Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-10 / 239. szám

1986. OKTÓBER 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 4 szocializmus megújulásának útja W. fi júniusi országos pártértekezlet Az Országgyűlésnek az el­lenforradalmat követő első, 1957. május 9-én kezdődő ülésszakán, a Kádár János vezetése alatt álló, új tagok­kal kibővített kormány meg­választásával véget ért az állami ^ideiglenesség’-. A Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány féléves tevé­kenységéről Kádár János számolt be. A jövő felada­tairól szólva erőteljesen hangsúlyozta a közélet de­mokratizálásának szüksé­gességét. Szóba került egy el­vi kérdés is: a többpárt­rendszer ügye. Kétségtelen, hogy 1948 után a koalíciós pártok hasznosan tevékeny­kedhettek volna tovább, de a régi pártvezetőség ezt a lehetőséget megakadályoz­ta. Egy évtized után „a tör­ténelmet nem lehet vissza­forgatni”, különösen mert az ellenforradalom napjai­ban a pártok újjáalakulása a polgári restaurációs törek­vések jegyében ment végbe, és az esetleges pártviszályok az olyan nagyon szükséges nemzeti egységet szétszag­gatták volna. „Magától értetődően az alapvető elvi állásfoglalás, amely a koalícióra vonatko­zik, nem zárja ki, ellenkező­leg, feltételezi és megkíván­ja, hogy a közügyek intézé­sében ne csak kommunis­ták vegyenek részt.” — E ki­jelentésnek hat héttel ké­sőbb, az MSZMP Országos Értekezlete mintegy intéz­ményesített biztosítékot adott, amikor határozatban szögezte le: „A párt építésé­vel szorosan összefüggő kér­dés annak az elvnek gya­korlati érvényesítése, hogy hazánkban a párttisztség ki­vételével minden közfunk­ciót pártonkívüli is betölt- het. „Ennek az elvnek érvé­nyesítése — három évtized tapasztalata mutatja — a magyar társadalmi életnek olyan alapfeltétele lett, amely nemcsak a közélet de­mokratizmusát határozta meg, hanem a párt és a tö­megek, a vezetés és a töme­gek kapcsolatának, a köl­csönös bizalomnak erős pil­lére is. A június 27—29-i orszá­gos pártértekezlet feladata az volt, hogy áttekintve a november 4-e óta megtett utat, különösen a párt újjá­szervezésének folyamatát, megszüntesse az ideiglenes­séget, megvizsgálja, bevált-e az új politikai irányvonal, és összegezze ennek a politi­kának végrehajtásában szer­zett tapasztalatokat. A kétfrontos harc elvének elfogadása, és még inkább alkalmazása kérdésében — az „általában egyetértünk” hangoztatása mellett — tu­lajdonképpen november 4- től kezdve folyt a kimondott vagy kimondatlan vita a pártaktíva, a párttagság kö­rében. Voltak, akik csak részben ismerték fel és el a szektás, dogmatikus hibák szerepét az ellenforradalmi lázadás kirobbanásában és túlnyomóan a revizionista csoport ténykedését, felelős­ségét jelölték meg, mint okot. Ennek megfelelően „keményebb” politikát köve­teltek az MSZMP-fől, és a vezetésnek szemére hányták engedékenységét. Mások, másik egyoldalúsággal, a revizionista hibákat lebe­csülve, csak a szektariandz- must okolták, sőt, gyakran az egész felszabadulás utáni év­tizedben a tévedéseket látták túlsúlyban. Ezek „engedmé­nyekkel” gondolták az új vezetés tömegbefolyását nö­velni, és még a Nagy Imre- csoporttal való „kiegyezést” is szorgalmazták volna. E vitának új lendületet adott Révai József, a régi pártvezetés egykori tagjának — egyébként a magyar és a nemzetközi mozgalom kitű­nő ideológusának és jótollú publicisztájának — fellépése. A Népszabadság 1957. már­cius 7-i számában Eszmei tisztaságot! címmel cikket írt, amelyben sok helyes részletmegállapítás mellett hamis és igen veszélyes alaptételből indult ki. Révai József nézetei, ame­lyeket a pártértekezlet visz- szautasított, valójában segí­tették azt, hogy a kétfrontos harc fontosságát még in­kább megértse a párt közvé­leménye. Kádár János vá­laszbeszédében nyíltan sze­mébe vágta Révainak, hogy a „bukott vezetőség zászla­ját lobogtatta meg”. A párt­egységet a decemberi határo­zat alapján és szellemében kell felfogni és védeni, vagyis a régi vezetésnek nincs helye ebben, annak hibái nem menthetők. Ennek megfelelően fogalmazódott meg az országos értekezlet határozata is hangsúlyozva: „rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne engedjük eltéríteni a pártot a helyes útról”. Az országos értekezlet a revizio- nizmus és dogmatizmus esz­mei alapjait vizsgálva ki­mutatta, hogy bár látszatra szöges ellentétben állnak egymással, de van nagyonis közös vonásuk. Mindkettő­nek a kispolgári eszmevilág a gyökeres, és ha érvénye­sül befolyásuk, amint a ma­gyar tapasztalatok különösen 1953-tól kezdve bizonyítot­ták, kölcsönösen táplálva egymást, egyaránt a szocia­lizmust ássák alá. Megint csak az MSZMP vezetésének új szellemét és stílusát mutatta, hogy az előadói beszéd, majd a fel­szólalások és a zárszó is na­gyon sokat foglalkozott, mint az előrehaladás nagy veszé­lyével, a vezetőik körében újra lábrakapó elbizakodott­sággal. Kádár János emlé­kezteit arra, hogy a hata­lom meghódítása után a hi­bák gyökere az az illúzió volt, hogy az ellenséggel könnyűszerrel el lehet bán­ni, és a tömegek mindennapi megnyerése ügyünk számára nem fontos dolog. Pedig ál­landóan figyelemmel kell kísérni a lakosság hangula­tát, véleményét, értékelését a pártról, nehogy hibáiba es­sünk. „Tessék most kimenni a városban az utcára, vagy falun a főtérre akár ünnep-, akár hétköznapokon, vagy vegyenek részt pártrendezvé­nyen, ezrek és ezrek mond­ják, hogy éljen a párt, éljen a népköztársaság, éljen a szovjet—magyar barátság. De ha annak idején az el­lenség elfelejtette,, hogy Magyarországon százezrek vannak a szocialista forrada­lom mellett — ha nem is láthatók —, mi ne kövessük el ugyanazt a hibát. Tudnunk kell, hogy ha április 4-én vagy május elsején 700 ezer, 800 ezer, 900 ezer ember tün­tet céljaink és elveink mel­lett, ez nem azt jelenti, hogy nincsenek olyan tömegek az országban, amelyek még az ellenség ideológiai, politikai befolyása alatt vannak. Csak ma nem annyira aktívak és nem annyira láthatók. Ez is arra figyelmeztet, hogy ne bízzuk el magunkat.” E józan szemlélet, amely párosult a tömegek megnye­réséért folytatott harc elvi és gyakorlati kérdéseinek részletes taglalásával, a leg­értékesebb jellemzője volt az országos pártértekezlet­nek, és mindinkább úrrá vá­ló sajátossága az MSZMP egész tevékenységének. Nemes János (Következik: A munkás- osztály és szövetségesei) Észt barátaink a megye településeivel ismerkedtek (Folytatás az 1. oldalról) több mint hatszáz éves város életéről. Beszélt a település múltjáról, jelenéről, mező- gazdaságáról, iparáról, rész­letesen beszámolt — a cso­port összetételére tekintettel — a közoktatás, a közműve­lődés és az egészségügy hely­zetéről. Ezután a város életében fontos szerepet játszó intéz­mények közül néhányat meg­látogattak észt barátaink. A Túri Fazekas Múzeumban a helyi fazekasművészet alko­tásaival ismerkedtek. Az Al­földi Téglaipari Vállalatnál — hazánk egyik legmoder­nebb téglagyárában — tanul­mányozták, hogyan készül emberi kéz érintése nélkül a tégla. Kedves színfoltja volt a látogatásnak, amikor a vendégek apró tégla minta­darabokat kaptak. Autóbu­szos sétán nézték meg a vá­ros nevezetességeit, végül fölkeresték a szociális ott­hont. Délután Túrkevén folyta­tódott a program. A Ványai Ambrus Gimnázium és Szak- középiskolában fogadták a vendégeket, ahol a város és az intézmény életével ismer­kedtek. Ezután a Tiszántúli Autójavító Vállalathoz láto­gattak, megnézték a tan- szerviz műhelyeit, baráti be­szélgetésen vettek részt. A nap e csoportnak kulturális programokkal zárult; a Finta Múzeumban jártak, és a Ke- vi kör alkotóházában amatőr képzőművészekkel találkoz­tak. Az észt vendégek két cso­portja tegnap Jászberénybe látogatott. A Hűtőgépgyár munkás és ifjúsági házában Major Tibor, a városi párt- bizottság titkára köszöntötte a népes delegációt, majd a Jászság jelenéről tájékoztat­ta őket. Ezután a vendégek két csoportra válva ismer­kedtek az érdeklődési körük­nek megfelelő területekkel. A 35 tagú művészeti cso­port T. Rivisz, az Észt KP Központi Bizottsága munka­társának vezetésével a Taní­tóképző Főiskolára látoga­tott, ahol az intézmény mű­vészeti fakultációs oktatásá­val, a népművelés képzésé­vel, valamint az ének-zene és rajz szakkollégiumok mun­kájával ismerkedett. Megte­kintették az új kollégiumot, valamint a volt és jelenlegi hallgatók munkáiból ott be­rendezett kiállítást. Ebéd után a Jász Múzeumba láto­gattak, majd a Déryné Mű­velődési Központ és a Jász­sági Népi Együttes műhely­munkájával ismerkedtek. Ebből az alkalomból az észt és a jászsági táncosok népe­ik táncaiból rendezett rövid bemutatóval lepték meg egy­mást. A 40 tagú mezőgazdasági érdeklődésű csoport Jászjá- kóhalmára látogatott, ahol egy mai magyar falu életé­ről kaptak képet. A vendége­ket Tiborcz Zoltánná községi párttitkár és Sziráki Benedek tanácselnök tájékoztatta a község életéről, múltjáról. A helyi Béke Tsz-ben a vendé­gek különösen a legújabb módszerekkel történő (kötet­len) szarvasmarhatartás iránt érdeklődtek. Ellátogattak a sertéstelepre és tájékoztatást kaptak az őszi talajmunkák­ról, a cukorrépa betakarítás­ról. A két csoport a Jászsági Állami Gazdaságban fejezte be a napi programját. I kormány szóvivőjének saltútájékoztatála Egészségünk védelme közös ügy Bányász Rezső az egészség- megőrzés társadalmi prog­ramjának kidolgozásáról ér­deklődő kérdésekre válaszol­va kiemelte: a lakosság egészségének megőrzése és javítása állandó kormányza­ti figyelmet követel. Így pél­dául a kormány gondoskodik arról, hogy folyamatosan rendelkezésre álljanak e program alapvető anyagi feltételei. Ezúttal azt vizs­gálta a Minisztertanács, hogy mit kell tennie az egész tár­sadalomnak a mainál egész­ségesebb életmód kialakítá­sáért. A szóvivő utalt arra, hogy az egészségkárosító szokások leküzdése, az életmód meg­változtatása nagy mérték­ben szemléleti kérdés. Min­denekelőtt azt kell megértet­ni, hogy alapvetően ki-ki ma­ga felelős egészségéért. Kí­vánatos, hogy .gyerekek már az óvodákban ismerjék és sze­ressék meg a rendszeres testmozgást, s a testkultúra kialakításának tennivalói nem szorulhatnak háttérbe az általános és középiskolákban, a felsőoktatásban sem. Mindent el kell követni — hangoztatta — hogy az em­berek belássák; egészségük nagyobbrészt mindennapi szokásaikon, életrendjükön múlik. A szülőknek, nevelők­nek személyes példamutatás­sal is segíteniök kell, hogy olyan generáció nevelkedjen fel, amelyben általános az ép fogazató, normális testsú­lyú, edzett,, kiegyensúlyozott idegrendszert! gyerek és fel­nőtt. Mindenekelőtt a tömeg­sportnak kell végre elfoglal­nia a méltó helyét, a többi között azzal, hogy a sport­pályák. uszodák, tornacsar­nokok szélesebbre tárják ka­puikat a lakosság előtt, s a falvakban, vagy a lakótele­peken is mindenütt létrejön­nek a testi felüdülés vonzó lehetőségei. A szóvivő idézte a vitá­ban az egészségügyi minisz­ter által elmondottakat, amely szerint 1985 után vár­hatóan idén sem nő a halá­lozási arányszám, hanem — bár magas szinten, de — sta­bilizálódik. Jó hír az is, hogy valamivel több gyerek szü­letett, illetve születik e két évben, mint a megelőző esz­tendőkben. E tendenciát jó lenne megőrizni. Bányász Rezső bejelentette, hogy a Minisztertanács szé­lié» körű vita után tudomá­sul vette az egészségügyi miniszter jelentését a lakos­ság egészségi állapotáról és úgy határozott, hogy ki kell dolgozni az egészségmegőr­zés átfogó társadalmi prog­ramját. A kormány illetékes elnökhelyettese vezetésével állami szervek, tudományos intézmények és az egészség­ügy képviselői kaptak meg­bízást e program előkészíté­sére. A tervezetet a jövő év első negyedének végéig újra a kormány elé terjesztik. A testület úgy foglalt állást, hogy átfogó társadalmi vita is szükséges e kérdésben. Számos kérdés hangzott el az alkoholizmus elleni küz­delem időszerű tennivalói­ról. A kormány szóvivője felhívta a figyelmet arra, hogy a testület a mértéktelen alkoholfogyasztás visszaszo­rítását szolgáló program vég­rehajtásának további felada­tairól tárgyalt. Mindenekelőtt meg kell akadályozni a munkahelyi italfogyasztást. Különösen határozott harcot kell foly­tatni a legkárosabb alkohol- féleségek, így a töményszesz, a pálinka fogyasztása ellen, és rendkívül fontos az ifjú­ság alkoholfogyasztásának csökkentése. A szóvivő kijelentette, hogy nem volt szó a kor­mány mostani ülésén az al­koholos italok árának eme­léséről. Utalt azonban arra, hogy bizonyos adminisztratív intézkedésekre szükség van, elsősorban a zugfőzdék. az úgynevezett bögrecsárdák tulajdonosai ellen, akik má­sak kárára jutnak igen ma­gas jövedelemhez, s nem kis részben tőlük származik a munkaidő előtt, vagy alatt fogyasztott pálinka. A tiltott szeszmérést eddig adóügyi szabálysértésként, illetve bűncselekményként bírálták el, s az ítélet pénzbírság, sú­lyosabb esetekben elzárás volt. A mostani kormányülés a további szigorítás mellett foglalt állást; lényege az, hogy kirívó esetekben a va­gyonelkobzás is lehetővé vá­lik. Az MTI minisztertanácsi tudósítójának kérdésére vá­laszolva Bányász Rezső ösz- szegezte a hazánk környezeti állapotáról a kormány ülésén elhangzottakat. 4 700 óvos Kunhegyesen Szobor- és tájházavatás llosvai Varga István emlékkiállítása Tudományos ülés Kunhegyesen, a település fennállásának 700. évforduló­ján rendezett ünnepségsoro­zat keretében tegnap az „el­származottak” találkozójára került sor. Rácz Ferenc ta­nácselnök köszöntötte a meg­hívottakat, az ország külön­böző városaiban, falvaiban dolgozó — önmagukat ma la kunhegyesinek valló — szak­embereket, mérnököket, ta­nárokat, orvosokat, közéleti személyiségeket, egykori he- gyesi kisdiákokat. A jó hangulatú baráti ta­lálkozót követően nyitották meg a nagyközség művész­szülötte, llosvai Varga Ist­ván a Magyar Népköztársa­ság Érdemes és Kiváló Mű­vésze emlékkiállítását. A nagyközség lakossága nevében megkoszorúzzák llosvai Varga István tegnap leleplezett emléktábláját A tárlaton — amelyen ott volt a művész özvegye is — a mai kor embere, — sőt a művészettörténet számára is, — eddig ismeretlen, illetve lappangó képeket láthat az érdeklődő közönség. A Ka­posvári Gyula rendezésében megnyílt kiállítás ugyanis a művész ifjúkori, „kunsági korszakának” festményeit mutatja be. A képek javaré­sze kunhegyesi és szolnoki magángyűjtők birtokában van, többségük az llosvai bibliográfiákban nem is sze­repel. (A tárlat ismertetésé­re későbbi lapszámunkban visszatérünk). A kiállítás megnyitása után emléktáblát avattak a mű­vész egykori szülőházán. A szépszámú közönség ke­gyeletteljes megemlékezésé­ből bőven jutott a község tu­dós-fiának, dr. Zsigmond Fe­renc professzornak is, aki­nek mellszobrát — Papi La­jos ihletett alkotása — a na­pokban avatták fel a műem­lék könyvtár előtt. Már is sokan keresik fel — az ugyancsak néhány napja megnyitott — tájházat, a Gyepszél 54 szám alatt, ahol, a helyi népélet adott keresizt­A község tudós fiának dr. Zsigmond Ferenc profesz- szornak mellszobra metszetét láthatják az ér­deklődők. Az ünnepségsorozat ki­emelkedő eseménye volt a tegnap délután megtartott tudományos ülés. A rendez­vényen amelyen ott volt Mo­hácsi Ottó, a megyei tanács elnöke isi, Nagy Lajosaié, a községi pártbizottság titkára mondott bevezetőt, nrajd meghívott előadók; dr. Ben­da Kálmán, a Ráday Gyűjte­mény igazgatója, dr. Páló- czi Horváth Andrási, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum fő­munkatársa, dr. Selmeczi László, a Művelődési Mi­nisztérium Múzeumi Főosztá­lyának vezetője, dr. Szabó Lajos történész, dr. Kormos László levél tári g azgató, dr. Gulyás Éva muzeológus; dr. Beluszky Pál a MTA Regio­nális Kutató Központ osz­tályvezetője tartottak kü­lönböző, a településhez kap­csolódó előadást. Este fáklyatűz lobogott a nagyközség főterén, majd ünnepi hangversenyre ke­rült sor, amelyen szolnoki, karcagi és kisújszállási ének­és zenekarok léptek feL- ti -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents