Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. NOVEMBER 20. flz „iráni kapcsolat” Titkos utazás, kulisszák mögött folytatott megbeszé­lések, lehallgatott telefon- beszélgetés, újságírói lelep­lezések — úgy tűnik, min­den együtt van egy újabb politikai botrány „kellékei­ből”. Azt ugyan még min­dig nem lehet látni, meddig dagad, s milyen következ­ményekkel jár az Egyesült Államok iráni fegyverszállí­tásai kapcsán kialakult vál­ság (bár az eset súlyosságát jól érzékeltetik a Shultz külügyminiszter lemondá­sa körüli találgatások és hí­resztelések) annyi azonban máris világos, hogy a Rea- gan-admánisztráció képvi­selőinek — az elnököt is be­leértve — kellemetlen kér­désekre kell felkészülnie bel- és külföldön egyaránt. Elvégre a jelentések alap­ján maga Reagan volt az, aki engedélyette az „iráni kapcsolat’’ ilyetén létrehozá­sát, azt, hogy a saját maga által elrendelt — s más or­szágoktól oly szigorúan meg­követelt — fegyverszállítási tilalmat Teheránnal szemben épp Washington szegje meg. S valószínűleg ez az a pont, ahol a szállítmányok nagy­sága, esetleges katonai je­lentősége vagy elhanyagol- hatósága (állítólag csupán alkatrészekről van szó) hát­térbe szorul. Sokkal inkább az a lényeges, hogy igazolja lépéseit a Fehér Ház, amely a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadí­tásával indokolja a tiktos kezdeményezéseket, miként magyarázza a saját szövet­ségeseit is meglepő, háttér­ben folyó diplomáciai húzá­sokat. A nyilvánosság előtt ugyanis Washington számá­ra Teherán a sah bukása után mindig is mint a „nem­zetközi terrorizmus egyik forrása és felelőse” szere­pelt, márpedig — ez is fen­nen hirdetett amerikai állás­pont — ilyen körökkel és személyekkel még túsz-sza- badítás ügyében sem sza­badinál alkudozásba bo­csátkozni. Mindebből vilá­gos, hogy a napok óta gyor­suló ütemben dagadó politi­kai botrányt az Egyesült Ál­lamokban nem annyira tör­vénysértésnek, mint inkább egyfajta szavahihetőségi vál­ságnak tekintik. így érté­kelte az ügyet az USA több közel-keleti szövetségesé, és hasonló értelemben nyi­latkozott két volt amerikai elnök, Ford és Carter is. Kérdés, hogy az „iráni kapcsolat” keltette hullá­mok milyen töréseket okozr nak a Reagan-adminisztrá- ción belül, s hogy miként le­het lecsendesíteni a beható vizsgálatot követelő kong­resszusi bizottságokat. Azt ugyanis az elnök aligha fe­ledheti, hogy a képviselőház után immár a szenátusban is demokratapárti többséggel kell szemebenéznie, s a je­lek szerint ez aligha könnyí­ti meg dolgát a közeljövő­ben. .. Szegő Gábor Fölöp-szigeteki merényletek Manila északi külvárosá­ban tegnap merénylet áldo­zata lett David Puzon, Juan- Ponce Enrile hadügyminisz­ter egyik közeli munkatársa, a jobboldal, Marcos exelnök pártjának volt parlamenti képviselője. Puzont gépkocsijában ér­ték a halálos lövések, ami­kor ismeretlen tettesek tü­zet nyitottak a gépjárműre. A gépkocsi sofőrje és egy másik utas is meghalt, Pu­zon menye pedig megsebe­sült. A rendőrség egyelőre nem talált támpontot a nyomozás meginditásához. A fülöp-szigeteki hivata­los hírügynökség jelentése szerint ugyanakkor két rendőrfőnök ellen is merény­letet hajtottak végre. A rendőrtiszteket Pampanga tartományban, Manilától 60 kilométerre északnyugatra lőtték le ismeretlen tettesek. Felhívás a világ parlamentjeihez és népeihez (Folytatás az 1. oldalról) évben nem él az 1972-ben a rakétaelhárító rendszerek­ről korlátlan határidőre megkötött szerződés felmon­dásának jogával és szigorúan betartja az abban foglalta­kat. A Szovjetunió a „hadá­szati védelmi kezdeménye­zés” ellen és a rakétaelhárí­tó rendszerekről kötött szerződés megerősítéséért száll síkra. A felhívás megismétli: a Szovjetunió azt javasolja, hogy a két ország haladék­talanul kezdjen tárgyaláso­kat a nukleáris robbantások teljes beszüntetéséről. A nukleáris leszerelést célzó összes javasolt átfogó intéz­kedést a legszigorúbb el­lenőrzés mellett. A felhívás rámutat, hogy Reykjavik nemcsak remé­nyeket szült. Megmutatta azt is, milyen nehézségek mutatkoznak a nukleáris fegyverektől mentes világ­hoz vezető úton. A világköz­vélemény nagy része megér­tette, hogy az amerikai „csillagháborús tervek”, az úgynevezett hadászati védel­mi kezdeményezés vált a nukleáris fegyverek felszá­molását célzó megállapodás fő akadályává. Ezt a a reyk- javíki találkozó menete tel­jességgel igazolta. Az SDI törekvés arra, hogy megsze­rezzék a katonai erőfölényt, megtalálják a nukláris há­ború olyan megvívásának a módját, amikor reményt táplálnak a győzelemre. A történelmi tapasztalatok DÁKKÁ Ázsiai kőrútjának első ál­lomására, Bangladesbe ér­kezett II. János Pál pápa. A dakkai repülőtéren Hoszain Mohammad Ersad államfő fogadta. A katolikus egyház­fő eddigi leghosszabb — két­hetes — külföldi útja során hat ázsiai és óceániai orszá­got keres fel. MADRID Helmut Kohl nyugatné­met kancellár a spanyol fő­városban Felipe González spanyol kormányfővel foly­tatott megbeszélést, s fogad­ta őt János Károly király is. Ezzel egyidőben a két ország külügyminisztere is tárgya­lásokat folytatott a két or­szág együttműködésének kér­déseiről, elsősorban az EGK keretein belül. ATHÉN A ciprusi helyzetről foly­tatott eszmecserét Athénban azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió mindig megta­lálta. a megfelelő választ a biztonságát fenyegető bár­milyen lépésre. Ehhez az országnak megvannak a megfelelő szellemi, tudomá­nyos-műszaki és ipari esz­közei. A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa' ugyanakkor tudatában van annak, hogy az űrfegyver létrehozása, a fegyverkezési hajszának e rendkívül drága és különö­sen veszélyes területre tör­ténő kiterjesztése megfosztja a politikusokat annak lehe­tőségétől, hogy ellenőrizzék az események menetét. Egy műszaki számítási hiba vagy egy számítógép meg­hibásodása jóvátehetetlen katasztrófát eredményezhet — mutat rá a felhívás. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa felszólítja a világ parlamentjeit és népeit, hogy határozottan szálljanak sík­ra a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtésé­ért, a minden állam számára azonos, megbízható bizton­ság megteremtéséért. A szovjet parlament felhí­vásában ünnepélyesen meg­erősítette, hogy a Szovjet­unió nem vonja vissza az összes nukleáris fegyver fel­számolására Reykjavíkban előterjesztett egyetlen javas­latát sem. A genfi tárgyalá­sokon részt vevő küldöttség megbízást kapott, hogy e javaslatok alapján folytassa a tárgyalásokat. Megerősítette a szovjet parlament azt is, hogy tovább folytatódik a nukleáris rob­Andreasz Papandreu görög kormányfő és Szirosz Kipri- anu ciprusi államfő. A meg­beszélésen a két politikus hangoztatta, hogy a rende­zésnek elengedhetetlen elő­feltétele a török csapatok ki­vonása Ciprusról. Kiprianut a görög fővárosba elkísérte Georgiosz Jakovu ciprusi külügyminiszter is. ROMA A héten az olasz mozikban műsorra került az Aldo Moro volt kereszténydemokrata politikus elrablásáról és meggyilkolásáról szóló játék­film. Az alkotás alaposan felzaklatta a kedélyeket, az olasz belpolitikai életet, s fel­háborodást keltett a Keresz­bantásokkal kapcsolatban több mint 15 hónapja egy­oldalúan vállalt szovjet mo­ratórium. A felhívást megerősíti, hogy a Szovjetunió változat­lanul a vegyi fegyverek be­tiltása és a felhalmozott készletek megsemmisítése, a biológiai fegyvereket betiltó egyezségokmányban foglal­tak szigorú betartása mellett foglal állást. A Kremlben Lev Tolku- nov elnökletével a küldöttek megvitatták, a szovjet parla­mentnek az Interparlamen­táris Unió keretében végzett tevékenységét, majd változ­tatást eszközöltek a Szovjet­unió parlamenti csoportjá­nak tevékenységét szabályod zó okmányban. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke szerdán a Kremlben kitüntetéseket adott át a parlament azon küldötteinek, akiknek érde­meit ilyen módon ismerte el a Legfelsőbb Tanács el­nöksége. Ötödik napirendi pontként Tenmgiz Mentesasvilinek, a Legfelsőbb Tanács elnöksége titkárának előterjesztésében a küldöttek meghallgatták a legutóbbi ülésszak óta ho­zott elnökségi rendeletekről szóló jelentést. A szovjet parlament egyhangúlag jó­váhagyta az elnökség rende­letéit. Ezzel a Legfelsőbb Tanács ülésszaka tegnap a Moszkvai Kreml nagy palotájában be­fejezte munkáját. ténydemokrata Párt körei­ben. MANAGUA A nicaraguai parlament el­fogadta az ország új alkot­mánytervezetét, amely jövő januárban lép életbe. Az or­szág történetének első, való­ban demokratikus alkotmá­nya törvénybe iktatja a ni­caraguai nép forradalmi vív­mányait, a társadalmi-gazda­sági változásokat, s a nica­raguai nép elidegeníthetet­len jogát ahhoz, hogy fegy­verrel védje meg forradalmi vívmányait. PORT-AU-PRINCE A Haitin két napja tartó kormányellenes tüntetések során a katonaság két em­bert agyonlőtt, négyet pedig megsebesített. A fővárosban, Port-au-Prince-ben és a tün­tetések másik színhelyén, Genoives-ben kedden bezár­tak a kormányhivatalok, az iskolákban nem volt tanítás és az üzletek sem nyitottak ki. Szakérttti tanácskozás Szófiában Téma a hagyományos fegyverzet csökkentése Szófiában találkozót tar­tott a Varsói Szerződés tag­államainak szakértői mun­kacsoportja. A találkozón az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének kérdéseiről volt szó. A résztvevők meg­vitatták az európai fegyve­res erők és hagyományos fegyverzet csökkentésére vo­natkozó program megvaló­sításának különböző aspek­tusait. Ezt a programot a Varsói Szerződés Tagálla­mainak Politikai Tanácskozó Testületé fejtette ki abban a felhívásban, amelyet buda­pesti tanácskozását követő­en intézett a NATO tagor­szágaihoz, valamennyi euró­pai országhoz. Választások Bécsbon Bizonytalanság az osztrák pártokban Néhány nappal a vasárna­pi osztrák parlamenti válasz­tások előtt teljesen bizony­talan, hogy az 1970 óta kor­mányzó Osztrák Szocialista Párt, az SPÖ megtartja-e vi­szonylagos többségét, vagy pedig az ellenzékben levő polgári-konzervatív Néppárt (ÖVP) kaphat lehetőséget kormányalakításra. Az SPÖ vezetői tegnap megerősítet­ték, hogy még többségük el­vesztése esetén is készek ko­alícióban kormányozni az ÖVP-vel. A másik nagy párt ugyancsak amellett van, hogy élesszék fel az 1947— 66 között már bevált szövet­séget. Heinrich Keller, az SPÖ központi titkára tegnap párt­ja viszonylagos többségét és a Franz Vranitzky kancellár vezette nagy-koalíciót jelölte meg pártja hivatalos válasz­tási céljának. Vranitzky ma­ga is jelezte, hogy még a többség elvesztése esetén is a közös kormányzás híve, ám nem vállalná az alkancellá- ri posztot egy olyan kor­mányban, amelyet Alois Mock, az ÖVP elnöke vezet. Kurt Waldheim államfő tegnap a választás jogi kér­déseiről tárgyalt Vranitzky kancellárral. Az államfő ad­ja — a választási eredmé­nyek és a belpolitikai hely­zet tükrében — a kormány­alakítási megbízást. Tekintet­tel arra, hogy Waldheim az ÖVP jelöltje volt, tisztére szoros választási eredmény esetén fontos és kényes fel­adat hárulhat a választás után, amely egyébként vár­hatóan a Zöldeknek is man­dátumokat hoz. Szükség volna kommunis­tákra a parlamentben, hogy beszéljenek olyan kérdések­ről, amelyekről más pártok hallgatnak, jelentette ki szer­dán Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke. A pártnak 1959 óta nincs parlamenti képvi­selete. Csádi panasz a BT előtt A csádi nyugatbarát kor­mány Líbia elleni panaszá­val foglalkozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülése. Csád ENSZ-képviselője azzal vádolta Líbiát, hogy teljes ellenőrzése alá akarja vonni az országot, s hogy líbiai ka­tonák polgári személyeket mészárolnak le. Ali Triki, Líbia ENSZ-kép­viselője a csádi panaszt olyan kísérletnek minősítet­te, amellyel megpróbálják elterelni a figyelmet az Egyesült Államok Líbia elle­ni áprilisi agressziójáról. Ez utóbbi kérdést a BT tegnapi ülésének napirendjén szere­pel. Triki szerint Franciaor­szág és az Egyesült Álla­mok beavatkozása Csád bel- ügyeibe meghiúsítja az Af­rikai Egységszervezetnek a csádi konfliktus megoldásá­ra irányuló erőfeszítéseit. Felszólalásában Alek- szandr Belonogov, a Szovjet­unió ENSZ-képviselője elíté­lően szólt arról, hogy az im­perialista erők egyre na­gyobb mértékben avatkoznak be az afrikai országok bel- ügyeibe. Országa támogatá­sáról biztosította az Afrikai Egységszervezetnek a csádi probléma békés rendezésére irányuló erőfeszítéseit. Sokan látták Párizs előkelő 14. ke­rületében, a Boulevard Edgar Quinet 14. számú épülete előtt hétfőn este nyolckor a gyilkosságot. A legfőbb szemtanú így meséli el: „Két esőkö­penyes nő várt ott a járdán. Az egyik így szólt: Na gyerünk!... Ezzel odalépett a közelgő férfihez (Geor­ges Besse-hez, a Renault-művek el­nök-igazgatójához) és kétszer köz­vetlen közelről belelőtt. A másik, ugyancsak pisztollyal a kezében fe­dezte, és rám szólt: Tűnj innen, de gyorsan!... Ezután gyors léptekkel távoztak”. Az egyik golyó az áldozat fején, a másik a mellén hatolt át. Mire gyer­mekei kirohantak a házból, vérbe fagyva találták, holtan az 58 éves vezérigazgatót, a francia állami ipar talán legnagyobb hatalmú és tekin­télyű menedzserét. „Patron de choc” — vaskezű fő­nök — csak így emlegették. A szak- szervezetek harcban álltak vele. A televízió viszont sztárrá tette: velős, célra törő nyilatkozatai általában hatásosan érvényesültek a képer­nyőn, amely a politikusok bőbeszé­dű locsogásaival fárasztja és kö­zömbössé tette már a francia átlag­nézőt. Georges Besse elismert, sike­res és keménykezű ipari vezetőnek számított; olyasvalakinek, aki „érti a dolgát”. A Renault cég élére nemrégen, 1985 januárjában nevezte ki még a szocialista párti kormányzat azzal a feladattal, hogy rendbe hozza a gyengélkedő, válsággal küszködő billancourt-i óriást, a francia állami ipar büszkeségét. Akkor már nagy múlt állt mögötte, sok kényes posz­ton szolgálta sikeresen az államot. A fiatal, kitüntetéssel végzett mér­nök az országos atomenergia-főbi­zottságon kezdte pályáját 1955-ben, amikor ez az ágazat még kezdeti lé­péseinél tartott. Ö volt a fő felelőse, irányítója később a Pierrelatte-i urándúsító megépítésének. Ez a lé­tesítmény a de Gaulle-féle önálló francia nukleáris politika alapja volt, az ipari méretű urándúsítást (tehát az atomfegyver ipari méretű gyártását addig csak az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban ol­dották meg). Később átrándult néhány évre a magániparba és az elektronikához, az Alcatel—CGE elektromos és elektronikai céghez. Ez ma egyike Nyugat-Eurőpa vezető vállalatainak ebben az ágazatban. 1973-tól azon­ban visszatért az atomiparba, az Eurodif elnökeként, majd 1978-tól a nukleáris fűtőanyagot előállító CO- GEMA cég elnökének. Ez az állami vállalat a nukleáris hasadó anyagot biztosítja mind a francia energia- hálózat immár 50 százalékát adó atomerőművekhez, mind pedig a ka­tonai célokra. Világos tehát a poszt súlya és bizalmi jellege. Besse, mint általában a nagyválla­latok vezetői, „politikán kívül álló­nak” vallotta magát; nem kötelez­te el magát, és 1981-ben, amikor Francois Mitterrand, majd a szoci­alista párt elsöprő választási győzel­met aratott, ugyanúgy kész volt szolgálni az új kormányzatot és új politikát, mint előtte a gaullizmust. És a szocialista kormányzat számí­tott is lojalitására és szakértelmére: amikor államosított tíz vezető nagy- vállalatot, Besse-t a vegyipari és ko­hászati óriáscég, a Péchiney—Ugine —Kuhlmann élére állította 1982-ben. Besse látványosan rövid idő alatt rendbehozta a bukdácsoló, csőddel küszködő nagyvállalatot, kézzel fog­ható cáfolatát adva ezzel a jobbol­dali ellenzék érvelésének: az álla­mosítás tönkreteszi a gazdaságot, a vállalatokat. A Renault élére is éppen ezért ke­rült: 12,5 milliárd franknyi vesztesé­get könyvelhettek el Billancourt-ban 1984-ben, a valaha vezető európai autógyártó cég története legmélyebb válságát élte. Besse szigorú raciona­lizálási és hatékonyságnövelő prog­rammal látott munkához. Felmérte minden egyes részleg gazdaságossá­gát, hatékonyságát. A 214 ezer fős létszám alapos csökkentését vette tervbe, s itt került szembe a szak- szervezetekkel, amelyek sztrájkokkal és néha gyárfoglalásokkal is harcol­tak ez ellen. A vezérigazgató eleinte kíméletlenül és keményen lépett fel, utóbb taktikát változtatott, és igye­kezett minden részintézkedéshez megnyerni a szakszervezetek egyet­értését. Engedett is, ha kellett, ha nem a szanálási terv lényegét érin­tette megítélése szerint a dolog. Stra­tégiája egyik fontos mozzanata volt, hogy a Renault szilárdan megvesse a lábát az amerikai piacon, leány- vállalatot hozott létre az Egyesült Államokban. A Renault 1986-ban 130 milliárd frank árbevétellel (amelyből 62 mil- liárdot külföldön realizál), 100 le­ányvállalattal szerte a világban, s mintegy 1,6 millió gyártott gépkocsi­val kezdett a mélypontról felfelé ka­paszkodni a lejtőn. A személytelen, technokrata, szigorú gazdasági meg­közelítés az üzleti könyvekben, bankszámlákon igazolást nyert. A dolgozók körében már vegyesebb a megítélés, de annak a 196 ezer főnek, akinek a Renault-embléma biztos megélhetést és jövőt jelent a „vas­kezű” Besse irányítása alatt ebben az évben, nyilván szintén pozitív a mérleg. A magukat szélsőbaloldalinak fel­tüntető terroristák jelképet válasz­tottak tehát célpontnak és áldozat­nak: a menedzserek egyik legsikere­sebbjét. Az értelmetlen és emberte­len gyilkosság újabb mozzanat egy hosszú sorban, a „nyugat-európai gerillaháború” újabb véres, céltalan és szomorú állomása. Magyar Péter Rekviem egy menedzserért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents