Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
1986. OKTÓBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mzoolallzmua megújulásának útja 12. II mezőgazdaság átalakulása Befejezte munkáját az ipari szövetkezetek kongresszusa Az ipari szövetkezetek IX. kongresszusa szombaton a beszámoló feletti vitával folytatta munkáját. Az elnökségben helyet foglalt Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese; Marjai József miniszterelnök-helyettes, a kormány több más tagja, a szövetkezeti mozgalom, az érdekképviseleti szervek, valamint a társadalmi és tömegszervezetek számos vezetője. A gyors konszolidálódásnak kifejezője volt a parasztság termelési kedvének növekedése. A pártvezetés nem erőltette a mezőgazdaság nagyütemű átszervezését. A KB 1957 júliusi agrártéziseiben így fogalmazta meg nézeteit: „A mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesz^ lésének, a dolgozó nép és ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének”. Kézzelfoghatóan be kell bizonyítani a dolgozó parasztságnak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kiskazdaságokkal szemben, és csak akkor szabad lépni — ezt vallotta az MSZMP. Éhnek helyességére az ötvenes évek első felében történt két sikertelen nekifutás tanulsága figyelmeztetett. Az agrártézisekben megfogalmazott feltétel, hogy a nagyüzemnek bizonyítania kell fölényét a kisgazdasággal szemben, 1958 végén kezdett teljesülni Több mint 26 ezer traktor végezte a munkát a szocialista szektor földterületén; a műtrágyafelhasználás egy hold szántóra országos átlagban 11,4 kg volt, de ez a különböző szektorokban így oszlott meg; állami gazdaságok 41,4; szövetkezetek 24,4; egyéni gazdaságok 4,5 kg-ot használtak fel. A termésátlagok a szocialista szektor javára fordultak, ha az állattenyésztésben még az egyéni gazdák álltak is az élen, a szántó- területen belüli arányuknál nagyobb részt adtak. Ennek ellenére a termelőszövetkezeti parasztság évi jövedelme 12 százalékkal túlhaladta az egyénileg gazdálkodó parasztok átlagjövedelmét. (Persze az átlagon belül voltak azért egészen nagy jövedelmű középparaszt gazdák Is.). 1958. december 7-i ülésen a Központi Bizottság elhatározta a termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztését. De mennyire másképpen indult és ment végbe ez a harmadik nekifutás! Rendkívül körültekintően, a parasztság gondolkodását a legmesz- szebbmenően tekintetbe véve, a gazdaság és politikai tényezőket mindig kombinálva, kellő körültekintéssel tettek meg minden lépést. Mindez persze nem jelentette azt, hogy e nagytfontos- ságú és valóban bonyolult feladat megoldásában elvi és gyakorlati viták, elvi és politikai bizonytalankodás leküzdése nélkül lehetett volna célt érni. Az önkéntességet, mint alapelvet persze mindenki hirdette — ez a lenini szövetkezeti elv elemi Igazsága —, csak éppen az értelmezésében voltak nézeteltérések. A szektás nézetek maradványaival megvert elvtársiak, megriadva az egyéni gazdaságok megerősödésétől, csavartak volna a srófon, mert, szerintük, a jövedelmük csökkentése nélkül nem léhet rábírni a parasztokat, hogy a szövetkezetét válasszák. Az inkább revizionista szemlélet hatása alatt lévőt emberek viszont már a szervezés gondolatától is irtóztak és — az önkéntességet valamiféle automatizmusként szemlélve — teljesen az ösz- tönösségre bízták volna a szövetkezetesítést. A párt, szerencsére, mind a jövedelmet megnyirbálni akaróknak, mind az ösztönös- ség híveinek tanácsaitól elhatárolta magát. Helyes álláspontot alakított ki a vezetés a fejlesztési ütemről folyó vitában is. Minden siettetés — állapították meg — az erőszak alkalmazásának veszélyét rejti magában, viszont az érvelés, hogy ha már minden gazdasági alap megvan az adott — tulajdonképpen így kellene mondani: jövendő.. — nagyüzemben, csak akkor lehet szervezni a parasztokat a közös gazdálkodásra, ugyancsak elfogadhatatlan megközelítése volt a kényes feladatnak. A gazdasági feltételek jelentősége persze nem lebecsülhető, de azért az adott helyzetben a politikai feltételek voltak az elsődlegesek. Megint — mert már az első 'két nekifutáskor is — jelentkeztek a nézeteltérések az úgynevezett kettős feladatról: egyidőben történjen-e a szocialista átszervezés és a mezőgazdasági termelés növelése? E kérdésben tulajdonképpen a két szélsőség a bal- és a jobboldal egy platformra került: nem hitték lehetségesnek a kettős feladat megoldását; a balosok úgy vélték, a nagy cél oltárán áldozni kell, tudomásul venni a termelés visz- szaesését, a jobboldaliak a termelést, ellátást féltve inkább leálltak volna, vagy beláthatatlan jövőbe tolták volna az átszervezés lebonyolítását. Az MSZMP a kettős feladat egyidejű megvalósítását választotta, és ennek érdekében minden intézkedést megtett. Ebben a legfontosabb volt az önkéntesség szigorú őrzése, és persze az is, hogy minden lépés után megerősítette a „talajt” és csak azután tette meg a következő lépést. Vagyis miután 1959 elején a mozgalom két hónap alatt 342 ezer új taggal gyarapodva a tsz- földek aránya 34 százalékkal nőtt, leállt az átszervezés szorgalmazásával. 1959—60 tele volt a következő ütem, ekkor 380 ezerrel nőtt a tagság száma, és a terület már 56 százalék volt. I960—61 telén ismét 340 ezer ember lépett a szövetkezés útjára, s ezzel a termelőszövetkezetek összterülete már a szántóföld egészének 76 százalékát tette ki. Az új szövetkezetek megszilárdulásában fontos szerepet játszott az is, hogy a bevitt állatokért, eszközökért térítést, a földekért pedig földjáradékot fizettek. 1960- ban például a tagságnak kifizethető összes jövedelem 7 —8 százalékát föld járadék címén fizették ki. Nagy hatást tett az is, hogy a társadalombiztosítást, beleértve az öregségi nyugdíj fizetését, fokozatosan kiterjesztették a termelőszövetkezeti tagokra. Nyugdíjas paraszt — ez valami egészen új, rendkívül vonzó volt a falusi lakosságnak. Elkezdődött — a szövetkezeti önállóság alapján — a jobban teljesítményekhez igazodó, ösztönző jövedelemelosztási rendszerek kipróbálása és alkalmazása is — az addig alkalmazott egységes munkaegységrendszer helyett. Űj, e valódi szövetkezeti elvet közvetítő gyakorlat volt az is, hogy egyre inkább a szövetkezeti tagságé lett a döntő szó a helyi vezetők kiválasztásában. Ennek eredményeként többnyire tisztelt és elismert gazdák kerülték a szövetkezetek élére, nemegyszer olyanok, akiket — egykor indokolatlanul — kuláklistára tettek. Általában elv lett, hogy a tagokat soha sem régebbi osztályhelyzetük, hanem a szövetkezetben végzett munkájuk alapján kell megítélni. Lehetővé vált, hogy a ku Iákok szintén tagjaivá váljanak a szövetkezetnek. Sőt, ha becsületesen dolgoztak, két év után tisztségeket is kaphattak. A mezőgazdaság átszervezése a szocializmus alapjainak lerakása szempontjából óriási akció volt. amelyben az oroszlánrész a falusi párt- szervezetekre és a falu kommunistáira hárult, és ehhez segítséget kaptak a munkás elvtársaiktól is. A régi termelőszövetkezetek tagjai is jelentős munkát végeztek, az 6 legfőbb érveik a saját termelőszövetkezetük eredményei voltak. A tapintat és megértés vezérelte a szervezők munkáját, hiszen meg kellett érteniük a parasztok gyötrődését, és át kellett élniük bizonytalankodásukat, kételyeiket, félelmeiket — mindazt, ami az embert mozgatja, mikor élete nagy elhatározását teszi mag. A hozzászólók elsősorban a műszaki fejlesztés kérdéseiről, a gazdálkodási feltételek megteremtésének módszereiről, és a szövetkezetpolitikai mozgalom irányelveinek továbbfejlesztéséről fejtették ki véleményüket. A vitában felszólalt Kapo- lyi László, ipari miniszter is. Hangsúlyozta: a szövetkezetek szerepe az iparban vitathatatlan. a változó körülményekhez rugalmasan alkalmazkodó szervezetek jelentős hajtóerőt képviselnek a termelés számos területén. Bár az ország ipari termelésének mindössze 6—7 százalékát állítják elő, működésük sok szempontból meghatározó, hiszen tevékenységük széles területet ölel fel az ősi foglalkozásoktól a legmodernebb technika alkalmazásáig, az elektronikáig és a biotechnikáig. Legfőbb erényük a gyors váltás képessége, a piaci igényekhez való rugalmas alkalmazkodás. Szerepük növekvő a hazai és a nemzetközi munkamegosztásban, a szelektív iparpolitikai, elképzelések valóra váltásában. Az Ipari Minisztérium fontos feladatának tartja együttműködésének bővítését a szövetkezeti mozgalommal. Ezt a célt hivatott szolgálni többek között az a megállapodás is, amelyet a minisztérium az OKISZ-szal kötött a közelmúltban a műszaki fejlesztés gyorsítására — mondotta a miniszter. A küldöttek közül többen hangsúlyozták: elsőrendű fontosságú, hogy a szövetkezetek az eddiginél jobban szolgálják a tagság érdekeit, erősödjék a demokratizmus, s növekedjék a tagok tulajdonosi érdekeltsége. Fontos, hogy a szövetkezetekben dolgozók aktívan részt vegyenek az elkövetkezendő időszak feladatainak meghatározáséCél az idegenforgalom élénkítése Szombaton az Intercontinental szállóban befejeződött a harmadik alkalommal megrendezett Duna-börze idegenforgalmi programsorozata. A tapasztalatokról a Duna Menti Országok Propaganda Munkaközösségének képviselői, a hazai és külföldi újságíróknak sajtótájékoztatón számoltak be. A szervezők azzal a céllal hívták össze az idegenforgalmi szervezetek szakembereit, hogy népszerűsítsék a munkaközösség tagországainak idegenforgalmi ajánlatait. Az Intercontinental szálló báltermében három napon át Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyar- ország és az NSZK 80 kiállítója mutatta be idegenforgalmi ajánlatát. A munkaközösség tagországai a turistáknak ajánlott programjaikat elsősorban a tengerentúli piacokon és Ny ugat-Európában kívánják értékesíteni. A tagországok képviselői elmondták, hogy az idén együttesen a szokottnál kevesebb turista érkezett a Duna menti országokba a tengerentúlról. A budapesti rendezvényen tapasztalt élénk érdeklődés azonban arra enged következtetni, hogy 1987-ben fellendül a vendégjárás és remélhetőleg ismét sok tengerentúli, elsősorban amerikai turista keresi fel a munkaközösség tagországait ban. a teendők ésszerű kidolgozásában. Az érdekképviseleti szervek munkájában a szövetkezeti jelleg erősítése a legfontosabb, s ehhez meg kell teremteni a testületi vezetés személyi feltételeit, kidolgozni a megfelelő munka- módszereket. A hozzászólók egyetértettek abban, hogy a szövetkezeti érdek nyílt és következetes érvényesítésére van szükség, s nagyon lényeges az egyes szövetkezetek sajátosságainak figyelembe vétele is. Rámutattak. hogy mások a gazdálkodás feltételei egy szövetkezetnél és egy nagy- vállalatnál, de jelentősek a különbségek a nagy ipari szövetkezetek és a kisszervezetek gazdálkodási körülménye között is. Mint mondották. mindezt figyelembe véve kell megszabni a feladatokat, s adni a megfelelő támogatást, segítséget. A kongresszus második napján a vitában tizennyolc küldött fejtette ki véleményét, közöttük Szabó Sándor- né, a Karcagi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnöke is. A kongresszus állást foglalt a szövetkezetek, a területi szövetségek és az Országos Tanács feladatairól. Eszerint a szövetkezetek gazdasági feladatai a népgazdaság VII. ötéves tervéhez igazodnak. Legfontosabb teendőik: a lakosság áruellátásának minőségi javítása; a szolgáltatási igények magasabb színvonalú kielégítése, a háttéripari termelés fejlesztése. Lényeges feladatuk az együttműködés bővítése az állami vállalatokkal, illetve egymással, valamint a társszövetkezetekkel. Az érdekképviseleti szervek feladatairól a kongresz- szus állásfoglalása kimondja: az OKISZ és a területi szöOktóber végéig vendégeskedik Szolnok megye Sza- bolcs-Szatmárban. Két évvel ezelőtt figyelemre méltó vállalkozást indított el a Nyíregyházi Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ. Évente alkalmat teremtenek egy-egy szomszédos vagy távolabbi megye kiemelkedő népművészeti értékeinek bemutatására. Mindezt kölcsönösségi alapon, melynek egyik célja az is, hogy Szabolcs-Szatmár mai életét, szellemi-népművészeti értékeit jobban megismerje az ország. Ennek jegyében két évvel ezelőtt Bács-Kis- kun megye mutatkozott be Nyíregyházán, Szabolcs-Szatmár megye pedig Szolnokon és Szentendrén adott ízelítőt népművészeti értékeiből. A két évvel ezelőtti szolnoki bemutatkozást viszonozva október 11-én, szombaton délután 5 órakor a Nyíregyházi Művelődési Központban Szolnok megye bemutatkozik Nyíregyházán címmel kezdődött a hagyományokat folytató rendezvénysorozat — a nyírségi ősz részeként — a Szolnok megyei népi kultúrát reprezentáló program, melyet Vincze Sándor, a Szolnok Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője nyitott meg. Hasznosnak és követendőnek mondta a megyék bemutatkozását, amelyek hozzájárulnak a közös nemzeti értékek jobb megisvetségek munkájának középpontjában továbbra is a gazdaságpolitikai és mozgalmi feladatok megvalósítása áll. Erősíteni kell a szövetkezeti érdekképviseleti munka sajátos, kettős arculatát: egyrészt segíteni a szövetkezetek gazdálkodását, közreműködni a gazdasági szervező munkában, másrészt képviselni a szövetkezetek és tagság gazdasági, társadalmi, mozgalmi érdekeit. E feladatok ellátásához elengedhetetlen, hogy az érdekképviseleti szervek a tagszövetkezetektől sokirányú információt kapjanak és hasonlóképpen széles körűen tájékoztassák a tagszervezeteket azokról a kérdésekről, amelyek a szövetkezetek működését a tagok jogait és kötelességeit érintik. Intézményes megoldást kell azonban találni arra, hogy a bőséges adatszolgáltatás ne jelentsen a szövetkezeteknek és a szövetségnek sok pluszmunkát, nehezen megoldható feladatot. Ezért az adatfeldolgozás számítógépes rendszerének fokozatos bevezetésére kell törekedni. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumokat, majd a korábbi küldöttválasztó gyűléseken megválasztott 110 taghoz titkos szavazással további 15 tagot választott az új Országos Tanácsba. A testület ezt követően megtartotta első ülését, amelyen! megválasztotta az OKISZ elnökévé Köveskuti Lajost, a Híradástechnikai Szövetkezet elnökét, alelnö- kévé pedig Bernáth Tibort, a Pest Megyei KISZÖV elnökét és Gröger Józsefet, az Elektronika Átviteltechnikai Ipari Szövetkezet elnökét. Az ülésen megválasztották az elnökség további 12 tagját; a felügyelő bizottság elnökét és tagjait, valamint az Országos Tanács állandó bizottságának elnökeit. Ezután az Országos Tanács az elnökség tagjai közül kinevezte az OKISZ főtitkárává Lendvai Istvánt, és az Országos Tanács tagjai közül az OKISZ főtitkárhelyetteseivé Mészáros Vilmost, és Németh Ferencet. méréséhez és megbecsüléséhez. A nyitó eseményen, a művelődési központ szabadidős terében a mezőtúri Galagonya citeraegyüttes műsora adta meg az est hangulatát, majd a résztvevők megtekintették a mezőtúri fazekasok — Busi Lajos, Gonda István, Kőműves Lajos, Tóth Géza — kiállítását, ahol a mezőtúri fazekas szövetkezet saját termékeiből vásárt is rendeztek. Fehér hímzések címmel a kunszentmártoni és öcsödi népművészeti stúdió alkotásai is helyet kaptak a bemutatón, melyen a szolnoki Weston fotóstúdió és a Szolnok Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gyermek vizuális szakkörének alkotásai is láthatók. Este 6 óra után került sor a művelődési központ nagytermében az Európa csaknem minden országában, sőt Japánban is vendégszerepeit szolnoki Tisza Táncegyüttes színvonalas műsorára. A továbbiakban október 26-án a Híd amatőr színház előadásában az Oz a nagy varázsló című zenés mesejáték kerül a nyíregyházi közönség elé, és több találkozón ismerkednek egymás szakmai tapasztalataival a két megye művelődési központjának népművelői. Páll Géza Nemes János (Következik: Értelmiség és a kulturális politika) A Jászjákóhalmi Béke Tsz-ben az őszi búza alá készítik elő a talajt. A szövetkezet 1230 hektáron termel kenyérgabonát. Képünkön a vetés előtti tárcsázás a templom-dűlői föl- dön (Fotó: Tárpái) Véget ért a Duna-börze Hagyományápoló vendégségben Nyíregyházán október végéig ismerkedhetnek Szolnok megye népművészetével
