Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-11 / 240. szám
Nemzetközi Körkép 1986. OKTOBER 11. Az október 11—12-i Reagan—Gorbacsov találkozó színhelye Reykjavikban a Saga Hotel lesz (a képen a magas epulet) zott. A sziget ugyanis, amelyet már a viking kalandozók is útba ejtettek, a XIII. században norvég ellenőrzés alá került, majd — mikor Norvégia maga is dán birtokká vált — a „Jégföld” (ezt jelenti szószerint Izland neve). szintén Dánia része lett. A nemzeti önállósodási törekvések csak századunk elején hocztak gyümölcsöt: Koppenhága 1918-ban ismerte el a sziget önrendelkezési jogát, az akkor létrehozott iperszonáluniónak pedig csak a köztársasági államrend mellett döntő 1944-es népszavazás vetett véget. Izland belpolitikai vitáit azóta is három fő téma uralja: az ország gazdasági helyzete, az ezzel szorosan ösz- szefüggő halászati jogok kérdése, valamint a második világháború óta az országban állomásozó amerikai katonák ügye. Nem kis vihart kavart, hogy a reykjavikd vezetés a halászati feltételek és a felségvizek határainak kiterjesztése miatt több ízben szinte háborús viszonyba keveredett Nagy-Britanniával. (A dolog politikai paradoxonét az adja, hogy mindkét saját hadserege. Még rendőr is csupán párszáz teljesít szolgálatot, a mostoha természeti körülmények miatt nincs vasúti 'közlekedés sem, a lakosság mintegy 90 százaléka pedig a déli partvidéken tömörül. Európa második legnagyobb szigetén a földterület alig egy százalékát!) művelik meg. így érthető, hogy a viszonylag fejlett állattenyésztés mellett a nemzeti jövedelem túlnyomó részét nem az ipar, hanem a halászat és a halfeldolgozás adja. A jégsziget ugyanakkor több szempontból szerencsés fekvésű. Egyrészt élvezheti a Golf-áramlat némi enyhet adó melegítő hatását, másrészt a gejzírek páratlan bősége a hazai energiaszükséglet tekintélyes részét (körülbelül harmadát) biztosítja. Üvegházak fűtése, ipari hőenergia nyerése, kiterjedt távfűtési hálózat — a természetes, környezetvédelmi szempontból is tökéletes hőforrások felhasználása napjainkban az élet minden területén terjedőben van a szigeten. Emlékeztetés és figyelmeztetés Szerelemotthonból szeretetotthon Keresztényi vállalkozásba fogott David Kirk atya egy nem éppen keresztényi helyen. Adományokból vásárolt Harlemben, New York néger városrészében egy bordélyházat (kizárólag az épületet, annak személyzete nélkül), és a hatvanezer New York-i hajléktalan közül pár száznak otthont teremtett benne. A katolikus lelkész 18 éve gyűnkőzik kitartóan egy olyan feladattal, mely pusztán felebaráti szeretettel nem oldható meg. A gazdagságáért irigyelt amerikai társadalom szegényein, közülük is a legelesettebbeken igyekszik segíteni tiszteletreméltó odaadással. Majdnem két évtizede arra áldozza minden energiáját és szervezői képességét, hogy — egy nemzetközi karitatív szervezet, a katolikus Bmmaus-mozgalom harlemi szervezetének vezetőjeként — minél több hajléktalant juttasson fedél alá, minél több éhező szájába adjon falatot; cselekszi. mit keresztényi lelki ismerete parancsol. Gazdagok asztaláról lehulló morzsáikkal táplálja a gondjaiba vett éhezőket. Az általa létesített szeretetotthon lakói egy szomszédos szupermarketből és egy környékbeli luxusszálló konyhájáról kapnak könyörületből maradék eleséget. Ezt is Kirk .tiszteletes járta ki számukra, csakúgy mint másoktól levetett öltözéküket. Kilátástalan harcát törékeny fegyverrel vívja a lelkipásztor, Martin Luther King polgárjogi mozgalmának egykori aktivistája. Fegyvere a szívhez ható kérő szó, vértje a keresztényi könyörület. A ikönyö- rületesség krisztusi parancsára apellál akkor is, amikor adományokat kér a vagyonosoktól. Sokféle embert terelt össze a sors Kirk atya szeretetotthonába, ebbe a kényszer és együttérzés szülte közösségbe, vannak köztük roncsolt egészségű és személyiségű narkósok, sőt szilaj jellemű, sehova se tartozó kemény fiúk isi, akik már egyszer vagy többször összeütközésbe kerültek a törvénnyel. Többnyire azonban olyanok indulnak itt el új életúton, botot vágva maguknak a reménység fájáról, kik vétlenek a maguk szegénységében; gyámolí- tatlan betegek, vagy egyszerűen csak beleszülettek a nyomorúságba, és nem tudtak kikecmeregni belőle. Kirk tiszteletes nem éri be azzal, hogy az oltalma alá kerültek elemi létszükségleteiről gondoskodik. Megpróbálja visszaadni e kitaszított emberéknek önbecsülésüket, felelősségérzetüket. Ennek fő eszközét a munkában látja. A szeretetotthon lakói nyűttes holmit és ócska bútorokat gyűjtenek be, ezeket megjavítják, majd eladják. Persze Kirk atya is tudja, hogy egyedül semmiképp se, de még a hozzá foghatóan elhivatott egyháziakkal együtt sem érbet el sokat a nyomorúság elleni küzdelmében, hiszen az amerikai lakosság 16,7 százaléka, 40 millió ember számít a szegények közé még a hivatalosan megállapított mérce szerint is. Megfogalmazása szerint a nélkülözők hada „láthatatlan harmadik világ”, „gyarmat az Egyesült Államokon belül”. „nemzet a nemzeten 'belül”. „Átfogó szociális programra lenne szükség. Állami támogatással olcsó lakásokat, tanulási és munkalehetőségekét kellene biztosítani a legszegényebbeknek is” — véli az atya — ám hozzáfűzi: nem bízik abban, hogy a szociális helyzet egyhamar igazságosabbra fordul az Egyesült Államokban, különösképpen nem a konzervatív kormányzás alatt. „A szociális igazságosság követelését hazafiadon tettként bélyegzi meg a gazdagok Amerikája” — állapítja meg keserűen. a bíróságnak, nyomon követve a náciknak a hatalomhoz vezető útját. A fasiszták módszere a provokáció program, hazug propaganda, zsarolás és gyilkosság volt. Ideológiájukat a sovinizmus, antikammunizmus, fajelmélet, antiszemitizmus, a valamennyi „nem árja” néppel szemben tanúsított megvetés és gyűlölet, stratégiai feladatukat pedig az „élettér” megszerzése, az egész világ meghódítása jellemezte. Negyven évvel ezelőtt a náci háborús főbűnösöket szigorúan megbüntették: tizenkettőt közülük halálbüntetéssel sújtottak. A történelem nürnbergi oldala véget ért. Akkor, a háború utáni években az emberek nagyon bíztak abban, hogy a bíróság ítélete pontot tesz a fasizmusra. A legutóbbi évtizedekben, a fásizmus ugyan nem vált ismét kifejezetten történelmi fogalommá, azonban mérgező hajtásai sajnos újra kisarjadtak. Az újfasiszták hol egyik, hol másik országból hallatják hangúkat, bejelentik, hogy hajlandók harcolni a demokrácia ellen, a fajelméletet hirdetik, re- vansista követeléseket támasztanak. A náci farkasok tovább csatangolnak a világban. A Washington Post a közelmúltban megírta, hogy összesen körülbelül 50 ezer szökött náci van e világon, Néhányra a bűnösök közül ezek közül 10 ezer az Egyesül t Államokban él. a nácizmusra, ideológiájára és gyakorlatára jellemző sók fogalom sem merült feledésbe. A fajüldözés, a népirtás, az an- tikommunizmus nem kivételes jelenség a mai világban. Az agresszív háború kirobbantása nem egyszerűen nemzetközi jellegű bűncselekmény — a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekmény — mondta ki a nürnbergi törvényszék ítélete, amely mindmáig nem veszítette el érvényességét a* A többi között ez a téma is szerepel azon a novemberi moszkvai nemzetközi konferencián, amelyet „Nürnberg tanulságai” címmel, a per befejezésének 40. évfordulója alkalmából szerveznek. S ha már a tanulságokat említettük, akkor mindenképpen érdemes idézni Hartley Shaw cross angol vádló 40 évvel ezelőtti szavait: a nürnbergi per — „elfogulatlan krónika, amelyhez a jövő nemzedékek többször is visszatérnek majd, amikor az igazságot keresik, a jövő politikusok pedig — amikor figyelmeztetést keresnek". Ezen kívül azt sem feledhetjük: a Szovjetuniónak és koalíciós szövetségeseinek győzelme, a háborús bűnösök elítélése nemcsak a német fasizmus megsemmisítését jelentette, hanem a békés egymás mellett élés minőségileg új, magasabb elveinek megszilárdulását is. Sok tényező miatt példátlan volt a történelemiben a nürnbergi per, hiszen a Nemzetközi Katonai Törvényszék maratoni tárgyalásán nem mindennapos bűntettek felett kellett ítélkezni. Ezek a bűncselekmények 12 éven át folytaik, majdnem húsz országot érintettek, a fasizmus áldozatainak száma több tízmillió volt, az általuk okozott kárt ki sem lehetett számítani. S a módszerek ily széles körű és kegyetlen változatai sem fordultak még elő a kriminalisztika történetében. Végrehajtóik száma is óriási volt Az emberek kiirtása, kínzása hétköznapi ismeret és igazságosság nyelvét. „Bizonyítékaink szörnyűek lesznek, és önök azt mondják majd, hogy álmatlan éjszakákat okoztam önöknek — mondta bevezetőjében Robert Jackson, az Egyesült Államok fővádlója. — De éppen ezek a cselekedetek töltötték el borzadállyal az egész világot, és vezettek arra, hogy minden civilizált ember síkx asz állt a náci Németország ellen”. A vádlók számos okmányt s megdöbbentő tárgyi bizonyítékot (emberi zsírból készült szappant, szárított emberi koponyát) mutattak be A 40 évvel ezelőtti tárgyalóterem eseménnyé vált a Német Birodalom vezetői, valamennyi nagy és kis führer, hivatalnok, a Wehrmacht katonái tisztjei és tábornokai számára. A bíróság asztalánál, amely fölött négy állami zászló függött, nyolcán foglaltak helyet: a győztes hatalmak — a Szovjetunió az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — két-két bírája. Lev Sejnyin, az ismert szovjet jogász és író ezt írta azokban a napokban a perről: „Ügyrendje három nyelvet ismer, bírálnak azonban közös nyelvet kell találniuk. Ez az emberi lelkiismeretnek, a gyilkosok igazságos megbüntetésének nyelve. Ez a nyelv oroszul, angolul és franciául egyformán hangzik.” Nos, a bírák megtalálták ezt a nyelvet — a lelkiNogyvon éve történt Niirnbergbon IZLAND Találkozé a jégföldön Gorbacsov és Reagan a tavaly novemberi, genfi találkozójukon Ez egy olyan ország, „ahol az alvilág tüze küzd a sarki jéggel és gőzölgő források törnek elő a hó alól” — így jellemezte a költő a sarkkör közelében fekvő, hazánknál alig nagyobb Izlandot. „Lök- hajtásos géppel robbantunk be a régmúltból a XX. századiba” — vélekedett hazájáról egy reykjaviki politikus*, fíem ártanak az ilyen tömör jellemzések, hiszen az Atlanti-óceán északi részén lé- ,vő szigetország meglehetősen ritkán szerepel a diplomáciai események forgatagában, jobbára csak a menetrendszerű kormányválságok idején került a nagy hír- ügynökségek jelentései közé. Az elmúlt napokban azonban gyökeresen megváltozott a helyzet Amióta Washingtonban és Moszkvában egyidejűleg nyilvánosságra hozták, hogy az izlandi főváros fog otthont adni Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár október 11—12-i találkozójának, azóta a világ minden sajtóorgánuma megkülönböztetett figyelmet szentel a kis, mintegy negyed milliós lakosú államnak. Viking kalandozók Pedig Izland számos érdekességgel dicsekedhet, s nem csupán politikai értelemben. Sajátos már fekvése és történelme is, hiszen annak ellenére^ hogy itt jött létre 930-ban az Althing, a világ első népi törvényhozása, hosszú évszázadokon át idegen fennhatóság alá tartóország tagja a NATO-nak...) Visszatérő probléma az amerikai katonai jelenlét. Izlandi mindenekelőtt a kef- laviki szuper-támaszpont kétségkívül olyan jelentős láncszeme az Egyesült Államok felderítő, előrejelző hálózatában, amelyről a sziget stratégiai előnyeit világosan felismerő washingtoni adminisztráció aligha mondanale szívesen. A sorozatos kormányválságok, a különböző bal- és jobbközép koalíciók ugyan nemegyszer megvitatták a szerződés felmondását, ám politikai és kereskedelmi megfontolások nyomán soha nem jutottak még el a szakításig. Hadsereg nélkül Ha már a fegyveres erőkről esett szó, érdekes tény, hogy Izland az egyetlen NATO-tag, amelynek nincs JU. . Igaz; jelenthet gondot is a Föld mélye: Izlandon sok aktív tűzhányó nyugtalanítja időnként kitöréseivel, lávafolyamataival a kedélyeket, s változtatja néha szinte hihetetlenül kietlenné a vidéket. Nem véletlen, hogy a Holdutazásokra készülő amerikai űrhajósok annak idején éppen Izlandon gyakoroltak, szoktatták magukat az égi kísérőnk fagyos fcősivatagja- in teendő sétákhoz. Magas életkor Amivel egyértelműen dicsekedhet a szigetország, az a hagyományosan magas életszínvonal, az átfogó szociálpolitikai rendszer, a nívós, általánosan kötelező közoktatás, s az irigylésre méltó életkor. Az átlagos élettartam ugyanis talán Izlandon a legmagasabb, 75 esztendő körül jár. Sajátos, nemegyszer ellentmondásos tehát az a környezet, amelyet most a két nagyhatalom vezetője csúcsértekezlete helyszínéi! kiválasztott. Reykjavik, a „Füstölgő öböl” mindenesetre méltán remélheti, hogy a Reagan—Gorbacsov találkozó —, amely elsődlegesen természetesen világpolitikai vetületei miatt ikerült az érdeklődés középpontjába — ablakot nyit kissé a szigetország életére, mindennapjaira is. .........r-ra—HÉMÉ—— " NÉIÜMSHPfüfflWf 11 i ín ■> ’ 8iecő Gábor Ouzeállltóttá: Majnár Jtaaef
