Szolnok Megyei Néplap, 1986. november (37. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-13 / 267. szám

1986. NOVEMBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Reumások Mekkája tehetne A megye egyetlen gyógy­fürdője a szolnoki Tisza Szállóban üzemelt mindad­dig, míg felújítás miatt be nem zárták. Szó ami szó, rá­fért a szépítkezés a kedvelt fürdőre, hiszen idestova 60 éves lesz, és ez már emberi korral mérve is tiszteletet parancsol. Hiányát nemcsak a törzsközönség érzi — azok akik kellemes felüdülést kerestek a medencékben — de hiányolják azok a reu­matikus betegségben szenve­dők is, akik számára köny- nyebbülést, mi több, nem ritkán gyógyulást jelentett a rendszeres, gyógyvizes kú­ra. A fürdő emeletén vala­mikor a gazda, a Víz- és Csatornamű Vállalat egy gyógyító részleget is kiala­kított, Igaz, nem túl nagyot, mindössze 60 négyzetrrféte- reset, amit a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat lá­tott el műszerekkel. Itt folyt tehát, a betegek kezelése — naponta 50—60 beutalt for­dult meg — s akinek gyógy­vízre is szüksége volt, men­ten elmerülhetett benne. Ha felújítás, hát legyen alapos és a későbbiekben több célt is szolgáló — gon­dolta a Víz- és Csatornamű Vállalat, és a fürdőre áldo­zott közel 60 millió forintos költségből mintegy 15 millió forintot fordított .az emeleti gyógyászati részleg bővíté­sére és korszerűsítésére. Természetesen, mint a témá­ban „laikusok”, már az első tervkészítő tárgyalásra meg­hívták az egészségügy szak­embereit, és a továbbiakban rendszeresen ott voltak va­lamennyi megbeszélésen a Hetényl Géza Kórház és Rendelőintézet képviselői is. Tanácsokat adtak, mit hova építsenek a majdani kezelő­ben, sőt 1984. január 19-1 keltezéssel egy részletes ki­alakítási tervet is adott a megyei kórház a főigazgató főorvos aláírásával. Amikor az emeleti rész elkészült és 60 négyzetméterről 180 négy­zetméterre bővülve már csak a berendezésre várt, a VIz- és Csatornamű Vállalat leg­nagyobb meglepetésére ki­derült, hogy a költségeket nem tudja állni az egészség­ügy. Jó. jó, segítettek szak­mai tanáccsal — mondták. — de az meg sem fordult a fejükben, hogy ezzel anyagi konzekvenciákat is vállalnak, és nekik kell majd beren­dezni a gyógyászati részt. Itt tart most a dolog: a fürdő decemberben megnyí­lik, és bízvást állíthatjuk, a vendégek nagy-nagy örömé­re, mivel szépségével és kor­szerűségével állja majd a versenyt az ország leghíre­sebb gyógyfürdőivel. Az emeleten kialakított és most üresen álló kezelő nagyjából a kórház rendelőintézetének alapterületével egyenlő, ahol pedig naponta 500 kezelést végeznek úgy, hogy szinte percre be van táblázva vala­mennyi beteg ideje. Ha a fürdő kezelő részének kapa­citását is kihasználnák, a fi­zikoterápiás kezelés a me­gyeszékhelyen nem lenne gond, arról a nem elhanya­golható előnyről nem is szólva, hogy a gyógyvíz mint „orvosság” ott helyben van. Mégis azon töpreng a gazda; mit kezdjen ezzel a jelenleg kihasználatlan szabad hely- lyel? Hogy mennyi pénz kellene a berendezésre? Ha olyan hosszú távra szólna a mű­szerezettség programja, mint amilyen időtálló az épít­mény, úgy 5—6 millió forint szükségeltetne. Nincs, nincs, nincs. Valahogy csak lesz — mondta Kaposvári Kázmér, a Víz- és Csatornamű Vál­lalat igazgatója. — Ha más­ként nem, berendezzük majd saját erőből és gyógy- idegenforgalom céljaira hasznosítjuk, esetleg fel­ajánljuk olyan egészségügyi intézménynek, amelyiknek pénze is van, és nemcsak a szakértelmet tudja biztosí­tani. Volt egy cég, amelyik azt gondolta; az egészségügy ín­séges helyzetében nagyot se­gít azzal, ha egy exponált helyen fedelet biztosít a gyógyításnak. Rá kellett jön­nie, hogy az egészségügyi tárca — lapos pénztárcája miatt — éppen nem tud él­ni a kínálkozó alkalommal. Vár tehát sorára a nagy­szerű létesítmény — miként a reumatológián várnak so­rukra a betegek. Mindketten sorra kerülnek előbb-utóbb — de egyáltalán nem mind­egy, hogy mikor! — pb— Megjelent a Társadalmi Szemle novemberi száma Vita a vallás és a marxizmus viszonyáról II bankrendszer változásai Párt és a reform Katona István azt vizsgál­ja, miként érvényesülhet a demokrácia az egypártrend- szer körülményei között. Megállapítja: közismert pár­tunknak az az álláspontja, hogy az egy vagy többpárt­rendszert a szocializmus épí­tésében nem elvi, hanem gyakorlati kérdésnek tekinti. Nálunk történelmileg olyan helyzet jött létre, hogy az el­lenforradalmat követő har­minc évben egypártrendszer- ben épül az új társadalom. Sajtónkban megélénkült az elméleti vita a vallás és a marxizmus viszonyáról, illet­ve az elméleti párbeszédnek a gyakorlatba is áthajló kér­déseiről. Lukács József elem­zi a marxisták és a hívők közötti párbeszédet, majd rá­mutat: éppen a vitázók, ese­tünkben a marxizmus elmé­leti álláspontjának elvszerű és a második fél álláspontját is tekintetbe vevő kifejtése vezethet olyan párbeszédhez, amelyből a konstruktív cse­lekvés is adódik, és amely hi­telesen tanúsítja azt is, hogy a hívőkkel való együttműkö­dés nem holmi taktikai szük­ségszerűség, hanem elveink­ből következik. A magyar bankrendszer és az általa megvalósított hite­lezési rendszer hosszú fejlő­dési folyamat eredményeként 1987. január elsején lényegi változáson megy keresztül. Ekkor válnak le szervezeti­leg az ország jegybankjáról a korábban annak kebelében , működő úgynevezett üzleti bankok. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára elemzi a pártnak a re­formhoz való viszonyát. Rá­mutat: napjaink az eredmé­nyek, a kétségbevonhatatlan fejlődés ellenére gondokkal, megoldásra váró feladatok­kal terheltek. Várakozás jel­lemzi társadalmunkat, a köz­véleményt, általában min­denkit, akit érdekel és fog­lalkoztat a szocializmus ma­gyarországi építésének jövő­je. Adóreform Lassan csitulnak az új házadó-rendelet keltet­te hullámok. Mint ismeretes, jövőre módosul a korábbi rend, s kevesebben fizetnek, igaz, jóval többet, lakóingat­lanaik után. E rendelet vi­szont csak folytatása annak a folyamatnak, amelynek célja az arányos közteherviselés megvalósítása. Ezért került sor az általá­nos jövedelemadó-rendszer módosítására az év elején. Megszűnt a községfejlesztési hozzájárulás, s ezt beépítet­ték a korábbi rendszerbe oly módon, hogy 80 ezer forint jövedelemig nem változtak a kulcsok, tehát itt csökkent az elvonás, 80-tól 200 ezer fo­rintig részben beépült az adóba a Kofa. Efölött pedig a korábbinál több adót kell fizetni. A másik e sorba il­leszthető rendelkezés a nem lakás céljára szolgáló ingat­lanok, vagyis az üdülőépüle­tek, stb-k megadóztatása volt. Mi a közös e három rende­letben? Átböngészve az adó­táblákat, egyértelmű, hogy a nagyobb jövedelmeket, illet­ve vagyonokat adóztatták meg erőteljesen, míg a ki­sebb kereseteknél, illetve in­gatlanoknál az elvonás alig változott, vagy ahogy emlí­tettük, az általános jövede­lemadónál csökkent is. A másik fontos jellemző, hogy mindenhol igyekeztek a korábbi túl bonyolult elvoná­si formákat kiküszöbölni, s ezzel párhuzamosan a szoci­álpolitikai, vagy ellátási cé­lokat szem előtt tartva, ked­vezményeket adni. Ebből pe­dig már adódik a következő összefüggés: e rendelkezések előfutárai a várhatóan két év múlva bevezetendő személyi jövedelemadó-rendszernek, amelyről már élénk vita fo­lyik a Szakemberek között. 1 Jtiz alapglv már egyértel­műen kirajzolódik: a jöve­delmekkel és a vagyonnal arányos közteherviselés meg­valósítása. Vagyis, a társa­dalmi közös kiadásainkból mindenkinek anyagi teher­bíróképessége szerint kell kivennie a részét. Természe­tesen sehol sem érvényesül fehéren-feketén ez az elv, ment számos országban, így nemcsak nálunk létezik má­sodik gazdaság, s itt is tete­mes jövedelmek képződnek. Nálunk a borravaló, a fusi­munka, hogy csak a legismer­tebbeket említsük, teszi na­gyon nehézzé például a reális keresetek kiszámítását. Éppen ezért kap egyre na­gyobb hangsúlyt a vagyon­adó, amelynek egyik formája az ingatlanok megadóztatá­sa. Persze vannak, akik vi­tatják a progresszív adózás elveit. Mondván, jogtalan a kereset, vagy a vagyon növe­kedésével mind nagyobb szá­zalékú elvonást megállapíta­ni. De akárhogy ás vesszük, az alacsonyabb keresetűek, vagy kisebb alapterületű la­kások. házak tulajdonosai csak nagy erőfeszítések árán lennének képesek több adót fizetni, s ez ellent is monda­na az arányosság elvének. Az már viszont egy egészen más kérdés, hogy nálunk egyelőre a jövedelmek egy részét éppen a második gaz­daságban nem lehet nyomon követni. Jószerivel azt sem tudjuk biztosan, hogy körül­belül hány embert érint, és évente mekkora összeg cserél gazdát ily módónt (Termé­szetesen csak a legális csa­tornán átcsoportosuló jöve­delmekről yan értelme adó­zás szempontjából beszélni, mert az illegálisan gazdát cserélő pénzek mozgásának felderítése már a gazdasági rendőrségre tartozik.) Mindenképpen szükséges lenne tehát a mainál átfo­góbb adóellenőrzésre, s en­nek keretében a vagyon nö­vekedését sem ártana nyo­mon követni. Csak, az az adó­rendszer elégítheti ki a tár­sadalom igazságérzetét, amely az összes legális jö­vedelem adóztatását tűzi ki célul. Különben — ismerjük el — olykor jogosan tilta­koznak az érintettek még a legenyhébb adókulcsok ellen is, mondván, hogy mások sokkal nagyobb jövedelem után egyáltalán nem fizet­nek. Hz ellentmondásokból is látható, milyen nehéz do­log olyan adóreformot kidol­gozni, bevezetni, amit a tár­sadalom nagy többsége mél­tányosnak, igazságosnak tart. De minthogy az adóreform­nak csak a félútján tartunk még, reméljük, a szakértők e fogas kérdésre is megtalál/ ják majd a választ. L. M. A koporsó felpattan, 6a kiugrik Drakula... A Vámpiródia sikere Vetítés előtt együtt a család. A mozi terméül ezúttal a lakás nagyobbik szobája szolgál Vízvédelem társadalmi összefogással Ivóvízkészletünk védelmé­re vonatkozó társadalmi ak­cióprogramot vitatott meg a Hazafias Népfront Országos Elnökségének környezetvé­delmi bizottsága. Tegnap ' a HNF Országos Tanácsának székházában tartott ülésen hangsúlyozták: a csatorná­zást, a szennyvízkezelést is társadalmi összefogással kel­lene támogatni, miként az ivóvízellátást segítették a felszabadulás óta. A csator­nahálózat építése ugyanis nem bővült olyan mérték­ben, mint a vízvezetékháló­zat. Főleg a kistelepüléseken nagymérvű az elmaradás, a falvakban sok lakásba beve­zették a vizet, a szennyvíz viszont árokba, patakokba, felhagyott kutakba, szik­kasztókba folyik, onnan a talajba szivárog és szennye­zi a felszín alatti vízkészle­teket. A szakszerűtlenül ke­zelt kemikáliák, ipari hulla­dékok is károsítják a fel­szín alatti vizeket. Javasolták: a népfront bi­zottságok tájékozódjanak a vízellátás és csatornázás helyzetéről, fejlesztésének terveiről, hogy a lakosság Ismerje a vízszennyezés megelőzésének lehetőségeit. Kezdeményezzék a vízközmű társulatok szervezését, — ahol ez szükséges —. a víz- szolgáltató és tisztító beren­dezések összekapcsolását, va­lamint azt is, hogy a lakosok vegyenek részt a belterületi bekötőcsatornák építésében. A nyitóképek semmikép­pen nem vasárnapi zsúrra ajánlottak. Egy isten háta mögötti magányos kripta mélyén, penészes, nyirkom falak között koporsó dacol az enyészettel. Koponya vi­csorog a sarokban, mellette vekker mutatja az idő múlá­sát, aminek belső szerkeze­tében egy arra tévedt kis­egér kisebb galibát okoz. Ennek következtében a haj­szálpontos ketyegő móst is csörög: csak éppen nem éj­jeli, hanem déli tizenkettő­kor. Már pedig erre egy va­lamire való kísértetnek illik mozdulni. Mocorog is, nyikorog, majd felpattan a koporsó fedele, és kiugrik egy félel­metes szemfogú vámpír. An­nak rendje-módja szerint kísérteni indul,- de hát ezer­nyi meglepetés éri, hiszen a déli nap heve a világ egyet­len táján sem kimondottan alkalmas efféle időtöltésre. Szegény Drakula azt sem tudja, mihez kezdjen, mivel a kutya sem fél tőle. Sőt a lenge öltözékükben napozó csábos lányok igézőén ri- szálják „adottságaikat” felé, bár mindent a szemnek, de semmit a kéznek elv alap­ján simogató közeledését egy jókora pofonnal viszo­nozzák. Ezután a fogászaton még a kiálló agyaraitól is meg szeretnék szabadítani, amit felháborító kísérletként könyvel el, miközben a tett­helyről elillan. Urakul», alias Csete Miklós egy kiadós labszarcsont tár­saságában a lakótelepen ki­sértésre indul Nem sorolom tovább a film jó néhány kacagtató ötletét, amelyek felvételei részben Veszprémben és környékén, részben pedig Szolnokon készültek. Min­den jó, ha jó a vége elv alapján tévelygő kísértetünk sok nappali ballépése után fogait kivéve békés, hétköz­napi apaként tér meg kis családjához. Még pedig ifjú Csete Miklósként, aki egyéb­ként szolnoki lakos. A fia­talember maga játssza, ren­dezi, készíti filmjeit, sőt ő az operatőr és a forgató­könyvíró is. Természetesen a szerepekbe bevonja felesé­gét, kislányát, testvérét és ismerőseit is. A film, a Vámpiródia ed­dig valóságos diadalutat járt be. Tavaly az UNICA Nem­zetközi Amatőrfilm Világ- fesztiválján Argentínában elismerő oklevelet kapott, a Tallinn—Szolnok Amatőr­film Fesztiválon első díjjal jutalmazták, az idén ősszel Lengyelországban nyolc or'-/ szág amatőrfilm seregszem­léjén szintén a legjobbnak ítélték ezt a tizennégyperces burleszket. Persze a 28 éves alkotónak akadnak egyéb, sikeres munkái is: a Zagy- va-ság című filmje például nem a megyénkbeli folyó­val, inkább emberi gyarlósá­gainkkal foglalkozik. Eddig öt kisfilmet készített, és je­lenleg is dolgozik a Postás című alkotásán, amelyik egy túlbuzgó kézbesítő kaland­sorozatát meséli el a szatíra nyelvén. Szerencsére, ebben a nem éppen elcsó időtöltés­ben a Szolnok Megyei Mozi­üzemi Vállalat messzemenő- leg támogatja: felvevőgépet, lámpákat, nyersanyagot ad neki. Országhatárokon kívüli sikerei ellenére, kevesen Is­merik szűkebb hazájában, környezetében az alkotásait, pedig aki leül megnézni őket, biztosan jót derül raj­tuk. így a Héki Állami Gaz­daság munkavédelmi elő­adójáról, illetve belső el­lenőr feleségéről — „mel­lesleg” mindketten üzemmér­nöki végzettségűek — keve­sen gondolnák, hogy minden szabad percüket a filmezés­nek szentelik. Miklós szavai­val élve mindaddig: amíg ötletekkel bírják. Ámbár, tisztában vannak a szólásmondás igazával, amely szerint senki sem le­het próféta a hazájában, ha a prófétaságban nem is, de abban azért titkon remény­kednek. hogy legsikerültebb munkáikat — a külföldi be­mutatók után — egyszer ta­lán majd Szolnokon, és a megyében is megtekinthetik valahol az érdeklődők. D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents