Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. OKTÓBER 29. Józanságra ítélve 4. I Ha végigmegyünk Szolnokon a Tisza-hídtól a vasútállomásig: hány tejbárt találunk, ahol friss tejet ihatnánk, ropogós kiflit ehetnénk reggelire? Mi közünk hozzá? Nekünk, akik a mások munkahelyein kívül élünk, mi közünk hozzá, hogy ott éppen megbír- kóznak-e az alkoholizmussal vagy sem? De kérdezhetném úgyis: a kívülálló nem segíthet a munkahelyek gondjain? Most olyan embereket szeretnék bemutatni, akik nem közömbösek a más baja iránt. A cukrászda legyen cukrászda Egy hír vitt Karcagra: úgy hallottam, hogy a városban nem engedélyeznek több maszek italkimérést létesíteni. Mint Molnár Ferenctől, a városi tanács elnökétől megtudtam, a hír nem igaz. Viszont az igazsághoz való közelségét illetően majdnem. — Nem szívesen engedünk újabb vendéglátó helyeket nyitni — mondta a tanácselnök. Aztán említett néhány „szeszmentes” esetet. — A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnak volt egy Bárány nevű egysége. Egy időben a diákétkeztetésnek adott helyet. Mellette hamarosan megjelent a Rózsabokor presszó és étterem. Amikor a diákétkeztetés megszűnt (az iskolában történik már) a Bárányban, borkóstolóvá akarták alakítani. Nem járultunk hozzá. Javasoltuk, hogy szeszmentes ifjúsági presszó vagy tejbár legyen belőle. Eleinte úgy nézett ki, hogy nem tudunk megegyezni. Végül süteménybolt nyílt a helyén. Persze, más kérdés, hogy hogyan üzemel... Aztán egy másik eset. A Déryné művelődési központ oldalszárnyában cukrászdát nyitott az áfész. Ott is alkoholt akartak árusítani. Azt mondtuk, ha cukrászda, legyen cukrászda. A vendéglátóiparban dolgozók azt vallják, ha nem árulnak italt, becsukhatják a boltot. És pillanatnyilag nem az az érdekük, hogy a vendég kulturált körülmények között jól érezze magát, hanem, hogy minél kevesebb idő alatt minél többet igyék. — Igaz is: az ember, ha idegen helyen jár, és enni szeretne, a feliratokat nézi. Azt, hogy hol talál falatozót, büfét, bisztrót, éttermet. És amikor belép, kiderül, hogy a falatozó, bisztró, étterem — füstös, koszos kocsma. — Nem merik vállalni a vendéglátó egységek a nevüket. Valami jobban hangzót akarnak kiírni, mint azt, hogy kocsma vagy italbolt. Pedig ... ismerek egy maszek „kocsmát”, sokkal kulturáltabb hely, mint némelyik presszó. — A tanács nem vonhatja vissza az engedélyt, ha egy falatozó mondjuk, nem falatozó? — Ezért nem áll módunkban becsukni. Ha nagyon lerongyolódik, értesítjük a Köjált, és egészségügyi okokra hivatkozva meg lehet szüntetni a működését. De én azt hiszem, nem a kocsmák nyitása vagy nem nyitása akadályozza meg az alkoholizmus terjedését. El kellene érni, hogy az emberek igénye változzék, kultúrált helyen és módon akarják eltölteni a szabad idejüket. És ez elsősorban nevelés kérdése. Nevelhetne a vendéglátó hely is a kulturáltságával, színvonalával, programjaival. De a munkahelynek van igazán nagy nevelési lehetősége és feladata, hiszen az emberek a napjuk jó részét ott töltik. Ki az alkoholista? A Hetényi Géza megyei kórházban a pszichiátriai és a fertőző osztály dolgozói gondozzák az alkoholbetegeket. Dr. Fügi Saroltával, a Mi közünk hozzá? pszichiátriai, és dr. Bényei- Magdolnával a fertőző osztály vezető főorvosával beszélgettem. Kiderült, hogy már a fogalmaink értelmezéséivel is baj van. Dr. Fügi Sarolta: — Az alkoholista szót egy viselkedésmintával azonosítják. Azt tartják alkoholistának, aki megveri a családját, botrányt csinál. Pedig az is alkoholista, aki lefekszik és elalszik... és úgy megy tönkre a mája. Dr. Bényei Magdolna: — Sokszor úgy jön hozzánk beteg, hogy azt mondja: „Ne tessék azt hinni, hogy én alkoholista vagyok! Csak reggelente iszom meg azt az egy deci pálinkát, meg napközben három—négy üveg sört... én nem vagyok alkoholista ... — közben meg a májzsugor szélén áll. Mindenki azt hiszi vagy tartja, hogy amit ő iszik, az nem sok. Az elvonókúra fogalma is tévesen él a köztudatban. Dr. Fügi Sarolta: — Az emberek többségének fogalma sincs róla, hogy mi az elvonókúra. Ijesztgetésre használják, büntetésként tartják számon. Amíg valaki együtt iszik a többivel, jópofa haver, de ha elvonókúrára megy, a legnagyobb megvetés tárgya lesz. Dr. Bényei Magdolna: — Attól kezdve, hogy aláírja a papírt, hogy nem iszik, csökkent értékű ember. Dr. Fügi Sarolta: — Attól kezdve, hogy se- gístéget kér, védtelen. Az elvonókúráról ugyanis azt hiszik az emberek, hogy csak a súlyos alkoholistának van ott a helye, pedig megelőzés is. Ebben segíthetnének a munkahelyek is. Hogy idejében jöjjön el hozzánk az alkoholbeteg, ne akkor, amikor már tönkrement. Az a véleményem, hogy a szankcionálás önmagában nem elég. Dr. Bényei Magdolna: — Aki beteg, nem lehet csak ütni. Mert mi lesz vele utána? Hogyan él tovább? Rendben van, kapja meg a fegyelmit a dolgozó, ha ittasan találják a munkahelyen, de segítsenek neki talpraáll- ni. Ne tekintsék ezt a dolgozó magánügyének. Annak, hogy az emberek a pohár után nyúlnak, oka van. Mindenki feszült valamiért, és nem nagyon talál feloldást. Mert a szülő, az iskola nem tanított meg mindenben erre. A munkahelyek teljesítmény-centrikusok. Mégis vállalniuk kell a nevelést. A munkahely neveljen! Dr. Fügi Sarolta: — Az alkoholizmus társadalmi probléma, komoly feszültségek vannak a hátterében. A feszültségek oldásáért kellene tenni valamit. Ezért mondtam, hogy a munkahelyi italozás büntetése kevés. Aki természetesnek tartja, hogy nem iszik, az szankciók nélkül is betartja. A többiek pedig megpróbálják kijátszani az ellenőrzést. Vajon mit tesznek a vállalatok, üzemek azért, hogy egészséges életre neveljék a dolgozóikat? Azért, hogy a dolgozó megértse, miért nem lehet inni, hogyan hat az alkohol az emberre? Próbálják kideríteni, hogy aki iszik, miért teszi ? Milyen körülmények között él, milyen gondjai vannak? Az embert nem lehet kiragadni a környezetéből. Ha otthon lakik, érdemes megnézni, milyen a családi élete? Ha munkásszállón él, biztosítanak-e ott kulturált környezetet, értelmes szabadidős programokat? Tudnak-e a vállalatok tartalmas együttléteket szervezni a dolgozóknak az alkohol jelenléte nélkül? Párbeszédet kellene folytatni a vezetőknek és a dolgozóknak: mit tegyenek azért, hogy a munkás ne igyék? Az sem utolsó kérdés, hogy a munkahelyen hogyan ítélik meg a józan életvitelt. Pozitív kategó- ria-e? Figyelembe veszik-e (vehetik-e) jutalomosztáskor vagy lakáshoz juttatáskor? Dr. Bényei Magdolna: — Tervezzük, hogy a közeljövőben fölkeressük azokat a munkahelyeket, ahonnan a legtöbb alkoholbetegünk van. Beszélni szeretnénk ezeknek a cégeknek a vezetőivel: segítő szándékkal jöttünk, ilyen a helyzet, nézzük meg együtt, mit tehetnénk ezekért az emberekért. Ha végigmegyünk Szolnokon a Tisza-hídtól a vasútállomásig, hány lépésenként találunk kocsmát, bisztrót, presszót, éttermet, élelmiszerboltot, ABC-t, | ahol szeszes italt kapni? Vége Paulina Éva Foglalkozása: kutyakiképző Kerepesi József rendőr főtörzsőrmesterről még véletlenül sem lehet álllítani, hogy a kutya sem hallgat rá, hiszen ha négylábúi védenceit kiengedi a magas kőkerítéssel övezett udvarra, és azok örömükben azt sem tudják, hogyan kürtöljék világgá boldogságukat, elég ha eny- nyit szól: hallgassatok! Erre a hat-nyolc gyönyörű, fajtiszta németjuhász, meg angol véreb úgy befogja a száját, mint bármelyik jólnevelt alsó tagozatos osztály. Tiltakozik a megnevezés ellen: nem idomár, hanem kutyakiképző. Irigyelt a foglalkozása, mert a kutyatulajdonosok zömévei ellentétben az ő „tanoncai” a szeme villanását, a keze intését is értik. Vajon miféle mágikus erővel hathat, hogy ezek az óriási fogú, nem éppen jámbor kinézésű ebek egyetlen felemelt hang után hátsójukra ülve figyelik mozdulatait? Nos, mágiáról szó sincsen, legfeljebb temérdek olyan ismeretről, amely hivatása gyakorlásához nélkülözhetetlen. A kutyákat világéletében szerette, és még akkor sem vált meg egytőil-kettőtől, amikor a főváros egyik negyedik emeleti lakásában élt. Szinte természetes, hogy a seregben is a kutyás határőrökhöz került. Nyolc éve szolnoki és jelenleg két szolgálati kutyával rendelkezik. Az egyik Csoki névre hallgat, fekete, világos rajzú hétéves németjuhász, (mivel egy kutyaév hét emberi esztendőnek számít, elmondható, Csoki a legszebb korba jutott). Könnyen kezelhető, a gazdához engedelmes, de idegenekkel szemben tartózkodó, ha kell támadó. Híres helyszínelő, nyomkövető. Jó fél évtizede télen Kunhegyesen rablás történt: egy tanyát fosztottak ki, és a tettes este 11 után csikorgó hidegben árkon, bokron át Karcagra indult. Csoki öt óráig követte a nyomot és az illető megkerült, noha a ködöt harapni lehetett volna. Máskor pedig az elkövető vasúton, műúton keresztül cikkcakk- ban haladt. Ö is meglett, mégpedig egy juhhodály éjjeliőre személyében. A másik védenc: Pici, az angol véreb, aki nevével ellentétben szelíd, jámbor lélek. Nehezen akar betörni, noha már egyéves elmúlt, még mindig roppant játékos. Lógó, nagy fülekkel, hatalmas pofával áldotta meg a sors, aki sehogyan sem akarja megérteni, hogy a gazdának nem Új műsor a Nagycirkuszban Nagy sikerrel mutatta be új műsorát a Fővárosi Nagycirkusz „Cirkusz szárazon és vízen” — címmel. Képeink a január közepéig látható látványos produkció néhány mozzanatát rögzítették (Fotó: Hauer Lajos — KS) Belertörödötten mondja egy vegyes hétvégi társaságiban a maték^tanár: — Valahol, valamikori, valamit elrontottunk. — Lassan ráfigyel mindenki. Van a társaságban mérnök, 'képzőművész s néhány pedagógus. — Megnézhetjük a saját gyenmékeStnkiet is — folytatja a matematikus. — Tegnap köszöntem voltam a magyar —történelem szakos barátomat. Születésnap. Ott is mi van? A tizenéves Hány és fiú kiváló sízakéntelemmal kezeld a magnót, a hitaesdt, volumenekben beszélnek, röpköd a levegőben a tűinél, a ba- äiainsz (listenbiizony nem tudom, jól mondom-e?). Jó, ne kérdezz meg mi az, hogy anmlüfter, valamit én is értek hozzá. Természetes, hogy túl vagyunk már a kurblis, mjnejkergő gramafönökön, kiment a divatból a hintáié, de van bővén elektromos játék, video-magmó, Leglo... Valaki közbeszól: — Ne húzd fel magad any- nyira, a te gyerekeid is kapnak ezt; azt... — Nem is erről van szó. Arról beszédeik, hogy valamikor valámit elrontottunk. Jó. Jó. Ezek a gyerekek nem olyanok lesznek mint mi, mi sein lettünk olyanok, mint a szüléink. De most gyorsabb az eltávolodás. — Gyorsabb aiz élet is — szól a háziasszony. Szintén gyakorló pedagógus, most érkezik a kávéval a konyhából. ö is rögtön példákat mond, pedig alsótagozatos osztálya van. Folyik a társalgás a családról, az iskoláról, a gyermekeket érintő hatásokról, az otthon passzivitásáról!, az egymásramutogatásrótt, a gyerekek fásultságáról, egyoldalú érdeklődésükről, a humán műveltség hiányéiról. — És akkor a magyar—történelem saalkos előveszi a gyűjteményét — tér vissza a születésnapi emlékeire a matek-tanár. — Évek óta jegyzi a gyerekek eüszóflésait a feleletekből; dolgozatokból. Ilyeneket olvasott fel: „Árpád ezután a hadúrnak fehér lovat áldozott melyen később Benczúr Gyula megfestette”. „A hét vezérnek, mivel nem tudtak írni, muszáj vőlit egymás véiréből ikartyintaná’’. „Volt király, aki a Csele patakba, volt aki az orra vérébe fulladt bele”. „IV. Károly kisded csapatával majdnem Budára ért már; amikor meiggonxioillta maglát és disszidált”. „A, Habsburgok 1867-ben Deák Ferenc segítségévéül fá- tyolt borítottak a múltra. Ezt: később a történelem fellibbentette”. „Werbőczy hármas könyve több kiadást ért meg”. „Könyves Kálmán eitöiröi- te a boszorkányokat, ezért az inkvizíciónak már úgy kellett kitaláltad őket”. főseink a húst nyereg alatt puhították, így az mindig kéznél volt”. fis még folytathatnám. Magyarszakos barátom olyan büszkén olvasta fel gyűjteménye gyöngyszemeit, mintha ő produkálta volna őket. Látom, nevetgélitek rajtuk. Mlegmondam őszintén — s kájvéja után nyúlt a matematikus-— nekem nincs kedvem ezen nevetni. Valami baj van a balanszom mai. B. K. A boldogság netovábbja, ha a gazda ölébe bújhat az ember mindig kimondottan élvezet, ha egy derék csaholó húszcentis nyelve körbenyalogat- ja az arcát. Picinek bámulatos a szaglása, igaz, volt kitől, skót őseitől örökölni ezt a tulajdonságot. Naponta futtatja, tréningezted őket a szabadban. Szigorú, következetes. Az ebeknek verekedniük tilos, erős hanggal is csak akkor llehet „válaszolniuk”, ha a gazdi engedi. Eddig közel száz faj- kutyával foglalkozott, és közülük minden szempontból tizenötöt, húszat kiválónak tart. A kiválasztásukat kölyökkorukban végzi, sokat veszi kézbe, eteti őket azért, hogy szokják az ember si- mogatását, mozdulatait. A „kutyaiskola” időtartama általában három év. A keményebb kiképzésüket hatnyolchónapos korukban kezdi és a tanulás addig tart, amíg a jószág él. Ez kutyá- éknál tíz-tizenhárom évet jelent. Téves az a félfogás, hogy csak kölykök képezhetők. Bármikor el lehet kezdeni a nevelésüket, de azt tudni kell, négylábú segítőink társító lények: magyarán mondva helyzetekhez, mozdulatokhoz kötik a parancsokat, kéréseket. Sokat lehetne még mesélni erről az érdekes foglalkozásról, de az mindenképpen ide- illik, hogy a Belügyminisztérium kétévenként rendezi az országos nyomozókutyaversenyt. Kerepesi József „neveltjeivel” már volt tizenhetedik, kétszer nyolcadik, sőt egyszer országos bajnok is.. Mondanunk sem kell, tizenegyéves lánya is rajong a csaholókért, akik fényképezés, közben minket is körbeugráltak. Sőt, Pici még a nyölvét is kinyújtotta, úgy akarta megkóstolni» ízlelni fotóriporterünk fényképezőgépét. Mit mondjak? Lehangoló véleménye lehetett rólunk, mert azután tájunkra sem jött... D. Szabó Miklós
