nem csoda, ha a legélesebben elleneznek minden fegyverkorlátozási megállapodást. A kör bezárul Hosszadalmas lenne felsorolni azokat a mamut-vállalatokat, amelyek ilyen vagy olyan módon közvetlen hanisztérium sokmilliárdos keretéből részesülve — körömszakadtáig ellenzik a nukleáris földalatti kísérleti robbantások beszüntetését, az űrhadviseléshez szükséges újtípusú röntgen-lézer- és sugárnyaláb-fegyverek kipróbálásának tilalmát. Ez az úgynevezett védelmi pajzs — szerény számítások szerint is — legalább 800—900 milliárd dollárba kerülne. Nem mindennapos üzlet! A „minél rosszabb, annál jobb” jelszavát valló komplexumhívek, persze nem képviselik az egész amerikai népet. Ezt Reagan is tudja. Az egyszerű emberek millióit az Egyesült Államokban is a nukleáris háború veszélye miatt szorongás, félelemérzet tölti el. Az elnöknek és csapatának fokozódó mértékben kell számolnia a közvélemény hangulatával. Serfőző László Az amerikai katonai-ipari komplexum étvágya telhetetlen (A Saint Luis Fost Dispotch rajza — KS) A házakat télen sem kell fűteni
