Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám

1986. OKTÓBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt A kunok emléke Magyarországon Régészeti kiállítás a karcagi múzeumban Áldás vagy óitok? — a te- íefvízió megjelenése óta sza- kadatlianul folyik a vita, az intézmény hasznáról illetve kómáról megoszlanak a véle­ményeik. Jelzők születtek és születnek pro és Ikonitma. Vám, óki egyszerűen, a „szem rá­gógumii jónak” titulálja, és vammaik persze soikam, akik az emberiséig jótevőjét látják benne. Áldás vagy ótok? At­tól függ. miit kezdenek vefle. Hálózat Nos, szombat este olyan fil­met láthattunk, amely nem éppen kedvező és keűilemes oldaláról mutatta be száza­dunknak ezt az új, telekom­munikációs intézményét, még pontosabban az amerikai te­levíziós társaságok életét. Azt a villálgiot, amelyben mond­hatni uralkodó hatalommá váliik a televízió, amely nem gyarapítja, ellemkezőleg szin­te felfalja azt ás, aki csinál­ja, és azt is. akinek csinál­ják. Iigm, a Hálózatról van szó, a Sidney Lumet-somozat lleigiújialbfo filmjéről, amelyben nyílt színen, műsor közben puffaimtanak le egy tévékom- menitótort, mert műsorának egyre inkább esik a tetszést indexe, ment csökken az il­lető népszerűsége. Maga a társaság löveti let így szaba­dulván még tőle; egy nagyra­vágyó, megmámorosodott szer- kieseitől, aki mindenkiben csak egy fomeatókönyv lehetséges szereplőjét látja, aki még a szerelem legmeehittiebb per­ceiben is csak kedvencére, a tévéire igondóll. akinek életét teUjéson kitölti a manipulálás önző váigya. A film készítője jód ismeri ezt a világot, hisz évekig ma­ga is dolgozott a CBS társa­ságpád, s számos nagysikerű sihow-t rendezett képernyőre, sőt, televíziós producerként is tevékenykedett, s első nagy sikerét egy -televíziós játék­kal, A tizeinkét dühös ember­rel aratta. 1976-ban, tíz éve azonban dühös ember mód­jára maiga Háziad feli, no, nem álltalálban a televízió, hanem a szemzációhtajhásizó szemlé­iét ellen, amely politikai ká­bítószerként kívánja fel­használni korunknak ezt a technikai csodáját; az ellen a mechanizmus elleni, amely az embert emlberségiében ilgyékszik kikezdeni és em­berségeiből próbálja kifordí­tani. a versenyláz-foeíeg te­levízió ellen emeli fel sza­vát Lumet, s vallóban meg­döbbentő, amit odakíinált a világinak. Szava hozzánk is elér, bár nálunk alapvetően más a Helysét. Nem áll fent például versenyviszony, hisz két egész csatornánk sincsen, hogyan is kelhetnének egy­mással! versenyre. (No, per­sze az ds digaz, hogy még a szerény versenylehetőségek ki­használására sem Igen történik kísértet). Ami a fő azonban: a mi televíziónktól távol áll a filmben látott végletes ma- nápuliáiciás szándék, a szenzá­ció beteges hajszolása. (Még gondolni sleim mérek rá, mi történnék, ha nádiunk ds a filmbeli tévék ommen/tátor sorsára jutna az a műsorve­zető, akinek mondjuk csök­ken a tets7ésd indexe!) Szá­munkra Sidney Lumet nem is ebből a szempontból mond tanUllságickat. Inkább az a fi­gyelmeztetése ül, amellyel óvni kíván bennünket a tele­víziónak való télije» kd6Zol- gáilitatottságtól. Egyrészt hogy ne vegyük készpénznek min­dig, amit látunk és hallunk, másrészt emberi integritá­sunk érdekében ne engedjük, hogy a itelevizáó elhatalma­sodjon fölöttünk, hogy elra­bolja minden szabadidőnket, hogy egyedüli szellemi táp­lálékunk legyen — elhanya­golván az élet 'kínálta más lehetőségeket. A Hálózat a sorozat eddigi legizgalmasabb ffiümje volt, jól tükrözi a New Yolik-i iskoláihoz tartozó, re­alista szemléletű a’kotó ne­mes törekvéseit kiváló rén- detzői képességeit. Sajnálhat­ja, aki nem Háttá, Bán Frigyes-sorozat Egyébként egy másik soro­zat, egy magyar filmes élet­mű-sorozat is elkezdődött a múlit héten, vetíteni kezdték Bán Frigyes filimjlait. A Talp­alatnyi földdel kezdték, a ren­dező első igazán sikeres al­kotásával, amely a felszaba­dulás utáni magyar film kie­melkedő remeke is egyben. Pedig mát ennek előtte isi filmezett, 1939-ben például egy Mély Gerő-vígjátékkal lépett a közönség elé (Mátyás rendet csinál),, és további 13, főleg közönségsiker-filmet készített a háború előtti kor­szak modorában. A Talpalat­nyi föld azonban remekmű, klasszikus alkotás, drámai erejét — tapasztalhattuk ez­úttal Is — nem tudlja gyen­gíteni az idő, erejét, amely­ben benne foglaltatik igaz­ságának szuggeszitivitása is. Nincs még egy magyar film, amely igazabbul 'beszélne a magyar valóságról, a Góz Jóskák sorsáról, mint ahogy ezt ez a Szabó Pál regényé­ből készített film teszi. Nem egy képsorával mesteri meg­oldásával tanítandó tökélyt képviseli. Góz Jóska alulról fényképezett alakja, amely lassan-lassam egyre maga­sodik, s szánté főbbünk nő, kilép a filmvászonról is, jel­képessé növekedik — sokat idézett példa arra, hogy mi­ként lehet hatalmassá nö­veszteni egy gondolatot a kép kifejező eszközeivel. Re­mek film, jó mozi a televí­zióban is a Talpalatnyi föld, a kis képernyő sem torzította él arányait, és hatását. Épp ezért szinte érthetetlen, hogy miért csak vasárnap dél­után, szinte 'holt időben ka­pott helyet a műsorok rend­jében, amikor a nézők nagy többségiépelk általában nem az a legfőbb dolga, hogy a készülékek ellőtt csücsüljön. A vasárnap esti gyengécske Akciócsoport filmje helyett például' szívesebben láttam volna a képernyőn. Családregény Érdekes dokumentumfilm- mel adózott a Poilányi csa­lád emlékének televíziónk, méghozzá abból az alkalom­ból, hogy az egyik Polányi fiú, Károly most lenne 100 éves. De nem is pontos a műfaji megüélolési, az alko­tók maguk is rendhaigyóan családregénynek nevezik munkájukat, ami ezúttal amy- nyát jelent: egy családról szódnak és a történetét ki­váltják megeleveníteni re­gényesen. Azaz nem pusztáin száraz dokumentumokra ha­gyatkozva. hanem egyes rész­leteket akár színesen is meg­jelenítve az olvasmányosság igézetével. Nem szokatlan módszer ez, legfeljebb így megnevezve is nemigen ta­lálkozhattunk vele, miként az sem előzmények nélküli, hogy idegenbe szakadt kivá­ló hazánkfiait mutassa be a televízió. Mégis va’ahogy ki­vétel ez a Vezér Erzsébet ír­ta televíziós családregény, mert henna nemcsak egy csa­ládi, hanem az őt körülvevő kor valósága, ténylegesen a századelő pezsgő szellemi vi­lága is megelevenedik, még­hozzá egy zseniális dilettáns, Cecil mama köré csoportosít­ván az eseményeket, akinek alkalmi irodalmi szalonja — halhattuk, tanúk beszél­tek róla — befogadta a kor legkiválóbb szellemeit. De felelevenedett itt a Galilei­kor forradalmár szellemisége is, s a korszak ábrándokba is ibelevesző nagyot akarása, szárnyalása. Egy végletekkel is kacérkodó szecessziós vi­lág bontakozott ki egyáltalán nem elvontan, igen érzékle­tesen: emberi életekben eL. meséllve Különböző elemek­ből épült meg ez a családre­gény, s elemeit jól fogta egy­be Fazekas Lajos rendeződ képzelete, csak elvétve tett engedményt dft-ott a szemié- tetesség kedvéért némi il­lusztratív 'látványosságnak. V. M. Elemzés a szövetkezetekről, cikksorozat az MSZMP történelmi útiéról Megjelent a Társadalmi Szemle 10. száma A hetvenes évek közepétől ismert módon megváltozott a külgazdasági és hazai gazda­sági' feltétetek jelilege, de lényegében nem változott az MSZMP 1957 óta folytatott étet színvonalle entrikus poli­tikája, noha a népgazdaság teljesítőképessége csökkent. Nyúl Emil felvázolja a nép­gazdaság teljesítményeinek és a lakosság jövedelmeinek alakulását, a jövedelmi fo­lyamatokban megfigyelhető néhány új tendenciát, gazda­sági-tár sadafllmn hatást. SaLa- menicziky István, aSZÖVOSZ elnöke a szövetkezeti kong­resszus előkészítésének ta>- paszitallaitait elemzi. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke mél­tatja a sajtótörvényt. A szerkesztőség cikksoroza­tot indított, amelyben az MSZMP történelmi útjának tanulságait mutatják be. Ho­gyan szerveződött újjá a párt, hogyan küzdötte te a válságot, és miképpen, ment á|t a konszolidáció a társada­lom szerveződésének egy magasabb formájába? Ho­gyan. alakult az ipar- és a gazdaságpolitika? Miiben állt a magyar falunak, a paraszt­ság életének, a mezőgazda­ságnap a gyökeres átalakulá­sa? Többek között ezekre a kérdésiekre keresi a választ a sorozat, amelynek célja hozzá járulni ahhoz, hogy a politi­kai tapasztalatok érvényesül­jenek a ma és a holnap fel­adatainak megoldásában is. Igazi otthont ad a muzsi­kának és a muzsika kedve­lőinek a jászberényi Palotásy János zeneiskola. Párnás aj­tajú, kis termeiből zenefosz­lányok szivárognak a folyosó­ra, ahol békésen beszélgető fiatalok várnak a péntek es­ti próbára: a Jászberényi ka­marazenekar tagjai. — Mindenkit számba véve harmincötén vagyunk — mondja Tímár Gábor, a ze­nekar szervezője, a zeneisko­la igazgatóhelyettese, aki „mellesleg” a Szolnoki szim­fonikusoknál is játszik. — Elsősorban helybéli, miskolci, pesti, debreceni főiskolások, és az itt dolgozó tanárok ját­szanak az együttesben, de az amatőröket és a diákokat is szívesen látjuk. Négy éve ala­kult meg az együttes, akkor Nem mindennapi élmény várja * a műzeumhairátokait Karcagon. A ikunok régészeti emlékeit ismertető .kiállítás, a kiskunfélegyházi és kis­kunhalasi bemutató után a Syörffy istvám Nagykun Mú­zeumban is látható ez év vé­géig. A kiállítás tárgyai a XIII. századtól a törökkor végéig mutatják be a kun kultúráinak a régészet által feltárt emlékeit. A ikunok története — idő­ben és a földrajzi viszonyo­kéit tekintve is — messae nyúlik. Velük új kulturális éternek jelenitek meg a Vol­gától nyugatra. E kiállítás az ősi kultúrába is Ibetékintést en­ged. A X. század végén., a nagy népmozgások következ­tében Észak-Kína térségéből elinduló komán és sári né­ven. említett törzsek töredé­ke a XIII. században érte el Magyarország területét. A mongolloik elől menekülve Köten (Kuthen) kán maradék népével, 1239-ben IV. Béla fennhatóságát elfogadva, 'be­költözött Magyarországra. Főiként a Duna, a Tisza, a Körösök és a Maros vidékén teHepediték meg. A nomád taktikával*harcoló kuniak a magyar királyi seregben je­lentős könnyűlóvas haderőt képviselitek. Ezt a kora zakót idézi a kiállítás éllső nagy támgyegyütitese, a tatárjárás időjéből valló fegyverek cso­portja, a szablya, a buzogány, a nyílvesszők és a Hósajertszám részed: a kengyel és a zabla. Egyes előkelő harcosok pán­célt, sisakot, sodronyiinget is viseltek. A kun lovas alakja — a nomádok hadi szokásai sze­rint hátrafelé nydlázó lovas, keleti öltözékben, süvegben, kaftánban — a Szent Lászüó- legemda kapcsán több helyen, korabeli rajzokon, a Képes Krónika mi.rtetúnáin is fenn- mta nádit. A kunok régi kultúrájának olyan emlékei is vannak, amelyek hazánkban nem mai­léit önálló zenekar. Vannak pártfogóink is, szocialista brigádok, üzemek és magán- személyek. — Egy kis szomorú gri­masz bujkál a szája szegle­tében. — Mégis rosszabbak a mű­ködési feltételeink, mint más zenekaroké, mert nekünk nincs állami költségvetésünk. Sokszor csak fél gázsival lé­pünk fel, néha a buszkölt­ségre sem futja — majd hir­telen felcsillan a szeme. , — Mégsem akarok panaszkod­ni... hiszen kőrútjaink min­dig sikeresek, évente huszon­öt-harminc ifjúsági és négy­öt felnőtt hangversenyt adunk, s eljutunk mindenho­va. ahol várnak bennünket, még a fővárosba is. Tavaly a Mátyástemplomban és Óbu­nadtak meg, de a dél-oroszor­szági füves pusztaságban — a kunok előző lakhelyein — szép számmal fellelhetők. Ezek az úgynevezett sirs zab­nak, vagy kőképek, Férfiak­nák és nőiknek egyaránt ál­lítottak ilyen, az elhuny,tat portrészerűien, díszes vise­letben — a férfiakat teljes fegyverzetben — ábrázolói, mindig kelet felé néző szob­rokat, amelyekről az újabb régészeti ku,tatások kiderítet­ték, hogy soha nem a sír fö­lé, hanem külön álló magas halten an, a szentel ykerí bésen beliül állították fél. A szent­élyek eredetileg az őskultusa színhelyed (lehettek. A kun szállásokon, a temp­lomok körüli létesített teme­tőkben talált siirmél,lékletek alapjain végig lehet kísérni a ruházat változását egészen a Xvl. századig. A legkoráb­bi, a XIII. századi kun vise­letből a férfiak ruházata is­mert. A 'későbbi időből szár­mazó szállás temetők sírléle- ited azt bizonyítják, hogy a korábbi viselet némileg át­alakult, belekerülitek Olyan tárgyak, amelyeket a kunok nem keletről hozták, hanem a helybéli ötvösök termékeit használták főiként ruhadísz- kénit. Mindezt aiz aranyozott ezüstből készült boglárok, fü­les gombok, gyűrűk tanúsít­ják. A díszes, femveretetakel' ékesített ruházat még hosszú ideig jellemzi a kunokat. Beköltözésük után még jó ideig nomád szállásokon él­tek, melyek nyomait régésze­id ásatásokkal nem igen le­het megtalálni, ellenben a lleiteHepedésük után, a XV. Századbői számos szálláshe­lyen lakóházmaradványokat tártak fel a régészek. A bő­séges számú leletibőil követ­keztetni lehet a kun ttítepü- léísek életére. Általában 30— 40 ház állt egy faluban, rnegr lehetősen távol egymástól, így széle», nagy telkek tar­toztak hozzájuk. A házak kö­rül állattartó építmények dán is szerepeltünk. Jó kap­csolatunk van az OKISZ Er­kel kamarakórusával. — És külföldön? — Három éve Csehszlová­kiában, az idén áprilisban pedig Belgiumban adtunk há­rom hangversenyt, mindhár­mat nagy siker koronázta. Barátságot kötöttünk a belga zenekarral, jövőre ők jönnek hozzánk. Közben a vonósok mór hangolnak, kedélyesen be­szélgetnek, egymás hangsze­reit próbálgatják. Lassan összegyűlik a mai próba tár­sasága. — Milyen műveket játsza­nak szívesen ? — fordulunk a zenészekhez. — Főleg barokk muzsikát játszunk: Händelt, Bachot, Vivaldit, Albinonit szeretjük. nyomait is feltárták. A ku­nok aiz alföldi magyarság korszerű háztípusait vették át, a XV. században már ennék megfelelő épületekben lalktalk. A háztartások edény- készlete ugyancsak ,megfelel az Alföldöm elterjedt edé­nyeiknek. Az eszközkészlet mák része aiz állattartással kapcsolatos. A béklyók, bily- lyogvasák, lóvalkairók, patkók, zablák, az öseitöke, a juhmyí- ró olló. valamint a szefkérva- siatósdk a fejlett kovácsmes- terséig emlékei. A kun szál­lások általában a más meglé­vő Árpád-kori templomok közelében, létesülitek, de a XIV. század végétől a ku- mOk maguk is építettek temp­lomot. A beköBtözésülkkor még po­gány, nomád életmódot foly­tató kunok a XV—XVI. szá­zaid folyamán sikeresen al­kalmazkodtak a magyaror­szági viszonyokhoz, beolvad­tak aiz itt élő magyarságba, dé nyelvüket még hosszú ide­ig megőrilztélk, mi több. a kun nyelv bizonyos elemei a ma is használt tái nyelvben to­vább élnek. A letűnt kultúra émíléfkeit óvják a múzeumok és látogatóik értékmegőrző emlékezeté. A kiállítás anyagát a Ma­gyar Nemzeti Múzeum, a Szolnoki Damjanich János Múzeum, a Magyar Mezőgaz­daságii Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Székesfehérvári István ki­rály Múzeumi, a Nyíregyhá­zi Jósa András Múzeum, a József Attila Tudományegye­tem embertani tanszéke, a Sze­gedi Móra FeTenc Múzeum és a Termiészettudlományi Mú­zeum embertani gyűjtemé­nyéből válogatta és a korsza­kokat jól áttekinthető be­mutatóvá rendezte dr. Páló- eri Horváth András, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum ré­gésze. Ökrösnc Barth.a Júlia Örökzöld műveiket kedvelik a nézők, hallgatók. Alig múlt hat óra, Gál Ta­más, a karnagy „berobog” nagy bőrönddel, s pillanatok múlva már a pulpituson ko­pogtat karmesteri pálcájá­val. A másnapi koncert né­hány részletét próbálják: a zeneiskolásoknak játsszák majd Vivaldi Kis szimfóniá­ját, a Négy évszakból az őszit, és Mozart Linzi szim­fóniáját. Néhány taktus után leinti a Kis szimfóniát: — Tömörebben Súlyozzuk az ütemeket! Túlozzuk elegy kicsit, akkor lesz jó...! Igen, ez az. Egy tornamozdu­lattal húzd meg jobban azt a vonót! Majd beül a zongora mellé és játssza a dallamot velük együtt. — Képzeljétek el a szüreti mulatságot, ahogy Vivaldi tehette. Ne játszatok merev arccal! — hangzanak az inst­rukciók. A szünetben Gál Tamással is beszélgettünk, aki jászbe­rényi diák volt, tavaly vég­zett a Zeneakadémián. Fő állásban a pécsi szimfoniku­sok karmestere, s Szegeden tanít, Nyíregyházán és Jász­berényben pedig zenekara van. — Idehúz a szívem — jegy­zi meg. — Nagyon szeretem ezt a kis társulatot. Sok munka áll még előttünk eb­ben az évadban: a jászsági általános iskolában adunk hangversenyeket november­ben barokk estet rendez a szolnoki zeneiskola, ott is szerepelünk; január végén pedig Jászberényben tartunk új évi koncertet, mint három éve immár mindig. Ilyenkor nagyobb művek előadáséra is vállalkozunk. Jövőre Brahms Magyar tánctik című alkotását tűzzük műsorra. Folytatódik a próba. A ze­nészek nem látszanak fáradt­nak. Blőregondolnak. a hálás közönségre, a csillogó gyer­mekszemekre. Körmendi Judit Gál Tamás karnagy és a zenekar vonósai A Jászság zenekara Ide húz a szívem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents