Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-09 / 238. szám
1986. OKTÓBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Színház — magas színvonalon Két este a prágaiakkal Hosszú, forró nyár után Tiszaburán 1. Ki mint (mit és mikor) vet, úgy arat Két estén volt vendég a Szigligetiben a prágai Színház a korláton; két előadásukat hozták el Szolnokra is, két jellegzetes produkciójukat, amellyel nemcsak megmutatták művészi törekvéseik irányait — izgalmasan mai problematikájú színházat játszanak — de egyben művészi erejüket is. A modern hangvételű, Becket világát is idéző, filozofikus, az élet értelmét feszegető Albee- darab előadásában lenyűgözött a kidolgozottság pontossága, a párbeszédek tisztasága, az értelmezés nagyvonalúsága, míg a Hrabal nevével fémjelzett Zajos magány abból a sajátos világlátásból, abból a jellegzetes humorból adott gazdag ízelítőt, ami a XX. századi cseh művészet jellemző vonása. Ezt a nyelvet, a lírai groteszk nyelvét tökéletesen beszéli a neves társulat. Evald Scharm rendezése részletekbe menően aprólékos de egészében ihle- tetten emelkedett. S a színészek közül is megjegyezhettük a markáns Jan Preucil, a színes és mozgékony Hana Smrckova, az eredetien hajlékony és sokoldalú, rendkívüli játékkultúrájú Pavel Zednicek nevét, továbbá a Zajos magány főszerepét megragadóan játszó, filozófiai mélységeket is játékosan feltáró, végtelenül emberi Ladislav Mrkvickaet. Mindkét előadás az emberi felelősség, az emberi bölcsesség szépségéről és nehézségeiről beszélt — nyugtalanító korunkban az életigenlés kérdőjeleivel. V. M, Jelenet a Zajos magányból Középkori ritkaság Polgárházon zárt erkély Természetvédelem, néprajz, szociográfia A Jászkunság legújabb száma Idei harmadik száma jelent meg a napokban a Jászkunság című folyóiratnak. A lapszámban a szokásos szép- irodalmi anyag (ezúttal Besze Imre, Donkó László, Bodorik Sándor és Szenti Ernő versek, Tóth István, Vallató Géza, Török Miklós próza) mellett igen érdekes történelmi, néprajzi, szociológiai, régészeti tárgyú írások is helyet kaptak. Utóbbiak szinte mindegyike kiemelésre méltó. Szabó László A parasztság mai jellemvonásai című tanulmányában alapos érveléssel — s további vitára késztető módon — bizonyítja azt, hogy „a magyar társadalom elparasztosodásának időszakát éljük”. Oroszt Sándor a Nagykunság természet- védelmi történetének egy fejezetét vázolja fel, Madaras László régész pedig a nyár elején Öcsöd határában végzett leletmentésről számol be, közzétéve a feltárt avar temetők leleteiből levont következtetéseit. Rékasy Ildikó bibliográfusi felfedezésének jóvoltából egy elfelejtett Györffy István írás látott napvilágot a Jászkunság lapjain, a Karcagi Napló 1922-es évfolyamában megjelent Györffy írás tiszta magyarsága miatt külön figyelmet is érdemel. Középkori zárt erkély rekonstrukcióját végezték el Székesfehérvárott, a régi megyeháza helyreállításakor az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei. A zárt erkély középkori, feltehetően a XIV. vagy XV. századi eredetére utaló nyomok az épület felújítása során bukkantak elő, s nagy meglepetést okoztak, mert az eddigi ismeretek szerint a középkori Magyarországon csak a palotákat ékesítették zárt erkéllyel, a polgárházaknál nem volt rá példa. Küldött az OKISZ kongresszusán Az elnökasszony divatos napjai Mostanában igencsak eseményekkel teli minden napja. Nem panaszként mondja, de kevesebbet utazik, a szövetkezet bedolgozóival ritkán válthat szót. Igaz, a Kunszöv szinte az egyetlen a megye ipari szövetkezetei között, amely elmondhatja magáról, hogy hat megye 64 településén érdekelt. Bedolgozókat foglalkoztat Szolnok megyén kívül Hajdú-Bihar- ban, Békésben, Hevesben, Bács-Kiskunban, és legújabban Pest megyében is. Nem, nem, szabadkozik, nem kell nagy munkástömegekre gondolni, hiszen a szövetkezeti létszám összesen hétszázötven. A bedolgozók négyszázötvenen vannak. — S ráadásul egyáltalán nem az enyém az érdem, hiszen az elődeim, de különösen az előttem nyugdíjba vonult D. Szabó Lajos elnök érdeme, hogy munkát adtak az alföldi települések ügyeskezű, varráshoz értő asszonyainak. Tulajdonképpen én a folytató vagyok, hiszen két éve választott elnökének a tagság, előtte hat éven át elnökhelyettesként dolgoztam a szövetkezetben. Dolgozott és tanult, mint minden fiatal, aki értelmes munkát, s lehetőséget kap, hogy boldoguljon, s felelősséget érez mások boldogulásáért is. — Egyfolytában legutóbb 1970—84 volt a munka melletti tanulás ideje. Először különböző pénzügyi tanfolyamokkal kezdődött, könyveléssel, ami jól jött a köz- gazdasági technikumi érettségihez, aztán befejeződött az esti egyetemi szakosítókkal. Tagja vagyok a városi pártbizottságnak, a gazdaság- és szövetkezetpolitikai munkabizottságban is számítanak rám. A bizalomnak pedig meg kell felelni. A tősgyökeres kisújszállási lány szívós, sokat bíró ember lett élete delére. Nem mondja, de a kitartást, a szorgalmat bizonyosan a Nagyrétről hozta. A kisgazdaságból, apjától örökölte, aki alapító tagja volt 1949- ben az Ady Tsz-nek. És bár szerető családban élte gyermekkorát, mire felnőtt egyedül kellett vállalnia mindent. Az új élet okozta változásokat, a küszködést az életért, a gyermekéért, s most, amikor hétszázötven ember biztos megélhetéséért, a szövetkezet boldogulásáért felel, egy panaszszava sincs. Fegyelmezett és egészen biztos, hogy a fegyelmet is megköveteli környezetétől. De erről nem szól. — Most, alighogy befejeztük a szereplést, a bemutatót a Budapesti Nemzetközi Vásáron, máris 240 modellel — textil és bőrdíszmű termékkel, megtartottuk az 1987 első félévi termékbemutatót. Jövőre, az első félévre van munkánk, lekötötték a kapacitást. A termelőnek egyre inkább kereskednie kell — előnye is van a nehéz, új feladatnak, de sok a nehézsége is. Megint készülődik. A hét végén hatszázötven társával ctt lesz az OKISZ kongresz- szusán. Küldöttnek választották. — Már 1981-ben is megtiszteltek a bizalommal, s az az igazság, akkor nagyon izgultam, mert egy voltam a Szolnok megyei felszólalók közül. Ha most beszélnék — bár nem tervezem —, lenne kis örömhírem a megye szövetkezeti nőbizottságának munkájáról is. A második ciklusban vagyok elnöke ennek a bizottságnak, s nyolcezer ipari szövetkezeti dolgozónő egészségvédelme érdekében megszerveztük a nő- gyógyászati szűrővizsgálatot. Persze, beszélhetnék a saját szövetkezetünkről is, ahol pár éve már kitűnő körülmények között, új tanműhelyben nevelhetjük az utánEmeletnyi porfelhő az iránytűnk, a dűlőúti akácok takarásában sem téveszthetjük el, hol puhítják a puszta- taskonyi határban, a helybeliek által csak bakasori földeknek ismert táblákban a talajt a tiszaburai Lenin Tsz gépei. Szélárnyékban várjuk, hogy közelebb érjen a nehéztárcsát és a gyűrűshengert vontató Rába Steiger. Vezetője, biztos ami biztos, jóné- hány méterrel odébb állítja meg, hogy minél kevesebb port nyeljünk mi is, ott álltunkban, meg ő is, a traktor nyergéből leszállva. Először csak agyonistenre, kézszorításra és bemutatkozásra — Gál László erőgépvezető vagyok — futja a számomra. A fiatalember kísérőmnek, Vi- táris András növénytermesztési főágazatvezetőnek panaszkodik: kutya száraz a föld, főnök! Mire viszi ebben a porban a vetőmag? Traktorosok nonstop műszakban Azt már útközben megtudtam a főágazatvezetőtől, aki a 3800 hektáros közös gazdaság 2620 hektárnyi szántójának ,,gazdája”, hogy valamikor július első hetében áztatta utoljára eső a földjeiket. Áztatta?! Akkor kaptak utoljára annyi csapadékot, amiből talán jutott a napraforgó, a kukorica gyökeréhez is. Az embereket, a gépeket egyaránt próbára teszi az igyekezet: szárazság ide, szárazság oda, jó magágyat készíteni az ősziek alá. — Meg kell adni a módját, — szögezi le Gál László — hiszen annak, hogy menynyi és milyen gabonánk terem jövőre, alapföltétele a talajmunka jó minősége. Ezen a 94 hektáros táblán tegnapelőtt még lábon állta kukorica, holnaputánra meg át kell adnunk a terepet a vetőgépeknek. Búza került itt a földbe, amit most munkáltunk el harmadszor. Ahogy elnézem a talaj porhanyósságát, legalább két sorral meg kell még művelnünk. — Nyomukban tehát a szántóknak a vetők. A rendkívüli talajállapotok ellenére győzik a vetőágykészítést az őszi betakarítású növények, a napraforgó és a kukorica után is? — Éjjel-nappal dolgozunk a két Rábával — világosít föl Gál László. Miattunk biztosan nem kell kényszerpihenőt tartani a vetőgépekkel. Ezerszáz hektáron terveztünk őszi búzát, 800 hektáron már készen várja a talaj a magot. Hárman dolgozunk, tizenkétórázunk egy-egy géppel. Én most este hatig tárcsázok, holnap pedig este hatra jövök. — Legalább kipheni magát az egész éjszakai traktorozás előtt... — Ilyen műszakbeosztásban a pihenést illetően nem lehet okunk a panaszra. Odahaza is tehet-vehet az ember, amikor reggeltől szabad. Ami emberen és gépen múlik Vitáris András, miközben a szövetkezet központjába igyekszünk, elmondja, hogy miért is sajátja a tiszaburai téeszben az első számú vezetőtől a traktorosig mindenkinek a szemlélet: ki mint vet, úgy arat. — Megtoldottuk ezt az alapigazságot két szóval: az sem mindegy hogy mit, és hogy mikor vetünk. Az 1100 hektár őszi búza és a 100 hektár őszi árpa a szántóterületünknek csaknem a felét teszi ki. A kalászosgabonák hozzák az esztendő első jelentősebb pénzforrásaként a gazdaság összes árbevételének csaknem egynegyedét. Az ágazat jelentősége késztetett bennünket arra, hogy hat olyan gabona és ipari növényre szakosítsuk a főágazatot, amelyek lehetővé pótlást. Száz ipari tanulónk van, szívesen jönnek hozzánk tanulni, mert híre van: hatvanezer forint nálunk az idén a keresetszint. Somlyai Árpádné, született Kiss Erzsébet, a kisújszállási Kunszöv elnöke „csendes” hétköznapjain negyven hazai s több külföldi partnerrel ápolja a kapcsolatokat. Irodájában divatlapok, folyóiratok, prospektusok láthatók, amerre csak néz az ember. Az új iránt élet- és munkaszükséglet érdeklődni. És azt mondja, erre mindig kell időt szakítani. Bár fiatal, nem tartozik azok közé, akik minduntalan az órát nézik. .. — sj — teszik egy egészséges vetésváltás kialakítását. Nálunk mindössze 100—150 hektárra tehető az a terület, ahol két évben egymás után búza terem. Olyan határrészünk pedig egyáltalán nincs, ahol három egymást követő őszön búzát vetnénk. — Említette, hogy az sem mindegy mit és mikor vetnek. .. — Ami az első szempontot illeti: soha nem sajnáljuk a pénzt a jó minőségű, megbízható vetőmagra. Minden őszre megvásároljuk, csávázva a szükséges mennyiséget. És ugyanúgy mint az aratáskor, a vetéskor is nagy gondot fordítunk aminőség mellett a munkák optimális időben történő, biztonságos elvégzésére is. Ilyentájt, október első dekád jában megkezdjük, és miután a talajokat idejében előkészítettük, 13—14 munkanap alatt elvetjük az 1200 hektár őszi árpát és búzát. Ügy tűnik tehát, ami emberen és gépen múUk, mindem megtesznek Tiszaburán a téeszbeliek a szövetkezet nagyságához képest jelentős területen folytatott kalászos- gabonatermesztés sikeréért. Csakhát, ahogy mondani szokták, az ember tervez, és objektív okok miatt sokszor csak részben végez. A téesz központi irodájában H. Nagy István elnökkel folytatjuk a beszélgetést, aki egyáltalán nem valamiféle istencsapásként emlegeti a hovatovább már elcsépelten objektívnek kikiáltott termelési gazdálkodási feltételeket. — Nem ma költöztünk erre a vidékre, nem egyik napról a másikra lettek gyenge minőségűek; az alig több mint 14 aranykoronás földjeink. Az sem újdonság, hogy gyakori itt a Tisza- mentén a szárazság. Itt élünk tehát, és együtt kell élnünk ezekkel az adottságokkal. Más dolog, hogy addig is, amíg a komplex melioráció révén termőbbé válnak a földjeink és nálunk is megteremtődnek a lehetőségei az intenzív öntözésnek, keresnünk kell a lehetőségeket a kedvezőtlen termőhely és klíma ellensúlyozására. Például minőségi vetőmaggal, optimális tőszámmal,- nedvességmegőrző talajműveléssel, vagy a tápanyaggazdálkodásban a hektáronkénti 310 tonnás hatóanyag meny- nyiség szintentartásával. Többet, jobbat ne csak vészhelyzetben Az elnök által sorolták, az időjárás miatt idén sajnos kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a téesz növénytermesztői megismételhessék tavalyi eredményeiket, teljesítsék a hozamterveket. Amikor azt tudakolom, hogy más ágazatoknak sikerült-e valamit pótolniuk a kalászosgabona és a gyümölcs- termesztésben jelentkezett mintegy nyolcmilliós kiesésből, ráncokba szalad H. Nagy István homloka. — Ez számomra olyan nem szeretem kérdés volt. A termelést irányító vezetőtársaimmal együtt valljuk azt az elvet, hogy ha egy ágazat mennyiségben vagy minőségben többet tud produkálni, hát azt ne csak akkor tegye, ha aszály van, ha jég veri el a termést vagy éppen kiáradt a Tisza. Ha nincs terméskiesésünk búzából, akkor is magot fogtunk volna 60 hektárnyi új telepítésű lucernából, merthogy az értékesítési gondok ellenére tisztességes pénzt hoz. Nagyon jó, hektáronként fél tonnás termést értünk el, persze hogy jól jött a vetőmagért kapott bevétel meg annak a nyeresége. Az erdészeti ágazatunk viszont éppen a vártnál kevesebb búzatermés esetében bizonyult jó tartaléknak. Nem egészen egymillió forintot terveztünk faértékesítésből, de látva a várható gabonakieséseket, terven felüli fa- kitermeléssel 2,5 milliós árbevételt értünk el. Temesközy Ferenc Következik: Kinek jó az, ha almáslepény sül a juhtele- pen? Magyar mérnökök Ktletei nyomán Műszerekért — személygépkocsi és kőolaj Magyar fejlesztő mérnökök, az MMG Automatika Művek szakemberei tervezték a Budapesti Nemzetközi Vásáron is nagy sikert aratott Lada Szamára személy- gépkocsi műszerfalát. A járműprogram részeként a vállalat kecskeméti gyáregységében szovjet, lengyel és jugoszláv megrendelésre évi félmillió műszerfal készül. Sikert arattak a Zastava újabb típusába, valamint a Yugo 45 amerikai exportra kerülő kiskocsiba szerelt műszerek. A lengyel partner is jóváhagyta a Kecskeméten kifejlesztett új műszerfal tervét. Ezt a műszerfalat a P 126 F—1 személygépkocsiba fogják beszerelni. Már elkészült az 50 darabos ipari minta, s 1987-re a lengyelektől már 100 ezer darabos megrendelés is várható. A magyar gépkocsiigénylők körében is nagyon várt Lada Szamára műszerfalának sorozatgyártása a jövő év végén kezdődik Kecskeméten. Az elektronizált, fényjelzésekkel bő infornjá- ciót szolgáltató műszerfalért cserébe gépkocsit kapunk. Évente mintegy 50 ezer darabot szállítanak majd belőle. N A Szovjetunió a vásárlója a gáz- és olajipar számára kidolgozott folyamatirányító-berendezéseknek is. Az olajvezeték-állomások folyamatirányítását végző vezérlő automatikák mikroszá- mítógépes változata a vezérléstechnikai gyáregység tervezőirodájának legújabb szellemi terméke. A Kecskeméten szerelt vezérlőberendezésekért kőolajat kap az ország.
