Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-07 / 236. szám
1986. OKTÓBER 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szeptember 26-án kezdődött s tegnap fejeződött be a Táncművészet című körkép eseménysorozata a fővárosban, amely része volt a budapesti művészeti heteknek. Képűnkön jelenet az Operaház Budapesti Kamara Balett együttesének Albinoni— Fodor: Pás de deux című műsorából A távlatok 6a a lehatOségak Környezetünk holnapjáról Abrahám Kálmán államtitkára, gazdája a környezet- védelemnek. A napokban a Kossuth Kiadó gondozásában könyve jelent meg erről a témáról. S mindjárt a bevezetőben felteszi a kérdést: önpusztitó-e az emberiség? Nehéz erre a kérdésre válaszolni. A szerző megpróbál. Egy egész tanulmányt szentel neki. Kétségtelen, hogy az emberiség ősidők óta együtt él a természettel. A föld, a növény- és állatvilág, a nyersanyagok és a földi élet alapvető elemei: a víz, a levegő — ma ezt környezetnek nevezzük — természetes állapotukban nem okoznak gondot, hiszen az ember is ebből a közegből fejlődött ki évmilliárdok során. Ezek biológiai létének alapjai. Az utóbbi századiban, évtizedekben felgyorsult az élet, az ember a természeti kincseket olyan mértékben veszi igénybe, hogy szinte alig lehet nyomon követni. Az ember is nagyon elszaporodott. Egyes -becslések szerint a mostani ötmilliárdos lakossági szám 2000-ben már 6,4 milliárd lesz, 2027-ben tízmil- liárd, és 2091-ben, tehát száz év múlva harmincmilliárd. Ezek félelmetes számok, ha meggondoljuk, hogy már most úgy tetszik, mintha többen volnánk a földön, mint amennyit az el tud tartani. Nem beszélve éppen arról, amiről Abrahám Kálmán könyve is szól, a környezetről, a nyersanyagokról, amely egyre szennyeződik, illetve, amelyek egyre fogyóban vannak. Vallamit tehát tennünk kell, ha meg akarjuk védeni az emberiséget a pusztulástól. Ezzel foglalkozik a szerző. Vizsgálja a fejlődést és a környezet alakulását. Megállapítja. hogy a tudományostechnikai forradalom igen sok lehetőséget tárt fel az ember számára életének jobbá tétele, anyagi igényeinek teljesebb kielégítése és környezete kialakítása érdekéiben. Foglalkozik az urbanizációs gondokkal, a globális és a helyi veszéllyel, elhárításuk lehetőségeivel; a környezetvédelem, a politika és a gazdaságpolitika összefüggéseivel. Hangsúlyozza, hogy szükség van a környezet védelmére, s ezt a politika egyre jobban felismeri, a gazdaságpolitika pedig a tervezésnél figyelembe veszi. A védelem célja: az ember. Szükség van erre, mert a szív- és keringési zavarok éppen a környezeti ártalmak sokasodásával függnek össze. A továbbiakban a magyar- országi helyzetet elemzi. Ismerteti a talaj, a víz. a levegő, az élővilág és az erdő helyzetét, azt, hogy ezek milyen mértékűek hazánkban és mennyire szennyezettek. Megállapítja, hogy a tájrombolás országos méreteket öltött. A jó termőföldekre építik a gyárakat, túlságosan nagy területeket szakítanak ki erre a célra. S esetenként a vélt pillanatnyi gazdasági előnyök elérése érdekében ifleltölrnek olyan gyepterületeket, amelyek teljesen alkalmatlanok intenzív művelésre, irtják a szórványerdőket, facsoportokat, cserjéket, de még az egyedül álló fákat is. Az sem biztos, hogy a környezetre, magára az emberre jó hatással van, hogy városba zsúfolódik össze. Hazánkban az I960, évi népszámlálás szerint a lakosságnak több mint 53 százaléka városban él. Foglalkozik az ipari fejlődés árnyoldalaival, a zajjal, a veszélyes hulladékok felhalmozásával, és a megoldásra váró feladatainkkal. Leszögezi, hogy jobban kell gazdálkodnunk környezetünkkel. Külön fejezetet szentel a tudatformálásnak. Szükség van arra, hogy az ember maga felismerje: biológiai fennmaradása függ attól. hogy felismeri-e a veszélyt. Jobban meg kell becsülnünk a természetet, védenünk kelt S ebben nagy szerepet szán a sajtónak, az újságíróknak. A sajtó tudatformáló ereje igen nagy, élni kell vele. Véleménye szerint az újságírók már felismerték, hogy milyen szerepük van a környezetvédelemiben. E témakörben évente mintegy hatnhét ezer publikáció jelenik meg. Sajnos, sok a .téves információn alapuló Írás, reméli, hogy számuk csökken, s a sajtó a jó ügy mellé áll. Hangoztatja, hogy ma már nincs olyan szerkesztőséi hazánkban. ahol ne lenne néhány „megszállott” környezetvédelmi újságíró, aki segítőkészen, a környezetvédők gondjait megértve, tárgyilagosan foglalkozik a természetvédelemmel. Végül a várható lehetőségéket, a jövőt kutatja. Számolni kell azzal, hogy a népesség és az egy főre jutó fogyasztás növekedésével fokozódik a veszély. Ezért a védelmet is az eddiginél jobban meg kell szerveznünk. S ezt nagyon komolyan kell vennünk, mert a tét: földünk, az egész emberiség jövője. Gáli Sándor Volt kollégistákat várnak Emléktábla- avatás Emléktáblát avatnak az egykori Dózsa György Népi Kollégium falán, a Dózsa György út 82/b. számú háznál október 10-én, pénteken 16 órakor. Az MSZMP VII. kerületi bizottsága, a kerületi tanács, valamint a KISZ- és a népfront-bizottság várja az ünnepi eseményre a Dózsa György és a Zalka Máté Népi Kollégium, a Táncsics Mihály Ifjúmunkás Kollégium (TIOSZ) tagjait és barátait, valamint a mai budapesti kollégistákat. Az avatóünnepség után, 17 órától baráti találkozót tartanak a kollégiumok egykori lakói a SZOT szállójában (Bp. VII., Benczúr utca 35.) A favázas koosltől a dízelmozdonyig jubilált szakmunkásképzés a Járműjavítóban Tizenhárom évtized a történelemben alig észrevehető pillanat csupán, egy üzem históriájában azonban már jelentős életkor. A szolnoki járműjavító idén töltötte be megalakításának százharmincadik évfordulóját, ami ugyan nem jubiláns, nem ünneplésre méltó esemény, mégsem marad megemlékezésre érdemes forduló nélkül a megyeszékhely legpatinásabb üzeme. Hivatalosan jövőre, pontosabban február 17-én lesz hetvenöt esztendeje annak, hogy a járműjavító kérésére a városi ipartestület engedélyezte a tanoncképzést. De csak a hivatalos jubileum lesz jövőre, hiszen a képzést 1911. szeptemberében megkezdték. A bürokrácia útjai már nagyapáink gyerekkorában is kacifántosak voltak. A tanono udvart aöprögat Az üzem akkori gazdái elérkezettnek látták az időt, hogy saját nevelésű szakembereket oktassanak. A hazai iparosodás fellendülése, nem utolsó sorban a hadi készülődés szükségessé tette, hogy ez 1856-ban alapított járműjavító is meginduljon a gyors fejlődés útján. Amolyan „szórványos” tanoncképzés persze korábban is folyt, szervezetten viszont csak 1911-ben kezdődött az oktatás. Aligha kell bizonygatni, hogy a hajdani tanulók élete összehasonlíthatatlanul keményebb volt a maiakénál. A képzésük első évében a szakma közelébe is nagyritkán férkőzhettek, a napjaik udvartakarítással, park- gondozással teltek. Viszonylag jól (mellék) jövedelmező kertészetet tartott fenn az üzem, szükség volt a tanonc- kézre. A kertészkedés után került az inas valamelyik elismert tudású szakmunkás mellé, aki ma már csupán az emlékekben élő szigorúsággal bánt vele. Kötelező kertészkedés ide, szigorú mester oda, rendkívül népszerű munkahelynek számított a járműjavító. A vasút államosítása után a szegénysorból való menekülést, biztos jövőt jelentett vasutasnak lenni. Az első években nem választották el egymástól a vontató és vontatott járművek javításához szükséges szakmákat, kivéve a kovácsokét és a lakatosokét. A fejlődés azonban hamarosan igényelte a specializálódást, ezért a harmincas évek közepe táján önállósultak az esztergályosok és a hegesztők is. A fő profil a gőzmozdony, a személykocsi és a teherkocsi javítása volt, és miután a kocsik favázra épültek, alkalmaztak és képeztek asztalosokat is. Ez- időben lett önálló a jelenlegi tanműhely helyén lévő tanonciskola, ahol az elméletre és a gyakorlatra is felkészítették a leendő szakmunkásokat. Elmélet 6a gyakorlat klllőn A felszabadulás, pontosabban ez iskolák államosítása új fejezetet nyitott a járműjavító szakmunkás- képzésében: ketté vált az elmélet és a gyakorlat oktatása. Az előbbihez szükséges tudnivalókat a város egyetlen dparitanuló-képző intézetében sajátították el a fiatalok, a gyakorlati ismeretek megszerzésére továbbra is az üzem szolgált. A vasútnál újnak tekinthető szakmát, a villanyszerelést is tanítani kezdték, a kéttengelyű favázas kocsikat felváltották a fémvázasak, amelyekben a világításhoz kellő áramot dinamók adták. A szakmunkásképzésnek lépést kellett tartania a vasút fejlődésével és kialakult a jelenlegi képzés szisztémája: az első évben fémipari alapképzést kapnak a tanulók, a másod és harmad évben tértek és térnek át a választott szakmájuk elsajátítására a tanműhelyben illetve az üzemi munkacsoportokban. Amikor a technika túllépte a gőzmozdonyokat, amikor rájöttek, hogy a pöfögő gőzparipa sebessége alig éri el az öreg gebék ügetési sebességét, megindult a dízele- sítés. A szolnoki járműjavítóból 1973 márciusában gördült ki az utolsó gőzmozdony, hogy átadja a helyét a korszerű dízel jár mű veknek. A dízelesítés természetesen új szakmák oktatását is igényelte, de nemcsak azt hanem modern tanműhelyt is. 1970-ben lett készen a mai tanműhely, amelynek eleinte a csodájára jártak az ország minden részéből, sőt, külföldről is érkeztek kíváncsiak. A tanműhely azóta is évről évre bővül, gazdagodik, az idén például hárommillió forintot költöttek a legújabb eszközökre. Kilenc évvel ezelőtt vezették be a hagyományos szakmunkásképzés mellett a szakközépiskolai jellegű oktatást, az idei tanévtől pedig technikusi ágazat lett a vasútgépészet. Hlvan a hagyományokhoz Hajszálpontosan kiszámíthatnánk, hogy hányán szerezték meg a szakmát a járműjavítóban, de talán az is mutatja a szám nagyságát , hogy 1956-tól évente nyolcvanan-kjlencvenen /végeznek ott ifjú szakmunkások. És nem elhanyagolható tény, hogy nyolcvan százalékuk az üzemben marad. Ez az arány országosan is figyelemreméltó. Hogy mivel köti magához a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzeme a fiatalokat? Többek között azzal a hetvenöt éves hagyománnyal, hogy minden esztendőben üdülni, kirándulni viszik a „tanoncokat”, hogy remek sportolási, továbbtanulási lehetőségeket nyújtanak számukra, hogy olyan mesterek mellé osztják be őket a gyakorlati ismeretek elsajátítására, akik valódi „járműs-szíwel” rendelkeznek. A tanulók évről évre az ország legjobbjai között végeznek a szakmai versenyeken, méltóan az üzem és a régi „szakik” jóhiréhez.-bjKameraközelben Thälmann-film ma este Száz esztendeje, 1886. április 16-án született a német és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló alakja, Ernst Thälmann. Az NDK televíziója az évforduló tiszteletére kétrészes filmet készített Thälmann- ról. A Német Kommunistá Párt központi bizottságának egykori elnöke ma már tananyag, alakját az irodalom és a film már nemegyszer választotta hőséül. Ez a mű az 1929-től 1933-ig tartó négy évet öleli fel. 1933-ban a nácik koncentrációs táborba zárták Thälmannt, 1944- ben ott végeztek vele. Kurt Maetzig, Willi Bredel és Michael Tschesno- Hell alkotó munkásságával készült az a két Thälmannfilm, amelyeket 1954-ben és 1955-ben mutattak be, és amelyekben alakját Günther Simon elevenítette meg. A mostani film története 1929. május l-ével kezdődik, amikor a rendőrök rálőttek a berlini munkásokra, és 1933. február 7-ével, a Német Kommunista Párt központi bizottsága illegális ülésével fejeződik be. A közbeeső négy év kemény harcokkal telt el. Tombolt a világgazdasági válság, munkások milliói voltak munka nélkül, éheztek, erősödött a fasizmus, háború fenyegetett. Ernst Thälmann a demokratikus jogokért, az imperializmus, a fasizmus, a háború ellen küzdött, igyekezett minden progresszív erőt az antifasiszta egységfrontba Jelenet a filmből (Thälmann és felesége) tömöríteni. Űjra és újra rámutatott: aki Hitlert választja, a háborút választja. Georg Schiemann mondta a forgatás idején: „Mindig érdekeltek az emberek, akik a viták középpontjában állnak, és igyekeznek megválaszolni a kérdést, hogyan lehet helyesen élni. Ernst Thälmann személyisége mé-; lyen hatott rám.” Erich Selbmann, az egyik forgató- könyvíró szerint: „A népek sok borzalomtól megmenekülhettek volna, ha a kommunistákra hallgatnak. A filmnek legfontosabb gondolata: tanulni kell a történelemből, különben megismétlődik!” Ernst Thälmannt Helmut Schellhardt személyesíti meg, meggyőzően és megkapóan adja vissza az egyszerűséget, egyenességet és elszántságot, a jóságot, melegséget és nagylelkűséget, amelyek Thälmannt jellemezték. Feleségének alakítója Christine Schorm. Günter Grab- bert játssza Wilhelm Pieck- ket, Jürgen Reuter Hitlert, Arno Wyzniewski Göbbelst. Az Ernst Thälmann című film első részét ma este 21 óra 25 perckor vetíti televíziónk a 2-es programban, a második rész sugárzása másnap, 8-án kezdődik, 21 óra 10 perckor ugyancsak a 2-es programban. Hangversenyek, új zongorák Lisztemlékklállítás Szolnokon A meghirdetett bérleti hangversenyek előtt Liszt Ferenc tiszteletére nyílik emlékkiállítás október 13-án, a Szolnoki Bartók Béla Zeneiskolában, ahol Forral Miklós, a Liszt Társaság főtitkára mond megnyitót, s a Ko- dály-kórus énekel. A következő hétfőn lesz a Lászt-em- lékhangverseny, amelyen egyúttal felavatják a vállalati támogatásból 800 ezer forint értékben vásárolt két Stednway zongorát is: Tusa Erzsébet lép fel, a Szolnoki szimfonikusok közreműködésével. Novemberben barokk zenedarabokat ad elő a Jászberényi kamarazenekar; decemberben Szenthelyi Miklós hegedűművész növendékei adnak hangversenyt, januárban maga a mester hegedül, Szenthelyi Judit kíséretében. Márciusban Béniké Dániel együttesét látja vendégül a szolnoki zeneiskola, a bérleti hangversenyek záróeseménye pedig májusban Gonda János jazz-tanszakának estje lesz.
