Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
1986. NOVEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Bűvös négyzet és más meglepetések Főiskolások boltjai Szolnokon Többed magammal nézem elbűvölten a videofilmen a Szolnoki Centrum Áruházban miként lesz a nyolc egymásmellé fűzött négyzetlapocskákból kisház, majd kocka, még néhány hajtogatás, s olyan mint egy ékszerdoboz, végül ismét eredeti formájára alakította Rubik Ernő, a játék megalkotója, csak éppen a körök kapcsolódnak egymásba másképpen. A képsorok ismerősek már a televízióból is, de az áruház alkalmi közönségéből mégsem vállalkozik senki, hogy kipróbálja, hiába kínálják fel a lehetőséget az ifjú eladók, akik ugyancsak ügyes kézzel kifordítják, befordítják, alakítják a négyzetlapokat. — A Rubik Stúdió új terméke, a bűvös négyzetcsalád Karikavarázs nevet viselő játéka az egész országban egyelőre még csak nálunk kapható — újságolja Romhá- nyi Zoltán boltvezető, máskülönben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának harmadéves hallgatója. — A termék, amelyet az idei BNV-n mutattak be, ilyen gyors forgalmazása becsületére válna még egy gyakorlott boltvezetőnek is. Hogyan kerültek kapcsolatba a Rubik Stúdióval? — Amikor megtudtuk, hogy a Centrum Áruházban négy hétre külön kis üzletet nyithatunk, összedugtuk a fejünket, milyen újdonsággal lepjük meg a vásárlókat. Természetesen mi is hallottunk az új Rubik-játékról, így hát megkerestük a stúdiót, és nagy örömünkre sikerült szerződést kötni a termék árusítására. — Milyen a forgalom? — Nem panaszkodunk, bár természetesen jobban kell reklámoznunk, ajánlanunk a Karikavarázst, hiszen még alig ismert játék. — Kinek ajánlják? „ — öt-hatéves kortól bárkinek. Fejleszti a kézügyességet, a gondolkodást, a térbeli látást, a fantáziát. Mikulásra, karácsonyra kedves ajándék lehet. A főiskolás hallgatók idei téli gyakorlatának, a négyhetes karácsony előtti akciónak Az „ékszerdoboz” csak a gyakorlottabbaknak sikerül kétségtelenül legnagyobb ötlete a Karikavarázs, de kitett magáért az évfolyam mind a hatvankilenc kereskedelmi szakos hallgatója. A vártnál nagyobb a forgalom a Premier üzletben, a nemrég megnyílt Kedvencben, s a különböző alkalmi boltokban a Centrum, a Skála Áruházban és a kihelyezett munkahelyi vásárokon is. A végzős hallgatók ezernyi ötlettel, ízlésesen összeállított, szép csomagokkal segítenek a vásárlóknak a karácsonyi ajándékozásban. Kozmetikumok, édességek, játékok, könyvek, hanglemezek, ruhák, cipők, olcsóbb és drágább termékek széles skáláját kínálják, s a régi vásárosok mintájára viszik a portékát irodákba, üzemekbe a vásárlókhoz. — A főiskolások boltjait járva feltűnik, hogy igen sokszínű az áruválaszték, s jobb színvonalú a kiszolgálás is mint a korábbi akciókon — jegyzem meg Bagi Károly- nénak, a tagozat igazgatójának. — Nagyon örülnénk neki, ha minden vásárló így vélekedne majd hallgatóink munkájáról. A harmadévesek téli gyakorlata tulajdonképpen olyan mint egy főpróba, hiszen a fiatalok elméleti és gyakorlati tanulmányaikról, felkészültségükről, rátermettségükről tesznek bizonyságot a vásárló közönség előtt, önállóan végeznek piackutatást, az övék az árubeszerzés, és a termék eladásának minden gondja, öröme. S ha az idei gyakorlat jobban sikerül, mint a korábbiak, az annak köszönhető, hogy tovább javultak a képzés feltételei, szélesedtek a főiskola kapcsolatai a gyártó üzemekkel, vállalatokkal, a kereskedelemmel, s nem utolsó sorban az új tantervek megvalósulása révén. A jelenlegi harmadéveseink már az új dokumentumok szerint tanultak, az elméleti ismeretek mellett a korábbiaknál sokkal több szakmai gyakorlaton vettek részt. Így a siker egyben az új tanter- vék létjogosultságát is igazolja. — tg — Kiss Agnes harmadéves hallgató a Karikavarázzsal A TIT megújulásáért Több tag, eredményesebb munka Sorrendben a kilencedik küldöttgyűlésére készül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az ötévenként összehívott tanácskozás célja, hogy az időközben eltelt fél évtized alatt végzett tevékenységet elemezze a társulat, amely tavaly január óta társadalmi szervezetként működik. Szolnok megyében is több kisebb fórumon megkezdődött már a jövő júniusban esedékes országos küldött- gyűlésre való előkészület. Mostanában zajlanak a városi szervezetek közgyűlései, amelyek eddig is jónéhány tanulsággal szolgáltak. Köztudomású, hogy a TIT három csoportban összefoglalható munkát végez: aktívan részt vesz a közművelődésben, szervezi az értelmiséget a közéleti, tudományos feladatok ellátására és gondoskodik tagjai és mások továbbképzéséről. A városi közgyűléseken a hozzászólók többsége az ismeretterj esztés, az önművelődés nehézségeit tette szóvá. Nagyon egyszerű okai vannak például annak, hogy a tagok miért nem tudnak ott lenni a továbbképzéseken; az okok között előkelő helyen szerepelnek a közlekedési nehézségek. Kétségtelen, hogy a TIT-tag munkahelye nem fogadja szívesen, ha a dolgozója akár csak egy napig is kiesik a termelésből. Ezért igyekeznek a városi szervezetek helyben megoldani a továbbképzéseket. A módszer azonban csak fél sikert hozhat, hiszen az országos szintű továbbképzéseken a tudományágak legjobb szakembereitől hallhat >új információkat a TIT-tag. míg a helyi kezdeményezések semmiképpen sem adhatnak any- nyi többlettudást, amennyire sokszor szükség lenne. A problémák ellenére is megállapítható, hogy a TIT az utóbbi két esztendőben sok területen előbbre lépett. Rangja növekedését bizonyítják azok a ma még valóban ritkaságszámba menő esetek, amikor egy adott település vezetői a község vagy a város életét befolyásoló tervek előkészítésekor kikérik az ott élő TIT-tagok véleményét is. Teszik ezt annak reményében, hogy az ismeretterjesztést válallók felkészültsége segíthet a döntések meghozatalában. Ezek az esetek azonban korántsem jellemzőek, de mindenképpen követésre érdemesek. A TIT igen széles körű ismeretterjesztésre vállalkozik, ezért igyekszik megnyerni egyes témákhoz a legjobb és legfelkészültebb előadókat. Ahhoz viszont, hogy ez a szándéka sikerrel járjon, önmagában nem sokra megy. örvendetes, hogy a munkahelyek irányítóinak többsége igényli a rendszeres továbbképzéseket, amelyeket a TIT- tagok vezetnek. A társulat idejében felismerte például a számítástechnika elterjedésének várható felgyorsulását, és megszervezte a témában járatos szakemberek „csapatát”. A válalatok, üzemek bízvást fordulhatnak a TIT- hez, ha számítógépkezelői, programtervezői tanfolyamot szeretnének indítani munkatársaik számára. Űj vonása a társulat munkájának, hogy a kötetlenebb formák elterjesztésére törekszik, a „kinyilatkoztatás” helyébe a konzultáció lépett. Az értelmiség nagyobb számban történő bevonása is a célok között szerepel. A megyében élő huszonnyolcezer diplomás közül egyelőre ezernégyszáz vállalkozott a TIT-tagságra. Az arány az első látásra kedvezőtlen, ám ha figyelembe vesszük, hogy a TIT-tagok száma két éve még csak ezerháromszáz volt, a fokozatos fejlődés szembetűnő. A társulat megváltozott pozíciója, tehát hogy társadalmi Szervezetté vált, áz előző időkhöz 'képest lényegesen nagyobb önállóságot biztosít a számára. A tagok megnövekedett száma is ennek a változásnak köszönhető. A létszámgyarapodáson belül kedvező, hogy mind több fiatal értelmiségi vállalkozik a tagságra még abban a tudatban is, hogy ezzel sok pluszmunkát vesz a vállára. A TIT megyei közgyűlését jövő február 28-án tartják, addig befejeződnek a városi gyűlések, & vélhetőleg a júniusi országos tanácskozásra jónéhány hasznosítható javaslattal utaznak majd el a megyei küldöttek.' A Csárdáskirálynő a Szigligetiben Éljen a játék, éljen a humor! 0 Tudatom a tisztelt olvasóval, hogy az elmúlt hét péntekén, azaz november 21-én este ritkán látható siker született a Szigligetiben: 'a premier közönségét elbűvölte, rabul ejtette egy operett, diadalmaskodott ismét a Csárdáskirálynő. Tapsolt önfeledten a nagyérdemű, örömében, hogy kellemesen, vidáman tölthette idejét. Legfeljebb Kálmán Imre szomor- kodhatott volna kissé, ha ő is ott ül a nézőtéren, hallván színészeink egynémely énekhangbéll gyengélkedését. Aligha így képzel£ * £ 1 V* Miska (Dobák Lajos) és Edvln (Maros Gábor) jelenete (Fotó: Mészáros) te el eredetileg. És talán megirigyelhette volna a két librettista, a Békeffy— Kellér szerzőpáros dicsőségét, akik az 1954-ben írott, szellemesen pikáns, érdesen szúrós, poénokai dúsan megtűzdelt szövegükkel egyetlen pillanatra sem engedték — már amikor övék volt a szó a színpadon és nem a muzsikáé — lankadni a nézők érdeklődését, játékkedvét. A közönség kitűnően vette a lapot, mondhatni elsőrangúan játszott, teljesen együtt élt a színészekkel, és boldogságában még azt Is megbocsátotta, ha egy-egy, számára ismerősen kellemes dal halványabban szólalt meg; ilyenkor ami hiányzott a melódiából, azt kész volt pótolni emlékezetéből vagy képzeletéből. Ez az előadás, mely egyébként zeneileg korrektnek mondható — a zenekar szépen szólt, vezényelte Nádor László a tőle megszokott ügyszeretettel — mintha csak a műsorfüzetben is közreadott, Nádasdy Kálmán megfogalmazta igazságot kívánta volna igazolni, történetesen azt, hogy a kérdéses szövegkönyv „zene nélkül Is megállná a helyét mint Molnár Ferenc vígjátéki hagyományait felelevenítő műremek”. Éljen tehát a játék, éljen a humor I No, és a szerelem, amely ugyebár ezúttal is legyőz mindent, ledönti még az osztálybéli korlátokat is, az előkelő gróf és a kis sanzonénekes éppúgy a házasboldogságban köt ki, mint Bóni az ő Stáziával. Egyébként jól esik tapasztalni azt a kis osztályharcos ízt, amit a játék ízléssel és mértékkel belecsepegtet az udvari arisztokrácia bemutatásába. A közönség hálásan tapsolta meg egy-egy felvonás pompás nyitóképét is és látványosan szép, hagyományosan operettes díszletét — tervezte Vogel Eric m. v. —, elringatózott lágyan a Túl az óperencián simogató hullámain; egy-egy sikerült jelenet végén elégedett tapssal búcsúztatta a színpadról távozó színészeket, de szaporán verődtek össze a tenyerek már a kedvencek puszta megjelenésére is. Maros Gábornak elegendő volt fényes estélyi eleganciájában színre lépnie, máris vastaps köszöntötte a fővárosból érkezett vendéget. És Sebestyén Éva is ki tudja hányadszori visz- szatérésével a színpadra — ezúttal Cecilia hercegnő — alaposan megdobogtatja rajongóinak, a színház régi barátainak szívét — és emlékezetét. Boldog este volt. Rá- tonyi nevétől hangos, aki rendezőként adta nevét, tehetségét és sok-sok Csárdás- királynő-előadáson szerzett gazdag tapasztalatát a produkcióhoz. Szelleme nemcsak ott lebegett jótékonyan az előadás felett, benne munkálkodott a jelenetekben is. De örvendetes módon engedte kibontakozni színészeinek egyéni képességeit, amitől természetes felszabadultságot kapott a játék. Jól érvényesült itt az a szándék, hogy az érzelmek emberileg is hitelessé váljanak, hogy üres és hamis sablonok helyett valódi élet szülessék a színpadon. Ami pedig Sylviát illeti — Egri Márta megszemélyesítésében. Láthattunk már hangjánál levő, azaz kitűnően éneklő, de alakja vesztett primadonnát, és láthattunk olyat, akinek „hiányzott” ugyan a hangja, de teljes illúziót adott szépségével, művészi erejével Sylviaként is. Én az utóbbira szavazok, ha már tökéletes megoldás nem létezhet. (Lehetne itt most elmélkedni hosszan arról, hová lettek a zenésműfaj, az operett ápolói, az énekestáncos színészek, lehetne számba venni az operettjátszás nehézségének jelenlegi okait, de minek.) Egri Mártának mindenesetre vannak emlékezetes pillanatai, amikor megkísérli színészileg hitelessé tenni Sylvia drámáját, konfliktusait, s nem az ő gyengéje, sokkal inkább a műfajé, ha ez is csak részben sikerülhet neki. Ami azonban különösen rokonszenves benne: maga is tudja, hogy nem kenyere az ének, de énekelni tisztes kötelessége. Méltatlan dolog lenne olyasmiért elmarasztalni, amiben természete szerint nem lehet vétkes. Maros Gábor viszont nemcsak kellemes megjelenésével, hangjával is magával tudja ragadni a nézőket. Kár azonban, hogy szerelmi rajongásában olykor túlzó, itt-ott a kelleténél édesebb hangok Is becsúsznak. Van ennek a Csárdáskl- rálynőnek kivételes nyeresége is, két színész remeklése, a Dobák Lajosé, Miska szerepében és a Szerémi Zoltáné Bóni grófként. Ezen az estén ők viszik a prímet. Dobák Lajos Miskája nem hasonlít egyetlen elődjére sem, ez a finom, kesernyés humorú főpincér eredeti teremtmény; vén kópésága egy a világot — nemcsak az orfeumét! — az egész „rongyos életet” jól ismerő ember ravasz álarca. Egyéni ízekkel, saját egyéniségére szabva játsza e bölcsen bolondozó finom figurát, mely vígan be- illenék valóban egy Molnár Ferenc-i komédiába is. Nemcsak felszíne van, mélységei is léteznek. Takarékosan játszik, de mégis sokat ad — ragyogó művészi teljesítmény. Szerémi Zoltán ugyanakkor bőkézzel szórja ötleteit, lendülete sodró, humora természetes, játékában semmi erőszakoltság és főleg izzadtságszag ; friss, mondhatni illatos, ha ez utóbbi nem inkább Roczkó Zsuzsa Stázl- ája illenék, erre a rózsaszínű tüneményre, mely csupa derű, életkedv és vidámság. És feltétlenül elismeréssel kell szólnom Czibulás Pétéiről, akinek Ferdinánd főhercege igazi kabinetalakítás, mulatságos, ugyanakkor találó szatírája az arisztokrata magatartásnak. Takács Gyula Feri bácsiját azért dicsérném, mert szépen ősz fejével, bölcs nyugalmával megjegyezni valóan jellegzetes, az ifjúság utáni nosztalgiát remekül szólaltatja meg, édeskedés nélkül keveri ki a szükséges érzelmeket. Kátay Endre szinte ujjából rázza ki a hülye herceget, gyakorta fakasztva kacajt a nézőtéren. Kisebb szerepekben Bal József, Tardy Balázs, Philippovich Tamás, Hunyadkürtl István, Fekete András részese az előadásnak, és még sokan mások, például a „cicákat” táncoló lányok, akiknek dicséretére legyen mondva, ahhoz képest, hogy többnyire műkedvelők, kellő gyakorlat híján vállalták á mutatós, de nem könnyű feladatot, nem vallottak szégyent — kánkánjuk a századik előadás után akár tökéletes is lehet. De hagyjuk az akadékoskodást: a lehetőségekhez mérve, összhatását tekintve mindenképpen tisztességes •produkció ez. Különben is az ember nem azért vált jegyet a Csárdáskirálynőhöz, hogy shakespeare-i élményeket reméljen, azt keresse majd egy másik bemutatón. E sorok írója mindenesetre örömmel számolna be a mostanihoz hasonló zajos sikerről egy Shakespeare premierről szóló tudósításban is. Valkó Mihály „Szelídített” drágakövekből nyílt kiállítás tegnap Szolnokon az MN Helyőrségi Művelődési Otthonban. Pálinkás László drágakőcsiszoló és Fehér Anna gyöngyfűző, a Népművészet Ifjú Mestere alkotásait december 5-lg tekinthetik meg az érdeklődők, illetve vásárolhatnak is a szebbnél szebb míves munkák közül. Képünkön (balról) a művész házaspár és egyik alkotásuk. (Fotó: T. Z.) — B —
