Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-14 / 268. szám
1986. NOVEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Változik a gazdálkodó szarvak felelősságe Hogy társadalmunk hasznos tagjai lehessenek A megfelelő munkahely megtalálásában nagy szerepet játszanak a munkahelyek rehabilitációs megbízottai. Több okból is. A rendelet szerint is elsősorban a munkahely feladata a megváltozott munkaképességű dolgozók további alkalmazása. Ráadásul a legtöbb esetben a dolgozók ragaszkodnak munkahelyükhöz. Részben azért, mert egyre nehezebb elhelyezkedni, illetve az újabb munkahelyen új szakmát kellene tanulni. MásRehabllltáoló 4 részt érzelmi okból; megszokták a munkatársakat, a kollektívát, nem szívesen változtatnak. A Szolnoki Papírgyárban Losoncéi Andrásné, a munkaügyi osztály munkaerőgazdálkodási csoportvezetője a rehabilitációs megbízott. van a szakszervezetek megyei tanácsainak is. Mi várható? Január 1-től megváltozik a csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatásában a gazdálkodó szervek felelőssége, érdekeltsége. 1988- tól módosul az orvosi elbírálás rendszere, javul a dolgozók érdekeltsége, változnak a rokkantsági nyugdíjasok foglalkoztatásának szabályai. Ezek a tervezett intézkedések várhatóan a mainál kedvezőbb irányba befolyásolják a rehabilitációtI A munka a megyében közös; a megyei tanácsé és a szakszervezetek megyei bizottságáé. Mit tesznek a szakszervezetek? Irányt mutatnak a rehabilitációs tevékenységhez és ellenőrzik azt. Együttműködnek a szakigazgatási szervekkel. Nyilván ennek az együttműködésnek a jegyében tartotta együttes ülését augusztusban a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége, amikor közösen mérték föl a helyzetet és határozták meg a feladatokat. Átfogó program készül — A legfontosabb, hogy 1987 végéig átfogó megyei rehabilitációs programot kell készíteni; fel kell mérni a rehabilitálandók körét és ehhez figyelembe kell venni a helyi (városi) rehabilitációs bizottságok és a területi (megyei) rehabilitációs bizottság tagjainak véleményét. Mivel a megyében megoldatlan a kisegítő iskolákban végzett, valamint a születésüktől kezdve fogyatékos fiatalok munkába állítása, szakmatanulásuk elősegítése és munkába állításuk javítása szintén kiemelt feladat. Az 1988-as szeptemberi tanévindítástól a szakmunkásképző iskolákban megteremtik a rehabilitációs célú átképző tanfolyamok feltételeit. Mivel tanácsi szociális foglalkoztató nincs a megyében. az évtized végéig meg kell keresni a szükséges feltételek megteremtésének lehetőségét. (vége) Egri Sándor Meg kell győzni az üzemvezetőket — A gyárban ma körülbelül negyvenen-ötvenen dolgoznak rehabilitációs munkakörben, elsősorban a portán, a kiszerelő üzemben, a porzsák-csomagolóban. a hőközpontban. illetve raktárosként, árukiadóként. A főorvosi bizottság megállapításával jönnek, természetesen kikérem az üzemorvos véleményét. Nem tagadom, néhányszor bizony úgy kell meggyőzni az üzemvezetőket, hogy elfogadják a megváltozott munkaképességű dolgozókat. Több dolgozónk Járt már úgy, hogy nem fogadta el azt a munkahelyet, amelyet én tudtam fölajánlani, mert az számára jelentős keresetcsökkenéssel járt. így kerültek a városi tanács mellett működő rehabilitációs bizottság elé, csakhogy ott sem tudtak nekik jobbat mondani, úgyhogy visszajöttek a Papírgyárba. Átképzés, szakmatanulás — Az átképzésre, a szakmatanulásra a gyárban is van lehetőség, de jó volna, ha elvégeznéd a középiskolát, leérettségiznél — ajánlja jóindulattal a 19 éves Zsoltnak Losoncziné. * * • Ennyit a helyzetről. Illetve fontos még idéznem a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Elnöksége közelmúltbeli megállapítását: ,.... a rehabilitációról szóló átfogó rendelet megjelenését követően a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában előrelépés történt ugyan, de a nagyobb munkáltatók kivéBedekovics Zsolt tiszavár- konyi fiatalember bizony megemlegeti a tavalyi október 6-át, azt a vasárnap estét, amikor egy kölcsönbe kapott motorral tartott hazafelé. Elég volt egy váratlan fékezés, és az eredmény ínszalag-, tokszalag-szaka- dás, porcleválás. — Másfél hónap múlva műtötték, közel egy évig voltam betegállományban. Az igaz. hogy nem kerülhettem vissza eredeti szakmámba, de az meg se fordult a fejembe, hogy otthagyjam a gyárat. A portásság és a hőközpont közül választhattam, az utóbbi mellett döntöttem. A feladatom a fűtés és a gőzellátás ellenőrzése, biztosítása. Anyagilag nem jártam rosszabbul, mert a folyamatos üzemi pótlékkal többet keresek, mint korábbi szakmámban. Csakhogy ez unalmas, nem szeretném életem végéig csinálni. telével a megváltozott munkaképességű dolgozókkal való törődés nem vált a vállalati munkaerőgazdálkodás részévé. Hatékonyabb, érdemibb munkát kell végezni a területi és a helyi (városi) rehabilitációs bizottságoknak is, ehhez biztosítani kell a tárgyi és a személyi feltételeket.” Nézzük az előrelépés irányait! A Minisztertanács idén júniusban tekintette át a foglalkoztatási rehabilitáció helyzetét, és meghatározta továbbfejlesztésének tennivalóit. Előírta a központi szervek, a megyei tanácsok feladatait. A rehabilitációban fontos szerepük (pari Szövetkezetek kereskedöháza Kis tételeket exportál, importál a Trade-Coop Hat nemi alapitó - Belépés Mii tail* betéti vami Az ipari szövetkezetek egy hónappal ezelőtt megtartott kongresszusán hivatalosan is bejelentették: az országban ötödikként létrejött az ipari szövetkezetek kereskedőháza. A Trade-Coop fantázianevet viselő betéti társaság megalakításának körülményeiről, céljairól beszélgettünk Mészáros Vilmossal, az OKISZ főtitkárhelyettesével. — Az OKISZ a másik két országos érdekképviseleti szervvel, a Szövosszal és a TOT-tal együtt tagja a Hun- garocoop Külkereskedelmi Vállalatnak. Mi motiválta, hogy a szövetkezeti iparon belül létrehozzanak egy külön kereskedőházat? — Igaz, hogy negyvennél több külkereskedelmi vállalattal állunk kapcsolatban, de az üzletkötéseknél a szövetkezeteink kisebb árutételei rendszerint háttérbe kerültek. A kereskedőház létrehozásában kettős lehetőséget láttunk. Egyrészt, teljesül az ipari szövetkezeteknek az a régi vágyuk, hogy legyen egy kizárólag az ő értékesítési tevékenységüket segítő külkereskedelmi szervezetük. Másrészt, jobb kapcsolatot teremthetünk a kereskedelem és az ipari tevékenység között, jobban ösz- szekapcsolhatjuk a külső és a belső piacokat a termeléssel. Az ipari szövetkezetek a termékeink mintegy 25 százalékát, 12—13 milliárd forint értékű árut exportálnak évente. A kereskedőház létrehozása után is fenntartjuk a korábbi külpiaci kapcsolatainkat, és nem is kívánunk megzavarni semmiféle meglévő külkereskedelmi tevékenységet. Üjabb export— import lehetőségeket kutatunk fel, és feltárjuk a még kiaknázatlan szövetkezeti termelő kapacitásokat. — Augusztusban jött létre a Trade-Coop, hol tart ma a betéti társaság szervezése? — Száztizenkilenc alapító tag 650 millió forint tőkével társult a Trade-Coopba. Megalakította a szervezet az igazgató tanácsot, és-a nagyobb tőkével rendelkező tagok képviselőiből a 15 tagú igazgatóságot. Kineveztük az Igazgatót és a két helyettesét. Várhatóan december elsejéig megtörténik a kereskedőház cégbejegyzése is, de a szervezet már megkezdte a munkát. Teljeskörű tőkés export—import, és a szocialista relációban import jogot kértünk. A Trade-Coop ágazati felügyeletét elllátó Külkereskedelmi Minisztérium javaslatára a szocialista és a szovjet piacra csak később terjesztjük ki a külkereskedelmi tevékenységet. Belföldi kis- és nagykereskedelmi munkára is berendezkedik a kereskedőház, e célból létrehozunk egy nagyáruházát, Budafokon. — Mikorra várható annak megnyitása? — Előreláthatóan a jövő év közepén szabadul fel az erre a célra a 43. számú Építőipari Vállalattól megvásárolt telep, ahol termelési és kereskedelmi központot alakít ki a kereskedőház. A terveink szerint 1988-ban megnyitunk egy klasszikus nagyáruházát, amelynek az osztályain elsősorban az ipari szövetkezetek termékeit árusítják majd, de természetesen a Trade-Coop által importált külföldi áruféleségeket is. Lehetőségük nyílik a szövetkezeteknek ugyanott szaküzletek. mintaboltok megnyitására is. Az ehhez szükséges terület költségeinek, a vételárnak és az átalakítási összegnek a felét a kereskedőház vállalja magára. A másik ötven százaléknak a fele szövetkezeti saját erő kell, hogy legyen, a többi banki vagy KFA hitel. Termelő tevékenységet is folytatnak majd a budafoki telepen, a volt házgyári csarnokrendszer lehetővé teszi egy elektronikai üzem kialakítását. — Volt eddig a Skála- Coop és van most már Trade-Coop is. Az előbbit kon- kurrensként, partnerként vagy hogyan tartja számon az ipari szövetkezetek kereskedőháza? — Természetesen partnerként, hiszen többféle lehetőségét látjuk az együttműködésnek. Közös termeltetési akciókat szervezhet például a két szervezet, és ügy tervezzük, hogy a Skálának egy ABC üzlete is helyet kap majd a budafoki központunkban. — Szolnok megyei ipari szövetkezetek társultak-e a kereskedőházba1 — Igen, a 119 alapító tag közül 92 az ipari szövetkezet, illetve kisszövetkezet és az előbbiek közül hat Szolnok megyei. A Jászsági Építőipari, a Karcagi Cipőipari, a Kunmadarasl Vas és Elektromosipari és a Jászsági Ruhaipari Szövetkezet valamint a Kisújszállási Kunszöv és a Szolnoki Fényképész Kisszövetkezet alapító tagja a Trade-Coopnak. Minden belépő ipari szövetkezetnek a saját betéti vagyonát megdupláztuk a közös alapunkból, így az OKISZ 150 millió forinttal segített biztosítani — a saját 150 milliós betéti vagyo- nán kívül — a kereskedőház működőképességét. — Ipari szövetkezeteken kívül milyen szerkezetek tagjai még a Trade-Coop- nak? — Három bank valamint néhány kül- és nagykereskedelmi vállalat. A betéti társaság természetesen nyitott, de az ezután belépők már nem élvezhetik az alapítóknak nyújtott olyan kedvezményeket, mint például a betéti vagyon kiegészítése. A társulás taglétszámának növelésénél, a tagok természetes cserélődésénél és a tőke gyarapításánál természetesen nagyon vigyázunk arra, hogy mindig túlsúlyban legyenek a szövetkezetek. Az ágazat marketing tevékenységének fejlesztésével kapcsolatban a konresszuson is megfogalmazott tennivalók mellett ugyanis alapvető feladatunknak tartjuk a kereskedőház ipari szövetkezeti jellegének megőrzését is. Temesközy F. Bukni is könnyű, de... A mélyvízből a part felé ftlapis vizsgálatit kftetác» Megszüntetett gyógyszerek 1987 végéig — több fokozatban — 72 különböző gyógyszer gyártását megszüntetik — jelentették be ma délelőtt az Egészségügyi Minisztérium sajtótájékoztatóján. __A döntést a gyógys zerválaszték felülvizsgálata előzte meg. Ennek alapján készült el a lista a megszüntetésre javasolt készítményekről. Két szempontot vettek figyelembe: a gyártás gazdaságosságát és a szerek korszerűségét. A több mint 200 javaslatból — egy-egy szakterület specialistáinak véleményét kikérve — döntöttek a ma bejelentett 72 mellett, önmagában gazdaságossági szempontból egyetlen gyógyszer gyártása sem szűnik meg. A megszüntetettek helyett már ma is kapható hatékonyabb, kevesebb mellékhatással rendelkező, azaz korszerűbb készítmény. A megszűnő és a helyükbe lépő gyógyszerek ára között többnyire nem lesz lényeges különbség. A mezőtúri Dózsa Termelőszövetkezet éveken át állandó szereplője volt a megye szövetkezeti „fekete” krónikájának. botrányok,, bírósági ügyek, veszteséges gazdálkodás. A tagságnak egyre inkább elege lett á sorozatos kudarcokból, s változást akart. Az elmúlt közel egy esztendőben a tsz legfelsőbb vezetése csaknem teljesen kicserélődött: új elnök, új termelési vezető és új főkönyvelő került a Dózsába. E változássor részeként lett a gazdaság termelésirányító főmérnöke — termelési elnökhelyettes nem lévén, első számú termelési vezetője — a mindössze 27 éves Pál Bertalan. Ezzel Szolnok megyében messze a legfiatalabb az ilyen beosztásban dolgozó agrárszakemberek között. Két-három éves gyakorlattal már önmagában is mélyvíznek számít egy tízezer hektáros szövetkezet, hát még, ha az éppen a mezőtúri Dózsa! „Természetesen tisztában voltam a téesz rossz hírével, ismertem az ügyesbajos dolgait, és éppen ez volt az egyik fő oka annak, hogy elfogadtam az állás- ajánlatot. Ezt egyszerűen nem hagyhattam ki, számomra az volt az egyik legcsábítóbb az egészben. Mindig vonzottak az igazán nagy feladatok, amelyekkel ugyan bukni könnyű de lehet igazi eredményeket is produkálni!” A fiatalító és vezetőváltó folyamat első lépéseként Varga Gyula, a kunmadara- si Kossuth Termelőszövetkezet korábbi elnökhelyettese került a Dózsa elnöki székébe, aki — természetesen — igyekezett ütőképes vezetői gárdát kialakítani maga körül. Így hívta Mezőtúrra ez év tavaszán Pál Bertalant, aki addig a kun- madarasi szövetkezet kemi- zálási ágazat vezetője volt. Ismerte hát a fiatal szakember munkáját, s rövid kerületvezetői ismerkedés után rá merte bízni a gazdaság termelésének irányítását. „Három éve végeztem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, s Kunmadarason mindössze két hétig gyakornokoskodtam, utána rögtön kineveztek ágazatvezetőnek. Már ekkor, a kemi- zálás irányítójaként, afféle „belebeszélő” ember voltam. Nehezen viseltem ugyanis el, ha valamelyik növénytermesztő rosszul csinált valamit és akkor az én munkám sikere is „ugrott”. Szerencsémre, a kollégák elfogadták a segítségemet, s nem tartották terhesnek a véleményemet, így nem lettek belőle komolyabb konfliktusok. Persze, ez itt már teljesen más, közel 12 ezer hektárért felelni... A legnagyobb gondom még a hely, s az emberek megismerése, illetve az, hogy velük megtaláljam a közös hangot. Fiatalon főnöknek lenni, egy kicsit még furcsa. .. Nem kenyerem egyébként a három lépés távolság automatikus tartása, mert az emberi kapcsolatokra nincsenek általános érvényű receptek. Mindenkivel annyi távolságot tartok, amennyit a közös munka elvégzése megkövetel. Van akivel egy lépést, de van, akivel ötöt.” Egy-egy ilyen tartalmú, beszélgetés során óhatatlanul szóba kerülnek az anyagiak. így történt ez Mezőtúron is, Pál Bertalannal. Nem egyszerűen a jövedelem nagyságáról, hanem általában a pénzről, s az anyagi körülmények szerepéről kérdeztem. „Természetesen, meghatározó erejűek az anyagiak! Hiába mondanék mást, nem lenne igaz. Az sem titok, hogy Mezőtúr mellett, ötven százalékban, a jóval nagyobb jövedelem lehetősége miatt is döntöttem. A másik ötven százalék volt csak a csábítóan nehéz feladatoké. Kunmadarason hétezer forint körül kerestem, itt viszont most tizenegy és félezer a fizeté..A tagság akarja a jobbat, igényli a változást.. Fotó: Mészáros sem. Életkoromhoz képest ez már egy jó jövedelem, amivel elégedett is vagyok. Ügy gondolom viszont, hogy ezért a pénzért becsülettel meg is dolgozom. A napi tíz, betakarítás idején tizenkét óra szellemileg és fizikailag egyaránt sokat követel, és sokat ki is vesz az emberből...” Persze, tőle — tőlük! — most nem egyszerűen a becsületes munkát várja a szövetkezet tagsága. Bármilyen furcsa, de ez a jelenlegi helyzetben, önmagában még kevés. A téesz szekerét kell kihúzni a kátyúból, s a tagság fizetési borítékját vastagítani, észrevehetően. Mert a dolgozók szemében — érthetően — ez minősíti elsődlegesen egy vezető munkáját. A jövedelem, amit ők hazavihetnek. Az új vezetés egyébként, s az új főmérnök, hamar átesett a tűzkeresztségen, hiszen nehéz, aszályos esztendőt tudhatnak maguk mögött. Igazi száraz, kunsági nyarat, amely hamar felszínre hozza az értékeket és képességeket, de könnyen elárulja a gyengeséget is; nem vesz tudomást jeles diplomáról, sem szakmai önbizalomról, s nem jutalmazza a puszta jószándékot. Egyszóval: tökéletes megmérettetést biztosít. Egy ilyen esztendőben különösen értékes a már valószínűnek látszó eredmény: az idei évet végre, előreláthatólag nem veszteséggel zárja a szövetkezet, hanem némi nyereséggel. Persze, a dolog azért korántsem ilyen egyszerű — erről is beszélt a fiatal főmérnök. „önelszámoló rendszerre tértünk át ebben az évben, megpróbáltunk fegyelmezettebben gazdálkodni, s most, január elsején új, racionálisabb szervezeti felállással indulunk. Én persze, az elején azt hittem, hogy majd sokkal gyorsabban haladunk. Sajnos, rengeteg még az emberekben a régi beidegződés, s nehezebben fogadják el az újat. Akarják a változást, bennük van az igény, de sokan nem hiszik még el, hogy azért most másként is kell dolgozni! Néha az érveink is kifogynak, s akkor nem tudunk mást mondani az embereknek, mint azt, hogy legalább azért bízzanak az újban, mert az már csak jobbat hozhat.” L. M. L.
