Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
Nemzetközi körkép 1986. NOVEMBER 1. November 4-ótő/ a kUlUgyminisztereké a palota Európai remények bécsi Az időközi választások tétje Magyarázkodási hadjárat az USÁ-ban önök delegációjával együtt (ők személyes ismerőseim, szívélyes és kitűnő a kapcsolatunk) éppen az országaink közti példás jószomszédság alapján mindent megteszünk, hogy kontinensünk legszebb reményeit a többi 33 ország küldötteivel együtt egy kicsit közelebb vigyük a megvalósuláshoz. B. L. Október derekán, az egyik napfényes délelőttön filmesek népes csoportja vert tanyát a bécsi Hősök terén (Heldenplatz) a Savoyai Jenő herceg lovasszobra és a főbejárat közti szakaszon. Mint kiderült, éjszakai forgatást készítenek elő, az épületek a hitleri birodalmi kancellária külsejét kapják meg, itt majd tüzérségi állások, páncélosok lesznek s még egy repülőgép is átvozott-e valamilyen gondot? — Természetesen ilyen sorsdöntőén fontos kérdéskö- tegben, megközelítésük, értelmezésük ügyében mindig akadnak nézetkülönbségek, hiszen — ha egy kissé leegyszerűsítem — a nyugati és keleti szövetségi rendszer tagországai például a biztonság, az együttműködés, az emberi kapcsolatok ügyében gyakran igen eltérő álláspontról indulnak ki, mi rult. Attól természetesen messze vagyunk, hogy az együttműködés, a humanitárius és biztonsági kérdések minden témakörében kölcsönösen elfogadható határozatot hozhassunk. A mindent vagy semmit elve helyett inkább a lehető legtöbbre törekvés elvét, a minden célravezető kisebb lépés módszerét szeretnénk gyakorlattá tenni. Azt pedig külön szeretném hangsúlyozni, az A bécsi Hofburg, a konferencia színhelye nul a színen, hogy valósághű legyen a jelenet. A negyvenötös végnapokból. Semmi jelképes nincs eb- ber, az efféle színtérváltás a filmesek nyomában természetes. Odabenn a Hofburg elnökségi hivatalaiban is így vélik. Egyébként is: a hajnali derengésben ügyes kezek visszavarázsolják a Hősök tere és a Népkert, a Hofburg környékét. Dr. Rudolf Torovsky nagykövet, a helsinki utókonferenciák osztrák delegációvezetője pedig a hatalmas épületkolosszusnak arra a szárnyára hívja föl a figyelmet, ahol majd november negyedikén ismét összeül harmincöt ország küldötte. Feltehetően a külügyminiszterek. — Igen, most már reméljük, hogy valamennyi részt vevő ország elküldi külügyminiszterét. Nemrég ugyan voltak aggályok, hogy Reykjavik után esetleg nem mindenki látogat Bécsbe. Különösen az USA külügyminiszterének, Shultznak a jövetele volt bizonytalan, de szerencsére onnét is bíztató választ kaptunk. Így nem lesz semmi akadálya annak, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel létrejöjjön a remélt találkozó itt, a Hof- burgban. Természetesen nem akaiom minősíteni, értékelni a reykjaviki találkozót, de valamennyien, akik Európa sorsáért, országaink békés holnapjáért aggódunk, örülünk, hogy a folytatás valamilyen formája viszonylag rövid idő alatt és éppen nálunk valósulhat meg ... — Az idő valóban rövid a november negyediki bécsi nyitáshoz. Az előkészítő tanácskozás sikeréről éppen külügyminiszterük, dr. Peter Jankowitsch nyilatkozott még Tokióba utazása előtt, ön szerint milyen alapot sikerült teremteni a tervek szerint a jövő nyár közepéig tartó tárgyalásoknak? — Már maga az is bíztató, hogy az előkészítés a tervezett idő alatt zajlott: szeptember 23. és október 6. között elkészült a napirend, elfogadták, s a részletekben (a munkacsoportok feladatai, a nyílt viták és a zárt ülések rendje stb.) is sikerült megegyezni. Jó volt a légkör. s ez bíztató magára a konferenciára is. — A tárgyalásra előkészített témakörök nagysága és fontossági sorrendje okopedig, a kisebb, a semleges vagy el nem kötelezett országok e két fő vonal között kereshetjük a közeledés, a közelítés útjait, lehetőségeit. Számunkra itt adódik fontos és felelősségteljes feladat, a közvetítés kimunkálásában. — Ausztria ebben sokszor mutatott jó példát. — Legelemibb érdekünk, hogy Kelet és Nyugat közölt minden területen segítsük a hídverést. Ezzel persze nem akarom eltúlozni a szövetségi rendszereken kívülálló kis és közepes országok szerepét, hiszen köztudott, hogy a legfőbb kérdésekben a döntés a két nagy világhatalomé. Egy kicsit humorosan hangzik, de azt szoktuk mondani, mi semlegesek, akiknek a kezében úgyszólván a dialógus a legerősebb fegyver, azt tehetjük ebben a nagy folyamatban is, amit ők átengednek nekünk. De ezt szívesen tesszük. — Most sem lesz könnyű dolguk! — De reménytelen sem! En magam 1983 januárjában kaptam ezt a feladatkört, éppen a madridi utókonferencia legnehezebb szakaszában. Akkor éppen a NATO ismert rakétatelepítési döntése hozta rendkívül nehéz helyzetbe a konferenciát, nőtt a bizalmatlanság, a feszültség. Végül mégis sikerült eredményekkel zárni a madridi tanácskozást. Vagy vegyük a közelmúltból a stockholmi — véleményem szerint nagyon örvendetes — bizalomerősítő határozatokat. Azt itt csak mellékesen említem meg, pedig megérné alaposabban is kifejteni, hogy a Budapesti Fórum például minden zökkenő ellenére nagyon sok hasznosat hozott. Erről egyébként ott is, idehaza is részletesen szóltam. — Tehát derűlátó? — Nem volnék tárgyilagos, ha elhallgatnám aggodalmainkat. Ezek egy része abból adódik, hogy a két nagyhatalom, vagy más szóval a két szövetségi rendszer még nem egyezett meg a fegyverzetcsökkentés legfontosabb kérdéseiben. Természetesen itt a középhatósugarú rakéták számának a csökkentése éppúgy szóba jön. mint a hagyományos fegyverzeteké. Ismét meg kell említenem a stockholmi példát: ott is nagyon nehezen, döcögve indult minden, mégis eredménnyel zá— Egy nappali az izlandi csúcs előtt Reagan elnök még gyorsan választási nagygyűlést tartott Ikét államiban a Republikánus Párt szenátusi jelöltjei mellett. S még javaiban folyt a reykjaviki találkozó utáni magyarázkodási hadiárat, de Reagant már ismét alig lehetett Washingtonban találni — megint választási körúton volt. Pedig november 4-én csupán .időközi” választások lesznek az Egyesült Államokban, de ezek alakulása kritikusan befolyásolhatja az elnök hatalmának utolsó két évét, sőt -utódjának politikáját is. Reagan tehát kényszerből is vállalkozott a korteskedésne, de szívesen is csillogtatja meg azt a képességét, hogy népszerűségével! befolyásolná tudja a tömegéket. Az időközi választásokon újraválasztják a képviselőket, akiknek mandátuma csupán két évre szól, s a szenátus mandátumainak egyharmadáról döntenek. A szenátorokat ugyanis hat évre küldik Washingtonba, így kétévenként csak harmaduknak kell a választók elé állnia. A 100 mandátumból idén 34 sorsáról döntenek, s a körülmények úgy alakultak, hogy ebből 22 van jelenleg republikánusok, s 12 demokraták kezében. Ráadásul a megbízatásuk végére most érő republikánusok között sokan vannak a „Rea- gan-osztály” tagjai, akik hat évvel ezelőtt az elnökválasztási hullámmal jutottak mandátumhoz, s helyzetük azóta meglehetősen ingataggá vált. Mivel a szenátusban a republikánusok többsége mindössze három fő — az arány 53:47 — a demokratáknak csak négy mandátumot kell elhódítaniok a többség megszerzéséhez, s általános az , a vélemény hogy erre jó az esélyük. A képviselőházi választások különösebb módosulást nem hozhatnak: itt a Demokrata Párté a többség, s ez csak kisebb arányban változhat, az időközi választások hagyományai szerint a kormányon levő párt rendszerint néhány helyet veszít. Ezért a Republikánus Párt, s így Reagan is a szenátusi választásokat igyekszik befolyásolni. Az idei választásokon nincsenek országos kérdések napirenden — a helyi dolgok a döntőek. Reagan és republikánus tanácsadói ezért most hirtelen „nemzeti üggyé” akarják tenni a szenátusi helyek sorsát. „Nem vagyok hajlandó elnökségem hátralevő két évében hátrakötözött kézzel ülni" — mondta Reagan az egyik választási gyűlésen. Márpedig ez így lesz, ha mindkét ház demokrata többségű. így lett azután a hadjárat központi témája Reykjavik: Reagan szerint az ott elért eredmények s a várható lehetőségek veszélybe kerülnének, ha „liberális demokraták” alkotnák a szenátusi többséget. Nem azért, mert ezek nem támogatnák a fegyverzetcsökkentést — hanem, az elnök érvelése szerint, — nem támogatnák a fegyverkezési politikát, a csillagháborús terveket, márpedig Reagan úgy véli, hogy éppen ezek „ösztönöznék” a leszerelés megvalósítását. így azután „az Egyesült Államok biztonságának jövőjét” próbálják meg a választók megnyerésére bevetni a republikánus jelöltek mellett — velük a reagani politika változás nélkül folytatódhat minden téren, így a (fgyver- kezés terén is. A Demokrata Párt nem törekszik arra, hogy felvegye az elé vetett kesztyűt — sokkalta jóban tudják a választók megnyerésére kihasználni a helyi problémákat, mégpedig elsősorban a növekvő gazdasági gondokat. Reagan személyes népszerűségét nem lehet ellensúlyozni, a reagani politika negatív következményeit azonban — helyi szinten — ki lehet használni. A farmövezetben például sok friss republikánus szenátor mandátuma forog kockán — itt van lehetőség elsősorban elhódításukra. Űj gondolatot a választási hadjárat éppen ennek következtében nem hozott. Újdonság a módszerekben van. A jelöltek minden eddiginél nagyobb gondot, s hatalmas összegeket fordítanak a televíziós hadjáratra, s ezt a legjobb reklámszakértők bevonásával készítik eL Republikánusoknak itt nagy az előnyük, pártjuk gazdag támogatói százmilliókat tudtak a kasszába tenni. Sok múlik a részvételen is, amely az időközi választásokon általában igen alacsony, ezért mindkét párt arra törekszik, hogy szavazni vigye remélt támogatóit. A jól fel- töltött kassza itt is republikánusoknak kedvez, de azért más lehetőségeket sem hagynak ki — a déli államokban például, egyes választási szabályzatok kihasználásával megkísérlik távol tartani a szavazógépektől a várhatóan a demokrata jelölteket támogató szegényebb feketéket. Ez ellen egyébként már törvényességi eljárást kértek a demokraták. Az idei választások náhány közismert politikus karrierjének végét jeilentik. Nem jelöltette újra magát idős kora miatt Thomas O,Neill, a demokrata párt egyik legtekintélyesebb személyisége, a képviselőház elnöke. Nem lesz többé szenátor Russel Long, Charles Mathias, Barry Goldwater, Thomas Eagleton. November 4-én kormányzói tisztek, bírói megbízatások, helyi törvényhozási mandátumok sorsáról is dönteni kell, s néhány államban helyi jellegű javaslatokról népszavazást is tartanak. De az érdeklődés a szenátusi mandátumok sorsáért vívott csatákra összpontosul. A nagy tét ugyanis ez lesz az idei választáson. Kis Csaba Plovdiv, a történelmi vásárváros Saépiharigú leánya pedi g szülőföldjére visszatérve megalapította Eumolpiast, a mai Plovddvot. Eddig a monda. Tény viszont, hogy idöszámí fásunk előtt két évezreddél trák törzsek élitek itt. Egy csoportjuk, az odriszak alapították körülbelül az időszámításunk élőt ezier évvel Pulpudevát, amelyből a mai Plovdiv nevét származtatják. Ez a ma már európai hírű vásárváros Bulgária földrajzi középpontjában, mintegy 300 ezer lakosával az ország második legnagyobb városa lett A nagy őszi ipari vásár után megcsendesedett óvárosi utcán sétálva raibul ejtenek a város majd háromezeréves múltjának emlékei, nagybirodalmak — a makedón, római, bizánci, oszmán — tündöklésének és bukásának tanúi. Képeink a modern, ipari város épen megőrzött, iüíLet- ve felújított óvárosában készültek. Utca az óvárosban A város gazdag ikongyűjteményének szép darabja Bizánc kultúráját idézi Élt valaha egy Rodope nevű szép leány, aki szívesen nézegette magát a Mari ca folyó tükrében- A vizeli görög istenének Poszeidonnák megtetszett a szépséges Rodope. Szerelmük gyümölcseként megszületett a szép- hangú Eumoli, akit Poszei- don magával akart vinni tengeralatti birodalmába. A gyermekét féltő szép Rodo- pénak azonban védelmezője akadt- Balkán, az óriás személyében, aki — hatalmas kőtömböket dobálva a Mari- ca partjára -—■ igyekezett •megakadályozni a gyermekrablást. Poszeidon akkor megrázta a föld mélyét, hegységgé dermesztette a haragvó Balkánt, és ez a sors jutott a szép Rodopé- nak is. kinek könnyei fürge patakokként surrannak le ma is a Marica völgyébe. Közel 500 éven át Plovdiv a római birodalom része, korabeli krónikák a trák provincia ragyogó városaként emlegetik. Az első században épült amfiteátrumban ma is tartanak színielőadásokat
